Hajdú-Bihari Napló, 1981. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-01 / 1. szám
D MEGYE TANÁCSI V. ÖTÉVES TERVÉNEK EREDMÉNYEI Immár egy napja, hogy befejeződött hazánkban az V. ötéves tervidőszak. Hogyan lehet minősíteni az eredmények tükrében ezt a fél évtizedet? Minden bizonnyal többféleképpen is, elsősorban a gazdaságpolitikusok dolga, hogy az értékelést elvégezzék. A magunk szűkebb világában azonban megteszszük mi is, és hajlamosak vagyunk rá, hogy sommás megállapításokat fogalmazzunk meg, amelyekben a fő szerepet a bérek és az árak összehasonlítása játssza. Ilyen alapon pedig sokan nem sorolják ezt az öt esztendőt az érezhető életszínvonal-emelkedést hozók közé. Az életszínvonalnak azonban nem lehet egyetlen fokmérője, hogy mennyi van a borítékban, s mennyit kell az üzletek pénztáraiban hagyni a napi bevásárlások alkalmával. Életkörülményeink alakulása is legalább olyan mértékben meghatározza közérzetünket, elégedettségünket vagy éppen elégedetlenségünket. Talán egyetlen példa is elég ennek érzékeltetésére: hiába kapna a fiatal házaspár nagyobb fizetést, ha a gyereket nem tudják óvodában elhelyezni, gondjaik olyan mértékben sűrűsödnének, hogy azon a valamivel több pénz aligha segítene. Igaz, amikor a gyerek már óvodában van, amikor az új lakásba már beköltöztünk, s reggelenként kevesebbet kell várni a buszra, s csak a vízcsapot kell megnyitni ahhoz, hogy fürödni lehessen, nagyon hamar természetesnek vesszük a körülményeink könnyebbé válását. A havonként kapott fizetés számolásakor nem szoktuk hozzáadni, hogy kaptunk még ennyit vagy annyit kommunális beruházások formájában. Bár tudjuk, mennyi lenne az az összeg. Lássuk tehát a számokat! A Hajdú-Bihar megye tanácsai az V. ötéves terv időszakában 7 milliárd 764 millió forintot fordíthattak kommunális beruházásokra. Ha ezt elosztjuk a megye lakosságának számával, 14 ezer forintot kapunk fejenként. Ez havonként 233 forintot jelent. A fizetéseket azonban ennél lényegesen nagyobb összeggel növelhetjük meg gondolatban, hiszen a számításkor a nyugdíjasokat, gyerekeket, eltartottakat is figyelembe vettük. Két dolog azonban még feltétlenül idekívánkozik. Az előzőekben statisztikai adatokkal „játszottunk”, eredményként tehát átlagot kaptunk. Mint minden esetben, most is természetes, hogy egyesek sokkal nagyobb, mások sokkal kisebb mértékben élvezhetik azokat az életkörülményeket javító létesítményeket, amelyekkel megyénk az V. ötéves terv idején gazdagodott. Másrészt pedig a 7 milliárd 764 millió forint csak magát a beruházást jelenti, az új és régebbi óvodák, iskolák, kórházak, szociális otthonok fenntartása, működtetése ugyancsak tetemes összeggel növelné a képzeletbeli borítékot, ahol művelődési központtal építették együtt. Balmazújvároson tíz, Szoboszlón és Derecskén tizenkét tantermes az új iskola. Ezek a legnagyobbak az újak közül, de például Kismarján, Konyáron vagy Körösszegapátiban minden bizonnyal a kétteremnyi bővítés is sokat javított a helyzeten. Igaz azonban, az iskolák közül is elég sok elavult, meg kellett szüntetni őket, így nem tiszta a „nyereség”. Tanyán lakó kisiskolások részére 320 hellyel tervezték bővíteni az általános iskolai kollégiumokat, ebből eddig csak 222 valósult meg, a százszemélyes hortobágyi kollégium átadása késik valamennyit, de meglesz. A szakmunkástanulók kollégiumi elhelyezése azonban sokat javult — nagyon rossz volt —, a tervezett 580-as növekedéssel szemben 596 új kollégiumi hely készült el. A tantermek száma a megye szakmunkásképző, intézeteiben 38-cal nőtt, a terv 36 volt. A 866 új bölcsődei férőhely tizenkilenccel kevesebb a tervezettnél, a hiányzók átadása áthúzódik az új esztendőre. Miben tért el ez az ötéves terv a megelőzőktől? Mindenekelőtt abban, hogy a tanácsok