Hajdú-Bihari Napló, 1977. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1977-03-01 / 50. szám
Pártmunka a tagkönyvcsere után HAJDÚNÁNÁSI BESZÉLGETÉS A párttagkönyvek cseréjét megelőző egyéni beszélgetések tapasztalatait összegző taggyűlések óta több mint fél esztendő telt el. Itt az ideje annak, hogy az elhangzott észrevételek, javaslatok sorsát megvizsgálják a pártszervezetek és számot adjanak hasznosításukról. Ezt tette, erről tárgyalt február 23-án a hajdúnánási párt-végrehajtó bizottság is. Erről beszélgettünk Hevesi Jánossal, az MSZMP Hajdúnánás városi Bizottsága első titkárával. — Városunkban a párttagokkal való beszélgetések tervszerűen, jó — kritikus és önkritikus — politikai légkörben zajlottak le. A kommunisták tanúbizonyságot tettek kezdeményező készségükről, felelősségtudatukról, politikai érettségükről és bátorságukról, a város szeretetéről. Az eszmecserén elhangzottak igen sokrétű tapasztalatokat gazdagították a pártpolitikai munkát és nagyon sok hasznos javaslatot tartalmaztak a város politikai és állami vezetése számára. Megismerhettük, melyek azok a város jelenét, jövőjét formáló kérdések, sürgető igények, elképzelések, amelyek foglalkoztatják a kommunista közösségeket. Ugyanakkor a beszélgetéseknek nagyon komoly politikai nevelő hatásuk is volt, elősegítették a párthatározatok alaposabb megismerését és megértését. A beszélgetéseken elhangzott javaslatok, észrevételek a tapasztalatszerzésen túl többnyire tennivalókra is sarkallnak. Hogyan rendeződtek az információk feladatsorrá? — A munkahelyi pártszervezetek az észrevételekből adódó feladatokat két szempontból rendszerezték. A megvalósíthatóság idejeazonnal, rövid határidőn belül vagy perspektivikusan végrehajtható feladatok) és helye (munkahelyi, városi vagy megyei intézkedést igénylő feladatok) szerint. Az alapszervezetek az összegező taggyűlésen jelezték, hogy minden felvetést számba vettek és hasznosításukat intézkedési tervben rögzítették. A feladatokat koordinálták a gazdasági vezetőkkel és a tömegszervezetekkel. Már az elmúlt év második felében megoldottak jónéhány kisebb horderejű vagy éppen gyors intézkedést követelő problémát, ezekben a hónapokban pedig — javaslatunkra — önálló napirendként foglalkozik minden alapszervezet a tapasztalatok hasznosításának helyzetével, s a szükséges tennivalókkal. Egyetlen felvetésnek, javaslatnak sem szabad elsikkadnia! — Időközben befutottak a pártbizottságra a helyileg megoldhatatlan, városi szintű intézkedést igénylő információk. Mi lett a sorsuk? — Testületi üléseinken összegeztük a tagkönyvcsere tapasztalatait és meghatároztuk az eszmecsere hasznosításának módját, a tennivalókat. 65 felvetés jutott el hozzánk, ezek nagy része tanácsi intézkedést igényelt. Közülük 29 nem gond többé. A városi tanács sürgősségi sorrendben intézi a felvetetteket. — Legyen szíves néhány példát mondani a beszélgetéseken szóba került, a város jövőjét befolyásoló problémák megoldására! — A megyei pártbizottság segítségével régi vágya valósult meg a nánásiaknak a belső autóbuszközlekedés létrehozásával. Ipari üzemeink így már könnyen elérhetők a városközpontból. Ugyancsak gyári kommunisták javaslatára kezdeményeztünk tárgyalásokat a Szellőző Művek központjával az elavult gépi berendezések korszerűsítésére. Ennek eredményeként 1979-ig közel 30 millió forintot fordít az üzem a hajdúnánási gyáregység fejlesztésére. Évek óta gond volt a város zöldség- és gyümölcsellátása, a probléma az elbeszélgetések során szinte mindenütt felvetődött. Operatív beavatkozással sikerült elérni, hogy ebben az esztendőben már 120 hektáron — a város szükségleteinek megfelelő területen — termesztenek zöldségfélét termelőszövetkezeteink