Hajdú-Bihari Napló, 1981. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-01 / 77. szám
Lesznek-e fiatalok a szakcsoportban? (NEMCSAK) A KOMÁD! ÁFÉSZ GONDM magyarhomorogi új tagok burgonyát is termelnek az uborka mellett. Érdekes, hogy Komádi környékén — Magyarhomorogon is — termesztik a konzervgyári uborkát. A jó termés, a tisztességes jövedelem ellenére Komádiban nem tudják meghonosítani az uborkatermesztést. A falubeliek nem vállalják, a munkaigényességre hivatkoznak. Az ÁFÉSZ követésre méltó módon segíti a zöldségtermesztőket. Saját gépparkja van a szakcsoportnak, amit a tagok használhatnak. — Ezeket a gépeket még akkor vásároltuk — mondja Vincze Imre kereskedelmi osztályvezető — amikor a szakmunkásképző feloszlott nálunk. Amit nem akartak elvinni, nálunk maradt. Vettünk burgonyavetőgépet, boronákat, kultivátorkapát, ekéket és van egy MTZ traktorunk is. Amikor a szakcsoport-tagoknak nem kell, bérbe adjuk. A bevétel a szakcsoporté, de ez, és a közös alapba kerülő rész együtt sem fedezi a javítási költségeket. Persze így sem a ráfizetést számoljuk, hanem a megtermelt árut, a szakcsoport segítését tartjuk elsődlegesnek. A megye egyik jóhírű, eredményesen gazdálkodó fogyasztási és értékesítő szövetkezete a komádi ÁFÉSZ. Szakcsoportjaiban zömmel a tapasztaltabb, öregebb kertészkedők, méhészek dolgoznak. A fiatalok — legalábbis úgy tűnik —, ma már nagyon megnézik a munka várható eredményét, mielőtt belekezdenek egy új szakcsoport alakításába. A gazdálkodást néhány egyéb tényező is nehezíti, amelyek jelenleg reménytelenné teszik a további fejlődést. Egyébként az idén már kedvezményes áron műtrágyát és növényvédő szert is kapnak a termelők öt esztendeje szakadt meg a kapcsolat az ÁFÉSZ és a ZÖLDÉRT között. A felvásárlási árak közül volt sorozatosan probléma, de újabban biztató együttműködés jelei tapasztalhatók. A gyümölcstermesztés elterjesztésében ígért segítséget a ZÖLDÉRT és a többlet zöldség felvásárlására is vállalkoznának. A gyümölcstermesztés egyébként nagyon régi gond. Nem sikerül előbbre lépni. A zártkertekben szőlőtőkék virulnak, s nehéz az embereket rávenni a tőkék kiirtására és a több munkát igénylő gyümölcstermesztésre. (A szőlőnek még az az előnye is megvan, hogy bor lesz belőle.) Facsemetét adna kedvezményes áron az ÁFÉSZ, ha sikerülne rávenni néhány vállalkozót. De az az igazság, erre kevés a remény. Az öregebbek már nem változtatnak, s ha egy fiatal kap, örököl egy telket, vagy eladja, vagy kiirtja a szőlőt. Ám akkor lucernát, krumplit vet bele, s nem kezd gyümölcsfatelepítésbe. 660 méhcsalád Az ÁFÉSZ méhész szakcsoportjában tizenheten vannak. A tagság döntő többsége ötven év körüli. 660 méhcsaládjukból évente 196—200 mázsa mézet adnak át a szövetkezetnek, ahonnan sokféle segítséget is kapnak. Télen nagykereskedelmi áron cukorhoz juthatnak a méhészkedők. A téli eleség árát az első mézleadáskor kell csak visszafizetni. Akik vándoroltatják a kaptárakat, a fuvarhoz 50—70 százalékos kedvezményt kapnak. A kocsit a szövetkezet adja, a kedvezménnyel a HUNGARONEKTÁR segíti a méhészeket. Ahol méhcsaládonként 20 kilogramm mézet gyűjtenek össze, 50 százalékos a kedvezmény, de 25 kilóért már 70 százalékos fuvardíjvisszatérítés jár. Hat-hét méhész vándoroltatja kaptárait, a többiek helyben maradnak. Sokuknak már lejár az az 50 ezer forintos kölcsön, amit újabb méhcsaládok vásárlására fordíthattak. A szigorítás