Hajdú-Bihari Napló, 1987. április (44. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

E HÉT TÉMA­: II marxizmus oktatása * 3. A korszerűsítés irányai Az előzőekben foglalkoztunk a marxiz­mus tudományának jelenkori helyzetével, valamint a marxizmus oktatásának szük­ségességével, jelentőségével. Most azt vizs­gáljuk, milyen elvek alapján határozzuk meg az elsajátítandó tananyagot a felsőok­tatás és a középiskolák tanulói számára. Az elemzést Józsa Györggyel, a Művelődési Minisztérium társadalomtudományi és ku­tatásszervezési főosztályának vezetőjével végezzük. —■ Melyek azok a párthatározatok, állás­foglalások, amelyek figyelembevételével megtervezik a marxizmus oktatását? — A marxizmus oktatása része az egye­temi, főiskolai képzésnek. Hogy mit és ho­gyan oktassunk, azt a pártkongresszusi ha­tározat ideológiai munkára vonatkozó része, illetve az MSZMP Központi­ Bizottsága vo­natkozó határozatai, állásfoglalásai jelölik meg. Ezenkívül az MSZMP KB agitációs és propagandabizottsága rendszeresen foglal­kozik a marxizmus oktatásának kérdéseivel. 1982. augusztus 24-i állásfoglalásában az egyetemi és főiskolai marxizmusoktatás helyzetéről és a korszerűsítés irányairól adott ki elvi útmutatást, munkánk fő irá­nyát ma is ez szabja meg. — Milyen szempontokból előremutató ez az állásfoglalás az előzőekhez képest? — A legfontosabb megállapítása az, hogy nem egyszerűen apró javításokat kell meg­valósítani a marxizmusoktatás tartalmá­ban, struktúrájában, hanem az oktatás egész rendszerének az átfogó korszerűsítésé­re van szükség. A korszerűsítés meghatározó irányai a következők. Először is: az oktatás tartalma a mai kor elméleti, gazdasági, politikai kér­déseivel foglalkozzon, a mai kor kérdéseire adjon marxista magyarázatot, s ennek alap­ján meggyőző világnézetet alakítson ki a hallgatókban. — Számomra itt az az óriási gond vető­dik fel, hogy a marxizmus korszerű oktatá­sához nincs kidolgozva a marxizmus mo­dern elmélete. Hogyan lehet akkor korsze­rűen oktatni? — A marxista elmélet az elmúlt időszak­ban is jelentős eredményeket ért el, bár igen sok megválaszolatlan kérdés is van. Ez abból adódik, hogy a mai kapitalizmus, a mai szocializmus állandóan változik és a változó körülmények elméleti analízise nem mindig tud lépést tartani ezzel a folyamat­tal. Ez azonban nem akadályozhatja meg a korszerű marxizmusoktatást. Nem olyan marxizmust akarunk oktatni, amely befeje­zett elmélet, s minden kérdésre megvan a kész válasz. A hallgatóknak azt is be akar­juk mutatni, hogy ezek a válaszok az élet változásainak megfelelően születnek. Ter­mészetesen az elmélet bizonyos „fáziskésés­ben” van a gyakorlathoz képest. — De térjünk vissza az említett állásfog­lalásra ... — Az állásfoglalás másik fontos követel­ménye az, hogy az egyetemeken, főiskolá­kon folyó marxizmusoktatás jobban kap­csolódjon az ott folyó szakmai képzéshez. Tehát nem egy egyetemleges marxista alap­anyag oktatásáról van szó, hanem a mar­xista elmélet színvonalas kifejtéséről, oly módon, hogy az kapcsolódjon az adott szak­­tudományi képzéshez. Ugyanakkor arra is szükség van, hogy a szaktudományi képzés­ben is foglalkozzanak ideológiai kérdések­kel. Természetesen nem erőltetett módon, de ott, ahol az lehetséges, sőt megkívánja az ideológiai általánosítást, feltétlenül szüksé­ges a marxista értelmezés. — Hogyan kívánják megvalósítani a szakirányultságnak megfelelő világnézeti nevelést? — Alapvetően háromféle módon. Az egyik az, hogy maguknak a marxista tárgyaknak a tananyaga is olyan legyen, amely kapcso­lódik az ott oktatott szaktantárgyakhoz. A másik mód: az egyetemeken, főiskolákon olyan speciális kollégiumokat indítanak, amelyek az ott oktatott szaktantárgyak ideológiai kérdéseivel foglalkozik. A harma­dik út az, hogy a szaktanszékek is jobban foglalkoznak a szaktudományukhoz kapcso­lódó ideológiai kérdésekkel. Ez utóbbi téren jó lenne az intenzívebb fejlődés.