Hajdú-Bihari Napló, 1986. május (43. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

A munka társadalmi előrehaladásunk és személyes boldogulásunk záloga AZ SZMT TITKÁRA ÍRTA NAGY JÁNOS. Évtizedek óta az egész világon a dolgozó tömegek nagy seregszemléje, a teremtő munka, az alkotó ember és a munkásössze­fogás nagy ünnepe május elseje. Száz esztendővel ezelőtt, 1886. május else­jén Chicagóban negyvenezer munkás sztrájkja rázta meg nagy erővel a tőke ha­talmát. A tőkések fegyvereinek sortüze nyo­mán munkások vére öntötte a város utcáit. Az 1886-os tüntetés emlékére határozta el a a II. Internacionálé május 1. évenkénti meg­ünneplését. Azóta őrzik a munkások, alkal­mazottak, nők és fiatalok, szervezett dolgo­zók május elseje eszméjét, ápolják a dolgo­zók összefogását, szolidaritását és egységét. Május elsejének szerteágazó gondolatai új és új időszerűséget kapnak minden évben. A zászlók és transzparensek azonban időtálló­­an hirdetik a munka és a­ béke elválasztha­tatlan jelszavát: a munkát dicsérjük és a bé­ke védelmében szólunk. Aligha lehetne ösz­­szeszámlálni, hogy a világon hány tíz- és százmillióan ünnepelnek e napon. Május 1. mélyen, kitörölhetetlenül beleivódott az em­beriség történetébe. Hosszú lenne felsorolni azokat a nemzetközi és magyar munkásmeg­mozdulásokat, harcos seregszemléket, tün­tetéseket, amelyeket a történelem már örök­re feljegyzett. Új és minden korábbinál kedvezőbb hely­zet alakult ki 1917-ben, a nagy októberi szo­cialista forradalom győzelmével, amely iga­zolta azokat az eszméket, melyekért előde­ink harcba szálltak. A múlt században szü­letett jelszó, a Világ proletárjai, egyesülje­tek!, először a világban egy államnak, az el­ső szocialista államnak a jelszava lett. A szovjet állam létének első pillanatában meg­hirdette a békét, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének külpolitikáját és szolidaritást vál­lalt a világ munkásosztályával. Országunkban 1890-ben szólaltak meg elő­ször a májusi tüntetés hangjai. Az eltelt évek alatt a magyar munkások, a falvak és városok dolgozói hol titokban és üldözött­ként, hol a horthysta csendőrökkel vereked­ve, hol szabadon ünnepi módon, de minden május elsején hitet tettek a proletár nemzet­köziség mellett. Jó néhány harcos, kiemelkedő május­ else­jét jegyzett fel a krónika. Tisztelettel gondo­lunk az első május elsejei tüntetést szerve­ző, úttörő budapesti munkásokra, az 1919-es első szabad május e­lsejét ünneplő dolgozók­ra.­­Az 1945-ös május elseje a magyar történe­lembe visszavonhatatlanul íródott be. A ma élő magyarságnak csak kisebbik része őriz­het róla személyes emléket, de az újságla­pok, filmkockák, személyes elbeszélések hí­ven megörökítik és ébren tartják e csodála­tos élményekkel telített napot. Mint gátra szakadt folyó, úgy hömpölygött és ünnepelt szabadon a nép. Azon a negyvenegy évvel ezelőtti május elsején még tartott a háború, a nácizmus bukását és szörnyű pusztítását az egész emberiség felmérte. A május elsejék­­történetében újabb for­dulatot hozó 1945-ös esztendő sok millió em­ber számára hozta el a szabadságot. A fa­sizmus romjain létrejött szocialista országok ettől kezdve szabadon ünnepüik a proletariá­tus nemzetközi ünnepét. Történelmi jelentőségű változások mentek végbe országunk életében. 