Hajdú-Bihari Napló, 1979. május (36. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-03 / 101. szám
A proletár nemzetköziség ünnepén Felvonulás, ünnepségek, majális megyénk városaiban és községeiben (Folytatás a 1 1. oldalról) Hajdúböszörményben május elsején 10 órakor kezdődött a felvonulás. Az üzemek, vállalatok, intézmények dolgozói, a sportolók haladtak a menetben, összesen mintegy tizenegyezren. A felvonulás után az Úttörőparkban vidám majális kezdődött, amit azonban az időjárás megzavart. Hajdúnánáson az ünnepnap délelőttjén gazdag kulturális program várta az érdeklődőket, különböző együttesek léptek fel, munkásparaszt találkozót szerveztek, sportrendezvények is voltak. A programot este fürdőbál zárta. Hajdúszoboszlón április 30- án délután a Bocskai sportegyesület stadionjában 650 kisdobost és úttörőt avattak. Május elsején a felvonuláson mintegy nyolcezren vettek részt, felvonultak a kábai cukorgyár építésén dolgozó lengyel munkások és az ózdi kohászok nemrég átadott üdülőjének beutalt vendégei is. A majálist a repülőtéren rendezték meg. Ezen a naponnyitott a gyógyfürdő, ide ingyen lehetett bemenni. Ünnepeltek a városkörnyéki községek is: Nagyhegyesen a művelődési házban ünnepi megemlékezést tartottak, ezen ötszázan vettek részt, Ebesen és Hajdúszováton majálist tartottak. A kialakult hagyományoknak megfelelően ünnepelt Berettyóújfalu és a járás lakossága. Több üzemben, szövetkezetben ünnepségeket rendeztek, értékelték a szocialista brigádok tevékenységét , jutalmakat, kitüntetéseket adtak át. A kiváló címet elnyert vállalatok, szövetkezetek is ilyen ünnepségeken vették át az elismeréseket. Az ünnepségeket általában szombaton tartották. Május elsején több községben zenés ébresztő köszöntötte a lakosságot. Minden községben gaz MAJÁLIS dag sport- és kulturális programot szerveztek a népfrontbizottságok, a szakszervezeti bizottságok, a KISZ-szervezetek, az úttörőcsapatok, a sportkörök. Egésznapos sportprogramok voltak a tömegsport jegyében többek között Berettyóújfaluban, Konyáron, Biharkeresztesen Komódiban, Körösszegapátiban és Pocsajban. Derecskén a sárostói sportpályán majális keretében ünnepeltek a nagyközség dolgozói. Több községben szabadtéri diszkóműsorokat szerveztek a fiataloknak vagy bál zárta az ünnepi rendezvénysorozatot. A debreceni járásban több helyen rendeztek kisdobos- és úttörőavatást. Hajdúdorogon, Tiszacsegén, Álmosdon és Balmazújvárosban felvonulásokat tartottak, másutt gyűléseken emlékeztek meg a munka ünnepéről. Hajdúhadházon a művelődési házban fotókiállítás, a könyvtárban pedig gyermekrajz-kiállítás nyílt. Hajdúbagoson mozgalmi dalokkal ébresztették ezen az ünnepi napon a lakókat. Sport- és kulturális műsorokban sem volt hiány, vidám majálisok szórakoztatták az ünneplőket. A püspökladányi járásban színes, érdekes, változatos majálisokat rendeztek. Sport- és kulturális program várta az érdeklődőket. A fiatalság vetélkedőkön mérhette öszsze ügyességét, így többek között aszfaltrajzversenyen, kerékpárversenyen. A széptevő hétfőn éjszaka panyókára vetett zakóval, kigombolt ingben nógatja serényebb munkára a bandát, a bérház ablakaiban kandi lányfejek lesik — vajon nekik, értük szól-e a nóta? „Szeretnék május éjszakáján ..harsog a gavalléros hajlandóságú fiatalember. Hangját felismervén végre a kedves is megjelenik, hangos köszöntéssel jelzi — inkább alkalmi vetélytársnőinek, mintsem a fiúnak —, hogy hallja, köszöni a