Hajdú-Bihari Napló, 1982. december (39. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-01 / 282. szám

Munkahelyi, iskolai, nevelési lehetőségek Ülést tartott az MSZBT országos elnöksége Kedden a Parlament va­dásztermében ülést tartott a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság országos elnöksége. A tanácskozást Apró Antal, az MSZBT elnöke nyitotta meg, majd a Szovjetunió megala­kulása 60. évfordulójára em­lékezve méltatta a szovjet ál­lam létrejöttének történelmi jelentőségét. Hangsúlyozta: hat évtizede annak, hogy a forradalom győzelme után öt esztendővel a Nagy Október logikus folytatásaként állam­­szövetségre léptek a győztes forradalom egyes köztársasá­gai. December 30-án jött lét­re, szerveződött államszövet­ségbe a világ első, sok nem­zetiségű, egységes munkás­paraszt szocialista állama. A sok nemzetiségű szovjet állam létrejötte a lenini nemzetiségi politika gyakor­lati megtestesülése — mon­dotta Apró Antal. Az MSZBT elnöke emlé­keztetett rá: a sok nemzeti­ségű szovjet állam ma egy­ségesebb, összeforrottabb tár­sadalmi, politikai, eszmei, ideológiai szempontból, mint a világ bármely egynemzeti­­ségű állama. A megnyitót követően György Sándor, a társaság titkára összegezte az MSZBT-nek az ifjúságnak a szocialista hazafiságra és proletár internacionalizmus­ra nevelése területén elért eredményeit, körvonalazta a további teendőket Egyebek között hangsúlyozta: speciá­lis és fontos teendői vannak e téren a társadalmi szerve­zeteknek, közöttük a Ma­gyar-Szovjet Baráti Társa­ságnak is. Az MSZBT, mint az egész társadalmat átfogó tömegmozgalom sokat tesz azért, hogy népünk, ifjúsá­gunk megismerje a Szovjet­uniót, az SZKP politikáját, a magyar—szovjet együtt­működés múltját és jelenét, távlatait, hozzájárulva a magyar ifjúságnak a szocia­lista hazafiság és proletár internacionalizmus szelle­mében történő neveléséhez. György Sándor hangsúlyoz­ta: a magyar—szovjet barát­sági mozgalomnak különös figyelmet kell fordítania a munkahelyi, iskolai, nevelé­si lehetőségek kihasználására. A barátsági mozgalom arra ösztönöz, hogy az iskolákban és munkahelyeken mind több magyar—szovjet barátsági klub alakuljon. Köpf Lászlóné, a KISZ Központi Bizottságának tit­kára hangsúlyozta: az ifjú­ságnak a társadalomban el­foglalt helyéből, szerepéből, hivatásából fakad, hogy nagy fontosságot kell tulajdoníta­ni annak, miként gondolkod­nak a fiatalok a nemzet, a haza, a nemzetköziség kérdé­séről. Mindez ma különösen indokolttá teszi a hazafias és internacionalista nevelő­munka tudatos fejlesztését. Ki kell elégíteni a fiatalok nagyfokú érdeklődését a szo­cializmus és hazánk törté­nelme iránt. A magyar szakszervezetek munkájuk szerves részének tekintik a dolgozó fiatalok hazafias-internacionalista ne­velését — mondotta többek között T­immer József, a SZOT titkára. A munkahe­lyeken a szakszervezeti bi­zottságok és tisztségviselők arra törekszenek, hogy érzé­keltessék a fiatalokkal a mai cselekvő hazafiság valódi tar­talmát, a munkában való mindennapos helytállást, a feladatok időben és jó minő­ségben való megoldásának fontosságát. A falusi fiatalok nevelésé­ben tapasztalható hiányossá­gokról, a szülők felelősségé­ről szólt Mártonné Homok Erzsébet. Grósz Károly, a Borsod- Abaúj-Zemplén megyei párt­­bizottság első titkára hang­súlyozta: senki sem születik szocialista hazafinak és elkö­telezett internacionalistának. Az ehhez vezető út minden korszakban, minden generá­ció számára más és más ne­hézségekkel van tele. Még inkább szükséges elmélyíteni a fiatalokban a becsületes munka iránti szeretet, a nem látványos, de semmivel sem pótolható aprómunka tekin­télyét. (MTI) Apró Antal, az MSZBT elnöke beszél. (MTI-fotó: Manek Attila felvétele — Telefoto — KS) Internálás ideiglenes feloldása Varsó, 