és az állami gazdaság. Közbenjárásunkra minisztériumi segítséggel (preferenciával) több mint 200 ezer forinttal növekedhetett a ruhaipari szövetkezet eddig igen alacsony bérszínvonala. — Ez utóbbi példa problémája már egészen közvetlenül érint egyes embereket... — A tagkönyvcsere egyéni gondok, bajok felszínre kerülését is lehetővé tette. Ezek orvoslása tovább erősítette az alapszervezeti vezetőségek és a párttagság kapcsolatát, az egymás iránti bizalmat. Hogy az elhangzott felvetéseknek mégis csupán 4,5 százaléka egyéni jellegű, bizonyítja a kommunisták társadalmi felelősségérzetét. No meg azt, hogy tenni is képesek a közösségi ügyekért. Egy példát: kommunista pedagógusok hozták szóba a pályakezdők lakásgondjait. Megvizsgáltuk a helyzetet és sikerült kedvező megoldást, találnunk. A régi nevelőotthon üresen maradt helyiségeiből 8—10 pedagógus számára tudnánk átmeneti lakásokat kialakítani — gondoltuk. Szerencsére az elgondoláshoz segítség is akadt. A szakmunkásképző intézet tanulói vállalták, hogy szakember irányításával, néhány helyi szocialista brigád közreműködésével átalakítják az épületet. Amolyan albérlők háza lesz ez, mindenképpen nagy segítség a fiatal pedagógusoknak. A nagyobb közösségnek, a városnak pedig természetesen nem mindegy, hogy itt tudja-e tartani a frissen végzett diplomásokat. — A kommunisták eszmecseréje milyen tapasztalatokkal gazdagította Hajdúnánáson a pártpolitikai munkát? — Néhány alapszervezetben a jól kigondolt cél eléréséhez nem mindig találják meg a megfelelő eszközt, módszert, vagy éppen a párthatározatokat nem képesek megfelelően adaptálni a helyi viszonyokra. Sürgető tennivalókat hozott ez a felismerés a városi pártbizottság számára: többet kell foglalkoznunk módszertani kérdésekkel, s több helyszíni segítséget kell adnunk az alapszervezeteknek. Akár a jól bevált területfelelősi rendszer erősítésével (minden apparátusi munkatársnak hat-hét patronálandó alapszervezete van), akár a segítségnyújtás konkréttá tételében. — Született-e ezen a területen azóta intézkedés? — Az eszmecsere hasznosításának talán legjobban „mérhető” eredménye a pártmegbízatások áttekintése, rendezése volt. Tapasztaltuk, hogy a tagság egy részének öthat megbízatása is volt, másoknak (mivel nem talált számukra az alapszervezet konkrét tennivalót) egy sem. Ezen úgy segítettünk, hogy készítettünk egy listát harmincféle konkrét, munkahelyi pártmegbízatás fölsorolásával. Javasoltuk az alapszervezeteknek: válaszszanak közülük. A módszertani segítség hatása máris érezhető a tagság aktivitásában. Ez természetes, hiszen ha minden kommunista érzi, hogy munkájára szüksége van a pártnak, a feladata nem formális , aktívabban dolgozik. A pártmegbízatások folyamatos értékelése a pártcsoportok dolga, vezetőiket évente két alkalommal hívjuk öszsze tapasztalatcserére. — Szolgált-e valamiféle „meglepetéssel” a tagkönyvcsere? — Egyetlen felvetés sem hangzott el a tagdíjfizetéssel, besorolással kapcsolatosan. Néhány éve bizony voltak még problémák ezen a területen. Még örvendetesebb, hogy ma a hajdúnánási kommunisták körében nem gond a pártoktatás, meszsze vagyunk már az erőszakos „beiskolázástól”. A város párttagságának fele rendelkezik különböző szintű politikai végzettséggel. — Hogyan foglalhatnánk össze a tagkönyvcsere hajdúnánási tapasztalatait? — A város kommunistáival folytatott beszélgetésekből levont következtetések igazolják, hogy az eszmecsere a pártélet és a város jövője szempontjából is gazdag forrásanyagot adott Hajdúnánás vezetői és minden városát szerető polgár számára. Tóth Dénes Újabb munkalehetőségeket kell teremteni A NŐK HELYZETE Nyíradonyban, a 7200 lelkes községben 3700 a nők