Hajdú-Bihari Napló, 1976. október (33. évfolyam, 232-258. szám)

1976-10-01 / 232. szám

­­i Nürnbergi memento Champetier de Ribes, a nürnbergi per francia főügyésze a tár­gyalás utolsó napjaiban, most három évtizede kijelentette: — Miután bemutattuk a dokumentumokat, meghallgattuk a ta­núkat, lepergettük a filmeket, amelyek láttán maguk a vádlottak is összerázkódtak a borzalomtól, a világon senki sem állíthatja, hogy a megsemmisítő táborok, az agyonlőtt hadifoglyok, a halomra öldösött békés lakosok, a hullahegyek, a testben és lélekben meg­nyomorított emberek tömegei, a gázkamrák és a hamvasztókemen­cék — hogy mindezek a bűntettek csupán a németellenes érzel­mű propaganda képzeletének szülöttei. Ezt többé nem állíthatja senki. Senki? 1976 szeptemberének utolsó napjaiban jelentették a hír­­ügynökségek a Majna melletti Frankfurtból: „A német katonák harci szövetsége" nevű nyugatnémet újfasiszta szervezet a nürn­bergi per befejeződésének közelgő harmincadik évfordulója alkal­mából felforgató akcióba kezdett. Röplapjain igyekszik hangulatot kelteni a háborús főbűnösök perében hozott ítéletek ellen, amelyek alapján — a neonácik szerint — „ártatlan emberek” kerültek bitó­ra, illetve börtönbe. Ha más jelünk nem lenne rá, ez a hír önmagában is tanúsítja, hogy az 1945. október 18-tól 1946. október 1-ig tartott monstre per nem egyszerűen a nyugodtan lezárható múlt feledésre megérett szakasza. Annyira nem, hogy a nyugatnémet jobboldal legszélsősé­gesebb elemei még a mostani választási kampányban is szemreb­benés nélkül felhasználják a nürnbergi évfordulót. A neofasiszta hecclapokban egymást követik az uszító támadások Robert Kempner frankfurti ügyvéd ellen, aki annak idején a német nép nevében a per egyik fővádlója. Elképzelhetőnek tartotta bárki 1946 októberében, hogy 1976 októberében nürnbergi szerepére hi­vatkozva követeljék egyesek Kempner eltávolítását az ügyvédi kamarából? A válasz egyértelmű igen, meglepetésről szó sincs. Arkagyij Poltorak neves szovjet jogász, aki a per idején Ru­­gyenko főügyész egyik munkatársa volt, könyvében emlékeztet egy azóta híressé vált nyilatkozatra, amely 1946 októberében Ameri­kában hangzott el: „Az Egyesült Államok még sokáig bánni fogja a nürnbergi ítélet végrehajtását.” És ezt nem valamelyik csuk­lyás Ku Klux Klan-vezér jelentette ki, hanem Robert Taft, az Egyesült Államok szenátora. Igen, voltak és vannak körök, amelyek akkor is sajnálták, most is sajnálják, hogy érvényesült a történelem kérlelhetetlen paran­csa és az események menete így alakult. A vádlottak vallomásai­ból, a vád- és védőbeszédből, a száztizenhat szóbeli és több mint kétezer írásbeli tanúvallomásból, a tárgyalás négyszázhárom nyil­vános ülésének minden percéből kiderült a korszak egyik legfon­­tosabb tanulsága: ha azok a bizonyos nyugati körök nem arra szá­mítanak, hogy a „barna pestis”, a náci áradat majd elözönli a Szovjetuniót — és csak a Szovjetuniót —, akkor nem hunynak sze­met a demilitarizált Rajna-övezet megszállása, az Anschluss, Cseh­szlovákia „megszüntetése” és annyi más gaztett felett — és akkor talán nincs második világháború. Mondjuk ki: bizonyos köröket éppen a három évtizeden át is átívelő aktualitása miatt zavar a nürnbergi mementó. Ma is van számottevő párt a Német Szövetségi Köztársaságban, vezetőjét Franz-Josef Straussnak hívják, amely hivatalosan is kétségbe vonja ennek az annyiszor lángba borított kontinensnek a határait, amely­nek zászlai alig néhány hete lobogtak utoljára lengyel és csehszlo­vák területeket „visszasíró” találkozók felett. Ma is van ország­a miniszterelnökét, Johannes Vorstert a második világháború alatt az angolok nácibarát tevékenységéért internálták —, amelynek hiva­talos politikája a fajelmélet és amelynek hírhedt apartheidrezsim­­jét éppen most próbálja megmenteni a washingtoni diplomácia. 