Hajdú-Bihari Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

I­I HAJDÚ-I I I I I I ■ I ■ I ■ II MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ­ Meg kell teremteni a kapcsolatok javításának feltételeit Szovjet-amerikai külügyminiszteri megbeszélés Helsinkiben Helsinki, 1985. július 31. (MTI) — A szovjet—ameri­kai viszonyról, mindenek­előtt a novemberi Gorba­csov—Reagan találkozóról, továbbá nemzetközi kérdé­sekről folytatott háromórás megbeszélést Helsinkiben Eduard Sevardnadze szovjet és George Schultz amerikai külügyminiszter. Vlagyimir Lomejko, a szov­jet hivatalos szóvivő a talál­kozót „érdekesnek, őszinté­nek és hasznosnak" minősí­tette a Finlandia palotában megtartott sajtótájékoztató­ján közvetlenül a külügy­miniszteri eszmecsere befe­jezése után. Lomejko sza­vaiból kitűnt, hogy a két mi­niszter igen alapos eszme­cserét folytatott a nemzetkö­zi helyzetről, a szovjet—ame­rikai viszonyról és a novem­beri csúcstalálkozóról. Szov­jet részről ezen egyebek kö­zött aláhúzták, hogy a csúcs­­találkozón meg kell teremte­ni a feltételeket, hogy a két­oldalú kapcsolatokban fordu­lat álljon be. Hangsúlyozták továbbá, hogy a két ország közötti dialógus középpontjá­ba a világűrbeli fegyverke­zési hajsza megelőzésével és a földön folyó fegyverkezési hajsza leállításával kapcso­latos kérdéseket kell állíta­ni. Eduard Sevardnadze a megbeszélésen kijelentette: megengedhetetlen, hogy újabb területekre terjesszék ki a katonai előkészületeket, óvott attól is, hogy kísérlete­ket tegyenek a Szovjetunió belügyeibe való beavatkozás­ra. A szovjet vezetés szerint egy szovjet—amerikai csúcs­­találkozó, amennyiben az egyenlőség, a be nem avat­kozás és a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása alapján kerül megrendezésre, minden területen ösztönzést adhat a kapcsolatok javításához. Sevardnadze ezt az alkal­mat is felhasználta arra, hogy ráirányítsa a figyelmet Mi­hail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának az atom­fegyver-kísérletek teljes mo­ratóriumára vonatkozó kez­deményezésére. Kérdésekre válaszolva Vla­gyimir Lomejko elmondta, hogy szovjet részről nem te­kintik véglegesnek a morató­rium kérdésében eddig tett amerikai megjegyzéseket, köztük Schultz külügyminisz­ternek a helsinki repülőté­ren hétfőn elhangzott eluta­sító nyilatkozatát. Szovjet részről a tárgyaló­­asztalnál Eduard Sevard­nadze mellett ott ült Viktor Komplektov külügyminisz­ter-helyettes és Anatolij Dob­­rinyin washingtoni szovjet nagykövet is. Jelen voltak a tárgyalóteremben más szov­jet diplomaták is, köztük Jurij Kvicinszkij, aki Génf­ben a fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon a közép-ható­távolságú rakétákkal foglal­kozó munkacsoportot vezeti szovjet részről. Az amerikai oldalon Scultz mellett ott volt Max Kampelman, a gen­fi amerikai tárgyalóküldött­ség vezetője, Paul Nitze, az amerikai elnök fegyverzet­korlátozási főtanácsadója, Rozanne Ridgway, az euró­pai ügyekkel foglalkozó új amerikai külügyi államtit­kár, Mark Palmer államtit­kár-helyettes­, a kelet-euró­pai ügyek vezető külügymi­­nisztériumi szakértője és több más diplomata. Scultz amerikai külügy­miniszter a találkozó befe­jeztével amerikai újságírók előtt kijelentette, hogy az eszmecserét „értékesnek és fontosnak” találta. Később az „érdekes, hasznos, őszinte, gyakorlatias és termékeny" jelzőket használta a három­órás megbeszélés légkörének és eredményeinek jellemzé­sére, de annak tartalmáról nem sok információval szol­gált. Amerikai hivatalos szemé­lyiségek tájékoztatása sze­rint Schultz négy témában ter­jesztette elő kormánya állás­pontját. A fegyverzetkorláto­zás kérdésében, az úgyneve­zett regionális témákban (ez alatt a közel-keleti és kö­zép-amerikai helyzetet szok­ták érteni, de amerikai rész­ről gyakran ebben a „rubri­kában” tárgyalják az afga­nisztáni és kambodzsai prob­lémát is). Szóba hozták az emberi jogok témáját, s az amerikai háttér-tájékoztatón csak utolsó helyen említették a kétoldalú kapcsolatok