száma. A nők többsége fiatal, illetve középkorú. Hogyan változott meg az elmúlt évtizedek alatt, és milyen ma a nők helyzete, erről kérdeztem nyíradonyi utam során Görög Józsefet, a nagyközségi tanács elnökét . A mezőgazdaság átszervezése után a termelőszövetkezetben, az ipartelepítés után pedig kihelyezett üzemegységekben, ipari szövetkezetekben munkalehetőségeket teremtettünk a nőknek. Egyre többen vállaltak állást a kereskedelemben, és mind nagyobb szerephez jutottak a közigazgatásban, a különböző tömegszervezetekben is. A gyereknevelés, a család ellátása után tehát új szerepkört is vállalhattak, önálló keresethez juthattak. Ez bizonyos szempontból megváltoztatta helyzetüket. Ma már a nők többsége dolgozik. Bizonyos szemléleti változásnak is be kellett következnie, mivel régebben maguk a férjek sem akarták elengedni az asszonyt dolgozni. Ma épp olyan problémával küzdünk, hogy újabb és újabb munkalehetőségeket kell teremtenünk a nőknek. A Debreceni Ruhagyár rövidesen létrehoz Nyíradonyban egy telepet, ahol körülbelül kétszázötven nőt foglalkoztatnak majd. Még be sem indult a gyár, máris négyszáz jelentkező van. Debrecenből hatvan varrógépet hoztak ki a művelődési házba, és tanfolyamon tanítják be az asszonyokat a munkára. Így elérhetjük, hogy mindjárt az indulás után jó legyen a termelési eredmény. — A nők munkába állása viszont bölcsődei, óvodai és napközi otthoni férőhelyek biztosítását követeli meg Önöktől. Jelenleg milyen a gyermekintézményekkel való ellátottság? — Negyvenöt személyes bölcsődénk van, és 175 személyes az óvodánk. Sajnos nem elegendő, mivel legalább ötszáz óvodás korú gyerek van a nagyközségben. Legalább száz helyre lenne sürgősen szükségünk. Jelenleg viszont nincs pénzünk csak egy ötven személyes óvodára, melyet majd Aradványpusztán építünk meg. Sok tanya tartozik Nyíradonyhoz, Aradványpusztán is közel nyolcszáz ember él, így a körzetünkbe tartozó helységekről is gondoskodnunk kell. Kétszázhatvan gyereket tudunk napközi otthonban elhelyezni, több személyre ugyanis nem tud főzni a konyhánk. A körzetünkbe tartozó tanyák megsegítésére rövidesen 100 személyes bentlakásos diákotthont építünk, ez megkönnyíti majd a gyerekek és a szülők helyzetét is. — A gyerekek elhelyezését tehát igyekeznek megoldani. Milyen egyéb segítséget adnak az asszonyoknak?Mi könnyíti például otthoni munkájukat? — A szolgáltatás is megfelelő, jónak mondható a kereskedelmi ellátottság, mivel nemrégiben adtunk át egy új áruházat. A faluban megszerveztük az előfizetéses étkeztetést, és az üzemi étkeztetést is. Ezzel nagy gondot vettünk le a nők válláról. — Nyíradonyban igénybe veszik-e a nők a gyermekgondozási szabadságot? — Mivel ma az vált megszokottá, hogy a családokban az asszony is dolgozik, egy gyerekkel ritkán maradnak otthon. Több a fizetés, mint a segély, így inkább a munkát vállalják. Az viszont gyakori, hogy két gyerek születése után kiveszik a gyermekgondozási szabadságot. Tasó Jánosné egyike azoknak, akik sokat tudnak a nyíradonyi nők helyzetéről. Régóta tagja a Hazafias Népfront nőbizottságának, s így értesül az asszonyok gondjairól, problémáiról. — A termelőszövetkezeteknek, az ÁFÉSZ-nak és más vállalatoknak is van nőbizottsága, ahol a tagok elsősorban a helyi gondokkal foglalkoznak. Mi megpróbáljuk összefogni az egész nagyközség lányainak, asszonyainak irányítását. — Véleménye szerint is megváltozott a nők helyzete Nyíradonyban az utóbbi években? — Beszéljünk például a tanulásról. Negyvenketten járnak az esti gimnáziumba, közülük harmincöten nők. Nagy az érdeklődés az esti általános iskola iránt és politikai oktatáson is nagy számban vesznek részt nők. Tehát nem csupán a munka iránt, a tanulás