mintegy ötven százalékkal több beruházást tervezhettek és valósíthattak meg, mint az előző öt évben, s általában többet, mint bármikor korábban. A másik jellemző pedig az, hogy soha még ilyen jól nem alakult a mérleg, mint most. Ha azt a kimutatást nézzük, amelyen a tervben szereplő fejlesztések legfőbb tételei vannak felsorolva — a bölcsődei helyektől a csatornahálózat bővítéséig —, akkor azt láthatjuk, hogy a tizennégy tétel közül a terv és a tény számai csak egy helyen egyeznek! Hat sorban a terv nagyobb volt a megvalósultnál — a miértekről majd később szólunk —, hét tételnél pedig túlteljesítés mutatkozik. Van, amelyiknél elképesztően nagy! Szokás szerint kezdjük azzal, ami a legjobban érdekli az embereket. 25 ezer lakás felépítése szerepelt a megye tervében, felépült 24 ezer 62. Itt valóban van lemaradás, de elsősorban a magánerős és családiház-építésnél, ami nem a tanácsok munkáján — vagy csak kisebb mértékben azon — múlik, hanem az emberek szándékán és anyagi lehetőségein, illetve a társasházak szervezésével foglalkozó szervek tevékenységén. Ez utóbbiak közül leginkább a MESZÖV-öt illeti az elmarasztalás, a legnagyobb lemaradás az általuk szervezett társasházaknál van. Célcsoportos lakás — tanácsi és tanácsi értékesítésű — 8 ezer 590 szerepelt az ötéves tervben, ebből felépült 8 ezer 581. A kilenc elmaradásának sincs más oka, mint hogy a lakótelepi bérházak lakásszámába nem tudták beleilleszteni ezt a kilencet. Az új lakásoknak csaknem a fele Debrecenben épült fel, ám ezzel is csak azt sikerült elérni, hogy a megyeszékhelyen a száz lakásra jutó családok száma 120-ról 117-re csökkent. A megye kisebb városaiban és kiemelt nagyközségeiben száz lakásban 104 család lakott az év végén. A lakáshelyzet nagyobb ütemű javulását az V. ötéves tervidőszakban is akadályozta, hogy mintegy 12 ezer lakást kellett lebontani. A belvíz csaknem minden évben tetemes károkat okozott a lakásállományban. A lakáshelyzet alakulásában nem elhanyagolható tényező, hogy az öt év alatt csak fele annyi egyszobás lakás épült, mint előző időszakban (az összes új lakás 4,5 százaléka), s az új lakások egyharmada nagyobb kétszobásnál. Az átlagos alapterület 4—5 négyzetméterrel nőtt, jelenleg 66—67 négyzetméter, igaz, ezen belül a célcsoportos lakásoké csak 53. Óvoda, óvoda, óvoda — ez volt a refrén öt évvel ezelőtt és tulajdonképpen öt éven át mindig. Mindannyian ismertük a gondokat, s a legtöbben megértettük, hogy nem nézhetjük tétlenül, amíg a hivatalos szervek megoldják a problémákat. A társadalmi összefogás nagyon sokat jelentett. Kern kevesebbet, mint hogy jelenleg a megyében minden felvételre jogosult gyereknek juthat hely az óvodában (bár gyakran nem a lakáshoz legközelebb esőben). Ha pedig azt is tudjuk, hogy a következő években már egyre kisebb lesz az óvodás korú gyerekek száma, akkor nyugodtan mondhatjuk, néhány éven belül a jelenlegi zsúfoltság is megszűnik. Csak néhány konkrét adat a legjelentősebbek közül: Hajdúböszörményben 200, Nánáson 250, Szoboszlón és Biharkeresztesen 150—150, Balmazújvároson 175, Polgáron 125, Hajdúdorogon, Hajdúsámsonban, Derecskén, Vámospércsen 100—100 gyerekkel többnek van most hely óvodában, mint öt évvel ezelőtt. A legnagyobb szám természetesen Debrecenben található: 2850-el gyarapodott az óvodai helyek száma. A megyei eredmény pedig: a tervezett 7 ezer 195-tel szemben 7 ezer 437! A gyerekek azonban nőnek, jön az újabb gond, tanterem kell az általános iskolákban. Épült is öt év alatt összesen 318 a tervben szereplő 262 helyett. Ebből Debrecenben 108, egy-egy nyolc tantermes új iskola Hajdúböszörményben, Nánáson, Hosszúpályiban, Rábán, Polgáron, Hajdúsámsonban, Hajdúhadházon, Komádiban és Földesen. Vannak létesítmények, amelyeket már megszoktunk, s talán