1946. október 1-én huszonkét háborús főbűnös felett mondták ki az ezerszer megérdemelt ítéletet. De nemcsak emberek, hanem je­lenségek felett mondtak ítéletet Nürnbergben. A népirtó brutali­tás, a vakbuzgó antikommunizmus felett; a nyárspolgár felett, aki együtt üvöltött a farkasokkal; a monoklis junker felett, aki lenézte „a káplárt”, de meghódította neki a fél világot; a szürke — csuka­szürke — masszává nyomorított tömeg felett, amely az engedel­messég jegyében futószalagon szállította a gazembereket. Három évtized alatt sokat változott a világ, lakhatóbb hely lett a glóbusz. Ha élni akarunk, nem lehetünk feledékenyek. Harmat Endre AFRIKA VÁLASZOLT Különös közjáték színhelye ezek­ben a napokban a fekete kontinens. Henry Kissinger, aki ezúttal Afrika neuralgikus részén igyekezett meg­ismételni közel-keleti ingadiplomá­ciáját, rádiónyilatkozatban jelentet­te be, hogy „az afrikaiak képviselői gyakorlatilag elfogadták” az ő ren­dezési tervét. Ezzel szinte egyidőben a zambiai fővárosból, Lusakából felröppent a hír, hogy a térségben közvetlenül érdekelt öt afrikai or­szág államfői csúcsértekezleten mondtak nemet a Kissinger-tervre. Két egymásnak ellentmondó, rendkívül lényeges állítás hangzott el az Afrika közeli jövőjét kétségte­lenül meghatározó kérdésben. A kettő közül az egyik állítás nyilván­valóan valótlan, vagy legalábbis tu­datos ferdítés eredménye. Ez vi­szont az elemi logika vastörvényei szerint nem lehet más, mint az amerikai külügyminiszteré. Logi­kus: ha egyszer Agostinho Neto an­golai, Samora Machel mozambiki, dr. Julius Nyerere tanzániai, dr. Kenneth Kaunda zambiai és Seretse Khama becsuánai államfő összeül, majd közös nyilatkozatban közli nemleges válaszát a Kissinger-terv­re — ez olyan tény, amin nem lehet vitatkozni. Végül mégiscsak ezek az államfők tudják jobban, hogy he­­lyeslik-e a tervet vagy elvetik. Márpedig a lusaki nyilatkozat szerint elvetik. Mi volt a terv lé­nyege? Egy olyan megállapodás, amely szerint 1. Rhodesiában két év­ ­ múlva átveszi a hatalmat a fekete többség, 2. Washington kártalanítja a rhodesiai telepeseket, 3. Vorster „valamilyen módon” felszámolja Namíbia megszállását. 4. Minden­nek fejében Fekete-Afrika jó ideig békén hagyja a fajüldöző dél-afri­kai rezsimet. Magyarul: Washington felismer­te, hogy Afrikában ütött a fehér bástyák végórája és úgy döntött, hogy közülük kettőben (Rhodesiá­ban és Namíbiában) megpróbál fe­kete bábrezsimeket létrehozni és a harmadikat, a legfontosabbat, a Dél-Afrikai Köztársaság apartheid rezsimjét konzerválni. Lehet, sőt valószínű, hogy tíz év­vel ezelőtt egy ilyen terv még más­fajta fogadtatásra talál. De a jelen­legi nemzetközi és afrikai helyzet­ben — a portugál gyarmatbi­rodalom összeomlása, az ango­­ai háború kimenetele után — minden jel szerint csak azok mon­danak rá igent, akiknek a megmen­tését szolgálja. A lusakai nyilatko­zat újabb bizonyíték egy alapigaz­ságra: Afrikának elég volt a kor­bácsból is, a mézesmadzagból is, egyedül és kizárólag a teljes önren­delkezés útját tartja járhatónak. (KS) A képen (balról jobbra): Kaunda zambiai, Neto angolai, Nyerere tan­zániai, Khama becsuánai és Machel mozambiki államfő HA­JDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1976. OKTÓBER 