Hajdú-Bihari Napló, 1986. március (43. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-01 / 51. szám
FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ SZKP XXVII. KONGRESSZUSA Az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának legfontosabb irányairól, a szovjet— amerikai kapcsolatokról, a fegyverkezés megfékezése és a leszerelés kérdéseiről, továbbá más időszerű nemzetközi problémákról tartottak sajtóértekezletet pénteken Moszkvában a kongresszusi sajtóközpontban. Georgij Kornyijenko, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese a sajtóértekezleten rámutatott, hogy a központi bizottság politikai beszámolójában jelentős helyet foglalnak el a külpolitikai kérdések. A szovjet külpolitika azon a megállapításon alapszik, hogy a két társadalmi rendszer közötti történelmi vitát csak békés — társadalmi, gazdasági és szociális — eszközökkel és semmiképpen sem katonai erővel lehet megoldani. Az új szovjet program a béke megőrzésére irányul, s nemcsak a Szovjetunió, hanem minden ország számára biztosítani kívánja a békét, mivel csak békés körülmények között lehetséges a társadalmi haladás, csak a béke megőrzése útján maradhat fenn az emberiség. Ma, amikor az ember kezében van az önmegsemmisítés eszköze, a Szovjetunió a feladatok feladatának tartja a fegyverkezési hajsza megfékezését és a világűrre történő kiterjesztésének megakadályozását, s a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek teljes felszámolását. Ennek programja fogalmazódik meg Mihail Gorbacsov január 15-i nyilatkozatában. Georgij Kornyijenko kijelentette, hogy a jelek szerint az Egyesült Államok kormányzatának nem áll szándékában pozitív lépéseket tenni a programban kitűzött célok elérése érdekében. Erre engednek következtetni Reagan elnök közelmúltban tett kijelentései és a szovjet javaslatokra adott válaszok. Az első külügyminiszter-helyettes egyidejűleg leszögezte: a Szovjetunió nem engedi meg, hogy az Egyesült Államok a maga javára megbontsa a katonai egyensúlyt, mint ahogy maga sem törekszik fölényre. Az amerikai csillagháborús tervek nem a biztonságot növelnék, hanem a fenyegetettséget, az űrfegyverekben megtestesülő fenyegetés mindenki számára azonos. Az SZKP és a szovjet állam nemzetközi kollektív biztonsági rendszer megteremtését javasolja. Ennek politikai, gazdasági, társadalmi összetevőit részletesen ismerteti a politikai beszámoló. A szovjet vélemény szerint nemzetközi értekezletet kell összehívni e cél elérése érdekében. Ebben a munkában különösen nagy az ENSZ Biztonsági Tanácsa öt állandó tagjának felelőssége. Leonyid Zamjatyin, az SZKP KB nemzetközi tájékoztatási osztályának vezetője, a szovjet javaslatokra adott amerikai válaszról elmondta, hogy az nem nevezhető konstruktívnak, s éppen a szovjet javaslatokkal ellentétes irányba mutat. Nem tartalmaz átfogó programot a legfontosabb problémák megoldására, feltételekhez köti a szovjet elképzelések elfogadását, s az Egyesült Államok hadászati síkon több mint kétszeres fölénybe kerülne a Szovjetunióval szemben, a szovjet félnek le kellene szerelnie jelenlegi hadászati erőit, és az amerikai elvárásoknak megfelelően átépíteni azokat. A Szovjetunió erre nem hajlandó. A közepes hatótávolságú eszközöket illetően az amerikai javaslat lényegében megismétli az úgynevezett nullamegoldást, csupán a végrehajtását bontja fel hároméves időtartamra. A nukleáris robbantások folytatásának szándéka jelzi, hogy az Egyesült Államok tovább kívánja szítani a fegyverkezési hajszát. A válasz a regionális konfliktusokkal és több más, olyan kérdéssel is foglalkozik, amelyeknek lényegében semmi közük a Szovjetunió által javasolt programhoz. Szergej Abromejev, a Szovjetunió marsallja, a honvédelmi miniszter első helyettese, a szovjet fegyveres erők vezérkari főnöke hozzáfűzte, hogy az elnök továbbra is ijesztgeti az amerikai népet és a nemzetközi közvéleményt az állítólagos szovjet fenyegetéssel. Amerikai vélemény