Hajdú-Bihari Napló, 1987. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1987-05-01 / 102. szám

Kádár János Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról) Szó esett arról is, hogy Angyalföldön, mint szerte az országban, a meglévő gon­dok ellenére az emberek tudják, érzik: létbiztonság­ban élhetnek, mindenkinek van munkahelye, s min­denütt szükség van az értel­mes, tartalmas munkára, hiszen csakis ez lehet boldo­gulásunk alapja. Kádár János válaszolt az elhangzottakra, emlékez­tetve arra, hogy továbbha­ladásunk érdekében úgy tudjuk jobbá, eredménye­sebbé tenni az országépítő munkát, ha mindenki a ma­ga helyén pontosan ismeri a feladatát, érzi a felelősségét, s azt, hogy az új feladatok másfajta gondolkodást, más hozzáállást igényelnek. A Forcon Szerszámipari Tröszt budapesti vállalatá­nál folytatódott a­ program. Az MSZMP főtitkárát, va­lamint a kíséretében lévő budapesti és kerületi veze­tőket Gulyás Imre vezér­igazgató és Kovács István, a budapesti gyár pártvezető­ségének titkára fogadta. Be­számoltak a Forgácsolószer­szám-ipari Vállalatból 1986. július 1-jén alakult tröszt, illetve az angyalföldi válla­lat munkájáról, a pártszer­vezet tevékenységéről. Mint elhangzott: az ország egyik legnagyobb szerszámgyártó üzeme 1800 dolgozót foglal­koztat, közülük négyszázan a fővárosban gyártják a forgácsoló szerszámokat, a különböző alkatrészeket, rögzítőgyűrűket, kompresz­­szorszelepeket. Termékeiket az iparban, a mezőgazda­ságban, a közlekedésben és a javító-szolgáltatás terüle­tén egyaránt használják. Nagy részük a csúcstechno­lógiát képviselő megmunká­lógépek alkatrésze, tartozé­ka. A vállalat széles körű nemzetközi és hazai kapcso­latokat alakított ki. Az NSZK-beli Krupp—Vidia céggel kooperációs szerző­dés keretében, licenc alap­ján állítják elő a marómű­helyben a modern szerszá­mok, NC vezérlésű gépek marófejeit. Sokéves múltja van a moszkvai Frézer gyár­ral folytatott eredményes szerszámgyártási együttmű­ködésnek. Itthon elsősorban a Csepel Szerszámgépgyár és a Szerszámipari Művek gyártmányainak tartozékai viselik a F­orcon-emblémát. A gyár vezetői a tröszt eredményeiről szólva el­mondták, hogy az elmúlt esztendőben egymilliárd fo­rint termelési értéket köny­velhettek el, és sikeresen teljesítették az idei első ne­gyedév terveit is. A tájékoztatót üzemláto­gatás követte. Kádár János — Lévárdy Iván, a buda­pesti vállalat igazgatójának szakmai kalauzolásával — megtekintette a menetköszö­rűs és marós műhelyt, s el­beszélgetett a csúcstechnoló­giával működő automata gépsorokat kezelő szakmun­kásokkal. Ezután az MSZMP főtit­kára részt vett a vállalati kollektíva ünnepi röpgyűlé­­sén. Kiss Ferenc szakszerve­zeti főbizalmi meleg szavak­kal köszöntötte a mintegy 200 gyári dolgozót és a ven­dégeket, majd Kádár János lépett a mikrofonhoz. Megköszönte a szívélyes fogadtatást és hangsúlyozta, hogy szívesen jött ide, jól érezte magát a munkások körében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látottak-hal­­lottak, hanem az itt tapasz­talt bensőséges légkör, jó munkaszellem hatására is. A tavalyi termelési sikerek különösen értékesek — tette hozzá —, mert azokat a mindig sok gonddal-bajjal járó átszervezés közepette érték el. Gratulált az ered­ményekhez, és — az egész ország gazdasági helyzetét jellemezve — rámutatott: fejlődtünk, gyarapodtunk még az utóbbi nehéz eszten­dőkben is. Ha nem is egy­formán, s mindenki számá­ra érzékelhetően, de gyara­podott a lakosság, a vállala­tok legtöbbje is működőké­pesnek bizonyult. Ennek örülhetünk, mert azért