Hajdú-Bihari Napló, 1987. február (44. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-02 / 27. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XLIV. ÉVFOLYAM * 27. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT ! IBiH iDB mfi nfii 9H IHB 1987. II. 2., HÉTFŐ ^ |­pj MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ORSZÁGOS BÉKEKONFERENCIA A békemozgalom ereje tovább növekedett A számvetés és az előre­­tekintés jegyében kezdte meg munkáját szombat reg­gel az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában a XI. országos békekonferencia. A magyar békemozgalom ve­zető fórumán csaknem 1200 küldött és meghívott ven­dég vett részt. A tanácsko­zás elnökségében foglalt he­lyet Németh Károly, a Ma­gyar Szocialista Munkás­párt főtitkárhelyettese, Cse­llók Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese, továbbá je­len voltak a Hazafias Nép­front, a Kommunista Ifjú­sági Szövetség, a szakszer­vezeti mozgalom, más társa­dalmi és tömegszervezetek, a kulturális és a tudomá­nyos élet, valamint az egy­házak jeles képviselői. A konferencia résztvevőit Sztanyik B. László, az Or­szágos Béketanács elnöke üdvözölte. Megnyitójában megemlékezett az OBT-nek a legutóbbi békekongresszus óta elhunyt tagjairól, s kö­szöntötte az OBT új tagjait, illetve tiszteletbeli tagjait. Hangsúlyozta, hogy az el­múlt években a békemozga­lom ereje világszerte tovább növekedett, s ma már min­denütt számottevő tényezője a háborús veszély elhárítá­sát célzó kezdeményezések­nek, a világbéke megőrzé­sének. Rámutatott, hogy to­vább kell erősíteni az értel­miség békemunkáját, mind több tudóst, pedagógust és művészt kapcsolva be ebbe a tevékenységbe, hiszen a békemozgalom értelmiségi aktivistái érzékletesen, meg­győző erővel tudják bemu­tatni az atomháború fenye­gető veszélyeit. Az OBT főtitkára a to­vábbiakban kifejtette: meg­sokszorozott cselekvési lehe­tőséggel szolgált a nemzet­közi békeév tavalyi ese­ménysorozata. A hazai bé­kemozgalom nem törekedett nagy tömegdemonstrációkra, ugyanakkor megszaporod­tak a kisközösségi fórumok. Személyesebbé, közvetle­nebbé, érdekesebbé és folya­matosabbá vált a munka. A mozgalom, amelyet élénk vitaszellem hatott át, teret kínált a különbözőségnek, bátorította az önkifejezést. Újabb és újabb békeközös­ségek, csoportok alakultak, szakmai mozgalmak szerve­ződtek, s ezek életképessége, edzettsége mind egyre nőtt. Más és más értékelések fo­gantak, új módszerek ter­jedtek. Mindezekkel együtt a magyar békemozgalom teljesebbé vált, s fő céljai­ban egységes maradt. A magyar politikai és társadal­mi életben olyan helyet ví­vott ki magának, amelynek megőrzése felelős magatar­tást, további elszántságot kíván valamennyi önkéntes munkásától. Annál is in­kább — tette hozzá —, mert a magyar békemozgalom terveire és tetteire határain­kon túl is sokan figyelnek, bár nem mindenütt buzdító rokonszenvvel. A békemozgalom egysé­gének alapja az, hogy vala­mennyien békét akarunk — mutatott rá Barabás Miklós. De arról már sokoldalú esz­mecsere folyik, hogy milyen békét kívánunk, s megőrzé­sében, gazdagításában mi­lyen utakat választunk. Eb­ben a szellemben, határo­zottan és egyértelműen fog­lalt állást a mozgalom egye­bek között olyan kérdések­ben, mint a csillagháború elutasítása, az atomkísérle­tek betiltásának sürgetése, a helyi konfliktusok békés megoldása, a hagyományos fegyverzetek csökkentése vagy a terrorizmus megfé­kezése. Olyan, kevésbé meg­szokott kérdésekkel is fog­lalkozik a mozgalom, mint a katonai szövetségek köl­csönös feloszlatása, hazánk nukleárisfegyver-mentes stá­tusának megőrzése, a kato­nai költségvetések csökken­tése. Beszédét követően a ple­náris ülésen megkezdődött a vita. Barabás Miklós beszéde vitaindítójában Barabás Miklós, az Országos Béke­tanács főtitkára hangsúlyoz­ta: nagy változások jellem­zik az előző békekonferen­cia óta eltelt időszakot. Olyan leszerelési program született, amely az ezred­fordulóra az egész világot, annak minden szögletét meg kívánja szabadítani az atomfegyverek­­ terhétől. Moszkva mellett Genf, Bu­dapest, Stockholm és Reyk­javik neve jelzi a kedve­zőbb nemzetközi légáramla­tot. Ebben a jó irányú és felgyorsult mozgásban vált napjainkra nemzetközileg is elfogadott követeléssé az atomfegyverek megsemmi­sítése, az űrfegyverkezés megakadályozása. Ugyan­ilyen újszerű javaslatok szü­lettek a hagyományos és a vegyi fegyverek csökkenté­sére, a helyi konfliktusok megoldására, a