Hajdú-Bihari Napló, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-01 / 206. szám
alapvető feladat az oktató-nevelő munka színvonalának emelése Harminchárom ezren kezdik az új tanévet Debrecenben Pár nap múlva megkezdődik az 1976—77-es tanév. A napokban igazgatói értekezleteken, szakmai tanácskozásokon ismerkednek az iskolák igazgatói és nevelői az iskolai év fő feladataival. A hét végén tartják meg az iskolákban a tanévnyitó tantestületi értekezleteket, s a szeptember 6-i évnyitók után szeptember 7-én, kedden kezdődik a tanítás. Debrecen alsó- és középfokú oktatási intézményeiben (óvodákban, általános iskolákban és középfokú tanintézetekben) több mint 33 000 gyermek, illetve felnőtt kezdi meg az tanévet. Minden készen áll az oktatási intézményekben, hogy a 4000 óvodás, 16 300 általános iskolai tanuló és a 13 200 középiskolás nyugodt körülmények között kezdje meg az új iskolai évet. Debrecenben az oktató-nevelő munka tárgyi és személyi feltételei biztosítottak. A város területén nincs pedagógushiány, egyedül a Gyógypedagógiai Intézetben lenne szükség a jelenleginél több szakképzett nevelőre, s az óvodákban a gyermekgondozási segélyen levő óvónők helyett dolgoznak néhány helyen olyan szerződéses alkalmazottak, akiknek még nincs szakképzettségük, de ők is megszerzik a képesítést még ebben a tanévben. Az óvodai felvételi kérelmeket elbírálták, a felvételek ügyében társadalmi bizottság döntött, s minden szempontot mérlegre téve hozta meg a bizottság a határozatot. Annak ellenére, hogy az elmúlt tanévben 273 új hellyel bővült a városi óvodai hálózat, jelenleg még mindig kevés az óvodai hely, s mintegy 1000 felvételi kérelmet kellett elutasítani. Az 1976—77-es tanévben javulás várható ezen a téren, átadják a 75 személyes Sámsoni úti, a 200-200 személyes Pallagi úti, Széchenyi utcai és Ibolya utcai óvodákat. Így a tanév végéig 675 gyerekkel többet tudnak elhelyezni az óvodákban, mint az 1975—76-os tanévben. A Pallagi úti és a Sámsoni úti óvodákat még ebben az évben, a Széchenyi utcai és az Ibolya utcai óvodákat a jövő év első felében adják át. Véglegesen azonban az épülő óvodák sem oldják meg Debrecen óvodai gondjait, ugyanis rendkívül magas a GYES- en levők száma, s ebből adódóan várhatóan nőni fog az óvodai elhelyezést kérők száma is. Gondot okoz, hogy 150 olyan gyerek is van az óvodába fel nem vettek között, akik 1977 őszén kezdik meg általános iskolai tanulmányaikat. (Főleg a Bethlen utca környékén és a Vénkertben.) Az általános iskolák gondoskodni fognak arról, hogy ezek a gyerekek iskolaelőkészítő tanfolyamon vegyenek részt. Az általános iskolák életének meghatározó tényezője az, hogy évről évre nő az általános iskolás tanulók száma, így az 1975—76-os tanévben 1600 diák fejezte be általános iskolai tanulmányait, ugyanakkor 2500-an iratkoztak be az általános iskolák első osztályaiba, az 1976—77-es tanévben pedig 2700-ra emelkedett az első osztályba beiratkozott gyerekek száma. Az elmúlt évben Debrecenben két új, modern általános iskola épült, az egyik a Bocskai téren, a másik a Vénkertben, nyáron korszerűsítették a Simonyi úti, a macsi, a tégláskerti általános iskolát, a Gyógypedagógiai Intézetet és a Kisegítő Iskolát. Az Eötvös utcai, a Füvészkert utcai iskolában pedig a mozgalmi élet számára alakítottak ki új helyiségeket. Tehát a város felkészülten várta a demográfiai hullám emelkedését. Azonban váratlanul súlyos problémák keletkeztek két középiskolában: a Fazekas Mihály Gimnázium és a Bethlen Gábor Közgazdasági Szakközépiskola épületének egy része életveszélyessé vált, a tanítást nem lehet folytatni. Mindkét iskolában ki