Hajdú-Bihari Napló, 1982. szeptember (39. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-01 / 204. szám
Őszi szolidaritási akció AZ MSZB NYILATKOZATA A Magyar Szolidaritási Bizottság kedden nyilatkozatot tett közzé az őszi szolidaritási akciósorozat alkalmából. Nehéz időszakot él át az emberiség. Évtizedek óta nem volt ennyire feszült, ellentmondásokkal, veszélyekkel terhes a világ. Az Egyesült Államok politikájában az éles konfrontáció, a fegyverkezési verseny új hulláma került előtérbe. Földünkön mélyülnek és szaporodnak a nemzetközi biztonságot fenyegető helyi válságok; mindezek miatt a világ országai növekvő belső gazdasági nehézségekkel küzdenek — állapította meg bevezetőben a dokumentum. A békét féltő tömegek mind bátrabban és erőteljesebben lépnek fel az emberiséget fenyegető veszélyek ellen. E világméretű küzdelemben — elsősorban a hatékonyabb szocialista építőmunkával — részt vállal a magyar nép is. A Szovjetunió, a szocialista országok, a világ népei és haladó erőinek cselekvő szolidaritása, összefogása a békéért, a háborús politika feletti győzelem döntő feltétele. A Magyar Szolidaritási Bizottság ez évben is szeptember 1-től, az antifasiszta világnaptól kezdődően meghirdeti hagyományos őszi akciósorozatát. Az akció keretében sorra kerülő politikai fórumok, szolidaritási gyűlések, kiállítások és más rendezvények segítik, hogy közvéleményünk minél szélesebb körben megismerje a rendkívül bonyolult nemzetközi helyzet összefüggéseit, a világbékéért, a politikai enyhülésért, a fegyverkezési hajsza megállításáért, a leszerelésért, Európa békéjéért és biztonságáért, a társadalmi haladásért folytatott világméretű küzdelem legfontosabb eseményeit, az imperializmus ellen küzdő népek jogos és igazságos harcát. A programsorozat jó alkalom arra, hogy a magyar nép ismételten kifejezésre juttassa a nemzetközi helyzet alakulásáért, a társadalmi haladásért, a szocializmusért, a béke ügyéért érzett mély felelősségét, cselekvő szolidaritását az elnyomott népek felszabadító antiimperialista harcával. A Magyar Szolidaritási Bizottság felhívással fordul a magyar közvéleményhez: határozottan ítélje el az Amerikai Egyesült Államoknak és szövetségeseinek, a NATO-nak agresszív, a világbéke szempontjából beláthatatlan következményekkel járó konfrontációs politikáját. Tiltakozzon Izrael közelkeleti agressziója, a palesztin és a libanoni nép elleni támadásaival szemben. Emelje fel szavát a latinamerikai népek és Afrika déli részének haladó és felszabadítási mozgalmai elleni helyi háborúk, a független államok belügyeibe történő beavatkozás és a reakciós erőknek nyújtott támogatás ellen. Biztosítsa szolidaritásáról Vietnam, Kambodzsa és Laosz népeit békés építőmunkájukban, s tiltakozzon a nemzetközi imperializmust támogató kínai hegemonizmus és a térség más reakciós erőinek törekvései ellen. Nyilvánítsa ki szolidaritását az afgán néppel, ítélje el az afgán forradalom külső és belső ellenségeinek a politikai kibontakozást akadályozó provokációit. A bizottság nyilatkozatában köszönetét fejezi ki azoknak a kollektíváknak és egyéneknek, akik önkéntes hozzájárulásukkal lehetővé tették, hogy az év első felében segítséget nyújtsanak a Palesztinai, a libanoni, az angolai, a namíbiai, a nicaraguai, az etióp, a vietnami, a laoszi, az afganisztáni, a kambodzsai népnek hősies küzdelmükhöz és enyhítsék a függetlenségért, a társadalmi haladásért harcoló népek szenvedéseit. A dokumentum a továbbiakban leszögezi: a világ különböző népei a jövőben is számítanak támogatásunkra, ami jelentősen erősíti szocialista hazánk nemzetközi tekintélyét. A Magyar Szolidaritási Bizottság ezért köszönettel fogadja a számlájára történő önkéntes befizetéseket. Abban a meggyőződésben