Hajdú-Bihari Napló, 1981. október (38. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

Tudósok az öregségről Gyakran emlegetjük,­­­ hogy az orvostudo­mány fejlődése és a javuló életkörülmények világszer­te meghosszabbították az át­lagéletkort. Az idős emberek száma, legalábbis földgolyónk fejlettebb régióiban, évről év­re szaporodik. 1980-ban 2 millió 200 ezer nyugdíjas korú élt hazánk­ban. 1960-hoz képest 500 ezer fővel gyarapodott az idősek száma, és az elkövetkezendő húsz évben további 200 ezer fős növekedésre számítanak a demográfusok. Mindez azt jelenti, hogy a népesség egé­szén belül az 1960. évi 17 szá­zalékról a harmadik évezred elejére valószínűleg 22 száza­lékra emelkedik a nyugdíjas korúak száma. Ez az örvendetes jelenség azonban — nemcsak nálunk, de világszerte — egyre nö­vekvő gondot okoz a társada­lomnak. Olyan gondot, ame­lyet nem egyedül az orvos­­tudománynak, a gerontoló­giának kell megoldania. Hi­szen az öregkor nem beteg­ség, s bár az idős emberek közül többen orvosi ellátás­ra, kórházi ápolásra szorul­nak, a legtöbb idős ember problémája nem kizárólag biológiai vagy pszichikai ere­detű. Hiszen még az orvosi panaszok is legtöbbször elvá­laszthatatlanok a korral vele­járó életformaváltástól, a csa­ládban és a társadalomban betöltött szerep szükségszerű vagy kényszerű megváltozá­sától, az idős ember szociá­lis helyzetétől. Az öregkor problémáinak megoldásában tehát nemcsak az egyén — azaz az idős ember és család­ja —, de a társadalom is ér­dekelt. A közgazdász, a gazda- Tg­sági szakember számá­ra például nyugdíjasoknak a munkából való kiválása, il­letve nyugdíjkorhatáron túli foglalkoztatása az ország munkaerőgondjai, a szakem­berhiány megoldása szem­pontjából égetően fontos. Ez a nehézség azonban egyálta­lán nem leküzdhetetlen, hi­szen könnyen belátható, hogy egy hatvanadik életévéhez közeledő férfi, egy 55 éves nő egyik pillanatról a másikra nem válik munkaképtelenné. Talán nem túlzás azt mon­dani, hogy vannak olyan fog­lalkozások — magától értető­dően inkább a szakmai tu­dást igénylő pályák —, ahol az egyén és a társadalom el­len elkövetett vétek, ha a tu­dása teljében levő, s ma már szinte öregnek sem tekint­hető nyugdíjas korúak egy­szer és mindenkorra lemon­danak az önmaguk számára sokszor az életet jelentő — ugyanakkor a társadalom számára gyakran pótolhatat­lan — tevékenységükről. Sokan vannak termé­­­é­szetesen olyanok, akik­nek az egészségi állapota, életkora már nem engedi meg az újbóli munkavállalást, s olyanok is, akik egyedül, ma­gányosan, családjuktól alig vagy egyáltalán nem támogat­va, anyagi gondok között kénytelenek leélni öreg nap­jaikat. Jó néhány dokk-film bizonyította megrázó erővel, milyen nehéz például a falun vagy még inkább a tanyán élő, magáb­a maradt öregek helyzete. Elhelyezésükről, in­tézeti ápolásukról még társa­dalmi összefogással, egyéni, vállalati, tanácsi segítséggel sem gondoskodhatunk mara­déktalanul, hiszen aligha re­mélhetjük, hogy egyik napról a m­ásikra kielégítő mérték­ben bővíthetők a szociális otthonok. Éppen ezért lenne fontos az ország szinte min­den településére eljutó, és a külföldi példákból már jól is­mert szociális gondozóháló­zat kifejlesztése, tökéletesíté­se, hiszen ez a megoldás nem­csak kevesebb anyagi ráfor­dítást igényelne, de nem kényszerítené az idős embe­reket régi lakóhelyük, meg­szokott környezetük elhagyá­sára.­­ Az említett gondolatok, amelyek természetesen csak kiragadott példák lehet­tek az öregkort kísérő szer­teágazó problémakörből, ta­lán jelzik, hogy mennyire komplex megoldást igényel az idősek gondja. Erről szól a televízió Tudósklubjának október elsejei esti adása, amelyben Cseh-Szombathy László és Losonczi Ágnes szo­ciológus, Hoch Róbert köz­gazdász, Kiinger András de­mográfus és dr. Lengyel Éva gerontológus a nézők kérdé­seire is megpróbál választ adni. Vikol Katalin egyénk belügyi szervei az elmúlt napokban ren­dezvényeken, bemutatókon is­mertették meg az érdeklődő­ket hivatásaik érdekesebb vo­násaival, sajátosságaival Deb­recenben. Szeptember 25-én, pénte­ken kezdődött a belügyi na­pok