Hajdú-Bihari Napló, 1981. október (38. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
Tudósok az öregségről Gyakran emlegetjük, hogy az orvostudomány fejlődése és a javuló életkörülmények világszerte meghosszabbították az átlagéletkort. Az idős emberek száma, legalábbis földgolyónk fejlettebb régióiban, évről évre szaporodik. 1980-ban 2 millió 200 ezer nyugdíjas korú élt hazánkban. 1960-hoz képest 500 ezer fővel gyarapodott az idősek száma, és az elkövetkezendő húsz évben további 200 ezer fős növekedésre számítanak a demográfusok. Mindez azt jelenti, hogy a népesség egészén belül az 1960. évi 17 százalékról a harmadik évezred elejére valószínűleg 22 százalékra emelkedik a nyugdíjas korúak száma. Ez az örvendetes jelenség azonban — nemcsak nálunk, de világszerte — egyre növekvő gondot okoz a társadalomnak. Olyan gondot, amelyet nem egyedül az orvostudománynak, a gerontológiának kell megoldania. Hiszen az öregkor nem betegség, s bár az idős emberek közül többen orvosi ellátásra, kórházi ápolásra szorulnak, a legtöbb idős ember problémája nem kizárólag biológiai vagy pszichikai eredetű. Hiszen még az orvosi panaszok is legtöbbször elválaszthatatlanok a korral velejáró életformaváltástól, a családban és a társadalomban betöltött szerep szükségszerű vagy kényszerű megváltozásától, az idős ember szociális helyzetétől. Az öregkor problémáinak megoldásában tehát nemcsak az egyén — azaz az idős ember és családja —, de a társadalom is érdekelt. A közgazdász, a gazda- Tgsági szakember számára például nyugdíjasoknak a munkából való kiválása, illetve nyugdíjkorhatáron túli foglalkoztatása az ország munkaerőgondjai, a szakemberhiány megoldása szempontjából égetően fontos. Ez a nehézség azonban egyáltalán nem leküzdhetetlen, hiszen könnyen belátható, hogy egy hatvanadik életévéhez közeledő férfi, egy 55 éves nő egyik pillanatról a másikra nem válik munkaképtelenné. Talán nem túlzás azt mondani, hogy vannak olyan foglalkozások — magától értetődően inkább a szakmai tudást igénylő pályák —, ahol az egyén és a társadalom ellen elkövetett vétek, ha a tudása teljében levő, s ma már szinte öregnek sem tekinthető nyugdíjas korúak egyszer és mindenkorra lemondanak az önmaguk számára sokszor az életet jelentő — ugyanakkor a társadalom számára gyakran pótolhatatlan — tevékenységükről. Sokan vannak terméészetesen olyanok, akiknek az egészségi állapota, életkora már nem engedi meg az újbóli munkavállalást, s olyanok is, akik egyedül, magányosan, családjuktól alig vagy egyáltalán nem támogatva, anyagi gondok között kénytelenek leélni öreg napjaikat. Jó néhány dokk-film bizonyította megrázó erővel, milyen nehéz például a falun vagy még inkább a tanyán élő, magába maradt öregek helyzete. Elhelyezésükről, intézeti ápolásukról még társadalmi összefogással, egyéni, vállalati, tanácsi segítséggel sem gondoskodhatunk maradéktalanul, hiszen aligha remélhetjük, hogy egyik napról a másikra kielégítő mértékben bővíthetők a szociális otthonok. Éppen ezért lenne fontos az ország szinte minden településére eljutó, és a külföldi példákból már jól ismert szociális gondozóhálózat kifejlesztése, tökéletesítése, hiszen ez a megoldás nemcsak kevesebb anyagi ráfordítást igényelne, de nem kényszerítené az idős embereket régi lakóhelyük, megszokott környezetük elhagyására. Az említett gondolatok, amelyek természetesen csak kiragadott példák lehettek az öregkort kísérő szerteágazó problémakörből, talán jelzik, hogy mennyire komplex megoldást igényel az idősek gondja. Erről szól a televízió Tudósklubjának október elsejei esti adása, amelyben Cseh-Szombathy László és Losonczi Ágnes szociológus, Hoch Róbert közgazdász, Kiinger András demográfus és dr. Lengyel Éva gerontológus a nézők kérdéseire is megpróbál választ adni. Vikol Katalin egyénk belügyi szervei az elmúlt napokban rendezvényeken, bemutatókon ismertették meg az érdeklődőket hivatásaik érdekesebb vonásaival, sajátosságaival Debrecenben. Szeptember 25-én, pénteken kezdődött a belügyi napok rendezvénysorozata, amely szeptember 29-én, kedden