1945 után sok „régi magyar álom” válhatott valóra. Le­raktuk a szocializmus alapjait, hazánk a fej­lett szocialista társadalmat építi. Az ország elmaradott agrár­ipari országból fejlett ipar­ral és korszerű mezőgazdasággal rendelkező ország lett. Ami 1945-ben megvalósult, az a magyar nép áldozatos és kitartó munkájának az eredménye, négy évtizede immár új orszá­got épít a nemzet, a mai és eljövendő nem­zedék számára. Gazdagabb lett a nép anya­giakban, szellemiekben és emberi­­kapcsola­tokban egyaránt. Hagyományos arculatukat meghagyva új vonásokat öltöttek a falvak és városok, az ott lakó emberek. A munkásosztály olyan hazát teremtett, amelyben minden tisztességes em­ber otthonra lelt. Egész népünk saját erőfe­szítése gyümölcsét érzi a negyvenegy év eredményeiben, biztosan igazodik el a maga teremtette világban. Május elseje, amióta a munkásság ünne­pévé avatta, mindenekelőtt a munka ünne­pe. Az elmúlt öt évben a megye dolgozói által elért eredmények bizonyítják, hogy céljainkat megértve, a kollektívák készek ezek megvalósításán dolgozni. Ezt bizonyít­ják a szocialista munkaverseny eredmé­nyei. A Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusának és felszabadulásunk 40. évfordulójának tiszteletére tett felajánlások, az elért eredmények jól segítették a VI. öt­éves terv teljesítését, hozzájárultak a szo­cialista tudat, a közösségi szemlélet formá­lásához. Ezzel együtt erősödött a munkaver­seny internacionalista jellege. A kibonta­kozott széles körű aktivitás bizonyítéka a munkások, a szövetkezeti parasztság és az értelmiség tettrekészségének, tenniakarásá­­nak. A VI. ötéves tervet értékelve, megállapí­tást nyert, hogy annak célkitűzései többsé­gében teljesültek. Az ipar termelése a ter­vezettnek megfelelően, az országos átlagnál erőteljesebben nőtt, a mezőgazdaság terme­lése mind a tervet, mind az országos átlagot tekintve gyorsabban növekedett. Javult a megye dolgozóinak anyagi, szociális helyze­te, felépült a tervezett lakásszám, szinte tel­jessé vált az óvodai igény kielégítése, túltel­jesítést nyert az általános iskolai fejlesztési program. Előrelépés történt a takarékosság­ban, a minőség, a technológiai fegyelem rá­javulásában. Nagy számban alakultak új kisszerveze­tek, terjedtek a korszerűbb üzemelési mó­dok, bővültek a vállalkozási lehetőségek, sza­porodtak az újszerű kooperációs kapcsola­tok és társulásos együttműködési formák. Eredményeinket ismerve, helyzetünket reálisan értékeljük. Megváltozott életünk szebb is, jobb is mint a régi, de jól tudjuk, még nem olyan, mint amilyennek szeret­nénk. Mostanában — idehaza és a nagyvi­lágban is — több a feszültség, mint amit korábban megszoktunk. Feladataink az elkövetkező években sem lesznek könnyűek. E körülmények ismereté­ben a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa által a gazdasági építőmunka fejlesztésére hozott határozat alapján alakí­tottuk ki megyénk VII. ötéves tervi főbb célkitűzéseit. E célok kialakításánál arra tö­rekedtünk, hogy a VII. ötéves tervünk já­ruljon hozzá a megalapozott és növekvő ütemű gazdasági fejlődés országos prog­ramjához. Sokan és joggal fogalmazzák meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kong­resszusa munkakongresszus volt. Ezzel is rá kívántuk irányítani a figyelmet a munkára, a termelésre, a gazdaságra. A jövőben nem egyszerűen többet kell tennünk a gazdasági fejlődés érdekében, hanem nagyobb felelős­séggel kell részt vennünk gondjaink felszá­molásában, a céljaink megvalósításában. A megye dolgozó kollektívái előtt ismert, hogy az ország előrehaladásának, a csalá­dok, az egyének gyarapodásának, az életkö­rülmények további javításának alapvető fel­tétele a gazdasági fejlődés