Hajdú-Bihari Napló, 1977. május (34. évfolyam, 101-126. szám)
1977-05-01 / 101. szám
Az elmúlt év a KGST-országok gazdaságában egy újabb ötéves tervciklus kezdő éve volt. A több mint 370 millió lakost, a világ népességének mintegy egytizedét tömörítő közösségünk dolgozóinak erőfeszítései arra irányultak, hogy az országok kommunista és munkáspártjai által az 1980. évre kitűzött nagyszabású társadalmi-gazdasági célok elérését megalapozzák. Ez a munka és erőfeszítés nem maradt eredménytelen. A baráti államokban csakúgy, mint hazánkban — a világgazdaságban bekövetkezett mélyreható változások és számos, a belső fejlődést nehezítő körülmények ellenére — lényegében sikeresen teljesítették az 1976. évi terveket. Ennek eredményeként közösségünk országaiban a nemzeti jövedelem az elmúlt év során átlagosan 5,5 százalékkal emelkedett az előző évhez viszonyítva Ezen belül a növekedés Romániában 10,5 Lengyelországban 7,5, Bulgáriában 7, a Szovjetunióban 5, Csehszlovákiában és az NDK-ban 4, Magyarországon pedig 3 százalék volt. A növekedés fő forrása A gazdasági növekedés motorja az elmúlt évben is az ipar volt. Az ipari termelés emelkedése 1976-ban együttesen megközelítette a 6 százalékot. Továbbra is az átlagosnál gyorsabb ütemben fejlődött Románia, Lengyelország, Bulgária, valamint az NDK ipari termelése. Jelentős az a tény, hogy a növekedés fő forrását, mintegy négyötödét — néhány KGST-országban, közöttük hazánkban a teljes növekedést — a munkatermelékenység emelése biztosította. Az ipari termelésen belül a növekedés fő hordozói a KGST-országok iparában is az energetika, a gépgyártás, a rádióelektronika és a vegyipar. Ezeknek az ágazatoknak kiemelt fejlesztése kedvezően befolyásolta az ipar többi ágazatának, valamint az egész gazdaságnak a fejlődését. A gazdaság másik igen fontos ágazata a mezőgazdaság. Bár az elmúlt év időjárási viszonyai — Magyarországéhoz hasonlóan — nem a legkedvezőbben alakultak néhány más KGST-országban sem, a mezőgazdasági termelés összességében mégis 3 százalékkal emelkedett egy év alatt. Jelentősen, több mint 11 százalékkal bővültek a KGST-országok külgazdasági kapcsolatai. A KGST-országok egymás közötti forgalmának aránya és növekedése országaink külgazdasági kapcsolatainak legfőbb stabilizáló tényezője, de fontos szerepet töltött be a fejlett tőkés, valamint a fejlődő országokkal bonyolított külkereskedelmi forgalom is. A gazdasági növekedés eredményei lehetővé tették a szociálpolitikai elképzelések megvalósítását. Az elmúlt évben a KGST-országokban összesen több mint 3 millió lakást építettek fel, nőtt a dolgozók reáljövedelme, emelkedett a kiskereskedelmi áruforgalom, tovább javult a dolgozóknak nyújtott kulturális, oktatási, egészségügyi és egyéb szolgáltatások színvonala. E néhány adat is bizonyítja, hogy a KGST- országok gazdasága, természetesen gondoktól és problémáktól nem mentes, de tervszerűen és magabiztosan fejlődött. A fejlett tőkés országok gazdasága az elmúlt évben még az 1974—1975. évi válság következményeit viselte. Bár egész termelésük az 1975. évi visszaesés után 1976-ban már 4,6 százalékos emelkedést mutatott, az ipari termelés élénkülése mégis csupán a válság előtti legmagasabb — 1973. évi — szint eléréséhez volt elegendő. A tőkés országokban továbbra is erős az infláció, mindenekelőtt a dolgozókat sújtja. Magas a munkanélküliek száma, elérte a foglalkoztatottak 4—8 százalékát. Az élénkülés tartóssága tekintetében jelenleg is bizonytalanság uralkodik ez országok gazdaságában. Kedvező mérleg Az elmúlt év gazdasági eredményei magukban hordozzák a KGST-országok egész együttműködésének, benne a komplex prog KÖTELEZETTSÉGEINK TELJESÍTÉSE INTERNACIONALISTA TETT A komplex program megvalósításának útján írta: Dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese vam célkitűzéseinek megvalósítására, a szocialista gazdasági integráció kibontakoztatására irányuló törekvéseik hatását is. Ezt ma annál is inkább elmondhatjuk, mert a KGST-országok ötéves gazdaságfejlesztési tervei külön fejezetként tartalmazzák a sokoldalú integrációs intézkedésekből