dol­gozunk, hogy az emberek boldoguljanak. Ugyanakkor igaz az a gyakran hallható megálla­pítás, hogy nehéz az ország helyzete. A korábbi évek lendületes fejlődése lelassult, munkánk sok tekintetben bonyolulttá vált. Hol van­nak a mai problémák gyö­kerei? Mindenekelőtt ott, hogy összességében nem ter­melünk annyit, amennyit felhasználunk. Fordítani kell a gondolkodásunkon, a gya­korlatunkon: akkor lássunk hozzá az elosztáshoz, a ja­vaink elfogyasztásához, ami­kor már megtermeltük azo­kat. Szükséges, de érthetően népszerűtlen intézkedések jelezték már ezt a felisme­rést; ilyen volt például a béremelések áprilisig törté­nő elhalasztása, ami több­éves gyakorlatot próbált megváltoztatni. Azt tudniil­lik, hogy a vállalatok úgy­mond megelőlegezték az egész évre tervezett telje­sítménynövekedést, s már az esztendő elején kifizették a megnövelt béreket. Igen ám, csakhogy az elképzelé­sek nem mindig váltak be, a teljesítmények gyakran a bérek mögött kullogtak . . . Azt kell megértenünk — hangsúlyozta a párt főtitká­ra —, hogy a szocializmus a munka társadalma. Persze, minden más társadalom is a termelőmunkán alapszik — tette hozzá —, hiszen azokban a fejlett tőkés or­szágokban, amelyekben a termelés igen magas színvo­nalat ért el, szilárd fegye­lem­­rend, no meg az utcára kerüléstől való­­félelem áll a valóban impozáns ered­mények mögött. Nemrégi­ben tett svédországi látoga­tásának élményeit említette az egyik példaként; mint mondotta, a korszerű ter­melőberendezések, a modern technológia mellett szembe­tűnő volt a percnyi lazasá­got sem engedő munkatem­pó a szerelőszalagok mellett. Mi szocialista kibontako­zást keresünk! — szögezte le hazai gondjainkra visz­­szatérve Kádár János. Ha­tározott lépésekre van szük­ség ennek érdekében — folytatta —, s ezek között van sok kényszerű intézke­dés is. Olyan munkaprogra­mot hirdetünk, amely eddigi tapasztalatainkra építve nem rövid időre, hanem hosszabb távra megalapozza fejlődé­sünket. Szocialista progra­mot, amelyre szilárdan épít­hetjük a jövőt. Ezt követeli meg a nép, a szocialista Magyarország iránt érzett felelősségünk. Programunk, előrehaladá­sunk követelménye az is: úgy dolgozzunk, hogy az ed­dig elért életszínvonal biz­tos alapokon álljon. Céljaink eléréséhez minden lehetsé­ges eszközt fel kell használ­ni — hangoztatta —, épí­teni a szocialista elveinkben rejlő erőre, ugyanakkor — mivel az öntudat csak las­san, a termelési viszonyok változása mögött járva for­málódik — jobban kell ala­pozni a kollektívák, az em­berek érdekeltségére. Ezért válik egyre fontosabbá a differenciálás. Nem lehet a vállalatokkal örökké azt csi­nálni, hogy a jól, korsze­rűen dolgozóktól elvonják a nyereséget, és azzal támo­gatják a gyengén gazdálko­dókat. Differenciálás érvé­nyesüljön a munkásközössé­geken belül is. Annak tudatában kell munkálkodnunk, hogy nap­jainkban kiélezett verseny folyik a világpiacon. A gyor­san változó igények szerint kell a termelési szerkezetet átalakítani, termékváltást végrehajtani, és jóval na­gyobb figyelmet fordítani a minőségre. Nemcsak a tőkés megrendelők, szocialista partnereink is joggal várnak el tőlünk jó, korszerű áru­kat. Mindebben számítunk az angyalföldiek és az or­szágban másutt dolgozók jó irányú törekvéseire, akara­tára, s ez erőt ad számunk­ra. Tudjuk, előrehaladásunk alapkérdései a termelésben, a munkapadoknál dőlnek el — hangsúlyozta Kádár Já­nos. Nemzetközi kérdéseket érintve a párt főtitkára ki­emelte, hogy melegen üdvö­zöljük a Szovjetunióban ki­bontakozott változásokat, amelyek célja egybeesik