kell cserélni többek között a födémszerkezetet, s amíg az építők dolgoznak, tanítani nem lehet. Több mint 2000 diák elhelyezéséről kellett dönteni. Egyetlen járható út volt, a két új általános iskolában helyet szorítani a két középiskolának, így a Fazekas Gimnázium a Bocskai téri általános iskolába költözött már az elmúlt tanévben. A Bethlen Szakközépiskola pedig az 1976—77-es tanévet már a vénkerti új iskolában kezdi. Ez a megoldás zsúfoltságot okoz mindkét új iskolában, de a körzetek módosításával minden általános iskolás gyereket fel tudtak venni, el tudtak helyezni. Jövő év szeptemberére remélhetőleg elkészül a két középiskola felújítása, s visszaköltözhetnek a régi épületbe. Jelenleg sok szülő számára okozhat gondot, hogy gyermekét nem tudja lakásához közel eső iskolába beíratni, s távolabbi iskolába kénytelen vinni. A városi művelődésügyi osztály azonban nem dönthetett másként, mert a két középiskolát megszüntetni nem lehet, de máshol elhelyezni sem, csak az új általános iskolákban. Az 1976—77-es tanévben tovább csökken a tanyasi iskolák, tanulócsoportok száma. Fancsikán és Bánkon megszűnik az iskola, Szepesen pedig az alsó tagozatosokat tanítják már csak a régi körülmények között. A fenti iskolák tanulóit a tanyai kollégiumba helyezik el, a 61 tanuló így korszerű körülmények között végezheti általános iskolai tanulmányait. Mintegy 5800 általános iskolást tudnak felvenni a napközibe, zömmel alsó tagozatosokat. Debrecenben az általános iskolai tanulók 35,6 százaléka napközis, ez jobb mint a megyei és országos átlag, ennek ellenére még mindig kevés a napközis hely, de a bővítésre jelenleg nincs lehetőség. Az elmúlt tanévben javult az oktató-nevelő munka színvonala. Ennek eredménye, hogy csökkent az osztályismétlők száma. Az 1974—75- ös tanévben 227, az 1975—76-os tanévben 190 tanulónak kellett osztályt ismételnie. A legtöbb gondot a számtan, nyelvtan, illetve felső tagozaton az orosz nyelv és a számtan jelenti a gyengébb képességű gyerekeknek. A város általános iskoláiban 317 szakkör működött, s a szakkörök tagjainak 75 százaléka fizikai dolgozók gyermeke. Nagy gondot fordítottak az iskolákban arra, hogy segítséget nyújtsanak a végzett tanulóknak a pályaválasztásban: 51 középiskolára előkészítő szakkör működött. A középiskolákkal kapcsolatban, mint már említettük, a legtöbb gondot a két régi iskola épületének romlása okozta. Tovább folyik az intézmények korszerű szemléltető eszközökkel való ellátása, az egyes középiskolák közötti egyenlőtlenségek megszüntetése. Az oktató-nevelő munkában egyre nagyobb szerepet kaptak a nevelésközpontú tanórák. A tanulmányi eredmények javuló tendenciát mutatnak, csökkent a bukások száma, 1974—75-ben a középiskolások 10 százaléka, 1975— 76-ban pedig 8 százaléka bukott meg, s mindössze 64 tanulónak kellett osztályt ismételnie. Az egyetemi felvételik eredményéről még nincsenek pontos adatok. Az elmúlt tanév végén több középiskola évzáró értekezletének jegyzőkönyve azt bizonyítja, hogy a pedagógusok gyakran elégedetlenek a diákok magatartásával, munkamoráljával. Sok az indokolatlan mulasztás, az egy tanulóra eső mulasztott órák száma az 1974—75-ös tanévben 41,8 óra volt, ez 1975—76-os tanévben 44,8- ra emelkedett. Továbra is alapvető oktatáspolitikai feladat a fizikai dolgozó szülők gyermekeinek segítése. Ezen a területen jelentős eredményeket értek el a városban dolgozó pedagógusok. A segítés két irányú, egyrészt a hátrányos helyzet megszüntetése, a hiányok pótlása (ezt szolgálják az elsős diákok részére szervezett „szintrehozó” szakkörök), másrészt a tehetséges gyerekek felkészítése