hirdetjük meg az őszi akciósorozatot, hogy az a magyar nép internacionalista hagyományaihoz méltóan ezúttal is kifejezésre juttatja társadalmunk egészének tevékeny hozzájárulását a békéért, a nemzetközi enyhülésért vívott küzdelemhez, a nemzeti felszabadítási mozgalmak harcának támogatásához — fejeződik be a nyilatkozat. ** A Magyar Szolidaritási Bizottság MNB egyszámlaszáma: 235-96 852. (MTI) Mitterrand-Papandreu találkozó Francois Mitterrand francia köztársasági elnök és Andreasz Papandreu görög kormányfő szerdán Athénban kezdődő találkozója alkalmat ad arra, hogy a két vezető összehasonlítsa a nyugateurópai szocialista kormányzatok „francia” és „görög” változatát — és megtalálja a közös vonásokat a különbözőségekben. Akkor, amikor Papandreu a polgári házasság intézményének bevezetését, az állam és az egyház a szétválasztását még elérendő célnak tűzte ki, Mitterrand — felidézte a De Gaulle-i idők ambícióit — a francia „grandeur” legjobb hagyományai alapján kijelentette: döntöttem. Azt akarom, hogy Franciaország az évtized végére a tudományos és műszaki fejlődés élenjáró országa legyen — azaz harmadik az Egyesült Államok és a Szovjetunió mögött Franciaország — a tőkés világ egyik vezető hatalma — nagyszabású államosítást valósított meg a szocialisták győzelme nyomán. Görögország — ez idő szerint a Közös Piac legszegényebb tagja — „szocializál” (azaz igyekszik megvalósítani a termelőeszközök feletti „társadalmi ellenőrzést”) anélkül, hogy állami kezelésbe venné azokat. A görög gazdaságot összeroppantotta volna a tőke menekülése, a külső gazdasági és politikai nyomás. Mitterrand kormányában kommunista miniszterek is vannak — a Francia Kommunista Párt a nyugati világ második legnagyobb kommunista pártja, tömegbázisa jelentős. Görögország vezetésében nincsenek kommunisták. Franciaországban Mitterrand elnök hatalmas politikai tapasztalatokkal rendelkező vezető gárdával együtt irányít — mindegyikük a polgári demokrácia emlőin nevelkedett. Görögországban Andreasz Papandreu a vezéregyéniség. Mellette új a politikusgárda — mint ahogy viszonylag új a „görög” szocializmus eszméje is, hiszen a pasok 1974-ben alakult, Franciaország és Görögország között nincsenek mélyebb vitás kérdések — Mitterrand látogatásán a legfőbb cél a két sajátos arcú, eltérő feltételek között fejlődő nyugat-európai szocialista kormányzási kísérlet közötti együttműködés fejlesztése lesz. „Európa egyelőre nem táj, nem környezet, hanem egyszerűen csak terep” — írta a publicista Bálint György 1939 szeptemberének első napjaiban, amikor körülötte „látszólag semmi sem változott: a fák levelei úgy zizegtek az esőben, mint máskor, a házakban felvonógépek közlekedtek, simán és zökkenés nélkül, és bizonyára akadt valahol költő, aki egy pillanatra lehunyta a szemét, és egy rímen gondolkozott...” Ama szeptember elsején — a 43 évvel ezelőttin — az emberek arra ébredtek, hogy háború van, de csak kevesen ébredtek rá arra, hogy ez mit jelent. Ma iskolában tanítják, hogy azon a hajnalon, Lengyelország megtámadásával kezdetét vette a második világháború. Azon a szeptember elsején péntek volt, ha jól tudom, a gyerekek készültek a tanévnyitóra, s nem volt száma a háborúnak, amiről a rádió hírt adott, s amit világháborúnak is csak vasárnap neveztek, miután — Bálint György tanúsága szerint — egy közismerten szenvedélytelen angol rádióbemondó hangja szenvedélyesre fordult. Azóta beszámoztuk a világháborúkat: I., II., és tudjuk róluk, hogy mindkettő a tőkés rendszeren belüli összeütközésként keletkezett, hogy mindkettő a kapitalista országok egyenlőtlen fejlődésének törvényszerű következménye volt, folytatása az imperialista csoportosulások a piacokért, a nyersanyagforrásokért, a tőkebefektetési