Hajdú-Bihari Napló, 1977. augusztus (34. évfolyam, 180-204. szám)

1977-08-02 / 180. szám

Etiópiában folytatódtak a harcok Továbbra is áttekinthetetlen az Etiópia délnyugati területein ki­alakult helyzet. Az Addisz Abeba-i rádió azt jelentette, hogy a Szomá­liai hadsereg egységei páncélosok­kal, repülőgépekkel és tüzérségi fegyverekkel támadják az ország északnyugati térségeit. A Szomáliai támadás a jelentés szerint súlyos veszteségeket okoz a polgári lakos­ság, mindenekelőtt az idősek, a nők és a gyermekek között. Szomália továbbra is tagadja, hogy reguláris egységei vennének részt az Etiópiában dúló harcokban, és szerinte Szomáliai származású helyi lakosok keltek fel az etiópiai rendszer ellen. A fegyverkezési hajsza fokozásáról A TASZSZ NYILATKOZATA A TASZSZ szovjet hírügynökség az alábbi nyilatkozatot tette közzé: A nemzetközi közvélemény fi­gyelmét nem kerülik el azok az újabb intézkedések, amelyek tanú­sága szerint az Egyesült Államok a fegyverkezési hajsza fokozására, új­fajta fegyverrendszerek kifejleszté­sére törekszik. A fegyverújdonságok között szerepelnek ez úgynevezett neutronbombák is, Washington a fegyverkezési ver­seny újabb szakaszát beindító poli­tikájának igazolása, valamint az amerikai és a nemzetközi közvéle­mény tiltakozásának elhallgattatása céljából nem kis erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy az új fegyver előnyeit bizonygatta, azon az alapon, hogy az csak az „embe­ri életet oltja ki, de érintetlenül hagyja az anyagi értékeket”. így feet a gyakorlatban a washingtoni politika „humánus és morális" vol­ta. Figyelmet érdemel az a tény, hogy a neutronbomba reklámozói e fegy­ver „tisztaságát” propagálva, lé­nyegében arra törekszenek, hogy eltagadják a hagyományos és a nukleáris fegyverek közötti lényegi különbséget, elhitessék az embe­rekkel azt, hogy az atomfegyverek nem veszedelmesebbek a közönsé­ges puskáknál, ugyanezt a célt szol­gálják azok az érvelések is, ame­lyek szerint a neutronbombát első­sorban a harcmezőkön szándékoz­nak csak bevetni, taktikai fegyver­ként. Ennek az okoskodásnak kizá­rólagos célja annak bizonygatása, hogy a neutronfegyver alkalmazása nem vonja feltétlenül maga után a nukleáris háborút. Az ilyen és ehhez hasonló érvelé­sek veszedelmes és tarthatatlan vol­ta nyilvánvaló. Feladatuk olyan konkrét, gyakorlati lépések igazo­lása, amelyek a nukleáris katasztró­fa küszöbére sodorhatják a világot. Nyilvánvaló az is, hogy az Egye­sült Államok katonapolitikai intéz­kedései összeegyeztethetetlenek a béke védelméről, a leszerelésről, sőt, a nukleáris fegyverzetek megsem­misítéséről széles körben hangoz­tatott kijelentéseivel. Nem véletlen, hogy magában az Egyesült Álla­mokban is a józan gondolkodású politikusok aggodalmuknak adnak hangot azzal kapcsolatban, hogy Washington fegyverkezési politiká­ja minden valószínűség szerint ne­gatív hatást gyakorol a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról folyó szovjet—amerikai tárgyalások menetére. A NATO katonai vezetői nem titkolják azt az óhajukat, hogy az Egyesült Államok bocsássa rendel­kezésükre a neutronfegyvert. Min­denki számára világos, hogy azok az amerikai tervek, amelyek sze­rint a neutronbombát nyugat-euró­pai országokba is telepítik, szöges ellentétben állnak az európai biz­tonsági és együttműködési értekez­let záródokumentumában foglalt, a kontinens békéjét és biztonságát szolgáló ajánlásokkal. A Szovjetunió szeretné remélni, hogy az Egyesült Államok vezetői tudatában vannak annak, milyen felelősség terheli őket a fegyverke­zési hajsza újabb szakaszának el­indításáért. Hasonlóképpen reméli azt is, hogy Washingtonban végül is felülkerekedik a józan ész és a politikai realizmus. (MTI) ----------A Kennedy-ügy újra kísért GYILKOSOK ÖSSZEESKÜVÉSE Az Egyesült Államokban a legutóbbi időben egyre erőteljesebben követelik azt, hogy vizsgálják ki újra John Kennedy elnök 1963. no­­vemb­er 