kér­dését, elismerve, hogy a mos­tani megbeszélés „jó első lé­pés volt ahhoz, hogy a genfi csúcstalálkozót hasznossá te­gyék". A csúcstalálkozóról megkezdett dialógusnak — közölték továbbá amerikai részről — folytatása lesz. Eduard Sevardnadze az ENSZ-közgyűlés ülésszaka idején a washingtoni Fehér Házban találkozik Reagan el­nökkel. Az egyéb megvitatott kér­désekről amerikai részről megjegyezték, hogy új javas­latok ezúttal nem hangzottak el, s a két külügyminiszter első találkozójáról lévén szó, nem is ez volt a cél. Schultz külügyminiszter a tárgyalá­sok eredményét abban fog­lalta össze, hogy „míg egyes területeken látunk bizonyos előrehaladást, bizonyos, na­gyon mély nézetkülönbségek továbbra is megvannak". *** A külügyminiszteri talál­kozó szerda délutáni plená­ris ülésén Csehszlovákia, Málta, Nagy-Britannia, Svéd­ország, Ciprus, Olaszország és Spanyolország külügymi­niszterei értékelték az euró­pai kontinensnek a helsinki záróokmány aláírása óta megtett útját. Dr. Pozsgay Imre a nyári egyetemen Rendkívüli érdeklődéssel kísért, nagy sikerű fórumot tartott dr. Pozsgay Imre, az MSZMP KB tagja, a Hazafi­as Népfront főtitkára a Deb­receni Nyári Egyetem hall­gatóinak. A HNF főtitkárát dr. Pálfy István, a nyári egyetem igazgatója köszön­tötte, majd dr. Pozsgay Imre részben előzetesen hozzá el­juttatott, részben a helyszí­nen f­eltett kérdésekre vála­szolva rajzolt képet politikai életünk alapvető folyamatai­ról, illetve azok politikai ha­tásairól. A fórumon részt vett dr. Onosi László, az MSZMP megyei bizottságá­nak titkára, dr. Gyarmati Kálmán, a Hajdú-Bihar me­gyei Tanács elnökhelyettese és dr. Oláh Lajos, a HNF debreceni városi bizottságá­nak titkára. Ez az alkalom egyben meg­nyitója is volt a nyári egye­temeken immár hagyomá­nyos „népfronthét” színes programjának is. 1111 Az idézőjel is sejteti, hogy sajnos, nem finn testvéreink kellemes szokását örökítettük meg a BIOGAL Gyógyszer­­gyárban, de a szaunázásra emlékeztetett, hogy hol a homlokunkat törölgettük, hol a hirtelen libabőrös karun­kat simogattuk ebben a ki­sebb „gyárvárosban” (mint­egy két és fél ezren dolgoz­ „ Szaunázó ” vegyészek­ nak itt), miközben a Kémia I. fermentáló 3-as számú műhelybe, csarnokba igye­keztünk kísérőnkkel, Szalkó Éva energiagazdálkodási cso­portvezetővel. Azért valami mégiscsak a természetre emlékeztet — a csövek, épü­letek között fecskék lakoz­nak, itt-ott katicabogarakat fedezünk föl! A műhely melegének jel­lemzésére egykönnyen nem találunk szavakat,, ám úgy hisszük, az embertelen jelző sem túlzás. Nézzük a hőmé­rőt: a higanyszál a 34-ig kú­szott föl a fokbeosztáson, pe­dig nem is itt, hanem a ké­szülékek közvetlen közelében kényszeríti útjukra az izzad­ságpatakokat a hőség. — Emellett még az illatok s a zaj miatt is nehezebb a munka — mondja Szalkó Éva. — Tényleg nehéz, tu­dom, én is ezt csináltam, ezt tűrtem hosszú évekig. Az orrfacsaró, átható sza­gokat az alapanyagok keve­réke­s feldolgozásuk áraszt­ja, a zajt a gépek, beren­dezések. Ez a részleg úgy­mond alapüzem, azaz a gyár termelési folyamatában el­sőrangú szerepet játszik. Ez szakmai nyelven így hangzik: intermedier gyártás. Vagyis csak az itt folyó munka szempontjából készülnek késztermékek, ezek jó részét külföldre szállítják, más ré­szét a többi üzemnek gyárt­ják további feldolgozásra. Egy műszakban összesen (tehát beleértve az előkészí­tőket, a laboránsokat, a ké­szülékkezelőket, az irányító­kat s a karbantartókat) hú­szan dolgoznak. A munka egyébként folyamatos, vagy­is három műszakban termel­nek. Kik? Zömmel nők. Raj­tik Ibolya üzemmérnök, Ka­zincbarcikán végzett, a vegy­ipari automatizálási karon, ’83-ban jött ide a Borsodi Vegyi Kombinátból, ő a mű­szerek első számú felelőse. Tani Emma négy évvel ez­előtt betanított munkásként kezdett. Rábáról ingázott na­ponta. Tavaly szakmunkás­bizonyítványt szerzett, most készülékkezelő, s már nem ingázik, inkább fizeti a nem kevés albérleti díjat. Mindegy, melyiküket em­lítem, egyformán tűrik az embert próbáló