Hajdú-Bihari Napló, 1979. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-01 / 77. szám

Egy hét a világpolitikában HÉTFŐ: Kádár János fogadta Banes portugál köztársa­sági elnököt. Közös közleményt fogadtak el a magyar—por­tugál tárgyalások végén — Washingtonban Szadat és Begin aláírta a különbéke-megállapodást — Gromiko szovjet kül­ügyminiszter befejezte damaszkuszi látogatását. KEDD: Elhalasztották Giscard d’Estaing moszkvai út­ját — az OPEC tagországai 9 százalékkal emelték az olaj­árakat — Moszkvában összeült a KGST végrehajtó bizott­sága. SZERDA: Megbukott az angol kormány, május 3-ára tűzték ki az új választásokat — A különbéke-megállapodás elutasításáról Bagdadban tárgyalnak 19 ország miniszterei, de a palesztinok, szírek és irakiak kivonultak az ülésről. CSÜTÖRTÖK: Az eredetileg megjelölt napon nem kez­dődhettek meg a vietnami—kínai tárgyalások, mert Peking nem küldte el képviselőit Hanoiba — Szadat Bonnba ér­kezett, hogy az NSZK által Egyiptomnak nyújtandó gazda­sági segítségről tárgyaljon — Bemutatkozott az olasz parla­ment előtt Andreotti kormánya. PÉNTEK: A washingtoni kongresszus tagjai titkos meg­egyezéseket gyanítanak Izrael és az USA között — London­ban bombamerénylet áldozata lett a konzervatív párt egyik vezetője, az „árnyék-kormány”-ban az északír ügyek fele­lőse — Megegyezés Kuvaitban Észak- és Dél-Jemen állam­fői között a két ország egyesítéséről. SZOMBAT: Befejeződött a népszavazás Iránban az isz­lám köztársaság megalakításáról . Ülésezik Rómában az olasz, Brüsszelben a belga kommunisták kongresszusa. A nemzetközi élet esemé­nyeinek értékelésében, a bonyolult világ új jelensé­gei közt segít eligazodni az MSZMP Központi Bizottsá­gának március 28-i üléséről kiadott közlemény, amely összegezte a párt álláspont­ját a legfontosabb nemzetkö­zi kérdésekben is. A hét elején aláírták Wa­shingtonban az egyiptomi— izraeli különbéke-megálla­­podást. Vajon ez képes lesz megszüntetni a feszültséget a Közel-Keleten? Iránban megrendezték a népszavazást az iszlám köz­társaság megteremtéséről. Mi lehet ennek a tartalma? Az angol kormány megbu­kott, az alsóház bizalmatlan­ságot szavazott, az új vá­lasztásokat május 3-ra írták ki. Az olasz kormányválság nem ért véget azzal, hogy Andreotti a képviselőház elé állt bukásra ítélt új kor­mányával. Mi a közös és mi az eltérő a két ország kor­mányválságában ? Képes-e megszüntetni a feszültséget a Közel- Keleten az egyiptomi­­izraeli különbéke-megál­lapodás? Nézzük a tényeket: az arab világban és a közel-ke­leti térségben vajmi keve­sen vállalkoztak Szadat vé­delmére, annál többen bírál­ták megalkuvó politikáját. A különbéke-megállapodást helyeslők sorát az ománi sejk nyitotta meg, a másik oldalon a palesztinok, az irakiak, a Pham Hien vietnami kül­ügyminiszter-helyettes veze­ti azt a tárgyaló csoportot, amely Kína képviselőivel ta­nácskozna a kapcsolatok nor­malizálásáról. Kína azon­ban még mindig nem vonta ki összes erőit Vietnamból szírek és a líbiaiak foglalnak a legkeményebben állást az elutasítás frontjában. Persze, s ezt már megszokhattuk, az „arab egységet” mindenáron keresők között a nyugattal és az imperializmussal szö­vetséges reakciós rendszerek képviselői is befolyásosak tudnak lenni: a bagdadi Bé­ke­palotában szerdán ösz­­szeült 19 arab ország több­sége csak enyhébb és főként politikai szankciók megho­zatalára volt hajlandó. Emiatt a PFSZ küldöttsége, majd Szíria, Líbia