övezetekért vívott politikai küzdelmének. Arról a szeptember elsején kezdődő világháborúról ma már azt is tudjuk, hogy elődjétől — a csekély negyedszázaddal korábbi öldökléstől —nem elsősorban az elpusztult emberek számában különbözött (hiszen ötvenkétmillió áldozatot a háborút követő „békeévek” fegyveres konfliktusai is követeltek), hanem abban, hogy a már létező szocializmus ellen is szövetkező imperialista hatalmi csoportosulások közül az egyik — a fasiszta Németország vezérletével — az állami politika rangjára emelte az agressziót, s „élettérnövelés” címén nemcsak a világ újrafelosztására, hanem „új rend”-re, rabszolgatartásra, népek, nemzetek, nemzetiségek fizikai megsemmisítésére, világuralomra törekedett. Azon a szeptember elsején a háború nem jött váratlanul (az elsőtől ebben is különbözött), ám az addig nem ismert új kataklizma kiterjedését és rettenetét előre nem mérhette fel az emberiség. Azóta sokat tanultunk. Még a háború után született nemzedék számára is nyilvánvaló, hogy kettészakított világban él, s hogy ez a megosztottság nem földrajzi, nem regionális, hanem — az egész világot áthatóan — társadalmi, ideológiai jellegű. Megtanultuk, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszakában békében együtt kell élnünk társadalmi, ideológiai ellenfeleinkkel, mert ezt népeink — minden nép — biztonsága megköveteli. És tudjuk, hogy a mai fegyverrendszerek fejlettsége olyan szintű, hogy egy tőlünk nagyon távoli regionális háború a mi biztonságunkat ugyanúgy veszélyezteti, mint bárki másét. Ama szeptember elseje óta nem számoljuk a kisebb háborúkat. (Nagyon kevesen tudják például, hogy a Svéd Békekutató Intézet adatai szerint csak az első harminc „békeév”-ben — 1945 és 1975 között — 81 állam részvételével összesen 119 fegyveres konfliktusra került sor.) Tudjuk viszont, hogy az Amerikai Egyesült Államok éppen a saját biztonságát félti minden forradalmi jellegű változástól, s mert imperializmusának világcsendőr-természete lényegében nem változott, ezért igyekszik a legkülönfélébb eszközökkel (a „humánus” neutronfegyverrel, a „korlátozott” nukleáris háború doktrínájával, vagy éppen politikai töltetű gazdasági intézkedésekkel: blokáddal, embargóval, stb.) fékezni a haladást, megosztani a szocialista országok egységét, fokozni társadalmi fenyegetettségüket, s megbontani a különböző társadalmi berendezkedésű európai országok között erősödő bizalom alkotó légkörét. Azon a szeptember elsején Európa néptömegei még csak féltek attól, ami bekövetkezett. Ma — 43 évvel később — tudatosabb a fegyverzetkorlátozásért, a leszerelésért küzdő tömegek békevágya, a közvélemény egyre inkább hat a politikára, a népek mind kevésbé kiszolgáltatottak, s cselekedni akarnak, mielőtt megbénítaná őket a félelem. Mert más esetben nemcsak Európában, de sehol a világon, s nemcsak „egyelőre”, hanem végérvényesen válna tereppé a táj, egy esetleges újabb világégés hajnalán. Nem zizegnének a fák levelei az esőben, sehol, nem működnének a liftek, s bizonyára rímen töprengő költő sem akadna; még publicista sem, aki mindezt papírra vetné; papír sem, semmi sem. Mert azon a szeptember elsején kezdődött az utolsó túlélhető világháború ... Aczél Gábor Azon a szeptember elsején 2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1982. SZEPTEMBER 1. NATO-hadgyakorlat Nagyszabású NATO-hadgyakorlatot rendeznek szeptember 1. és október 5. között az NSZK és Dánia területén. A „Bold guard 82” fedőnevűhadgyakorlaton, amelyet a NATO őszi hadgyakorlatok sorozatának keretében tartanak, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, az NSZK, Dánia és Hollandia fegyveres erőinek 47 000 katonája,250 repülőgépe és 50 hadihajója vesz részt. Mao özvegye itl van... Kínában