érzékenyen érinti a méhészeket, hiszen újabban hitelt csak vándoroltató kocsi építésére kaphatnak. Ezért a fiatalok a legritkább esetben vágnak bele a kezdetben sok pénzt igénylő méhészkedésbe. — Már az is eredmény lenne — mondta beszélgetésünkkor Kormány József, az ÁFÉSZ elnöke, aki maga is méhész lesz, amikor nyugdíjba megy , ha az idősebbek a család fiatalabb tagjainak átadnák a tudományt. Egyegy iskolai tanár maga köré szakkört szervezhetne, s akár több tucat gyereket lehetne egy életre megszerettetni a méhészkedéssel. A posta segíthetne a méhészek másik gondjának megoldásában, a tértivevényes távirat elterjesztésében. Ezt — legalábbis így tudják a szakcsoportiak — csak a debreceni 1. számú postán kapható, így vándoroltatáskor körülményes a vegyszerezésről időben értesülni. Békekötés a ZÖLDÉRT-tel A zöldség-gyümölcs termesztő szakcsoport a tíz esztendővel ezelőtti megalakuláskor tekintélyes létszámmal indult. A hetven tag napjainkra húszra apadt, de a szabadföldi kertészkedők így is évi 250 ezer forintnyi burgonyát, karalábét, sárgarépát és egyéb zöldséget adnak le az ÁFÉSZ-boltokba. Néhány éve még 15 vagon burgonya is megtermett a környéken, ami fedezte a lakosság szükségletét. A termelési kedvet jelentősen csökkentette, amikor a szezon elején meghirdetett 3,60 forintos felvásárlási árat a jó termés után 3 forintra maximálták, hatóságilag. Az ÁFÉSZ a zsebébe nyúlt és fizette a különbözetet. Most is csak úgy tudtak szerződést kötni, hogy garantálták a 3,60-as felvásárlási árat. Ha ismét jó lesz a termés, az ÁFÉSZ kasszája bánja-bánhatja a szószegést. Huszonkét új tagja lesz a zöldségtermesztő szakcsoportnak ebben az esztendőben. A Nyolcvan mázsa nyúl Az ÁFÉSZ legújabb szakcsoportja a nyúltenyésztőké. Korábban is volt hagyománya a ház körüli tartásnak, de különböző fajtákkal próbálkoztak az emberek. Az elmúlt esztendőben közel nyolcvan mázsányi nyulat adtak le a nyúltenyésztők Idén ez akár meg is duplázódhat, ha a dunavarsányi termelőszövetkezettől kapott anyanyulakat tenyésztésbe fogják. Miért lehet elterjeszteni a nyúltartást és miért reménytelen próbálkozás a gyümölcsfák szaporítása? A kérdésre, azt hiszem, mindenütt azonos a válasz. Nyulat a ház körül, munka mellett is lehet tartani. Reggel az ember elébe rakja az ennivalót, ha hazajön a munkából megint tud a nyulakkal foglalkozni. A jövedelmet hozó gyümölcsöskert általában távol van a háztól, ráadásul munkaigényes, gyakran kell permetezni. Talán a legfontosabb ok: a nyúltenyésztésre van OTP- hitel. Márpedig új dolgot meghonosítani, szakcsoportot alakítani — Komádiban legalábbis — csak úgy lehet, ha van egy kis kezdeti biztatás. Nemcsak a faluban és környékén lakók gondja a hitel korlátozása. Ami itt az ÁFÉSZ-en múlik, megteszik. A többi az OTP és azok gondja-baja lesz, akiknek már most gondolniuk kellene arra, mi fog kerülni az asztalukra néhány év múlva. Hajdú István TUDÁS ÉS TAPASZTALAT MILLIÓS NAGYSÁGRENDBEN IS Mindenütt ott vannak, ahol valami történik. A lakógyűléseken rendszerint ők törik meg a bevezető után támadt elkerülhetetlen csendet. Gyakran látni őket, jegyzetfüzettel, különböző mérési eszközökkel felszerelkezve az üzletekben népi ellenőri munkájukat végezve. A könyvtárak, kulturális rendezvények, színházak, mozik legszorgalmasabb látogatói közé tartoznak. A statisztikák szerint ők vásárolják a legtöbb sajtóterméket és nemcsak vásárolják, hanem