Hajdú-Bihari Napló, 1986. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-01 / 180. szám
Milyen jövő vár a minőségi szabó szövetkezetre? Az elnök jókedvűnek éppen nem mondható. De hogy is lehetne az, mikor egy év óta mást sem csinál, csak megpróbálja egyenesbe hozni a szövetkezet szekerének a rúdját. S ez nem tartozik a felvidító feladatok közé. Manapság a bakon ülni , hogy a hasonlatnál maradjunk — nem is veszélytelen feladat. — Nem vagyok benne biztos, hogy nem buktatom meg magam — néz rám elgondolkodva Nagy Sándor, a Debreceni Minőségi Szabó Ipari Szövetkezet újdonsült elnöke. — Májusban múlt egy éve, hogy elfoglalta az elnöki széket, s azóta bizony még nem sok nyugodt órája volt. — Nem tudok rövid távra tervet csinálni. Vagyis nem akarok. A szövetkezet jelenlegi helyzete megkívánja, hogy maradandó változások szülessenek: ha csinálunk valamit, azt úgy tegyük, jövőre ne kelljen irányt változtatni. Nem könnyű, de biztos vagyok benne, meg lehet valósítani. Milyen is a jelenlegi helyzet? Nos, ennek a szövetkezetnek még tavaly az volt a legfőbb jellemzője, hogy itt csak exportra termeltek. Jórészt szocialista exportra, de a tőkés piac is számított, noha „egyszerű” bérmunkáról volt szó. Amikor az idei tervüket elkészítették, így nézett ki: 182 milliós szovjet export, 18 milliónyi tőkés export és 18 millió forint termelést belföldre is terveztek. Sajnos idáig sem a hazai termelést, sem pedig a szocialista exportot nem sikerült időarányosan teljesíteni. A szovjet exportból 66 millió forint értékűt, a belföldiből kétmilliónyit voltak képesek csak realizálni. A tőkés export, vagyis a bérmunka viszont arányosan jócskán túlteljesült: 14 millió forint értékű munkát végeztek el fél év alatt. A szövetkezet ezen alacsony teljesítés ellenére sem írt mínuszt az eredmény rubrikába, az idei fél évben eddig hétmillió a nyereségük. Ez tehát a helyzet, nagy vonalakban. Mi az oka annak, hogy nem tudták teljesíteni azt, amit vállaltak? Ez fogas kérdés. Az elnök szerint az okok gyökere mélyebben van, minthogy azt egy év távlatában vizsgálni lehetne. Igaz, volt 1985-ös lemaradásuk is. A szovjet piacra tavaly 12 millió forint értékű ruhával kevesebbet gyártottak, s ezt az első hónapokban pótolni kellett. S az is igaz, hogy az alapanyag- és kellékgyártók sem teljesítették folyamatosan kötelességeiket, azaz rendre akadozott az ellátás, így viszont még egy kitűnően szervezett munkahelyen is nehéz jól dolgozni. S a Minőségi Szabó Ipari Szövetkezet nem az. Erre persze már rájöttek, s most éppen egy munkahelyi szervezőgárda, a Vörös Október Férficunagyár leányvállalatának munka- és üzemszervezői dolgoznak a szövetkezetben, hogy feltárják a termelékenységet csökkentő, szervezetlenséget előidéző hibákat. A munkájuk eltart jó ideig, ez egyben azt is jelenti: az eredményre várni kell. Az okok között kell még megemlíteni azt is, hogy a szövetkezetnek a belföldi terve szerződésekkel egyáltalán nem volt alátámasztva, vagyis kockáztattak, hiszen nem tudták, sikerül-e a ruhákat eladni, s nem tudták, van-e az itt készült termékekre igény? Manapság, mikor a konfekcióipar válságban van, s egyre csökken a belföldi vásárlóerő, az ésszerűtlenség határát súrolja az ilyen kockáztatás. De nem lett volna itt baj — hangsúlyozza az elnök, ha menet közben nem derülnek ki olyan hiányosságok, amelyek akadályozzák a folyamatos munkát. Mármint, hogy vannak bizonyos szűk keresztmetszetek, hogy nem minden területen megfelelő az ösztönzési rendszer, hogya bedolgozóhálózat is korszerűsítésre szorul, hogy a társadalmi tulajdon védelmére is nagyon oda kell figyelni, hogy az előkészítő részleg nem úgy dolgozik, ahogy kellene ... Egyszóval száz és száz olyan témát kell rendszeresen napirenden