Hajdú-Bihari Napló, 1985. január (42. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-03 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! HAJDÚ­BIHARI XLH. ÉVFOLYAM 1. SZÁM ÁRA, 1,80 FORINT 1985. I. 3., CSÜTÖRTÖK A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Merőben új irányítás született — mau .«wmi^’iKreaKi!«Mrejr»Brc^^ J hj u Kombináttá neveztük ki a Debreceni Konzervgyárat Eseménynek nézett elő az év első munkanapján a Deb­receni Konzervgyár mun­káskollektívája. Az ország­ban elsőnek ebben a gyár­ban jelentették be a meg­alakulását egy új vezetési formának, neve: vállalati ta­nács. A megalakulást de­mokratikus jelölés előzte meg. A tanácsba tizenhat munkást választottak be. Az előkészítő bizottság tagjai nem rejtették véka alá, hogy ez a választás igen harcos volt. A tizenhatból három jelölt helyébe újakat a dol­gozók állítottak. Hogy kik, miért lehettek jelöltek, arról a munkaterületek fontossága döntött. A vállalati tanács­­nak egyébként harminckét tagja van. A párttitkár, Kiss A. Lilla arra a kérdésre, hogy miért a konzervgyár kezdi így az évet, így válaszolt: „Jobb egy azonnali átállás, ne me­net közben zavarjuk meg a munkát.” Tizenegy óra harminc perckor aztán kezdetét ve­hette az egyszerű, de jelentő­ségéhez illő ünnepélyes ak­tus. A meghívottak közt je­len volt Tóth Imre, a megyei pártbizottság titkára, Olajos Ernő, a városi pártbizottság titkára, Szénás Sándor, az SZMT vezető titkára, Faze­kas Károly, a Termelőszö­vetkezetek Hajdú-bihari Szö­vetségének titkára és a MÉM képviselői. Mindenekelőtt Koroknái Sándorné, a gyár szakszerve­zeti titkára mint a válasz­tást előkészítő bizottság ve­zetője a választási eredmé­nyeket jelentette be. 1735 szavazatból 1678 volt érvé­nyes, a vállalati tanácsra úgyszólván mindenki vok­solt. Először is a konzerv­gyár elnevezésének megvál­toztatását foglalták napi­rendi pontba. A vállalat el­nevezése ezentúl Debreceni Tartósítóipari Kombinát. E határozatot az elnevezésről a Mezőgazdasági és Élelmezés­­ügyi Minisztérium hozta a pénzügyminiszterrel egyet­értésben 1985. január 1-i ha­tállyal. A harminckét tagú vállalati tanács elnöke Bauer Kálmán lett, helyettese Die­nes Lajos. A megalakulást bejelentő vállalati tanács rögtön „működésbe” kezdett, titkosan szavazva megerősí­tette immár vezérigazgatói funkciójában dr. Nagy Gá­bort, a vállalat eddigi igaz­gatóját és ez azt jelenti, hogy posztján öt évig a vállalati tanács élén ő az irányítás el­ső embere. A vezérigazgató a bizalomtól meghatva kö­szönte meg a megerősítést, s azt mondta: „Az ország vezetői úgy gondolták, hogy a termelés irányítását demokratizálni kell, s őszintén mondom, hogy ettől az új vezetési for­mától sokat várok. Nyilván másfajta lesz a stílus, s na­gyon remélem, hogy mind­annyian s még inkább ma­gunkénak érezzük ezt a gyá­rat. A vállalati tanács a gyár közvéleményét képvise­li, s ebben mint lehetőségben óriási felhajtóerőt érzek, e tanács nem formálisan fog véleményt mondani.” Kis szünet következett, délután kettőre a­ sűrítő­üzembe munkásgyűlést hir­dettek, volt idő tanulmá­nyozni az új szervezeti és működési szabályzatot, s an­nak is talán legfontosabb ré­szét, amely az új vállalati ta­nács hatáskörével foglalko­zik Érdemes ebből kiemelni, hogy a vállalat, illetve a kombinát hosszú, közép- és rövid