Hajdú-Bihari Napló, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-01 / 154. szám

BEFEJEZŐDÖTT A BERLINI KONFERENCIA (Folytatás az 1. oldalról) harcunk elvezetett a második vi­lágháború óta megoldatlan kérdé­sek jelentős részének lezárásához. Fejlődnek a szocialista és a tőkés országok kapcsolatai. Az elmúlt év­ben Helsinkiben megtartották az európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet zárószakaszát. Ez a békeszerető erők és a realitásokkal számoló politikai tényezők közös si­kere volt. Történelmi jelentőségű, hogy ezen a konferencián részt vet­tek 33 európai és két észak-ameri­kai ország legmagasabb szintű képviselői, akik erkölcsileg, politi­kailag elkötelezték magukat a bé­ke megszilárdítása, a békés egymás mellett élés elveinek és gyakorlatá­nak érvényre juttatása mellett. A helsinki értekezlet óta eltelt csaknem egy év bebizonyította a záróokmány ajánlásainak életké­pességét, annak ellenére, hogy a tőkés országok vezetőinek egy ré­sze a záróokmány egyes pontjait mellőzi, másokat pedig kiemel. A szocialista országok komolyan ve­szik a vállalt kötelezettségeket, a megállapodások egységes és kölcsö­nös végrehajtásáért szállnak síkra. A Magyar Népköztársaság a többi szocialista országhoz hasonlóan a Helsinkiben közösen elfogadott tíz alapelv szellemében őszintén tö­rekszik az államok közötti kapcsola­tok fejlesztésére, a gazdasági, tudo­mányos és kulturális együttműkö­dés kibővítésére, az információcse­re javítására, az emberek közötti kapcsolatok szélesítésére, s ugyan­ezt várja természetesen a tőkés or­szágok kormányaitól is. A helsinki záróokmányban fog­lalt elvek és megállapodások való­­raváltása az enyhülés folyamatát erősíti. Ez jó feltételeket teremt földrészünkön a szocialista orszá­gokban a békés építő munkához, a kapitalista országokban pedig az égető társadalmi problémáknak a dolgozók javára történő megoldásá­hoz, a társadalmi haladáshoz. Ugyanakkor nem feledkezünk meg arról sem, hogy a világban különbö­ző társadalmi berendezkedésű or­szágok vannak, amelyekben ellenté­tes osztályérdekek érvényesülnek, s ennek következtében egymással ki­békíthetetlenül ellentétes ideoló­giák léteznek. A békés egymás mel­lett élés elvének elfogadása nem változtatja meg a kapitalizmus ter­mészetét, és minket sem térít el szocialista eszméinktől, céljainktól. A társadalmi fejlődés objektív tör­vényeken alapul. Minden nép joga, hogy önállóan, külső beavatkozás nélkül válassza meg vezérlő eszmé­it, azt az utat, amelyen járni kíván. A forradalom a társadalom belső fejlődésének a következménye, kí­vülről nem lehet rákényszeríteni senkire. Éppen ezért minden erővel ellenezzük az ellenforradalom erő­szakos terjesztését is. Kedves Elvtársak! A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom korunk legbefo­lyásosabb politikai ereje, a világ fejlődésének döntő tényezője. A kommunisták a legállhatato­­sabb harcosai a béke és a társadal­mi haladás ügyének. Így volt ez a múlt században, amikor tudomá­nyos világnézetünk, a marxizmus megszületett, így volt a századfor­dulót követően, amikor a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győ­zelmével új fejezet kezdődött az emberiség történelmében. Ez jellemezte a kommunisták magatartását a második világhábo­rú idején, amikor mozgalmunk, és az első szocialista ország, a Szovjet­unió hozta a legtöbb áldozatot azért, hogy a fasiszta fenevad világot romboló, népeket pusztító garázdál­kodásának véget vessenek, megte­remtsék a népek hőn óhajtott vá­gyát, a békét, biztosítsák