Hajdú-Bihari Napló, 1983. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
Építőanyagok húsz országnak A vilniusi szilikátipari kombinátban gyártott építőanyagokat a világ több mint húsz országába exportálják. Ilyen például az épületek borításánál alkalmazott szilikáttégla, az ásványi üveggyapot, a perlit és sok más, az ipari épületek és lakóházak építkezéseinél alkalmazott alapanyag. A termékek több mint 40 százalékát kiváló áru védjeggyel tüntették ki. A KGST-n belül a kombinát már hosszú évek óta szoros kapcsolatokat tart a baráti országok társvállalataival. Szakembereik nagy segítséget nyújtanak az üveggyapotgyártáshoz szükséges berendezések üzembehelyezésében, a technológiai folyamatok elsajátításában. A bratszki alumíniumgyár kérésére különleges szigetelőlapot dolgoztak ki és ezt a könnyűfémszerkezeteknél alkalmazzák. A fejlesztés során a tudósok bevonásával sikerült kidolgozni a nagy szilárdságú szigetelőlapok olyan gyártástechnológiáját, amely folyamatában és a végtermék minőségében jelentősen felülmúlja a korábbiakat. Ennek eredményeként a bratszki alumíniumgyár építkezéseinél már nem használnak súlyos fémkonstrukciókat. Az ésszerűsítési javaslatok, az újítási mozgalom tekintetében is jó példa a vilniusi kombinát. A műhelyekben mindenütt szembetűnő a nagyfokú szervezettség, a laboratóriumi tisztaság. Már a kapunál egy óriási rózsalugasban találja magát az ember. Az épületek között sok a növény, a virág és a gyümölcsfa. APNEKS Jelképe a borostyán / 1 ..................■...■■ ■» ■ ' ' - 1 11 LITVÁN SZOCIALISTA SZOVJET KÖZTÁRSASÁG A balti-tengeri partvidék egyik csodálatos fekvésű köztársasága , Litvánia. Területe 65 ezer 200 négyzetkilométer. Szimbóluma Lettországhoz hasonlóan ősidők óta a borostyán volt. A tenger ajándékának értéke az évek során sem csökkent, sőt egyre keresettebb lett. A mindössze 3 millió 460 ezer lakosú Litvánia azonban ma már nemcsak a borostyánról híres. Világszerte ismertek elektronikus számítógépei, rádió- és televízióalkatrészei, villanymotorjai, vegyipari termékei. Készül itt nagy pontosságú fémmegmunkáló gép, építőipari berendezés és sokszáz féle élelmiszer-ipari termék, amelyek nemcsak a Szovjetunióban, de külföldön is híresek. A litván ipar 80 országba exportálja termékeit. Itt épül a 6 millió kilowatt teljesítményű lgnalini atomerőmű, másfél milliós reaktoraival és számos más ipari létesítmény. Litvánia dombokra épült fővárosa, Vilnius 1983-ban ünnepli 660. születésnapját. A hajdani kisváros 20 év alatt két és félszeresére nőtt, 1980- ban született félmilliomodik lakosa. Tavaly fogadták el a 2000-ig szóló távlati városfejlesztési tervet. A litván építészek sikeres munkáját bizonyítja, hogy a Zsizmonáj lakónegyed tervezéséért a Szovjetunió Állami-díjával tüntették ki őket, Lazdiná építéséért pedig Lenin-díjat kaptak. Vilnius műemlékeire féltő gonddal vigyáztak, de büszkék az új létesítményekre — a Forradalmi Múzeumra, a Sportpalotára, az Operaházra és a Kiállítások Palotájára is. Vilnius egyetemi és tudományos központ, amelynek hat felsőfokú tanintézményében 35 ezer diák tanul. A város egyeteme 1979-ben ünnepelte fennállásának 400. évfordulóját. A köztársaság második legnagyobb városa Kamasz. Itt műegyetem, orvosi egyetem, mezőgazdasági és testnevelési főiskola is működik. Klaipéda pedig a Balti-tenger partján fontos tengeri és folyami