Hajdú-Bihari Napló, 1983. október (40. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

0 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 1883. OKTÓBER 1. Losonczi Fái beszéde az ENSZ közgyűlésén (Folytatás az 1. oldalról) J amok kölcsönösen fagyasz­­szák be a nukleáris fegy­verkészleteiket. Úgy véljük továbbá, hogy mielőbb szer­ződést kellene kötni a nuk­leáris fegyverkísérletek tel­jes és általános betiltásáról, s véget kellene vetni az újabb nukleáris fegyverfaj­ták kifejlesztésének, a meg­levők korszerűsítésének. Az újabb, egyre bonyolul­tabb fegyverrendszerek meg­jelenése ugyanis azzal a ve­széllyel jár, hogy túlnőnek a meglevő megállapodások ha­táskörén, s egyre nehezebbé válik a korlátozásuk és el­lenőrzésük. A nukleáris leszerelési ten­nivalókkal szorosan összefüg­gő feladatnak tartjuk az e fegyverek elterjedésének megakadályozására hivatott atomsorompó-szerződés erő­sítését, s ezzel párhuzamosan a nukleáris fegyvernek bir­tokában nem levő államok biztonságának szavatolását. A Magyar Népköztársaság közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, hogy: ne helyezzenek el nukleáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a mennyiségüket; ott, ahol már vannak. Nagymértékben elő­segítené a bizalom és a nem­zetközi biztonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein atomfegy­­vermentes és békeövezeteket alakítanának ki. Szeretném külön hangsú­lyozni, mennyire nagy jelen­tőségűnek tartom a Varsói Szerződés tagállamai által az idén januárban Prágában tett azon javaslatot, amely indítványozta a NATO-tagál­­lamainak, hogy kössenek ve­lük szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsö­nös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Mivel a világon létező fegy­verzetek túlnyomó többsége és legpusztítóbb fajtái e két szövetségi rendszer birtoká­ban vannak, úgy vélem, egy ilyen szerződés hathatós in­tézkedés lehetne a békét fe­nyegető cselekmények meg­előzésére. A Magyar Népköztársaság különleges fontosságot tulaj­donít a hadászati fegyverze­tek korlátozásáról és csök­kentéséről folyó szovjet— amerikai tárgyalásoknak, és őszintén reméli, hogy ered­ményesek lesznek. Az emberiség békés, jövő­jét súlyosan fenyegetné, ha a fegyverkezési hajszát ki­terjesztenék a világűrre. En­nek megelőzését szolgálja a most benyújtott nagy fontos­ságú szovjet javaslat, ame­lyet a Magyar Népköztársa­ság kormánya ezért teljes mértékben támogat. . Magyarországot — sok más európai országgal együtt — nyugtalanítja az új típusú amerikai nukleáris eszközök tervezett nyugat-európai te­lepítése. A meglevő straté­giai egyensúly megbontása messzemenő következmé­nyekkel járhat nemcsak Európa, hanem az egész vi­lág békéjére és biztonságára. Meggyőződésünk, hogy a leg­jobb megoldás Európa teljes atomfegyver-mentesítése len­ne, és erről a célról nem mondunk le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nem­zetközi helyzet alakulása le­hetővé nem teszi, a legelfo­gadhatóbb megoldást a kö­zép-hatótávolságú nukleáris eszközök számának csökken­tésében — és semmiképpen sem .növelésében — látjuk, hangsúlyoznom. Kivételesen fontosnak tartjuk, hogy a találkozó úgy döntött: össze­hívja az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedé­sekkel és a leszereléssel fog­lalkozó konferenciát. A madridi találkozó ered­ményes külügyminiszteri szintű befejezése reményt ad arra, hogy lehetséges a Hel­sinkiben megkezdett sokol­dalú folyamat továbbvitele. Erősíti abbeli meggyőződé­sünket, hogy a hetvenes évek kedvezőbb légköre nem múló epizód Európa történelmé­ben, s a jövő ismét az eny­hülési politikáé lesz. A Magyar Népköztársaság kormánya a maga részéről ezentúl is ennek érdekében fog munkálkodni, s arra fog törekedni, hogy — miként eddig is, a jövőben is — hiánytalanul végrehajtsa a helsinki záróokmány és a madridi záródokumentum el­veit és ajánlásait. Megtisztel­tetésként fogadjuk, hogy 1985-ben Budapest lesz a madridi találkozó által elha­tározott kulturális fórum színhelye, s megteszünk min­den tőlünk telhetőt, hogy e fontos rendezvény sikeres le­gyen. A magyar kormány őszin­tén kívánja, hogy a madridi eredmény legyen kedvező hatással a világ más térsé­geire is. Sajnos azonban a szélső­séges körök politikája világ­szerte kedvezőtlenül érinti a pozitív törekvéseket, hátrá­nyosan befolyásolja a vál­sággócok felszámolását célzó erőfeszítéseket. A mai feszült nemzetközi helyzetben nagy szerepet tölt be az el nem kötelezettek mozgalma, amelynek tagjai Földünk országainak és né­pességének nagy többségét képviselik. Új-delhi csúcsér­tekezletük újólag bizonyítot­ta, hogy az el nem kötelezet­tek igyekeznek hatékonyan elősegíteni korunk súlyos gondjainak megoldását. A velük való együttműködés további elmélyítése jelentős helyet foglal el a Magyar Népköztársaság külpolitikai törekvéseiben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdettől fogva részt vállalt a közel-keleti válság rendezési elveinek meghatározásából. Mégis évek óta olyan törekvések tanúi vagyunk, melyek az ENSZ távoltartására, külön­­megállapodásokra, egyes ér­dekelt feleknek a rendezési folyamatból való kirekeszté­sére irányulnak. Ezért tör­ténhet meg, hogy több mint egy évvel a Biztonsági Ta­nács határozatának egyhangú elfogadása után az izraeli megszálló csapatok továbbra is Libanonban vannak, s folytatódik a Palesztinai arab nép szenvedése és ki­szolgáltatottsága. Nyilvánvaló, hogy a közel­­keleti válság centrális ele­mének, a palesztin kérdés­nek a megoldatlansága s az igazságos és tartós rendezést célzó javaslatok elvetése csakis a válság további el­mérgesedéséhez vezethet. A Magyar Népköztársaság meg­győződése, hogy a térség helyzetét csak valamennyi érdekelt fél — köztük­­, Pa­lesztinai Felszabadítási Szer­vezet — részvételével tartott nemzetközi konferencián le­het rendezni. A békéért küzdő erők ag­godalmát az elmúlt időszak­ban nem csekély mértékben növelték a Közép-Amerika és a Karib-térség haladó or­szágai ellen indított akciók. Meggyőződésünk, hogy e vál­ságokat sem lehet az erőszak kategóriáiban gondolkodva, egyes hatalmak érdekeinek mindenek fölé helyezésével megoldani. Megoldásra itt is csak az vezethet, ha tiszte­letben tartják az érintett né­pek önrendelkezési jogát, felhagynak a belügyeikbe való beavatkozással, s le­mondanak a katonai fenye­getés, a megfélemlítés, a gazdasági és politikai nyo­más eszközeiről. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe szolidáris Latin-Amerika népeinek a nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért, a társadal­mi haladásért, az elnyomás és az új gyarmatosító törek­­vések ellen vívott küzdelmé­vel. Támogatjuk a földrész országai által a tárgyalásos rendezés, a térséget feszült­ségben tartó konfliktusok igazságos és békés megoldása érdekében tett közös lépése­ket. Hasonlóképpen nagyra ér­tékeli a Magyar Népköztár­saság az indokínai országok erőfeszítéseit a délkelet­ázsiai feszültség csökkenté­sére és támogatja a külügy­minisztereik áprilisi és jú­liusi tanácskozásán megfo­galmazott javaslatokat. A magyar kormány nagy jelentőséget tulajdonít a ciprusi probléma olyan bé­kés rendezésének, amely megfelel a szigetország mindkét népközössége érde­keinek, biztosítja a Ciprusi Köztársaság szuverenitását, el nem kötelezettségét, s ki­zár minden külső beavatko­zást. A magyar kormány osztja a nemzetközi közvélemény felháborodását azon, hogy a fajüldöző dél-afrikai rezsim apartheid politikája a széles körű nemzetközi elítélés elle­nére folytatódik. Namíbia esetében különö­sen szembetűnő, hogy a nem­zetközi feszültség növekedése közepette aktivizálódnak az újgyarmatosítás erői. Hiába a rendezés elveit tartalmazó biztonsági tanácsi és közgyű­lési határozatok, a dél-afri­kai rezsim és külső támoga­tóinak stratégiai és gazdasági érdekei miatt Namíbia még