Hajdú-Bihari Napló, 1982. március (39. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-02 / 51. szám
Moszkvába érkezett a Lengyel Népköztársaság párt- és állami küldöttsége Katonai tiszteletadással köszöntötték Moszkvában, a vnukovói repülőtéren a Lengyel Népköztársaság párt- és állami küldöttségét, amely Wojciech Jaruzelskinek, a LEMP KB első titkárának, a Minisztertanács elnökének vezetésével hétfőn délben érkezett hivatalos látogatásra a szovjet fővárosba. Az ünnepi díszbe öltözött repülőtéren a lengyel vendégeket elsőnek Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke köszöntötte. Megjelent a párt, és állami küldöttség fogadására az SZKP KB Politikai Bizottságának több tagja: Jurij Andropov, Konsztantyin Csernyenko, Andrej Gromiko, Nyikolaj Tyihonov, Dmitrij Usztyinov. Ott volt Konsztantyin Ruszakov, a KB titkára, továbbá Nyikolaj Talszin miniszterelnök-helyettes, a szovjet kormány számos tagja, az SZKP KB több felelős munkatársa. Megjelent a vendégek fogadására Nyikolaj Ogarkov marsall, a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese és több más miniszterhelyettes. A lengyel küldöttséget szeretettel köszöntötték a repülőtéren a szovjet főváros lakosságának képviselői. Wojciech Jaruzelski Leonyid Brezsnyev kíséretében lépett el a három haderőnem egységeiből álló díszalakulat arcvonala előtt, köszöntötte a fogadására megjelenteket. A LEMP KB első titkára az ünnepélyes fogadtatás után Leonyid Brezsnyevvel együtt indult el — díszmotorosok kíséretében — szállására. A szálláshoz vezető útvonalat a két ország zászlói, üdvözlő feliratok díszítették, és a moszkvaiak az útvonal mentén szeretettel köszöntötték a vendégeket. A hétfőn Moszkvába érkezett lengyel párt- és kormányküldöttség tagjai a nap folyamán Wojciech Jaruzelskinek, a LEMP KB első titkárának, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnökének vezetésével megkoszorúzták a Lenin-mauzóleumot és az ismeretlen katonának a Kreml falánál levő sírját. A delegáció virágot helyezett el a kiemelkedő párt- és állami vezető, Feliksz Dzerzsinszkij sírjánál és Rokosszovszkij marsallnak a Kreml falában levő urnájánál is. A vendégeket a koszorúzásra elkísérte Konsztantyin Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának titkára. Hétfőn Moszkvában megkezdődtek a szovjet—lengyel megbeszélések. A megbeszélésen szovjet részről részt vesz Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségnek elnöke. A l'en'"’f'i párt- és kormányküldöttséget Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára, a Lengyel Népköztársaság miniszterelnöke vezeti. Csádi csapda Úgy tűnik, hogy az afrikai politikusok zöme még mindig nem értette meg, micsoda veszélyt jelent kontinensük jövőjére a megoldatlan csádi helyzet. Legalábbis ez a következtetés vonható le abból a határozatból, amely az Afrikai Egységszervezet (AESZ) februári rendkívüli csúcsértekezletén született. Ennek értelmében a csádi rendezés a következőképpen történne: február 28-án éjféltől tűzszünet, március 15-től tárgyalás kezdődne a szembenálló felek között a „nemzeti megbékélés” megvalósításáról, júniusban törvényhozási és elnökválasztásokat tartanának, június 30-án pedig az AESZ békefenntartó erői kivonulnának az országból. Első pillantásra nincs hiba ebben a döntésben, csak mikor alaposan szemügyre vesszük, derül ki, hogy az a Csádot évek óta polgárháborús körülmények közé kényszerítő erőknek kedvez. Csádban 1960. augusztus 11., tehát gyakorlatilag a függetlenség elnyerése óta nem jött létre a nemzeti megbékélés. A közép-afrikai ország mintegy négymillió lakója hol vallási, hol törzsi alapon dúló belső háborúskodásokba kényszerült, s ma már többségében közömbösen és beletörődve hagyja magát belesodorni az újabb és újabb összecsapásokba. És még egy jellemző dolog: minden