adódó gazdasági feladatokat. Ezzel kapcsolatban nyomatékosan kell rámutatni arra, hogy az elmúlt és a közeljövő évek is a szocialista gazdasági integráció fejlesztésének azt a szakaszát képezik, amikor a munka és a figyelem középpontjában a közösen kidolgozott együttműködési elgondolások, illetve a megállapodásokban foglaltak valóra váltása áll. A KGST tavaly júniusban tartott XXX. ülésszaka részletesen áttekintette az integráció komplex programja realizálásának közel ötévi eredményeit, tapasztalatait. Akkor erről a rádió és a televízió, a napi sajtó, valamint folyóirataink is beszámoltak. Az akkor megvont mérleg egyértelműen kedvező volt. Elmondhattuk, hogy az anyagi termelésben megkezdődött a közösen kialakított intézkedések végrehajtása, elsősorban az alapvető energiahordozók és nyersanyagfajták közép- és hosszabb távú biztosítása érdekében. Bővült a feldolgozóipari szakosítás és kooperáció. Előrehaladtunk a mezőgazdaság, valamint a szállítás kulcsfontosságú szektoraiban, a tudományos-műszaki együttműködésben és több más fontos területen. 1976-ban az országaink között kialakult együttműködés tovább folytatódott, lényegében olyan ütemben és módon, ahogyan azt az egyes országok népgazdasági tervei, a külkereskedelmi megállapodások előírták. Ez az együttműködés ma már olyan széles skálán és sok szinten folyik, hogy itt csupán néhány részére kívánok emlékeztetni. Helyszíni építőmunkával is Az elmúlt évben nagy erővel bontakozott ki a Szovjetunió területén az orenburgi gázvezeték építése. Ismeretes, hogy e nagyszabású, sok tekintetben egyedülálló vállalkozásban a Szovjetunión kívül öt európai KGST-ország nem csupán gazdasági eszközökkel, hanem helyszíni építőmunkával is részt vesz. A kijelölt építési szakaszokon több mint 15 ezer fős nemzetközi szakembergárda, többek között közel két és fél ezer magyar munkás is dolgozik. Az egész vállalkozás, amely a gázvezeték kiépítésén kívül szovjet részről a gáz kitermelését és előkészítését is magában foglalja, jó ütemben halad, így a fővezeték 1978 végére kitűzött üzembe helyezése reálisnak látszik. A magyar ipar egyik fontos feladata, hogy az 1980. évben 3,8 milliárd köbméter szovjet földgáz fogadására és ésszerű hasznosítására felkészüljön. Ugyancsak eredményekről adhatunk számot a másik, hazánkat még közvetlenebbül érintő közös vállalkozás, a Vinnyica (Szovjetunió)—Albertirsa (Magyarország) között húzódó 750 kV-os távvezeték építésével kapcsolatban is. A távvezeték szovjet területen fekvő egyik szakaszát már átállították a 750 kV-os feszültségre, a vezeték szovjet és magyar területen szükséges továbbépítése pedig az előirányzott ütemben halad. Ha minden terveink szerint alakul, 1979-ben már e nagyfeszültségű vezetéken energia áramlik hozzánk. A villamos energiáról szólva érdemes megemlíteni azt is, hogy a KGST-országok villamosenergia-rendszereinek összekapcsolása 1976-ban is jól szolgálta az országok gazdaságát. A KGST-országok egyesített energiarendszeréhez tartozó országos hálózatok teljesítménye az elmúlt évben tovább nőtt és a kölcsönös villamosenergia-szállítások tavaly megközelítették a 20 milliárd kWó-t. A KGST-országok együttműködésének igen lényeges területe a gépgyártás. Gazdaságaink korszerűsítése jelentős — többek között tőkés — gépbeszerzést igényel. Az alapvető gépszükségleteket az egymás közötti forgalom elégíti ki. Ezt bizonyítják az egymás közötti gépszállítások évről évre emelkedő volumenei. Jellemzésül néhány 1976. évi adat: országaink gépipari termelése tavaly együttesen mintegy 10 százalékkal nőtt, az egymás közötti export 11,5 százalékkal, ebből a gépipari kivitel közel 18 százalékkal emelkedett. 