Hajdú-Bihari Napló, 1980. május (37. évfolyam, 101-125. szám)

1980-05-01 / 101. szám

Május elsején a virágba boruló természet nemcsak a régi népszokásokat juttatja eszünkbe, hanem felidézi a jogaikért harco­ló, gyakran életüket áldozó munkások emlé­két is. A munkásosztály nemzetközi összefogásá­nak jelképes ünnepére emlékezünk ma, s fel­vonulva a város utcáin kifejezzük egyetérté­sünket mindazokkal, akik a békéért, embe­ribb körülményekért, a jobb, a szebb életért küzdenek. Ezt a napot köszöntik a munkástömegek a világ minden táján, s velük ünnepelnek mindazok, akik szolidaritást vállalnak a munkásosztály történelmi küldetésével. Ün­nepeljük és köszöntjük e napot, mint a mun­ka ünnepét, a nemzetközi összefogás, a hala­dó világ szolidaritásának demonstrációját. Több mint kilenc évtized május elsejéinek történetére tekinthetünk vissza. A régi kró­nikák megsárgult lapjai idézik az 1886-os chicagói tüntetést, melynek emlékére 1889- ben a II. Internacionálé elhatározta május elseje évenkénti megünneplését. Harcos seregszemlék Szerénynek tűnhet ma a párizsi kongresz­­szuson elfogadott felhívás: „Meghatározott napon nagy tüntetést rendez a munkásság, minden országban és minden városban ugyanazon a napon, amikor a munkásság fel­szólítja a hatóságokat, hogy a munkanapot a törvényes úton nyolc órára korlátozzák.” A nyolcórás munkanap, a párizsi kongresszus többi határozatának megvalósítására irányu­ló követeléssel együtt korszerű és hatásos jelszó volt. Gazdasági és jogi követelések sorozata kapcsolódott hozzá. Távolról sem maradt május elseje a korlátozott és békés követelések napja, belefértek később az érle­lődő proletárforradalom radikális jelszavai is. Fénye halványult a II. Internacionálé és a szociáldemokrata párt elsekélyesedésével , majd felizzott a kommunista mozgalom erősödésével, az első proletárhatalom meg­teremtésével és megszilárdításával. Hosszú lenne felsorolni azokat a nemzet­közi és magyar munkásmegmozdulásokat, harcos seregszemléket, tüntetéseket, amelye­ket már a történelem örökre feljegyzett, és azoknak a mártíroknak a neveit, akik éle­tüket áldozva harcoltak a proletariátus győ­zelméért, vállalták az illegalitást, az emigrá­ciót és hittek a munkásosztály felszabadítá­sában. Történelmileg új és minden korábbinál kedvezőbb helyzet alakult ki 1917-ben a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győ­zelmével, mely igazolta azokat az eszméket, melyekért elődeink harcba szálltak. A Lenin vezette bolsevik párt, Oroszor­szág népe, dolgozói elsőként váltották való­ra a május elsejék követeléseit. A múlt szá­zadban született jelszó, a „Világ proletárjai, egyesüljetek” először a történelemben egy államnak, az első szocialista államnak a jel­szava lett. A szovjet állam megszületésének első pillanatában meghirdette a békét, a kü­lönböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének külpolitikáját, s szo­lidaritást vállalt a világ munkásosztályával. A Szovjetunió forradalmi példáját követ­ve, a szovjet nép segítségével létrejött és szüntelenül erősödik a szocialista világrend­­szer. Országaira, népeire mind nagyobb ro­­konszenvvel, megbecsüléssel tekintenek a földkerekség dolgozói. Felismerték, hogy a szocialista országok következetesen támogat­ják az elnyomott népek függetlenségért ví­vott harcát, síkraszállnak az enyhülésért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért. Te­kintélyt parancsoló eredményeket értek el a szocialista építőmunkában, a dolgozók élet­­körülményeinek javításában, amelyek bi­zonyítják a kommunista eszmék igazát, le­győzhetetlenségét, népeik alkotóerejét, a szo­cializmus erkölcsi fölényét. Azonos célokért dolgozunk Magyar földön 1890-ben szólaltak meg elő­ször a májusi tüntetés hangjai. Az eltelt ki­lencven év alatt a magyar