Hajdú-Bihari Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

Őszi szolidaritási akció AZ MSZB NYILA­TKOZA­TA A Magyar Szolidaritási Bizottság kedden nyilatkoza­tot tett közzé az őszi szolida­ritási akciósorozat alkalmá­ból. Nehéz időszakot él át az emberiség. Évtizedek óta nem volt ennyire feszült, el­lentmondásokkal, veszélyek­kel terhes a világ. Az Egye­sült Államok politikájában az éles konfrontáció, a fegy­verkezési verseny új hullá­ma került előtérbe. Földün­kön mélyülnek és szaporod­nak a nemzetközi biztonsá­got fenyegető helyi válságok; mindezek miatt a világ or­szágai növekvő belső gazda­sági nehézségekkel küzdenek — állapította meg bevezető­ben a dokumentum. A békét féltő tömegek mind bátrabban és erőtelje­sebben lépnek fel az emberi­séget fenyegető veszélyek el­len. E világméretű küzde­lemben — elsősorban a haté­konyabb szocialista építő­munkával — részt vállal a magyar nép is. A Szovjet­unió, a szocialista országok, a világ népei és haladó erői­nek cselekvő szolidaritása, összefogása a békéért, a há­borús politika feletti győze­lem döntő feltétele. A Magyar Szolidaritási Bi­zottság ez évben is szeptem­ber 1-től, az antifasiszta vi­lágnaptól kezdődően meg­hirdeti hagyományos őszi akciósorozatát. Az akció ke­retében sorra kerülő politi­kai fórumok, szolidaritási gyűlések, kiállítások és más rendezvények segítik, hogy közvéleményünk minél szé­lesebb körben megismerje a rendkívül bonyolult nemzet­közi helyzet összefüggéseit, a világbékéért, a politikai enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a le­szerelésért, Európa békéjéért és biztonságáért, a társadal­mi haladásért folytatott vi­lágméretű küzdelem legfon­tosabb eseményeit, az im­perializmus ellen küzdő né­pek jogos és igazságos har­cát. A programsorozat jó al­kalom arra, hogy a magyar nép ismételten kifejezésre juttassa a nemzetközi hely­zet alakulásáért, a társadal­mi haladásért, a szocializmu­sért, a béke ügyéért érzett mély felelősségét, cselekvő szolidaritását az elnyomott népek felszabadító antiim­­perialista harcával. A Magyar Szolidaritási Bizottság felhívással fordul a magyar közvéleményhez: határozottan ítélje el az Amerikai Egyesült Államok­nak és szövetségeseinek, a NATO-nak agresszív, a vi­lágbéke szempontjából belát­hatatlan következményekkel járó konfrontációs politiká­ját. Tiltakozzon Izrael közel­­keleti agressziója, a palesz­tin és a libanoni nép elleni támadásaival szemben. Emelje fel szavát a latin­amerikai népek és Afrika déli részének haladó és fel­­szabadítási mozgalmai elleni helyi háborúk, a független államok belügyeibe történő beavatkozás és a reakciós erőknek nyújtott támogatás ellen. Biztosítsa szolidaritá­sáról Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeit békés építő­munkájukban, s tiltakozzon a nemzetközi imperializmust támogató kínai hegemoniz­­mus és a térség más reakciós erőinek törekvései ellen. Nyilvánítsa ki szolidaritását az afgán néppel, ítélje el az afgán forradalom külső és belső ellenségeinek a politi­kai kibontakozást akadályo­zó provokációit. A bizottság nyilatkozatá­ban köszönetét fejezi ki azoknak a kollektíváknak és egyéneknek, akik önkéntes hozzájárulásukkal lehetővé tették, hogy az év első felé­ben segítséget nyújtsanak a Palesztinai, a libanoni, az angolai, a namíbiai, a nica­­raguai, az etióp, a vietnami, a laoszi, az afganisztáni, a kambodzsai népnek hősies küzdelmükhöz és enyhítsék a függetlenségért, a társadal­mi haladásért harcoló népek szenvedéseit. A dokumentum a továb­biakban leszögezi: a világ különböző népei a jövőben is számítanak támogatásunk­ra, ami jelentősen erősíti szocialista hazánk nemzetkö­zi tekintélyét. A Magyar Szolidaritási Bizottság ezért köszönettel fogadja a szám­lájára történő önkéntes be­fizetéseket. Abban a meggyőződésben hirdetjük