számukra a szabadságot. Nincs ez másként napjainkban sem, amikor a kom­munista és munkáspártok a békés egymás mellett élés gyakorlatának megszilárdításáért, további térhódí­tásáért és a társadalmi haladás ügyének előmozdításáért szállnak síkra. Az egyes országokban az önálló politikai tényezővé vált munkás­­osztály, az egész nemzetközi kom­munista munkásmozgalom számára a cselekvés vezérfonala tudományos világnézetünk, amely nem dogmák gyűjteménye, hanem élő, fejlődő tu­domány. A marxizmus—leninizmus általános érvényű tanításait az egyes kommunista pártok hazájuk nemzeti sajátosságainak, történelmi hagyományainak és társadalmi vi­szonyainak figyelembe vételével ön­állóan alkalmazzák. Ma, amikor a kommunista világmozgalomnak nincs központja, vagy vezető pártja, amikor a testvérpártok önállóan határozzák meg taktikájukat és stratégiájukat, különös jelentőségű a marxista-leninista elmélet tisz­taságának megőrzése, a gyakorlat tapasztalatainak elméleti hasznosí­tása és a proletár internacionaliz­mus elvének érvényesülése. A proletár internacionalizmus eszméjét Marx, Engels, Lenin fogal­mazta meg, akik szembeszegezték azt a burzsoázia nemzetközi össze­fogásával és a nacionalizmussal, a sovinizmussal. Az internacionaliz­mus eszméje állandóan gazdagodott, hatást nőtt, és a nemzetközi kom­munista mozgalom ennek erejével fejlődött a történelem leghatalma­sabb politikai mozgalmává. A pro­letár internacionalizmus eszméje megítélésünk szerint magában fog­lalja a nemzeti és a nemzetközi ér­dekek összhangját, mert az egyes pártok eredményei erősítik nemzet­közi mozgalmunkat, és a nemzetkö­zi kommunista mozgalom erősödése segíti az egyes pártokat. A proletár internacionalizmus kölcsönös szolidaritás és támogatás, elvtársi együttműködés, amely fel­tételezi az egyes pártok önállóságát és egyenjogúságát, az egymás bel­­ügyeibe való be nem avatkozást. A kommunista pártok között vol­tak, vannak és nyilván lesznek is véleményeltérések, viták egyes ideológiai, politikai, taktikai vagy stratégiai kérdések megítélésében. Ez a fejlődés velejárója. A törté­nelem tanúsága szerint mozgal­munk erősödését az szolgálja, ha eszmecseréinket a kölcsönös meg­becsülés, a proletár internacionaliz­mus szelleme hatja át, és állásfog­lalásainkat, tevékenységünket alap­vető érdekeink és céljaink azonos­sága vezérli. A kapitalista osztályellenség, a nemzetközi imperializmus a kom­munizmus ellen vívott évszázados harcában korán felismerte, és ma is nagyon jól tudja, mi a proletár internacionalizmus jelentősége az osztályharc sze­mpontjából. Ezért küzd ellene minden módon, igyek­szik mozgalmunkat a­­nacionaliz­mus, a szovjetellenség szításával, a nemzeti elzárkózás ösztönzésével, a mozgalmunkban fellelhető min­den antimarxista és szakadár nézet felhasználásával gyengíteni. A Magyar Szocialista Munkás­párt tevékenységében a proletár internacionalizmus elvét követi. Visszautasít minden burzsoá és antimarxista nézetet, a nacionaliz­must, a szovjetellenességet, mert tudja, hogy mindez mozgalmunk egysége, az emberi haladás ellen irányul. Pártunk ezért támogatja, hogy a kommunista és munkáspár­tok kapcsolatai erősödjenek, hogy képviselőik két-, több és sokoldalú találkozók keretében rendszeresen találkozzanak. A testvérpártoknak ki kell cserélniük forradalmi ta­pasztalataikat, tanácskozniuk kell a nemzetközi politikai fő kérdései­ről, a közös feladatokról, hogy a proletár internacionalizmus szelle­mében, összehangoltan léphesse­nek fel a békéért, a társadalmi ha­ladásért és a nemzeti