szerint a Szovjetunió az 1970-től 1985-ig terjedő időszakban 500 milliárd dollárral többet költött fegyverkezési célokra, mint az Egyesült Államok. A számítás abszurd. Az Egyesült Államok ebben az időszakban két billió dollárt költött, a Szovjetuniónak tehát 2,5 billió dollárt kellett volna katonai célokra fordítania. Ez kétbillió rubel. A Szovjetunió egész költségvetése ebben az időszakban négybillió rubel volt. A washingtoni számítás azt jelentené, hogy fele részben katonai célokra fordították a költségvetési összegeket. Ez csak a második világháború legsúlyosabb időszakában volt igaz — mondotta. Az elnök azt állítja, hogy a Szovjetunió ötször annyi páncélossal, kétszer annyi tüzérségi löveggel rendelkezik, mint az Egyesült Államok. Ám Vlagyivosztokból vagy Leningrádból nem lehet ilyen eszközökkel fenyegetni Amerikát, mint ahogy Bostonból vagy San Franciscóból sem a Szovjetuniót. A Varsói Szerződés és a NATO erőit kell összehasonlítani, s ez nagyjából egyenlő képet mutat. A NATO-nak 94 harckész hadosztálya állomásozik Európában, a Varsói Szerződésnek 78. A NATO-hadosztályok létszáma 18— 24 ezer fő, a Varsói Szerződéshez tartozóké 11—12 ezer. Egyenlőség mutatkozik a páncélos eszközökben és a légierőt tekintve is. Mértékadó nyugati források is elismerik, hogy egyik félnek sincs akkora fölénye, amely hagyományos fegyverekkel vívott háborúban garantálná a győzelmet. Georgij Kornyijenko egy kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó szovjet javaslat nem azonos az amerikai nulla megoldással. Ez utóbbi ugyanis a Szovjetunió európai és ázsiai ilyen eszközeinek megsemmisítését is követeli, ám nem veszi figyelembe a brit és francia rakétákat. A szovjet javaslat az első lépcsőben nem számol az ázsiai rakéták leszerelésével, ám megköveteli, hogy ebben az időszakban legalábbis ne növeljék a brit és a francia nukleáris ütőerőt. Szergej Abromejev kifejtette: Ázsia semmivel sincs közelebb Európához, mint az Atlanti-óceán túlsó partja, és az amerikai eszközök egy részét is visszavonnák az Egyesült Államokba. Ázsiában a szovjet eszközökkel hét repülőgépanyahajó, vagyis 350 hordozóeszköz, továbbá a Dél-Koreában telepített amerikai eszközök néznek szembe. Kérdésre válaszolva Leonyid Zamjatyin rámutatott, hogy a Szovjetunió továbbra is kész a nyári szovjet—amerikai csúcstalálkozóra, de olyan találkozóra készül, amely valóban politikai eredményekre törekszik és nem az a célja, hogy a két vezető még jobban megismerkedjék egymással. A nukleáris kísérleti robbantások beszüntetése, az európai közepes hatótávolságú rakéták felszámolása és a világűr militarizálásának megelőzése jelentik a fő kérdéseket. Ezeket politikai úton kell megoldani. Ha a találkozó célja e kérdések megoldása, akkor nem okozhat gondot az időpont kijelölése. Ám ha a következő csúcstalálkozó nem a fegyverzetcsökkentés konkrét kérdéseivel foglalkozna, elvesztené értelmét. Ez a szovjet álláspont nem jelenti a csúcstalálkozó elutasítását — hangsúlyozta Zamjatyin. Leonyid Zamjatyin emlékeztetett a beszámolónak arra a megállapítására, hogy a fegyverkezési hajszának ugyanúgy nem lehet győztese, mint a nukleáris háborúnak. A fegyverkezési hajsza révén nem lehet fölénybe kerülni, az erőegyensúly fenn fog maradni. Felhívta a figyelmet, hogy a Szovjetunió ugyanakkor számos egyoldalú lépést tett a fegyverkezési hajsza korlátozása érdekében. Ilyen például a nukleáris kísérletekre meghirdetett egyoldalú moratórium. Az Egyesült Államok nem csatlakozott ehhez a lépéshez, sőt Reagan elnök kijelentette, hogy amíg nukleáris fegyver létezik, Washington folytatni fogja a tökéletesítésével kapcsolatos munkálatait. Ilyen körülmények között a Szovjetuniónak át kell gondolnia a kérdést: fenntarthatja-e egyoldalúan a nukleáris robbantások szüneteltetését, különösen akkor, amikor az amerikai eszközök fejlődnek, kidolgozás alatt állnak az űrfegyverzet egyes összetevői. Az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés keretében folyó kutatásokkal kapcsolatban a szovjet álláspont az, ha az alapkutatások és más laboratóriumi munkálatok eleve arra irányulnak, hogy a világűrbe telepítendő fegyvert hozzanak létre, a Szovjetunió ellene van e munkálatoknak, amelyek lényegében az űrfegyver létrehozásának egyik stádiumát jelenthetik. A katonai enyhülés esélyeire vonatkozó kérdésre válaszolva Szergej Abromejev kijelentette: Moszkva reméli, hogy a józan ész végül is felülkerekedik. Más út egyszerűen nincs. Ha a fegyverkezési hajsza folytatódik, az egyensúly akkor is fennmarad, ám a háborús veszély növekszik. Ez a növekedés nemcsak mennyiségi, de minőségi jellegű is. Előbb-utóbb fel kell ismerni, hogy ezt a folyamatot mind nehezebb ellenőrizni. A fülöp-szigeteki kormányváltozással kapcsolatban Georgij Kornyijenko kijelentette, hogy a Szovjetunió államokkal és nem kormányokkal létesít és tart fenn kapcsolatokat. Abból indul ki, hogy a kormányváltozás az adott ország népének ügye. Minden nép maga dönti el, hogy milyen kormányt akar — mondotta. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából üdvözlő táviratot küldött Pham van Dongnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnökének, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága Politikai Bizottsága tagjának a szovjet párt és állami vezetés. Az SZKP KB és a Minisztertanács távirata hangsúlyozza, hogy Pham Van Dong egész élete összefonódott a vietnami népnek és élcsapatának, a Vietnami Kommunista Pártnak a szabad, független és szocialista hazáért folytatott harcával. A távirat méltatja a vietnami politikus tevékenységét. Születésnapja alkalmából a Szovjetunió és a szocialista Vietnam együttműködésében végzett tevékenységéért a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntette ki Pham Van Dongot. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Pham Van Dongot, a Vietnami Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagját, a Vietnami Szocialista Köztársaság Minisztertanácsának elnökét 80. születésnapja alkalmából a magyar és a vietnami nép barátsága, országaink együttműködésének elmélyítése, valamint a béke és szocializmus ügyének előmozdítása terén szerzett kimagasló érdemei elismeréseként a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendjével tüntette ki. Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke ebből az alkalomból levélben köszöntötte Pham Van Dongot. Pham Van Dong kitüntetése Lázár György és Rajnai Sándor Uljanovszkba érkezett Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke és Rajnai Sándor, az MSZMP KB tagja, moszkvai magyar nagykövet — az SZKP XXVII. kongresszusán részt vevő magyar pártküldöttség tagjai — pénteken kétnapos látogatásra Uljanovszkba érkeztek. A magyar vendégeket Moszkvából elkísérte Alekszandr Bolsov, az uljanovszterületi tanács elnöke és Borisz Sztukalin, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. Az uljanovszki repülőtéren a delegációt Vlagyimir Gurinovics, a területi pártbizottság titkára és más helyi vezetők köszöntötték. Népviseletbe öltözött fiatal lányok a vendégszeretet hagyományos jeleként kenyérrel és sóval fogadták a magyar küldöttség tagjait. Pénteken délután a küldöttség virágkosarat helyezett el az uljanovszki Leninemlékműnél. Ezután az SZKP uljanovszki területi bizottságának székházában Alakszadar Bolsov tájékoztatta a magyar vendégeket a Közép-Volga vidéki terület politikai és gazdasági életéről. Lázár György tájékoztatást adott a szocialista építőmunka magyarországi tapasztalatairól. A magyar pártküldöttség tagjai ezután a hazánkkal is kapcsolatban álló uljanovszki egyedi nehézszerszámgépgyárba látogattak, majd ugyanott barátsági gyűlésen vettek részt. Alekszandr Martinov vezérigazgató a vendégeknek tájékoztatást adott a 36 országba — köztük Magyarországra is — szállító gyár tevékenységéről. A gyár első részlege 1955 decemberében lépett üzembe. Vertikális marógépek és hosszmegmunkáló