meg az őszi akció­sorozatot, hogy az a magyar nép internacionalista hagyo­mányaihoz méltóan ezúttal is kifejezésre juttatja társa­dalmunk egészének tevékeny hozzájárulását a békéért, a nemzetközi enyhülésért ví­vott küzdelemhez, a nemze­ti felszabadítási mozgalmak harcának támogatásához — fejeződik be a nyilatkozat. *­* A Magyar Szolidaritási Bizottság MNB egyszámla­száma: 235-96 852. (MTI) Mitterrand-Papandreu találkozó Francois Mitterrand fran­cia köztársasági elnök és Andreasz Papandreu görög kormányfő szerdán Athénban kezdődő találkozója alkal­mat ad arra, hogy a két veze­tő összehasonlítsa a nyugat­európai szocialista kormány­zatok „francia” és „görög” változatát — és megtalálja a közös vonásokat a különbö­zőségekben. Akkor, amikor Papandreu a polgári házasság intézmé­nyének bevezetését, az állam és az egyház a szétválasztá­sát még elérendő célnak tűz­te ki, Mitterrand — felidézte a De Gaulle-i idők ambícióit — a francia „grandeur” leg­jobb hagyományai alapján ki­jelentette: döntöttem. Azt akarom, hogy Franciaország az évtized végére a tudomá­nyos és műszaki fejlődés élen­járó országa legyen — azaz harmadik az Egyesült Álla­mok és a Szovjetunió mögött Franciaország — a tőkés vi­lág egyik vezető hatalma — nagyszabású államosítást va­lósított meg a szocialisták győzelme nyomán. Görögor­szág — ez idő szerint a Közös Piac legszegényebb tagja — „szocializál” (azaz igyekszik megvalósítani a termelőesz­közök feletti „társadalmi el­lenőrzést”) anélkül, hogy ál­lami kezelésbe venné azokat. A görög gazdaságot összerop­­pantotta volna a tőke mene­külése, a külső gazdasági és politikai nyomás. Mitterrand kormányában kommunista miniszterek is vannak — a Francia Kommu­nista Párt a nyugati világ második legnagyobb kommu­nista pártja, tömegbázisa je­lentős. Görögország vezetésé­ben nincsenek kommunisták. Franciaországban Mitter­rand elnök hatalmas politikai tapasztalatokkal rendelkező vezető gárdával együtt irá­nyít — mindegyikük a polgári demokrácia emlőin nevelke­dett. Görögországban Andre­asz Papandreu a vezéregyéni­ség. Mellette új a politikus­gárda — mint ahogy viszony­lag új a „görög” szocializmus eszméje is, hiszen a pasok 1974-ben alakult, Franciaország és Görögor­szág között nincsenek mé­lyebb vitás kérdések — Mit­terrand látogatásán a legfőbb cél a két sajátos arcú, eltérő feltételek között fejlődő nyu­gat-európai szocialista kor­mányzási kísérlet közötti együttműködés fejlesztése lesz. „Európa egyelőre nem táj, nem környezet, hanem egy­szerűen csak terep” — írta a publicista Bálint György 1939 szeptemberének első napjaiban, amikor körülötte „látszólag semmi sem vál­tozott: a fák levelei úgy zi­zegtek az esőben, mint más­kor, a házakban felvonógé­pek közlekedtek, simán és zökkenés nélkül, és bizo­nyára akadt valahol költő, aki egy pillanatra lehunyta a szemét, és egy rímen gondolkozott...” Ama szeptember elsején — a 43 évvel ezelőttin — az emberek arra ébredtek, hogy háború van, de csak kevesen ébredtek rá arra, hogy ez mit jelent. Ma is­kolában tanítják, hogy azon a hajnalon, Lengyel­­ország megtámadásával kezdetét vette a második világháború. Azon a szep­tember elsején péntek volt, ha jól tudom, a gyerekek készültek a tanévnyitóra, s nem volt száma a háború­nak, amiről a rádió hírt adott, s amit világháború­nak is csak vasárnap nevez­tek, miután — Bálint György tanúsága szerint — egy közismerten szenve­­délytelen angol rádióbe­mondó hangja szenvedé­lyesre fordult. Azóta beszá­moztuk a világháborúkat: I., II., és tudjuk róluk, hogy mindkettő a tőkés rendsze­ren belüli összeütközésként keletkezett, hogy mind­kettő a kapitalista országok egyenlőtlen fejlődésének törvényszerű következmé­nye volt, folytatása az im­perialista csoportosulások a piacokért, a nyersanyag­­forrásokért, a tőkebefekte­tési