munkások, a fal­vak és a hivatalok legöntudatosabb dolgozói hol titokban és üldözöttként, hol a horthysta csendőrökkel verekedve, hol szabadon ün- Szólni tennivalóinkról Minden okunk megvan arra, hogy elége­detten és felszabadultan ünnepeljük az idei május elsejét. Eredményesen dolgozunk or­szágunk építésén, a munkás-paraszt szövet­ség szilárd. Hazánkban rend és nyugalom van, múltunkhoz képest jólétben élünk és bizalommal nézhetünk a jövőbe. Nemcsak azért, mert a 36. szabad május elsejét kö­szöntjük, hanem mert biztonságot sugároz a Magyar Szocialista Munkáspárt politikája, mely töretlenül vezeti népünket változatlan politikája útján, amely a munkásosztályé, s egyben a társadalom minden rétegének ja­vát is szolgálja. A Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusa megerősítette az eddigi politi­ MÁJUS ÜNNEPÉN ÍRTA: ZSUROVITS SÁNDORNÉ, A SZAKSZERVEZETEK MEGYEI TANÁCSÁNAK TITKÁRA népi módon, de minden május elsején hitet tettek a proletár nemzetköziség mellett. A munkásosztály olyan hazát teremtett, amelyben minden tisztességes ember otthon­ra lelt. Egyik ember nem zsákmányolja ki a másikat, egyik társadalmi réteg sem sajátít­hatja ki a másik munkájának az értékét. Egymásra vagyunk utalva­, munkások, pa­rasztok, értelmiségiek, alkalmazottak. Azo­nos célok elérésén dolgozunk, s közös az, amit megteremtettünk, hiszen valamennyiünk munkája benne van. Egész népünk a maga erőfeszítéseinek — kezének, eszének — gyü­mölcsét érzi a harmincöt év eredményeiben, biztosan igazodik el a maga teremtette vi­lágban. Tapasztalatai alapján tanulta meg értékelni és becsülni ezt a világot, amelyben él és dolgozik. Természetesnek tarja, hogy létbiztonságban él, dolgozhat, tanulhat, mű­velődhet, s mindez gyermekei számára is — előítéletek, korlátok nélkül — szintén biz­tosított. Természetesnek tartja a kiterjedt, szociális gondoskodás rendszerét, hogy ál­lampolgári jogon részesül betegellátásban, hogy a gyermekes szülőket megilleti a csa­ládi pótlék, a gyes és sok egyéb kedvez­mény, hogy társadalmunk minden embernek öreg korában is garantálja a létbiztonságot. A szocialista építés nálunk is össznépi ügy, s ebben a nagy munkában mindenki, aki akarja, megtalálta és megtalálja helyét. A társadalmi és gazdasági életünkben be­következett alapvető változás tette lehetővé, hogy a nép önmaga irányíthatja sorsának alakulását, saját érdekének megfelelően. A társadalom igazgatása, a gazdaság, a gazdál­kodás szervezése ,milliók ügye, napi gondja, országos teendője. Jó néhány harcos, kiemelkedő magyar má­jus elsejét jegyzett fel a történelem. Tiszte­lettel gondolunk az első május elsejei tün­tetést szervező, úttörő budapesti munkások­ra. Emlékezünk 1919-re, amikor a magyar munkásosztály leverte a tőke bilincseit és az első szabad május elsejét ünnepelte. Visz­­szavonhatatlanul íródott be a magyar törté­nelembe az 1945-ös május elseje, amikor a huszonöt éves, dühöngő ellenforradalmat és a fasiszta hódítók fegyveres erejét szétzúzó szovjet hadsereg segítségével ismét szaba­don ünnepelhetett a magyar munkásosztály, az egész dolgozó nép. A felszabadulás óta ez a nap a hatalmon levő dolgozók törvénybe iktatott ünnepe. Május elsején, amikor az ország ünnepi díszbe öltözve köszönti e na­pot, amikor zárva­­maradnak a gyárak, boltok és iskolák, amikor megpihenünk, számvetést­­is készítünk. Az eltelt harmincöt év dicsőséges szakasza volt országunk fejlődésének. Történelmi je­lentőségű változások mentek végbe orszá­gunk életében. Leraktuk a szocializmus alapjait, hazánk a fejlett szocializmus sza­kaszába lépett. Magyarország elmaradott agrár­ipari országból fejlett iparral és kor­szerű mezőgazdasággal rendelkező országgá lett. Gazdaságunkat a magántulajdon he­lyett a szocialista állami és szövetkezeti kö­zös vagyonra