gépek sorozatgyártására, valamint különleges szerszámgépekre szakosították. Napjainkban a gyár számjegyvezérlésű szerszámgépeket, megmunkáló központokat és nagy termelékenységű speciális szerszámgépeket gyárt 1986-tól áttérnek a rugalmas gyártómodulok és rugalmas gyártórendszerek, valamint a mozgóportálos nehéz szerszámgépek termelésére. Ez a berendezés 2-4-szeresére növeli a termelékenységet. Termékeiket a nehézgépgyártási, az atomenergetikai, a közlekedés-gépgyártási és más ágazatoknak szállítják, mind szocialista, mind tőkés országokba exportálják. A gyár egyik szerelőcsarnokában tartott barátsági gyűlésen Alekszandr Bolsov beszédében hangsúlyozta, hogy az uljanovszki terület lakosságát örömmel töltik el a szocialista Magyarország eredményei. Meggyőződését fejezte ki, hogy a magyar dolgozók az MSZMP XIII. kongresszusán hozott határozatokat, a VII. ötéves terv céljait is valóra váltják. Beszéde végén további sikereket kívánt a magyar népnek a fejlett szocialista társadalom építéséhez. A nagygyűlés résztvevőinek nagy tapsa közepette lépett a szónoki emelvényre Lázár György. Lázár György bevezetőben átadta a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusára érkezett magyar küldöttség és személy szerint Kádár János szívélyes üdvözletét. — Ezekben a napokban a világ közvéleményének figyelme Moszkva felé fordul, ahol az SZKP XXVII. kongresszusa végzi történelmi jelentőségű munkáját — mondotta. — A Központi Bizottság politikai beszámolója, amelyet Mihail Gorbacsov elvtárs terjesztett elő, az eddig meghallgatott felszólalások mély benyomást tettek ránk. A beszámoló és a küldöttek igényes marxista—leninista elemzései nagy felelőséggel szólnak a Szovjetunió belső életéről, külpolitikájáról, a világ mai helyzetéről. Meggyőző képet adnak arról, hogy a szovjet nép lenini pártja vezetésével az elmúlt öt esztendőben is tovább haladt a hét évtizede megkezdett úton, és a korábbinál nehezebb körülmények között is olyan eredményeket ért el a szocializmus építésében, amelyekre méltán büszke lehet. A kongresszus ugyanakkor hűen tükrözi az élet minden területére kiterjedő megújulás igényét, az emberek tenniakarását, vonzó és lelkesítő programot ad a jövő számára. Küldöttségünk nagy figyelemmel kísérte és teljes egyetértéssel fogadta a Szovjetunió bel- és külpolitikájáról a kongresszuson adott elemzést, állásfoglalást és programot, amely számunkra is fontos tanulságokkal szolgál, biztatást és reményt nyújt a társadalmi haladás és a béke erői számára szerte a világon. Az önök városában tett látogatás alkalmat ad számunkra, hogy itt, a szülőhelyén is lerójuk tiszteletünket a nemzetközi proletariátus halhatatlan vezére, Vlagyimir Iljics Lenin emléke előtt. Lenin életműve új irányt adott a századunk arculatát, az emberiség sorsának alakulását meghatározó társadalmi és politikai folyamatoknak, eszmei hagyatéka pártjaink és minden forradalmi erő számára ma is az elméleti tájékozódás és a gyakorlati munka biztos és kimeríthetetlen kincsestára. Emlékeztetett rá, hogy Uljanovszk a magyar és a szovjet nép barátságának is egyik szimbóluma. Népünk számon tartja és büszke rá, hogy a nagy októberi szocialista forradalom idején százezernyi magyar internacionalista fogott fegyvert azért, hogy oroszországi osztálytestvéreivel együtt védelmezze a fiatal szovjethatalmat. A magyar internacionalisták ott voltak és helytálltak Szimbirszkben is. A szocializmus építésének magyarországi tapasztalatairól szólva Lázár György elmondta, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa a múlt év tavaszán kritikusan és mélyrehatóan elemezte helyzetünket és meghatározta tennivalóinkat. Számba véve a szocialista rendszer nyújtotta lehetőségeket és felmérve a realitásokat, azt a feladatot tűzte elénk, hogy belső tartalékaink feltárásával, a hatékonyság, a munkafegyelem, a minőség gyökeres megjavításával, a műszaki haladás meggyorsításával, a KGST tagállamaival folytatott