22-én történt meggyilkolásának ügyét. A legújabb közvéle­mény-kutatások szerint, az amerikaiak 85 százaléka nem hiszi el az „évszázad bűncselekményé”-nek körülményeiről szóló hivatalos válto­zatot. Emellett felhívják a figyelmet arra a tényre, hogy „rejtélyes okok miatt” sorra eltűnnek azok az emberek, akik hiteles vallomást tehetnének azokról, akiknek közük volt ehhez a gyilkossághoz. „Ki ölte meg Kennedyt?” Ez a kérdés áll most ismét egy amerikai lap, a Sceptic borítólapján. Sorozatunkat a Kaliforniában megjelenő folyóirat különszámának alapján állítottuk össze. „ Mondhatja-e elnök úr ? Bár majdnem tizennégy év telt el a verőfényes dallasi 1963. no­vember 22-e óta, még most is majdnem mindenki emlékszik a gyilkosságra. Elnökök jöttek és mentek, az USA átélte a vietnami háborút, tömegméretű zavargáso­kon, sok változáson ment keresz­tül, a tragikus nap azonban nem törlődött ki az emberek emlékeze­téből. Kennedy elnök nyitott gépkocsin hajtott, s a tömeg örvendező kiál­tásokkal köszöntötte. Kanyar, még egy kanyar, az autó elhaladt egy magas épület mellett és lassan kö­zeledett a fűvel és bozóttal benőtt vasúti töltés alatt átvezető alagút­hoz. Texas állam kormányzójának felesége mosolyogva így szólt a vendéghez: „Elnök úr, nem mond­hatja, hogy Dallasban nem szere­tik önt...” Ezután azonban éles csattanás hallatszott és egyetlen szempillantás alatt megváltozott minden... Azokat a gonosz szellemeket, amelyek John Fitzgerald Kennedy meggyilkolása után „kitörtek a palackból”, sehogy sem sikerült megfékezni. A gyilkosság körülmé­nyeivel kapcsolatos kételyeket sem sikerült elnémítani. A hivatalos verzió gyengéi A Warren vezette különbizottság verdiktje az volt, hogy egy Lee Harvey Oswald nevű, lelkileg ki­egyensúlyozatlan fiatalember egy­maga cselekedett, ölte meg Kenne­dy elnököt és sebesítette meg sú­lyosan Connallyt, Texas állam kormányzóját — csupán azért, hogy két nappal később egy másik, szintén magányos és lelkileg ki­egyensúlyozatlan gyilkos, Jack Ru­by golyójától haljon meg. Ez a változat több kérdést tett fel, mint amennyire választ adott. Két évvel azután, hogy közzétet­ték a bizottság munkájának ered­ményét — egy terjedelmes jelen­tést, 26 kötetnyi okmányt és 25 ezer tanú vallomását — a közvéle­ménykutatások megállapították, hogy az amerikaiak majd kéthar­mad része nem hiszi el a Warren­­bizottság következtetéseit. Nemcsak az egyszerű amerikai­aknak voltak kétségeik. Johnson elnök meg volt győződve arról, hogy elődje összesküvés áldoza­tául esett. John Connally a nyilvá­nosság előtt kijelentette: nem hi­szi el a bizottságnak azt a követ­keztetését, amely szerint az őt megsebző golyó ugyanaz volt, mint amely az elnök torkát átfúrta. Még a bizottság tagjai közül sem volt mindenki meggyőződve a kö­vetkeztetések helyességéről. Tho­mas H. de Boggs, louisianai képvi­selő, a bizottság egyik tagja, any­­nyira nem értett egyet a jelentés sok megállapításával, hogy közöl­ni akarta a „különvéleményéhez ragaszkodó kisebbség” álláspont­ját. Ettől a szándékától csak akkor állt el, amikor a bizottság bele­egyezett abba, hogy a jelentésben levő sok adat elé — amelyet elein­te feltétlenül hitelesnek tüntettek fel — a „valószínűleg” szót tegye. Egy másik tag, a néhai Richard B. Russel szenátor így nyilatkozott 1970-ben: „Én sohasem hittem, hogy Oswald tanácsadók és felbúj­­tók nélkül követte el a gyilkossá­got. Túlságosan sok minden éb­reszt bennem kétséget azzal kap­csolatban, hogy ő mindent teljesen önállóan tervezett ki”. Végül ott voltak a gyilkosság ta­núi. 52-en közülük kitartottak amellett, hogy a végzetes lövésen kívül legalább néhány a vasúti töltés irányából találta el szemből Kennedyt. A bizottság azonban semmibe vette ezeket a vallomá­sokat. Nem meglepő tehát, hogy a Warren-bizottság jelentése alapos kételyeket keltett. Néhány év alatt 26 könyv és sok cikk jelent meg, amely bírálta azt a