jelezték, hogy nem fogják végrehajtani a halálos ítéletet Csiang Csingen, Mao Ce-Tung özvegyén. Csiang Csinget 1981 januárjában ítélték halálra, de az ítélet végrehajtását két évre felfüggesztették. Hu Jao-Pang, a KKP KB elnöke kedden francia nemzetgyűlési képviselők fogadásakor újságíróknak elmondotta, hogy Csiang Csing jól van a börtönben és „továbbra is politikánk ideológiai ellenfele. Minden a bíróságtól függ, amely mérlegelni fogja a különleges körülményeket”. Hu Jao-Pang nem részletezte, hogy melyek ezek a „különleges körülmények”. A szíriai csapatok elhagyták Bejrútot A Bejrútban állomásozó utolsó szíriai egységek távozásával egyidejűleg az izraeli légierő gépei kedden reggel légicsatában lelőttek egy szíriai vadászgépet a libanoni főváros közelében. A hírt a „Libanon hangja” falangista rádióadó jelentette be, s azt nem sokkal később egy jeruzsálemi katonai szóvivő is megerősítette. A szíriai repülőgép felderítő úton volt. Ez volt július 11-e óta az első légicsata az izraeli és a szíriai repülőgépek között. Kedden az arabközi békefenntartó erőkhöz (FAD) tartozó szíriai csapatok utolsó egységei is elhagyták Nyugat- Bejrútot. A közel 1000 főnyi csoport — a szíriai hadsereg 85. dandárja — a Bejrút— Damaszkusz út izraeliek által ellenőrzött szakaszán keresztül hagyta el a libanoni fővárost. Pinochet bajban Áprilisban nyolc, most hat új miniszter került a chilei kormányba: a Pinochet-féle diktatúra súlyos belső gondokkal küszködik. Egy junta gyakorlatában a kabinet átalakítása többnyire rendhagyó eset. A diktátorok olyanokkal veszik körül magukat, akik gondolkodás nélkül teljesítik a parancsot Augusto Pinochet tábornok csaknem kilenc esztendős „országlása” nem hagy kétséget afelől, hogy ő sem kivétel ez alól. Hogy Chilében az elmúlt öt hónap alatt mégis kétszer alakították át a kabinetet? Ennek okát elsősorban a gazdasági életben kell keresni. Santiagóban a világgazdasági válság sokszorosan érződik. Elsősorban a munkanélküliség mérete aggasztó: a felnőtt lakosság 21 százaléka állás nélkül tengődik. A társadalmi össztermék volumene évek óta csökken. Az idén előreláthatóan hét százalékkal alacsonyabb lesz, mint 1981-ben volt. Ha létezik a tőkés világban pangás, ez különösen Chilében érzékelhető: szinte valamennyi beruházás leállt, az üzletemberek az ország határain túlra sandítanak, hogy tőkéjüket — akár súlyos ráfizetés árán — kimenekítsék. Megrendelés híján egymás után állnak le jelentős üzemek. A peso bajban van. Az áprilisban átalakított kabinet előbb leértékelte az ország valutáját, majd árfolyamát a dollárral szemben szabadon hagyta. A manőver nem sikerült Az infláció tovább nőtt, nemkülönben az ország külföldi adóssága, amely ma már meghaladja a 21 milliárd dollárt. Pinochet most — a hétfőn felesketett új kormányban — egy ismert bankszakembert nevezett ki az összevont pénzügyi és gazdasági tárca élére. Rolf Luders a rugalmas pénzpolitika híve Ám csodára ő sem lehet képes. A nehéz helyzetbe került chilei gazdaságot aligha tudja a kátyúból kihúzni. A gazdasági-pénzügyi bajokat ugyanis a belső feszültség tetézi. A junta ellenzéke a diktatúra csapásai ellenére nőttön nő. Amikor az idén januárban elvették Eduardo Frei kereszténydemokrata politikust, a szertartáson megjelent Pinochet ellen nyíltan tüntettek. Ilyesmi 1873. szeptember 11-e óta nem történt: a tábornokot a tömeg „gyilkos! gyilkos!” kiáltással fogadta. Közben úgy tűnik, az amerikai monopóliumok által mesterségesen szított érdeklődés Chile iránt alábbhagyott. A nemzetközi nagytőke — Salvador Allende megbuktatása és a jobboldali junta kegyetlen megtorló hadjárata után — Santiagót látványosan támogatta. Ám a dollármilliók áramlása egy idő után elapadt. Pinochet a maga kárán