­­ A tartalmi korszerűsítés és a szakmai képzéshez való kapcsolódás mellett, úgy gondolom, nagyon fontos az is, hogyan ok­tatják a marxizmust? — Az állásfoglalás harmadik lényeges megállapítása szerint változtatni kell az ok­tatás egész módszerén, a meggyőzés útjain, módjain. Az oktatás eszmecsere, vita legyen, vagyis az oktató ne kész válaszokat adjon a hallgatóknak a felvetett kérdésekre. A hallgatók saját maguk keressék — bizonyos elméleti alap ismeretében — ezekre a kér­désekre a válaszokat. Az állásfoglalás alapján két évvel ezelőtt dolgoztuk ki az alaptantárgyak programjait. Ezeket különböző szakbizottságok, társada­lomtudósok alakították ki és a Művelődési Minisztérium hagyta jóvá. A filozófiában a mai kor filozófiai kér­désfeltevései kerülnek előtérbe. Világnéze­tet alapozó tárgyról lévén szó, nem lehet csupán ezzel foglalkozni, szükség van meg­határozott elméleti alap kiépítésére is. A politikai gazdaságtan tantárgyban van a legtöbb változás. Előzőleg elmondom, hogy a legtöbb egyetemen, főiskolán hatvan órában oktatjuk ezt a tárgyat. Ezért a ren­delkezésre álló szűk időben a mai kapitaliz­mus és szocializmus marxista magyarázatát próbáljuk adni, s nem a szabadversenyes kapitalizmusnál kezdjük a politikai gazda­ságtan oktatását. A tudományos szocializmus oktatásában arra törekszünk, hogy a tárgy inkább poli­tikaelméleti jellegű legyen. Tehát a mai szocializmus és a mai kapitalizmus politikai kérdéseivel foglalkozzon. Természetesen meghatározott történelmi előzmények fel­vázolására szükség van. A szociológiában elsősorban a mai ma­gyar társadalmi valóság bemutatására, a változások összefüggéseinek elemzésére tö­rekszünk. Tehát a marxizmus oktatásában nagyon lényeges átalakításról van szó, nemcsak az ötvenes évekhez, hanem az elmúlt évtized­hez képest is. A marxizmus oktatását érintő kritikák egy része azon alapul, hogy nem ismerik a mai marxizmusoktatás gyakor­latát. A régi tananyagok és a régi módsze­rek alapján ítélik meg az oktatás mai hely­zetét. Ez persze nem jelenti azt, hogy min­dennel meg vagyunk elégedve. Viszont bi­zonyos fejlődés, korszerűsítés megindult, s ennek fényében kellene az egész marxiz­musoktatás helyzetét megítélni.­­ Úgy tudom, hogy az elmúlt évben a felnőttoktatásban bevezették a Magyaror­szág története tantárgyat. Kérem, szóljon erről is.­­ A tantárgy bevezetésének gondolata 1982-ben fogalmazódott meg és 1986 szep­temberétől oktatják az egyetemeken, főisko­lákon. Alapvető célja az, hogy a szocializ­mus építésének elmúlt négy évtizedéről ár­nyaltabb, valósabb képet adjunk. Ez a tan­tárgy a korábbi magyar munkásmozgalom története tantárgy helyébe lépett. Már a hetvenes évek végén tapasztaltuk, hogy a hallgatók körében rendkívüli módon meg­nőtt az érdeklődés szocialista fejlődésünk története iránt. Ennek az érdeklődésnek már nem tudott megfelelni a korábbi mun­kásmozgalom-történet tantárgy. Főként azért, mert a kezdetektől vizsgálta a mun­kásmozgalmunkat, s a rendelkezésre álló időben nem tudott behatóan foglalkozni ép­pen a szocializmus időszakának történeté­vel. Az új tantárgy 1918—1975 közötti idő­ben vizsgálja Magyarország társadalomtör­ténetét. Részletesebben azonban az 1945 utáni időszakkal foglalkozik. Természetesen az oktatásban az 1975 utáni időszak törté­nelmét is feldolgozzák.