Hajdú-Bihari Napló, 1980. február (37. évfolyam, 26-50. szám)
1980-02-01 / 26. szám
'UtLÍZ(óc 4^ . VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! . XXXVII. ÉVFOLYAM 26. SZÁM ÁRA: 1,20 FORINT .1980- IM- %s. ■■■ % ■ PÉNTEK ..... .................................................................. „Az egészség - érték” Bármennyire is elcsépeltnek hangzik a fenti jelmondat, amelyet az Országos Egészségnevelési Intézet választott törekvéseinek érzékeltetésére — a szerdán tartott sajtótájékoztatón — igazságában, mindenkori érvényűségében aligha kételkedhetünk. Persze az egészség érték lényegével is , úgy vagyunk, mint sok mindennel. Akkor mérjük fel igazán, amikor a hiány billenti a mérleget. Azaz, akkor tudjuk meg, hogy mit is jelent az egészség, amikor betegek vagyunk. Persze természetes emberi állapot, hogy érzelmi valóságunk önkéntelenül is az átlagos, tehát az egészséges ember szintjére áll be. S ez a jó, így normális a fizikai-fiziológiai funkció. Kikapcsolja a betegségtudatot, edzi, erősíti, egyensúlyban tart-tja a védelmi reflexeket. Ezzel tehát nem vétünk se önmagunk, se a társadalmi állapot ellen. Akkor szegjük meg a szabályt, amikor visszaélünk a helyzettel, amikor nem vesszük komolyan az egészség általános érvényű követelményeit. Mondjuk meg őszintén: sokszor könnyelműek vagyunk egészségünk rovására. S nemcsak személy szerint, de sokszor közösségi vonatkozásban is. Például: Debrecenben bármelyik közhivatalba megyünk be, azonnal érzékelni lehet, hogy a helyiségek mindenütt túl vannak fűtve. Huszonöthuszonhat fokos a hőmérséklet, s ha néhány percet ott tartózkodunk, az emberről máris csorog a víz. S utána — sajnos sok esetben— elég kimenni a hidegre, a külső hőmérsékletre, s máris kész a megfázás. (Zárójelben jegyezzük meg: amikor a takarékosság szempontjai érvényre jutnak — legalábbis a fűtés vonatkozásában, az egészségügy is nyer általa.) A társadalom egyensúlya mindig és mindenkor arra törekszik, hogy tagjait kivétel nélkül meggyőzze az „egészség-érték” igazáról, szükségességéről. Ezért propagálja az életmód szerepét, a káros és általános szenvedélyek kiiktatásának a fontosságát. A dohányzás, az alkohol, hogy csak a legfeltűnőbbeket említsük óriási mértékben szedi a maga áldozatait és senkit se tévesszen meg, hogy az ezekkel való élés, illetve visszaélés nem azonnal, közvetlenül jelentkezik. A számla előbb-utóbb benyújtazik, s éppen ezért ne áltassuk magunkat. Mindannyian tudjuk, hogy maga az egészség megóvása, az orvosi ellenőrzés általánossá tétele sok pénzbe, s még több erőfeszítésbe kerül. S ez a szocialista társadalom részéről nem humanizmus, nem filantrópia, hanem kötelesség. Tudatos programunk, hogy a jövendőnek épp ez a legfontosabb feltétele biztosítva legyen. Mozgalmas évi fejlődő szövetkezetek Küldöttközgyűlést tartottak a Csütörtökön délelőtt Debrecenben ülést tartott az Ipari Szövetkezetek Hajdú-Bihar megyei küldöttközgyűlése. A közgyűlésen megjelent és felszólalt Rév Lajos, az MSZMP KB tagja, az OKISZ elnöke, Szabó Péterné, a megyei pártbizottság munkatársa, s Antal Tibor, a megyei tanács ipari osztályának vezetője. A küldöttközgyűlésen az ipari szövetkezetek elmúlt évi gazdasági fejlődéséről, mozgalmi tevékenységéről és az ez évi feladatokról adtak számot. A beszámolót Becski Ede, a KISZÖV elnöke tartotta. Elmondotta, hogy a megye ipari szövetkezetei az 1979-es esztendőben is