el is olvassák, véleményezik, megvitatják egymás között a lapokban közölt írásokat. Ugye nem is kellene ezek után leírni, hogy róluk, a nyugdíjasok több mint kétmilliós táboráról van szó. Lehet, hogy nem egészen pontos az effajta kategorizálás, de a tények azt mutatják, hogy mind inkább így, ilyen nagyságrendben kell velük számolni. Bárhonnan jött, bárhol, bármilyen beosztásban dolgozott korábban valaki, a nyugdíjba helyezés után mindinkább egy táborba gyűjti őt a közös sors, csoportérdek, és ezt éppen az ő esetükben mindig szem előtt kell tartanunk. Vegyük csak sorjába. Közös és csak rájuk jellemző például az, hogy életük új szakaszát szinte valamennyien a „nullponton” kezdik. Lehetett valaki igazgató, vagy szakmunkás, traktoros vagy mérnök, tisztviselőnő vagy pedagógus, a nyugdíjas élet valamennyiük számára merőben új helyzetet teremtett, sajátos érdekszférával, társadalmi helyzettel. Még a jövedelmi viszonyaik is az egységesség felé tendálnak, pedig nyugdíjrendszerünk viszszásságai miatt ma még igen nagy különbségek vannak az egyes nyugdíjak között. A tendencia azonban itt is egyértelmű: aki nyugdíjba megy, annak csökken a jövedelme, gyakran olyan mértékben, hogy gyökeresen fel kell számolnia korábbi „kereső” életformáját. Ehhez még hozzá kell számítanunk a bérek és árak amúgy is kedvezőtlen alakulását, éppen ezért nagyon fontos, hogy fokozott figyelmet fordítsunk a kétmilliós nyugdíjastábor problémáira, hangulatára, emberi és politikai közérzetére. Kormányzatunk még a jelenlegi gazdasági gondok közepette is igyekszik javítani a nyugdíjasok , különösen az alacsony jövedelműek helyzetén, de ez a kérdés nem olyan egyszerű és nem is csak az anyagiakon múlik. ■ A nyugdíjasok közérzete, amely gyakorlatilag az egész társadalomra jelentős hatást gyakorol — jó és kedvezőtlen irányban egyaránt — legalább annyira függ a nyugdíjasok társadalmi „újrailleszkedésétől”, mint az eddig végzett munkájuk alapján kiszámított és folyósított nyugdíjak összegétől. Az újrailleszkedés sokágú és igen bonyolult probléma. Egyszer s mindenkorra el kell oszlatni azt a tévedést, miszerint a nyugdíjasok eltartottak, tehát „örüljenek, hogy tető van a fejük felett”, hogy „ingyen gyógyítják őket”, ne támasszanak igényeket, ne nyüzsögjenek anynyit, és egyáltalán. Sem az alaptétel, sem a belőle levont következtetések nem állják meg a helyüket. A nyugdíjasok nem kegydíjat kapnak. ők húsz-harminc-negyven éves munkájuk során felhalmoztak annyi értéket és a nyugdíjjárulékok befizetésével annyi konkrét összeget is, hogy most teljes joggal elvárhatják, sajátjuk egy részének visszafizetését. Ez akkor is így van, ha most financiális fifikákkal esetleg kimutatható a húsz-harminc évvel ezelőtti befizetett nyugdíjjárulékok nominális értékcsökkenése. A nyugdíjasok társadalmi közérzetének alapvető kérdése tehát az, hogy nem kezelhetjük őket eltartottnak . Ugyanilyen fontos az is, hogy ne érezzék magukat feleslegesnek. Gondoljuk csak el, mennyi tudás, élettapasztalat halmozódott fel a kétmillió nyugdíjasban, aki ráadásul szinte várja, sőt elvárja, hogy a társadalom, a köz javára kamatoztassa. Számolni kell a nyugdíjasok politikai, társadalmi érzékenységével Nagyon helyes az, hogy a fiatalabb nemzedék nem egyszerűen birtokba akarja venni a készt, hanem azt a maga képére formálva, újjá is akarja teremteni —, de ugyanígy az is érthető, hogy az idősebbek féltve