fejeződött be. Az öt nap során nagy érdeklődést váltott ki a lakosság körében a Kék fény című televíziós műsor alkotóival megszervezett találkozó, a Rendünk, biztonságunk című fórum. Sokan megtekintették a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ előtti parkolóban megrendezett cselgáncs-, önvédelemi és rendőrszolgálati kutyabemutatót, az autós ügyességi versenyt. Ezeken a rendezvényeken az említett hivatások művelői tevékenységük látványosságait vonultatták fel. A művelődési központot felkeresők szívesen töltöttek el rövidebb, hosszabb időt a különböző kiállítások tablói előtt. Láthatták A garázdaságtól az emberölésig, a Fiatalok a bűnözésben, a Védjük országunk határait, a Harc a tűzzel, az önkéntes segítőink című bemutatókat. A képzőművészeti és fotókiállításon a belügy területén dolgozó alkotók mutatták be műveiket. A gazdag programot kínáló belügyi napok programsorozata szeptember 29-én, a fegyveres erők napján befejeződött. Rendünk őrzői A BELÜGYI NAPOKRÓL KÉPEKBEN A képen látható határsértők a bemutató kedvéért illusztrálták ezt a jelenetet. A valóságban a jól idomított kutyák hasonló módon „intézkednek” A forradalmi rendőrezred zenekara műsor közben (Fotó: Iklódy János) A cselgáncs, önvédelem fontos „fegyvere” lehet a belügyi szervek dolgozóinak A rendőri szervek által használatos eszközöket az érdeklődő gyerekek is kipróbálhatták Takarékossági hónap A takarékosság gondolata — vagy inkább mondhatjuk úgy, követelménye — mindinkább előretör az egész világon. Az a gazdasági korszakváltás, amelynek mi magunk is cselekvő részesei vagyunk, az élet minden területén megköveteli a megalapozott, körültekintő, a meglevő szellemi és anyagi javainkkal való ésszerű gazdálkodást. Nem valamiféle rövid ideig tartó kampányfeladat — sokkal több ennél. Ezek a gondolatok vezérlik az Országos Takarékpénztárt, amikor októbert a takarékosság hónapjaként hirdeti meg. Az országban mindenütt találkozókra, megbeszélésekre kerül sor, s ezek visszatérő mottója a takarékosság lesz. Ez is igazolja, hogy az OTP — annak ellenére, hogy elsődlegesen a pénztakarékosságban érdekelt — teljes körűen értelmezi és vallja a takarékosság eszméjét, mint a gazdasági hatékonyság egyik fontos, talán a legfontosabb alkotó elemét. Aki takarékosan él, irányítja családjának költségvetését, annak ez a gondolkodásmód a szó szoros értelmében a vérévé válik, s ugyanolyan körültekintően fog bánni munkahelyén a rábízott gépekkel, szerszámokkal, nyersanyaggal vagy éppen a munkaidővel, mint otthon a havi fizetésével. A takarékosság szélesebb körű értelmezésére minden eszközzel törekedni kell. Hazánk jelenlegi gazdasági helyzete parancsoló szükségszerűségként követeli meg a hatékonyság erősítését, s ez elképzelhetetlen a takarékosság nélkül. Ez az összefüggés ma már közismert. Ezért van az, hogy a takarékossági hónap, a takarékossági világnap eszméjét magukénak vallják és hathatósan támogatják a különböző társadalmi szervek is. Magyarországon nagy hagyományai vannak a takarékosságnak. Csaknem másfél évszázada annak, hogy megalakult az Első Hazai Takarékpénztár, s ezt követve a szó szoros értelmében szinte gombamódra nőttek ki a többiek. A takarékpénztárak mindig a kisemberek, a beosztóan élők bankjai voltak, s erről a megbízható alapról nőtt fel, ebből fejlődött ki a mai erős Országos Takarékpénztár, amely figyelemre méltó helyet foglal el Magyarország gazdasági életében. Tavaly év végén a betétállomány elérte a 145 milliárd forintot, s ebből mintegy 107 milliárd volt a lakosság által igénybe vett hitelek együttes összege az országban. Ebben az évben is tovább növekedett a takarékpénztárban tartott pénz mennyisége, s ez alkalmat és lehetőséget adott arra, hogy az idén is erőteljesen támogassa az OTP a lakásépítést, a lakásvásárlást, a tartós fogyasztási cikkek megvételét. Hajdú-Bihar megyében a lakossági takarékbetét-állomány meghaladta a hatmilliárd forintot. Ebből a postahivataloknál 1 milliárd 700 milliót, a takarékszövetkezeteknél 1 milliárd 50 milliót kezelnek. Az OTP — az említett