az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgákra. De a tanári szemléletben is érvényesül a tanítási órákon a differenciált foglalkoztatás. A középiskolákban emelkedett a fizikai dolgozók gyermekeinek a száma, a debreceni gimnáziumokban a tanulók 49,1 százaléka, a szakközépiskolákban pedig 73 százalék a fizikai dolgozók gyermeke. A középiskolai kollégiumokban is ugyanez tapasztalható. A tanulók diákotthoni elhelyezését illetően az új tanévben a lehetőségek nem javultak, változatlanul többen kérik felvételüket a kollégiumokba, mint amennyi a helyek száma. A felnőttoktatás alapvető és legfontosabb célkitűzése, hogy minél többen iratkozzanak be az általános iskola esti tagozatára és végezzék el a nyolc általánost. Továbbra is népszerűek az esti tagozatos oktatás többi formái — gimnázium, szakközépiskola — a jelentkező sok ebben az évben is. Azonban az elmúlt években változatlanul nagy problémát okozott, hogy magas a lemorzsolódók száma. Az 1975—76-os tanévben a beiratkozott tanulók 29 százaléka hagyta abba év közben tanulmányait. Az 1976—77-es tanév oktatáspolitikai feladatait továbbra is elsősorban az 1972-es oktatáspolitikai határozat szabja meg. Az alapvető feladat az oktató-nevelő munka színvonalának emelése, s most a legfontosabb tennivalókból csak néhányat emelünk ki. Rendkívül lényeges, hogy az intézmények, iskolák, tanácsi szervek közösen tegyenek meg mindent a tankötelezettségi törvény végrehajtása érdekében. Tovább kell szélesíteni az iskolák társadalmi kapcsolatait, az iskolák nyitottsága ma már társadalmi igény. Továbbra is nagy gondot kell fordítani a harmadik testnevelési óra szakszerű és hasznos megszervezésére. Az új tanévben módosított rendtartást vezetnek be az általános és középiskolákban. Az új rendtartásnak megfelelően kell kialakítani az iskolák belső rendjét és mindennapi életét. Az iskolai élet jelentős eseménye lesz ebben a tanévben a diákparlament. Debrecenben is — ahol a lehetőségek adottak — bevezetik a kéthetenkénti szabad szombatot az általános iskolák alsó tagozatán, s már dolgoznak a 11 napos oktatási rend elkészítésén, a dolgozók általános iskolájában pedig új tantervet vezetnek be. F. T. RIPORT A HELYSZÍNRŐL Uszty-Ilimszkben munkához látott a Kun Béla ifjúsági építő osztag. A 300 önkéntes hétezer kilométeres utat tett meg: Budapesttől Moszkváig vonaton, majd repülőgépen utaztak az Uralon és Nyugat-Szibérián keresztül. A fiatalok a megszokott hazai környezetből a tajga és a tiszta és hideg vizű folyók vidékére kerültek, ahol szokatlan munka- és életkörülmények vannak és sajátos hagyománya van a vendégfogadásnak. Tarka erdei virágok csokrával, és a város és a KGST- építkezés jelképes kulcsával ajándékozták meg őket. Természetes, hogy a magyar KISZ-eseknek itt egyelőre minden új, mint hogy maga a feladat is: több ezer szovjet munkással dolgoznak majd, hogy előkészítsék az uszty-ilimszki faipari kombinát cellulózgyárának üzembe helyezését. A magyar betonozók, ácsok, kőművesek, vasbetonszerelők két évig építik majd a számos létesítmény egyikét, a vállalat ipari bázisát Komoly, nehéz munka vette kezdetét, jóllehet most még Uszty-Ilimszkben meleg, derűs az időjárás, senki sem feledkezik meg arról, hogy előttük a hosszú tél, a harminc fokos hidegek. — A magyar építők érkezése — mondja Valentyin Spak, az usztyilimszki faipari komplexum építésvezetője —, új szakaszt jelent építkezésünk történetében. A létesítmények építésébe bekapcsolódnak a testvérországokból jött újabb küldöttek. Már egy fél éve sikeresen dolgozik szibériai földön 100 bolgár gépkocsivezető, akik nagy teljesítményű teherautókat vezetnek. A Kun