rendezvénysorozata, amely szeptember 29-én, ked­den fejeződött be. Az öt nap során nagy érdeklődést vál­tott ki a lakosság körében a Kék fény című televíziós mű­sor alkotóival megszervezett találkozó, a Rendünk, bizton­­ságunk című fórum. Sokan megtekintették a Kölcsey Fe­renc Művelődési Központ előtti parkolóban megrende­zett cselgáncs-, önvédelemi és rendőr­szolgálati kutyabemu­tatót, az autós ügyességi ver­senyt. Ezeken a rendezvé­nyeken az említett hivatások művelői tevékenységük látvá­nyosságait vonultatták fel. A művelődési központot felkeresők szívesen töltöttek el rövidebb, hosszabb időt a különböző kiállítások tablói előtt. Láthatták A garázda­ságtól az emberölésig, a Fia­talok a bűnözésben, a Védjük országunk határait, a Harc a tűzzel, az­ önkéntes segítő­ink című bemutatókat. A kép­zőművészeti és fotókiállításon a belügy területén dolgozó al­kotók mutatták be műveiket. A gazdag programot kínáló belügyi napok programsoro­zata szeptember 29-én, a fegyveres erők napján befe­jeződött. Rendünk őrzői A BELÜGYI NAPOKRÓL KÉPEKBEN A képen látható határsértők a bemutató kedvéért illuszt­rálták ezt a jelenetet. A való­ságban a jól idomított kutyák hasonló módon „intézkednek” A forradalmi rendőrezred zenekara műsor közben (Fotó: Iklódy János) A cselgáncs, önvédelem fontos „fegyvere” lehet a belügyi szervek dolgozóinak A rendőri szervek által használatos eszközöket az ér­deklődő gyerekek is kipróbál­hatták Takarékossági hónap A takarékosság gondolata — vagy inkább mondhatjuk úgy, követelménye — mindin­kább előretör az egész világon. Az a gazda­sági korszakváltás, amelynek mi magunk is cselekvő részesei vagyunk, az élet minden területén megköveteli a megalapozott, körül­tekintő, a meglevő szellemi és anyagi ja­vainkkal való ésszerű gazdálkodást. Nem va­lamiféle rövid ideig tartó kampányfeladat — sokkal több ennél. Ezek a gondolatok vezérlik az Országos Takarékpénztárt, amikor októbert a takaré­kosság hónapjaként hirdeti meg. Az ország­ban mindenütt találkozókra, megbeszélések­re kerül sor, s ezek visszatérő mottója a ta­karékosság lesz. Ez is igazolja, hogy az OTP — annak ellenére, hogy elsődlegesen a pénz­takarékosságban érdekelt — teljes körűen ér­telmezi és vallja a takarékosság eszméjét, mint a gazdasági hatékonyság egyik fontos, talán a legfontosabb alkotó elemét. Aki ta­karékosan él, irányítja családjának költség­­vetését, annak ez a gondolkodásmód a szó szoros értelmében a vérévé válik, s ugyan­olyan körültekintően fog bánni munkahelyén a rábízott gépekkel, szerszámokkal, nyers­anyaggal vagy éppen a munkaidővel, mint otthon a havi fizetésével. A takarékosság szélesebb körű értelmezé­sére minden eszközzel törekedni kell. Hazánk jelenlegi gazdasági helyzete parancsoló szük­ségszerűségként követeli meg a hatékonyság erősítését, s ez elképzelhetetlen a takarékos­ság nélkül. Ez az összefüggés ma már közis­mert. Ezért van az, hogy a takarékossági hó­nap, a takarékossági világnap eszméjét ma­gukénak vallják és hathatósan támogatják a különböző társadalmi szervek is. Magyarországon nagy hagyományai van­nak a takarékosságnak. Csaknem másfél év­százada annak, hogy megalakult az Első Ha­zai Takarékpénztár, s ezt követve a szó szo­ros értelmében szinte gombamódra nőttek ki a többiek. A takarékpénztárak mindig a kis­emberek, a beosztóan élők bankjai voltak, s erről a megbízható alapról nőtt fel, ebből fej­lődött ki a mai erős Országos Takarékpénz­tár, amely figyelemre méltó helyet foglal el Magyarország gazdasági életében. Tavaly év végén a betétállomány elérte a 145 milliárd forintot, s ebből mintegy 107 milliárd volt a lakosság által igénybe vett hi­telek együttes összege az országban. Ebben az évben is tovább növekedett a takarékpénz­tárban tartott pénz mennyisége, s ez alkal­mat és lehetőséget adott arra, hogy az idén is erőteljesen támogassa az OTP a lakásépí­tést, a lakásvásárlást, a tartós fogyasztási cikkek megvételét. Hajdú-Bihar megyében a lakossági taka­rékbetét-állomány meghaladta a hatmilliárd forintot. Ebből a postahivataloknál 1 mil­liárd 700 milliót, a takarékszövetkezeteknél 1 milliárd 50 