Hajdú-Bihari Napló, 1980. július (37. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
Új piacok meghódítása Szaporodó kapcsolatok a tőkés Európával A MEZŐGÉP Tröszt hajdú-bihari egysége, a Debreeni Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat a megye legnagyobb exportálója. A tervek szerint az idén 592 millió forint értékű gépet adnak el külföldi piacon. Remélhető, hogy a végső eredmény ennél is jobb lesz — amint ez kiderült a vállalat igazgatójával, Gáspár Mihállyal folytatott beszélgetésből. Export - korlátok között Ha azt mondjuk: csávázógép — a mezőgazdasági eszközök piacán valamelyest is tájékozott embernek rögtön eszébe jut a hajdú-bihari vállalat. Nem véletlen, hiszen ezt a gépcsaládot az egész KGST részére gyártja az üzem. A legnagyobb megrendelő a Szovjetunió — évi kétezer darab —, de további ötszázat igényel a többi szocialista ország is. A Szovjetunió hatalmas területén nyilvánvalóan több gépre van szükség, mint más baráti országban — mégis, az évi ötszázas igény kevésnek tűnik. Talán a MEZŐGÉP nem tud többet gyártani, szállítani? Az ellentmondásosnak látszó helyzetre a árucsere-forgalom sajátosságai adnak magyarázatot. A szocialista országok egymás között — nagyobbrészt — áruért áruval fizet. Mármost az úgynevezett árukontingensek öszszeállításakor igen sok szempontot kell figyelembe venni — amelyek között csak egyet jelent a vállalat érdeke, és megint egyet a másik ország igénye. Bizony, többet is kérnének a csévézőből, a MEZŐGÉP pedig szükség esetén teljesíteni is tudná a kívánságokat. (Tegyük hozzá rögtön: nem minden korlát nélkül. És az is az igazsághoz tartozik, hogy a MEZŐGÉP-nek nincs különösebb gondja a kapacitások kihasználásával.) A növényvédő gépek alkotják a szocialista export másik jelentős csoportját, az NDK-ban, Csehszlovákiában és Kubában nem gyártanak ilyen gépeket, ezeknek az országoknak a fő szállítója a MEZŐGÉP. De Bulgária és Lengyelország is vásárol növényvédő berendezéseket. Mi a helyzet a hazai piacon, amely a szocialista külkereskedelem mellett a másik fő értékesítési területe a MEZŐGÉP-nek? A vállalat szempontjából a kép igen sötét: az idei megrendelések a tavalyinak csak egyharmadát érik el. Ennek oka közismert: a gazdaságokban kevés — a kelleténél is kevesebb — pénz jut a termeléshez szükséges gépek vásárlására. A burgonyacsávázó sikere A belső piaci kereslet hirtelen, nagymértékű csökkenése és a szocialista országokkal való kereskedelem kontingensproblémái szinte kényszerítették a vállalatot a tőkés piac felé fordulásra. Mivel a nem rubel elszámolású kereskedelem fokozása évek óta az alapvető népgazdasági célok közé tartozik, a MEZŐGÉP-nél is régebben kezdődött a Nyugaton értékesíthető termékek fejlesztése. Ennek a munkának az eredménye a GUMOTOX 5/3 típusú berendezés, amely gumós termékek — hagyma, burgonya — csávázására alkalmas. A gép konstruálására az adott okot, hogy a szakemberek megtudták: több nyugati országban — így például az NSZK-ban, Hollandiában, Ausztriában — kormányrendelet írja elő mindenféle tárolt burgonya csávázását. (A tárolt burgonyát átforgatják, s közben a kórokozókat pusztító vegyszerrel kezelik.) Az új terméket a fent említett országokban mutatták be, s meg kell mondani, a vendéglátók ugyancsak tartózkodóak voltak. A minősítő intézetek azonban megnyugtatták a jövendő vásárlókat. Míg a hasonló célt szolgáló NSZK-beli és kanadai gépek a csávázás során hetvenöt százalékos fedettséget biztosítottak, addig a GUMOTOX kilencvennyolc százalékos eredményt ért el. Ausztriába és az NSZK-ba eddig száznegyven gépet szállítottak, most