együttműködés elmélyítésével teremtsük meg a feltételét egy lendületesebb előrehaladásnak. Ebben a szellemben dolgoztuk ki és kezdtük meg népgazdaságunk VII. ötéves tervének végrehajtását. A kitűzött cél elérése, a magasabb követelmények teljesítése új megoldásokat, új módszereket is igényel. Ebből kiindulva határoztuk el, hogy a szocializmus általános törvényszerűségeire alapozva, nemzeti adottságainkat figyelembe véve és a közös tapasztalatok felhasználásával továbbfejlesztjük gazdaságirányítási gyakorlatunkat. Ennek keretében növelni kívánjuk a hatékony gazdálkodásban való anyagi érdekeltséget, a szocialista demokrácia további kibontakoztatásával pedig tág teret szándékozunk nyitni a dolgozó kollektívák alkotó kezdeményezései számára. — Népünket a megbonthatatlan barátság erős szálai fűzik a világ első szocialista államához, a Szovjetunióhoz. A magyar—szovjet kapcsolatok fejlesztésében — amelyek átfogják az élet minden területét — meghatározó szerepe van a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja internacionalista elvtársi együttműködésének. Erről tanúskodnak a magyar párt- és kormányküldöttség 1983 júliusában a Szovjetunióban tett látogatásakor született megállapodások és az a megbeszélés, amelyen a múlt év szeptemberében Kádár János és Mihail Gorbacsov elvtársak áttekintették a magyarszovjet kapcsolatok valamennyi lényeges kérdését. A világ népei tudják, hogy a Szovjetunió fennállása óta a békéért folytatott harc élvonalában halad, hogy a szovjet nép minden más népnél nagyobb áldozatot hozott a fasizmus felett aratott győzelemért, amelynek 40. évfordulójáról az elmúlt évben az egész haladó emberiség megemlékezett. A Szovjetunió békeszerető lenini külpolitikájának, békekezdeményezéseinek a jelenlegi bonyolult nemzetközi helyzetben is meghatározó szerepük van a feszültség csökkentéséért, a leszerelésért, az enyhülés útjára való viszszatérésért folytatott harcban. A Magyar Népköztársaság külpolitikájának sarokköve volt és marad barátságunk és szövetségi kapcsolataink erősítése a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés és a KGST tagállamaival, a testvéri szocialista országokkal. Barátainkkal együtt a jövőben is következetesen síkraszállunk a nemzetközi feszültség csökkentéséért, az egyenjogúság és az egyenlő biztonság elvének tiszteletben tartásáért, a különböző társadalmi rendszerű országok közötti párbeszéd folytatásáért. — A jövőben is maradéktalanul támogatjuk és magunkénak valljuk a Szovjetunió, a Varsói Szerződés békekezdeményezéseit. Mint kiemelkedően fontos eseményt üdvözöltük a genfi csúcstalálkozót és a Gorbacsov elvtárs január 15-i nyilatkozatában megfogalmazott, a nagy horderejű leszerelési javaslatokat, amelyek célja az atomfegyverek teljes és általános megsemmisítése, az emberiségnek a nukleáris háború veszélyétől való megszabadítása, a világűr militarizálásának megakadályozása. A XXVII. kongresszuson megismételt és megerősített program a Szovjetunió békeszerető külpolitikájának olyan meggyőző bizonyítéka, amely méltán számíthat az emberek millióinak rokonszenvére és támogatására. Beszéde végén Lázár György a magyar kommunisták, egész dolgozó népünk nevében további kiemelkedő sikereket kívánt a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a szovjet népnek a XXVII. kongresszuson hozandó határozatok végrehajtásához, a XII. ötéves terv feladatainak teljesítéséhez, a Szovjetunió felvirágoztatásához. Nagy tetszéssel fogadott beszéde után Lázár György átnyújtotta a gyár vezetőinek Ócsai-Kiss István Fiatal munkás című szobrát. A vendéglátók a látogatás emlékéül egy számjegyvezérlésű szerszámgép kicsinyített domborművű ábrázolásával kedveskedtek a magyar kormányfőnek. A barátsági gyűlés a két nép megbonthatatlan barátságának éltetésével ért véget. Este a magyar pártküldöttség tagjai részt vettek a Lenin múzeum- és emlékkomplexumban rendezett ünnepi hangversenyen. HAJPÚ-BIHARI NAPLÓ - 1986. MÁRCIUS 1.