Hajdú-Bihari Napló, 1982. március (39. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-02 / 51. szám

Moszkvába érkezett a Lengyel Népköztársaság párt- és állami küldöttsége Katonai tiszteletadással köszöntötték Moszkvában, a vnukovói repülőtéren a Len­gyel Népköztársaság párt- és állami küldöttségét, amely Wojciech Jaruzelskinek, a LEMP KB első titkárának, a Minisztertanács elnökének vezetésével hétfőn délben ér­kezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Az ünnepi díszbe öltözött repülőtéren a lengyel vendé­geket elsőnek Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnö­ke köszöntötte. Megjelent a párt, és állami küldöttség fogadására az SZKP KB Po­litikai Bizottságának több tagja: Jurij Andropov, Konsztantyin Csernyenko, Andrej Gromiko, Nyikolaj Tyihonov, Dmitrij Usztyinov. Ott volt Konsztantyin Rusza­­kov, a KB titkára, továbbá Nyikolaj Talszin miniszter­elnök-helyettes, a szovjet kormány számos tagja, az SZKP KB több felelős mun­katársa. Megjelent a vendé­gek fogadására Nyikolaj Ogarkov marsall, a Szovjet­unió honvédelmi miniszteré­nek első helyettese és több más miniszterhelyettes. A lengyel küldöttséget sze­retettel köszöntötték a repü­lőtéren a szovjet főváros la­kosságának képviselői. Wojciech Jaruzelski Leo­nyid Brezsnyev kíséretében lépett el a három haderő­nem egységeiből álló díszala­kulat arcvonala előtt, kö­szöntötte a fogadására meg­jelenteket. A LEMP KB első titkára az ünnepélyes fogad­tatás után Leonyid Brezs­­nyevvel együtt indult el — díszmotorosok kíséretében — szállására. A szálláshoz ve­zető útvonalat a két ország zászlói, üdvözlő feliratok dí­szítették, és a moszkvaiak az útvonal mentén szeretettel köszöntötték a vendégeket. A hétfőn Moszkvába érke­zett lengyel párt- és kor­mányküldöttség tagjai a nap folyamán Wojciech Jaruzels­kinek, a LEMP KB első tit­kárának, a Lengyel Népköz­­társaság miniszterelnökének vezetésével megkoszorúzták a Lenin-mauzóleumot és az ismeretlen katonának a Kreml falánál levő sírját. A delegáció virágot helye­zett el a kiemelkedő párt- és állami vezető, Feliksz Dzerzsinszkij sírjánál és Rokosszovszkij marsallnak a Kreml falában levő urnájá­nál is. A vendégeket a koszorú­zásra elkísérte Konsztan­tyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára. Hétfőn Moszkvában meg­kezdődtek a szovjet—lengyel megbeszélések. A megbeszé­lésen szovjet részről részt vesz Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségnek elnöke. A l'en­­'"’f'i párt- és kormánykül­döttséget Wojciech Jaru­zelski, a LEMP KB első tit­kára, a Lengyel Népköztár­saság miniszterelnöke vezeti. Csádi csapda Úgy tűnik, hogy az afri­kai politikusok zöme még mindig nem értette meg, micsoda veszélyt jelent kontinensük jövőjére a megoldatlan csádi helyzet. Legalábbis ez a következ­tetés vonható le abból a ha­tározatból, amely az Afri­kai Egységszervezet (AESZ) februári rendkívüli csúcs­­értekezletén született. En­nek értelmében a csádi ren­dezés a következőképpen történne: február 28-án éj­féltől tűzszünet, március 15-től tárgyalás kezdődne a szembenálló felek között a „nemzeti megbékélés” meg­valósításáról, júniusban tör­vényhozási és elnökválasz­tásokat tartanának, június 30-án pedig az AESZ béke­­fenntartó erői kivonulná­nak az országból. Első pil­lantásra nincs hiba ebben a döntésben, csak mikor ala­posan szemügyre vesszük, derül ki, hogy az a Csádot évek óta polgárháborús kö­rülmények közé kényszerí­tő erőknek kedvez. Csádban 1960. augusztus 11., tehát gyakorlatilag a függetlenség elnyerése óta nem jött létre a nemzeti megbékélés. A közép-afri­kai ország mintegy négy­millió lakója hol vallási, hol törzsi alapon dúló belső há­borúskodásokba kénysze­rült, s ma már többségében közömbösen és beletörődve hagyja magát belesodorni az újabb és újabb összecsapá­sokba. És még egy jellemző dolog: minden csatározás mögött