1976-ban az egymás közötti gép- és berendezésszállítások értéke meghaladta a 16 milliárd rubelt, s e széles termékskálával rendelkező árucsoport jelentette az egymás közötti export több mint 40 százalékát. Mindez tanúsítja a nemzetközi munkamegosztás elmélyülését országaink között Fejlődésünk elválaszthatatlan a KGST-től A magyar nép ismert, mindennapos munkájában és életében szerzett közvetlen tapasztalataiból is tudja, hogy fejlődésünk elválaszthatatlan a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott széles körű együttműködéstől. Napjainkban, amikor az ipar és a mezőgazdaság termékszerkezetének korszerűsítése az egyik legfontosabb gazdasági feladatunk, ennek megvalósítása is alapvetően a KGST-országokkal egyeztetett és részben közösen kidolgozott programok segítségével kap biztos nemzetközi hátteret. Együttműködésünk teszi lehetővé, hogy a kialakítható nagy sorozatokra építve a legfejlettebb technológiákat alkalmazzuk a magyar gépipar kulcsfontosságú szektoraiban: a közútijármű-gyártásban, a számítástechnikai iparban, a híradástechnikában, a golyóscsapágy-gyártásban stb. Jelenleg tárgyalások folynak a KGST keretében az atomerőművi berendezések sokoldalú gyártásmegosztáson és kooperáción alapuló kiépítésére is. Ez iparunk műszaki fejlesztése szempontjából újabb előrelépést tesz majd lehetővé. Az együttműködés eredményességét lemérhetjük továbbá a magyar vegyipar dinamikus fejlődésén, egyre korszerűbb szerkezetének kialakításán, a petrolkémiai ágazat kiépítésén, a gyógyszer- és növényvédőszeripar fejlesztésén. Itt is a hosszú távra megteremtett nagy felvevőpiacok, a biztonságos nyersanyagszállítások képezik a gazdaságos tömeggyártás előfeltételét. A beruházások összehangolásával kiépített vegyipari termékszakosítás is növekvő mértékben érezteti hatását. Ez mind a KGST-ben folyó együttműködés előnyeit, fontosságát példázza. Közismert az is, hogy energia-, fűtő- és nyersanyagszükségletünk jelentős része a KGST-országokból, elsősorban a Szovjetunióból származik. 1976-ban a KGST-országokból származott energiabehozatalunk 81, anyag- és félkésztermék-importunk több mint 40 százaléka. A mostani ötéves tervidőszakban összes beruházásainknak mintegy 4 százalékát arra fordítjuk, hogy részt vegyünk a KGST-országokkal megvalósuló együttes integrációs intézkedésekben, az 1980 utáni nyersanyagigények kielégítése érdekében. E befektetés természetesen fokozatosan megtérül majd a megfelelő kapacitások üzembe helyezése után meginduló szállítások révén. Nekünk is érdekünk tehát kötelezettségeink határidőre és jó minőségben való teljesítése. Ezért dolgozni azonban nem csupán jól felfogott gazdasági érdekünk, hanem a többi KGST-országgal szemben vállalt internacionalista kötelezettségünk is. Helyére állt a tízezredik... A Hajdúsági Állami Építőipari Vállalat olyan jubileumot ünnepel Debrecenben, amelyen a munka az üdvözlő beszéd. Helyére állt a tízezredik panelből épített lakás az emeletek magasában, hogy hol, azt pontosan nem tudni, hiszen ahogy azt Fazekas Imre építésvezető az Újkertben elmondta, megjegyezte: néhány lakással már a tízezer „felett” vannak. Az első lakások összeszerelését a Darabos utcában kezdték, majd a Béke útjai, a Dobozi, a Csapó utcai, a Burgundia úti, a Hüvelyes utcai, a vénkerti, a Mester utcai következett, s végül és egyelőre az Újkert-lakótelepen folytatták. Sorrendben így jutottak el a tízezredik panellakásig; idáig hét év telt el. Közben az új lakástípusok, a technológiai változás mind gyorsabbá tették az összeszerelést A kezdet kezdetén — a Darabos utcában — még 28— 30 panelt állítottak össze egy műszakban s bár a brigádlétszámok később 10—15 százalékkal megcsappantak, mégis ugyanannyi idő — egy műszak — alatt később 40—45 panelt — 21 panel egy lakás! — emeltek, szereltek családi lakásokká. És nemcsak óhaj, a HÁÉV-nél kidolgozták már a nagy rekonstrukció szellemében a még esztétikusabb változatosságot. Színben és elrendezésben. Verényi Péter sisakosan, sárga munkaruhában jön le odaföntről, valahonnan az ötödik emeletről, hogy a „tízezredikről” nyilatkozzon. Az első ehhez hasonló lakás még valóban meglepetés volt Budapesten láttuk, tanultuk meg a szerelés minden mozzanatát. Hogy a munka jövőre gyorsabb, folyamatosabb lesz-e? Erre a kérdésre jobban a házgyáriak tudnának válaszolni. Dunai Antal — az őbrigádja és a Hetei Kálmáné a legrégibb, leghíresebb — most a „tízezrediknél” szintén megállapítja: „A blokkos és a paneles építkezés között ég és föld a különbség.” (Fotó: Kőszeghy) \\