Hajdú-Bihari Napló, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-01 / 78. szám

Fiatal párttagok Hónapról hónapra számos fiatallal gyarapodnak a párt sorai. A két legutóbbi kongresszus között az újonnan felvettek több mint kétötöde 26 éven aluli volt, s ez a tendencia a XI. kongresszus óta sem változott. Nagy jelentőségű kérdés tehát, hogy a párt ifjú tagjai miként tudnak beilleszkedni a kommunista kollektívákba, s milyen támogatást kapnak itt a további politikai, emberi fejlődésükhöz. Ezt a folyamatot nagymértékben megkönnyíti, hogy a felvétel távolról sem jelent valamiféle alapvető fordulatot az új párttag politikai magatartásában és tevékenységében. Hiszen ma már csak annak fogadják el a felvételi kérelmét, aki eddig is végzett valamilyen társadalmi tevékenységet, tehát már részese a politikai cselekvésnek, a közéletnek. Az új párttagok túlnyomó többsége már a felvétel előtt is gyarapította politikai ismereteit, nemritkán éppen a pártszervezet énfolyamán. Mind általánosabb az is, hogy a párttervezet hosszabb-rövidebb időn át céltudatosan fogalkozik a felvételre számításba vett jelölttel, megismerteti a párt belső életének rendjével, tovább tuda■sítja tevékenységének fő céljait. Mindez azonban legkevésbé sem kisebbíti annak itasságát, hogy a pártszervezet átgondoltan segítseúj tagjának beilleszkedését. A kollektíva — s az álló vezetőség — ilyenfajta törődését az új pártik maguk is igénylik, várják. S ha életkoruk alattabb, akkor e várakozás jogossága még erőtelje Aki ifjú korában kerül a pártba, annak kétszer szüksége van rá, hogy a párt régebbi, tapasztaltagjai egyengessék további politikai tevékenység útját, segítsék benne a kommunistára jellemző bonságok izmosodását. közelmúltban részt vettem egy taggyűlésen, ahol főtitkár, miután egy fiatalembernek átadta újagsági könyvét, egyúttal hozzátette, kit bízott a vezetőség a pártszervezet új tagjának egy évig patronálásával. Helyeselhető módja ez a segítortásnak, a törődésnek. Leggyakrabban éppen az ajánlót bízzák meg ezzel, de kaphatja megbíz más is. Nem kevésbé fontos, hogy a pártcserész kollektívája é s nem utolsósorban a pártcs vezetője is különös gonddal, figyelemmel kísérje onnan felvett helyzetét és tevékenységét. Jó, ha szervezet megtervezi új tagja politikai képzésének állomásait. De legalább ilyen fontos az is, hogy érdemi, konkrét, értékelhető pártmegbízatással rendelkezzék, lássa és tudja, milyen feladat hárult rá magára a pártpolitikai munka rendszerében. Az esetek többségében ez nem azt jelenti, hogy további társadalmi tevékenysége helyébe valamilyen más feladatot kellene kapnia. A fiatal párttagok számottevő része a felvétel előtt az ifjúsági mozgalomban, a KISZ-ben tevékenykedett, s nagyon hasznos, ha egy ideig párttagként is ez marad a mozgalmi feladata. Ezt annál is inkább érdemes kiemelni, mert nemegyszer előfordul, hogy a pártba lépő fiatal úgy érzi: a felvétellel már „kinőtte” az ifjúsági szervezetet, s korábbi „gyerekes” mozgalmi munkája helyett valami „igazán párttaghoz méltót” szeretne. Ilyen esetben kellő türelemmel szükséges magyarázni: fiatal kommunista számára aligha lehet szebb és méltóbb cselekvési „terep” az ifjúsági mozgalomnál. Az idők során a megbízatások skálája természetesen szélesedhet, változhat. Nem kevés példa tanúsítja, hogy bizonyos idő elteltével az életkorát tekintve még mindig fiatalnak nevezhető párttagot elvtársai méltónak találják párttisztség betölésére is. Számos pártszervezet vezetősége a párt utánpótlásának felkészítésében, az arra alkalmas fiatalok párttaggá nevelésében céltudatosan támaszkodik az ifjúsági