kikötő, valamint halászati központ, amely hajógyártásáról, textiliparáról és borostyándiszmó gyáráról híres. APNAKS Az elmúlt tizenöt év alatt mintegy nyolcmilliárd rubelt fordítottak a litván mezőgazdaság fejlesztésére, ötször annyit, mint a szovjethatalom megelőző éveiben együttvéve. A lecsapolt és öntözött terület 2,3-szor lett nagyobb. Mindez a litván mezőgazdasági termelés gyors növekedését eredményezte. Napjainkban egyre nagyobb szakosodás megy végbe a mezőgazdaság főbb ágazataiban. Tovább fejlődik a gazdaságok közötti kooperáció és az agráripari integráció. A gazdaságok óriási sertés- és baromfitenyésztő társulásokat hoztak létre. Szakosított gazdaságokban összpontosul a burgonya, cukorrépa, és a zöldség termesztése. A mezőgazdaság anyagi bázisának megszilárdításával párhuzamosan tervszerűen fejlődik a kiszolgáló és a nyersanyag-feldolgozó ágazat is. Litvánia mezőgazdaságában több mint 40 ezer agronómus, állattenyésztési szakember, mérnök, állatorvos, közgazdász, több mint 70 ezer gépész és gépjárművezető, 75 ezer szakképzett állattenyésztő dolgozik. A kolhozokat és szovhozokat nagyrészt felsőfokú végzettségű szakemberek irányítják. Mint az előző években is, a mezőgazdasági munka nagyon fontos része a föld komplex megművelése. Tíz év alatt a tervek szerint nem kevesebb, mint 900 ezer hektár mocsaras területet kell kiszárítani. A tavasszal elfogadott élelmiszerprogram a műtrágya és más mezőgazdasági vegyszerek gyártásának jelentős növelését követeli meg. A köztársaságban speciális mezőgazdasági vegyszeres repülőszolgálat kezdte meg működését A litván mezőgazdaság legfontosabb feladata továbbra is a gabonatermelés növelése, amelyből a köztársaság 1990-re eléri az évi 3,6—3,9 millió tonnát. Az állattenyésztés a litván mezőgazdaság vezető ágazata. A vágott hús termelésének éves átlagban 1985-ig kell elérnie az 500—520 ezer tonnát, 1990-ig az évi 590— 600 ezer tonnát. Így tehát a jelenlegi tervidőszak végére mintegy 150 kg lesz az egy főre jutó hústermelés. (APNEES) Hozzájárulás az élelmiszerprogramhoz Több halászkolhoz él meg munkájával a tenger vizéből. Képünkön a Baltija-kolhoz halászhajói ÚJ FALVAK Litvánia falvai híven tükrözik azokat a változásokat, amelyek az elmúlt évtizedekben mentek végbe ebben a baltikumi köztársaságban. A nagyfokú szocialista átalakulás folytán évente mintegy öt-hatezer paraszt települ át az elszórt tanyákról jól felszerelt kolhoz- és szovhoztelepülésekre. Mi váltotta ki ezt a folyamatot? Litvániában csakúgy, mint a többi balti köztársaságban a parasztok már régtől fogva tanyákon éltek. 1940-ben összesen 250 ezer tanya volt Litvániában. A mezőgazdaság kollektivizálása után azonban a tanyavilág nagymértékben akadályozta az olyan munkálatokat, mint a talajjavítás, a gépek használata stb. Az elszórt tanyákról körülményes eljutni a munkahelyre, a kereskedelmi és kulturális központokba, iskolába. Ráadásul a több évtizeddel ezelőtt épült tanyák felszereltsége is sok kívánnivalót hagy maga után. A 60-as évek végétől a litván tervezőintézetek fejlesztési terveket készítettek a települések építéséhez. Ilyen tervek alapján épült fel az új falvak hatvan százaléka A tanyákról a településekre költözés költségeit az állam vállalja magára. Így például a tanya gazdájának teljes kártérítést fizetnek a tanyán hagyott gazdasági épületekért, a kertért. A településeken építendő