csatározás mögött előbb-utóbb felbukkantak a volt gyarmattartók, a franciák, s újabban az amerikaiak is. De hiszen Csád a világ egyik legszegényebb országa — mondhatná bárki. Csupán gyengén fejlett mezőgazdasággal rendelkezik, ipara szinte egyáltalán nincs. Miért ez a nagy francia és amerikai érdeklődés? Egyrészt az ország szegénysége csak viszonylagos: a föld mélye — a kutatási eredmények szerint — komoly nyersanyag, mindenekelőtt uránérckincset rejt. Másrészt nem hagyható figyelmen kívül Csád stratégiai helyzete, az, hogy a fekete földrész közepén fekszik. Párizsban és Washingtonban úgy vélekednek, hogy aki megszerzi az ellenőrzést Csád fölött, az az itt építendő bázisokkal akár az egész kontinenst szemmel tarthatja. (Amikor az AESZ tavaly nyáron úgy határozott, hogy békefenntartó erőket küld Csádba a polgárháború megfékezésére, az USA azonnal felajánlotta anyagi hozzájárulását.) A most ismét robbanással fenyegető polgárháborúban Goukouni Oueddei állam- és kormányfő, valamint Hisséne Habré volt hadügyminiszter hívei már évek óta birkóznak egymással. Oueddei, miután csapatai 1980-ban elfoglalták a fővárost, N’Djamenát, a rend biztosítására az északi szomszéd, Líbia segítségét kérte. Habré híveivel a líbiai csapatok elől Szudánba menekült, ott várta a számára kedvező pillanatot. Időközben a csádi és a líbiai vezetés mind szorosabbra fűzte kapcsolatait, s a két ország egyesülési szándékát is bejelentették. Ez több afrikai ország nemtetszését kiváltotta, így született azután az AESZ-határozat a békefenntartó erők felállításáról. Oueddei ezekre számítva, valamint erőteljes amerikai és francia nyomásra távozásra szólította fel a líbiai csapatokat 1981 őszén.. Helyükre az Afrika-közi békefenntartó erők első alakulatai azonban csak hosszas huzavona után érkeztek meg. A korábban felajánlkozott tizenkét afrikai ország közül csupán három, Nigéria, Szenegál és Zaire küldte el katonáit Csádba. Azokat is késve, időközben a lázadó Hisséne Habré csapatai Szudán felől több száz kilométerre benyomultak az országba, s jelenleg is komoly területet tartanak ellenőrzésük alatt. Habré és hívei a fegyvereket Egyiptomból, a pénzt az USA-tól kapják, támaszpontjaik a szomszédos Szudánban vannak. Ráadásul a három jelenlevő békefenntartó ország közül kettő, Szenegál és Zaire többé-kevésbé nyíltan szintén Habré mellett áll. Ezzel szemben az Oueddei vezette csádi ideiglenes nemzeti egységkormánynak a líbiaiak távozása után mindössze ezer katonája van, azok is szétszórva az országban. A lehetőség, hogy mindezek ellenére tisztességesen befejeződjék a polgárháború Csádban, az AESZ 19 tagországának kezében volt. Ám egyelőre elszalasztották ezt a lehetőséget, határozatukkal a kormányellenes erőket szilárdították meg erkölcsileg, a négymillió csádi érdekeit képviselő központi kormányt pedig lefokozták az „egyik torzsalkodó fél” szintjére, a viszály újabb magvát hintve el ezzel a lépéssel. Kocsi Margit Al Hisséne Habré, a volt hadügyminiszter Az állam- és kormányfő, Goukouni Oueddei HAJDU-BIHARI NAPLÓ - 1882. MÁRCIUS 2. IRAK—IRÁN: Erőfeszítések a háború befejezésére Szaddam Husszein iraki elnök kijelentette: országa nem akarja, hogy tovább folytatódjék az Irán ellen viselt háború. Husszein egy katonai kiképző táborban mondott beszédet, s Iránt vádolta a háború elhúzódásáért. Az iraki elnök kijelentéseivel egy időben az ENSZ és az Iszlám Konferencia Szervezete felújította erőfeszítéseit a 18 hónapja tartó háború befejezése érdekében. Olof Palme, az ENSZ rendkívüli megbízottja vasárnap utazott el Teheránból három napig tartó tárgyalásai befejeztével. Palme korábban több ízben kísérelt meg közvetíteni Bagdad és Teherán között, de erőfeszítései nem vezettek eredményre. Az IRNA iráni hírügynökség értékelése szerint Palme mostani