korosztályhoz tartozó kommunistákra. S mivel nemzedékről nemzedékre magasabb színvonalú a képzettség, a műveltség, sok helyütt a propagandamunkában, a közművelődés előmozdításában is különös mértékben számítanak rájuk. Rangos testület vizsgálata állapította meg: „A rendszeres pártélet konfliktusoktól mentes beilleszkedést tesz lehetővé. Ahol ezzel gondok vannak, indokolt hiányérzet támad a fiatal párttagban. Szürkének érzi a pártmunkát a KISZ-ben végzett tevékenységéhez viszonyítva, fejlődése lelassul vagy megtörik.” E következtetés alapjául szolgáló tapasztalatok is megerősítik, hogy minden külön figyelem és gondoskodás mellett is a legfontosabb a rendszeres, mindennapos fáradozás az alapszervezeti pártélet színvonalasabbá tételéért. Ez semmivel sem helyettesíthető szerepet játszik abban, hogy a fiatal kommunisták politikai és emberi fejlődése gyors és harmonikus legyen. Gyenes László Egymástól is tanulnak Kertbarát mozgalom Nádudvaron mar érkeztek a facsemeték,ez a nádudvari kertbarát ayett. Ültetni még nem lehetett fagya volt a földnek. Eltelni sem tudják, várva a jó a posta pincéjében helyezték ideiglenesen a fiatal fákat. A postás is tagja a kertbarát körnek, így engedélyt adott rá. — Mikor alakult Nádudvaron a kertbarát kör, és mivel foglalkoznak tagjai? A kérdéssel ifjú Fazekas Lajost, a Hazafias Népfront elnökségi tagját keresem fel, aki nem csupán egyik irányítója a munkának, de ő maga is lelkes tagja a kertbarát körnek. — Amikor saját kertemet betelepítettem, sajnos még nem volt Nádudvaron kertbarát kör. Ha lett volna, bizony sok mindent másként csináltam volna. A kör 1973 őszén lakott Dékán Jenő biológus tanár ezetésével. Harminc tagja van. Nyugodtan mondhatom, hogy a Harfias Népfront helyi szervezetének eyik legsikeresebb, legtöbb eredményt elért mozgalma lett, összetétele nagyon heterogén. Tanár, orns, tsz-tag és tovább is sorolhatom, mert a legkülönbözőbb fogalkozású emberek a tagjai. Fiatal ,evés van, talán azért, mert többégük az újonnan épült emeletes házakban lakik, s nincs telke, ahol kertészkedhetne. Amikor a Hazafias Népfront keretében létrehoztuk a kertbarát kört, az volt a célunk, hogy az ilyen jellegű hagyományokkal nem rendelkező nádudvari környezetben is terjedjen és fejlődjék a kertkultúra. Programunkban gyümölcs, zöldig, virágkertészeti ismeretekel kapcsolatos tájékoztatás, fajtasmertetés, egyéni tapasztalatok áldása szerepelt. Kertészkedéshez irtő előadókat hívtunk meg kéthetente tartott foglalkozásainkra, de egymástól is sokat tanultunk. Vetítettünk filmeket, eredményeink bemutatására pedig rendszeresen kiállításokat rendeztünk. Itt mindenkinek lehetősége volt a saját maga évelte virág, maga termelte gyümölcs és más termékek bemutatására. Közös kirándulásokon vettünk ■észt. Voltunk a püspökladányi arborétumban, a Berettyóújfaluban rendezett járási kertbarát kiállításon, de néhányan képviselték körünket a Pomázon rendezett országos kiállításon is. — Tavasszal és nyáron igazán szép a kertünk. A lugasban sárga és piros rózsák nyílnak, a díszkert is rendezett. A gyümölcsösben és a kertben most még nem sokat látni — mondja Tóth Andor nyugdíjas pedagógus felesége, míg bevezet bennünket a házba. Andor bácsi kényelmesen letelepszik, komótosan rágyújt egy cigarettára és mesélni kezd. — 1940-ben vettem ezt a házat a telekkel együtt. Rövidesen be is telepítettem szőlővel, gyümölcsfával. A régi fákból még ma is van néhány. Tanító voltam hosszú évtizedekig. A természetet nagyon szerettem, gondoltam, ha nyugdíjba megyek, csak jó lesz a kert, lesz, ahol dolgozgassak. Abban az időben, amikor a