Hajdú-Bihari Napló, 1980. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-01 / 51. szám

HAJDÚ-1 | | IK­i |1 | I M­G1HR SZOCIALISTA MUHKfiSPlIRTHIHDÚ-BimR MEGYEI BIZOTTSIBfIHWK HPIB | kivullll BIZALOM ÉS FELELŐSSÉG Számvetés kezdődik ma Hajdú-Biharban. Taggyűlé­sek, összevont taggyűlések, küldöttértekezletek, járási­városi szintű pártértekezletek után ma és holnap a me­gyei pártértekezlet fórumán tanácskoznak a kommunis­ták küldöttei. E tanácskozáson számvetés készül a kö­zelmúltról, a legutóbbi pártértekezlet óta eltelt öt esz­tendőről; számvetés a jelenről, de számvetés a jövendő­ről is: mit kell tennünk, hogyan kell dolgoznunk a ko­rábban már elfogadott pártprogram céljainak megvaló­sítása érdekében. A pártértekezletek mint fórumok így és ezért válnak összekötő, évtizedeken átívelő, korunkat és népünk sor­sát tartó történelmi hídpillérekké: múlt, jelen és jövő kötődik bennük a mai nemzedék akaratához, cselekvé­si szándékához, vállalásaihoz. A történelem szoros és tartalmas rendje ez: célok és megvalósult tervek épül­nek egymásra, s az emberi munka verítéke köti őket fallá, épületté, emberszabású álmaink otthonává. Gazdagabb múltról a megye kommunistái számadást még nem készítettek, s ez akkor is igaz, ha az eltelt öt év eredményeit beárnyékolják kissé az utóbbi év gaz­dasági gondjai. Korábbi szárnyaló, nagy számokat sor­­jáztató terveink után talán kissé szerénynek tűnik a kongresszusi irányelvek célkitűzése: megőrizni, meg­tartani, megszilárdítani a következő években az elért életszínvonalat, s ezzel alapozni meg a továbblépés tár­sadalmi-gazdasági feltételeit. Viszont van mit megőrizni, megtartani, van mit fél­tenünk, mire vigyáznunk. Életünk mai tartalma talán a 20—25 év előtt elgondoltnál is gazdagabb, anyagiak­ban és szellemiekben mindenképpen. S ebben a gazda­godásban, értékeink gyarapodásában a legtöbbet éppen annak köszönhetjük, hogy a Magyar Szocialista Munkás­párt nyílt, őszinte, következetes politikát folytatott és folytat; múlt és jelen tanulságait felhasználva tudato­san alakítja a jövőt is. A megőrzés továbbvitel is: szi­lárd talajt keresünk a támaszkodó lábnak, hogy bizto­sabb legyen a lépés lendülete, íve, célja, távolsága. Ez a politika a bizalom politikája. A párt bízik a tö­megekben, a dolgozó nép, a dolgozó ember akaratában, erejében és a nép bízik a pártban, s e bizalmat a tör­ténelem tapasztalatai kovácsolták erőssé, szorossá. E bizalom tartalmazza az emberek cselekvési szándé­kát is. Nemcsak a párt által kijelölt célokat vállalja dolgozó népünk, hanem a célokhoz vezető utat, sőt en­nek az útnak megépítését is: a hazát, országot, embert formáló alkotó munkát. A bizalom lényege ez: a párt a vezető szerep gyakorlása közben olyan célokat tűz ki, amelyeket vállalhat a társadalom minden tagja, ezért a megvalósításban is az egységes akaratnak, szándék­nak, cselekvésnek kell meghatározóvá válnia. Ez a bizalom adja a megyei pártértekezlet számveté­sének légkörét, társadalmi atmoszféráját. Ez a bizalom növeli meg a számvetést készítők felelősségét is: a párt és a nép között levő szemléleti és cselekvési kapcso­lat nyílt szét, őszinte szembenézést, reális értékítéletet, pontosan kimunkált, megvalósítható, vállalható célo­kat igényel. S a pártértekezleten megfogalmazott célok, tervek csak úgy válhatnak a jövendő valóságává, ha nemcsak most, a megajánláskor, hanem a megvalósí­táskor is mindannyiunknál jelen