Hajdú-Bihari Napló, 1980. március (37. évfolyam, 51-76. szám)

1980-03-11 / 59. szám

K . haJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1980. MÁRCIUS 11. Szovjet gazdasági kormányküldöttség Budapesten Hétfőn szovjet gazdasági kormányküldöttség érkezett Budapestre. A delegációt Nyikolaj Bajbakov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke vezeti. A küldöttségben részt vesz Mihail Jegorov hajóipari, Leonyid Kosztandov vegyipari és Viktor Krotov energetikai-gépgyártási miniszter. A delegáció fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke, Simon Pál nehézipari miniszter, Soltész István kohó- és gépipari miniszter. Jelen volt Vlagyimir Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. (MTI) Ghatbzadeh iráni külügyminiszter (elöl középen) közli az ENSZ vizsgáló bizottság tagjaival, hogy egyelőre csak azokkal a túszokkal léphetnek érintkezésbe, akik alaposan gyanúsíthatók azzal, hogy szerepet játszottak a sah és az Egyesült Államok által elkövetett bűntettekben. (Telefoto — AP—MTI—RS) Khomeini Baniszadr elnököt támogatja Az Iszlám Köztársaság elnökének irodája megelégedéssel fogadta Khomeini ajatollah hétfői nyilatkozatát. Az iroda szóvivője hangsúlyozta, hogy „az imám a lehető legalkalmasabb pillanatra időzítette a rendkívül fontos állásfoglalást, amely világos és egyértelmű támogatásáról biztosítja Baniszadr elnököt”, akinek helyzetét és tekintélyét kétség kívül gyengítették az utóbbi két nap eseményei és az iszlám diákok nyílt szembehelyezkedése az általa vezetett Iszlám Forradalmi Tanács akaratával. Az elnöki iroda úgy véli, hogy Khomeini nyilatkozata egyben a felesleges ellentétek elsimítását, a rendkívül feszült belpolitikai helyzet enyhítését célozza. A túszokat fogva tartó diákok első reagálásaként szóvivőjük telefonon mindössze annyit mondott: mindenkor az imám utasításai szerint cselekedtek és ez így lesz most is. A diákok 24 órás haladékot kaptak arra, hogy átadják tagjaikat, vagy az ENSZ bizottsága számára lehetővé tegyék meglátogatásukat. Mivel az imám nyilatkozata a túszok átadásáról nem, csak meglátogatásukról rendelkezik, Khomeini állásfoglalását az irányvonalát követő iszlám diákok úgy értelmezik: a forradalom vezére azt akarja, hogy az amerikai kémek továbbra is a diákok felügyelete alatt, a megszállt nagykövetség épületében maradjanak. Az utóbbi időben ismét megszaporodtak a fegyveres túszszedő terrorakciók. Mindig megrázó az ilyen hír, bár nem új a jelenség. Évek óta érkeznek beszámolók gerillacselekményekről, egy időben sűrűn követték egymást a repülőgép-eltérítések, majd az emberrablások, a gyilkos merényletek. Mostanában követségeket foglalnak el. Tisztázzuk mindjárt elöljáróban: a terrorizmus önmagában nem politikai irányzat, hanem módszer. Gondoljunk csak az újsághírekre. Alkalmazták szélsőbalos csoportok például Uruguayban és az NSZK- ban, de hasonló módon léptek fel az olasz újfasiszták, a palesztin áramlatok, az északírek és a spanyolországi baszk nemzetiség szélsőséges csoportjai. Akcióiknak két közös vonásuk van: valamennyien politikai célokért küzdenek és eszközeik azonosak, legalábbis hasonlóak. Politikai jelenséggel állunk tehát szemben, bár tetteik helyenként és időnként erősen hasonlítanak a bűnözőkéhez — bankrablás, zsarolás, gyilkosság. Ahhoz, hogy megítélhessünk egy-egy akciót, tudni kell, kik követték el és miért. Nem közömbös, mi volt az indíték, hiszen nemes és nemtelen célokért egyaránt lehet rossz eszközökkel harcolni. Néhány esztendővel ezelőtt a magyar tévé bemutatott egy Uruguayban játszódó filmet: baloldali városi gerillák elrabolnak egy Washingtonból jött tanácsadót, miután követeléseiket nem