Hajdú-Bihari Napló, 1982. január (39. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

I .­­ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XXXIX. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA: 1,40 FORINT 1982. I. 3., I­­. VASÁRNAP 11 MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mit tett a vállalat a dolgozókért? A Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói­nak száma az 1976. évi 4997- ről 1980-ra 4467-re csökkent. Hasonló mértékben változott a fizikai munkát végzők szá­ma is. A munkaerőmozgást, illetve a kilépések okait ál­landóan vizsgálja a vállalat munkaügyi apparátusa. Az okok között első helyen a la­kóhelyre történő távozás, a jobb kereseti lehetőségek és a családi körülmények miatti munkahely-változtatás szere­pel. A jobb kereseti lehetősé­gek azért is számítanak érde­kes oknak, mert az 1981. évi várható bérszínvonal-mutató — vállalati szinten — megha­ladta az 53,5 ezer forintot, s ekkora bérszínvonallal kevés vállalat dicsekedhet a megyé­ben. A dolgozók egészségügyi ellátását két önálló, korsze­rűen berendezett orvosi ren­delőben végzik. Évente 32— 33 ezer beteget látnak el, s a fogászaton 3000 kezelést vé­geznek. A HÁÉV a munkakörülmé­nyek fejlesztésére különös gondot fordított az elmúlt években. Jelentős szociális jellegű korszerűsítéseket haj­tottak végre az ipari főmér­nökségen végzett rekonstruk­ció alkalmával. A munkahe­lyi szociális létesítmények egyenletessé tétele érdeké­ben néhány évvel ezelőtt lét­rehozták a szavatossági üze­met, amelynek feladata az ilyen létesítmények egészség­­ügyi és egyéb hatósági előírá­sok szerinti elkészítése, üzem­be helyezése, illetve üzemel­tetése. Előbbrelépést jelentett az ebédlőkonténerek vásárlása, az elmúlt három évben kilen­cet vásároltak megközelítő­leg 20 millió forintos költség­gel. A konténer hőközpontok alkalmazása olyan helyeken teszi lehetővé a korszerű szo­ciális ellátást, ahol fűtésre, illetve meleg víz előállításá­ra átmenetileg nincs lehető­ség. A munkakörülményeket je­lentősen javította a daraboló­üzem létrehozása, a panel­üzemi és betongyári rekonst­rukció végrehajtása, vala­mint a konténeres, rakodóla­pos anyagszállítás kiterjeszté­se. A dolgozók munka- és vé­dőruháinak beszerzésére az V. ötéves tervben több mint 36 millió forintot fordítottak. Noha a költségek évről évre emelkednek, esetenként kü­lönböző speciális védőeszkö­zök beszerzésénél számos ne­hézséget is le kell küzdeni. Az üzemi étkeztetést vala­mennyi munkahelyén megol­dotta a Hajdú megyei Állami Építőipari Vállalat. Debre­cenben az Alföldi Vendéglátó Vállalat, vidéken a helyi egy­ségek látják el az ott dolgo­zókat, átlagosan 2600—2700 ebédjegyet értékesítenek. Egymástól el nem választ­ható két tevékenység a mun­kásszállítás és a munkásszál­lások színvonalának emelése. A HÁÉV Debrecenben és Hajdúszoboszlón 920 szemé­lyes állandó jellegű munkás­­szállót üzemeltet. A kispesti lakótelep építkezésén 1981 elején 1020 személyes mun­kásszállást alakítottak ki, hogy a vállalat saját dolgo­zói részére és az alvállalko­zók dolgozóinak megfelelő szintű ellátást tudjanak nyúj­tani. Az utóbbi években egy­re nagyobb feladat a mun­kásszállítás. A vállalat jelen­leg 26 autóbuszt és két mik­­robuszt üzemeltet és naponta átlagosan 900 főt szállít saját járműveivel. A vállalat saját bölcsődé­vel, óvodával nem rendelke­zik, de évek óta rendszeresen támogatja az illetékes városi és községi tanácsokat. Példa­mutatóan segítette a HÁÉV dolgozóinak lakáshoz történő jutását, öt év alatt 226 dol­gozónak 10,8 millió forint tá­mogatást nyújtottak. Ezen kí­vül a vállalati munkásszállón létrehozott garzonlakásokba öt év alatt 25 fiatal házaspár költözhetett, s vállalati segít­séggel évente átlagosan húsz dolgozó kapott lakást. Egyre gyakrabban előfor­dult, hogy a lakáskiutalás után a dolgozók egy