1. Folytatódott az ENSZ-közgyű­lés politikai vitája NEW, YORK Az ENSZ-he és 31. üléssza­kának szerdán, ip-európai idő szerint az esti­b­ín tartott vi­tájában a küldi­ezetők — túl­nyomórészt mi­niszterek — a dél-afrikai, k­­eleti kérdés­sel, valamint és a fejlődő országok kapc­al foglalkoz­tak beszédeik Andrej Gromiko szovjet és Hen­ry Kissinger amerikai külügymi­niszter szerdán New Yorkban több órás megbeszélést tartott, majd Kissinger ebédet adott szovjet kol­légája tiszteletére. A megbeszélé­seken világpolitikai kérdéseket te­kintettek át. Hírügynökségek a Kissinger—Gromiko tárgyalásokat úgy értékelik, hogy azok „nyitá­nyul szolgálnak Gromiko és Ford pénteki tanácskozásai előtt”. *** Csütörtökön mondott beszédet Henry Kissinger amerikai külügy­miniszter. * * * összeült — a héten másodszor — a Biztonsági Tanács, hogy a namí­­biai kérdésről tárgyaljon. Az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia s nyugati szövetségeseik az ENSZ ülésszakán is jelentős diplomáciai erőfeszítéseket tesznek, hogy támo­gatást szerezzenek jelenlegi dél-af­rikai politikai lépéseikhez. Az af­rikai, s általában a fejlődő orszá­gok azonban, amint a felszólalások­ból is kitűnik, kevés kivétellel el­utasítóan, vagy nagy fenntartások­kal kezelik az amerikai—brit ter­veket. (MTI) KÖZÉLETÜNK HÍREI Az idei terv teljesítésének soron következő feladatairól és az eddigi tapasztalatokról, valamint az 1977. évi népgazdasági terv előkészítésé­ről tanácskoztak csütörtökön az Or­szágos Tervhivatalban a miniszté­riumok és országos főhatóságok ve­zetői, a budapesti és a megyei párt­­bizottságok első titkárai, a fővárosi és a megyei tanácsok elnökei, a ter­vezésbe bevont vállalatok vezető munkatársai, továbbá a társadalmi szervek vezetői. Bevezető előadást Huszár István, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az Országos Tervhi­vatal elnöke tartott. Az aktívaérte­kezleten felszólalt Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. * * * Pója Frigyes külügyminiszter szerdán New Yorkban eszmecserét folytatott dr. Husszen Abdul Kader Kasszimmal, a természeti erőforrá­sok miniszterével, a Szomáliai ENSZ-küldöttség vezetőjével és Ra­mon Escovar Salom venezuelai kül­ügyminiszterrel. Mindkét találkozón a közgyűlésen napirenden szereplő kérdésekről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. * * * Csütörtökön az Országos Béketa­nács ügyvezető elnökségi ülésén Pethő Tibor, az OBT elnökhelyette­se beszámolt a közelmúltban Hel­sinkiben tartott leszerelési­­ világfó­rumról, a tanácskozáson részt vett magyar delegáció sokoldalú, ered­ményes tevékenységéről. * * * Csütörtök reggel a gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél katonai tiszteletadással levonták a magyar nemzeti lobogót és a nemzetközi munkásmozgalom vörös zászlaját, amelyeket szerdán a fegyveres erők napja tiszteletére vontak fel. * * * Az Opus Pacis intéző bizottsága és az Országos Béketanács katolikus bizottsága dr. Ijjas József kalocsai érsek elnökletével csütörtökön együttes ülést tartott. A tanácsko­záson dr. Weisz Ferenc prépost, az Országos Béketanács katolikus bi­zottságának főtitkárhelyettese be­számolt az eddig végzett munkáról és szólt a Hazafias Népfront VI. kongresszusa után a mozgalom előtt álló feladatokról. Az ülés résztvevői ezután megvitatták a nemzetközi békemunka időszerű feladatait.