iránt is nőtt az igényük. Nem mondom,hogy teljesen megszűnt nálunk az az előítélet, hogy vezetői tisztségre a férfiak az alkalmasak, sőt a bérezésben is vannak egyenetlenségek a férfiak és nők között. De olykor ennek maguk a nők is okai. Számtalanszor tapasztaltam már, hogy nem szívesen vállalt vezetői tisztséget nő. A nőbizottság azon igyekszik, hogy ezeket az előítéleteket fokozatosan megszüntesse. Változtatni kellene a családon belüli munkamegosztáson is. Az igazság az, hogy az otthoni teendők legnagyobb része még az asszonyokra hárul. — Milyen rendezvényeken vesznek részt a nyíradonyi nők? — A nőbizottság, a művelődési ház szervezésében vannak különböző rendezvények, melyekre rendszeresen hívjuk az asszonyokat. Minden évben megrendezzük a nők fórumát, ahol időszerű kérdésekről tanácskozunk. Megbeszéljük a nagyközségi problémákat, és más időszerű kérdéseket. Jó alkalmakat nyújtanak a találkozásra, elbeszélgetésre a művelődési ház keretén belül működő kézimunka, szabó-varró szakkörök, találkozók, rendezvények. — Milyen lehetőségük van az asszonyoknak szórakozásra? — Sajnos, azt mondhatom szinte semmiféle lehetőség nincs. No meg az is igaz, hogy nem is nagyon igénylik. A nők többsége dolgozik, gyereket nevel, ellátja a családot. Ennyi munka mellett már nem kívánkozik semmiféle mulatságba. Talán ha a családon belül megoldódna a munkamegosztás, ha a férfiak is besegítenének a házimunkába, akkor jutna idő és energia a kikapcsolódásra, szórakozásra. Azt várjuk, hogy ez legyen a következő lépcsőfoka a fejlődésnek, az emberek szemléletbeli változásának. Fazekas Valéria HALDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1977. MÁRCIUS 1© Enyhülés és ideológiai harc A helsinki konferencia záróokmánya a két világrendszer együttélésének elveit fogalmazta meg a szocializmus erőinek, elsősorban a szovjet párt és kormány sorozatos erőfeszítésének következményeként. Bár az enyhülés nyílt és álcázott ellenfelei továbbra is gátat akarnak vetni a megindult folyamatoknak, s bizalmatlanságot akarnak kelteni a szocialista országok békepolitkájával szemben — bizonyos, hogy új helyzet van kialakulóban: a békés egymás mellett élés magasabbrendű, a szembenállás és a kooperáció mozzanatait dialektikusan egyesítő szakasza bontakozik ki. Mind a proletariátus, mind a burzsoázia olyan egyetemes jellegű termelési módok hordozói, amelyek természetüknél fogva egymást kizáróak. Harcuk tehát nemzetközileg és az egyes társadalmakon belül elkerülhetetlen. Az a körülmény, hogy a két világrendszer országai egymás szuverenitását tiszteletben tartva, gazdaságilag kooperálva, de egyúttal versengve is együtt élnek — sajátos megjelenési formája feloldhatatlan antagonizmusuknak. A két ellentétes világrendszer léte az osztályharc nemzetközi megtestesülése. Bármely formát is öltsön a kapcsolat közöttük, ez a kapcsolat magában hordja eszmerendszereik kibékíthetetlenségét. A háborús veszély elhárítására, kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági, tudományos és műszaki együttműködés előmozdítására irányuló államközi kapcsolatok szabályozása nem jelentheti számukra sem a társadalmi status quo befagyasztását, sem az ideológiai fegyverszünetet. Az együttműködés és a harc dialektikája jelenleg éppen abban fejeződik ki, hogy míg gazdasági területen a szocialista és a tőkés országok között a kooperáció egyre több lehetősége bontakozik ki, s az enyhülés a politikai és a katonai szférában a hidegháborús beidegződések és az agresszív imperialista körök ellenállása dacára is előretör, az ideológiai szembenállás vonatkozásában a harc intenzivitása és jelentősége nő, a küzdelem egyre átfogóbbá, bonyolultabbá és összetettebbé válik. A