mindig nem nyerhette el a függetlenségét. Egyesek ön­kényes, ENSZ-határozat által nem szentesített feltételeket szabnak, igyekeznek háttérbe szorítani a SWAPO-t, a na­­míbiai nép egyedüli törvé­nyes képviselőjét. A magyar kormány elítéli ezeket a tö­rekvéseket és szorgalmazza, hogy — a pári­zsi Namíbia­­konferencia nyilatkozatával összhangban — hajtsák végre az ENSZ rendezési tervét. Közös erőfeszítéssel A nemzetközi kapcsolatok romlása, a világgazdaság el­húzódó válsága és bizonyos politikai indítékú lépések fo­lyamatosan kedvezőtlen ha­tással vannak a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi, pénügyi és műszaki-tudomá­nyos együttműködés szinte minden területére. Ez megne­hezíti a nemzetközi munka­­megosztásban különösen ér­dekelt országok, köztük Ma­gyarország helyzetét is. Köztudott, hogy a Magyar Népköztársaság tagja a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának, e nyitott gazda­sági közösségnek, élvezi a szocialista államok együtt­működéséből eredő biztonsá­got és előnyöket. Országunk azonban komolyan érdekelt a valamennyi államhoz fűződő gazdasági kapcsolatok erősí­tésében is, függetlenül azok társadalmi berendezkedésé­től és politikai hovatartozá­sától. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi gazdasági együtt­működés zavarainak meg­szüntetése csak közös erőfe­szítéssel, a kölcsönös előnyö­kön alapuló és megkülön­böztetésektől mentes együtt­működés bővítésével lehetsé­ges. Mi a magunk részéről minden erőnkkel ezen kívá­nnunk munkálkodni. Ezt kö­vetelik nemzeti érdekeink, s csak ezen az alapon látjuk megvalósíthatónak az ENSZ tagállamainak túlnyomó több­sége által jogosan , igényelt új, igazságosabb nemzetközi gazdasági rend és kapcsolat­­rendszer kialakítását is. A Magyar Népköztársaság úgy ítéli meg, hogy a nem­zetközi kapcsolatokra oly ká­ros előítéletekkel, nemzeti gyűlölködéssel, elzárkózás­sal szemben a legjobb esz­köz egymás megismerése. Ez kormányunk kiindulópontja az emberi kapcsolatok és az emberi jogok vonatkozásá­ban is. A szocialista Magyar­­országnak e területen sincs szégyellni- vagy rejtegetni­­valója. Mi az emberi jogok szférájából nem felejtünk ki az élethez és a munkához való alapvető jogot, s nem értünk egyet azokkal, akik szűkebbre vonják az emberi jogok körét. Köztudott, hogy részükről milyen propagan­­disztikus megfontolások ját­szanak ebben közre. De va­jon az, ha embereket töme­gesen fosztanak meg annak lehetőségétől, hogy társa­dalmuk hasznos tagjai, családjuk támaszai legyenek, nem érinti-e legközvetle­nebbül az élet minőségét és az emberi jogok érvényesü­lését? Elvi álláspontunk az, hogy a nemzetközi közösségnek el­sősorban az emberi jogok tö­meges és durva megsértésére kell felhívnia a figyelmet. Ezek közül külön is kieme­lem az apartheid, a faj, a bőrszín, a nemzeti kisebbségi hovatartozás és a hitfeleke­­zet alapján előforduló jog­sértő megkülönböztetéseket. Sajnos az ilyesmi sok ország­ban mindennapos jelenség. A Magyar Népköztársaság ezt határozottan elítéli. A magyar kormány úgy véli, hogy erőfeszítéseinket az ilyen gyakorlat megszün­tetésére kell összpontosítani, nem pedig olyan propagan­dakampányok szervezésére, amelyek az emberi jogok ne­mes eszményeit tőlük idegen politikai szándékok eszközei­vé alacsonyítják. Az alapokmány céljai szerint minél feszültebb a nemzet­közi helyzet, annál inkább nő minden egyes állam fele­lőssége a békéért. A magyar kormány a felelősség ráeső részét vállalva, mindenütt, ahol erre adottságainál fogva lehetősége van, a párbeszéd, a tárgyalások alternatíváját állítja szembe a konfrontáci­­ós törekvésekkel. Úgy véljük, hogy ebben, miként a viták békés, tárgyalásos rendezésé­ben, az ENSZ-nek jelentős szerepet kell betöltenie. Ezért a Magyar Népköztársa­ság kormánya határozottan kiáll az ENSZ alapokmány szerinti szerepének erősítése, hatékonyságának fokozása mellett. A Magyar Népköztársaság eddig