tartani, amely egyenként is embert próbáló feladatokra kényszeríti az elnököt és a vezetőket. Megmondom őszintén, kicsit furcsállottam, hogy az eddig kitűnően működő szövetkezetről ilyeneket hallok, mint például, hogy rossz a bizonylati fegyelem, hogy szűk keresztmetszetek vannak ..., hiszen évek óta csak jóról, az eredményekről tájékozódhattunk. Nagy Sándor szerint azonban az az igazi eredmény, amely hosszú távon jónak tűnik. Az a szervezet, amelyik nem lép időben, nem tesz meg bizonyos lépéseket a gazdálkodás lépcsőfokain, előbbutóbb lemarad. Nagyon valószínű, hogy ez történt a szabószövetkezettel is, vagyis évekig képesek voltak jól dolgozni, eredményesek is voltak, ám a jövő építéséről megfeledkeztek. Ezt a tényt látszik igazolni a belső szervezettség hiánya s az előbb sorolt gazdálkodással összefüggő többi fogyatékosság. Most az a kérdés, megoldható-e ez a sok gond, s na igen, mennyi idő alatt? Lesz-e még ütőképes a szövetkezet? Az elnök bízik abban, hogy a harmadik negyedév könnyebb lesz, van is néhány elképzelése arról, hogyan és mit kellene csinálni. Azt mondja, hogy a feladat teljesítéséhez külső kooperációt kellene igénybe venni, s hogy a bérezési, vagyis az ösztönzési rendszert több területen, például az irányítókén is meg kellene változtatni. Ez valóban gyorsan hozhat kedvező változást, s talán némi eredményt is. Ám nem lesz könnyű megoldani ezt az ellentmondásos helyzetet hosszú évek alatt sem. A gazdasági környezet sem nyújt ideális feltételeket, a szövetkezetben állandóan érzik az alapanyag- és kellékanyagárak emelkedését, s ez még jó belső feltételekkel rendelkezőknek is problémát jelent, nemhogy egy olyan szervezetben, ahol belső bajok is nehezítik a munkát Az elnök tehát jókedvűnek nem mondható, de bizakodik. A meglévő gondokat bizakodva valóban könynyebb elviselni. Iván Gizella Először az tűnt fel, hogy amikor beléptem, a köszönésemre a kutya se válaszolt. Azért bentmaradtam. A másik feltűnő, számomra már-már kínos, hogy a pult előtt egy ifjú hölgy próbált részletekbe menően megtudni kedvenc márkájának további sorsáról valamit, ám a még ifjabb úriember a leglekezelőbb tartásban ült a pult másik oldalán a kedves ügyféllel szemben. A harmadik, ami egészen lenyűgözött: az ifjú ember a világon semmit nem tudott mondani az ügyfélnek. Ezt be is vallotta imigyen: sajnos nem tudom megmondani... majd jön a főnököm, s ő megmondja. A hölgy végül is elment, talán rájött, fölöslegesen tölti az idejét, ha tovább marad. Én öntudatosan elővettem hivatalos okiratomat, amit a cég töltött ki három vagy négy héttel ezelőtt, s amire az elkészítés határideje is rá volt írva: június 2. Hatodika lévén, már-már röstelkedtem, hogy miért ilyen későn jövök, s mondtam is, elnézést, de nem tudtam előbb idejönni. Az ifjú mégiscsak felállt, miután hanyagul elolvasta saját cége céduláját, s kotorászni kezdett az üvegezett kalitkában. Eme tevékenysége nem járt sikerrel, végül majdhogynem tanácstalanul megkérdezte, mi is volt ez a cucc. — Egy egyszerű vaku — mondom segítőkészen. A keresés más régiókban is folytatódik, s íme eredménnyel jár: megvan a vaku. Csakhogy közli az úriember hanyagul, fellengzős stílusban, hogy ez meg nincs kész. Villanás — Nincs kész? — bökkenek meg. Négy nappal ezelőttre ígérték ... — Az nem számít — mondja ő. — Sok a munka. — Na, de kérem, amikor én elhoztam, nem azt kérdezték, mikorra szeretném, ha elkészülne, hanem egyszerűen közölték, hogy ekkor lesz kész, akár tetszik nekem, akár nem. Sőt azt is közölték, hogy a dolog háromszázötvenbe fog kerülni, előreláthatólag, de lehet, hogy többe. S előzékenyen megkérdezték (minő figyelmesség!) vállalom-e így az ügyet? — Vállaltam, s most eljöttem a cuccomért. — Ez nem jelent semmit — jön a megfontoltan •■! lekezelő válasz. — Ezt így szoktuk csinálni. ..: — Szerintem mégiscsak jelent valamit, mert én ezt szerződésnek fogom föl, ;;; amit a cég egyoldalúan 1:1 nem teljesített. Így aztán ::: joggal kijelenthetem, hogy :}} igényt tartok a szerződés i módosításra, amelyet oly módon látok megoldható- -V: nak, hogy a késedelemmel ... arányosan csökkentik az ))) eredeti összeget. :. Az ifjú eladó erre mintha ... megélénkült volna. y... — Ugyan már, ezt nem mondhatja komolyan — véli !