Hajdú-Bihari Napló, 1986. november (43. évfolyam, 258-281. szám)

1986-11-01 / 258. szám

Az új oktatási törvény és a KISZ Sokszínűbb mozgalom, aktívabb KISZ-tagság interjú Koósné Tőrök Erzsébettel, a megyei KISZ-bizottság első titkárával Az utóbbi hetekben, hó­napokban változások soroza­tát tapasztalhatta az avatat­lan érdeklődő a Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség háza táján. A KISZ XI. kongresz­­szusát követően megyénkben tovább folytatódott a válto­zás, amelyet az ifjúsági szö­vetség a maga munkájának megreformálása érdekében kezdeményezett, s amelyet a tagság is nagy tetszéssel fo­gadott. Napjainkban már minden­ki tudja, hogy a szövetség egyik legfontosabb feladata­ként a középiskolás réteg, a tizenévesek megnyerését je­lölte meg. (Különösen fon­tos ez megyénkben, ahol csak a középiskolás KISZ- tagok száma 15 ezer fő. Me­gyénk KISZ-tagságának ez közel egyharmadát jelenti.) Az új oktatási törvény és annak végrehajtási utasítása a KISZ-tizenévesek program­jának megvalósításához is megfelelő keretet adott. Azt azonban nem lehet vitatni: az új törvény teljes megva­lósítása még évekig eltart. Az új helyzet új lehetősége­ket és új feladatokat jelent mind az iskolák vezetői, mind a KISZ számára. Koósné Török Erzsébettel, a megyei KISZ-bizottság első titkárával arról beszélget­tünk, hogyan fogadják a történelmünkben első alka­lommal — az óvodáktól az egyetemekig — egységes jo­gi keretbe foglalt nevelés és oktatás egészét a megye kö­zépfokú oktatási intézmé­nyeiben a pedagógusok és a diákok? Hogyan változik ezen intézményekben a diá­kok körében végzett politi­kai munka? — Egészséges elégedetlen­ség és sürgető türelmetlen­ség fogadta az új oktatási törvényt, annak végrehajtási utasítását. A diákság is fo­kozott várakozással tekintett az új törvény elé, hiszen közismert, hogy a korábbi helyzetet az a nyolcszáz ren­delet, vagy szabály jellemez­te, amelyet megszüntetni, megváltoztatni, kiegészíteni, illetve egyértelműbbé kellett tenni. A törvény célja az is­kolai demokrácia továbbfej­lesztése, az iskolák önállósá­gának, nyitottságának növe­lése. Köztudott, sokat han­goztatott, hogy minden tör­vény, meghatározott szabály annyit ér, amennyit megva­lósítanak belőle. Ez pedig rajtunk, ifjúsági szövetségen, az iskolai KISZ-szervezete­­ken is múlik. Ezért köteles­ségünk, hogy mi is jól is­merjük a törvényt és a ma­gunk eszközeivel hozzájárul­junk érvényesüléséhez, sike­res és eredményes végrehaj­tásához.­­ Itt álljunk meg egy pillanatra. Az sem titok, hogy az új tanévhez, az új oktatási törvényhez a régi iskolai feltételek szabnak ha­tárt. Lehet-e a régi körül­mények között ilyen nagy horderejű reformokat elin­dítani, mint amilyenre az új oktatási törvény ösztönöz? — A pedagógusok aggálya jogos. A tanteremhiány, a pedagógushiány, a túlzsú­foltság, a diákok leterheltsé­ge, a régi tanterv, a válto­zatlan tartalmú tankönyvek, a pénzügyi keretek szabta korlátok azt jelzik: nehéz évek várnak ránk. A kétség­telenül meglevő problémák ellenére mi, ifjúsági vezetők azok mellé állunk, azokat támogatjuk, erősítjük, akik állítják, hogy sok öröme lesz még az egész társadalom­nak, a pedagógusoknak, ma­guknak a diákoknak is az új törvény végrehajtása, an­nak eredményei során. mást még nem kapták kéz­hez, így most valóban je­lentős elmaradást kell pó­tolni annak ellenére, hogy a minisztérium és a KISZ kö­zös rendezésű debreceni táj­értekezletén igen színvonalas előadást hallgattak a részt­vevők és konzultálhattak is a vitás kérdésekről, az isko­la feladatairól és a KISZ- szel való együttműködéséről. Számítva a pedagógusokra A diákmozgalom és benne a KISZ sohasem nélkülöz­heti a pedagógusok segítő, értő támogatását. Úgy lát­juk, hogy a korábban ki nem használt új energiákat szabadíthat fel a pedagógu­sok részéről, ha szakmai vagy személyes érdeklődé­sükhöz kötődve találhatnak, találnak utat a diákok kü­lönböző közösségeihez. Mi magunk, KISZ-esek is hozzá kívánunk járulni ahhoz, hogy a pedagógusok erkölcsi és anyagi elismertségüket az iskolai, tanórán kívüli, saját diákjaik körében végzett te­vékenységükkel szerezzék meg, és ne kényszerüljenek a „második gazdaságban” pótolni ennek hiányát. Mi is szükségesnek, indo­koltnak tartjuk az óra- és szakköri díjak emelését, de más erőforrások kihasználá­sát, bekapcsolását is, azt, hogy a különböző társadal­mi szervezetek a maguk le­hetőségeivel, eszközeivel közvetlenül vállaljanak sze­repet ebben. Fontosnak tart­juk azt is, hogy az állami és a társadalmi szervezetek az eddiginél nagyobb mérték­ben vállaljanak részt a pe­dagógusok erkölcsi és anyagi megbecsülésében, ösztönzé­sében. Ifjúsági szövetségünk is felismerte ennek szükséges­ségét, ezért új elismerési, ösztönzési formákat alapí­tott a KISZ Központi Bi­zottsága, amelyet javaslatunk alapján fogad el, ítél oda a pedagógusoknak, a mozgal­mat segítő pártolóknak. Ezek: a Kiváló Nevelő Mun­káért díj. Évente ötven pe­dagógus kapja meg, ötezer forintos pénzjutalommal. A második a Diákközösségek Segítéséért oklevél, melyből évente ötszáz darabot adunk ki kétezer forintos pénzjuta­lommal. A két erkölcsi elis­merési formán kívül a leg­jobb és ifjúsági szövetségünk szempontjából fontos diák­­közösségek felnőtt patroná­lóit az eddigi hagyományos KISZ-es elismerési formák­kal nagyobb számban akar­juk jutalmazni. — Milyen módon segíti a KISZ az új oktatási törvény végrehajtását, segítőiket? — A KISZ Központi Bi­zottsága az öntevékeny moz­galmi feladatok ellátását 22 millió forintos pályázati alappal is próbálja könnyíteni, segíteni. Az oktatási törvény törvény­erőre emelkedése időben egybeesett a KISZ megúju­lási, változtatási törekvései­vel. Számunkra kedvező volt, hogy a törvény előké­szítése, a javaslat vitája so­rán mindenhol érdemben esett szó­ a Magyar Szocia­lista Munkáspárt ifjúsági állásfoglalásáról, a KISZ XI. kongresszusán elfogadott programunkról. Arról az új­fajta szellemről, amely a ko­rábbinál másabb lehetősé­geket ad az iskoláknak, a diákságnak. Az idei tanév­től ugyanis jelentősen vál­tozik — vagy legalábbis vál­toztatni kívánunk — a kö­zépfokú oktatási intézmé­nyekben a diákok körében végzett politikai nevelőmun­kán. — Ismeri mindenki a KISZ ilyen irányú törekvé­seit? Tisztában van minden pedagógus azzal, hogy mi­lyen területen és mit kell változtatni? — Az első kérdésre a vá­lasz egyértelmű: még nem! A második kérdésre azt tu­dom mondani, hogy furcsa helyzet állt elő a tanév előtt, amikor első alkalommal — az ifjúsági szövetség kezde­ményezésére, támogatásával — hívták össze az iskolák állami és ifjúsági vezetőit. Ekkor úgy beszéltek nekik az oktatási törvényről, hogy magát a végrehajtási utast­ A diákmozgalom és a KISZ — A változások egyik dön­tő momentuma a diákmoz­galom