lesz a személyes, köz­vetlen felelősségvállalás igénye és gyakorlata. Pártunk politikáját — olvashatjuk a kongresszusi irányelvekben — „bizalommal elfogadja, magáénak te­kinti, követi a magyar nép, és elismeri, értékeli a kommunisták áldozatkész, odaadó munkáját. Ez nagy felelősséget hárít a pártra a szocializmus építésének irá­nyításában.” A kommunisták számtalanszor bizonyították már, hogy elkötelezettjei egy eszmének, s mindig elöl jártak, ha cselekedni kellett. Kommunistának lenni alkotó erőt is jelent: keresni és vállalni a dolgok nehezét, példát mutatni tettekben, felelősségben. A járási, városi párt­értekezletek is azt bizonyították: a megye kommunistái nemcsak az elmúlt öt év eredményeit vállalják s tartják személyes ügyüknek, hanem a jövendő feladatait, gond­jait is. A vitákban részt vevő küldöttek a nép iránt ér­zett felelősségtől áthatva tettek javaslatokat; közös gon­dolkozás jellemezte e tanácskozásokat: hogyan tudnánk jobban, eredményesebben végrehajtani a párt politi­káját. A bizalom és felelősség légkörében ül össze számve­tésre ma a megyei pártértekezlet. Ez is jelzi: munka­­megbeszélés lesz ez, ha a külsőségek és a kongresszusi felkészülés tartalma ünnepivé emeli is. Munkameg­beszélés, ahol célok és tervek kovácsolódnak a kommu­nisták tetteket is vállaló vitájában. Bizonyos, hogy a pártértekezleten végzett munka nemcsak a párttagság­ra gyakorol majd hatást, hanem a megye egész társa­dalmára. Hiszen a párt és a nép egysége éppen itt, a megyei, sőt járási, városi, községi, alapszervezeti műhe­lyekben kovácsolódik igazán erőssé, hazát és embert megtartóvá. A megye kommunistáinak tanácskozása így és ezért lehet a népért végzett felelős munka alkotó­­műhelye. Bemutatjuk Itafelum Bihart képekben (3., 4., 5., 6. OLDAL) Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1930­ február 28-i üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1980. február 28-án Kádár János elvtárs elnökletével ülést tartott. Az ülésen részt vett a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Gyenes András elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának tájékoz­tatóját az időszerű nemzetközi kérdésekről; — Kádár János elvtársnak, a Központi Bizottság első titkárának jelen­tését a kongresszusi előkészítő munkáról; — Havasi Ferenc elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának tájékozta­tóját a VI. ötéves terv előkészítéséről. /. A Központi Bizottság átte­kintette az utóbbi hónapok legfontosabb nemzetközi ese­ményeit. Megállapította, hogy a világpolitikai helyzet az imperialista körök akna­munkája következtében fe­szültebbé vált, felerősödtek azok az irányzatok, amelyek veszélyeztetik az enyhülés terén elért eredményeket.­­ Az imperialisták arra törekszenek, hogy megbontsák a két világrend­­szer között jelenleg fennálló egyensúlyt és katonai fö­lényre tegyenek szert. Ezt a célt szolgálta a NA­­TO-országok 1978. évi wa­shingtoni döntése a katonai kiadások fokozott növelésé­ről, valamint az 1979. évi brüsszeli határozata, amely új középhatósugarú rakéták telepítését irányozza elő egyes nyugat-európai orszá­gokban. Az Amerikai Egye­sült Államok mindmáig nem ratifikálta a hadászati táma­dófegyverek korlátozását szolgáló, nehezen létrejött SALT-II. megállapodást, és ez akadályozza a katonai eny­hülés szempontjából nélkü­lözhetetlen további tárgyalá­sokat. A veszélyt, a feszült­séget növelik azok az újabb törekvések, amelyek az im­perializmus katonai jelenlé­tének további kiszélesítését és megerősítését célozzák a világ különböző térségeiben A társadalmi haladásért küzdő és a külső támadások ellen védekező afgán forra­dalomnak — a két ország szerződése alapján — nyúj­tott törvényes, a­ nemzetközi joggal összhangban álló szov­jet segítség ürügyén tett amerikai lépések, a felszított szovjetellenes propaganda­­kampány fokozta a feszültsé­get és mérgezi a nemzetközi légkört.