1982. november 30. (PAP) — A lengyel parla­ment alkotmányjogi felelőssé­get vizsgáló bizottságának felkérésére a lengyel belügy­miniszter engedélyezte, hogy Piotr Jaroszewicz, egykori miniszterelnök, Tadeusz Py­­ka, volt miniszterelnök-he­lyettes, Jan Szydlak, az idő­közben feloszlatott Lengyel Szakszervezeti Szövetség El­nökségének volt elnöke, va­lamint Tadeusz Wrzaszczyk, a Lengyel Egyesült Munkás­párt KB Politikai Bizottságá­nak volt tagja ideiglenesen elhagyhassák internálási he­lyüket. Az intézkedés célja, hogy az egykor felelős tisztsé­get betöltött politikusok a szejmbizottság előtt tanúval­lomást tehessenek az ügyük­ben folytatott vizsgálatban. Dinamikus előirányzatok A Szovjetunió jövő évi gazdasági terve November utolsó hetében tárgyalta meg és fogadta el a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa az ország 1983. évi népgazdasági tervét. A gaz­dasági fejlődés fő irányait a tervtörvény a termelés intenzitásának növelésé­ben, a korszerű tudományos és műszaki színvonalú ter­melőeszközök szélesebb körű elterjesztésében, a lakosság közfogyasztási cikkekkel és élelmiszerek­kel való ellátásának javí­tásában szabta meg. Mind­ezeket a célokat — mint ezt a Legfelső Tanács ülésén többször nyomatékosan aláhúzták — úgy kell meg­valósítani, hogy közben a lehető legnagyobb megta­karítást érjék el. MUNKA­MEGTAKARÍTÁS A jövő évben a jelenle­gi ötéves terv első két évé­ben elért gyorsabb ütem­ben, több mint három szá­zalékkal kell nőnie a mun­ka termelékenységének. A nemzeti jövedelem emel­kedésének 95 százalékát, az ipari termelés növekmé­nyének pedig 91 százalé­kát a munkatermelékeny­ség javításával kell elérni. A terv egyik lényeges jel­lemvonása, hogy a korábbi éveknél nagyobb munka­megtakarítással számol. A jövő évben hatékonyabb termelési eljárás bevezeté­sével, korszerűbb gépek munkába állításával 3,3 millió ember munkáját kell pótolni, szemben az idei kétmillióval. A Szovjetunió ipari ter­melése előreláthatólag 3,1 százalékkal emelkedik, mi­közben további szerkezeti változásokra kerül sor az ágazatokban. A villamos­energia termelésében 3,3 százalékos, tehát az ideinél nagyobb növekedéssel szá­molnak. Az 1405 milliárd kilowattóra villamos áram kétharmad részét az atom- és vízierőműveknek kell előállítaniuk, tovább csök­kentve ezzel a szerves fű­tőanyaggal termelő erőmű­vek részesedését. NYUGAT-SZIBÉRIA ELŐLÉP A kőolaj- és gáztermelés­ben végleg első helyre ke­rül Nyugat-Szibéria. Jövő­re 619 millió tonna kőola­jat és sűrített földgázt ter­melnek, ennek 60 százaléka innen származik majd. A lelőhelyek kimerülése mi­att csökkent a kőolajterme­lés az Urálban, a Kauká­zusban, Ukrajnában és a Volga mentén. A szovjet gázipar az ötéves tervben előirányzottnál három­­milliárd köbméterrel töb­bet, 529 milliárd köbmé­tert produkál. A földgáz­nak is több mint fele Nyu­­gat-Szi­bériából szárma­zik. A széntermelésben a szov­jet tervezők az előzetes elképzelésekhez képest valamelyes visszaeséssel számolnak Az 1983-ra jó­váhagyott 723 millió ton­nás szénkitermelés alacso­nyabb, mint az ötéves terv előirányzata. Ennek oka, hogy a szénbányászatban az idén nem sikerült idő­ben megnyitni és művelés alá venni több új szén­mezőt. Az élelmiszerprogrammal összhangban, gyorsított ütemben kívánják fejlesz­teni a mezőgazdasági ter­melést. A mezőgazdasági beruházásra 47 milliárd rubelt szánnak, ami 4,7 szá­zalékkal több, mint az idei befektetés összege. A fejlesztés elsősorban a mezőgazdasági infrastruk­túra javítását célozza. A teljes beruházási összeg jelentős hányadát termény­­tárolókra, falusi lakásépí­tésre, a vidéki kulturális és szociális létesítmények hálózatának bővítésére szánják. A mezőgazdaság­nak az ideinél 10,5 száza­lékkal több, összesen 137,3 milliárd rubel értékű ter­méket kell előállítania. Tovább