kicsit csodálkozunk, hogy azok is ebben az ötéves tervben épültek. Ilyen Debrecenben a Kölcsey Ferenc megyei Művelődési Központ, a városi sportcsarnok és a központi piac. Elkészültek, működnek, hozzá tartoznak az életünkhöz, leginkább természetesen a nagyvárosban lakókéhoz, de az is biztos, hogy a művelődési központ egy-egy rangos rendezvénye más helységekben élőket is vonz, csakúgy, mint egy kiemelkedő sportesemény, s a háztáji termékeket piacra hozóknak sem közömbös, hogy nem kell a szabad ég alatt ácsorogniuk. A megyei kórház új 304 ágyas belgyógyászata még nem ilyen megszokott, betegeket a következő hetekben fogadnak itt először. A Bethlen utcai rendelőintézetben azonban már sokaknak volt alkalmuk tapasztalni, hogy valamivel kisebb a zsúfoltság, kevesebbet kell várakozni. Ez annak köszönhető, hogy új szárny építésével, belső átalakítással 25 szakorvos számára létesítettek új munkahelyet. Berettyóújfaluban a kórház új infúziós laboratóriuma és a 60 személyes nővérszállás jelentette az egészségügyi fejlesztés zömét. Ha azt mondjuk: a szociális otthoni helyek száma 155-tel emelkedett öt év alatt, a legtöbben valószínűleg kevésnek találjuk. A lehetőségeket előzetesen reálisan számításba vevő tervben azonban harminccal kevesebb szerepelt, így ez esetben is túlteljesítésnek örülhetünk. Van egy adat a megye V. ötéves tervi eredményei között, amit kétszer is meg kell nézni, mert első látásra hihetetlennek tűnik. De igaz. A tervben úgy szerepelt, hogy a megye vízvezetékhálózata 273 kilométerrel fog növekedni. Nagyjából annyival, mint Nyíradonytól Budapestig a távolság Ezzel szemben viszont elkészült 539 kilométer vezeték! Ez pedig Debrecentől körülbelül Bécsig érne el. Hogy lehet egy tervet csaknem a duplájára teljesíteni? Nem a tervezésben volt a hiba. Legfeljebb annyiban hibáztathatók a tervezők, hogy nem voltak elég optimisták, amikor a lakosság áldozatvállalását kellett megsaccolni. Pénz ugyanis nem volt több, mint amenynyit eredetileg szántak rá, a kiemelkedő eredmény úgy születhetett, hogy pénzbe gyakorlatilag csak az anyag került. A munkát elvégezték azok, akik nagyon várták már, hogy az utcájukba, lakásukba is eljusson a jó ivóvíz. Ez egyben azt is jelenti, hogy Hajdú-Bihar megyében ma már nincs egyetlen község, sőt egyetlen jelentősebb lakott terület sem, ahol ne lenne vezetékes víz. A következő évek feladata az, hogy — talán most már bátrabban számítva a lakosságra — azokba az utcákba vigyék el a vizet, ahova még nem jutott, s hogy a hatalmas méretű vezetékhálózathoz a szükséges vízmennyiséget is biztosítsák. A víztermelő kapacitás növekedése ugyanis nem tudott lépést tartani a vezetékhálózattal, sőt a tervhez képest is bizonyos lemaradás van. Naponta 42 ezer köbméterrel több egészséges tiszta vizet termelnek most a vízművek, mint öt évvel ezelőtt, ez azonban 16 ezerrel kevesebb a tervezettnél. A Keleti-főcsatorna bevezetésének második üteme késik, ha az idei nyár nem lett volna ilyen esős, komolyabb problémák is adódhattak volna a vízellátásban. A másik nagy gond pedig a csatornahálózat hiánya. Amilyen öröm, hogy jelenleg már a megye lakosságának 80 százaléka vezetékes ivóvízhez juthat, olyan nagy probléma, hogy a szennyvíztisztítás és a csatornahálózat még a tervezett mértékben sem növekedett. A 30 kilométeres megvalósult fejlesztés elsősorban az új lakótelepek ellátását jelenti, holott a környezetvédelmi, egészségügyi szempontok egyre több településen megkívánnák a csatornahálózat kiépítését is. A felsoroltak természetesen csak a legjelentősebb fejlesztéseket tartalmazzák. Egy- egy kis község lakóinak nagyon sokat jelenthet azonban az is, ha az elmúlt években például felújították az orvosi rendelőt, új autóbuszvárót építettek vagy korszerűsítették az iskola