kertet vettük, a kertészeti tudomány még gyerekcipőben járt, a magam elképzelése szerint, inkább csak ösztönösen végeztem a munkát. Amikor 1973-ban megalakult a kertbarát kör, mindjárt beléptem és nem bántam meg, mert azóta sokat tanultam, járatosabb lettem a kertészeti dolgokban. Az a legfontosabb ebben a nozgalomban, hogy azok, akiknek kedvük van a kertészkedéshez, de nincs tapasztalatuk, itt megszerezhetik. Van, akit csak a díszkert érdekel, van, akit a haszonkert. Ezen belül is sokan csak saját maguknak, családjuknak termelnek, mások eladásra is. — Andor bácsi melyik csoporthoz tartozik? — Nekünk van egy kis díszkertünk, azt a feleségem gondozza. Sok a rózsája és a szegfűje. A ház oldala végig van ültetve. Virágot nem adunk el, a saját gyönyörködtetésünkre ültetjük. A haszonkert nálunk szőlővel és gyümölcsössel van betelepítve. Gyümölcsöt se igeni viszünk piacra, a kert a családot látja el. — Elkezdődtek-e már a kertben a tavaszi munkák? — Tulajdonképpen már ősszel elkezdtem a metszést, amit most folytatok. Vannak fák, különösen a csonthéjas termésűek, amelyek azt szeretik, ha már ősszel megmetszik. Fatisztogatást végeztem, és várom a jó időt, hogy elültethessem a csemetéket. Én egy barack és egy szilva csemetét rendeltem ebben az évben. — Mondjon valamit a kertbarát kör további terveiről! — Tovább folytatjuk az ismeretterjesztő előadásokat, a tapasztalatok átadását, és ellátogatunk együtt a szarvasi arborétumba. — Van-e valamilyen kertészeti eljárás, amit tagtársától tanult, Andor bácsi és amit értékesnek tart? — Ültettem a múlt évben egy kevés zöldpaprikát is. Satnya lett, alig használható. Dékán Jenő kertjében viszont gyönyörű, egészséges paprikákat láttam. Most majd én is kipróbálom a módszerét. A kertben ormot húzott és az ormó két oldalán kialakult árokszerű mélyebb részbe dúsított tőzeget tett. Nem a talajt, hanem a dúsított tőzeget öntözte rendszeresen. Gyönyörű paprikája termett. Fazekas Valéria ---------------------Jegyzet— ÚJRA A HATÁRBAN El ne kiabáljuk, de úgy tűnik, hogy itt van már az igazi tavasz, amikor „bimbóznak a fák”. Ebben az időszakban a főszerepet ismét átveszik az agronómusok, a traktorosok, a kertészet gondjait vállaló asszonyok. Jó dolog ez. A mezőgazdaságban a helyzet egyetlen sommás mondattal soha nem jellemezhető. Az összkép mindig előnyök és hátrányok egybevetéséből alakulhat ki csupán. Hogyan állunk most? Előny, hogy végre kitavaszodott, de hátrány, hogy csak ily későn. Jó dolog, hogy a mélyszántásokat ősszel, télen el tudták végezni, jó ágyba kerülhet a mag. Ám rossz dolog, hogy a viszszacsapkodó hideg a hótakaró hiánya miatt fagykárokkal kell számolnunk a szőlőkben, a gyümölcsösökben és az őszi gabonánál is. Megnyugtató, hogy most van elegendő műtrágya; aggasztó, hogy legalábbis az első félévben még továbbra is „szoros” lesz a géphelyzet, nagyon be kell osztani a lóerőket. Biztató, hogy nincs belvíz, nem is fenyeget, tehát gyakorlatilag minden földön dolgozni lehet. Nem megnyugtató, hogy alaposan összetorlódtak a munkák, örülünk, hogy a mezőgazdasági üzemek minden jel szerint alaposan felkészültek az idei tavaszra, de nem örülhetünk annak, hogy az idén is nehezen halad a dohány és a különböző zöldségfélék termelési szerződéseinek megkötése. Összképet alkotva: a helyzet nem rossz, de arra sincs lehetőség, hogy kényelmesen, lazán induljunk a tavasznak. Legfontosabb az agronómusok és traktorosok szerepe: a kicsit összetorlódott munkát úgy kell elvégezni, hogy a minőségből egy jottányit se engedjenek, viszont mire a legnagyobb tavaszi munka, a kukoricavetés elérkezik, addigra a többi — az ezt megelőző — rendben legyen. Jó munkaszervezés szükséges ehhez. Jó munkaszervezés és jó emlékezet. Sajnos nem ismeretlen az a gyakorlat, hogy „télen fogadkozunk, tavasszal pedig kapkodunk”. Ezen a télen sok jó elhatározás született a takarékosságra, a hatékonyság növelésére, a hozamok fokozására. Nem szabad most egyetlen ilyen határozatot sem félretolni azzal az indoklással, hogy „sürget a munka”. A kapkodás nemcsak a takarékossági elképzeléseket hiúsíthatja meg, de az ésszerű gépkihasználást is és nem csupán a jövő évi mérleg egyensúlyát veszélyezteti, hanem a hozamok fokozását, azaz a legszorosabban vett népgazdasági érdeket is. Ez a népgazdasági érdek más tekintetben is jelen van télben és tavaszban egyaránt. A nagyüzemek soha nem engedhették meg maguknak, hogy tavasszal csak a határral törődjenek, most pedig különösen nem. Inkább csak emlékeztetőül két különösképpen jelentős feladatról tavasszal is, külön is meg kell emlékezni. Az egyik a hústermelés. A tél később ért véget, a friss zöldtakarmány még várat magára. Akkor már könnyebb lesz, de addig is mindennapos feladat a hús- ésa tejtermelés fokozása. Sertéshizlalásban sajnos alaposan visszaestünk, de a tejtermelés is csak alig-alig fedezi a mindennapi szükségletet. A fellendülést elsősorban a nagyüzemektől várjuk. Ezek végeredményben kedvező helyzetben vannak, hiszen van üres férőhelyük, tehát a létszámnövelés nem követel nagy beruházást. Viszont követel gondot, odafigyelést, nagy-nagy szakszerűséget, vezetőtől éppenúgy, mint állattenyésztési dolgozóktól. Legalább annyira fontos feladat ez a tavaszi hetekben is, mint a talajelőkészítés, vetés. A másik nagyjelentőségű tényező: a nagyüzem ma már nem maradhat meg a száz vagy többszáz hektáros táblák mesgyéin belül, hanem egyre inkább magára kell vennie az egész falu minden agrárproblémáját. A termelés fokozásában, a nehéz gondok enyhítésében a párt, az állam, a terv, az ösztönzőrendszer fokozódó mértékben számít a kistermelők közreműködésére. Sertéshizlalási, tejtermelési és zöldségellátási gondjaink enyhítésében nagyon sokat segíthet a milliónyi kistermelő. A traktorosoké, az agronómusoké, a kertészetben dolgozó aszszonyoké most a főszerep. Ezt az állítást nem vonjuk vissza. De feltétlenül hozzátesszük, hogy ezzel nem csökken a vezetők, a közgazdák, a szervezők felelőssége, és nem lett mellékes kérdés az állattenyésztők munkája. Ebben a tudatban induljunk a megjött tavasznak! Földeáki Béla Tovább növelni a szolgáltatás színvonalát Mérlegzáró közgyűlés az autójavító ipari szövetkezetnél Tizenhétezer gépkocsi javítását végezték el 1975-ben a Debreceni Autójavító Ipari Szövetkezet dolgozói. Ez a szám mindenképpen jó teljesítménynek értékelendő. Bizonyításként álljon itt egy másik szám is: az 1970-ben javított kocsik száma alig haladta meg az 1300-at. A fejlődés tehát egyértelmű. S bizonyára sokan egyetértenek azzal is, hogy ez a fejlődés a szövetkezet esetében nem csupán a számokban jut kifejezésre. Kifejeződik ez abban a minőségi munkában is, amelyet az ügyfelek érzékelhettek az elmúlt időben. A munkáról, a feladatokról, a negyedik ötéves tervről, az elmúlt évről a napokban megtartott mérlegzáró közgyűlésen számolt be Mező Tibor, a szövetkezet elnöke. Egyértelműen leszögezte: a szövetkezet gazdálkodását a negyedik ötéves terv során a dinamikus fejlődés jellemezte. Maga a terv is — amely az elmúlt ötéves időszakra készült — alapvetően azt a célt szolgálta, hogy a szövetkezet profiljába tartozó javító-szolgáltató tevékenység, a gazdasági hatékonyság, a lakossági szolgáltatások színvonala növekedjék. Az