része ki­lép a vállalattól, s szerződés­ben vállalt munkaviszony­fenntartási kötelezettségének nem tesz eleget. Ilyenkor a jogszabályok alapján csak a kölcsön összegét tudják visz­­szafizetni. r ” ! Losonczi Pál újévi köszöntője Tisztelt honfitársaim, Kedves elvtársak! Új esztendőt köszöntünk. Ilyenkor szokásunkhoz hí­ven mérleget készítünk a múlt esztendőről, és kifejezzük egymásnak jókívánságainkat az új évre. Milyen is volt a múlt esztendő? Nem mondható sem jobbnak, sem rosszabbnak, mint más előző éveink. Foly­tatása volt annak a munkának, amelyet kipróbált, be­vált politikánk szellemében 25 éve folytatunk. Eredmé­nyekben gazdag negyedszázadunkról méltóképpen em­lékeztünk meg magunk és megemlékeztek mások is. Nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy bár sok minden történt a világban és itthon is bőven akadt tennivalónk, fejlődésünk töretlen volt. Ennek a negyed­századnak az eredményeit nyugodt lelkiismerettel vál­lalhatjuk most és a következő nemzedékek előtt is. Népgazdaságunk a súlyosabb nemzetközi feltételek ellenére tovább szilárdult, és új módon, az új követel­ményeknek megfelelően kezd dolgozni. Gazdálkodá­sunkban már jelentkeztek erőfeszítéseink első eredmé­nyei. Két fő célunknak megfelelően a külgazdasági egyensúly javult, és életszínvonalunkat megőriztük. Ha­zánk politikai, gazdasági és társadalmi eredményeiről határainkon túl is elismeréssel beszélnek. Ennek kéz­zelfogható jele, hogy a külső piac a világgazdasági ha­nyatlás ellenére növekvő bizalommal fogadja termé­keinket. Ez alkalommal is megköszönöm a párt- és az állami vezeték nevében munkásosztályunknak, szövetkezeti pa­rasztságunknak, értelmiségünknek, társadalmunk min­den más rétegének, minden más jó szándékú állampol­gárunknak a közös nagy célok elérése érdekében kifej­tett erőfeszítést. Kedves barátaim! Feszültségekkel terhes világban élünk. Terveink meg­valósításának külső feltételei nem javultak tavaly sem. Munkánk belső feltételeinek alakulásában viszont ked­vező változások tapasztalhatók. Városokban, községek­ben egyaránt szaporodnak a közös gondolkodás, a kö­zösen végzett munka, a szorgalom biztató eredményei. Jó a politikai légkör, a létbiztonság, aktív a közélet, így nemzeti célkitűzéseink elérése során ki-ki szemé­lyes elképzeléseit is valóra válthatja. Szocialista társa­dalmunkban a politikát a vezetés és a közvélemény együttes erőfeszítései alakítják és emelik a közjegy rangjára. A Magyar Szocialista Munkáspárt kipróbált politikája, a Hazafias Népfront programja egész dolgo­zó népünk eszére és szívére apellál. Innen a színes vi­tákban alakuló szocialista nemzeti egység, amelyet a különböző társadalmi rétegek nemzetiségre, vallásfele­kezetre, korra és nemre való tekintet nélkül a sajátjuk­■ örvendetes ered­adalmi stabilitás, óvakodnunk kell ljuk, mennyi tea­­lalatok, intézmé­­lesztésében. Szo­­realitásai és a , hogy munkánk­­ében is két nagy a külgazdasági színvonal meg ar­­iztonságos körül­­megvalósítható cél. Kedves elvtársak!­­ Napjainkban nőnek a nagyvilág gondjai, veszélybe kerültek az enyhülés eredményei. Az imperializmus reakciós erői elvesztett pozícióik visszaszerzésére tö­rekszenek. Katonai erőfölénnyel szeretnék akaratukat a világra kényszeríteni. Nem akarják tudomásul venni, hogy a népek szabadon akarnak élni, a történelem ke­rekét nem lehet visszafordítani. Az erőviszonyok egyensúlya kialakult, és ez a garan­ciája annak, hogy a haladás és a béke erői nélkül, vagy azok ellenére ma már nem lehet tenni semmit a vilá­gon. A mi véleményünk a világ nagy kérdéseiben világos. A béke elkötelezett hívei vagyunk. Barátainkkal és szö­vetségeseinkkel szoros egységben, nem kíméljük erőin­ket azért, hogy az enyhülést, a békét és a haladás ügyét megoltalmazzuk. Ennek érdekében pártunk és kormá­nyunk a jövőben is folytatja aktív, széles körű