­­ Senki sem vitathatja el a népeknek azt a jogát, hogy küzdjenek nem­zeti függetlenségük kivívá­sáért és megszilárdításáért a társadalmi felemelkedésért Ebből kiindulva a Központ Bizottság ismételten kifeje­zésre juttatta a magyar kom­munisták szolidaritásá Ázsia, Afrika, Latin-Amerika népeinek igazságos harcával amelyet nemzeti független-­­­ségük megszilárdításáért, a­­ társadalmi haladásért vívnak­­ az újgyarmatosító törekvések­­ ellen.­­ A NATO-nak, az im­perialistáknak a fegy- s verkezési verseny fokozását célzó újabb akciói veszélyez- t tetik a politikai enyhülés már elért eredményeit, nagy terheket rónak az emberi­ségre, aggodalommal töltik el a béke minden hívét. A Központi Bizottság eb­ben a helyzetben fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy a békés egymás mellett élés­nek nincs ésszerű alternatí­vája, reális cél az enyhülés eredményeinek megvédése, egy új világháború kirobban­tásának a megakadályozása. A világfejlődés fő irányát meghatározó erőviszonyok a reakciós körök minden pró­bálkozása ellenére sem vál­toztak meg. A békét, az em­beriség jövőjét fenyegető veszélyek elhárításához azon­ban szükség van minden, a nemzetközi helyzet élezését ellenző, békeszerető erő ak­tív fellépésére. A Központi Bizottság meg van győződve arról, hogy va­lamennyi ország, minden nép érdekének az felel meg, ha a kormányok felelősen foglalnak állást és hozzájá­rulnak a feszültség csökken­téséhez, a különböző társa­dalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésé­hez, a biztonság megszilárdí­tásához, a béke megőrzésé­hez.­­ A Szovjetunió, a szo­cialista közösség orszá­gai folytatják erőfeszítései­ket a világ békéjét fenyege­tő veszélyek elhárításért, a nemzetközi enyhülés terén elért eredmények megőrzé­séért és megszilárdításáért. Ez világosan kifejezésre ju­­­­tott L. I. Brezsnyev elvtárs­­á­nak, az SZKP KB főtitkárá­nak, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnöksége el­nökének választói előtt tar­tott beszédében és más szo­cialista országok — köztük hazánk­­ vezető testületei­nek, felelős képviselőinek megnyilatkozásaiban. A nemzetközi helyzet kedvezőt­len irányzatainak felerősödé­se különösen időszerűvé teszi a Szovjetuniónak, a Varsói Szerződés Szervezetének is­mert javaslatait, amelyek a katonai feszültség csökkenté­sét, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönös biztonságának erősítését, a bizalom növelését szolgálják.