érdekeket semmibevevő nagy monopóliumok, az imperializmus nemzetközi össze­fogása ellen. Kedves Elvtársak! Véleményünk szerint a szerkesz­tőbizottság által készített doku­mentumtervezet az európai kom­munista és munkáspártok jelen ér­tekezletének napirendjével és cél­jával összhangban van. Elemzi a nemzetközi helyzetben, az Európa biztonságáért folytatott harcban bekövetkezett változások lényegét, körültekintően határozza meg kö­zös feladatainkat az adott helyzet­ben. Egyetértünk a dokumentum­nak azzal a részével is, amely fel­hívással fordul Európa haladó, de­mokratikus erőihez, mindenekelőtt a szocialista, szociáldemokrata pár­tokhoz, hogy működjünk együtt a béke és a biztonság közös ügyének megerősítésében. A szerkesztőbizottság munkájá­ban közreműködő 28 testvérpárt egyikeként mi is részt vettünk a dokumentum készítésében, amely meggyőződésünk szerint alkalmas arra, hogy segítse Európa kommu­nista és munkáspártjainak vala­mennyi haladó erejének közös har­cát, felemelő céljaink elérését. Pár­tunk elfogadja a beterjesztett ok­mánytervezetet, és elfogadásra ja­vasolja az értekezleten résztvevő minden testvérpárt küldöttségé­nek. Befejezésül, kérem a testvérpár­tok küldötteit, vigyék magukkal hazájukba a magyar kommunisták üdvözletét és jókívánságait. Biz­tosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és tagsága, a szocializ­must építő és békeszerető magyar nép teljes erejével támogatni fog­ja tanácskozásunk állásfoglalásait, és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy Európa a béke, a biztonság, az együttműkö­dés és a társadalmi haladás föld­része legyen. Köszönöm a figyelmet. *** Félórás szünet után Michael O’Riordannak, Írország Kommunis­ta Pártja főtitkárának elnökletével megtartották a konferencia néhány perces záróülését. Elhatározták, hogy a szerkesztőbizottság által ki­dolgozott dokumentumtervezetet el­fogadottnak tekintve, azt a sajtó rendelkezésére bocsátják. Az elnök a résztvevő küldöttségek nevében megköszönte a Német Szocialista Egységpártnak és személy szerint Erich Honeckernek, a párt KB fő­titkárának a tanácskozás sikeres munkája érdekében kifejtett tevé­kenységét, majd a konferencia do­kumentuma egy bekezdésének fel­olvasásával zárta az európai kom­munista és munkáspártok kétnapos berlini tanácskozását. *** A délutáni órákban az NSZEP Központi Bizottsága fogadást adott a berlini konferencián részt vett 29 küldöttség tiszteletére. Baráti találkozók Berlinben Kádár János, az MSZMP KB el­ső titkára és Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára június 30-án megbeszélést folytatott Berlinben. A két párt vezetői foglalkoztak néhány nemzetközi kérdéssel és megállapították, hogy az európai kommunista és munkáspártok kon­ferenciája fontos hozzájárulás föld­részünk kommunista és munkás­­mozgalmának összeforrottságához. Kádár János és Leonyid Brezs­nyev tájékoztatták egymást az MSZMP XI., illetve az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott határoza­tok végrehajtásának alakulásáról és kifejezték teljes megelégedettségü­ket afelett, hogy állandóan mélyül a magyar—szovjet párt- és állam­közi­ együttműködés. A találkozó baráti légkörben zaj­lott le. *** Kádár János, az MSZMP KB el­ső titkára szerdán Berlinben bará­ti találkozót tartott Erich Hone­­ckerrel, a NSZEP KB főtitkárával, ezt követően Gustáv Husákkal, a CSKP KB főtitkárával, majd Ni­­colae Ceausescuval, az RKP KB főtitkárával. A találkozók szívé­lyes, elvtársi légkörben zajlottak le. *** Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán Berlinben talál­kozott Herbert Mies-szel, a Német Kommunista Párt elnökével. A szívélyes, baráti légkörű be­szélgetés során megvitatták a bé­kéért és demokráciáért, az enyhü­lés elmélyítéséért, a társadalmi ha­ladásért vívott harc kérdéseit. A megbeszélésben B. Ponomar­­jov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkára és V. Zaglagyin, az SZKP KB póttagja is részt vett. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán találkozott Alva­ro Cunhallal, a Portugál Kommu­nista Párt főtitkárával. A testvéri barátság, szívélyesség és a nézetek teljes azonossága lég­körében lezajlott beszélgetés során Brezsnyev és Cunhal eszmecserét folytatott az SZKP-t és a Portugál Kommunista Pártot kölcsönösen ér­deklő kérdésekről. A megbeszélésben B. Ponomar­­jov, az SZKP KB PB póttagja, a KB titkra és V. Zaglagyin, az SZKP KB póttagja is részt vett. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára szerdán találkozott Gor­don McLennan­ nal, Nagy-Britan­­nia Kommunista Pártjának főtitká­rával. Megbeszélésüket a barátság és a szívélyesség légköre jellemez­te. (MTI) A . L. I. Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára szerdán Berlinben találko­zott Todor Zsivkovval, a Bolgár KP KB első titkárával, a Bolgár Nép­­köztársaság Államtanácsának elnö­kével. A testvéri barátság légkörében lezajlott találkozón az SZKP és a BKP vezetője hangsúlyozta az euró­pai kommunista és munkáspártok értekezletének nagy jelentőségét és véleménycserét folytatott időszerű nemzetközi kérdésekről. A beszél­getés során érintették a szovjet— bolgár együttműködés továbbfej­lesztésének egyes kérdéseit a szo­cialista és a kommunista építésben, az SZKP XXV. és a BKP XI. kong­resszusán hozott határozatokból ki­indulva. Leonyid Brezsnyev ugyancsak szerdán találkozott Gustáv Husák­­kal, a CSKP KB főtitkárával, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökével. A találkozón vélemény­­cserét folytattak a két párt és a két ország közötti kapcsolatok to­vábbfejlesztésének egyes kérdései­ről. KÖZÉLETÜNK HÍREI Puja Frigyes dániai látogatása szerdán véget ért. A külügyminisz­ter az esti órákban utazott vissza Budapest. Puja Frigyes külügymi­niszter szerdán hazaérkezett Buda­pestre. Szerdán elutazott Budapestről a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának pártmunkásküldött­sége, amely a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságá­nak meghívására Isidoro Malmier­­kának, a Kubai Kommunista Párt KB titkársága tagjának vezetésé­vel látogatást tett hazánkban. Szerdán hazaérkezett Szófiából Havasi Ferencnek, a Miniszterta­nács elnökhelyettesének vezetésével az a delegáció, amely a magyar— bolgár gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési bizottság 14. ülésszakán vett részt. Az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért Az európai kommunista és munkáspártok konferenciájának dokumentuma 1976. június 29—30-án Berlinben, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosában meg­tartották 29 európai kommunista és munkás­párt konferenciáját. E pártok képviselői vé­leménycserét folytattak az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és a társa­dalmi haladásért folyó harc kérdéseinek meghatározott köréről. E célok elérésében minden résztvevő párt kész közreműködni. A konferencia résztvevői hangoztatják pártjaik szilárd elhatározását, hogy minden egyes párt által országuk társadalmi, gazda­sági és politikai feltételeivel, valamint nem­zeti sajátosságaival összhangban önállóan és