körülménye­ket. Alig látni rajtuk, hogy megviseli őket a „szauna”. Nekik nem jut abból az ál­dásból, amit a szeszes olda­tokkal teli üvegballonok kap­nak a gyógynövény-feldolgo­zó mellett. Friss, hűs víz­permet hull rájuk. — Önök hogyan védekez­nek a hőhullámok ellen? A sarkig kitárt ablakokra mutatnak. — Ablaktechniká­val. A műszerszobában viszont szívesen ülünk le. Kellemes hűvösség ölel körül. Le­gyint a „műszeres”. — ... mert most épp jó a klímaberendezés. Jöttek volna tegnap vagy előtte, majd meggyulladtunk. A zajfülkében (vagy ahogy itt hívják, a süketszobában) fiatal szőke lány, Oláh Csil­la. Szívesen jön ki a bá­­gyasztó forróságból. Csilla is két éve dolgozik a BIO­­GAL-ban, Leninvárosban vegyipari szakközépiskolát végzett. — Különben nánási va­gyok. Én sem ingázom, be­költöztem albérletbe. Hár­man vagyunk egy szobában, ezret fizetünk, plusz a re­zsi. Á, nem szorongunk, mindannyian itt dolgozunk, más-más műszakban, így váltjuk egymást, alig talál­kozunk. — Megfizetik a munkáju­kat, a meleget, a zajt? — Szépen keresünk. Én például készülékkezelőként 5—6 ezret, néha hetet. Igaz, nálunk nincs vasárnap, ka­rácsony ... Állandóan fi­gyelni kell a hőmérsékletet, a nyomást, a levegőt, a fer­­mentorokat. A szakmai to­vábbfejlődésre is lehetőség, ném van, technikus szeret­­nék lenni. — Nem könnyű a munká­ja. Hogyan pihen? — Mozi, könyv, nyáron utazás, télen kötögetés ... Elbúcsúzunk. Kinn hirte­len beborul, szemerkélni kezd az eső. A műhelyekben felsóhajtanak ... A gyárkapu előtt szökőkút. (Bármelyik üzemből szíve­sen ülnének mellé.) A kút azonban nem csupán a be­járat dísze, vizével a fermen­­torokat is hűtik. Sz. I. T.­­(Fotó: Köszeghy György) Forrós munka- ] Helyek A -------A FELVÉTELI VIZSGÁK UTÁN ORVOSTUDOMÁNYI EGYETEM A Debreceni Orvostudományi Egye­temen két szakra, az általános orvosi­ra és a fogorvosira jelentkezhetnek az érettségizett diákok. Ebben az évben némileg — harminccal — magasabb volt a jelentkezők száma a tavalyinál. A fogorvosi szakon hússzal voltak többen a pályázók, mint tavaly, 92-en adták be a felvételi kérelmüket. A ke­retszám itt harminc volt. Az alsó pont­határt (96) harminegyen érték el. Hu­szonhat jelentkezőt felvett a bizott­ság, fellebbezéssel négyen kerülhet­nek be, így csak egy diákot fognak elutasítani helyhiány miatt — tájékoz­tat dr. Szegedi Gyula oktatási rek­torhelyettes. Az általános orvosi szakra 488-an reméltek bekerülni. A keretszám 180 volt. Minimum száz ponttal rajtolhat­tak a siker reményében a jelentkezők. 158 diáknak már kiküldték az igenlő választ, 22-en fellebbezéssel juthat­nak az egyetem polgárai közé. A fel­lebbezési bizottság augusztus 20-a után ül össze. A követelményeknek 206- an tettek eleget (azaz szereztek 100, illetőleg ennél több pontot). Közülük 26-an kapnak majd helyhiány miatt elutasító iratot. Nem élő az a gyakorlat, hogy a budapesti Egészségügyi Főiskolára (ahol dietetikusokat, közegészség- és járványügyi előadókat, mentőtiszteket, gyógytornászokat stb. képeznek) át­irányítják a jelentkezőket, a főiskola a saját jelentkezői közül veszi fel min­den hallgatóját, még akkor is, ha azok lényegesen kevesebb pontot szereznek. Az egyetemre Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Heves, Borsod- Abaúj-Zemplén és Szolnok megyéből jelentkeznek leginkább. A pályázók­nak több mint fele (56 százaléka) lány volt. A hallgatók között is valami­vel több a lány, érezhető tehát az orvosi pálya csekély mértékű elnőiese­dése. Az ebben az évben érettségizetteknek már az új fizikából szerzett ismerete­ikről kellett számot adniuk a felvételi vizsgákon. Azt tapasztalták a bizott­ságok, hogy a középiskolákban nem minden tanár fordított kellő figyelmet az új szellem átvételére és továbbadá­sára, tanítványaik hátrányban voltak a többiekkel szemben. Szép számban jelentkeztek indokolatlanul, az isko­lából negyven pontot hozva, ezek a diákok eleve esélytelenül rajtoltak. A felvettek közül minden rászorulónak tudnak ősztől kollégiumi helyet bizto­sítani.

Next