­­ A Magyar Népköztár­saság szövetségeseivel együtt folytatja sokoldalú erőfeszítéseit a fegyverkezési verseny megfékezése, a békés egymás mellett élés útjában álló akadályok elhárítása ér­dekében. Változatlanul fon­tosnak tartja, hogy mielőbb életbe lépjen a SALTA II megállapodás, megkezdődje­nek a tárgyalások a fegyver­zet további korlátozásáról, és ne kerüljön sor az újabb kö­zép-hatósugarú rakéták nyu­gat-európai elhelyezésére. A Varsói Szerződés orszá­gai — köztük hazánk — konkrét javaslatukkal már kifejezték a készségüket egy olyan európai értekezlet meg­tartására, amelynek feladata a katonai enyhülés elősegíté­se és a bizalomerősítő intéz­kedések megtárgyalása lenne. Ilyen értekezlet mielőbbi lét­rejöttét a helyzet sürgeti. To­vábbra is előmozdítjuk a hel­sinki záróokmány ajánlásai­nak megvalósítását, a madri­di tanácskozás előkészítését. A Magyar Népköztársaság továbbra is arra törekszik, hogy a belügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök alapján fejlődjenek kétoldalú kapcsolatai a tő­késországokkal. Azért tevé­kenykedik, hogy a politikai, a gazdasági, a tudományos­műszaki és a kulturális kap­csolatokban elért eredmé­nyek megőrzésével és fejlesz­tésével is hozzájáruljon a né­pek közötti bizalom és meg­értés erősítéséhez. Hazánk, a Magyar Nép­­köztársaság a jövőben is megtesz mindent, ami tőle telik azért, hogy Európa, a világ népei tovább haladhas­sanak előre az enyhülés, a béke, a felemelkedés útján, a taggyűléseket. Eredményesen zajlottak le az üzemi, az in­­tézményi, a községi, a váro­­- , a budapesti kerületi, a já­­rsi és járási jogú, valamint a arosi-járási pártértekezletek. A párt szervezetei felelősségé­ljesen adtak számot az öt­­­­es munkáról, s tárgyalták meg a kongresszusi irányel­­v­eket. A társadalmi és t­­­egszervezetek vezető testü­l­etei is széles körűen megvi­­atták a Központi Bizottság s­ínyelveit. Mind a pártban, mind a társadalmi és tömegszerveze­­tekben aktív és érdemi vita folyt, az eredmények számba­vétele mellett nyíltan szóltak a hibákról, a társadalmunkat foglalkoztató gondokról, problémákról is. Sok hasznos észrevétel és kiegészítő ja­vaslat érkezett a Központi Bi­zottsághoz. Az irányelvekről folytatott vitában is megnyil­vánult pártunk eszmei, poli­tikai egysége. A megnyilatko­zásokban kifejezésre jutott népünk alapvető egyetértése a szocialista célokban és tett­­rekészsége a feladatok meg­oldásában. Ez jól tükröződik a XII. kongresszusnak és ha­zánk felszabadulása 35. évfor­dulójának tiszteletére indí­tott országos munkaverseny­­mozgalomban is, amely új lendületet kapott a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor Szocialista Brigádjá­nak kongresszusi műszakok szervezésére tett kezdeménye­zésével. A Központi Bizottság meg­vitatta és elfogadta a XII. kongresszus elé terjesztendő beszámolójának és határozati javaslatának a tervezetét. A Központi Bizottság meg­tárgyalta a kongresszusi fel­készülés további tennivalóit. Az alábbiak szerint véglegesí­tette az 1980. március 24-én összeülő kongresszus napi­rendjére vonatkozó javaslatát : A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának beszámolója a XI. kongresszus határozatai­nak végrehajtásáról, a párt­­ feladatairól. Előadó: Kádár János elv­társ. O A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának be­számolója. Előadó: Brutyó János elv­társ. A fellebbviteli bizott­ság jelentése. Előadó: a fellebbviteli bi­zottság elnöke. O A Központi Bizottság és a Központi Ellenőr­ző Bizottság tagjainak meg­választása. HL A Központi Bizottság meg­hallgatta és tudomásul vette a tájékoztatást a VI. ötéves népgazdasági terv előkészí­tési munkálatairól. (MTI) //. A Központi Bizottság át­tekintette a párt XII. kong­resszusának előkészítését, és megállapította, hogy az a szervezeti szabályzatnak megfelelően, rendben halad. A párt 24 ezer alapszerve­zetében megtartották a beszá­moló és a vezetőségválaszt.

Next