létrehozása, megerő­sítésére. Miért volt erre szükség? — Az iskolai élet eddigi gyakorlatában összemosódtak a tanórán kívüli tevékenysé­gek és a KISZ-szervezetek programjai. A tanórán kívü­li tevékenységek elsősorban a diákok érdeklődését elégí­tik ki. Ennek kialakítása — és ezt nagyon fontosnak tar­tom hangsúlyozni — a KISZ- szervezetek számára is fon­tos politikai kérdés, de a feltételeket ezentúl is első-­­sorban az iskolának, mint állami intézménynek kell megteremteni. A KISZ a diákmozgalom egy része, a diákság politikai szervezete, a politizáló fiatalokat tömö­ríti. Egyben szervezője, lét­rehozója, ösztönzője is a diákmozgalomnak. Az isko­lai diákmozgalom másik „ré­szét” az öntevékeny diák­csoportok rendszere képezi. Ezek a diákkörök érdeklő­désre épülnek, következés­képpen nem feltétele a KISZ-tagság annak, hogy va­laki e körök valamelyikének tagja legyen, lehessen. A diákkörök tevékenységének kialakítása, a működés fel­ügyelete az állami vezetés feladatává vált, az iskolai diákcsoportok létrehozását is az iskola szabályozza tovább­ra is, természetesen az érin­tett diákok és az ifjúsági szövetség bevonásával. Ezek működési rendszerét, felté­teleit a működési szabályzat­ban kell rögzíteni. A törvény azt teszi lehetővé, hogy a szabályzat ne központilag, hanem iskolánként kerüljön kidolgozásra. — Milyen jogaik vannak az öntevékeny diákcsopor­toknak? — Elsősorban az, hogy programjukat maguk alakít­ják ki. Diákvezetőiket is ők választják és önállóan gaz­dálkodnak. A felnőtt patro­­nálókat felkérik, de a pat­ronáló iskolán kívüli felnőtt is lehet (csakúgy, mint ko­rábban). — Ez azt is jelenti, hogy a diákok ötlete, érdeklődése alapján lehet egy-egy önte­vékeny diákcsoportot létre­hozni? — Természetesen, de eh­hez ismerni kell a lehető­ségeket is. Végig kell gon­dolni, hogy a működéshez milyen eszközökre, mennyi pénzre van szükség, s eze­ket elő kell teremteni. Kérni kell az iskolától, a KISZ-től, a különböző társadalmi és tömegszervezetektől, a társ­szervektől, vagy el kell men­ni dolgozni a diákoknak. Ezek megalakulását, műkö­dését a KISZ segíti az elő­zőekben említett pályázati pénzalappal, az erre elkülö­nített pénzeszközökkel. Ha mindezeket a kérdéseket a diákok gondolják végig, ak­kor már az öntevékenység sok eleme jellemzi a közös­ségeket. Az iskola állami ve­zetésének feladata, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi keretek és eddigi feltételek jó, megfelelő felhasználásá­val egészséges arányokat te­remtsen az oktatási folya­mathoz és szorosan kapcso­lódó önképzőkörök, a kultú­ra, szabadidő, sport terüle­tén működő, illetve a szol­gáltatást végző diákcsopor­tok között. A közéleti poli­tikai jellegű öntevékeny di­ákcsoportok a KISZ diák­­csoportjaiként működnek. — Hogyan segíti mindezt a KISZ? — Ha jól működik, akkor az iskolai diákmozgalom központjában a tagjaival szemben — a korábbiaknál magasabb — politikai és er­kölcsi követelményt támasz­tó KISZ-szervezet áll, és így ifjúsági szövetségünk még inkább a diákság politikai szervezetévé válik. A KISZ elsősorban azokat hívja saját soraiba, akik az öntevé­keny diákkörökben kivívták, kivívják társaik és oktatóik elismerését, megbecsülését. Azt segítjük, azt támogatjuk, hogy az iskolák legjobb erő­it tömörítse. Csak így vál­hat a diákság elismert és vonzó politikai szervezetévé. Minden iskolai KISZ-nek vállalkoznia kell arra, hogy képes