Béla osztag egy minden kényelemmel berendezett 9 szintes munkásszállóban helyezkedett el. Ablakaiból kilátás nyílik a csaknem kétezer hektárnyi területen levő építkezésre. Csupa állvány az egész építkezés. A vas- és betonszerkezetek összevegyülnek az évszázados fenyőkkel. Uszty-Ilimszk egyik kerületében, az Angara partján öt raktárépület áll, amelyekben import berendezéseket tartanak. Az épületeket Magyarországon készült szerkezetekből szerelték össze. A nagypaneles szerelési módszert szovjet mérnökök dolgozták ki, s így rövid idő alatt elkészültek ezek a fontos épületek. A magyar szállító vállalatok határidőre indították útnak Uszty-Ilimszkbe a mintegy 3 ezer tonna súlyú fémszerkezetet. Újabb szerződést kötöttek még két raktárhoz szükséges szerkezetek, valamint ablakos panelek szállítására. — Nemrégiben alkalmam volt Magyarországon járni, ahol megismerkedtem a kecskeméti Fémmunkás-gyár munkájával — mondja Valentyin Spak. — Gulyás György, a vállalat vezérigazgatója elmondta, hogy építkezésünk megrendeléseit különös gonddal kezeli a Fémmunkás kollektívája. Szocialista munkaversenyt indítottak a szállítási határidők csökkentéséért és az Uszty-Ilimszk számára készülő szerkezetek kiváló minőségéért. Az építésvezető szavai bizonyítják, itt az Angara partján a leszállított berendezések és anyagok kiváló minősége alapján már ismerik Magyarországot. Most pedig már nemcsak a magyar ipar „névjegye” látható Uszty-Ilimszkben, hanem a testvérország munkásosztályának ifjú nemzedéke is. Magyar barátaink első szibériai benyomásai kedvezőek. Hanyec István osztagparancsnok: — Lenyűgözött bennünket a szibériaiak szívélyessége és vendégszeretete. Érdekes munka vár ránk. Nagyon jó lakásviszonyokat biztosítottak a számunkra. Igyekszünk majd kiváló munkával válaszolni erre a törődésre. Németh László betonozó: — Nem hittük volna, hogy Uszty-Ilimszkben ilyen forró a nyár. Csodálatos az ittenitermészet. A város korszerű, rendezett. Ha a domb tetejéről nézünk le rá, fehér vitorlának látszik a tajga zöld tengerében. Dosó Ferenc építésztechnikus, az osztag párttitkára: — Lenyűgöző a KGST-építkezés lendülete. Sok gépet, különböző szerkezeteket láttunk az építkezésen. Ezek megkönnyítik a munkát és igen termelékennyé teszik. Nagyon gyorsan be kell illeszkednünk az itteni életbe, gyors és minőségi munkát végezni, hiszen a cellulózgyár építése népeink közös feladata. Georgij Bogdanovszkij Viktor Kalinkin (APN — KS) Magyar fiatalok Uszty-Ilimszkben a gazdaságfejlesztés kulcsproblémája . Gazdálkodjunk okosan azzal, ami nincs ? Közhelyszerű megállapítás, hogy a munkaerőforrások elégtelenségének egyik — sokak szerint első számú — oka, a munkaerő gazdaságtalan felhasználása, az emberek meglehetősen ésszerűtlen foglalkozatatása. A foglalkoztatási szerkezet és gyakorlat persze olyan, amilyen, a sok éven át kialakult és sajnos megcsontosodott szokásokon és gyakorlaton aligha lehet egyik napról a másikra változtatni. Valóban, a hatékony foglalkoztatás mindenki által jól ismert elvi kritériumainak gyakorlati megvalósítása — egy már meglehetősen összekuszált helyzetben — nagyon problematikus; végtére is: nem gépeket, berendezéseket kell mozgatni, átcsoportosítani, hanem emberek tíz- és százezreihez kellene hozzányúlni. Ez nemcsak hosszan tartó, de rendkívül kényes, úgy is mondhatnám: veszélyes művelet. Még akkor is, ha nem a már — esetleg évtizedek óta — munkaviszonyban levőkről, hanem az első ízben munkát vállaló, az iskolából éppencsak kikerülő fiatalokról van szó. Az ő elhelyezkedési, munkavállalási gyakorlatuk is szükségképpen igazodik a kialakult rendhez és gyakorlathoz. E