készülnek a holland megrendelés teljesítésére. A közelmúltban váratlanul Angliából kértek két mintagépet. Ha ezek megnyerik az angol termelőknek és a tárolóházak üzemeltetőinek a tetszését, újabb megrendelésre számíthat a MEZŐGÉP. A GUMOTOX-ról még csak annyit: gazdaságos, nyereséges termék. Ugyanez elmondható a MOBIMIX elnevezésű permetlékeverő berendezésről, amely — egyebek között — repülőgépek vegyszertartályainak feltöltésére is alkalmas. A saját fejlesztésű gépből még az idén ötven darabot vásárol az NSZK — egymillió dollár értékben. A tőkés kapcsolatok sorába illik egy francia, növényvédő gépeket gyártó céggel immár öt hónapja tartó tárgyalássorozat. Az érdekeltek minden részletet tisztáztak, a közeli hetekben aláírják a szerződést. Amely szerint a MEZŐGÉP termelési kooperáció keretében részt vállal egy nagy teljesítményű, automata szántóföldi növényvédő gép gyártásából. Tizenöt hónap alatt ezer darab készül el — részben már magyar egységekkel —, amely mintegy hétmillió dollárt jelent a MEZŐGÉP-nek. Úgy tervezik, hogy jövőre a MEZŐGÉP megvásárolja az eszköz licencét. A későbbiekben a francia cég évente 800—1000 darabot visszavásárol, így ez a dollárforrás egy ideig biztosan nem apad ki. Nem jelentéktelen az az üzlet sem, amelyről jelenleg folynak a tárgyalások a jugoszláv partnerrel. A MEZŐGÉP évi egymillió dollár értékben kap — az elképzelések szerint 1981. január 1- től — szivattyúkat, amelyekért növényvédő gépekkel fizet. Különböző igények Az elmondottakból látható, hogy a vállalat igyekszik alkalmazkodni a változó körülményekhez, termékeinek igyekszik újabb és újabb piacokat keresni. Ugyanakkor a szakemberek megpróbálnak a különböző vásárlói igényeknek megfelelő gépeket konstruálni. Igaz, a vállalat szerencsés szervezeti felépítése lehetőséget ad a rugalmas termelésszervezésre, az igények kielégítése azonban így sem könnyű. Az egyes országokban csaknem mindig eltérőek a betartandó szabályok. Ezért legtöbbször nincs mód arra, hogy ugyanazt a géptípust változtatás nélkül szállítsák valamennyi megrendelőnek. További gondot jelent az is, hogy a szocialista és a tőkés országok mezőgazdaságának szervezete igen különböző — a nyugati kisgazdaságok soha nem vásárolják meg az eredetileg nagyüzemek részére tervezett növényvédőt vagy csávázót. De nemcsak teljesítményben, hanem a műszaki követelményekben is igen nagyok az eltérések. A vállalat saját fejlesztői próbálnak igazodni az eltérő igényekhez. Az említett példák azt jelzik , eredményes a törekvésük. A kísérletek állandóan folynak, körvonalaiban már ma látható a kéthárom év múlva eladásra kínált korszerű termékek köre. A hazai ellátás mellett a debreceni MEZŐGÉP fő feladata továbbra is a szocialista országok igényeinek kielégítése. Közben erősíteni kívánják a tőkés országokkal mostanában kialakuló, biztatónak látszó kapcsolatokat. Gáspár Mihály igazgató szerint néhány év múlva elégedettek lennének, ha sikerülne a termékek harminc százalékát hazai, tíz-tizenöt százalékát tőkés, a többit pedig szocialista piacon értékesíteni. Az idei esztendő kilátásai — a csekély hazai kereslet ellenére — kedvezőek. A tervben szereplő — tavalyival azonos szintű — 1,1 milliárdos termelési értékből 850 millóra érvényes szerződés szól. De a jelenleg folyó tárgyalások, az előkészített újabb szerződések alapján az év végére négy-öt százalékos túlteljesítés becsülhető. Az elmondottak alapján elképzelhető, hogy sikerül megismételni a tavalyi teljesítményt. 