teljesítik, megölik. Elítéljük a módszert? Igen. Rokonszenvezünk e fiatalokkal, akik életük kockáztatásával, a kíméletlen katonai diktatúra ellen küzdenek, népük felszabadulásáért? Rokonszenvezünk velük. De nem ez a helyzet, nem ébred még rokonszenv sem az olasz vagy a nyugatnémet szélsőbalosok esetében, hiszen ott lehetőség van a legális politikai küzdelemre és a kommunista pártok ezzel élnek is. Ismét csak rokonszenvvel kísérjük a palesztin, a baszír és az északír nép törekvéseit az önkormányzat, illetve a nemzeti önállóság megteremtésére, de a terror ez esetben sem helyeselhető. A legmélyebben elítéljük az olasz, a spanyol, vagy a nyugatnémet újfasisztákat, akik valamilyen szélsőjobb uralom előkészítésére szeretnék megteremteni merényleteikkel a félelem légkörét. E szemlélet fényében vizsgáljuk meg az utóbbi idők két nagy, illetve igen nagy feltűnést keltő akcióját, a bogotai és a teheráni túszszedést. Kolumbia fővárosában szélsőbalos gerillák elfoglalták a Dominikai Köztársaság nagykövetségét, több mint háromszáz bebörtönzött társuk szabadon bocsátását követelték és pénzt további működésük finanszírozására. Kolumbiában évtizedek óta harcolnak — régebben a hegyekben, utóbb a városokban — fegyveres csoportok. Céljuk egy népi rendszer megteremtése. Eredményük — semmi. Csak önmagukat tudják fönntartani tiszteletre méltó kitartással és áldozatkészséggel. Teheránban más a helyzet. Itt bizonyos siker sem maradt el: Amerika megszégyenült, az ENSZ-közvetítő működésbe lépett, megkezdték a volt uralkodó bűneinek kivizsgálását. Csakhogy ez esetben nem egyszerűen kis fegyveres csoport akciójáról van szó az állam ellen — a túszszedők mögé állt az ország, az új Irán, ezért tudták megfélemlíteni még a hatalmas Egyesült Államokat is. Bármi legyen is azonban az indíték, a munkásmozgalom hívei, a marxista—leninista pártok és az államok, amelyeket ezeknek az eszméknek az alapján kormányoznak — elvetik a módszert. Elsősorban azért foglalnak így állást, mert távol áll tőlük ártatlan emberek föláldozása. Nézzük közelebbről a szélsőbalos irányzatok ideológiáját. Azt mondják, hogy merényletekkel föl kell rázni a népet, megmutatni, hogy az elnyomó polgári állam gyenge, legyőzhető, s az általános fölkelés majd elsöpri a polgári rendet. A múlt évtizedek bizonyítják, hogy még a bizonytalan szociális helyzetű Dél-Amerikában sem válik be ez a recept, nemhogy Nyugat-Európában. Ellenkezőleg, a terror visszatetszést szül, arra készteti az államot, sőt ürügyet szolgáltat a hatalomnak, hogy erősítse az elnyomó apparátust, a rendőrséget — mégpedig arra a közvéleményre hivatkozva, amely megriadt és haragra gerjedt a merényletek láttán. A terroristák éppen ellenkező hatást érnek el, mint amire számítanak. Nem könnyítik, hanem nehezítik a valódi baloldal politikai harcát. Tatár Imre Túszok Tömeggyűlések Afganisztánban KABUL Kabulban ülést tartott a Minisztertanács. Ezen Babrak Karmai, az Afganisztáni Egységes Népi Demokratikus Párt KB főtitkára,a Forradalmi Tanács elnöke, miniszterelnök elnökölt. Az ülésen, mint a Bakhtar hírügynökség beszámolt róla, áttekintették, hogyan állíthatnák helyre azoknak a körzeteknek a gazdaságát, amelyek Hafizullah Amin politikai irányvonalának következtében jelentős károkat szenveztek. A felvázolt terv többek között előirányozza, hogy építsenek utakat és öntözőrendszereket, állítsák helyre, illetve bővítsék a távközlési hálózatot, élesszék újjá a helyi ipart, ahol az elsorvadt, a parasztokat kedvezményes feltételek mellett lássák el termelőeszközökkel és építsenek több lakást. Azt is elhatározták, hogy intézkedéseket hoznak a foglalkoztatottság növelésére és arra, hogy a rászorulókat kedvezményes