legyen követelmény támasztására, saját iskolai élete formálására, a rend, a fegyelem megteremtésére, megőrzésére. Az új formákban megszű­nik az első éves középiskolai tanulók „automatikus” fel­vétele. Ez a változás termé­szetesen azt is jelentheti, hogy átmenetileg csökkenni fog a KISZ szervezettsége középiskoláinkban. Kevesebben, de többet dolgozva — Nem jelent ez tekin­télyvesztést a KISZ számá­ra? — Inkább kevesebben le­gyünk, de legyen sokszínűbb a mozgalom, aktívabb a tag­ság, önmagában a taglét­szám csökkenése, vagy nö­velése nem célja ifjúsági szövetségünknek. Számunk­ra, körünkben nem is így vetődik fel a kérdés. Ha egy, a korábbinál tudatosabb, el­várásokat megfogalmazó, kö­vetelményeket támasztó szervezet lesz a KISZ, az ak­tívabb tagsága maga fogja növelni a szervezet elismert­ségét, tevékenységének ha­tékonyságát. Joggal remél­hető, hogy a jövőben tehát nem pusztán a szervezettség adatai minősítik ifjúsági szö­vetségünk munkáját.­­ Ezek szerint néhány éven belül az öntevékeny diákcsoportok, az osztályok önkormányzata és az iskolai KISZ-szervezet együtt fogja jelenteni a diákmozgalmat. A korábbi állapothoz képest azzal a jelentős változással, hogy az osztályok önkor­mányzatában minden diák részt vehet, az öntevékeny diákcsoportokba bárki tet­szése, érdeklődése szerint je­lentkezhet. Az iskolai KISZ- szervezet tagjai pedig a leg­jobb, legaktívabb diákok kö­zül azok lesznek, akiket a társak befogadnak. Mit tart fontosnak annak érdekében, hogy ez az állapot mihama­rabb megvalósuljon? — A politikai jelleg erősí­tése az előbbiekben említett munkamegosztás természe­tes következménye. A diák­­ifjúság egészének mozgósí­tása a KISZ-szervezet fel­adata. A politizáláson első­sorban azt értjük, hogy szer­vezeti szabályzatunk alapján önálló, differenciált, a helyi sajátosságoknak megfelelő tagfelvételi követelmény­­rendszert alakítsanak ki a KISZ-szervezeteink. A poli­tikai jelleg fejeződjön ki programjukban, politikai fel­­készítési rendszerükben. A KISZ alakítson ki sajátos munkacsoportokat, amelyek segítik politikai programjá­nak megvalósítását. E prog­ram alapja pedig a tanul­mányi munka erősítése, se­gítése legyen. Mindezek mel­lett fontos feladatunk még az iskolák hagyományrendsze­rének­­ ápolása, kialakítása is.­­ Ezek szerint a KISZ korábbi funkciói közül az ér­dekvédelem is más hang­súlyt kap? Mi változik ezen a téren? — Az iskolai szintű ér­dekképviselet, érdekvédelem ellátása ezentúl a KISZ-szervezetek és a diákmozga­lom választott vezetőinek feladata lesz. Funkciómeg­osztást kell kialakítani a KISZ, a diákönkormányzat és a szakmunkásképzőkben a szakszervezet között. Az ön­­kormányzat az iskolákban elsősorban az osztályok és a diákcsoportok szintjén érvé­nyesül, hiszen az osztályön­kormányzat fóruma az osz­tálygyűlés. Az operatív fel­adatokat pedig az osztály­­diákbizottság az odb végzi. Ki kell alakítani a diákköz­gyűlések rendszerét. Eltérő hagyományok — A tanintézeti diákmoz­galom továbbfejlesztése most kezdődik. Az egyes iskolák hagyományai azonban jelen­tősen eltérnek... — Nemcsak a hagyomá­nyok, a lehetőségek és a mozgalmi feltételek is. Ezért mi célszerűnek tartjuk, ha az iskola párt-, állami, mozgal­mi vezetői és a területileg illetékes KISZ-bizottságok képviselője együttesen ala­kítja ki a diákmozgalom át­rendezésével kapcsolatos tartalmi, politikai és szerve­zeti teendők