társszervekkel együtt — a takarékossági hónapban is elsősorban a pénztakarékosságra buzdít. Eszközei: az újabb és újabb betételhelyezési formák kimunkálása, a már megszokottak korszerűsítése. Jelenleg az ifjúsági takarékbetét, takaréklevél és a tartósan lekötött betétek a legnépszerűbbek, de felzárkózóban van melléjük az átutalási betétszámla is, amely a mindennapi élet sok-sok apró bosszúságaitól óvja meg sikeresen tulajdonosait. A takarékcsekk — az idei újdonság — még csak első hónapjait éli. A tervek szerint 1982-ben az egész országban kiváltható lesz, s ahogy többen megismerik, úgy épül be majd lassanként életünkbe. A tavaly első ízben megrendezett takarékossági hónap után a SZOT, a KISZ KB, a Posta és a SZÖVOSZ az idén is együtt szervezi a takarékpénztárral az októberi rendezvénysorozatot, amelynek nyitó rendezvénye ma lesz Budapesten. A Hajdú-Bihar megyei fő rendezvényre október dereka táján kerül sor, ezúttal Hajdúszoboszlón. A takarékossági világnaphoz kapcsolódó országos záró rendezvényt Miskolcon rendezik meg, míg a Hajdú-Bihar megyei októberi záró rendezvényt a MÉSZÖV és az OTP az idén Polgáron tartja. Mihály-napi vásár Debrecenbe kéne menni... A régi nótának most igazán van értelme, hiszen a debreceni Mihály-napi nagyvásár — október 3-án és 4-én — olyan látványosságot, szórakozást és vásárlási lehetőséget ígér, amely csak ritkán adódik. A mostani őszi vásár — a jelentkezők számát tekintve — nagyobb lesz a korábbiaknál, gazdag áruválasztékát, színes áruösszetételét figyelembe véve pedig felülmúlja a tavaszi vásárt. A rendező szervek arra törekednek, hogy a ponyvákról kiszoruljanak a giccses, ízlést rontó áruk, és előtérbe kerüljenek az értékes, de megfizethető népművészeti-iparművészeti cikkek. Ennek érdekében a Kölcsey Ferenc Művelődési Központ tárgyformáló stúdiója is részt vesz a vásáron harminc népi iparművész tagjával. Most sem fognak hiányozni saját készítésű termékeikkel a megyei kisipari szövetkezetek, amelyeknek árui keresettek voltak már az előző vásárokon is. Az Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat két debrecenigyár, a Konzervgyár és a Tejipari Vállalat termékeit mutatja be és árusítjaa Maggi levesporokat, különféle gyümölcsízeket, konzerveket, valamint teljes választékban az igen keresett különféle ízű fagylaltporokat). Színesíti és bővíti áruválasztékát a Bizományi Áruház Vállalat, valamint az Ezermester- és Úttörőbolt. A Budapesti Finomkötöttáru-gyár az időszaknak megfelelő felnőtt- és gyermek-kötöttárukkal érkezik, de nem marad ki árukészletéből az oly sokak által keresett olcsó fonaláru sem. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kettő helyett három pavilonban értékesít könyveket, az egyikben 20 forintos egységáron. Másik helyen régi könyveket árusít a könyvgyűjtők részére. A zenekedvelőknek hanglemezekkel, műsoros magnókazettákkal szolgál. A századik újítás 1981. szeptember 8—9-én Szolnokon a filmforgalmazási vállalatok tanácskozásán mutatta be a Hajdú-Bihar megyei Moziüzemi Vállalat legújabb gyártmányát, az R—16-os automata váltóberendezést. Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy a keskeny filmmel működő filmszínházakban — a városi filmszínházakhoz hasonlóan — kétgépes vetítéssel a folyamatos műsorközvetítést biztosítsák a korábbi zavaró szünetek nélkül. Az automata váltóberendezés lényege egy központi vezérlő egység, mely „mágneses érzékelők” segítségével a filmszalag végére ragasztott öntapadó alufólia hatására a vetítőgépek „átváltását” automatikusan végrehajtja. Ez a vezérlő egység R—16-os típusszámot kapott az újító Rohrbacher Béla műszaki osztályvezető 100. megvalósult újításaként. (Rohrbacher Béla a Kiváló Újító és a Kiváló Feltaláló arany fokozatainak tulajdonosa.) Az újítás a Szolnokon bemutatott egyéb „R” típusú automatákkal együtt nagymértékben elősegíti a hazai filmszínházak műszaki színvonalának emelését és a közönség jobb kiszolgálását, ugyanakkor megkönnyíti a vetítő gépészek munkáját. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1991. OKTOBER 1. BQ