a mi törekvéseinkkel. Az át­alakítás folyamata a szocia­lista országok közötti együttműködésre, így a magyar—szovjet kapcsola­tokra is hatással van. Mint mondotta, most jobban ért­jük egymást, közös munkánk még harmonikusabb, mint korábban, együttműködé­sünk távlatai biztatóak. A baráti Szovjetunióban leját­szódó folyamatok hatása a világpolitika nagy kérdései­ben is érzékelhető: a köl­csönös biztonság elvére épü­lő fegyverzetkorlátozási, le­szerelési javaslatok olyan fontos megegyezések lehe­tőségét vázolják fel, ame­lyekre a másik fél sem tud egyszerűen nemet mondani. A béke, a nemzetközi biz­tonság megszilárdításához a magunk lehetőségei szerint mi is igyekszünk hozzájárul­ni, keresve az együttműkö­dés lehetőségét más társa­dalmi rendszerű államokkal — ahogyan ez most, a svéd­országi látogatás alkalmával is történt. A munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét úgy ké­szülünk köszönteni, hogy az kifejezze szándékainkat, tö­rekvéseinket, az elszántsá­gunkat céljaink megvalósítá­sára, és szolidaritásunkat mindazokkal, akik a szocia­lizmusért, a békéért és a haladásért küzdenek a világ­ban — mondotta befejezésül Kádár János, átadva jókí­vánságait a jelenlévőknek, rajtuk keresztül az üzem, egész Angyalföld dolgozói­nak. (MTI) Felavatták a Délibáb Szálloda új szárnyát Hajdúszoboszló nevezetes szállodája, a Délibáb életé­nek jelentős állomásához érkezett április 30-án: ün­nepélyes keretek között fel­avatták újabb, harmadik szárnyát. A háromcsillagos szálloda bővítésének jogát versenytárgyaláson a Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalat nyerte el, és jó mi­nőségben, határidő előtt be­fejezte a kivitelezést. Ily módon a szálloda valójában már a húsvéti ünnepeken, fogadhatott vendégeket. A korszerűen fölszerelt, tetszetős külsejű, családias hangulatot árasztó 85 szo­bából húsz lakosztállyá ala­kítható át, elérhető árak­kal. öt szoba a mozgásszer­vi betegségben szenvedőké. Az erkélyes, kényelmes szo­bák, a gyógyulást s a föl­üdülést szolgáló közös he­lyiségek, a specialitásokat (külön diétás kosztot is) kí­náló étterem mellett fő dí­sze az új szárnynak a 250 férőhelyes rendezvényterem, amely konferenciáknak, tu­dományos tanácskozásoknak és szórakoztató műsoroknak ad helyet. A vendégeken kí­vül a helyiek részére szóra­koztató központként is szol­gál majd e pódiumterem. Mindezeket jegyeztük föl az avatási ünnepségen, amely az új szállodaépület pódiumtermében kezdődött Józsa Lajos Kánkán című bronzszobrának felavatásá­val és ifjú Fazekas Lajos, a népművészet mestere kiállí­tásának megnyitásával. Dél­után a pódiumteremben Végh László, a megyei ven­déglátó vállalat igazgatója köszöntötte a vendégeket, köztük Sikula Györgyöt, a megyei pártbizottság első titkárát, Vincze Imre belke­reskedelmi miniszterhelyet­test, dr. Szabó Imrét, a me­gyei tanács elnökét, a me­gye és Hajdúszoboszló párt-, állami és társadalmi szerveinek képviselőit. Ezt követően Vékássy Ist­ván, a Hajdú Megyei Épí­tőipari Vállalat vezérigazga­tója átadta az új épület jel­képes kulcsát Hupuczi Lászlónak, a Délibáb Szál­loda és Vendéglátó Vállalat igazgatójának, majd Vincze Imre mondott beszédet. Végh László pedig A haj­dúsági gasztronómiáért el­nevezésű kitüntetéseket adott át a tervezésben és a kivitelezésben kimagasló munkát végzőknek. HA­JDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1967. MÁJUS 1. Zászlófelvonások Május elseje, a nemzetkö­zi munkásmozgalom kiemel­kedő ünnepe tiszteletére csü­törtökön katonai tisztelet­­adással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a