is partnere volt, és ezután is partnere kíván len­ni minden kormánynak a bé­ke erősítését célzó nemzetkö­zi együttműködésben. Meg­győződésünk, hogy nincs az a vitás kérdés, amelyet ne lehetne békésen, tárgyalások útján rendezni­ .A leghatáro­zottabban elvetjük azt a korunkban öngyilkos alter­natívát, hogy a fegyverek mondják ki a végső szót. A Magyar Népköztársaság, amelynek külpolitikája egy­beesik az alapokmányban megfogalmazott nemes célok­kal és elvekkel, kész arra, hogy kivegye részét­ a világ­­szervezet béke-erőfeszítései­ből. Küldöttségünk ebben a szellemben vesz részt a jelen ülésszak munkájában. Köszönöm a figyelmüket. *** NEW YORK, 1983. szep­tember 30. (MTI) — Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke pénteken New Yorkban részt vett és rövid pohárköszöntőt mondott azon az ebéden, amelyet Henryk Jablonski, a Lengyel Államtanács elnöke adott. Az Elnöki Tanács elnökét pénteken délután, az állandó magyar ENSZ-képviselet épületében felkereste Isidoro Malmierca Peoli kubai kül­ügyminiszter. Pénteken délután Losonczi­ Pál találkozott Szpirosz Kip­­rianuval, a Ciprusi Köztár­saság elnökével. Este a magyar államfő ta­lálkozott a New Yorkban működő magyar képviseletek munkatársaival és családtag­jaikkal, s tájékoztatót tartott számukra időszerű politikai kérdésekről. Dr. Várkonyi Péter kül­ügyminiszter pénteken dél­előtt újabb három kollégájá­val találkozott és folytatott megbeszélést bilaterális és nemzetközi kérdésekről. El­sőként Abdel Halim Had­­dam szíriai külügyminiszter­rel, majd Marvan al-Kasszem jordániai külügyminiszterrel tárgyalt. Ezután került sor megbeszélésére Rashleigh E. Jacksonnal, Guayana külügy­miniszterével. Helsinki és Madrid szellemében Három évig tartó tárgya­lássorozat után a madridi európai biztonsági és együtt­működési találkozó tartal­mas és kiegyensúlyozott zá­ródokumentum elfogadásával fejezte be munkáját. E záró­­dokumentum hosszú évek óta az első lényeges és széles kö­rű kelet—nyugati megálla­podás, amelynek jelentőségét az adott nemzetközi helyzet­ben aligha szükséges külön Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese pénteken tárgyalást folytatott a meghívására hazánkban tartózkodó Norbert Stegerrel, az Osztrák Köztársaság alkancellárjával, kereskedelmi és iparügyi miniszterrel. A grenadai miniszterelnök sajtóértekezlete Maurice Bishop, a grena­dai népi forradalmi kormány és az Új Mozgalom Párt (JEWEL) elnöke — aki Lá­zár György miniszterelnök vendégeként, hivatalos láto­gatáson tartózkodik hazánk­ban — pénteken a Chinoin Gyógyszer- és Vegyészeti Termékek Gyárának tevé­kenységével ismerkedett. A nap folyamán Nagy Já­nos külügyi államtitkár Uni­son Whiteman külügyminisz­terrel folytatott megbeszélést időszerű nemzetközi kérdé­sekről. Maurice Bishop délután találkozott a magyar sajtó munkatársaival. Utalt a közép-amerikai or­szágok helyzetére, a gazdasá­gi függetlenségük erősítését és a térség biztonságának megszilárdítását célzó erőfe­szítéseikre. Kitért arra is, hogy a több államot magá­ban foglaló Coontadora-cso­­port tevékenysége elősegít­heti a térség vitás kérdései­nek megoldását, stabilitásá­nak megteremtését. Végezetül hangoztatta, hogy a társadalmi haladásért végzett munkájukban, a gaz­dasági felemelkedést szolgá­ló, országépítő terveik meg­valósításában hasznosíthat­ják, s hasznosítani is kíván­ják a szocialista országok ta­pasztalatait is. *** Maurice Bishop látogatá­sának hivatalos programját befejezve néhány napot ha­zánkban pihen. (MTI) A közélet hírei Debrecenben rendezik a megyei városok KISZ-titká­­rainak és úttörőelnökeinek találkozóját, melyre szep­tember 29-én este érkeztek a vendégek. Szeptember 30-án délelőtt a Kereskedelmi és Vendég­látóipari Vállalatok debrece­ni KISZ-bizottságán tettek látogatást a KISZ-titkárok, míg az úttörőelnökök ez idő­­alatt megtekintették az Álta­lános Nevelési Központot. A délutáni órákban