1979-ben a kétszázalékos létszámcsökkenés mellett elért 124 millió forint nyereség nyolc százalékkal haladta meg a tervezettet. Görömbölyi László Ígéretes lehetőségek Magyar exportlehetőségek az USA piacán A Magyar Közgazdasági Társaság Hajdú-Bihar megyei Szervezete rendezésében dr. Erős Gyula kandidátus, a Magyar Nemzeti Bank New York-i képviseletének vezetője a napokban előadást tartott Debrecenben a magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok fejlődéséről és a magyar export bővítésének feltételeiről. Kitért az USA általános gazdasági és pénzügyi helyzetére, valamint a külgazdasági körülmények és a magyar exportőrök feladatainak összefüggéseire, lehetőségeire az amerikai piacon. Az elmúlt évek jellemzőit összegezve úgy vélte, hogy most — más elnökválasztási évek legfontosabb gazdaságpolitikai törekvésétől eltérően — nem a munkanélküliség csökkentése, hanem az infláció megfékezése áll az amerikai kormány és a pénzügyi élet vezetői — nem mindig racionálisnak tűnő — intézkedései középpontjában. Ez az egész amerikai gazdaságra, természetesen, recessziós hatással jár, de nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy — részben az energetikai fejlesztési programok beindultával — egyes régiókban, szövetségi államokban, illetve gazdasági tevékenységi területeken konjunktúra van. Ezzel számolva nem annyira kedvezőtlenek a mi piaci lehetőségeink, mint ahogy az az általánosságban nehéz gazdasági körülmények mellett feltételezhető. Előrejelzések szerint stagnálás, nyolcszázalékos munkanélküliség és — a fogyasztási cikkek körében — kilenc-tíz százalékos infláció jellemzi az amerikai gazdaságot a soron következő két-három évben. Mindezek a magyar külkereske- dők területileg és szakmánként is differenciált piaci munkáját igénylik exportbővítő szándékaink megvalósulásában. Banktömörülések, kiterjedt bürokrácia Dr. Erős Gyula kitért az amerikai pénzügyi élet sajátosságaira : elmondta, hogy körülbelül tizennégyezer bank működik az USA-ban, száznyolcvan az alaptőke szempontjából is számottevő. A pénzügyi törvények figyelembevételével a holding szervezet a jellemző, amelyben hatvan-nyolcvan kisebb bank tömörül meghatározott pénzügyi tevékenységre. Új vonása az amerikai pénzügyi életnek, hogy a százezer dollár alatti betétköveteléseket az állam biztosítja, így bankcsőd esetén ezek kifizetése garantált. Az amerikai pénzpiac jellemzője az is, hogy kiterjedt a bürokrácia, ami, természetesen, magas fokon technizált keretek között érvényesül. Ez eddig nehezítette azt, hogy az USA-ban magyar érdekeltségű saját vagy vegyes tulajdonban levő fiókintézetet létesítsen a Magyar Nemzeti Bank. A bankképviselet vezetője vázolta a monetáris helyzet fő problémáit, elmondva, hogy a külfölddel szembeni megnövekedett amerikai adósságállomány, illetve a külföldi követelésállomány sajátos összetétele, különböző lejáratú finanszírozási nehézséget teremt a tőkés világban. További feszültség forrása az, hogy három-négy olajtermelő OPEC-országban mintegy százhúszmilliárd dollár követelés képződik 1980-ban is, amelyet megfelelő befektetések nélkül nem szív fel a világkereskedelem, így a már korábban felhalmozott dollárköveteléseket növelve, a szükségletnél több pénz lesz az elkövetkező két-három évben a tőkés világpiacon. Ez a körülmény inflatorikus hatású. A magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok utóbbi években megvalósult fejlődésének első jelentősebb állomása 1976, amikor államközi megegyezések révén a kölcsönös követelések rendeződtek, így az amerikai pénzpiac megnyílt számunkra, gazdasági együttműködésünk közvetlenebbé vált. Jelentős előrelépést biztosított 1978- ban a kereskedelmi kapcsolatokban