új lakásokra az állam hosszú lejáratú kölcsönöket folyósít, sőt, a hitel fele térítésmentes. Az elmúlt másfél évtizedben a parasztok kártérítés és hitel formájában több mint félmilliárd rubelt kaptak. Ez idő alatt kilencvenezer tanyáról költöztek el az új településekre. Előreláthatóan 1990-re Litvániában már egyáltalán nem lesznek tanyák. Az új falvak szépek, kényelmesek, alkalmasak arra, hogy a falusi lakosság jó munkakörülményeket, pihenési lehetőségeket találjon bennük. A jelenlegi tervidőszakban mintegy 37 ezer családi ház és lakás épül a falvakban, túlnyomó többségben egylakásos kertes házak, gazdasági épületekkel. Az utóbbi időben ezért a fiatalság szívesebben választ szakmát otthon, a falu gazdaságában. Van jövőjük a litván falvakban. (APNKS) Egy új litván falu látképe LAKÁSLEXIKON Szociális támogatás lakbéreknél Sorozatunk előző írását azzal fejeztük be, hogy a július 1-től életbe lépő lakbérnövekedés ellensúlyozására a nyugdíjasok és a nagycsaládosok szociális támogatást kapnak. A Minisztertanács határozata szerint a nyugdíjas bérlők közül azoknak jár szociális támogatás, akiknek — eltartottjaikat figyelembe véve — egy személyre jutó, havi nyugdíja nem haladja meg az ötezer forintot, valamint az általuk lakott lakás nem haladja meg legalább két szobával a jogos lakásigény mértékét. A támogatás az 1983. évi lakbértöbblet mértékéig, de legfeljebb havi 150 forintig terjedhet. A lakbéremelés után nyugdíjassá váló bérlőknek a tanács vagy a nyugdíjintézet — igénylés alapján — kivételes szociális támogatást adhat. Az adatok szerint a nyugdíjasok nagy részénél 1983. július 1. és 1984. június 30. között a lakbérnövekedést ellensúlyozza a szociális támogatás. A nyugdíjasok másik nagy csoportjánál a lakbéremelés összege ebben az időszakban — beleszámítva szintén a szociális támogatást — 30-40 forintot tesz ki. Néhány ezer olyan nyugdíjasháztartás van, ahol a lakbérkiadás növekedése már 1983-tól nagyobb mértékű lesz, mert a lakásuk nagysága vagy az egy személyre jutó jövedelmük alapján nem jogosultak támogatásra. Ha ők a megnövekedett lakbérterhet nem tudják vállalni, a tanács szervezett formában, soron kívül segít lakásukat kisebbre cserélni, s számukra — az alapterülettől és szobaszámtól függően — a leadott lakás használatbavételi díjának kétszeresét fizeti ki. Március 31. után kerül sorra a vitás lakbérkérdések lezárása A bérlő a lakbérközlés kézhezvételétől számított 15 napon belül nyújthat be észrevételt, erre a bérbeadó szerv 15 napon belül köteles válaszolni, ha azt továbbítania kell az elbírálásra jogosult szervhez, akkor további 30 napot kell számítani. A lezárt ügyekben a bérlők kérhetik a szociális támogatáshoz szükséges igazolólapot, s ennek alapján a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság július 1-től folyósítja a nyugdíjjal együtt a szociális támogatást, melynek maximális összege 150 forint. A Társadalombiztosítási Főigazgatóság a családi pótlékra való jogosultság alapján, automatikusan folyósítja — igénylés alapján — a családi pótlékkal együtt a három- és több gyermekesek, bérlakásban élők számára az egységes, havi 150 forintos szociális támogatást. A népgazdaság érdeke a képzés színvonalának emelése a technikusképzés új formája A technikusképzés a szakközépiskolák feladata lesz a következő időkben. Újra iskolarendszerben képezik tehát majd a középfokú