teheráni tárgyalásain semmi új nem hangzott el A szaúdi hírügynökség jelentése szerint az Iszlám Konferencia Szervezetének 9 tagú közvetítő csoportja pénteken Dzsiddában ül össze, hogy új béketervezetet dolgozzon ki. Irak már több ízben ajánlott fel tűzszünetet Iránnak, de Teherán ahhoz a feltételhez köti a harcok beszüntetését, hogy Irak vonja ki öszszes erőit Iránból. Belpolitikai válság Libanonban Vasárnap este izraeli hadihajók sértették meg a libanoni felségvizeket a szidoni partszakaszon, miközben izraeli repülőgépek és helikopterek pásztázták végig a déllibanoni állásokat, amelyek légvédelmi tűzzel válaszoltak a provokációra. Izraeli naszádok jelentek meg a bejrúti partok közelében is. Fokozta a feszültséget az a bejelentés, hogy Szaúd-Arábia kezdeményezésére meghatározatlan időre elhalasztották a libanoni belpolitkai válság rendezésében közreműködő négyes arab bizottság hétfőre tervezett, külügyminiszteri szintű ülését Bejrúti lapvélemények szerint az újabb halasztás a libanoni polgárháborús válság rendezése érdekében kifejtett arabközi erőfeszítések végét jelentheti. A Szíria, Szaúd- Arábia, Kuvait és az Arab Liga képviselőiből álló bizottság múlt év májusa óta nem volt képes gátat vetni az illegális fegyverbehozatalnak és nem érte el a főváros keleti és nyugati felét összekötő átkelőhelyek megnyitását, a demarkációs vonal két oldalán elhelyezkedő milíciák eltávolítását sem. Rasid Karami volt libanoni miniszterelnök szerint Philip Habib amerikai elnöki megbízott súlyos hibát követ el, ha az izraeli—palesztin tűzszünet megszilárdítására korlátozza mostani küldetését, mert a tűzszünet önmagában csak Izrael számára előnyös. Philip Habib, aki vasárnap érkezett Bejrútból Tel Avivba, hétfőn már tárgyalt Menahem Begin izraeli miniszterelnökkel. KÖZÉLETÜNK HÍREI Az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség (FGCI) meghívására Nagy Sándornak, a KISZ Központi Bizottsága titkárának vezetésével hétfőn Olaszországba utazott a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség delegációja. A küldöttség tárgyalásokat folytat a KISZ és az olasz KISZ kapcsolatairól, valamint a nemzetközi ifjúsági mozgalom időszerű kérdéseiről. A delegáció eszmecserét folytat az olasz ifjúsági mozgalom különböző politikai erőivel, köztük az Olasz Szocialista Ifjúsági Szövetség és az Olasz Köztársasági Párt ifjúsági szervezetének képviselőivel is. * * • A Szovjet Újságíró Szövetség meghívására, a szovjet újságírók kongresszusára hétfőn Moszkvába utazott Pálfy József, a MUOSZ elnöke és Király András, a szövetség főtitkára. Vendég Aphrodite szigetén Lobogó zászlók, lelkes kiáltások, meghatott tekintetek — így fogadta „Aphrodite szigete”, vagyis Ciprus görög közössége Andreasz Papandreut, Görögország kormányfőjét. Mind a látogatás, mind az effajta fogadtatás várható volt. A látogatás annak ellenére nem minősíthető meglepetésnek, hogy huszonkét esztendeje, amióta ez a stratégiailag oly fontos sziget elnyerte függetlenségét, Papandreu az első hellaszi miniszterelnök, aki ellátogat a zaklatott történelmű, megosztott szigetre. Az eltelt több mint két évtized történéseinek kettős lényege: 1. A NATO szüntelenül arra törekedett — és törekszik ma is —, hogy a sziget afféle atlanti ugródeszka legyen a nyugati hatalmak közel, és közép-keleti akciói számára. Ez a nem leplezett szándék tökéletes ellentéte a szigetország függetlenségét garantáló világszervezeti deklarációnak, amelynek lényege éppen egy független és el nem kötelezett köztársaság megteremtése a térségben. 