övezetekért vívott poli­tikai küzdelmének. Arról a szeptember else­jén kezdődő világháborúról ma már azt is tudjuk, hogy elődjétől — a csekély ne­gyedszázaddal korábbi öl­dökléstől —nem elsősorban az elpusztult emberek szá­mában különbözött (hiszen ötvenkétmillió áldozatot a háborút követő „békeévek” fegyveres konfliktusai is követeltek), hanem abban, hogy a már létező szocializ­mus ellen is szövetkező im­perialista hatalmi csoporto­sulások közül az egyik — a fasiszta Németország vezér­letével — az állami politi­ka rangjára emelte az ag­ressziót, s „élettérnövelés” címén nemcsak a világ új­rafelosztására, hanem „új rend”-re, rabszolgatartásra, népek, nemzetek, nemzeti­ségek fizikai megsemmisíté­sére, világuralomra töreke­dett. Azon a szeptember else­jén a háború nem jött vá­ratlanul (az elsőtől ebben is különbözött), ám az addig nem ismert új kataklizma kiterjedését és rettenetét előre nem mérhette fel az emberiség. Azóta sokat tanultunk. Még a háború után szüle­tett nemzedék számára is nyilvánvaló, hogy ketté­szakított világban él, s hogy ez a megosztottság nem földrajzi, nem regionális, hanem — az egész világot áthatóan — társadalmi, ideológiai jellegű. Megta­nultuk, hogy a kapitaliz­musból a szocializmusba való átmenet korszakában békében együtt kell élnünk társadalmi, ideológiai ellen­feleinkkel, mert ezt népe­ink — minden nép — biz­tonsága megköveteli. És tudjuk, hogy a mai fegy­verrendszerek fejlettsége olyan szintű, hogy egy tő­lünk nagyon távoli regioná­lis háború a mi biztonsá­gunkat ugyanúgy veszélyez­teti, mint bárki másét. Ama szeptember elseje óta nem számoljuk a kisebb háborúkat. (Nagyon keve­sen tudják például, hogy a Svéd Békekutató Intézet adatai szerint csak az első harminc „békeév”-ben — 1945 és 1975 között — 81 állam részvételével össze­sen 119 fegyveres konflik­tusra került sor.) Tudjuk viszont, hogy az Amerikai Egyesült Államok éppen a saját biztonságát félti min­den forradalmi jellegű vál­tozástól, s mert imperializ­musának világcsendőr-ter­­mészete lényegében nem változott, ezért igyekszik a legkülönfélébb eszközök­kel (a „humánus” neutron­fegyverrel, a „korlátozott” nukleáris háború doktríná­jával, vagy éppen politikai töltetű gazdasági intézkedé­sekkel: blokáddal, embargó­val, stb.) fékezni a haladást, megosztani a szocialista or­szágok egységét, fokozni társadalmi fenyegetettségü­ket, s megbontani a külön­böző társadalmi berendez­kedésű európai országok között erősödő bizalom al­kotó légkörét. Azon a szeptember else­jén Európa néptömegei még csak féltek attól, ami be­következett. Ma — 43 évvel később — tudatosabb a fegyverzetkorlátozásért, a leszerelésért küzdő tömegek békevágya, a közvélemény egyre inkább hat a politiká­ra, a népek mind kevésbé kiszolgáltatottak, s csele­kedni akarnak, mielőtt megbénítaná őket a félelem. Mert más esetben nemcsak Európában, de sehol a vilá­gon, s nemcsak „egyelőre”, hanem végérvényesen válna tereppé a táj, egy esetleges újabb világégés hajnalán. Nem zizegnének a fák leve­lei az esőben, sehol, nem működnének a liftek, s bi­zonyára rímen töprengő költő sem akadna; még publicista sem, aki mindez­t papírra vetné; papír sem, semmi sem. Mert azon a szeptember elsején kezdődött az utolsó túlélhető világháború ... Aczél Gábor Azon a szeptember elsején 2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1982. SZEPTEMBER 1. NATO-hadgyakorlat Nagyszabású NATO-had­­gyakorlatot rendeznek szep­tember 1. és október 5. kö­zött az NSZK és Dánia terü­letén. A „Bold guard 82” fe­dőnevű­­hadgyakorlaton, ame­lyet a NATO őszi hadgyakor­­latok­ sorozatának keretében tartanak, az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, az NSZK, Dánia és Hollandia fegyveres erőinek 47 000 kato­nája,­250 repülőgépe és 50 ha­dihajója vesz részt. Mao özvegye itl van... Kínában