fejlesztik a háztá­ji gazdálkodást. A kolho­zok és a szovhozok gépek­kel, takarmánnyal, növen­dékállatokkal segítik tag­jaik, illetve dolgozóik ma­gángazdálkodását. Segít­séget nyújtanak nekik az értékesítésben is. 130—180 RUBEL 1 . A jövő évi terv során a munkások és az alkalma­zottak havi átlagbére 180,4 rubelre, a kolhoztagok jö­vedelme pedig 130 rubelre emelkedik. A jobb köz­ellátás érdekében a terme­lőeszközök előállításánál gyorsabb ütemben növek­szik a közfogyasztási cik­keké. Ugyancsak jövőre bevezetik a gyermekgondo­zási segélyt. Ezt az anyák gyermekük egyéves koráig vehetik igénybe. Az ötéves tervben előírttal szemben a kiskereskedelmi forga­lom jövőre 5,4 százalék­kal lesz nagyobb, mint az idén. A szolgáltatások ér­téke országos átlagban 6,8 százalékkal, a falvakban pedig ezt meghaladó mér­tékben, 8,2 százalékkal növekszik. Moszkva, 1982. novem­ber 29. Fazekas László HAJDO-miIAKI NAPLÓ — IMF PECF.MUP.t l El A visszatérés előkészületei Moszkva, 1982. november 30. (MTI) — Anatolij Bere­­zovoj és Valentyin Lebegyev, akik több mint 200 napot töltöttek az űrben, és ezzel megdöntötték a világűrben való tartózkodás időtartam­rekordját, most — miköz­ben folytatják feladataik végrehajtását — megkezdték az előkészületeket arra, hogy visszatérjenek a Földre — írja a TASZSZ szovjet hír­­ügynökség. A két űrhajós kedden felöltötte azt a vákuumos űr­ruhát, amely a földi nehéz­kedést imitálja. A 202. nap feladatai közé tartozott az elhasznált be­rendezések egy részének az űrállomásról a teherszállító űrhajóba való átrakása, a súlytalanság körülményei közötti növénytermesztéssel kapcsolatos kísérletek elvég­zése és televíziós beszélgetés az irányító központtal. Az orvosi ellenőrzés ered­ménye szerint Anatolij Bere­­zovoj és Valentyin Lebe­gyev egészsége és közérzete jó. A Szaljut—7—Szojuz T—7 —Progressz—16 tudományos kutató komplexum repülé­se rendben folytatódik — írja a szovjet hírügynökség. Jordán-palesztin bizottság Amman, 1982. november 30. (MTI — AFP — UPI) — Jor­dán—palesztin vegyes bizott­ságot hoztak létre Amman­­ban. A bizottság két társelnö­ke: Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke és Mudar Badran jordániai kormányfő — adta hírül hétfőn a jordániai hír­­ügynökség. A testület felada­ta „a jordán-palesztin kap­csolatok jövőjének megvita­tása, különös tekintettel a közel-keleti térség problémái­val kapcsolatos politikai kez­deményezésekre”. A bizottság felállításáról hozott döntést Arafat amma­­ni látogatásának befejeztével hozták nyilvánosságra. A tes­tületben helyet kap több jor­dániai miniszter és a PFSZ Végrehajtó Bizottságának né­hány tagja. A bizottság létrehozásáról már Arafat októberi ammani tárgyalásain is szó volt. Ara­fat a múlt hónapban, 12 év után először látogatott el a jordániai fővárosba. VILLÁMVIZIT Kedden, hosszabb szünet után, ismét magasba emel­kedett az amerikai elnök különgépe. Utasait Közép- és Dél-Amerikába repítette. Ronald Reagan Schultz kül­ügyminiszter és néhány katonai-gazdasági szakértő tár­saságában Brazíliába, Kolumbiába, Costa Ricába és Hondurasba indult, öt nap alatt négy országban hat államfővel tárgyal az elnök. Mi tagadás, sűrű program. Okkal vonják kétség­be Washingtonban a tanácskozás érdemi jellegét. Ilyen rövid idő aligha alkalmas az Egyesült Államok és az érintett országok, valamint a térség valamennyi prob­lémájának tüzetes áttekintésére. Az elnöki villámvizit legföljebb arra jó, hogy kifejezésre juttassa az USA érdekeltségét, alkalmat adjon az elnöknek a washingto­ni törekvések kifejtésére. Félő viszont — vélik a tárgyi­lagos elemzők —, hogy Reagan idejéből nem futja majd az ellenérvek mérlegelésére, a kétoldalú kapcsolatokban jelentkező problémák orvoslására. Úgy tűnik, ez nem is célja az ötnapos körútnak. Sok­kal