sorozat előző részében — a munkaerő-gazdálkodás általános jellemzőinek illusztrációjaként — közelebbről is megvizsgáltuk az 1970 és 1974 közötti időszak 53 ezres ipari létszámnövekményének elhelyezkedését. Ugyanebben az időszakban majdnem 95 ezer fiatal lépett munkaviszonyba. Valamenynyien szakképzettek, közép- vagy felsőfokú végzettséggel. Legnagyobb részük — majdnem ötven százalékuk — a gépiparban hehelyzekedett el s ez az arány majdnem húsz százalékkal magasabb, mint a gépiparnak az egész iparon belüli létszámaránya. Vegyük ehhez még hozzá, hogy a gépipar termelékenysége az átlagosnál alacsonyabb s mindebből az következik, hogy a gépipar — ha az általános létszámarányokat és a hatékonysági, a gazdaságossági követelményeket nézzük — a többi iparághoz képest aránytalanul magas létszámot „szipkázott el” az iskolákból kikerülő fiatalok közül. A megoldás persze nem az, hogy valami módon esetleg korlátozzák a gépiparban elhelyezkedni kívánó fiatalok számát, hanem az, hogy emeljék a gépipari munka termelékenységét, gazdaságosságát. Ami azt is jelentené, hogy a gépipari munka termelékenységének emelése a racionális munkaerő-gazdálkodás egyik alapvető feltétele. A példa talán arra is rávilágít, hogy mennyire bonyolult és összetett feladat a racionális és hatékony munkaerő-gazdálkodás. Igen ám — hangoztatják sokan és elsősorban a gyakorló „munkaerő-gazdálkodók”, a vállalatoknál dolgozó munkaügyisek, akik a legközvetlenebbül érzik a munkaerőhiányból adódó gondokat — hogyan lehet okosan és ésszerűen gazdálkodni azzal, ami voltaképpen nincs?... ők azok, akik évek óta és egyre hangosabban ismételgetik, hogy a munkaerőforrások elégtelenségének egész egyszerűen az is oka, hogy évről évre egyre kevesebben lépnek munkába, lévén, hogy a családpolitikai intézkedések kacskaringói meglehetősen változatos demográfiai hullámzást teremtenek. A magyar népességfejlődés nem kívánatos és csak nehezen korrigálható sajátossága az egymást felváltó nemzedékek létszámának lényegesen eltérő volta. Az 1962-ben született generáció például még hatvan százaléka sem volt az 1954-ben született nemzedéknek. A hetvenes évekre, különösen pedig az elmúlt három évre az jellemző, hogy az élveszületési arány — nemzetközi összehasonlításban is — magasnak mondható. Az évjáratok mennyiségi különbsége, különböző nagysága aztán tartósan érezteti hatását, először az oktatáspolitikában és gyakorlatban, később pedig a munkaerő-gazdálkodásban. S ha már szóba került az oktatás, aligha vitatható, hogy a mai munkaerőgondok a közoktatási rendszer struktúrájára is visszavezethetők. Nem abban az értelemben, hogy számszerűen kevés az új munkavállaló, hanem, hogy az iskolából kikerülők sokszor nem ott vállalnak munkát, ahol szükség lenne rájuk. Dr. Szabady Egon, a demográfiai tudományok doktora — és mellékesen a közoktatáspolitika ismert szakértője — legutóbbi nyilatkozatában, ezzel kapcsolatban a következőket jelentette ki: „ .. . a merev közoktatási rendszer az előidézője a munkaerő-szükségleti struktúra és az évente munkába lépők képzettségi szerkezete közötti ellentmondásnak. Az iskolák ugyanis jórészt az iskolakapacitáshoz igazodó szakképzettséggel rendelkező fiatalokat bocsátanak ki, a jelenlegi iskolarendszer pedig kevés lehetőséget ad a tizenhat esztendős, szakképzetlen fiatalok munkába állításához. Egy rugalmasabb közoktatási rendszer jobban alkalmazkodhatna a munkaerő-szükséglethez, egyszersmind szélesítve az első munkába lépés után is megszerezhető iskolai végzettség lehetőségeit.” Vértes Csaba következik: Munkaerő-tartalékok — útközben HAJDÚ-BIHARI NAPKO , 1976. SZEPTEMBER 1. )