következtetést, hogy Oswald magányosan cseleke­dett. A Warren-bizottság jelenté­sében levő sok képtelenség 1967-re annyira nyilvánvalóvá vált, a köz­vélemény felháborodása pedig annyira fokozódott, hogy egy kép­viselőcsoport új vizsgálat indítását szorgalmazta. Film, amely bizonyít A Warren-bizottság bírálói most újra támadnak. Új, tökéletes nyo­mozási technikával felszerelve és az információkhoz való hozzáju­tásra vonatkozó törvények alapján újabb bizonyítékokat ástak ki ar­ról, hogy összeesküvés létezett — olyan összeesküvés, amelybe Lee Harvey Oswald nem keveredett bele. Henry Gonzales, a képviselő­ház tagja, határozattervezetet ter­jesztett be, amely a gyilkosság kongresszusi kivizsgálását követel­te. Az ezt a követelést tartalmazó petíciót csupán az Egyesült Álla­mok nyugati partvidékén 250 ez­ren írták alá. A Zapruder nevű amatőr filmes által felvett és rég­óta elfektetett filmről titokban ké­szített másolatot — amely meg­mutatja, hogy a Kennedyt fején találó golyótól az elnök nagy erő­vel hátrahanyatlott — kétszer is sugározták a televízióban. És talán legnevezetesebb az a körülmény, hogy, mint ez hiteles forrásból ismeretessé vált, az igaz­ságügyi minisztérium teljesen ti­tokban megkezdte Oswald múltjá­nak kivizsgálását. Azelőtt olyan hírek keringtek, hogy Oswald egy, sőt több amerikai hírszerző hivatal ügynöke volt. Most ezek a hírek kezdenek igazolódni. (Folytatása következik) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ , 1977. AUGUSZTUS 2. KÖZÉLETÜNK HÍRES FOGADÁS A SVÁJCI NEMZETI ÜNNEP ALKALMÁBÓL Dr. René Stoudmann, Svájc bu­dapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából hétfőn fogadást adott a nagykövetségen. A fogadá­son részt vett dr. Bakos Zsigmond könnyűipari államtitkár, Madarasi Attila pénzügyi államtitkár, Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. ÜDVÖZLŐ TAVIRAT Svájc nemzeti ünnepe alkalmá­ból Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Kurt Fuglernek, a Svájci Államszövetség elnökének. KÁDÁR JÁNOS megkezdte szabadságát Kádár János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Központi Bizott­ságának első titkára megkezdte rendes évi szabadságát. KINEVEZÉS Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke augusztus 1-i ha­tállyal dr. Kocsis Mihály vegyész­­mérnököt a Magyar Szabványügyi Hivatal elnökhelyettesévé kinevez­te. FOGADÁS A KÍNAI NAGYKÖVETSÉGEN Mu Hui-min, a Kínai Népköztár­saság budapesti nagykövetségének katonai és légügyi attaséja hétfőn este a nagykövetségen fogadást adott a kínai népi felszabadító hadsereg alapításának 50. évfordu­lója alkalmából. A fogadáson meg­jelent Tóth Tibor vezérőrnagy, ve­zérkari főnökhelyettes, a Magyar Néphadsereg több tábornoka és tisztje, a Külügyminisztérium kép­viselői, ott volt a Budapesten akk­reditált diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja, katonai és légügyi attasék. Elhunyt Csikós Imre Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Csikós Imre elvtárs, nyugalma­zott rendőr őrnagy, a párt és a munkásmozgalom régi harcosa, a Szo­cialista Hazáért Érdemrend, a Munka Érdemrend arany fokozata és több más kitüntetés tulajdonosa 1977. július 29-én, 79 éves korában elhunyt. Temetése 1977. augusztus 3-án 14 órakor lesz a hajdúböször­ményi Köztemető I. osztályú ravatalozójából. MSZMP városi bizottsága, Hajdúböszörmény Csikós Imre 1898-ban született Hajdúböszörményben. Szegény­paraszti család gyermekeként a cipész szakmában tanult mester­séget. 1919-ben a Magyar Tanácsköz­társasághoz csatlakozott, és mint vöröskatona, fegyverrel védte a proletárhatalmat. A Tanácsköz­társaság leverése után cipészse­gédként helyezkedett el Debre­cenben. Itt került kapcsolatba a munkásmozgalommal. Először a Bőripari Szakszervezetben tevé­kenykedett, majd tagja lett az il­legális kommunista pártnak is. 1944 őszén aktív szervezője volt Hajdúböszörményben a Kommu­nista Párt helyi szervezetének. 