távú terveinek, s álta­lában a stratégiai tervek döntést megalapozó kidol­goztatásáért a vezérigazgató felelős. Ő viszont köteles gondoskodni arról, hogy a vállalati tanács rendelkez­zen mindazokkal az infor­mációkkal, melyek megala­pozzák, megalapozhatják a döntés meghozatalát. A vál­lalati tanács kizárólagos döntési hatáskörébe tartozik a jelentősebb fejlesztések el­fogadása, a nagyobb hitel­­felvételek realizálása, a te­vékenységi kör megváltozta­tásának elhatározása, a vál­lalat mérlegének és ered­ménykimutatásának jóváha­gyása, a munkaerő foglal­koztatására vonatkozó je­lentős döntések meghozata­la, ugyanakkor a vállalat ve­zérigazgatója jogosult a vál­lalati tanácstól a véleményt bármilyen általa fontosnak­­tartott kérdésben kikérni. Kezdeményezheti a vállalati tanács összehívását. Mindez valóban azt mu­tatja, hogy az irányítási rendszer tovább fejlődött, s az is kiderült, hogy ráter­mett munkások a jelöltek. A tanács két tagja Ur­­gyán János és Zelenka Sán­dor rövidke nyilatkozatban ugyan, de hangot adott an­nak, hogy miért tartják máris életképesnek ezt a kollektív vezetési formát. Urgyán János azt mondta, hogy a konzervipari kombi­nát egésze fölött ugyan nem tud áttekinteni, de apró és egyáltalán nem lényegtelen, a munkásokat foglalkoztató kérdésekről tud közvetíteni. „Az is nyereség, ha bátrab­bak leszünk e közvetítésben, de az is, hogy ezáltal felerő­södhet, megerősödhet a tu­lajdonosi érdek.” Zelenka Sándor pár per­cig gondolkodott a felelet előtt, s így foglalta össze mondanivalóját: „Végtelenül nehéz most nyilatkozni ar­ról, hogy mi várható, egy biztos, hogy a megbízatás máris felelősséget ró ránk. De konkrétan, hogy miben, az majd csak az első, az ezt követő ülés után mondható meg. Egy bizonyos, a válasz­tások a demokrácia minden körét végigjárták, s eddig talán csak a termelési ta­nácskozás volt az a fórum, ahol a demokratizmus ilyen mértékben megnyilvánult.” A sűrítőüzemi munkás­gyűlésen kis, ácsolt pódium várta a mikrofon elé lépő­ket. A fehér köpenyes lá­nyokhoz és asszonyokhoz, a kék köpenyes férfiakhoz elő­ször Tóth Imre, a megyei pártbizottság titkára szólt, s lényegében ő jelentette be a nagy változást, de számot adott az elmúlt esztendő gazdasági előrelépéséről is, arról, hogy csak méltatva beszélhetünk eredményeink­ről. Biztató szavakat­ mon­dott a reáljövedelem érté­kéről, s persze arról is, hogy e tartósítóipari kombinátban a vállalati tanács is törheti a fejét, hogyan tovább? Dr. Nagy Gábor vezér­­igazgató a népes munkás­gyűlésen ugyancsak az el­múlt évre tekintett vissza a gyár szemszögéből. — Elég komoly gondjaink adódtak év közben — mond­ta —, a nyersanyag-kiesés, ami az időjárásnak volt „kö­szönhető”, nem várt problé­mák elé állította a gyárat. A külpiacon sem volt derűs az égbolt, estek, csökkentek az árak. Az eredeti terv még­sem változhatott meg, csak átprogramozódott. A terme­lési érték a fenti kedvezőt­len tényezőkkel szemben 17 százalékkal nőtt, s ez több mint 3,3 milliárd forintot tesz ki. E szám még nyers, de valós. Sajnos, szállítási problémák is hátráltatták az exportot. A szovjet export­ról van szó elsősorban. A dolláros árbevétel értékben 32 százalékos növekedést je­lent a bázishoz képest. Ez az árbevétel 11 millió dollárra ugrott Dr. Nagy Gábor nem felej­tette ki összegzéséből a