vigyázzák a már elért eredményeket, sőt éppen a jövő miatt akarnak együttműködni utódaikkal a mai problémák megoldásában. A bizalmat ők már rég megszerezték. Eddigi munkában, harcban eltöltött szorgos évtizedei bizonyítják hűségüket, odaadásukat a haza, a szocializmus ügye iránt. Tudás, tapasztalat, megbízhatóság — milliós nagyságrendben. Komoly erőtartalék ez, éppen napjainkban, amikor a szocialista vívmányaink megszilárdítása érdekében minden anyagi és szellemi erőtartalékot mozgósítanunk kell. Hogy aztán az „öregek” időnként túlságosan is ragaszkodnak a régi, megszokott, be-idegzett módszerekhez, hogy nehezebben hagyják meggyőzni magukat, nehezebben foghatók rá az újra, talán féltékenykednek is, mindez igaz, de mégsem indokolhatja az idősebbek, a nyugdíjasok mellőzését. Meg kell talál- j nunk a számukra igazán meg- felelő, testhezálló tevékenységi formákat és feladatokat. Mivel ők helyzetüknél fogva, a társadalom legérettebb, legharcedzettebb csoportját jelentik, kézenfekvő, hogy a jelenlegieknél sokkal komolyabb feladatokat is rájuk lehet bízni — például a különböző szintű társadalmi ellenőrzés posztjain. A nyugdíjasok tömegesen alkalmasak arra, hogy részt vegyenek az államigazgatás, a társadalmi, a politikai szervek működését vigyázó, ellenőrző szervek munkájában. Ez természetesen azt is jelenti, hogy tevé-kenységükkel, bírálataikkal és javaslataikkal segítik a hatalmi szervek munkáját . Mindez pedig nem egyszerűen az eddigiek folytatását jelenti. Túl kell látnunk a nyugdíjasklubok, öregek napközi otthona, szociális gondozás körein — bár e tekintetben is jóval többet és jobban kell cselekednünk — mert most a népfrontkongresszus után újra ki kell nyitni bizonyos kapukat a nyugdíjasok milliós tábora előtt a közéleti tevékenység minden területén. Vasvári Ferenc Új Ikarus autóbusz Újabb taggal gazdagodott az Ikarus autóbuszcsalád. A székesfehérvári gyárban elkészítették az eddigi leghosszabb autóbuszt, az Ikarus-Scania 259.20 típusút. A svéd gyárral kooperációban készült jármű hossza eléri a tizenkét métert, speciális légkondicionáló berendezés, víztartály és vízhűtő szolgálja az utasok kényelmét. A negyvennyolc személyes autóbuszból Székesfehérváron az év első felében kétszázhúsz darabot készítenek exportra. (MTI-fotó: Szabó Imre felvétel — KS) HÍREK KÉPEKBEN Gumiabroncsok Nyíregyházáról Az ötödik ötéves terv legnagyobb gumiipari beruházásában megépült nyíregyházi Taurus Gumigyárban 1981-ben már százkilencvenhétezer mezőgazdasági gumiabroncsot gyártanak. A radiál, diagonál, kis-diagonál gumiabroncsokat összesen tizenkét méretben állítják elő. A termékek hetven százalékát exporttálják. A képen: kész diagonál abroncsok (MTI-fotó: Oláh Tibor felvétele — KS) HÍREK KÉPEKBEN Állványerdő nélkül A Paksi Atomerőmű második kiépítésénél, vagyis a III-as és IV-es reaktív blokknál már felhasználják az I. és II-es blokk építésénél összegyűjtött tapasztalatokat, illetve új eljárásokat vezetnek be. Így került sor arra, hogy állványerdő zsaluzat nélkül készítik a főépületi falak betonozási munkáit, az úgynevezett kéregbetonos pakett alkalmazásával. Ez azt jelenti, hogy az oldalfalakat (paketteket) öt-hat centiméter vastag kéregbetonos panelekből készítik, így a helyszínen már csak a falak közötti vasszerkezetet öntik ki betonnal zsaluzat nélkül (MTI-fotó: Gottwald Károly felvétele — RS) HAJDÚ-BIHARI NAPló - 1891. ÁPRILIS 1. ;