2. Sajnos, semmi lényeges haladást nem sikerült elérni a szigetet lakó két alapvető népcsoport, a török és a görög közösség közötti feszültség viszonylatában. Ez a feszültség, a sziget jelentős részének török katonai megszállása óta inkább növekedett. Jogos kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a függetlenség kikiáltása óta Papandreu az első Ciprusra látogató görög miniszterelnök. Az egyetlen logikus válasz lényege a NATO-nyomás. Az Atlanti Szövetség sokat emlegetett „gyenge déli szárnya” mindig olyan dilemmát jelentett a büsszeli főhadiszállás számára, hogy mindent megtett a görög—török ellentéteket ilyen lát- * ványosan elmélyítő gesztus, mint egy ciprusi látogatás megakadályozására (nyilvánvalóan ugyanezért nem látogatott a szigetre egyetlen török kormányfő sem). A NATO részéről a szándék nyilvánvalóan most sem változott. Változott viszont a görög kormányfő személye és politikája: Papandreu hosszú idő óta Hellasz első olyan miniszterelnöke, aki — egyebek között — Ciprus viszonylatában is fontosabbnak tartja a nemzeti, mint a NATO-érdekeket. Ezért kerül sor most erre a látogatásra és a lelkes fogadtatás ezt az emberi-államférfiúi bátorságot honorálja. Mi lehet e látogatás konkrét politikai célja? Úgy tűnik, az, hogy az ENSZ égisze alatt összehívandó nemzetközi konferencia felé tegyen hivatalos lépéseket. Olyan értekezletről lenne szó amely éppúgy segíthetne a NATO-nyomás, mint a két közösség közötti feszültség enyhítésében. A szocialista országok már esztendőkkel korábban hasonló tanácskozást javasoltak, a brüsszeli NATO- főhadiszállás viszont megpróbálta „atlanti belügyként” kezelni a kérdést. Kiprianu ciprusi elnök és a görög miniszterelnök találkozója elsősorban éppen ennek a szemléletnek szeretne véget vetni. Harmat Endre Külgazdasági kapcsolataink helyzete Hétfőn a Parlamentben hoztatta a képviselőket kül- Nyers Rezső elnökletével gazdasági kapcsolataink taülést tartott az Országgyűvalyi helyzetéről és az ez évi lés kereskedelmi bizottsága, kilátásokról. Ezt követően az ülésen Veress Péter, külbizottság elfogadta idei munkereskedelmi miniszter tájékatervét. (MTI) A Magyar Nemzeti Bank tájékoztatója Hivatalos devizaárfolyamok Érvényben 1982. március 2-től Vételi Közép Eladási Devizanem árf. 100 egységre Ft-ban Az államközi megállapodásokon alapuló hivatalos árfolyamok változatlanul az 1982. február 9-i közlésnek megfelelően vannak érvényben. Angol font 6 362,88 6 369,25 6 375,62 Ausztrál dollár 3 736,20 3 739,94 3 743,68 Belga frank 79,87 79,95 80,03 Dán korona 436,76 437,20 437,64 Francia frank 577,74 578,32 578,90 Hollandi forint 1331,37 1 332,70 1 334,03 Japán jen (1000) 145,91 146,06 146,21 Kanadai dollár 2 840,90 2 843,74 2 846,58 Kuvaiti dinár 12 123,81 12 135,95 12 148,09 Norvég korona 578,88 579,46 580,04 NSZK márka 1 459,17 1 460,63 1 462,09 Olasz líra (1000) 27,36 27,39 27,42 Osztrák schilling 207,93 208,14 208,35 Portugál escudó 50,17 50,22 50,27 Spanyol peseta 33,97 34,00 34,03 Svájci frank 1 827,62 1 829,45 1 831,28 Svéd korona 602,40 603,00 603,60 Tr. és cl. rubel ' 2 597,40 2 600,00 2 602,60 USA dollár 3 458.23 3 461,69 3 465,15 Valuta- (bankjegy- és csekk-) árfolyamok Érvényben 1982. március 2-től Vásárolható vételi Eladási Pénznem Legmagasabb árf. 100 egys. bankjegy- Ft-ban címletek Angol font 50 6 178,17 6 560,33 Ausztrál dollár 50 3 627,74 3 852,14 Belga frank 5 000 77,55 82,35 Dán korona 1 000 424,08 450,32 Finn márka 100 746,18 792,34 Francia frank 500 560,97 595,67 Görög drachma 500 54,48 57,86 Hollandi forint 1 000 1 292,72 1 372,68 Japán jen (1000) 10 000 141,68 150,44 Jugoszláv dinár 100 67,86 72,06 Kanadai dollár 100 2 758,43 2 929,05 Kuvaiti dinár 101 771,87 12 500,03 Norvég korona 1 000 562,08 596,84 NSZK márka 1 000 1 416,81 1504,45 Olasz líra (1000) 50 000 26,57 28,21 Osztrák schilling 1 000 201,90 214,38 Portugál escudó 5 000 48,71 51,73 Spanyol peseta 5 000 32,98 35,02 Svájci frank 1 000 1 774,57 1884,33 Svéd korona 100 584,91 621,09 Török líra 1 000 23,20 24,64 USA dollár 100 3 357,84 3 565,54 (US)