műszaki munkaköröket betöltő technikusokat, akárcsak tíz évvel ezelőtt. Miként az Elnöki Tanács szerdai ülésén módosított törvényerejű rendelet előírja, a szakközépiskolákban középfokú szakképesítést, technikusképesítést, illetőleg a magasabb elméleti képzettséget igénylő ipari, élelmiszer-ipari, mező- és erdőgazdasági szakmunkásképesítést lehet szerezni. A tanulmányi idő négy, illetve öt év. A műszaki jellegű szakközépiskolákban a tanulók az első két évben főleg az általános műveltséget és a szakmát alapozó tantárgyakat tanulják, szakmai elméleti és gyakorlati képzésben részesülnek. A második év végén minden tanuló alapvizsgát tesz. Ezután — immár 16 évesen — érdeklődése, képessége, tanulmányi eredményei alapján döntheti el: az érettségi mellé szakmunkás-bizonyítványt, technikusi képesítést akar-e szerezni, vagy különbözeti vizsgával átmegy a gimnáziumba. Akik érettségizett szakmunkások akarnak lenni, külön tanulmányi ágon, még két évig, akik pedig a technikusi pályát választják, külön tanulmányi ágon további három évig tanulnak az utolsó tanévben — az elképzelések szerint csak szakmai képzésben részesülnek. Az ötéves képzésben részt vevők tehát érettségi vizsgát a negyedik évfolyam elvégzése után, szakmai képesítő vizsgát az ötödik évfolyam befejezése után tehetnek. A négyéves képzésben tanulók a negyedik évfolyam elvégzése után tehetnek érettségi (technikusi) képesítő vizsgát, érettségi bizonyítványnyal jelentkezhetnek felsőoktatási intézménybe. Akik az érettségi mellé valamely szakmában szakmunkás-bizonyítványt szereztek, munka mellett kétéves levelező oktatásban szintén megszerezhetik a technikus képesítést. A technikusi oklevéllel rendelkezők természetesen szakmunkásként is foglalkoztathatók majd. Az illetékes minisztériumok és a tanácsok a következő két, illetve három évben előkészítik az új képzési formát, amelyet a tervek szerint a nappali képzésben 1985-ben, a levelezőknek 1984-ben vezetnek be. Ez ideig a jelenlegi technikusi minősítő rendszer érvényes. Az egykori technikumokat régi formájukban nem állítják vissza, mivel időközben változtak a követelmények, azok oktatási, képzési, nevelési tapasztalatait azonban hasznosítják az új képzési formában. Lehetővé kívánják tenni, hogy a tanulók ne közvetlenül az általános iskola elvégzése, hanem képességeik megismerése után választhassák a technikusi pályát. Szükséges módosítani az egykori tananyag menynyiségét, minőségét, szerkezetét, és a kellő gyakorlat mellett erősíteni az elméleti képzést, az idegennyelv-oktatást. Helyet kell adni a számítástechnikai képzésnek, a vezetési-szervezési ismeretek oktatásának. E képzés korszerűsítését az indokolja, hogy a technikusminősítő tanfolyamokon képesítőzök szakmai színvonala és általános műveltsége nem felel meg teljes mértékben a korszerű technika, technológia és termelés követelményeinek. Jelenleg a középfokú műszaki végzettségűek munkakörének egyötödét a kívántnál alacsonyabb, egyhatodát magasabb képzettségűek, csaknem egynegyedét szakképzetlenek töltik be. A technikusi oklevéllel rendelkező aktív keresőknek csupán a fele dolgozik technikusi munkakörben. A népgazdaság érdeke, hogy a mintegy 300 ezer középfokú műszaki szakalkalmazotti munkakört jól képzett szaktechnikusok töltsék be. Ezek megfelelő képzése csakis iskolai rendszerben lehetséges. (MTI) HAJDO-BIHAJSI N AP&OIMS ! AKTJA* 1.3