milliót kezelnek. Az OTP — az említett társszervekkel együtt — a takarékossági hónapban is első­sorban a pénztakarékosságra buzdít. Eszkö­zei: az újabb és újabb betételhelyezési for­mák kimunkálása, a má­r megszokottak kor­szerűsítése. Jelenleg az ifjúsági takarékbetét, takaréklevél és a tartósan lekötött betétek a legnépszerűbbek, de felzárkózóban van mel­léjük az átutalási betétszámla is, amely a mindennapi élet sok-sok apró bosszúságaitól óvja meg sikeresen tulajdonosait. A taka­rékcsekk — az idei újdonság — még csak első hónapjait éli. A tervek szerint 1982-ben az egész országban kiváltható lesz, s ahogy többen megismerik, úgy épül be majd las­sanként életünkbe. A tavaly első ízben megrendezett taka­rékossági hónap után a SZOT, a KISZ KB, a Posta és a SZÖ­VOSZ az idén is együtt szervezi a takarékpénztárral az októberi rendezvénysorozatot, amelynek nyitó ren­dezvénye ma lesz Budapesten. A Hajdú-Bi­har megyei fő rendezvényre október dereka táján kerül sor, ezúttal Hajdúszoboszlón. A takarékossági világnaphoz kapcsolódó orszá­gos záró rendezvényt Miskolcon rendezik meg, míg a Hajdú-Bihar megyei októberi zá­ró rendezvényt a MÉSZÖV és az OTP az idén Polgáron tartja. Mihály-napi vásár Debrecenbe kéne menni... A régi nótának most igazán van értelme, hiszen a debre­ceni Mihály-napi nagyvásár — október 3-án és 4-én — olyan látványosságot, szórakozást és vásárlási lehetőséget ígér, amely csak ritkán adódik. A mostani őszi vásár — a jelent­kezők számát tekintve — nagyobb lesz a korábbiaknál, gaz­dag áruválasztékát, színes áruösszetételét figyelembe véve pedig felülmúlja a tavaszi vásárt. A rendező szervek arra törekednek, hogy a ponyvákról ki­szoruljanak a giccses, ízlést rontó áruk, és előtérbe kerülje­nek az értékes, de megfizethető népművészeti-iparművészeti cikkek. Ennek érdekében a Kölcsey Ferenc Művelődési Köz­pont tárgyformáló stúdiója is részt vesz a vásáron harminc népi iparművész tagjával. Most sem fognak hiányozni saját készítésű termékeikkel a megyei kisipari szövetkezetek, amelyeknek árui keresettek voltak már az előző vásárokon is. Az Élelmiszer-kiskeres­kedelmi Vállalat két debreceni­­gyár, a Konzervgyár és a­ Tejipari Vállalat termékeit mutatja be és árusítja­­a Maggi levesporokat, különféle gyümölcsízeket, konzerveket, vala­mint teljes választékban az igen keresett különféle ízű fagy­laltporokat). Színesíti és bővíti áruválasztékát a Bizományi­­ Áruház Vállalat, valamint az Ezermester- és Úttörőbolt. A Budapesti Finomkötöttáru-gyár az időszaknak megfelelő felnőtt- és gyermek-kötöttárukkal érkezik, de nem marad ki árukészletéből az oly sokak által keresett olcsó fonaláru sem. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kettő helyett három pavilonban értékesít könyveket, az egyikben 20 fo­rintos egységáron. Másik helyen régi könyveket árusít a könyvgyűjtők részére. A zenekedvelőknek hanglemezekkel, műsoros magnókazettákkal szolgál. A századik újítás 1981. szeptember 8—9-én Szolnokon a filmforgalmazási vállalatok tanácskozásán mutatta be a Hajdú-Bihar megyei Moziüzemi Vállalat legújabb gyártmányát, az R—16-os auto­mata váltóberendezést. Ez a berendezés lehetővé teszi, hogy a keskeny filmmel működő filmszínházakban — a városi filmszínházakhoz ha­sonlóan — kétgépes vetítéssel a folyamatos műsorközvetítést biztosítsák a korábbi zavaró szünetek nélkül. Az automata váltóberendezés lényege egy központi vezér­lő egység, mely „mágneses érzékelők” segítségével a film­szalag végére ragasztott öntapadó alufólia hatására a vetí­tőgépek „átváltását” automatikusan végrehajtja. Ez a vezé­rlő egység R—16-os típusszámot kapott az újító Rohrbacher Béla műszaki osztályvezető 100. megvalósult újításaként. (Rohrbacher Béla a Kiváló Újító és a Kiváló Feltaláló arany fokozatainak tulajdonosa.) Az újítás a Szolnokon bemutatott egyéb „R” típusú auto­matákkal együtt nagymértékben elősegíti a hazai filmszín­házak műszaki színvonalának emelését és a közönség jobb kiszolgálását, ugyanakkor megkönnyíti a vetítő gépészek munkáját. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1991. OKTOBER 1.­ BQ

Next