jelezték, hogy nem fogják végrehajtani a halálos ítéletet Csiang Csingen, Mao Ce-Tung özvegyén. Csiang Csinget 1981 januárjában ítél­ték halálra, de az ítélet vég­rehajtását két évre felfüggesz­tették. Hu Jao-Pang, a KKP KB elnöke kedden francia nem­zetgyűlési képviselők fogadá­sakor újságíróknak elmondot­ta, hogy Csiang Csing jól van a börtönben és „továbbra is politikánk ideológiai ellenfe­le. Minden a bíróságtól függ, amely mérlegelni fogja a kü­lönleges körülményeket”. Hu Jao-Pang nem részletezte, hogy melyek ezek a „külön­leges körülmények”. A szíriai csapatok elhagyták Bejrútot A Bejrútban­ állomásozó utolsó szíriai egységek távo­zásával egyidejűleg az izrae­li légierő gépei kedden reggel légicsatában lelőttek egy szí­riai vadászgépet a libanoni főváros közelében. A hírt a „Libanon hangja” fa­­langista rádióadó jelentette be, s azt nem sokkal később egy jeruzsálemi katonai szó­vivő is megerősítette. A szí­riai repülőgép felderítő úton volt. Ez volt július 11-e óta az első légicsata az izraeli és a szíriai repülőgépek között. Kedden az arabközi béke­­fenntartó erőkhöz (FAD) tar­tozó szíriai csapatok utolsó egységei is elhagyták Nyugat- Bejrútot. A közel 1000 főnyi csoport — a szíriai hadsereg 85. dandárja­ — a Bejrút— Damaszkusz út izraeliek által ellenőrzött szakaszán keresz­tül hagyta el a libanoni fővá­rost. Pinochet bajban Áprilisban nyolc, most hat új miniszter került a chilei kormányba: a Pinochet-féle diktatúra súlyos belső gon­dokkal küszködik. Egy junta gyakorlatában a kabinet átalakítása többnyire rendhagyó eset. A diktátorok olya­nokkal veszik körül magukat, akik gondolkodás nélkül teljesítik a parancsot Augusto Pinochet tábornok csak­nem kilenc esztendős „országlása” nem hagy kétséget afelől, hogy ő sem kivétel ez alól. Hogy Chilében az el­múlt öt hónap alatt mégis kétszer alakították át a ka­binetet? Ennek okát elsősorban a gazdasági életben kell keresni. Santiagóban a világgazdasági válság sokszorosan ér­ződik. Elsősorban a munkanélküliség mérete aggasztó: a felnőtt lakosság 21 százaléka állás nélkül tengődik. A társadalmi össztermék volumene évek óta csökken. Az idén előreláthatóan hét százalékkal alacsonyabb lesz, mint 1981-ben volt. Ha létezik a tőkés világban pan­gás, ez különösen Chilében érzékelhető: szinte vala­mennyi beruházás leállt, az üzletemberek az ország ha­tárain túlra sandítanak, hogy tőkéjüket — akár súlyos ráfizetés árán — kimenekítsék. Megrendelés híján egy­más után állnak le jelentős üzemek. A peso bajban van. Az áprilisban átalakított kabinet előbb leértékelte az ország valutáját, majd árfolyamát a­ dollárral szemben szabadon hagyta. A manőver nem sikerült Az infláció tovább nőtt, nemkülönben az ország külföldi adóssága, amely ma már meghaladja a 21 mil­liárd dollárt. Pinochet most — a hétfőn felesketett új kormányban — egy ismert bankszakembert nevezett ki az összevont pénzügyi és gazdasági tárca élére. Rolf Luders a rugal­mas pénzpolitika híve Ám csodára ő sem lehet képes. A nehéz helyzetbe került chilei gazdaságot aligha tudja a kátyúból kihúzni. A gazdasági-pénzügyi bajokat ugyanis a belső feszültség tetézi. A junta ellenzéke a dik­tatúra csapásai ellenére nőttön nő. Amikor az idén ja­nuárban elvették Eduardo Frei kereszténydemokrata politikust, a szertartáson megjelent Pinochet ellen nyíl­tan tüntettek. Ilyesmi 1873. szeptember 11-e óta nem történt: a tábornokot a tömeg „gyilkos! gyilkos!” kiál­tással fogadta. Közben úgy tűnik, az amerikai monopóliumok által mesterségesen szított érdeklődés Chile iránt alábbha­gyott. A nemzetközi nagytőke — Salvador Allende meg­buktatása és a jobboldali junta kegyetlen megtorló had­járata után — Santiagót látványosan támogatta. Ám a dollármilliók áramlása egy idő után elapadt. Pinochet a maga kárán tapasztalhatta, meddig