■: ő. — Egyébként is, itt a va- yaku, ha akarja, díjtalanul elviheti! jjj — Úgy érti, a saját vaku- jémat díjtalanul elvihetem, [íj miután három hétig itt volt, s maguk hozzá sem nyúl- [U tak? Ez mindenesetre megható, hogy nem kell fizet- V,‘ nem érte. Hálás vagyok a cégnek — ezt majd közölje a főnökével. :: A vakut azért otthagy- ;;; tam. Nem egyeztünk meg :? semmiben. Ha ők nagyvonalúak, én is az vagyok, jj. Maradjon csak az a vaku.V De azért kíváncsian rá ::Írom, mit tesz ilyenkor egy jónevű, ámbár meglehető :V sen monopolhelyzetben lévő cég? :V Boda László Információink szerint... Nem adnak szenet a tüzelőutalványokra A többórás sorbaállások, a szóváltások, a gyakori hopponmaradások miatt sokan nem szívesen emlékeznek viszsza a tavalyi szénvásárlásra. Bár az megnyugtató, hogy az idén július végéig nem került sor hasonló jelenetekre, mégis akad probléma. Információnk szerint ugyanis jónéhány Tüzéptelepen nem adnak szenet a tüzelőutalványra. Az üggyel kapcsolatban az illetékesektől megtudtuk, hogy az elmúlt években — így 1985-ben is — szeptember 30-i határidővel adtak ki utalványokat. Ennek tudatában a vásárlók egy része az utolsó hetekre, napokra halasztotta a szén beszerzését. A hirtelen megnövekedett kereslet miatt elkerülhetetlen volt a tolongás, a telepeken lévő készletek sokszor nem fedezték az igényeket. Ezt akarta elkerülni a Tüzép 1986- ban, amikor első ízben kétféle, június 30-ig, illetve szeptember 30-ig beváltható tüzelőutalványokat hozott forgalomba. Jelenleg azoknak vannak nehézségeik, akik a június 30-ig érvényes utalványaikat nem váltották ki időben. Mit lehet tenni ebben a helyzetben? Kétféle megoldás is kínálkozik. A megyeszékhelyen például egy napra újra érvényesítik a lejárt utalványokat, és azokra (csak a megadott napon) kiadják a szenet — tudtuk meg Szoboszlai Istvántól, a debreceni Tüzép-telep igazgatójától. A másik lehetőség szerint az elévült utalványokat a nyugdíjasoknak a Nyugdíjintézetbe, a dolgozóknak vállalatuk tüzelőigénylésekkel foglalkozó illetékes helyére (például szakszervezeti bizottság, munkásellátási osztály stb.) kell beadni. Ezt követően — ter-mészetesen az utalványok értékének megfelelő összegben — mindenkinek visszatérítik a pénzét. ALKOTÓ IFJÚSÁG EGYESÜLÉS Egy év alatt 80 újítás és találmány Manapság nem könnyű feltalálni valami újat. Az izzólámpát, a gépkocsit, a repülőt és még sok mást már feltaláltak. De azért van még tennivaló. És nemcsak a technika területén. Hogy csak egy példát mondjak: ideje lenne megtalálni a rákbetegség okozóját, ellenszerét. Persze ez nem könnyű feladat, ugyanúgy, mint sok más probléma megoldása. Napjainkra jellemző: inkább a már feltalált nagy „dolgokat” tökéletesítjük, alakítgatjuk, modernizáljuk. Hozzáteszem: azért akadnak most is nagy találmányok. Persze ezeknek az újításoknak akkor van érelme, ha az a gyakorlatban előbb-utóbb megjelenik. Hat évvel ezelőtt, 1980- ban hívta életre az Alkotó Ifjúság Egyesülést a KISZ KB és az Állami Fejlesztési Bank. Tízmillió forintot áldoztak rá, hogy ez az egyesülés létrejöhessen. Az akkori célkitűzés konkrét oka: az Alkotó Ifjúság mozgalomban létrejött alkotások javát a gyakorlatban hasznosíthatsák. Egy fél év eltelte