a legnagyobb kedvezmény elvének biztosítása, mely a kereskedelmi forgalom 30 százalékos, majd 1979- ben 50 százalékos bővülését eredményezte. Importkiváltás — nagyban Olvasom a dicsekvő tudósítást: a vállalat ismét többmilliós importmegtakarítást ért el azzal, hogy megkezdte a külföldi eredetű anyagok kiváltását. A híradás még azt is elárulja, hogy milyen hasznos lenne, ha minden termelő követné a példabeli gyárat és lehetőség szerint hazaival pótolná az importot Ez a „túltupírozott” optimizmus önmagában még kevés ok lenne ahhoz, hogy fölidézzük az aprócska napi információt. Sokkal fontosabb a háttér, amely a manapság oly előtérben álló takarékosságra utal. Nem ismerem a részleteket, lehet hogy ennél a kétmilliós importtakarékosságnál valóban ésszerűen jártak el: a hazai, legalábbis egyenértékű „a kiváltott” külföldivel — és nemzeti méretekben nem fizetünk rá erre az akcióra. Ráfizetni? Hogyan kerülhet egyáltalán említésre a takarékossági cél mellett a ráfizetés. Még egyszer szeretném aláhúzni: a cél helyes, népgazdasági érdekünk minden olyan anyagot, terméket itt előállítani, amely éppen a hazai gyártással gazdaságosabb , hozzájárul egyensúlyi gondjaink enyhítéséhez. Ha minden importpótlás így teljesülne, csakugyan jól járnánk. Sajnos, nem ritkán előfordul, hogy a meglehetősen szűklátókörűen értelmezett takarékoskodás éppen a nemzeti jövedelem pocsékolását eredményezi, a nemzetközi munkamegosztás előnyeinek kiaknázása helyett drágábban dolgozunk, s ezért veszteség ér bennünket. Mit jelent a szűklátókörűség? Néha egyszerű figyelmetlenséget, máskor értelmetlen kampányt, megint más esetben hozzá nem értést. Ezekkel nincs sok dolgunk, minősítik önmagukat. Van azonban a sikertelen importmegtakarításoknak egy olyan oka is, amelyről kevés szó esik, s amelyet aligha írhatunk azoknak a bűnéül, akik kezdeményezik, végigcsinálják. Tagadhatatlan, a jelenlegi gazdasági feltételrendszer, szabályozók, árak még nem mindenben igazítanak el egyértelműen: mit érdemes behozni, s mit itthon gyártani. Sokszor az illető gazdálkodó sem ismeri ki pontosan magát a bonyolult árrendszeri összefüggések erdejében és legjobb indulattal úgy véli, helyesen cselekszik, amikor számításait követve lemond az importról és megpróbálkozik a gyártással, a pótlással. Erre a körülményre azért is érdemes felhívni a figyelmet, mert az adott helyeken általában nehezen ellenőrizhető az ebből származó ráfizetés — mert az népgazdasági méretekben jelentkezik. Hogy mégis mit lehet tenni? A jelenlegi helyzetben is arra kell törekedni, hogy ne elégedjünk meg az első látszatra tetszetősnek ígérkező akciókkal, szisztematikusan végig kell menni az összefüggéseken. Ez alól tulajdonképpen még a vállalati szempont sem ment föl, hiszen a vállalat érdekei a népgazdaság érdekeivel függnek össze. De nézzük meg az importkiváltó akciókat a másik oldalról is. A tapasztalatok arra utalnak: többre jutnánk, ha a lényegi pontokon próbálkoznánk a célhoz eljutni. Így, ha valamiféle racionális sorrendet állítanánk föl — például abban, hogy legelőbb azoknak az alkatrészeknek, félkésztermékeknek a gyártását szerveznénk meg, amelyeket méregdrágán vásárolunk, és amelyeket a technikai felkészültségünkkel itthon is termelhetnénk. Ilyenek a jól ismert aprócikkek. Nem hihető, hogy cérnától kezdve apró szögekig, alátétekig, csavarokig ne tudnánk megfelelő választékot kiállítani az import helyett. Elképzelhetetlen, hogy nem lenne gazdaságosabb (a fogyasztó, a termelő és az ország pénztárcáját tekintve) például olyan egyszerű szerszámokat itthon készíteni, amelyeket ma