és Irak delegációja egy időre ott is hagyta a tanácskozást... Amerikai lapjelentésekben egyre több szó esik arról, hogy milyen súlyos és koc­kázatos katonai kötele­zettségeket vállalt az USA A főbenjáró bűncselekmé­nyek — így a háborús bűnök — elévüléséről tartott parla­menti vitában felszólalt Schmidt nyugatnémet kan­cellár és az elévülés ellen foglalt állást Izrael védelmére. Egy pél­da : Washington állítólag hajlandó katonai erővel fel­számolni adott esetben egy Izrael elleni tengeri bloká­dot ... Se szeri, se száma az olyan közléseknek, amelyek az Egyesült Államok fegyver­szállítási kötelezettségeiről szólnak. Az újdonság az, hogy az USA Egyiptomnak is rengeteg fegyvert ad, ennek ellensúlyozására egyrészt Iz­rael is több fegyverhez jut, másrészt külön amerikai— izraeli kiegészítő megállapo­dások Izraelnak olyan vé­delmet biztosítanak — hiába tiltakozott ez ellen már az egyiptomi miniszterelnök —, hogy az egy Egyiptom elleni amerikai—izraeli katonai szövetséggel egyenértékű. Ilyen körülmények között csak még helytállóbbnak tű­nik az MSZMP Központi Bi­zottságának az az álláspont­ja, hogy az amerikai közve­títéssel megkötött egyipto­mi-izraeli különbéke nem szünteti meg, ellenkezőleg, állandósítja a feszültséget a Közel-Keleten. Ami pedig a tényleges rendezés feltételeit illeti, az MSZMP Központi Bizottsága újra kifejtette: nélkülözhetetlenül szükséges az izraeli csapatok teljes ki­vonása a megszállt arab te­rületekről, a Palesztinai arab nép törvényes jogainak helyreállítása, beleértve az önálló állam létesítésének jogát is. A tartós béke csak az összes érdekelt fél be­vonásával folytatott tárgya­lásokon teremthető meg, ahol a Palesztinai arab nép egyedüli törvényes képvise­lője csak a PFSZ lehet. Mi lehet az iráni isz­lám köztársaság tartal­ma? Iránban népszavazást rendeztek az ország jövőbeni államformájáról. Az ered­mény még nem ismeretes, de valószínű, hogy az „igen” el­söprő többségével fogják ki­kiáltani az iszlám köztársa­ságot. Ezzel végleg és jog­szerűen megszűnik a mo­narchia, a császárság A Te­heránból érkezett jelentések szerint a népszavazás rend­ben folyt le, annak ellenére, hogy korábban a kurd és más nemzeti kisebbségek, vala­mint egyes vallási csoportok, továbbá a fegyveres fedaji­­nok a referendum bojkott­jára szólítottak fel. Minden 16 évesnél idősebb iráni ál-Az OPEC-értekezletre Bécsbe érkezett Jamani sza­­úd-arábiai olajipari minisz­tert fogadta Bruno Kreisky osztrák kancellár (jobbra) fampolgárt az urnák elé hívtak, hozzávetőleg 16—20 millió embert... A politikai megfigyelők vé­leménye szerint Khomeini győzelmét hozza a népsza­vazás. De... sokasodnak a kérdések, hogy mire és ho­gyan használja fel az idős főpap újra megerősített po­litikai hatalmát? Az iráni köztársaság mohamedán vallási alapokra való he­lyezése a tőkés rendet szi­lárdítja-e meg? Tudnivaló ugyanis, hogy a Korán a magántulajdon szentségét mondja ki. Márpedig Irán népének földreformra van szüksége, a gazdasági rendet pedig meg kell szabadítani a császár uralma alatt kiala­kult korrupciótól, bürokrá­ciától. Reza Pahlavi sah fe­lülről engedélyezett „látszat­forradalmi” reformtörekvé­sei helyett igazi, nagy társa­dalmi és gazdasági refor­mokra van szükség. Az MSZMP Központi Bi­zottsága megállapította, hogy a magyar nép üdvözli az iráni forradalmi változáso­kat, a monarchia megdönté­sét Mély rokonszenvvel kíséri az iráni haladó erők, a nép