áron lássák el közszükségleti cikkekkel. A lakosság országszerte tömeggyűléseken biztosította támogatásáról a vezetést az Afganisztán függetlenségét, területi épségét és szuverenitását fenyegető bandák elleni harcban. Ezt hangoztatták többek között számos pastu törzs vezetői a délkeleti Paktia tartomány székhelyén, Gardezben tartott nagygyűlésen. Az itt felszólaló Faiz Mohammad, a határ- és törzsi ügyek minisztere rámutatott, hogy az afgán nép ellenségei, az imperialisták és reakciós kiszolgálóik meg akarják akadályozni Afganisztánban az új társadalom építését. (MTI) Ellenforradalmi szervezkedések Pakisztánban Tájékozott ENSZ-körök véleménye szerint az Egyesült Államok és szövetségesei továbbra is Pakisztánt tekintik az Afganisztáni Dejmokratikus Köztársaság ellen alkalmazható legfőbb erőnek. A Fehér Ház hivatalosan is olyan akciókra ösztönzi Ziaul Hak kormányzatát, amelyek célja a fejszültség növelése Afganisztánban, a Babrak Karmalkormány stabilitásának aláásása. A pakisztáni katonai rezsim továbbra is széles körű támogatásban részesíti a katonai jellegű afgán bandita- szervezeteket, emellett a lehető legnagyobb mértékben igyekszik elősegíteni a főbb ellenforradalmi szervezetek és csoportosulások egyesülését. Miram Shahban a pakisztáni kormány tudtával létrejött az ellenforradalmi erők parancsnoksága, amely a Zahari vezette „északi parancsnokságra” és az Izmatulla Anakzaj vezetése alatt álló „déli parancsnokságra” oszlik. A parancsnokság azt tervezi és ezt az Egyesült Államok, valamint a pakisztáni kormány képviselőivel is egyeztették —, hogy úgynevezett tavaszi offenzívát indít. (MTI) Röviden a nagyvilágból BÚCSÚLÁTOGATÁS. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke és Apró Antal, az országgyűlés elnöke búcsúlátogatáson fogadta Philip M. Kaisert, az Amerikai Egyesült Államok rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Magyarországról. NEW YORK. A francia államfőnek a palesztin önrendelkezésről elhangzott nyilatkozatai „jelentékeny hatást” fognak gyakorolni a többi európai országra — vélekedett a Newsweek hírmagazinnak adott nyilatkozatában Faruk Kaddumi, a PFSZ külügyi osztályának vezetője. Szerinte Bonn és London Giscard-t támogató nyilatkozatai azt jelzik, hogy a Közös Piac „módosítani szeretné a palesztinai kérdéssel kapcsolatos álláspontját". BEJRÚT: A szíriai szakszervezeti szövetség vasárnapi rendkívüli ülése után bejelentették, hogy Szíriában munkásmilíciákat szerveznek a haladó rendszer intézményeinek, a forradalom vívmányainak védelmére. A munkásbrigádokat katonai kiképzőtáborokban készítik fel a reakciós, ellenforradalmi erők elleni harcra, mindenekelőtt a külföldről irányított és támogatott muzulmán testvérek elnevezésű szervezet terrorista bandáinak megsemmisítésére. A tárgyaláshoz ketten kellenek Kína egyoldalúan megszakította a Vietnammal folytatott tárgyalások pekingi fordulóját. Különösebb meglepetésként a hír már azért sem érhette a világot, mert Peking ugyanezt tette a korábbi fordulóval, amelynek Hanoi volt a színhelye. A taktika is a régi volt: mellébeszélés, a valóságos témák gondos kerülése, terméketlen időhúzás. Ehhez az önmagában is beszédes magatartáshoz most olyan, a diplomáciai életben párját ritkító intézkedés járult, hogy a Kínai Népköztársaság hatóságai egyszerűen megtagadták a beutazási vízumot a vietnami delegáció újonnan kinevezett vezetőjétől! Ilyen körülmények között érthető, hogy nemcsak Vietnamban fogadta széles körű érdeklődés Phan Hiennek, a VSZK külügyminiszter-helyettesének a vietnami fővárosban megtartott sajtóértekezletét, amely válasz volt az egyoldalú pekingi szakításra. „Azt akarták — mondta Phan Hien —, hogy