függetlenül kidolgozott és elfogadott politikai irányvonal alapján a jövőben is következetes harcot vívnak a béke, a demokrácia és a társa­­dalmi haladás céljainak eléréséért, ami meg­felel valamennyi ország munkásosztálya, de­mokratikus erői, néptömegei közös érdekei­nek. Teljes határozottsággal kinyilvánítják, hogy a békés egymás mellett élés politikája az országoknak a társadalmi rendszerüktől függetlenül kifejtett tevékeny együttműködése és a nemzetközi enyhülés összhangban van valamennyi nép érdekeivel, az egész embe­riség haladásának ügyével, és semmiképpen sem jelenti a különböző országok politikai és társadalmi status quo-ját, hanem ellen­kezőleg, megteremti a legjobb feltételeket a munkásosztály és valamennyi demokratikus erő harcának kibontakoztatásához, minden nép ama elidegeníthetetlen jogának érvénye­sítéséhez, hogy szabadon döntsön fejlődésé­nek útjáról és haladhasson ezen az úton, to­vábbá a monopóliumok uralma ellen, a szo­cializmusért vívott harchoz. A konferencia résztvevői megállapítják, hogy a nemzetközi helyzetben alapvető, pozi­tív változások mentek végbe, s ezek a béke, a demokrácia, a nemzeti felszabadítás, a füg­getlenség és a szocializmus javára megválto­zott erőviszonyoknak, valamint a néptöme­geknek s a széles politikai és társadalmi erők harca fokozódásának eredményei. Ez megha­tározza a feszültség és a konfrontáció politi­­kájá­t él az enyhülésnek, továbbá az államok és népek közötti új kapcsolatok és együttmű­ködés normalizálásának és minden oldalú fejlesztésének irányvonalára való áttérés folyamatát. A dokumentum kiemeli, hogy ezen az ala­pon új helyzet jött létre Európában is, meg­teremtődtek a feltételek az államok közötti új kapcsolatok és együttműködés fejlődéséhez, annak leküzdéséhez, hogy a kontinenst egy­mással szemben álló katonai tömbök osszák meg. A továbbiakban méltatja a Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együttműkö­dési értekezlet történelmi jelentőségét, azt, hogy az értekezlet kidolgozta és rögzítette az államok közötti baráti kapcsolatok és együtt­működés elveit. A dokumentum megállapítja, hogy az euró­pai biztonsági és együttműködési értekezlet új távlatokat tárt fel a béke és a biztonság további megszilárdítására, valamennyi euró­pai ország együttműködésének és kapcsola­tainak gyümölcsöző fejlesztésére, s ez kedve­ző hatásokkal jár majd a világ valamennyi népe számára. Az eddigi tapasztalatok mu­tatják, szükség van kontinensünk kommu­nista és munkáspártjainak, valamennyi de­mokratikus és békeszerető erejének, széles közvéleményének, néptömegeinek újabb ak­tív erőfeszítéseire. A dokumentum áttekinti az antiimperialis­­ta, demokratikus és haladó erők sokéves har­cának eredményeit, majd így folytatja: A szocialista országok — fejlődésük, a dol­gozó tömegek érdekeit szolgáló, a szocialis­ta társadalom természetéből fakadó folyama­tos gazdasági növekedésük alapján, a békés egymás mellett élés érvényesítésére irányu­ló, a nemzetközi kapcsolatokra egyre nagyobb mértékben ható külpolitikájuk eredményeként — kiemelkedő szerepet játszanak az új világ­háború elhárításában, a nemzetközi biztonság megszilárdításában és az enyhülési folyamat továbbfejlesztésében. A szabadságukat és függetlenségüket elért népek befolyásos nemzetközi erővé váltak. Az el nem kötelezett országok mozgalma, amelyben részt vesz a fejlődő országok több­sége, ma a világpolitika egyik legfontosabb tényezője.­­ (Folytatás a 3. oldalon) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1976. JÚLIUS 1.

Next