küzdelmét a reakció és az imperializmus ellen, a nemzeti függetlenségért és a társadalmi felemelkedésért. A lényeg az, hogy az iráni nép külső beavatkozás nélkül dönthessen saját sorsáról. Mi a közös és mi az el­térő az angol meg az olasz kormányválságban ? Eddig Londonban koránt­sem volt olyan sűrű a kor­mányválság, mint Rómában, ahol már a második világ­háború óta közel 40 kor­mányt „fogyasztottak el”. Viszont a Callaghan-kormány is úgy bukott meg, mint aho­gyan az olasz kormányok szoktak. Pedig előtte 14 évig tartott a munkáspárt és a li­berálisok koalíciójának se­gítségével a munkáspárti kormányzás, azt megelőzően megint csak 14 évig a kon­zervatívok voltak kormá­nyon ... A kormányválság végső oka mind Rómában, mind Londonban a tőkés gazdasá­gi válság, amelynek súlyos következményeivel szemben Callaghanék is. Andreottiék is csak kapitalista módszere­ket próbáltak alkalmazni. Olaszországban, persze, kí­nálkoznék más megoldás is: a kereszténydemokraták bal­szárnyának és a kommunis­táknak „történelmi komp­romisszuma” alapján alkal­mazható új politika. Ang­liában más a helyzet, ott, a politikai „váltógazdálkodás” esetleg újra a konzervatívo­kat segíti kormányra, s akkor csak még feszültebbé válhat a szociális helyzet. Ez ter­mészetesen az angol válasz­tások kimenetelétől függ, attól, hogy Thatcher asszony torgyai győznek-e? Az olasz választások már sokkal ke­vésbé tisztázhatják a bel­politikai erőviszonyokat. In­kább arra lenne szükség, hogy a kereszténydemokra­ták válasszanak: a válságot akarják-e tartóssá tenni vagy hajlandók-e az együtt­működésre a kommunisták­kal a válságból való kijutás végett? Szombaton délután hazaér­kezett Kairóba Anvar Sza­dat egyiptomi elnök, aki a hét elején Washingtonban aláírta az egyiptomi—izraeli különmegállapodást. Az el­nök számára szervezett fo­gadtatás — csakúgy mint a biztonsági intézkedések — minden korábbit felülmúltak. Autóbuszok, vonatok és te­herautók több millió embert szállítottak az ország min­den részéből a fővárosba. Kairó főútvonalain diadalka­puk c. ezreit állították fel. Hétfőn — Izrael állam lét­rejötte óta — első ízben láto­gat izraeli miniszterelnök hivatalosan Kairóba. (Az, 1977. karácsonyi iszmailiai megbeszéléseket nem tekin­tették hivatalos állami láto­gatásnak.) Az előzetes tájé­koztatás­zerint Begin hu­­zonnyolc tölt majd Kai­dban. izr­aeli források utal­ok rá : biz­ztonsági okokból el­­kerejth­ető, hogy az utolsó pillanatban keddre halasztják Begin megérkezését. Egyiptomban egyébként már az elnök visszatérése előtt riadókészültségbe he­lyezték a karhatalmat és csa­patokat vezényeltek a líbiai határra. A kairói nemzetközi vásárt egy nappal korábban bezárták a tervezettnél, mert­­ vásárterület előtt kellett elvonulnia Szadat kocsioszlo­pának. Az „új politikai szakasz” nyitányát Szadat jövő hét elején esedékes beszéde je­lenti. Az elnök a parlament ülésén szólal majd föl. Szombaton egyébként iz­raeli küldöttség érkezett Kai­róba Eliahu ben Elisszarnak, a miniszterelnöki hivatal ve­zetőjével az élen. Feladatuk Begin látogatásának előkészí­tése. Tájékoztatásuk szerint érdemi beszélgetéseket Sza­dat és Begin nem folytat majd, az út inkább proto­kolláris jellegű. A jövő hé­ten Ezer Weizman hadügy­miniszter jön majd Kairóba, hogy „bizonyos részletkérdé­seket tisztázzon” Egyiptom­ban. Megdőlt egy 2500 éves csá­szárság, s megalakult az isz­lám köztársaság — az iráni nép szombaton jogilag