erőteljesen növelték termelésüket. A lakossági igényeknek megfelelően szűkítették a hiánycikkek körét, hasznosan egészítették ki az állami vállalatok termelését, ugyanakkor tőkés exportjukat is növelték. A KISZÖV elnöke szólt arról, hogy a szövetkezeteknél a termelés fejlődését nagymértékben segítették az eddig megvalósított beruházások, fejlesztések, melyeknek eredményeként javultak a termelési körülmények, s lehetőség nyílott a munka hatékonyságának növelésére, örvendetes — mondta Becski Ede —, hogy a megye ipari szövetkezeteinek termelése a tervidő- KISZÖV-nél szak első négy évében több mint 43 százalékkal növekedett a tervezetthez képest, s már meghaladta a 2,3 milliárd forintot. Az előadó beszélt a szövetkezetek gazdálkodási problémáiról és azt is elmondta, hogy a színvonal emelése nemcsak az élenjárók feladata. A megyében egyébként hat szövetkezet termelési értéke haladja meg évente a 100 millió forintot, 13 szövetkezetnél ez az érték 50 és 100 millió között mozog. Ez nemcsak azt mutatja, hogy sok a jól gazdálkodó, eredményesen termelő egység, hanem azt is, hogy jelentősen nőttek a különbségek egyes területek között. Becski Ede beszámolóját követően a küldöttek hozzászólásai hangzottak el, amelyek jól tükrözték: a megjelentek tisztában vannak feladataikkal, s a megnövekedett igények és követelmények szerint végzik ezután is munkájukat. Többen elmondták véleményüket a hatékonyság fokozásáról, a lehetőségek kiszélesítéséről és szót ejtettek a szocialista munkaverseny eredményeiről is. Összességében következtetésként elhangzott: a nehéz gazdálkodási körülmények ellenére a megye szakszövetkezeteinél megfelelő a termelékenység, ezzel arányos a nyereség, s a tagok az 1980- as évet is eredményesen kívánják zárni. A küldöttgyűlés elnöksége Hősi halottakra emlékeztek Emléktáblát avattak Debrecenben A második ukrán front kötelékébe tartozó I. Magyar Vasútépítő Hadosztály története 1944. december 27-én kezdődött. Ezen a napon a debreceni Bocskai — régebben Pavilon — laktanyában elhelyezett hadifoglyok közül többen kérték felvételüket az új magyar hadseregbe. 1945 januárjának első tíz napjában megalakult az I. Magyar Vasútépítő Ezred, mely négy zászlóaljból állt és 3662 emberrel rendelkezett. Az ezred — amely 1945. február 18-án megkapta a hadosztály nevet — a második ukrán front kebelén belül Máramaros szigetétől Jamnáig a vasúti pálya helyreállítását, illetve átépítését végezte első feladatként. A hadosztály munkájának eredményeképpen a 117 kilométer hosszúságú vasútvonalon két híd és öt alagút épült újjá és egy pályaudvar állt helyre. Január 31-én, csütörtökön délután a debreceni Bocskai laktanya bejárata melletti épület homlokzatán e hadosztály hősi halottainak emlékére emléktáblát avattak, koszorúztak. Kecskés László, a Hazafias Népfront Debrecen városi Bizottságának titkára köszöntötte az emléktábla avatásán megjelent egykori harcosokat, közöttük Gyöngyösi Gábort, a hadosztály volt parancsnokát. Az üdvözlő és köszöntő szavak után Nádas Vilmos, a Debrecen városi Tanács végrehajtó bizottságának titkára mondott avató beszédet. Emlékeztetett arra, hogy az első magyar vasútépítő hadosztályban élénk politikai és kulturális élet zajlott. Tagjai együtt dolgoztak a szovjet hadsereg katonáival, és baráti légkört sikerült kialakítani a vezetésben és a katonák között egyaránt. A már említett munkákon túl ez a hadosztály több