­­• Témáját tekintve ehhez a főosztályhoz is tartozik a középiskolákban oktatott Be­vezetés a filozófiába tantárgy. Rövid „pá­lyafutása’" alatt igen sok változáson ment keresztül mind tartalmi, mind módszertani szempontból. Mi indokolta ezt? — A tantárgyat mintegy három éve ta­nítják a középiskolákban. Előtte a Világné­zetünk alapjai című tantárgyat tanították, amely egyfajta teljes kitekintést adott a marxista elméletre. Ez az elképzelés nem vált be, mivel egy tanév alatt nem adhatott egységes világnézetet. Az új tantárgy belé­pésével lényegében a középiskolában is koncepcióváltás történt. A Bevezetés a filo­zófiába tantárgy a marxista elmélet néhány, elsősorban filozófiai kérdéseivel foglalkozik. A tantárgy oktatása során nem törekszünk kész, teljes és lezárt világnézetet kialakíta­ni Inkább azt kívánjuk elérni, hogy a kö­zépiskolások ideológiai problémák iránti érdeklődését felkeltsük. — Egyes szakközépiskolákban nincs föld­rajz, nincs biológia. Hogyan lehet például megfelelő biológiai ismeretek nélkül korsze­rű marxista elméletet nyújtani számukra? — Úgy gondolom, elég sok tantárgyuk van a szakközépiskolásoknak, nem lenne célszerű növelni a számukat. A középisko­lát nem úgy kell elképzelni, hogy az teljes tudományos körképet ad. A tanulást sem szabad befejezettnek tekinteni. Ez természe­tesen a világnézeti nevelésre is érvényes. — Lényegében áttekintettük a közép- és felsőoktatásban folyó marxizmusoktatás főbb kérdéseit. Végezetül kérem, vázolja, milyen további elképzeléseket kívánnak megvalósítani­­ a marxizmus oktatásának fejlesztése érdekében? — Jelenleg széles körű elemző munka kezdődött, amely az egész világnézeti neve­lési folyamatot kívánja feltérképezni abból a célból, hogy a politikai-ideológiai nevelés valóban egységes, az egyes szintek és for­mák egymásra építkezésén alapuló folyamat legyen. Az egyetemi-főiskolai marxistaok­tatásban a tananyagokat folyamatosan sze­retnénk fejleszteni, azt akarjuk, hogy újabb és korszerűbb tankönyvek jelenjenek meg. Ugyancsak változásokat tervezünk a tantár­gyi struktúrában. Arra törekszünk, hogy az egyetemi, főiskolai és az utána következő pártoktatás között szerves kapcsolat jöjjön létre. — Köszönöm a tájékoztatást. (Folytatjuk) Székely Szabolcs A falu bankja Bizonyára sokan vannak, akik még emlékeznek arra a családi házra Vámospér­­csen, amelyben húsz eszten­dővel ezelőtt megnyílt a ta­karékszövetkezet. A taka­rékszövetkezet, amelyet csak úgy emlegetnek, a bank, a falu bankja. S ez jogos, hi­szen a pénz itt is ugyanúgy forog, mint akármelyik vá­rosi takarékban. Csak itt valahogy emberarcúbb, csa­ládiasabb minden. No nem a családi ház miatt, hiszen abból régen elköltöztek, s mint hírlik, ismét költözni fognak. Immár egy szebb, elegánsabb, tevékenységük­höz méltóbb helyre. A vámospércsi takarékról azonban nemcsak azt lehet elmondani, hogy húszéves, hanem azt is, hogy ez alatt az idő alatt sok említésre méltót sikerült megvalósíta­niuk. Vegyük sorra tehát az alakulásuk óta eltelt idő­szakot. Mi is volt a célja annak idején a takarékszö­vetkezet létrehozásának? Természetesen az, hogy a falusi embernek ne kelljen a városba utaznia, ha köl­csönt akar, vagy ha pénzét takarékba szeretné rakni. A pénzzel való gazdálkodást mindenkinek tanulni kellett. A szolgáltatóknak és a szol­gáltatást igénybe vevőknek egyaránt. S ezt a falusi csa­ládias emberi kapcsolatok nagymértékben elősegítet­ték. Köztudott, hogy a ki­­sebb-nagyobb községekben általában mindenki min­denkit ismer. S ha a taka­rékszövetkezet bármely dol­gozójához tanácsért fordul valaki, az természetes, hogy a legjobb felvilágosítást kapja. A bizalomért biza­lom jár cserébe, s ez így van a kezdet óta. Nemcsak a titkos betétekre kell gon­dolni, hiszen az természe­tes, hogy a pénzt az embe­rek biztos, jó helyen akar­ják tudni, hanem arra, hogy bízni kell abban, ha befektetik a pénzüket, azt jól forgatják meg. Az eltelt húsz esztendő alatt a szövetkezet tagjai­nak 228 millió forint köl­csönt folyósított. Épült is, szépült is Vámospércs, no meg az az öt falu, ahol egységeket, kirendeltségeket tart fenn a takarék. Új la­kások épültek, fiatal háza­sok bútorozták be házukat vagy szobájukat az itt fel­vett összegekből, vagy ép­pen a mezőgazdasági háztá­ji termelés bővülését segí­tették jelentős mértékben. S még egy adat: a hat falu