és ezzel együtt a munkára, a végzett munka szerinti elosztás elvére épí­tettük fel, ha fő irányvonalát, összhangban a program­­nyilatkozatban megfogalmazott távolba mu­tató célokkal. Május elseje jó alkalom szólni a legfonto­sabb tennivalókról. A párt XII. kongresszu­sának határozata ezt­ a következőkben jelöli meg: „A következő öt évben fő feladat, hogy nagy vívmányainkra támaszkodva erő­sítsük társadalmunk szocialista vonásait, megalapozzuk a népgazdaság további fejlő­dését, megszilárdítsuk az életszínvonal terü­letén elért eredményeket és javítsuk az élet­­körülményeket.” Napjainkban is — mint ahogy évtizedek óta —­ a gazdasági fejlődés egész előrehala­dásunk legfőbb feltétele. A teendők igen sokrétűek és szerteágazók. A megye dolgo­zói előtt is olyan tennivalók állnak, melyek megvalósítása a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását szolgálják, javítják a megyében gyártott termékek, s ezáltal egész gazdaságunk versenyképességét. Tovább kell fejlesztenünk eddigi mun­kánk hatékonyságát, eredményességét. Erre kényszerít bennünket a világpiac mind szi­gorúbb értékítélete, de nem utolsósorban belső fogyasztóink megnövekedett igénye is. Következetesebben kell folytatni a költségek csökkentését, a jövedelmezőség javítását, jobb ösztönzéssel, következetesebb vezetés­sel sok helyütt erősíteni szükséges a munka­morált, a munkafegyelmet is. A párt XII. kongresszusa öt évre mutat előre. A végrehajtás első kiemelkedő állo­mása, napjaink feladata az országgyűlési képviselő- és tanácstagválasztás. A válasz­tás a szocializmus célkitűzéseinek jegyében, a legszélesebb nemzeti összefogás szellemé­ben történik. A Hazafias Népfront tartalmas, nemzeti programmal, a harmincöt év ered­ményeire épülő tervvel lép a nép elé, amely­hez bizton reméli az egész magyar nép, az egész nemzet cselekvő támogatását. Az elkö­vetkezendő évek nem lesznek könnyűek! Ha valaha szükség volt a céltudatos, nemzeti összefogásra, az értelmes, kemény munkára, akkor most van rá igény! Nem valakik igé­nye, hanem mindannyiunké. Fontos, hogy jól értsük gondjainkat, de a legfontosabb a cselekvő, alkotó felfogás, fellépés. A megye dolgozói által elért eddigi ered­mények bizonyítják, hogy céljainkat meg­értve készek ezek megvalósításán dolgozni. Ezt bizonyítják többek között a szocialista munkaverseny eddigi sikerei. A Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom tiszteletére, majd a Láng-gépgyári felhíváshoz való csat­lakozáskor tett felajánlások jól segítették feladataink teljesítését, hozzájárultak a szo­cialista tudat, a közösségi szemlélet és ma­gatartás formálásához. Erősödött a munka­verseny internacionalista jellege. A párt XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának­ 35. évfordulója tiszteletére indított munka­verseny és első szakaszának eredményei újabb fényes bizonyítékai a munkások, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség tett­­rekészségének, tenniakarásának. Jövőben feladataink megoldása minden erő összefogását kívánja, ennek pedig nem nél­külözhető feltétele a szocialista demokrácia továbbfejlesztése és szélesebb körű kibonta­koztatása. A párt változatlanul alapvető feladatának tekinti a szocialista demokrácia fejlesztését, az emberek tömeges bekapcso­lódását a közügyek intézésébe. A közélet nagy nyilvánosságának fontos szerepe van a társadalomban meglevő, különböző érdekek felszínre hozásában, egyeztetésében, a tár­sadalom javát szolgáló érvényesítésében. Az üzemi demokrácia állandó fejlődése jelentős forrása a dolgozók kezdeményező, alkotó készsége kibontakozásának, a kölcsönös meg­becsülésen alapuló jó munkahelyi légkör biz­tosításának. Meggyőződésünk, hogy az üze­mi demokrácia fejlesztése nem ellentétes a munkahelyi fegyelem megszilárdításával, a kötelességek