meggyorsítása. Egyértelmű, ha nem teszünk ésszerűen töb­bet, ha nem gazdálkodunk nagyobb haszon­nal, nem tudjuk igényeinket kielégíteni, s az életviszonyok csakis a VII. ötéves terv megvalósításával javulhatnak. Az 1986-os év a középtávú tervek értéke­lésének és készítésének időszaka. Az idei május elsején a munkások, a dolgozó em­berek minden korábbinál inkább gazdái munkahelyüknek. Demokráciánk egyik lé­nyeges eleme, hogy döntően létrejöttek az új vállalatirányítási szervezetek. A dolgozók az igazgató megválasztásától kezdve minden nagyobb, horderejű, átfogó kérdésről saját maguk döntenek. A demokrácia fejlesztésé­ben arról van szó, hogy a dolgozók a szo­cialista tulajdont még közvetlenebbül ma­gukénak tudva, vegyenek részt a vállalat irányításában, eredményében és gondjai­ban. A gazdaság ezen intézményei minden bizonnyal serkentői lesznek a dolgozói cse­lekvőképesség erőteljesebb kibontakoztatá­sának, a gazdaság megújításának. További előrehaladásunk fontos feltétele a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kong­resszusán megfogalmazott célkitűzések vég­rehajtásának, megvalósításának a felgyorsí­tása, a párt és a nép egységének erősítése, a szocialista célok eléréséhez, szükséges nem­zeti közmegegyezés és együttes cselekvés biztosítása. A gazdaság fejlesztésének feladataival egyenrangúan kezeljük társadalmi-politikai intézményrendszerünk továbbfejlesztését a szocialista demokrácia követelményei sze­rint. A demokratizmus fejlesztésére tett in­tézkedéseink, az e téren szerzett tapaszta­latok azt mutatják, hogy az emberek, kol­lektívák felelősséggel élnek a demokrácia adta lehetőségekkel, s hallatlan aktivitás, cselekvőkészség szabadítható fel az egész társadalom javára. Az ország belpolitikai életében erőteljes élénkséget teremtett az új választójogi tör­vény alapján rendezett parlamenti és taná­csi választás, a népfrontkongresszus előké­szítése és lebonyolítása, a múlt év szeptem­berében indított szakszervezeti választások, amelyek a Magyar Szakszervezetek ez év februárban megtartott XXV. kongresszusá­val fejeződtek be. A sokszínű, mozgalmas esztendő igen sok új vonással gazdagította társadalmi-politi­kai és gazdasági életünket. A szakszervezetek kongresszusa e nagy je­lentőségű, élménydús esztendőhöz, a hazai társadalmat érintő, érdeklő, sokoldalúan megvitatott gondolatokhoz hozzáadta saját álláspontját. Gazdaságunk, társadalmi életünk válto­zásaival, a kijelölt fejlődési iránnyal a szakszervezetek nemcsak egyetértettek, ha­nem a kialakításában s részt vettek és meg­valósításáért is — működési körükben — fe­lelősséget vállaltak. A nemzeti programmá emelkedett VII. öt­éves terv céljának elérésében a szakszerve­zetek nemcsak egyszerűen „sajátos eszkö­zükkel” vesznek részt, hanem eszközrend­szerüket, munkastílusukat újra­fogalmaz­zák, a megváltozott körülményekhez for­málják. E belpolitikai eseménysorba szervesen il­leszkedve, a megújulás jegyében, az egész megye ifjúsága körében nagy érdeklődés kö­zepette kerülnek megtartásra a KISZ-szer­­vezetek beszámoló és választó értekezletei, és folynak a KISZ XI. kongresszusának előkészületei. A társadalmi munkamegosz­tásban elfoglalt helye alapján megyénk if­júságának súlya, szerepe és felelőssége nőtt, egyre meghatározóbb alakítói megyénk életének. Meggyőződésünk, hogy a megújulási tö­rekvés érezhetően növeli az ifjúság aktivi­tását, tenniakarását a társadalmi-gazdasági céljaink elérésében. A szocialista építőmunka külső és belső feltételei