fontos megbízatást látott el, még csehszlovák területen is dolgozott. A hadosztály 1945. június 15-én megszűnt, irányítását az akkori magyar kormány vette át. E zivataros időkben a munkák során néhány hadosztálytag életét vesztette. Sírjaik a helyreállított vasútvonalak mentén domborulnak és emléktábla áll Debrecenben ott, ahonnan elindultak és ahová nem térhettek vissza. A most felavatott és megkoszorúzott emléktáblán ez a szöveg olvasható: „Innen indult el a 2. ukrán front kötelékébe tartozó I. Magyar Vasútépítő Hadosztály 1945 januárjában a fasizmus elleni harcba. Az igaz hazafiak emlékére emelte a Hadosztály megszervezésének 35. évfordulóján a Debrecen megyei városi Tanács”. Nádas Vilmos ünnepi beszédében a hadosztály hősi halottai előtt tisztelgett „vWítW#* (3. oldal) EGY EMBER A KÖZÉPKORBÓL (BŰNÜGYI REGÉNY) NÉPARÉNÁTÓL A SZUPERCIRKUSZIG (4. oldal) HETI RADIO- ÉS TV-MŰSOR (5. oldal) A DMVSC KÜLDÖTTGYŰLÉSE (7. oldal) MaI SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Átlagos adottságokkal JÓ EREDMÉNYT ÉRTÜNK EL _____________________________________________| Látogatás a TÜZÉP-telepen Tartja magát a tél, lehet fűteni. A napokban éppen annak jártunk a nyomába, hogy Debrecenben milyen most a tüzelő- és építőanyag-ellátás, hogyan tudják a lakossági igényeket kielégíteni. A Kelet-magyarországi TÜZÉP talán legnagyobb telepe a debreceni Monostorpályi úton levő. Mint mondják, 40 ezer négyzetméteren terül el és közel hetven ember dolgozik itt. A forgalom olyan, mint általában ilyenkor télen lenni szokott. Illetve még nagyobb is, de talán majd erről később. Az tény, hogy az elmúlt esztendőben több mint 180 millió forintos forgalmat bonyolítottak le, és ez 25 millió forinttal több mint egy esztendővel korábban. Ha az árváltozásokat vesszük, akkor is lényegesen túlteljesítették tervüket. Tüzelőből 40 millió forint értékűt adtak el, a többi bevétel az építkezési anyagokból származott. Pedig ez utóbbiból nem is tudták mindenkor az igényeket kielégíteni. Azt mondják a telepen, hogy most naponta átlagosan 300 tonna áru fordul meg. Jelenleg tüzelőellátási gondok nincsenek, egy-másfél hónapra elegendő biztonsági készlettel rendelkeznek szénből. Amikor ott jártunk, akkor mintegy 5000 tonna úgynevezett durvaszén, 2000 tonna brikett és 700 tonna aprószén vagy más néven kazánszén és 400 tonna tűzifa volt a telepen. A szenet döntően a borsodi és a dorogi szénbányákból kapják, a tűzifaellátásról a Felső-Tisza-vidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság gondoskodik. És mi a helyzet az építőanyagokkal? Az egyik újság, hogy jelentős teret kezd nyerni az úgynevezett anyagbiztosítási szerződés, ami azt jelenti, hogy az építkezni szándékozók előre szerződést kötnek a TÜZÉP-pel a szükséges építőanyagokra, amelyeket a megrendelők általában egy fél esztendőn belül meg is kapnak. Hogy milyen nagy teret kezd hódítani ez a forma, azt igazolja: tavaly januárban 10—15 ilyen szerződést kötöttek, most pedig már — elsősorban a családi házak építéséhez — több mint 60 szerződést kötöttek Új szolgáltatási forma az is, amelyet a múlt év közepétől végeznek: az építési anyagokat házhoz szállítják. Ezt a Volán és a Belkereskedelmi Szállítási Vállalattal együttműködve végzik. . f*- L--4 /J1!(é£ spart tüzelj, ■ W • — "X » * Hullámpalát rakodnak ki a vagonból Munkagépek segítik a tüzelő, jelen esetben a szén rakodását (Fotó: Iklódy)