inkább az amerikai értelmezésű demokrácia terjesz­tése Közép- és Dél-Amerikában. Hogy miféle demokrá­ciáról van szó, arra vonatkozóan nem lehetnek kétsé­geink. Washington ugyanis eleve szembefordul minden olyan folyamattal, amely a térség valamely országában az amerikabarát juntát veszélyezteti. Salvadorban, Hon­­durasban, s egy sor más országban rendkívül elnéző az emberi jogok megsértésével szemben, viszont „a nem­zetközi terrorizmus elleni harc” jegyében minden elkö­vet Nicaragua haladó rendszerének megdöntésére. Valószínű, hogy éppen a Managua elleni fellépés ösz­­szehangolása és a salvadori hazafiak elleni harcban az amerikai támogatás megsokszorozása lesz a legfőbb té­ma Reagan és Magana salvadori, illetve Rios Montt guatemalai elnök tárgyalásán. Jellemző, hogy ezekre a megbeszélésekre Costa Rica és Honduras fővárosában kerül sor, miután a salvadori, illetve a guatemalai láto­gatásról biztonsági okokból lebeszélték az elnököt. Kétségtelen, hogy az Egyesült Államok „hátsóudvará­nak” tartott Közép-Amerikával még szorosabb kapcso­latokra törekszik Washington. Ebből a szempontból je­lentősnek számít Reagan San Jose-i eszmecseréje Costa Rica vezetőivel. Brazíliában valószínűleg a gazdasági kapcsolatok témája kap majd elsőbbséget a tárgyaláson, míg Kolumbiában aligha hagyja szó nélkül Reagan azt a politikai irányvonalat, amelyet Belisario Betancurt elnök folytat, megbékélést hirdetve a baloldali gerillák­kal szemben. • Ami a rövid körút valamennyi állomásán bizonyára szóba kerül, az az Egyesült Államok szerepe a falklandi válságban. Washington annak idején az angolszász szo­lidaritás jegyében London mellett állt ki, s a briteknek nyújtott erkölcsi és műszaki támogatás hatalmas vissza­tetszést keltett az Argentínával rokonszenvező kontinen­sen. Latin-Amerika alighanem máig sem feledte ezt, ami azóta is beárnyékolja Washington és a térség kap­csolatát. Ronald Reagan útitervéből éppen ezért hiányzik Ar­gentína. Buenos Aires egyszerűen nem hajlandó fáty­lat borítani a múltra. Gyapay Dénes Robbanás a Downing Streeten London, 1982. november 30. (MTI) — Kedden délben pokolgép robbant a londoni Downing Street 10. szám alatt, a brit miniszterel­nökség épületében. A Scot­land Yard közölte, hogy a robbanás egy embert meg­sebesített. A robbanás időpontjában Margaret Thatcher minisz­terelnök az épületben tar­tózkodott. A Downing Street 10. hivatala és lakóhelye is egyben a mindenkori kor­mányfőnek. Értesülések szerint a rob­banószerkezet „levélbom­ba” volt, a detonáció sebe­sültje — egy férfi — csak könnyebb sérüléseket szen­vedett. Néhány nappal korábban az energiaügyi miniszter postájában találtak levél­bombát , ezt azonban ide­­­jében sikerült ártalmatlan­ná tenni. A délután folyamán a Scotland Yard közölte, hogy a miniszterelnökségre kül­dött veszedelmes csomag nem robbanó, hanem gyújtó­szerkezetet tartalmazott, és a felbontáskor kicsapó lángok egy tisztviselőt könnyebben megsebesítettek. Az illető arca perzselődött meg, né­hány órás ápolás után azon­ban visszatérhetett a mun­kahelyére. A merényletet az „Ír Nemzeti Felszabadító Hadse­reg” elnevezésű szélsőséges terrorszervezet vállalta ma­gára. Az utóbbi időben vég­rehajtott akciói közül való­színűleg ez volt a legártal­matlanabb, viszont ugyanez a szervezet robbantotta fel az 1979-es választási kam­pányban a parlament gará­zsában. Airey Neave vezető konzervatív politikust, aki az északír tárca váromá­nyosa volt. Margaret Thatcher, aki az incidens idején a minisz­terelnökségen tartózkodott, délután a parlamentben „rendkívüli óvatosságra” in­tett minden képviselőt. Michael Foot, a munkáspárti ellenzék vezére „becstelen merényletként” bélyegezte meg a merényletet. Kíváncsi újságírók sokasága a Downing Street 10. előtt. (Telefoto — AP— MTI—RS)

Next