nemzet­közi tevékenységét. Békénk, biztonságunk, szocialista fejlődésünk szem­pontjából különös fontossága van annak, hogy folytas­suk testvéri barátságunk ápolását, sokoldalú együttmű­ködésünk fejlesztését a Szovjetunióval és a többi szo­cialista országgal. Ebben a szellemben üdvözöltük és támogatjuk len­gyel barátainknak a szocializmus védelmére és a belső rendteremtésre irányuló lépéseit is. Abban a meggyő­ződésben, hogy ez a legjobb megoldás a lengyel nép és a világ számára is. Külpolitikánk sarkalatos tételei változatlanok: a Ma­gyar Népköztársaság hű szövetségeseihez, barátja a nemzeti szabadságukért, az önálló fejlődésért küzdő volt gyarmati népeknek, és a békés egymás mellett élés elve alapján korrekt partnere a fejlett tőkés országok­nak. Mindannyiunkat foglalkoztat a gondolat, hogy mit várhatunk az új esztendőtől. Mindenekelőtt békét. Szi­lárd meggyőződésünk, hogy a békeszerető erők meg tudják akadályozni a nemzetközi feszültség fokozódá­sát, a béke megvédése reális lehetőség. Előbbre akarunk lépni szocialista vívm­ányaink gya­rapításában. Szembe kell néznünk a világgazdaság, a világpiac kihívásaival. A követelmények mind szigo­rúbb feltételeket támasztanak velünk szemben. Ez a­ kényszerítő erő pillanatnyilag kellemetlen, de hosszú távon segíti fejlődésünket abban a versenyben, amely elöl nem térhetünk ki. Munkánkat ebben a helyzetben nagyon fegyelmezetten és ésszerűen kell végeznünk, még takarékosabban és okosabban kell gazdálkodnunk szellemi és anyagi javainkkal egyaránt. Tisztelt elvtársak! Kedves barátaim! Határozottan haladunk tovább a kipróbált, jó úton. Nem gondtalanul, de magabiztosan. Nem állhatunk meg, szorgalommal és közös fejtöréssel kell siettetnünk­­ a pozitív változásokat. Politikánk szellemében mind ésszerűbb megoldásokat, a boldogulás célszerű módjait­­ keressük. Bizakodva tekintünk a jövőbe, mert szilárd­­ alapokra, tehetséges, jóra törekvő népünk erőfeszítései-­­ re építünk. Sorainkat még szorosabbra zárva vállaljuk a sok, közös tennivalónkat.­­ Az új év első napján a Magyar Szocialista Munkás- s párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kor- I­mány nevében kívánok hazánk valamennyi állampolgá­­­­rának, egész magyar népünknek, minden barátunknak­­ eredményekben gazdag, boldog és békés új esztendőt! ! A cím nem kapatos, hisz végül is mindenki elkezdi az új esztendőt. Csakhogy mi az első „1982-es” munkanap­ra gondoltunk, Debrecenben. Nagyállomás. Majdhogy­nem kong az ürességtől. ■ A helyjegy­ és minden más pénztáros azonban fülkéjé­ben, a helyén. Még ellenőrzi is őket Szegedi György ke­reskedelmi főnök. — Tudja, mit kérdezted­ meg? — mondja ő­ ?? — Volt-e panaszkönyvi be­írás? Vargáné Bancsi Katalin a helyjegypénztárból nemet int, Mezei Lászlóné pénztá­ros úgyszintén. Jelzőik erre a napra: gyér, szünetes, ke­vés. Majd talán délután. Valaki az ablaknál bérlet­tel kopogtat be. Háta mögött csak hárman állnak. Nincs lökdösődés, inzultus. Ma nyu­godtak az indulatok is. Hosszabb a sor a közelben, a magas étterem alatti büfé­nél. A főszakács-helyettes, Bende Gyula tálcán egy ra­­ ­­ komány fasírozottat egyen­súlyoz be. Mindent vesznek és visznek: ünnep előtti kif­lit, üdítőket, még inkább körtepálinkát. De (!), hozzák a „tejipartól” a friss tejet is. Kiskocsin. Ez az áru is ke­lendő, de mennyire! A Haj­­dú-Bihar megyei vendéglá­tóipar jól tette, hogy gondolt a mai napra! Országos Mentőszolgálat. Fehér kocsik sora. Ez csak a látszat. Wéber Viktor szol­gálatvezető végigfutja a re­gisztereket. Az ünnepek két súlyos balesettel zárultak. Eddig. — Egy vonatgázolásos. A másik kiugrás. A tizedik emeletről. Enyhébb „házi rosszullét” bőven volt. Alko­hol, gyógyszer hatására Volt még húsz sebészetes, tizenöt szülés. Wéber Viktor sóhajt, ká­vét és frissítőket hozat. — Azért feszített szolgálat volt. Sz. Cs.

Next