tanácsko­zást rendeztek­, melynek té­mái: az ágazati KISZ-bizott­­ságok tevékenységének ta­pasztalatai, a közigazgatási átszervezésből adódó új fel­adatok. A vitaindítót dr. Deb­­reczeni Ferenc, a Debrecen városi KISZ-Bizottság első titkára tartotta. A délutáni órákban részt vett a tanács­kozáson Nyitrai István, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára is. Szombaton a vendégek a Hortobágyi Nemzeti Park ér­dekességeivel , ismerkednek majd vasárnap utaznak ha­za az országos tanácskozás után. A Kínai Népköztársaság megalakulásának 34. évfor­dulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke táviratban üdvözölte Li Hszien-nien ál­lamelnököt és Csao Ce-jan­­got, az államtanács elnökét. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára pénteken fogadta Roman Ma­­linowskit, a Lengyel Egyesült Néppárt elnökét, a lengyel minisztertanács elnökhelyet­tesét, aki a bábolnai napok rendezvénysorozatára érke­zett hazánkba. Pénteken ülést tartott a Fővárosi Tanács. Az ülésen részt vett és felszólalt Maró­­thy László, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára is. Kelemen Lajost szeptem­ber 30-i hatállyal saját kéré­sére, nyugállományba vonu­lása miatt, érdemei elismeré­sével felmentették általános elnökhelyettesi funkciójából, illetve végrehajtó bizottsági tagságából. Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára pénteken fogadta George Habbast, a Népi Front Palesztina Felszabadításáért Szervezet főtitkárát, aki kül­döttség élén tartózkodik ha­zánkban. r ítélet a totóperben Pénteken a Fővárosi Bíróságon — zsúfolásig megtelt tanácskozó­­teremben — ítéletet hirdettek ab­ban az első fokon befejeződött büntetőügyben, amelyet a Szekszárdon elbírált, ugyanilyen ügyhöz hasonlóan totóperként ismer a közvélemény. Harmin­can kerültek a vádlottak­­padjá­ra, közülük öten előzetes fogva­­tartásból előállítva hallgatták meg a Fővárosi Bíróság döntését, amelyet több mint egyhónapos tárgyalássorozat után hirdetett ki az eljáró büntetőtanács elnö­ke. A büntetést az­ elsőrendű vád­lott Faragó Józsefnél hat-, a har­madrendű Perei Gyulánál — hal­mazati büntetésül — öt-, a má­sodrendű Pataki Miklósnál négy­évi szabadságvesztésben állapí­totta meg a bíróság, öt-öt évre eltiltotta őket a közügyektől, el­kobozta személygépkocsijukat, emellett kártérítés címén köte­lezte a bíróság Faragót tízmillió, Pereit és Patakit 5,2-5,2 millió forint megfizetésére az OTP Sportfogadási és Lottó­igazgatóságának mint magánfél­nek, összesen mintegy 26 millió forint kártérítést kell fizetnie a harminc elítéltnek, akik közül a bíróság hat hónaptól három évig terjedő­­ végrehajtásában sokaknál felfüggesztett — sza­badságvesztés-büntetést, köz­ügyektől eltiltást, illetve több ezer forintos pénz-mellékbü­nte­­tést szabott ki. Az ítélet nem jogerős: az ügyész valamennyi vádlott ese­tében súlyosbításért, a vádlottak és védőik mindegyike pedig eny­hítésért fellebbezett, Ítéletet hirdettek pénteken a szekszárdi tetőperben is. A bíró­ság a 43 vádlottat — totozókat, labdarúgókat, játékvezetőket — folytatólagosan elkövetett, külö­nösen nagy kárt okozó csalás — illetve abban társtettesként, vagy bűnrészesként való részvétel­e bűntettében mondotta ki bűnös­nek. Molnár Tibor elsőrendű vád­lottat a bíróság 4 év és hat hó­nap börtönben eltöltendő sza­badságvesztésre ítélte, s 6 évre eltiltotta a közügyek gyakorlá­sától. Mészöly Józsefre 3 év és négy hónap börtönben eltöltendő szabadságvesztést szabtak ki, s 5 évre tiltották el a közügyek gyakorlásától. Lipovszki Györ­gyöt 3 évi börtönben eltöltendő szabadságvesztésre és a köz­ügyek gyakorlásától 3 évre való eltiltásra ítélték. Törőcsik Béla ötödrendű vádlott büntetése 2 évi börtönben eltöltendő sza­badságvesztés és a közügyek gyakorlásától 3 évi eltiltás, Csö­­tönyi Dánielé 1 év és öthónapi, börtönben eltöltendő szabadság­­vesztés és a közügyek gyakorlá­sától 3 évi eltiltás.

Next