Vietnam veszítse el türelmét és mondja fel a tárgyalásokat.” Nos, Hanoi ennek éppen az ellenkezőjét tette: hivatalosan új időpontot, sőt időpontokat javasolt a tárgyalások folytatására. „Vietnam — hangoztatta a külügyminiszter-helyettes — változatlanul tárgyalásokon akarja rendezni a két ország viszonyát és azt kívánja, hogy ezek olyan hamar folytatódjanak, ahogy csak lehet” A nemzetközi közvélemény ismét tanúja lehetett annak, hogy a kínai—vietnami konfliktusban két, homlokegyenest egymással szembenálló alapállás érvényesült — nemcsak a szó politikai, hanem morális értelmében is. Az egyik oldal — Peking — a nagyhatalmi hegemonizmus, a katonai zsarolás útját járja (Pekingben egyre gyakoribbak a Vietnam „második megbüntetéséről” szóló kitételek), Hanoi pedig változatlanul arra törekszik, hogy a térség, sőt a világ valamennyi országával békés, konstruktív kapcsolatokat építsen ki. Az újabb pekingi szakításra mind kül-, mind belpolitikai szempontból kiélezett helyeiben került sor. Ami a külpolitikát illeti, Peking mind látványosabban csatlakozik a Szovjetunió „bekerítését” célzó Carter-doktrínához, a belpolitikában pedig nemcsak folytatódik, hanem élesedik az a hatalmi harc, amelynek Liu Sao-csi volt államfő rehabilitálása is egyik tünete. Peking nyilvánvalóan azt várta lépésétől, hogy felboruljon a tárgyalóasztal. Hanoi válaszolt és az asztal — vagyis a lehetőség — maradt. A tárgyalásokhoz azonban legalább ketten kellenek. Harmat Endre Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára az Europe 21 francia rádióállomás műsorában élesen elítélte Carter amerikai elnök felhívását a moszkvai olimpia bojkottjára Sajtótájékoztató az új metrószakaszról A metró észak—déli vonalán március 30-án reggel 4.30 órától a szerelvények már új végállomásukig, a Deák tértől a Kőbánya—Kispesti Vasútállomásig közlekednek. Június 15-én teljes szélességében átadják a forgalomnak a Petőfi-hidat, s ezzel egyidejűleg — várhatóan az esztendő végéig — lezárják a Szabadság-hidat. Minderről hétfőn tájékoztatta az újságírókat Stadinger István, a Fővárosi Tanács elnökhelyettese. A Nagyvárad tértől kifelé megépített 4,7 kilométernyi új szakasszal az észak—déli vonal hossza 8,4 kilométer, s ezt az útvonalat a vonatok alig több mint negyedóra alatt teszik meg. A négykocsis szerelvények csúcsidőben két perc 15 másodpercenként követik egymást, óránként csaknem 19 ezren utazhatnak egy irányban. Az előzetes számítások szerint ezen a 8,4 kilométer hosszú vonalon naponta csaknem félmillóan érik el úticéljukat. A másodpercnyi pontossággal érkező-induló szerelvények gyors és kényelmes tömegközlekedést jelentenek a cegléd—lajosmizsei vasútvonalról naponta bejáró mintegy 90 ezer munkásnak is. Az új metrószakasz üzembehelyezésével az érintett délpesti terület felszíni tömegközlekedési hálózata megváltozik. Az Üllői úton (a Nagyvárad tér és a Határ út között) megszűnik a villamos és az autóbuszközlekedés. Bejelentették azt is, hogy a Petőfi-hidat teljes szélességében június 15-én adják át rendeltetésének; a hónap közepén a hídon át megindítják a villamosközlekedést és feloldják a forgalomkorlátozást. A Petőfi-híd „megnyitásával” egyidejűleg hozzáfognak a Szabadság-híd felújításához. A munkákat 5—6 hónapra tervezik, ez idő alatt a hídon csak a gyalogosok mehetnek át, a közúti és a villamosforgalom megszűnik. A felújítás során kicserélik az elhasználódott villamospályát, s újjáépítik a közúti pályatestet. A Szabadság-híd forgalmát a két szomszédos híd veszi át, illetve a Petőfi-hídhoz épített terelőutakon bonyolítják le, a közúti kapcsolatok zökkenő nélküli megteremtéséhez 18 jelzőlámparendszer programját módosítják. (MTI)