fűtését. Arról nem is beszélve, mennyi naponkénti bosszúságtól szabadultak meg azok, akiknek az utcájában elkészült a járda, vagy szilárd burkolatot kapott az úttest Mennyivel kevesebb veszély fenyegeti a gyerekeket, ha van játszótér. * * * A kommunális létesítmények jellemzője, hogy meglétüket magától értetődőnek tekintjük, csak a hiányukat szoktuk érezni, szóvá tenni. Egy kicsit így vagyunk a tervszerűséggel is. Rossz, beidegződés következtében valóban az eredeti határidőre elkészülnek. Úgy tűnik, ezt a véleményünket hamarosan meg kell változtatnunk. A jelen esetben a tanácsok gondos tervező, előkészítő, szervező munkáját dicséri, hogy minimális a határidőeltolódás, hogy a többletlehetőségek kihasználására is találtak módot, kivitelezőt, tudtak társadalmi erőket mozgósítani. Ez is bizonyítéka annak, hogy a tanácsok egyre jobban képesek ellátni a népképviseleti-önkormányzati jellegből adódó feladataikat. S a község-, városfejlesztési munkában bátran támaszkodhatnak a helyi pártszervek, tömegszervezetek, a Hazafias Népfront mozgósító, segítő tevékenységére. Mint ismeretes, a mai nappal kezdődő VI. ötéves tervben ugyancsak legjelentősebb feladatként a kommunális beruházások szerepelnek. Ha az elmúlt öt esztendőt tekintjük, a jövőre nézve is optimisták lehetünk. Nagy Zsuzsa Mit tettek a fiatalok? A tervciklus megyei feladatainak végrehajtásáért Napjaink egyik legtöbbet és nem alaptalanul tárgyalt témája a gazdaságpolitika. Gazdaságpolitikánktól, a tervek teljesítésétől, a minőségi munkától, a termelékenységtől függ életszínvonalunk, jólétünk, jövőnk. Az ötödik ötéves népgazdasági terv céljainak megvalósításában komoly feladatokat kellett megoldanunk, és úgy tűnik, a jövőben sem egyszerűsödik a helyzet. Mindennek a felelősségét érezve jelentést tárgyalt meg a napokban a megyei KISZ-bizottság arról a tevékenységről, amelyet a KISZ-szervezetek a megye ötödik ötéves terve céljainak megvalósításáért fejtettek ki. Gazdaságpolitikai felvilágosító munka A KISZ kiemelt feladata volt az elmúlt időszakban, hogy agitációs munkájában ismertesse, magyarázza népgazdaságunk célkitűzéseit a fiatalok körében, mozgósítson a feladatok megoldására. A politikai képzési rendszerben, az akcióprogramokban, a határozatokban a népgazdasági terv végrehajtásával kapcsolatos feladatok mindig központi helyen szerepeltek. Az agitáció köztudottan annyit ér, amennyit a valóságban, a végrehajtott feladatok alapján mérni tudunk. Márpedig a teremtett érték, a végzett munka nem kevés. Mégsem ez a legjelentősebb eredmény, hanem az a szemléletbeli változás, amely a fiatalokban az évek során kialakult, és remélhetőleg idősebb korukban sem kopik ki belőlük: a munka tisztelete, szeretete. Az ifjú nemzedék tisztában van gazdasági helyzetünkkel, már szinte alig van, aki ne tudná, mit jelentenek az olyan fogalmak, mint az egyensúlyi helyzet, eladósodás, beruházás, struktúraváltás. Az alapszervezeti akcióprogramok a megoldást tükröző konkrét javaslatokkal élnek. Mindez azt mutatja: a fiatalok tudják, hogy azzal tehetik a legtöbbet, ha közvetlen környezetükben állnak helyt. Időben lekapcsolják a villanyt, teljesen kihasználják a munkaidőt, a drága gépeket. A tervezéstől a megvalósításig A vállalati tervekkel taggyűléseken, termelési értekezleteken ismerkedtek meg a KISZ-esek. A tervek ismeretében ki-ki felmérhette, mik a rá háruló feladatok, érezhette helyét, munkájának szükségességét a termelésben. Ennek megfelelően az akcióprogramok a hatékony munkát, a munkaszervezés korszerűsítését, a minőségjavítást, a munkafegyelem megszilárdítását helyezték előtérbe. A helyi gazdaságpolitikai célok megvalósítását leginkább a szocialista munkaverseny-mozgalomba való bekapcsolódás segítette. Ennek legnépszerűbb formájában, a