irányát, ütemét, feltételeit. Célszerű ekkor megállapodni a munkameg­osztásban és az egyes konk­rét feladat­kért felelős sze­mélyek kijelölésében. Igen fontosnak tartjuk, hogy is­koláinkban erősödjön a pártszervezetek irányító munkája. Ekkor a KISZ tag­jai már tizenéves korukban azt érezhetik, közvetlenül ta­pasztalhatják, hogy az MSZMP ifjúsági szervezeté­hez tartoznak. Mi most megyei munka­­csoportokat alakítottunk ki, akik eljárnak az iskolákba. Segítik a változást „elindíta­ni”, együttműködnek az új iskolai működési szabályza­tok elkészítésében. Mármost az a tapasztalatunk, hogy a tantestületek nagyobb több­sége szívesen fogadja a KISZ-eseket, de azt is meg kell mondani — az is hoz­zátartozik a szigorú igazság­hoz —, hogy néhány iskolá­ban azt tapasztaljuk, észlel­jük: nem ismerik még elég­gé az új oktatási törvény megvalósításának irányait, módjait, igazi üzenetét, szel­lemét. — Nem fenyeget-e az a ve­szély, hogy az átszervezésre hivatkozva minden iskolában arra várnak: majd másutt kialakítják az új formákat, s elegendő lesz a kedvező tapasztalatokat átvenni? — Az eltérő hagyományok és lehetőségek azt is jelen­tik, hogy a diákmozgalom kiépítése és ezzel összefüg­gésben az iskolai KISZ- szervezetek politikai arcula­tának, tagfelvételi gyakorla­tának módosítása tanintéze­tenként eltérő ütemben való­sul meg. Ezen a téren hiba lenne kapkodni. A nehéz helyzet most többszörösen kiköveteli a társadalmi — településen belüli — összefo­gást. Tudjuk jól, az ifjúság nevelése az egész társada­lom feladata. Az oktatás a felnövekvő generáció neve­lése, nemzeti ügy. Jövőnk függ attól, hogy milyen fel­nőtt lesz a mostani ifjúság. A fokozatos és feltételek­hez kötött átszervezés nem lehet hivatkozási alap a tét­lenségre, a lehetséges lépé­sek elodázására. Minden is­kolában már most hozzá kell kezdeni az új felfogású di­ákélet kialakításához. Né­hány diákkör mindenütt ki­alakítható, az elsősök moz­galmi, közösségi tevékenysé­güket elsősorban a meglevő szakkörökben, illetve diák­körökben kezdjék meg! A KISZ az ott végzett színvo­nalas munka alapján veszi majd fel, tudja felvenni a legalkalmasabb fiatalokat tagjai sorába. Ebben az egész folyamat­ban a demokráciát mint szükségletet igényli, kéri az ifjúság, nem mint most az új törvénnyel kapott aján­dékot. Az ifjúsági szövetség előtt álló jelentős feladatok megoldásához a kiaknázandó tartalékok garmadáját kínál­ja mozgalmunknak a tanu­lóifjúságban, a tizenévesek­ben rejlő energia. Ezen ener­giák felszínre kerülésének igénye és lehetősége a diák KISZ-szervezetekben is meg­fogalmazódtak. Csodát nem várunk a törvénytől, a vég­­rehajtási utasításaitól, sem saját KISZ-kongresszusunk­­tól. Dolgozni akarunk, együttműködésre jelentkezni, együttműködést kérni. Még azt is, hogy ha hi­bázunk, azt beszéljék meg velünk. Tanúsítani kívánjuk hogy életrevaló, dolgos szer­vezet vagyunk, azzá kívá­nunk válni, tagjaink a di­ákság egésze alkalmas ezen feladatok ellátására, sikerre vitelére. Nekem nagyon szimpatikus volt Köpeczi elvtárs azon figyelmeztetése: „A tanító és a tanuló közös erőfeszítése teremthet csak értéket kímélő, minőséget, tehetséget megbecsülő szelle­met”. Tanulságokat levonni, programot kidolgozni, és a jövőért előretekinteni egy­aránt van és lesz mód mind az iskoláknak, mind ifjúsági szövetségünknek. Hajdú István HAJOO-BIHARI NAPLÓ - 1»86. NOVEMBER 1. H

Next