előbb-utóbb felbuk­kantak a volt gyarmattar­tók, a franciák, s újabban az amerikaiak is. De hiszen Csád a világ egyik legszegényebb or­szága — mondhatná bárki. Csupán gyengén fejlett me­zőgazdasággal rendelkezik, ipara szinte egyáltalán nincs. Miért ez a nagy francia és amerikai érdek­lődés? Egyrészt az ország szegénysége csak viszony­lagos: a föld mélye — a kutatási eredmények sze­rint — komoly nyersanyag­, mindenekelőtt uránérckin­cset rejt. Másrészt nem hagyható figyelmen kívül Csád stratégiai helyzete, az, hogy a fekete földrész kö­zepén fekszik. Párizsban és Washingtonban úgy véle­kednek, hogy aki megszerzi az ellenőrzést Csád fölött, az az itt építendő bázisok­kal akár az egész konti­nenst szemmel tarthatja. (Amikor az AESZ tavaly nyáron úgy határozott, hogy békefenntartó erőket küld Csádba a polgárhábo­rú megfékezésére, az USA azonnal felajánlotta anyagi hozzájárulását.) A most ismét robbanás­sal fenyegető polgárhábo­rúban Goukouni Oueddei állam- és kormányfő, vala­mint Hisséne Habré volt hadügyminiszter hívei már évek óta birkóznak egymás­sal. Oueddei, miután csa­patai 1980-ban elfoglalták a fővárost, N’Djamenát, a rend biztosítására az északi szomszéd, Líbia segítségét kérte. Habré híveivel a lí­biai csapatok elől Szudánba menekült, ott várta a szá­mára kedvező pillanatot. Időközben a csádi és a lí­biai vezetés mind szoro­sabbra fűzte kapcsolatait, s a két ország egyesülési szándékát is bejelentették. Ez több afrikai ország nem­tetszését kiváltotta, így szü­letett azután az AESZ-ha­­tározat a békefenntartó erők felállításáról. Oueddei ezekre számítva, valamint erőteljes amerikai és fran­cia nyomásra távozásra szó­lította fel a líbiai csapato­kat 1981 őszén.. Helyükre az Afrika-közi békefenntartó erők első alakulatai azonban csak hosszas huzavona után ér­keztek meg. A korábban felajánlkozott tizenkét af­rikai ország közül csupán három, Nigéria, Szenegál és Zaire küldte el katonáit Csádba. Azokat is késve, időközben a lázadó Hisséne Habré csapatai Szudán fe­lől több száz kilométerre benyomultak az országba, s jelenleg is komoly terüle­tet tartanak ellenőrzésük alatt. Habré és hívei a fegyvereket Egyiptomból, a pénzt az USA-tól kapják, támaszpontjaik a szomszé­dos Szudánban vannak. Rá­adásul a három jelenlevő békefenntartó ország közül kettő, Szenegál és Zaire többé-kevésbé nyíltan szin­tén Habré mellett áll. Ez­zel szemben az Oueddei ve­zette csádi ideiglenes nem­zeti egységkormánynak a líbiaiak távozása után mindössze ezer katonája van, azok is szétszórva az országban. A lehetőség, hogy mind­ezek ellenére tisztessége­sen befejeződjék a polgár­­háború Csádban, az AESZ 19 tagországának kezében volt. Ám egyelőre elszalasz­tották ezt a lehetőséget, ha­tározatukkal a kormányel­lenes erőket szilárdították meg erkölcsileg, a négymil­lió csádi érdekeit képviselő központi kormányt pedig lefokozták az „egyik tor­­zsalkodó fél” szintjére, a viszály újabb magvát hint­ve el ezzel a lépéssel. Kocsi Margit A­l Hisséne Habré, a volt had­ügyminiszter Az állam- és kormányfő, Goukouni Oueddei HAJDU-BIHARI NAPLÓ - 1882. MÁRCIUS 2. IRAK—IRÁN: Erőfeszítések a háború befejezésére Szaddam Husszein iraki el­nök kijelentette: országa nem akarja, hogy tovább folyta­tódjék az Irán ellen viselt háború. Husszein egy katonai kiképző táborban mondott beszédet, s Iránt vádolta a háború elhúzódásáért. Az iraki elnök kijelentései­vel egy időben az ENSZ és az Iszlám Konferencia Szerveze­te felújította erőfeszítéseit a 18 hónapja tartó háború be­fejezése érdekében. Olof Pal­me, az ENSZ rendkívüli meg­bízottja vasárnap utazott el Teheránból három napig tar­tó tárgyalásai befejeztével. Palme korábban több ízben kísérelt meg közvetíteni Bag­dad és Teherán között, de erőfeszítései nem vezettek eredményre. Az IRNA iráni hírügynökség értékelése sze­rint Palme mostani teheráni