­­ * * A Nigériai Szövetségi Köztársa­ság függetlenné válásának 16. év­fordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Olusegin Obasanjo altábornagynak, az or­szág államfőjének. Paja Frigyes külügyminiszter ugyancsak táv­iratban üdvözölte Joseph N. Gar­­bar dandártábornokot, Nigéria külügyminiszterét. Kádár János látogatása a Magyar Nemzeti Galériában Kádár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkára, Aczél Györgynek, a Politikai Bizottság tagjának, a Minisztertanács elnök­­helyettesének társaságában csütör­tökön délelőtt ellátogatott a Magyar Nemzeti Galériába és megtekintette a Pátzay Pál szobrászművész 80. születésnapja alkalmából rendezett életmű-kiállítást. Találkozott és szí­vélyesen elbeszélgetett a művésszel és feleségével, gratulált a gazdag életműhöz, amelyet a kiállítás tük­röz, és jókívánságait fejezte ki a ju­biláló mesternek. A találkozón részt vett Pogány Gábor, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója. (MTI) Lázár György távirata Kína nemzeti ünnepe alkalmából BEJRUT Hua Kuo-fengnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének. PEKING A kínai nép nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megalakulá­sának 27. évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztár­saság kormánya és a magam nevében jókívánságaimat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának és a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a haladás ügye ja­vára fejlődjenek. Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. RÖVIDEN Csütörtökön a bécsi Hofburgban folytatódott a közép-európai fegy­veres erők és fegyerzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló konferen­cia. A Magyar Népköztársaság és Ír­ország kormánya, attól az óhajtól vezérelve, hogy elősegítse a két ország közötti baráti kapcsolatokat és fejlessze a gazdasági, társadalmi és kulturális együttműködést, elha­tározta diplomáciai kapcsolatok lé­tesítését, és nagykövetek cseréjét. Négyszemközti megbeszélésen fogadta Gerald Ford amerikai el­nök a Fehér Házban Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügymi­nisztert. (Telefotó — AP — MTI — KS) Libanoni jelentések A damaszkuszi rádió és a libano­ni falangisták adója szerdán este azt jelentette, hogy a Libanon-hegy­­ség birtoklásáért két napja indított offenzíva gyakorlatilag véget ért, a palesztinok és baloldali erők által ellenőrzött városok és falvak több­sége a szíriaiak, illetve jobbolda­liak kezére került. A tüzérségi előkészítés után tá­madó Szíriat gyalogsági és harcko­csizó egységek szerdán három irányba nyomultak előre a Liba­­non-hegység központi részében és bevették Avnturát, Mteint és Ham­­manát. Kurnajel és Falugha váro­sát ezzel egyidőben körülzárták, egyes jelentések szerint már bevet­ték, más híradások szerint még fo­lyik az ostrom. Basir Gemajel, a falangista erők fegyvereseinek főparancsnoka „tör­ténelmi” jelentőségűnek minősítette a szerdai napot és közölte, hogy a Bej­rúttól 25 kilométerre északkelet­re levő hegyvidéki körzetet „meg­tisztították a palesztinoktól”. Simon Peresz izraeli hadügymi­niszter szerdán Tel Avivban kije­lentette, hogy a libanoni kérdésben Jeruzsálem és Damaszkusz célkitű­zése jelenleg egybeesik: „el akarják kerülni, hogy Libanon a PFSZ ural­ma alá kerüljön”. A hadügyminisz­ter hozzáfűzte még, hogy amíg Szí­ria offenzíváját Libanon északi és keleti részén folytatja, addig Izrael nem érzi érintettnek magát. * * * Csütörtökön a bejrúti újságok azt jelentették, hogy a szíriai csapatok és a jobboldal alakulatai szerdán összpontosított tüzérségi támadás után elfoglalták a libanoni hegyvi­dék sok települését. A hazafias erők és a palesztinok nehéz helyzetben­­ vannak, de folytatják az ellenállást.

Next