elmúlt öt év jelentős változásokat hozott a szövetkezet életében. Elsősorban ebben az időszakban új üzemrésszel gazdagodtak, az István úti teleppel, amelynek elsődleges célja a korábbi túlzsúfoltság megszüntetése, a korszerű munkakörülmények megteremtése, a szociális ellátottság javítása volt. De célkitűzése volt ennek az új üzemnek a javítás, a szervizszolgáltatás színvonalának fejlesztése, ugyanakkor a piaci hatások és az ágazati, iparpolitikai célkitűzések megvalósítása érdekében az úgynevezett vevő- és garanciális szolgálat megszervezése. A szövetkezet az elmúlt években e célkitűzéseket jól megvalósította. Jelzi ezt a már említett 17 javítás, de jelzi az is, hogy 1975- ben már 5 millió forint volt a lakossági szolgáltatás értéke. 1970- ben ez a szám még nem érte el az egymilliót. Az új üzem a létszámnövelést is lehetővé tette, ami az igények kielégítése szempontjából nagyon fontos. 1970-ben a produktív termelési létszám még csupán 36 fő volt, 75-ben pedig elérte a 100 főt. Ezenkívül jó lehetőség nyílt a szakmunkásképzésre, amely szintén elengedhetetlen az utánpótlás, a jó szakembernevelés szempontjából. Az elmúlt ötéves terv utolsó éve volt talán a legkiemelkedőbb a szövetkezet történetében. Ahogy az elnök hangsúlyozta: ebben az évben még dinamikusabb volt a fejlődés mind az árbevételek, mind a gazdálkodás terén. Mindemellett ebben az évben tovább fejlődött a szolgáltatás színvonala, ezen belül is a vevő- és garanciális szolgálat. Az elmúlt évben főként az új technológiák kihasználására, illetve megvalósítására törekedtek. Ugyanakkor azt is szem előtt tartották, hogy az új létesítményt a lehetőségekhez képest maximálisan hasznosítsák. Kísérleti jelleggel ezért bevezették a második műszakot is, sokszor alkalmazták a nyújtott műszakot, valamint a szabad szombati és a vasárnapi ügyeletet is bevezették. Mindezt a lakosság, az ügyfelek érdekeinek, illetve igényeinek kielégítése céljából tették. Fejlődött tehát a szövetkezet — állapította meg Mező Tibor is — s ezt az elmondottak már jól bizonyítják. De bizonyíték az is, hogy a hálózatfejlesztés terén — bár szűkösek voltak a lehetőségeik — szintén igyekeztek javítani a helyzeten. Az elmúlt évben közel 100 ezer forintért vásároltak különféle műszereket, s vásároltak 200 ezer forintért egy autómentőt, amely szintén fontos része a komplex munkának. Hozzákezdtek egy új tanműhely, illetve szerelőcsarnok megépítéséhez, amelynek előreláthatólag 700 ezer forint az értéke. E beruházások az üzem korszerűségét szolgálták kétségkívül. Ma már mérőszoba, korszerű fényezőszárító fülke, valamint egyéb ápolási, karbantartási munkákat lehetővé tevő berendezései vannak a szövetkezetnek, amelyekkel a lakosság igényeit szándékoznak kielégíteni. Ahogy az elnök mondja: a fejlesztés technológiai megvalósítása elsősorban a KPM autófelügyelet által programozott modern műszaki felülvizsgáló bázisok színvonalával van szinkronban. Biztosították a hatósági felülvizsgálatra berendelt gépkocsik javításának feltételeit, valamint minden egyéb javítási-karbantartási munkánál, a közlekedésbiztonság maradéktalan megvalósítását. Ennek megfelelően ma már a szövetkezet szolgáltatásai révén foglakozik autómentéssel, korszerű alváz- és üregvédelemmel, vizsgára való előkészítéssel, illetve levizsgáztatással, korszerű fényezéssel, valamint a szovjet típusú személygépkocsik garanciális vevőszolgálatával. A szövetkezet vezetőségének a fejlesztési elképzelésben továbbra is az a célkitűzése, hogy a lakossági szolgáltatás színvonalát javítsák. B. L. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1976. ÁPRILIS 1.