vidé­ki üzemeket, az integrációt. Ezek az üzemek javítják a választékot, mindazt, ami el­adható. A gyár a nyereség­gel sem áll hadilábon. Több­re számít, mint tavaly. A gépesítés, a­­ felszereltség korszerűsítése nem­­ állt meg, folytatódik. Főleg a csoma­golás minőségében akarnak újat hozni. A munkások hozzászólásai mind-mind a támogatásuk­ról biztosították a célkitűzé­seket. Rábai Eszter, a hűtő­üzem dolgozója ezzel a gon­dolattal állt ki a dolgozók elé: Segítenünk kell minden olyan törekvést, ésszerű megoldást, amellyel a terme­lés csak gazdaságosabb le­het. LOSONCZI PÁL ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE KONGRESSZUSRA KÉSZÜLÜNK MENNYIT ÉR EGY KÉPVISELŐ? (3. oldal) EZ AZ ÉV IS JÓL KEZDŐDIK! JOGERŐS ÍTÉLET A KALAPÁCSOS GYILKOS ÜGYÉBEN_______________(4. oldal) VAN-E TÚLTERHELÉS AZ ISKOLÁBAN KÉT IPARMŰVÉSZ KÉPERNYŐ (5. oldal) MI SZÁMUNK TERTELMÉBŐL: Üzemcsarnok-a­vatás az év első munkanapján A szociális ellátásra is gondolt a Debreceni Finommechanikai Vállalat fős állományi létszám jelen­tős része, mintegy nyolcvan munkás élvezheti itt ezen­túl a kor igényeihez minden­képpen közelebb álló mun­kakörülményeket, míg az át­csoportosítás révén szabaddá lett munkatermekben autó­­karosszéria-lakatos tanulók­nak létesítenek tanműhelyt. Szép foglalkoztató helyiség­hez jutnak azok az elektro­nikus műszerész tanulók is, akik eddig meglehetősen mostoha körülmények közt szerezhették meg gyakorlati ismereteiket. Az új ipari csarnok leg­nagyobb részét a géplakatos üzem dolgozói foglalják el, de helyet kap benne a nem­rég alakult és gyorsan fej­lődő elektronikus üzemrész is, azaz a vállalat legspecifi­­kusabb termékeinek lesz gyártási színtere a létesít­mény. Első helyen érdemel­nek említést ezek közül azok a laminális bokszok (rendkí­vül nagy tisztaságú munka­teret biztosító készülékek), amikből 1984-ben kétszázhú­szat gyártott a vállalat, fő­leg hazai megrendelőknek, de exportra, sőt tőkés exportra is jutott belőlük. Itt készül­nek továbbá az ATOMKI- val kötött együttműködési szerződés keretében gyártott s az ATOMKT által kifejlesz­tett műszerek (nagyfeszült­ségű tápegységek, elektroni­kus vákuummérők, ultravá­kuum, szivattyúk stb.). A kétszintes, könnyűváz­­szerkezeti­ épületben ebédlő­nek, továbbá öltözőnek és zuhanyozónak i­s jutott hely, mégpedig nem is kevés: a tága­ öltöző mellé — már a jövőre gondolva — olyan zuhanyozóhelyiséget tervez­tek és építettek, amely há­romszáz személyt képes kul­turáltan kiszolgálni. Fontos esemény avatta ün­nepivé az év első munka­napját a Debreceni Finom­­mechanikai Vállalat életé­ben: két és fél esztendei ki­vitelező munka után január 2-án átadták rendeltetésének a vállalat új, 1200 négyzet­­méteres üzemcsarnokát, ami hitel nélkül, saját erőből lé­tesült és 14,5 millió forintba került. A délutáni műszakváltás­kor megtartott avatáson, amelyre az első és második műszakos dolgozók jelenlé­tében került sor, a megyei és városi párt- és tanácsi szer­vek képviselői körébe­n jelen volt Tier László, Debrecen város tanácselnök-helyette­se. — Abban az időben vág­tunk bele a beruházásba, amikor az a mondás járta, hogy a legjobb beruházás a meg nem kezdett­ beruházás — emlékeztette a jelenlevő­ket Vajda János igazgató a két és fél esztendővel ez­előtti helyzetre s a kocká­zatvállalásra, ami végül is — úgy tűnik — igazolást nyerhet a mai körülmények által. Ma ugyanis úgy jön a vállalatnak a korszerű (duna­újvárosi könnyűvázszerke­zetű) ipari csarnok, mint egy nagy fellélegzés. Az 520 s • Termelési tanácskozáson avatták fel az üzemcsarnokot A délelőttös műszak már az új helyen kezdte a terme­lést (Fotó: Nagy Gábor) Évindító munkásgyűlések Az új esztendő első munkanapján műszak­kezdéskor országszerte több nagyvállalatnál tartottak munkásgyűlést, amelyen értékelték a tavalyi eredményeket és ismertették az új év legfontosabb feladatait. Az Ikarus mátyásföldi gyárában Nagy Gá­bor vezérigazgató egyebek között elmondta: az idén 20 milliárd forintnyi járművet és alkatrészt készítenek. A Csepel Autógyár szigetszentmiklósi törzsgyárában tartott munkásgyűlésen részt vett és köszöntötte a kollektívát Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök-helyettes. Munkásgyűlést tartottak a Dunántúli Kő­olajipari Gépgyárban is, ahol mintegy öt­ezerféle terméket készítenek. A Miskolci Járműjavítóban tartott évindí­tó munkásgyűlésen Varga Zoltán igazgató azt fejtegette, hogy a megváltozott gazdasá­gi szabályokhoz igazodva minden eddigi­nél jobban kell törekedni a nyereséges ter­melésre. A Kaposvári Húskombinátban a vállalat vezetői arról szóltak, hogy az idén fokozni kell a minőségi hústermelést. A Szegedi Szalámigyárban rendezett gyű­lésen Bálint László vezérigazgató elmondta: az idén üzembe helyezik a legkorszerűbb berendezésekkel felszerelt új sertésvágó­­csarnokot. A Tatabányai Szénbányák munkásgyűlé­sén, amelyet a délelőttös műszak befejezése után a városi sportcsarnokban rendeztek, Fekete Lajos vezérigazgató hangsúlyozta, hogy 1985 kiemelkedő év lesz a vállalat életében. A székesfehérvári Videoton Elektronikai Vállalat munkásgyűlésén Papp István ve­zérigazgató arra hívta fel a figyelmet, hogy 1985-ben is a hatékonyság növelése, a vi­lágpiaci pozíciók megőrzése és erősítése, va­lamint a készletgazdálkodás javítása lesz a vállalat legfontosabb feladata. A Székesfehérvári Könnyűfémmű dolgo­zói előtt Tóth Géza igazgató arról számolt be, hogy a magyar alumíniumipar egyik leg­nagyobb üzeme a tavalyelőtti veszteséges év után 200 millió forint eredménnyel zár­ta az 1984-es esztendőt, s jelentősen növel­te tőkés exportját. A Szolnoki Mezőgép Vállalat munkásgyű­lésén elmondták, hogy ebben az évben a vállalat a tavalyival azonos termelési érték előállítását tervezi. A Magyar Gördülőcsapágy Művek gazda­sági egységeinél — a debreceni, a diósdi és a balmazújvárosi gyárakban, valamint a budapesti kereskedelmi igazgatóságon m a a vállalat gazdasági vezetői arról számoltak be, hogy az idén több mint 30 millió külön­féle gördülőcsapágy készül az MGM-ben, s változatlanul fontos feladatuk, hogy ke­reskedelmi tevékenységükkel biztosítsák a népgazdaság teljes csapágyszükségletét. Nö­velik tőkés exportjukat, amelynek értéke a tervek szerint ebben az évben eléri a 11,5 millió dollárt. Az új esztendőben jelentős feladatok várnak a gyártmányfejlesztőkre: 1985-ben húsz új csapágytípus kifejlesztését tervezik. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár munkásgyűlésén elmondták, hogy az éveken keresztül sok gonddal-bajjal küszködő nagyüzem életében tavaly fordulat követ­kezett be: a második félév minden hó­­napja már nyereséget hozott. (MTI)

Next