szerenádot. A többiek kedvetlenül viszszahúzódnak, mért is gondolták róla, hogy eljön romantikázni, mikor arra is lusta, hogy néha sétáljon egy kicsit? Ez ma már csak az efféle hóbortos fickóknak jut eszébe. A banda bazsevál (csak a bőgős lazsál, hangszerére támaszkodva szunyókál), az ingujjas legény pedig hatalmas orgonacsokrot próbál földobni a második emeletre. Sehogy se sikerül, pedig már derékig kint a lány, úgy vágyna a virágra. A fiú feladja, nagy ívben marékkal szórja szét az orgonát, jut belőle a zenészekre is, a brácsásnak épp a vonójára repül egy szál. Korán ébred a lakótelep, fúvószenekar ketteget vidáman. A pattogó ritmusok hallatán megtelnek az erkélyek, gyerekek integetnek a muzsikáló katonáknak. Honnan a csudából hajnalban, az elmaradhatatlan citromot nyalogató kamasz is előkerül, nagyokat nyelnek a trombitások, mígnem a tamburmajor arrébb hessegeti a vadócot. Indulóval derűs a reggel, csak egy baj van, de az nagy! Vigasztalanul esik az eső. Mi lesz a vonulással? A majálissal? Morcosan öltözködnek a gyerekek, szüleik siettetik őket, hamarosan el kell indulni a gyülekezőhelyre. „Délután elmegyünk a vidám parkba!” A bevált ígéret ismét jó hangulatot teremt, reményt, hátha mégis kisüt a napocska. És akkor lesz léggömb, vattacukor, minden, ami kell! Tizenegy óra. A felvonulók lassan kiérnek a Nagyerdőre. No, hová menjünk? A családoknak a gyerekek diktálnak. A piktorkodó kisiskolások aszfaltrajz-versenyre hivatalosak, a nagyobbacskáknak KISZ-esek kedveskednek sportjátékokkal, a legkisebbek szüleikkel a régi Vigadónál felállított dobogóhoz igyekszenek. A paraván mögül bábuk bukkannak elő, nyuszikra, éneklő köcsögbabákra, kiscsibékre, butuska tehenekre nyílnak a bámuló gyerekszemek. Hát a szülők mit csinálnak? Papa és nagypapa ácsorog a nézők között, egyik kezükben üveg sör, másikban a kisfiú keze. Van, akit az érdekel, mi történik a paraván mögött. Ha beles, csodát láthat: a bábokat mozgató önfeledt, átélt játékát. Fiatal, de mégiscsak felnőtt emberek oroszlánná, kisegérré válnak, egygyé bábuikkal, szerepükkel, s ez láthatóan számukra is épp oly öröm, mint visongó, izgatott kis nézőik számára. A szebb napokat élt öreg Vigadó raktárában színjátszók öltöznek a sörösládák között, a kolbászt, sört árulgatók feltűnően sokszor mennek hátra utánpótlásért után az ingyen látnivaló miatt. Megint elered az eső, de a nézők kitartóak, a gyerekek nem akarnak hazamenni, hiába unszolják őket a nagyok. Előkerülnek hát az anorákok, esernyők, és folytatódhat a játék. Hűvös szelek fújnak, délután sokan hazamennek. „Majd nézzük otthon a tévét!” A bátrabbak vízre szállnak, hosszú sorok várakoznak csónakra, vízibiciklire, míg aprócska hajómodellek veszik birtokukba a tavat, mini rádiók utasítására cikázva a vízen. A vállalatok sátraiban emelkedett a hangulat, az egyik asztalnál stáusosan a Vörös Csepelt dalolják. Az árusok már csomagolnak, kelendő volt a portékájuk megint, pedig most is drágán mérték olcsóságaikat. Vizes a föld, kevesebb a majálisi flört, a fiatalok is behúzódnak a táncos szórakozóhelyekre. Alkonyodik, sok helyütt már csak a nyomát látni az ünneplésnek, eldobált, halott holmik, szemét mindenütt. Egy mai Szinnyei tán éppen ezt festené. Az aszfaltra rajzolt gyerekvilágon cipőtalpak tapadnak, az eső is elmázolta a tiszavirág életű remekeket. Vége a hosszú, kétnapos majálisnak. (ld) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1979. MÁJUS 3. 3