biztonság erősítésére. Ezek a célok egyértelműek, világosak és cselekvésre ösztönzőek. Táv­latot nyitnak, feladatot ad­nak és jó szívvel vállalható kötelességet kínálnak vala­mennyi békeszerető­­erő, így a magyar békemozgalom számára is — hangsúlyozta. Felszólalások A tanácskozáson felszólalt Csehák Judit is, aki az MSZMP Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevé­ben üdvözölte a résztvevő­ket. A kormány elnökhelyette­se kifejtette: a nemzetközi békemozgalmat — érthetően — ideológiai és politikai kü­lönbségek osztják meg. Or­szágunk nyitottságának, ak­tív külpolitikájának köszön­hetően számunkra mégis az (Folytatás a 3. oldalon) Úttörők vetélkedője Az elmúlt hetekben több­részes, jól sikerült vetélke­dősorozattal gyarapította akcióinak sorát az Újkerti Általános Művelődési Köz­pont úttörőháza. Páratlan kupa címmel a lakótelepi iskolák 6., 7., 8. osztályosai­nak rendezett vetélkedősoro­zatot. A legkisebbek novem­berben, a hetedikesek de­cemberben mérték össze tu­dásukat játékos formában, míg a nyolcadik osztályosok január 31-én, szombaton délelőtt versenyeztek. A vetélkedősorozatra a tó­­cóskerti, az újkerti, a vén­kerti gyerekek iskoláinak 2X10 fős válogatottjai ne­veztek. Így alkalmanként 100 úttörő is versengett, hi­szen az újkertiek három csapatot is indítottak: a há­zigazdákon kívül a Békessy Béla Úti és a Kun Béla Ál­talános Iskola csapatai is vetélkedtek. Szórakoztató és ismeret­­terjesztő feladványok vál­tották egymást, s a másfél órás vetélkedő végén a Dó­zsa György Úti Általános Iskola nyolcadikosai örültek a legjobban: ők nyerték a páratlan kupát tervteljesítéssel zárták a januárt a szénbányászok Szombaton is dolgoztak több szénbányában, s ezzel, va­lamint az előző hétvégeken szervezett termelő műszakokkal pótolták a hideg idő miatti termeléskiesést. Január eleje óta — vasárnap reggelig — 1 880 000 tonna szenet termel­tek a bányászok, annyit, amennyit egy hónapi tervük , elő­írt. Ez a teljesítmény sok erőfeszítést, többletmunkát igé­nyelt, hiszen a hideg idő hosszabb-rövidebb ideig akadá­lyozta a folyamatos termelést az ország minden szénme­dencéjében. Mégis az összes mélyművelésű szénbányavál­lalat teljesítette, illetve túlteljesítette januári mennyiségi tervét. Különösen örvendetes, hogy a tatabányai, a mecse­ki és a dorogi bányák is jól zárták az év első hónapját. Ezek a vállalatok ugyanis tavaly nem tudták tervüket tel­jesíteni. Pótműszakok a hétvégén a DEBRECENI RUHAGYÁRBAN A Debreceni Ruhagyárban a január közepén bekövetke­zett rendkívüli időjárási viszonyok miatt egy napig, vagy­is két műszakban szünetelt a termelés, ami 4,4 millió fo­rint kárt okozott a vállalatnak. A termeléskiesés pótlására, a dolgozókkal egyetértésben, két hétvégén — január 24-én és 31-én — egy-egy műszak­ban került sor, mindkét alkalommal közel 150 ember szor­goskodott azon, hogy behozzák a lemaradást. A január 31-én tartott második pótműszakban a lányok és asszonyok mintegy háromezer darab ruhaneműt készí­tettek el, 1,4 millió forint értékben. A hiánypótlásból nemcsak a varrónők, de az előkészítő részleg dolgozói és a szabászok is kivették a részüket, a segítségük nélkül szombatonként aligha lehetett volna fo­lyamatos a szalagokon a termelés. 1i MEZŐGÉP II. SZÁMÚ TELEPÉN Szerszámgépek robajától volt hangos szombat délelőtt Debrecenben a Mezőgép Vállalat Szoboszlói úti II. sz. telepe is, a szereldében 32-en dolgoztak. Mint kiderült, a hét végi pótműszak nem a zord időjá­rás okozta termeléskiesés pótlására szolgált, ilyen ugyanis nem volt a Mezőgépnél, a leghidegebb napokban is szinte valamennyi dolgozójuk munkába tudott állni. Az, hogy né­­hányuknak szombaton mégis dolgozni kellett, tudatos mun­kaszervezés eredménye volt. A vállalat ugyanis — a tervteljesítés érdekében — az elmúlt év végén szinte valamennyi termékét kibocsátotta, ami azzal járt, hogy január első napjaiban csak az előké­szítő részlegek dolgozói láthattak munkához. A többiek kényszerpihenőjét a vállalat vezetői szabadságolással ol­dották meg, a lemaradást pedig a végszerelők pótműszakok vállalásával hozták be. , A szombati műszakban a 32 fős kollektíva ötmillió fo­rint termelési értékkel gyarapította a vállalat és vele a sa­ját vagyonát, ami egyben a januári 65 millió forintos ter­vük teljesítését is jelentette. A ruhagyáriak a szombati pótműszakkal behozták a lema­radást Mezőgazdasági gépek szovjet exportra a Mezőgép II. számú telepéről

Next