sokezer szállal kapcsolódnak egy­máshoz. Nemzeti függetlenségünk és társa­dalmi felemelkedésünk legfőbb garanciája a szocialista világgal és annak fő erejével, a Szovjetunióval való együttműködésünk és barátságunk. Figyelmünk és rokonszenvünk ennek tudatában irányult az SZKP világpo­litikai jelentőségű XXVII. kongresszusára. A kongresszuson történelmi jelentőségű al­kotó választ adtak korunk sorskérdéseire és megfogalmazták ezek járható útját. Meg vagyunk győződve arról, hogy az új minő­séget jelentő utat eredményesen teszi meg a szovjet nép. Szocialista fejlődésünk szempontjából a jövőben is annak lesz a legnagyobb jelen­tősége, hogy a szocialista közösség országai­ban előrehalad a társadalom építése, növek­szik a közösség politikai, gazdasági és vé­delmi ereje, szilárdul államaink internacio­nalista egysége. Május országunkban évek óta a béke és barátsági hónap is. Több mint jelkép, rend­szerünknek, céljainknak kifejező erejű meg­nyilatkozása, hogy a két fogalmat egybe­kapcsoljuk. A munkás nemzetköziség ünne­pén gondolataink a szocialista úton járó szövetségesek, a szabadságukért és függet­lenségükért, társadalmi felemelkedésért har­coló népek felé irányul. Fejlődésünk ezer szállal kötődik a nemzetközi tényezőkhöz, a legnehezebb időkben is erőt merítettünk a szolidaritásból, miránk is számítanak, szá­míthatnak az igazságért küzdők seregei. A mai világ tele van feszültséggócokkal, és Nicaraguától Libanonon át Kambodzsáig a népek sora kénytelen vérét ontani, fegy­verekkel óvni nehezen kivívott szabadságát, társadalmi rendjét. Ha Európában béke is honol — és ez óriási jelentőségű tény —, az „összeszűkült” földön nem­ marad hatás nél­kül, ha bárhol fegyverek ropognak, más or­szágokba hódító szándékkal behatolnak, ez­zel fenyegetőznek, s kívülről fegyverrel kí­vánják az „erősebb” jogán meghatározni milyen rendszer legyen az országban. A nemzetközi szolidaritás egy pillanatra sem lankadhat. Ha Európában béke honol is . . . - Igen, béke van, de nem andalító, hanem homlokráncoló béke. Béke van, s Genf­ben fegyverzetcsökkentésről esik szó. De eköz­ben földrészünkön és az egész világban nő­­nek a fegyverkészletek. Az óceánon túl minden megnyilatkozás új fegyverfajták gyártásáról szól, s már nemcsak a földön és tengerben, hanem a világűrben is. Ebben a kiélezett helyzetben a béke fő ereje a szocialista közösség és a népek ösz­­szefogása. A mi májusi felvonulásunk és Nyugat-Európa sok országa tömegeinek ta­vaszi békemenete egyetlen áramlásba tor­kollik. Fölemelő érzés tudni, hogy velünk közel egy időben százmilliók vonulnak az utcákon, hogy megmutassák összefogásuk, szolidaritásuk erejét. A béke védelme számunkra nemzeti ügy is. Hazánk eredményei összefüggnek a 41 éves európai békével, amely lehetővé tette, hogy a szükséges védelmi erőfeszítések mel­lett minden energiát az építésre, a gazdasá­gi és szellemi életünk fejlesztésére fordít­hattunk. Számunkra a béke megőrzése egy­ben záloga további feladataink sikeres meg­oldásának. A mi jelszavunk ma is, holnap is munka, béke, szocializmus. Nemzeti lobogónk és a munkásosztály vörös zászlaja alá hívjuk mindazokat, akik tenni, dolgozni, harcolni akarnak egy békés, boldogabb világért, a ma fiatalsága még szebb jövőjéért. Tavaszi történelmi ünnepeink sora május elsejével bezárul. A felvonulás, a szórako­zás adjon további erőt, hogy hazánk felvi­rágoztatásában, saját boldogulásunkon még sikeresebben dolgozhassunk. ________ZUJDO-BIHARI NAPLÓ — 1986 MÁJUS 1. o

Next