lakosai e két évtized alatt több mint százmillió forin­tot takarítottak meg, s azt különböző betétformákban helyezték el. A legnagyobb fejlődést a szövetkezet a hatodik ötéves tervben érte el. Ebben az időszakban szinte ugrásszerűen emel­kedtek a különféle rubri­kákba írott számok, jelezve ezzel, a takarék és a falvak egymásra találtak. Ma már kilencfajta betétet kezelnek, hétféle kölcsönt folyósíta­nak, s a pénzügyi szolgálta­tások száma elérte a tízet. S mindezeket a hat község­ben mindössze huszonöt dolgozó végzi. A falvakban még a villanyszámla díjbe­szedése sem a debrecenihez hasonló módon történik, mert itt nem a villanyszám­lás megy a házhoz, hanem a fogyasztó viszi be a díjat a takarékba. A cél tehát megvalósult. Kialakult a szövetkezet és a falu lakosai között egy egészséges, bizalomra épülő kapcsolat. Jó alapot adott ez a múltban is a munká­hoz, s ma ugyanez a hely­zet. S ha már egy kisebb­fajta számvetésnél tartunk, a­ múlt évről is érdemes né­hány szót ejteni. Éppen a múlt év volt az, mikor a szövetkezet év végi záró betétállománya elérte, sőt meghaladta a bűvös száz­milliót. Ennyivel gazdálkod­hatnak tehát a jövőben. A gazdálkodáshoz külön biz­tonságot nyújt, hogy e be­tétállomány nagy része tar­tós betétként van a fiókok­ban elhelyezve. A szövetkezet azonban nemcsak magának, hanem a nagytestvérnek, az OTP- nek is gyűjt. Az OTP-szám­­lára begyűjtött összegért természetesen jutalékot kap­nak, s ez a nyereségüket növeli. A nyereségről, a kezdeti hullámzó évektől eltekintve mindig igen ered­ményesen tudtak gazdál­kodni. Eleinte tízezres, ké­sőbb százezres nagyságrend­ben mérték a nyereséget, de két éve milliós számjegy került a táblázatra, s a kasszába. Tavaly éppen 2 millió ill ezer forintnyi összeg. S még szebb, ha be­írjuk, a bázis, azaz az 1985- ös évhez képest a növeke­dés 25,4 százalékos. Minek köszönhető ez? Bi­zonyára sokakban felvető­dik a kérdés, s joggal. Mi­előtt azonban bárki esetleg a tisztességtelen haszonszer­zésre vagy az alacsony ka­matokra gondolna, elmon­dom: ez az eredmény egye­dül annak az óriási szerve­zőmunkának köszönhető, amelyet minden évben új­ból és újból elkezdenek és folytatnak. Az ügyfélért folytatott harc tehát ered­ményes. A Vámospércs és Vidéke Takarékszövetkezet­ben sem az elnöknő, Berki Lászlóné,­ sem huszonnégy kollégája nem ijed meg, ha dolgozni kell. Mindent el­vállalnak, ami a takarék te­vékenységi körével kapcso­latos lehet. Tehát a biztosí­tások és az áramdíj szedé­sét vagy a valutafelvásár­lást. Mindezekkel kockázat­­ot is vállalnak, mint ahogy minden hosszú lejáratú, 35 évre szóló kölcsönnel is koc­káztatnak. De tudják, a pénzt forgatni kell, s be kell fektetni jól kamatozó üzletekbe, s ők ezt teszik. Nem titok, menny­ire együtt élnek a falvak lakói­val, hiszen tudják azt is, hol adták el a házat, hol táncolt össze a menyasszony nagyobb összeget, s hol fi­zetett jól a torma... és ad­ják a jó tanácsot, hogy cél­szerű a nyereséget még na­gyobbá tenni. A tanács so­hasem öncélú, mindig a kő- ■ zós érdeket tartja szem előtt. S ez már sokszor be is igazolódott. Valószínű, ez a magyarázata az utóbbi évek erőteljes és szembetű­nő fejlődésének. Iván Gizella „Ebből (talán) sebességváltó lesz” Rajz készül a fogaskerékről Ismerkedés a futóművel Autó­szerelők lesznek... A Landler Jenő Szak­­középiskolában több más szakma mellett autósze­relőket is képeznek. A négyéves tanulmányi idő alatt az elméleti képzé­sen kívül bőséges alka­lom kínálkozik a szak­mai fogások elsajátításá­ra. Az iskolai gyakorlati foglalkozásokon kívül a diákok harmadik évfo­lyamtól üzemi gyakorla­ton is részt vesznek. Leg­jobb tanulóik évről évre indulnak az országos szakmai tanulmányi ver­senyen, ahol már hagyo­mánya van jó szereplé­süknek. Felvételeink az iskolai tanműhelyekben készültek. . HAJliU-UIHAHI NAPLÓ — 1997. APKluiT­""^^

Next