az üzletekben úgyszólván kizárólag „tőkés import” cédulával árusítanak. A kerti munkák nélkülözhetetlen eszközeire éppen úgy gondolunk, mint az ezernyi tartozékra. Persze nemcsak ilyen látványos választéka van a kiváltható importnak. A magyar importstruktúrát szemlélve kiderül, hogy évről évre erőteljesen duzzad a különféle félkésztermékek, félgyártmányok tétele. Mik ezek tulajdonképpen? Van közöttük olyan alkatrész, anyag-jellegű termék, amelyet csakugyan érdemesebb importálni és nem is szabad ezért a mindenáron való hazai termelést erőltetni. De van közöttük nagyon sok olyan félgyártmány, alkatrész, amelynek hazai termelését egyszer abbahagytuk azért, mert nagyüzemileg nem volt gazdaságos gyártani, a kis vállalatok pedig , amelyek kifizetődően készíthették volna, eltűntek. Máris jeleztük a problémát, amely divattéma napjainkban: háttéripar nélkül nem lehet gazdaságos nagyipar, kis vállalat nélkül nem lehet gazdaságos nagyipar, kis vállalat nélkül nem lehet prosperáló nagyvállalat Úgy tűnik, a valóban hatékony, a népgazdaság egyensúlyi helyzetét jelentékenyen javítani képes importkiváltó akciók — nem számítva az esetenkénti életrevaló kezdeményezéseket —, csakugyan szorosan összefüggnek az úgynevezett háttériparral. Eredményeire is akkor számíthatunk, ha a kisvállalatok szervezete újból megerősödik, ha a kisüzemeknek olyan hátországa alakul ki nálunk, amely minden iparilag fejlett országban szinte automatikusan oldja meg a nélkülözhetetlen féltermékek, aprócikkek termelési gondjait. Matkó István V. Gy. 250 millió dolláros évi forgalom A jelenlegi, mintegy kétszázötvenmillió dolláros évi forgalom alapján az USA a fejlett tőkés országok sorában a hetedik helyet foglalja el külkereskedelmünkben, jelentősen elmaradva például az NSZK-tól, a prognózisok szerint azonban rövid időn belül forgalmunk akár az egymilliárd dollárt is elérheti. A piac méretei és jellege még igen tág lehetőségeket biztosítanak, az USA-ban ugyanis a batáráruktól a luxuscikkekig sokféle termék elhelyezhető következetes piaci munkával. Az amerikai gazdaságra jellemző recesszió mellett is van kiaknázható terület. Az amerikai piacra is igaz az, hogy „nehéz” piac, „verseny”-piac, erőteljes és fokozódó konkurrenciával kell számolni, mégis, „nagy” piac lévén, a minőségi követelmények figyelembevételével, a szállítási feltételek pontos betartásával, korrekt partneri magatartással számottevően növelhető a magyar termékek kivitele. Az előadó megítélése szerint ezen a piacon a kooperációs kapcsolatok bővítésének ígéretes lehetőségei vannak. A magyar származású bankszakemberek pozitív kezdeményezései is hozzájárulhatnak a piaci lehetőségek kölcsönös megismeréséhez, az amerikai pénzpiacon a hitelműveletek kedvező lebonyolításához. A nemzetközi fizetési mérlegünkben bekövetkezett 1979. évi javulás továbbra is előnyös elbírálást biztosít számunkra a hitelképesség megítélésekor, ami a további pénzügyi kezdeményezéseink sikerének is záloga. A magyar—amerikai gazdasági kapcsolatok bővülésének, fejlődésének fontos követelményét jelenti a kulturált termelés és külkereskedelem együttes biztosítása. A kereskedelmi jellegű közös vállalatok számának növelése helyett eredményesebb fellépést feltételez — a kezdeti időszakra — úgynevezett kereskedőházak létrehozása és működtetése, amelyek által az egységes fellépés sikeresebb lehet. Kiemelt jelentősége van továbbá az amerikai piac mélyebb ismeretének, a magyar külkereskedelmi pozíciók területi bontásban is megvalósuló felmérésének. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1980. JÚLIUS 1. K.