szocialista brigádmozgalomban a termelés területén dolgozó hajdú-bihari fiatalok 70 százaléka, mintegy 27 ezer ember dolgozott. Megyénkben 611, a KISZ irányítása mellett működő ifjúsági brigád van csaknem hétezer taggal. Hetvenkilenc brigád a kiváló cím tulajdonosa. Sok kollektíva vállalása irányult az ésszerű anyag- és energiatakarékosságra, az export, a termelékenység növelésére. Közülük néhány kiváló eredményt ért el, így például a posta gépjármű szállítási üzem Volvo, az AFIT XIII. .számú Autójavító Vállalat Március 15. ifjúsági brigádja. A KISZ megyei bizottsága a jelentést tárgyalva megjelölte a szocialista munkaversenyben adódó további feladatokat is. Megfogalmazta többek között, hogy a versenycélok konkrét és teljesíthető vállalásokban jelenjenek meg, és nem utolsósorban azt, hogy a munkát üzem- és munkaszervezési hiányosságok ne gátolják. Társadalmi munka, védnökségek Jelentős értéket képvisel az a társadalmi munka, amelyet a megye fiataljai az „Egy üzem — egy iskola” mozgalom keretén belül a gyermekintézmények parkosításában, felújításában, egyes létesítmények, köztük sportpályák és az úttörővasút építésénél végeztek. Társadalmi munkáról lévén szó, ki kell emelni az egyetemisták, főiskolások, középiskolások helytállását a mezőgazdasági munkában. A KISZ Központi Bizottsága által kezdeményezett országos védnökségekben a hajdú-bihariak országosan is kimagasló teljesítményt nyújtottak. Az uszty-ilimszki faipari és cellulózkombinát, a paksi atomerőmű, valamint a Tisza II. vízlépcső és öntözőrendszer építésénél egyaránt. Utóbbinál a közös feladatok megoldása érdekében az érintettek, a hajdúszováti Lenin Tsz, a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság, a kutató-, tervezőintézetek és a vízügyi vállalatok KISZ-szervezetei egyeztették tennivalóikat. A húsprogram végrehajtásában megyénk az elsők között van. Hajdú-Bihar fiataljai részt vettek az állattenyésztő telepek, a feldolgozó üzemek építésében, korszerűsítésében is. Az úgynevezett fehérjeprogram pályázatra több mint száz pályamű érkezett, melyek többségét a gyakorlatban is bevezetik. A megyei védnökségekről, a Magyar Gördülőcsapágy Művek kapacitásbővítéssel egybekötött beruházásáról, a kábai Hajdúsági Cukorgyár építéséről már korábban beszámoltunk lapunkban. A védnökség — hosszú évek tapasztalatai bizonyítják — jó munkaforma, mozgósító ereje van. Az utóbbi időben elterjedtek az úgynevezett helyi védnökségek, amelyek jelentős eredményeket hoztak a vállalati, mezőgazdasági beruházások terén, az új termékek gyártásának bevezetésénél, új technológiák meghonosításánál, üzemi, óvodai építkezéseknél. A helyi védnökségek realizálásában jelentős eredményeket ért el többek között az MGM, a MÁV Járműjavító, a MEZŐGÉP Vállalat, a Hajdúszoboszlói Állami Gazdaság és a berettyóújfalui ELZETT Művek. Egyre jelentősebb feladatokat láttak el az ötödik ötéves tervidőszakban az üzemi, vállalati, szövetkezeti KISZ-bizottságok mellett működő Fiatal Műszakiak és Közgazdászok, valamint a Fiatal Agrárszakemberek Tanácsai. Kiemelkedő volt a Hajdúsági Iparművek, a BIOGAL Gyógyszergyár, a hajdúnánási Micsurin és a püspökladányi Zöld Mező Tsz tanácsainak tevékenysége. Munkájuk eredményeként javult a munkaerővel való gazdálkodás is. * * * Egész társadalmunk, valamennyiünk érdeke, hogy tovább javuljon a népgazdaság egyensúlyi helyzete, fokozódjék az energiával, a nyersanyagokkal való ésszerű takarékosság, javuljon termékeink minősége, ezáltal külkereskedelmi versenyképessége. Természetes hát, ha a fiatalok az ifjúsági szövetségben végzett munkán belül továbbra is a népgazdasági és vállalati tervek eredményes megvalósítására összpontosítanak elsősorban. F. É. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ.—1981. JANUÁR 1. BKM