után kiderült: nem csak a fiatalok újításai lehetnek jók gyakorlati alkalmazásra, így e vállalat felkarolta más korosztály ötleteit is. Tavaly júliustól elmondhatjuk: már megyénkben is működik az AIE képviselete Takács Zoltán, okleveles kohómérnök vezetésével. A cég, amelynek Budapesten négy szakirodája van: energetikai szervezési, műszaki fejlesztési, számítástechnikai, építésfejlesztési és környezetvédelmi szakiroda, 60 állandó munkatárssal és körülbelül 23 ezer külsőssel dolgozik, akik között megtalálhatók az egyetemek, főiskolák tanárai, professzorai. A számítástechnikai iroda például azért jött létre, mert az Országos Találmányi Hivatalban megoldatlan volt a szabadalmakkal kapcsolatos információk hatékony feldolgozása. De beszéljünk most a „feltalálókról”. A legújabb jogszabály szerint egy vállalat bármelyik dolgozója lehet feltaláló. A gyakorlat azt mutatja, hogy a dolgozók közül is inkább a többéves tapasztalattal rendelkező saakik azok, akik érdemben tudnak újítani saját szakterületükön. És legtöbben nem egyedül, hanem csoportokban. Mert ma már a szakmai problémák igen sokrétűek, megoldásukhoz nem elegendő egyetlen szakterület ismerete. A vállalat az Alkotó Ifjúság mozgalom megszervezésén túl még sok mindennel foglalkozik. Például kutatási, fejlesztési munkák megszervezésével, lebonyolításával is. Ezenkívül lízingtevékenységet is folytat. Ez azt jelenti, hogy egy adott berendezést megvásárolnak, és az adott vállalat részére bérbe adják. Legutóbb a Medicor debreceni gyárával kötöttek szerződést egy komplett számítóközpont megtervezésére, kivitelezésére. A debreceni Vízmű- és Gyógyfürdő Vállalattal tavaly írtak alá egy öt évre szóló kutatási-fejlesztési együttműködési szerződést. Ebben szerepel többek között a víztisztítási technológia fejlesztése Debrecen vízminőségének javítása érdekében, a vállalatnál alkalmazott kútfúrási technológiák továbbfejlesztése, a termálvíz több célú hasznosításának kutatása, például fűtési energiaként, a szennyvíztisztítás hatásfokának javítása környezetkímélő eljárásokkal. Az AIE Hajdú-Bihar megyei képviselete egy éve dolgozik Debrecenben, a KISZ megyei bizottságának épületében. Takács Zoltán képviseletvezető ismeretei szerint a meggye innovációs készsége országos szinten kimagaslónak értékelhető. Igaz, itt megfontoltabban fektetnek be. Kockáztatnak a vezetők és nem felelőtlenül, ami az újdonságok hasznosulását időben kissé eltolhatja. Jelenleg mintegy 80 újítással-találmánnyal foglalkoznak. Közülük is kiemelkedő a Debreceni Vízmű- és Gyórgyfürdő Vállalat és a Hajdúsági Agráripari Egyesülés szolgálati találmánya, mely megoldást ad szennyvíziszap környezetkímélő elhelyezésére. Ezt az eljárást már alkalmazzák Miskolcon, Szolnokon és Zala megyében is. Szerződés előtt áll 16 további újítás is. A terveket illetően a képviselet vezetője elmondta: szeretnék mélyebben megismerni a megye gazdasági életét, műszaki-fejlesztési gondjait, megtalálni azokat a fórumokat, ahol az egyesülés sajátos műszaki fejlesztést szervező, menedzseri tevékenységével elősegítheti a megye szellemi kapacitásának hatékony kihasználását a VII. ötéves tervi célkitűzések megvalósítása érdekében. Ezen túlmenően szeretnék a megyében jelentkező szellemi alkotások országos elterjesztését is felgyorsítani. Tóth Gábriel A Debreceni üvegipari Szövetkezet kőfaragói szép és nehéz munkát vállaltak a közelmúltban. A Budapesti Szobrászipari Vállalat szakembereivel együtt ők készítik el a megújuló Országház külső faragott homlokzati elemeit. A gyönyörű formájú, míves kőfaragások hófehér mészkőből készülnek. A kőfaragó üzem nyolc dolgozója már 20 köbméter anyagot ki is faragott. (Fotó: Szekeres Tibor) BAJnO-tHKAB? PAPIJQ — HW, AUGUSZTUS 1. Jtj