is szentesítette ezt, amit sok vérrel és óriási áldozattal va­mjában már február 11-én ki­vívott. • A kétnapos népszavazás végeredményére még né­hány napot várni kell, ez azonban mit sem változtat a tényen. A szavazásra jogosul­tak a vártnál nagyobb szám­ban járultak az urnák elé, s­­ ezzel magyarázható, hogy a szavazóhelyiségeket a terve­zett időpontnál néhány órá­val később, este tíz órakor zárták be. Előzetes adatok szerint a szavazásra jogosul­tak mintegy­­99,7 százaléka havazott a forradalom veze­tője, Khomeini ajatollah ál­tal meghirdetett iszlám köz­társaság létrehozására. Az iráni nép történelmében ezúttal másodízben vett részt valóban szabad népszavazá­son, de ez a mostani történel­mi sorsforduló, jelentőségét tekintve, a korábbi referendu­mot jóval felülmúlta. Akkor — 1953-ban — az akkori mi­niszterelnök, Moszadik kérte a népet, hogy járuljon az ur­nák elé, s döntsön a parla­menti tevékenység folytatá­sáról. Most ismét az igazi nép­akarat döntött, még akkor is, ha a referendum formája nem talált egyértelmű he­lyeslésre. Nem tudni még, hogy hányan nem vettek részt a népszavazáson, de annyi máris bizonyos, hogy számuk elenyésző az „igennel” szava­zó túlnyomó többséghez ké­pest. A nemzetiségek tekinté­lyes része — elsősorban a kurdok és türkmének — a a baloldali fedajinok, a nem­zeti demokratikus front és a nőszövetségek többsége már előre bejelentette, hogy tá­vol marad a referendumtól, s ezt meg is tették. Vissza­riasztotta őket a választás korlátozott lehetősége, az utóbbi hetekben tapasztalt néhány antidemokratikus in­tézkedés, s nem utolsósorban az, hogy egyelőre ismeretlen, milyen is lesz a gyakorlatban az iszlám köztársaság.­­ Khomeini ajatollah­­ éppen ezért az elmúlt hetekben nem győzte hangsúlyozni, hogy az iszlám köztársaság mindenki számára „szabadsá­got és egyenlőséget” biztosít majd. Bazargan miniszterel­nök többször leszögezte, hogy az új államrend az iszlám alapelvein nyugszik, s az isz­lám magában foglalja a de­mokráciát. Az ugandai rádió bejelen­tette, hogy az Idi Amin el­nökhöz hű kormánycsapatok a nap folyamán ellentáma­dást hajtottak végre és visz­­szaszorították a Kampalát ostromló tanzániai alakula­tokat és az ugandai felke­lőket. A főváros ezzel az el­lenség tüzérségének hatótá­volságán kívül került. Az ostromló csapatok vissza­vonulóban vannak — állítot­ta az ugandai rádió. Ilyen értelemben tájékoz­tatta a Kampalában akkredi­tált nagyköveteket Farouk Minawa vezérezredes, ugan­dai belügyminiszter, aki Amin elnök nevében beszélt. Ezek után megfigyelők felté­telezik, hogy Amin elnök mégis Kampalában tartózko­dik. Korábbi, meg nem erő­sített jelentések ugyanis azt állították, hogy Amin elmen­­­nekült a fővárosból. Lázár György, a Minisztertanács elnöke fogadta Krsztju Tricskov miniszterelnök-helyettest, a bolgár állami és népi ellenőrzési bizottság elnökét Veress Péter külkereske­delmi miniszter Tárgyalások kezdődtek Kuvaitban a két Jemen államfői­­ között a határkonfliktusok rendezése céljából Veress Péter, az új külkereskedelmi miniszter letette a hivatali esküt Losonci Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt Callaghan brit miniszterelnök, azután, hogy kormánya megbukott az alsóházi szavazáson Megkezdődött a népszavazás Iránban. A képen Teherán déli negyedének lakói adják le voksaikat IH HAJDÚ-BIHARI NAP 1,0 - 1979. APRILS 1. _________________________ ._________________________ . |

Next