és a jogok közötti összhang megteremtésével. A kongresszus határozata külön hangsúllyal szól az üzemi demokrácia fejlesztésében a szakszervezetekre váró fel­adatokról. Az öt évvel ezelőtti szakszerve­zeti bizalmiak jog- és hatáskörének bőví­tésére hozott döntés helyesnek bizonyult, a bizalmiak tevékenysége révén fejlődött az üzemi demokrácia, szélesedett a szakszerve­zetek tömegkapcsolata. Ezekben a hetekben választották meg a szakszervezeti választások első lépcsőjeként a bizalmiakat, akik ma is, de a jövőben még inkább fontos szerepet töltenek be az üzemi demokrácia tartalmi továbbfejlesztésében. A tagság, a dolgozók szerepe, részvétele a mun­kahely, a vállalat életének legfontosabb kér­déseiben, döntéseiben a bizalmi személyének közvetítésével sokkal közvetlenebbé válik. Ma, amikor öt világrész dolgozói bontanak zászlót, s küldik egymásnak a szolidaritás üzenetét, tudatában vagyunk annak, hogy népünkre további feladatok várnak a szo­cialista világrendszer eredményeinek meg­őrzéséért, a békéért vívott küzdelemben. Társadalmi rendszerünk és céljaink közös­sége elválaszthatatlanul egybefűzi hazánk sorsát, jelenét, jövőjét a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival, a világ for­radalmi haladó erőivel. Ennek nemcsak esz­mei, elvi, hanem napi értelemben is különös időszerűsége van. A nemzetközi helyzetben az utóbbi időben tapasztalható nehézségek­re kell gondolnunk. Az agressziós imperialis­ta körök mérgezik a nemzetközi légkört, megpróbálják kikezdeni az enyhülést, sem­mivé tenni a békés egymás mellett élés ed­digi eredményeit. Felelősség, cselekvő részvétel Közös nagy ügyünk, társadalmi feladata­ink megoldása iránt érzett felelősség, cse­lekvő részvétel tükröződik a munkaverseny­­vállalásokban, a kongresszus tiszteletére szervezett kommunista műszakokban, a sok ezer társadalmi munkaórában, melyet a gyermekintézmény-hálózat bővítése, kör­nyezetünk szépítése érdekében áldozott a megye lakossága. Nem kis büszkeséggel tekinthetünk a tár­sadalmi összefogásból felépített óvodákra, sportlétesítményekre, játszóterekre, szépülő városainkra, községeinkre. Milliók ereje, akarata A Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar kormány külpolitikája alapján vál­tozatlanul a békén munkálkodunk, a békés egymás mellett élésre törekszünk, az enyhü­lési folyamatot védelmezzük. Szolidárisak vagyunk a nemzeti függetlenségükért, a sza­badságukért küzdő népekkel és lehetősége­inkhez mérten segítjük a függetlenné vált országokat. Az utóbbi évek, hónapok ismé­telten tanúsítják, hogy a nemzetközi szolida­ritás, s ennek fő eszmei ereje a proletár­internacionalizmus mélyen gyökerezik a vi­lág haladó módon gondolkodó dolgozóinak tudatában. Május elseje és a proletár internacionaliz­mus szelleme elválaszthatatlan egymástól. Azok a milliók, akik a mai ünnepen az ut­cákra vonulnak, nem csupán országaik mun­kásosztályának egységét, hatalmát demonst­rálják, hanem jelképezik a nemzetközi szo­lidaritás forradalmi erejét is. Azt az erőt, mely sikerrel száll szembe az imperializmus-­­ sal, a haladás ellenségeivel, s amely a közös­­ harcok során mind egységesebbé, tartalma­sabbá­ válik. Népünk a többi szocialista országgal együtt a haladás élvonalában küzd, teljesíti inter­nacionalista kötelezettségeit, és dolgozik a fejlett szocialista társadalom építésének fel­adatain. Lelkesítő és felemelő célok ezek. Bizakod­va nézhetünk előre, világosan rajzolódik ki a jövő. A múlt, a jelen már a jövendő arcu­latát is sejteti: a fejlett szocialista társada­lom felépítését. Ezen az úton nem vagyunk egyedül. A vörös és nemzetiszínű lobogók alatt menetelő milliók erejére, akaratára­­ építhet hazánk, a szocialista Magyarország. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1980. MÁJUS 1. K­I

Next