tart a „leghűbb szövetségesek” segítőkészsége. Elvégeztették vele a hó­hérmunkát, megtömték áruval a nagyvárost, kiraka­tait, serkentésként még némi pénzt pumpáltak az ország gazdasági vérkeringésébe, azután magára hagyták. A felélesztés nem hatott sokáig. A chilei gazdasági élet kilátástalan agóniában van, amelyből csak a demokrá­cia helyreállításával lehetne feltámasztani. Gyapay Dénes Zavargások Lengyelországban Lengyelországban a kora délutáni órákig nyugodtan telt az 1980-as gdanski megállapodások második év­fordulójának napja, de dél­után három és négy óra kö­zött utcai zavargások kezdőd­tek Varsóban, Wroclaw­ban, a Krakkó közelében levő No­wa Hutában és Gdanskban. Mint Jerzy Urban, a kor­mány­ szóvivője kedd esti sajtóértekezletén elmondta, a rendbontásokban főleg a szo­cialistaellenes földalatti el­lenzék által felheccelt fiatalok vesznek részt. A sajtóérte­kezlet alatt is folytak a rend­bontó akciók Varsóban. Krzysztof Protakiewicz őr­nagy, a belügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy a jól felkészült rendfenntar­tó erők mindent megtesznek a nyugalom helyreállítása ér­dekében. A sajtóértekezlet időpontjáig nem álltak ren­delkezésre adatok arról, há­nyan vettek részt a zavargá­sokban, annyi azonban bizo­nyos, hogy a tüntetések so­rán mindeddig senki sem vesztette életét. A sebesültek száma egyelőre ismeretlen. Varsó egyes negyedeiben este fél nyolckor is folytatód­tak a rendzavarásog, a rend­őrök és a karhatalmisták könnygázzal és vízágyúval lépnek fel a tüntetőkkel szemben. • * • A lengyel állambiztonsági szervek Varsóban elfogták a 42 éves Zbigniew Roma­­szewskit, a földalatti Szolida­ritás egyik jelenlegi vezető­jét. (MTI) A KÖZÉLET HÍREI A Kommunista Ifjúsági Szövetség Debrecen városi Bizottsága augusztus 31-i, keddi ülésén tájékoztatót hallgattak meg a bizottság tagjai az Alkotó Ifjúság pá­lyázat tapasztalatairól és az Alkotó Ifjúság Egyesülés ter­veiről, majd az ez évi városi ifjúmunkás- és szakmunkás­tanuló-napok programjáról hangzott el javaslat. A KISZ- júliálisról is tájékoztatót fo­gadott el a testület. Az ülés második részében személyi ügyeket tárgyalt a városi KISZ-bizottság: mun­kája és érdemei elismerése mellett, más, fontos munka­körbe kerülése miatt felmen­tette titkári funkciójából Szilágyi Jenőt, s megválasz­totta helyette titkárnak Kál­lai Gábort, aki korábban po­litikai munkatárs volt Üdvözlő távirat: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Líbia nemzeti ünnepe alkal­mából táviratban üdvözölte Moamer El-Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét. Nyugdíjazás, kinevezés A Hajdú-Bihar megyei Rendőr-főkapitányságon au­gusztus 31-én parancsnoki értekezletet tartottak, ame­lyen megjelentek: Sikula György, az MSZMP KB tag­ja, a megyei pártbizottság el­ső titkára, Tóth Ferenc rend­őr vezérőrnagy, főcsoport­főnök-helyettes, dr. Postás Sándor, az MSZMP Debrecen városi Bizottságának első titkára, dr. Ács István, a Debrecen városi Tanács el­nöke, valamint a katonai és polgári igazságügyi szervek vezetői és az ideiglenesen ha­zánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok képviselői. Az értekezleten ismertették a Magyar Népköztársaság belügyminiszterének paran­csát, amellyel Szikszai Lajos rendőr alezredest a Belügy­minisztérium állományában kifejtett több évtizedes mun­kája elismeréséül kinevezte ezredessé és dr. Rácsai Lajos rendőr őrnagyot előléptette rendőr alezredessé. Ezután a Magyar Népköz­­társaság belügyminiszter-he­lyettese parancsának ismer­tetésére került sor, amellyel Szikszai Lajos rendőr ezre­dest, a Debrecen városi já­rási Rendőrkapitányság veze­tőjét — a szolgálat felső kor­határának elérésével — nyug­állományba helyezte, a kapi­tányság vezetőjének pedig ki­nevezte dr. Rácsai Lajos rendőr alezredest.

Next