tapasztalhatta, meddig tart a „leghűbb szövetségesek” segítőkészsége. Elvégeztették vele a hóhérmunkát, megtömték áruval a nagyvárost, kirakatait, serkentésként még némi pénzt pumpáltak az ország gazdasági vérkeringésébe, azután magára hagyták. A felélesztés nem hatott sokáig. A chilei gazdasági élet kilátástalan agóniában van, amelyből csak a demokrácia helyreállításával lehetne feltámasztani. Gyapay Dénes Zavargások Lengyelországban Lengyelországban a kora délutáni órákig nyugodtan telt az 1980-as gdanski megállapodások második évfordulójának napja, de délután három és négy óra között utcai zavargások kezdődtek Varsóban, Wroclawban, a Krakkó közelében levő Nowa Hutában és Gdanskban. Mint Jerzy Urban, a kormány szóvivője kedd esti sajtóértekezletén elmondta, a rendbontásokban főleg a szocialistaellenes földalatti ellenzék által felheccelt fiatalok vesznek részt. A sajtóértekezlet alatt is folytak a rendbontó akciók Varsóban. Krzysztof Protakiewicz őrnagy, a belügyminisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy a jól felkészült rendfenntartó erők mindent megtesznek a nyugalom helyreállítása érdekében. A sajtóértekezlet időpontjáig nem álltak rendelkezésre adatok arról, hányan vettek részt a zavargásokban, annyi azonban bizonyos, hogy a tüntetések során mindeddig senki sem vesztette életét. A sebesültek száma egyelőre ismeretlen. Varsó egyes negyedeiben este fél nyolckor is folytatódtak a rendzavarásog, a rendőrök és a karhatalmisták könnygázzal és vízágyúval lépnek fel a tüntetőkkel szemben. • * • A lengyel állambiztonsági szervek Varsóban elfogták a 42 éves Zbigniew Romaszewskit, a földalatti Szolidaritás egyik jelenlegi vezetőjét. (MTI) A KÖZÉLET HÍREI A Kommunista Ifjúsági Szövetség Debrecen városi Bizottsága augusztus 31-i, keddi ülésén tájékoztatót hallgattak meg a bizottság tagjai az Alkotó Ifjúság pályázat tapasztalatairól és az Alkotó Ifjúság Egyesülés terveiről, majd az ez évi városi ifjúmunkás- és szakmunkástanuló-napok programjáról hangzott el javaslat. A KISZ- júliálisról is tájékoztatót fogadott el a testület. Az ülés második részében személyi ügyeket tárgyalt a városi KISZ-bizottság: munkája és érdemei elismerése mellett, más, fontos munkakörbe kerülése miatt felmentette titkári funkciójából Szilágyi Jenőt, s megválasztotta helyette titkárnak Kállai Gábort, aki korábban politikai munkatárs volt Üdvözlő távirat: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Líbia nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Moamer El-Kadhafi ezredest, a líbiai forradalom vezetőjét. Nyugdíjazás, kinevezés A Hajdú-Bihar megyei Rendőr-főkapitányságon augusztus 31-én parancsnoki értekezletet tartottak, amelyen megjelentek: Sikula György, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Tóth Ferenc rendőr vezérőrnagy, főcsoportfőnök-helyettes, dr. Postás Sándor, az MSZMP Debrecen városi Bizottságának első titkára, dr. Ács István, a Debrecen városi Tanács elnöke, valamint a katonai és polgári igazságügyi szervek vezetői és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet katonai alakulatok képviselői. Az értekezleten ismertették a Magyar Népköztársaság belügyminiszterének parancsát, amellyel Szikszai Lajos rendőr alezredest a Belügyminisztérium állományában kifejtett több évtizedes munkája elismeréséül kinevezte ezredessé és dr. Rácsai Lajos rendőr őrnagyot előléptette rendőr alezredessé. Ezután a Magyar Népköztársaság belügyminiszter-helyettese parancsának ismertetésére került sor, amellyel Szikszai Lajos rendőr ezredest, a Debrecen városi járási Rendőrkapitányság vezetőjét — a szolgálat felső korhatárának elérésével — nyugállományba helyezte, a kapitányság vezetőjének pedig kinevezte dr. Rácsai Lajos rendőr alezredest.