tárgyalásain semmi új nem hangzott el A szaúdi hírügynökség je­lentése szerint az Iszlám Kon­ferencia Szervezetének 9 tagú közvetítő csoportja pénteken Dzsiddában ül össze, hogy új béketervezetet dolgozzon ki. Irak már több ízben aján­lott fel tűzszünetet Iránnak, de Teherán ahhoz a feltétel­hez köti a harcok beszünte­tését, hogy Irak vonja ki ösz­­szes erőit Iránból. Belpolitikai válság Libanonban Vasárnap este izraeli hadi­hajók sértették meg a libano­ni felségvizeket a szidoni partszakaszon, miközben iz­raeli repülőgépek és helikop­terek pásztázták végig a dél­­libanoni állásokat, amelyek légvédelmi tűzzel válaszoltak a provokációra. Izraeli na­szádok jelentek meg a bejrúti partok közelében is. Fokozta a feszültséget az a bejelentés, hogy Szaúd-Arábia kezdemé­nyezésére meghatározatlan időre elhalasztották a liba­noni belpolitkai válság ren­dezésében közreműködő né­gyes arab bizottság hétfőre tervezett, külügyminiszteri szintű ülését Bejrúti lapvélemények sze­rint az újabb halasztás a li­banoni polgárháborús válság rendezése érdekében kifejtett arabközi erőfeszítések végét jelentheti. A Szíria, Szaúd- Arábia, Kuvait és az Arab Li­ga képviselőiből álló bizottság múlt év májusa óta nem volt képes gátat vetni az illegális fegyverbehozatalnak és nem érte el a főváros keleti és nyugati felét összekötő átke­lőhelyek megnyitását, a de­markációs vonal két oldalán elhelyezkedő milíciák eltávo­lítását sem. Rasid Karami volt libanoni miniszterelnök szerint Philip Habib amerikai elnöki meg­bízott súlyos hibát követ el, ha az izraeli—palesztin tűz­szünet megszilárdítására kor­látozza mostani küldetését, mert a tűzszünet önmagában csak Izrael számára előnyös. Philip Habib, aki vasárnap érkezett Bejrútból Tel Aviv­­ba, hétfőn már tárgyalt Me­­nahem Begin izraeli minisz­terelnökkel. KÖZÉLETÜNK HÍREI Az Olasz Kommunista If­júsági Szövetség (FGCI) meg­hívására Nagy Sándornak, a KISZ Központi Bizottsága tit­kárának vezetésével hétfőn Olaszországba utazott a Ma­gyar Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja. A kül­döttség tárgyalásokat folytat a KISZ és az olasz KISZ kap­csolatairól, valamint a nem­zetközi ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseiről. A delegáció eszmecserét folytat az olasz ifjúsági mozgalom különböző politikai erőivel, köztük az Olasz Szocialista Ifjúsági Szövetség és az Olasz Köztársasági Párt ifjúsági szervezetének képviselőivel is. * * • A Szovjet Újságíró Szövet­ség meghívására, a szovjet újságírók kongresszusára hét­főn Moszkvába utazott Pálfy József, a MUOSZ elnöke és Király András, a szövetség főtitkára. Vendég Aphrodite szigetén Lobogó zászlók, lelkes kiáltások, meghatott tekinte­tek — így fogadta „Aphrodite szigete”, vagyis Ciprus görög közössége Andreasz Papandreut, Görögország kormányfőjét. Mind a látogatás, mind az effajta fo­gadtatás várható volt. A látogatás annak ellenére nem minősíthető meglepetésnek, hogy huszonkét esztendeje, amióta ez a stratégiailag oly fontos sziget elnyerte függetlenségét, Papandreu az első hellaszi miniszter­elnök, aki ellátogat a zaklatott történelmű, megosztott szigetre. Az eltelt több mint két évtized történéseinek kettős lényege: 1. A NATO szüntelenül arra törekedett — és törek­szik ma is —, hogy a sziget afféle atlanti ugródeszka legyen a nyugati hatalmak közel, és közép-keleti ak­ciói számára. Ez a nem leplezett szándék tökéletes el­lentéte a szigetország függetlenségét garantáló világ­szervezeti deklarációnak, amelynek lényege éppen egy független és el nem kötelezett köztársaság megterem­tése a térségben. 