két világrendszer közötti kapcsolatok új szakasza kétségtelenül az ideológiai harc számára is új feltételeket teremt. A szocialista országok jelenlegi fejlődési szakaszát vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a megoldandó gazdasági és politikai feladatok elválaszthatatlanok a társadalmi tudat alakításának kérdésétől. A fejlett szocialista társadalom építése egymással összefüggésben feltételezi és megköveteli a gazdaság hatékony működtetését és a szocialista életmód elterjesztését. A külső és belső tényezőknek ez az együttes jelentkezése egyértelműen mutatja: az ideológiai tevékenységben alapvető változást kell elérni, azt a minőségileg új nemzetközi helyzethez kell igazítanunk, offenzívvá kell tennünk. Felmerül a kérdés: milyen legyen ideológiai tevékenységünk, milyen eszközökkel vívjuk eszmei harcunkat? Gyakran csupán egy vonatkozást emelünk ki, amikor eszmei támadásunkat, mint az antimarxista nézetek leleplezését, cáfolatát fogjuk fel. Ez kétségtelenül fontos tennivaló, de önmagában korántsem azonosítható az ideológiai harc egészével, annál is inkább, mivel sok tekintetben védekező, defenzív pozíciót fejez ki. Az igazi, offenzív elméleti bázis csak a marxizmus—leninizmus hatékony alkalmazása, alkotó továbbfejlesztése és problémaérzékenysége lehet. Nem szabad szemet hunynunk afelett, hogy az ideológiai harc során néhányszor azért kerültünk időlegesen előnytelenebb hadállásba, mivel egyes kérdések felvetésével, illetve megválaszolásával késtünk. A burzsoá ideológusok egyegy elmélete azért tehetett szert bizonyos hatékonyságra, mivel — úgy tűnt — elsőként kérdeztek rá bizonyos korkérdésekre. Ilyen esetekben mi, marxisták, kénytelenek voltunk a mások által választott terepen maradni, s arra összpontosítani, hogy azt a választ cáfoljuk, amelyet az ellenfél a saját maga felvetette kérdésre adott. A polgári-kispolgári nézetek terjedése egyéb tényezők mellett a „légüres tér elvére” vezethető viszsza. Ha a társadalmi valóság bizonyos lényeges összefüggéseire a marxizmus elméletileg nem, vagy csak adekváltan reagál, a keletkezett légüres térbe burzsoá elméletek hatolnak be. Az ellenséges nézetek elleni harc során nem elégedhetünk meg azzal, hogy kimutatjuk: logikájuk, tételeik, következtetéseik a marxizmussal ellentétesek. Ez helyes és szükséges kindulás, de ha itt, vagyis az ideológia szintjén megállunk, akkor csak azt bizonyítjuk be, hogy ADA, vagyis hogy egy burzsoá ideológus nem marxista, amit valószínűleg ő maga sem titkol. A burzsoá ideológia kritikájának helyes módszerét Marx mutatta meg: egy elmélet meghasonlottságai, ellentmondásai mögött magának a társadalmi létnek az ellentmondásait kell keresnünk. Ha Marx e módszeréhez híven járunk el, kimutathatjuk, hogy a fellazítás céljainak szolgálatába állított polgári elméletek is a polgári társadalom pozícióvesztéseit fejezik ki, így például az „ipari társadalmak”, a két rendszer közeledésének, a „konvergenciának”, a koncepciós, vagy a polgári szocializmuselméletek kénytelenek kifejezni azt, hogy a termelőerők társadalmasultságának adott szintjén, a tudományos-technikai forradalom kibontakozásának korszakában a tőke, a magántulajdon intézménye a haladás korlátjává válik Ahhoz, hogy a szocializmus erői magabiztosan formálhassák országaik és az egész emberiség jövőjét, minél mélyrehatóbban kell rákérdeznünk korunkra, napjaink és a holnap alapproblémáira. A megnövekedett követelményeknek úgy tehetünk eleget, ha a marxizmust nemcsak védelmezzük, hanem szilárd elvi alapokon, folyamatosan, alkotó módon továbbfejlesztjük s a lenini meghatározás szellemében „a konkrét helyzet konkrét elemzéseként” alkalmazzuk és gazdagítjuk. G. Márkus György