1945-től a hajdúböszörményi, majd később a püspökladányi rendőrkapitányság vezetője lett. E funkciót látta el 1952-ig, nyugdíjaztatásáig. 1956 novemberében az ellenfor­radalom elleni harc idején részt vett a Magyar Szocialista Mun­káspárt szervezésében Hajdúbö­szörményben. Az azóta eltelt idő­szakban is a párt aktív harcosa­ként tevékenykedett. Tagja volt az MSZMP Hajdúböszörmény városi Bizottságának is. Több évtizedes munkásságával kivívta Hajdúbö­szörmény kommunistáinak, és egész lakosságának tiszteletét, megbecsülését. Emlékét kegyelettel megőrizzük! • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bi­zottságának főtitkára, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöke va­sárnap hazaérkezett Szovjetunió­ból, ahol az SZKP Központi Bizott­ságának meghívására szabadságát töltötte. Didier Ratsiraka madagaszkári koitdnaidgi elnök Déli rá Raka­­toarijam­a alezredes személyében kinevette a R­amig új mini­szter­­elnökét, valamint nyilvánosságra hozta a legfelsőbb forradalmi ta­nács tagjainak névsorát. A tanács­ban ránt ven valamennyi, a for­­radalom védelmére alakult nemze­ti front keretében egyesült politi­kai párt vezetője. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke meg­választása alkalmából táviratban üdvözölte Nilam Szandzsiva Red­­dit, India új köztársasági elnökét. Keddi választáviratban köszönte meg a jókívánságokat. Nicolae Ceausescunak, a Román Kommunista Párt főtitkárának meghívására szombaton este Buka­restbe érkezett Santiago Carrillo, a Spanyol Kommunista Párt főtitká­ra. Carrillót az otopeni repülőté­ren Ilie Verdet, az RKP KB titkára, a Politikai Végrehajtó Bizottság póttagja fogadta. Julim Nyertre tanzániai elnök vasárnap­i nap­i hivatalos látoga­­tásra az Egyesült Államokba uta­zott. A tanzániai elnök Washington­­ban James Garter amerikai elnök­kel a dél-afrikai helyzetről tárgyal, Anvar Szadat egyiptomi elnök serint egy jövendő genfi békekon­ferencia előtt meg kell teremteni a palesztin—-jordán államszövetség alapjait. Miután Izrael ellenzi a Palesztin Felszabadítási Szervezet részvételét a konferencián, „lehet más lehetőségeket találni" a pa­lesztin képviseletre — mondotta Szadolt az amerikai ABC hálózat­ban vasárnap sugárzott nyilatkoza­tában. Belgrádban hivatalosan bejelen­tették, hogy Joszip Broz Tito ál­lamfő, a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnöke Kim Ir Szen­nek, a Koreai Munkapárt KB fő­titkárának, a KNDK elnökének meghívására augusztus második fe­lében hivatalos baráti látogatásra a Koreai Népi Demokratikus Köztár­saságba utazik. A namíbiai népi felszabadító had­sereg sikeres katonai hadműveletet hajtott végre a dél-afrikai meg­szálló csapatok ellen. A dél-nyugat afrikai népi szervezet (SWAPO) most közzétett jelentése szerint má­jusban és júniusban a namíbiai ha­zafiak megölték az ellenfél 150 ka­tonáját, kilőttek 25 páncélozott szál­lító járművet, 3 katonai tehergép­kocsit és jelentős mennyiségű lő­fegyvert zsákmányoltak. 40 évvel ezelőtt alakult meg a Horvát Kommunista Párt. Az év­fordulóról Jugoszláviában ünnepé­lyesen megemlékeztek. A KGST mezőgazdasági állandó bizottsága 46. ülését 1977. július 26—28. között tartotta Moszkvában. Az ülésen részt vett Bugária, Cseh­szlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, a Ro­mán Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió küldöttsége. Az ülésen részt vett Jugoszlávia, megfigyelő­ként pedig a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság képvise­lői. A különböző közel-keleti orszá­gokban — menekülttáborokban és szükségtelepüléseken — élő palesz­tinok szociális és egészségügyi helyzetéről tárgyalnak Ammanban a Palesztinai Felszabadítási Szer­vezet, valamint a menekülttáborok közigazgatási képviselői. A küldöt­tek egyetértenek abban, hogy javí­tani kell a palesztin menekültek egészségügyi ellátásának, illetve foglalkoztatásának helyzetén.

Next