2. Sajnos, semmi lényeges haladást nem sikerült el­érni a szigetet lakó két alapvető népcsoport, a török és a görög közösség közötti feszültség viszonylatában. Ez a feszültség, a sziget jelentős részének török kato­nai megszállása óta inkább növekedett. Jogos kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a függet­lenség kikiáltása óta Papandreu az első Ciprusra láto­gató görög miniszterelnök. Az egyetlen logikus válasz lényege a NATO-nyomás. Az Atlanti Szövetség sokat emlegetett „gyenge déli szárnya” mindig olyan dilem­mát jelentett a büsszeli főhadiszállás számára, hogy mindent megtett a görög—török ellentéteket ilyen lát- * ványosan elmélyítő gesztus, mint egy ciprusi látogatás megakadályozására (nyilvánvalóan ugyanezért nem lá­togatott a szigetre egyetlen török kormányfő sem). A NATO részéről a szándék nyilvánvalóan most sem változott. Változott viszont a görög kormányfő személye és politikája: Papandreu hosszú idő óta Hel­lasz első olyan miniszterelnöke, aki — egyebek kö­zött — Ciprus viszonylatában is fontosabbnak tartja a nemzeti, mint a NATO-érdekeket. Ezért kerül sor most erre a látogatásra és a lelkes fogadtatás ezt az emberi-államférfiúi bátorságot honorálja. Mi lehet e látogatás konkrét politikai célja? Úgy tűnik, az, hogy az ENSZ égisze alatt összehívandó nemzetközi konferencia felé tegyen hivatalos lépése­ket. Olyan értekezletről lenne szó amely éppúgy segít­hetne a NATO-nyomás, mint a két közösség közötti fe­szültség enyhítésében. A szocialista országok már esztendőkkel korábban hasonló tanácskozást javasoltak, a brüsszeli NATO- főhadiszállás viszont megpróbálta „atlanti belügyként” kezelni a kérdést. Kiprianu ciprusi elnök és a görög miniszterelnök találkozója elsősorban éppen ennek a szemléletnek szeretne véget vetni. Harmat Endre Külgazdasági kapcsolataink helyzete Hétfőn a Parlamentben hoztatta a képviselőket kül- Nyers Rezső elnökletével gazdasági kapcsolataink ta­­ülést tartott az Országgyű­­valyi helyzetéről és az ez évi lés kereskedelmi bizottsága, kilátásokról. Ezt követően a­­z ülésen Veress Péter, kül­­bizottság elfogadta idei mun­­kereskedelmi miniszter tájé­­katervét. (MTI) A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója Hivatalos devizaárfolyamok Érvényben 1982. március 2-től Vételi Közép Eladási Devizanem árf. 100 egységre Ft-ban Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolya­mok változatlanul az 1982. február 9-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. Angol font 6 362,88 6 369,25 6 375,62 Ausztrál dollár 3 736,20 3 739,94 3 743,68 Belga frank 79,87 79,95 80,03 Dán korona 436,76 437,20 437,64 Francia frank 577,74 578,32 578,90 Hollandi forint 1331,37 1 332,70 1 334,03 Japán jen (1000) 145,91 146,06 146,21 Kanadai dollár 2 840,90 2 843,74 2 846,58 Kuvaiti dinár 12 123,81 12 135,95 12 148,09 Norvég korona 578,88 579,46 580,04 NSZK márka 1 459,17 1 460,63 1 462,09 Olasz líra (1000) 27,36 27,39 27,42 Osztrák schilling 207,93 208,14 208,35 Portugál escudó 50,17 50,22 50,27 Spanyol peseta 33,97 34,00 34,03 Svájci frank 1 827,62 1 829,45 1 831,28 Svéd korona 602,40 603,00 603,60 Tr. és cl. rubel ' 2 597,40 2 600,00 2 602,60 USA dollár 3 458.23 3 461,69 3 465,15 Valuta- (bankjegy- és csekk-) árfolyamok Érvényben 1982. március 2-től Vásárolható vételi Eladási Pénznem Legmagasabb árf. 100 egys. bankjegy- Ft-ban címletek Angol font 50 6 178,17 6 560,33 Ausztrál dollár 50 3 627,74 3 852,14 Belga frank 5 000 77,55 82,35 Dán korona 1 000 424,08 450,32 Finn márka 100 746,18 792,34 Francia frank 500 560,97 595,67 Görög drachma 500 54,48 57,86 Hollandi forint 1 000 1 292,72 1 372,68 Japán jen (1000) 10 000 141,68 150,44 Jugoszláv dinár 100 67,86 72,06 Kanadai dollár 100 2 758,43 2 929,05 Kuvaiti dinár 10­­1 771,87 12 500,03 Norvég korona 1 000 562,08 596,84 NSZK márka 1 000 1 416,81 1504,45 Olasz líra (1000) 50 000 26,57 28,21 Osztrák schilling 1 000 201,90 214,38 Portugál escudó 5 000 48,71 51,73 Spanyol peseta 5 000 32,98 35,02 Svájci frank 1 000 1 774,57 1884,33 Svéd korona 100 584,91 621,09 Török líra 1 000 23,20 24,64 USA dollár 100 3 357,84 3 565,54 (US)

Next