mun­kásmozgalom vörös zászla­ját a gellérthegyi Felszaba­dulási Emlékműnél. Ugyancsak katonai tiszte­letadással vonták fel a Ma­gyar Népköztársaság állami zászlaját az Országház előtt, a Kossuth Lajos téren. (MTI) Lenin-békedíjak Moszkva, 1987. április 30. (MTI) — Moszkvában má­jus 1. előestéjén közzétették a Lenin-békedíjjal kitünte­tett személyiségek névsorát. A kitüntetéseket kétévente nemzetközi bizottság ítéli oda, amelynek jelenleg ne­ves indiai, francia, vietna­mi, finn, kubai, angol, ma­­dagaszkári, görög, lengyel és szovjet társadalmi sze­mélyiségek a tagjai. Az idei nemzetközi Le­nin-békedíjjal kitüntetettek névsora: Julius K. Nyerere, a Tan­zániái Forradalmi Párt el­nöke, Herbert Mies, a Német Kommunista Párt elnöke, Petar Tancsev, a bolgár Államtanács első elnökhe­lyettese, a Bolgár Népi Földműves Szövetség titká­ra, Dorothy Hodgkin brit tu­dós, közéleti személyiség, Miguel d'Escoto Brock­­mann, nicaraguai külügy­miniszter. Várkonyi Péter ausztriai látogatása Bécs, 1987. április 30. (MTI) — Várkonyi Péter külügyminiszter csütörtökön délelőtt az osztrák sajtó kép­viselőivel találkozott, akik előtt hangsúlyozta: vendég­látóival, vezető osztrák po­litikusokkal­­ folytatott tár­gyalásai megerősítették meg­győződésében, hogy mindkét fél a két ország rendkívül jó kapcsolatainak további fejlesztését igényli, és lé­nyegében teljes a nézetazo­nosság szinte minden kér­désben. Folytatódik a magas szintű személyes érintkezé­sek immár hagyományos so­rozata: az év második felé­ben hazánkba látogat Franz Vranitzky kancellár. Várko­nyi Péter hangoztatta: a nemzetközi kérdéseket átte­kintve azt a közös remé­nyüket fogalmazták meg, hogy a bécsi utótalálkozó ki­egyensúlyozott dokumentum­mal fejeződik be. A két ország gazdasági kapcsolatait érintő kérdé­sekre válaszolva Várkonyi Péter elmondotta: magyar részről változatlanul szorgal­mazzuk a kivitelünket gát­ló, nehezítő vám- és egyéb adminisztratív akadályok, hátrányos megkülönbözteté­sek felszámolását. Derűlá­tásra jogosít, hogy mindkét részről erős politikai szán­dék tapasztalható a gazdasá­gi kapcsolatok továbbfejlesz­tésére, hangoztatta a ma­gyar miniszter, hozzátéve: osztrák részről elfogadták a beruházásvédelmi egyezmény megkötésére vonatkozó ko­rábbi magyar javaslatot. Várkonyi Péter délután részt vett az Osztrák—Ma­gyar Egyesület fogadásán, a bécsi Collegium Hungari­­c­umban, ahol Fritz Marsch, az OME elnöke, az Osztrák Szocialista Párt központi titkára üdvözölte. Külügyminiszterünk dél­után, az osztrák külpolitikai társaság és az OME rende­zésében nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott az osztrák Diplomáciai Akadé­mián Az európai biztonsági és együttműködési folyamat magyar szemszögből cím­mel. Várkonyi Péter külügymi­niszter, aki Alois Mock al­­kancellár és külügyminisz­ter meghívására hivatalos látogatást tett Ausztriában, csütörtökön este hazautazott. Kamara János köszöntése Kamara Jánost, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ját, belügyminisztert 60. szü­letésnapja alkalmából csü­törtökön az MSZMP Köz­ponti Bizottságának nevében Horváth István, a KB titká­ra köszöntötte. Jelen volt Varga Péter, a KB osztály­­vezetője. (MTI) Ünnepi állománygyűjtések, kitüntetések Az 1. ruházati anyagraktárnál (Folytatás az X. oldalról) Kettős ünnepet tartottak az MN 1. ruházati anyag­raktárnál, mivel az idei május elsejével egybeesik az intézet alapításának 35. év­fordulója. Az ünnepi beszédet köve­tően Bánó Lajos őrnagy, az intézet parancsnoka ismer­tette az eltelt évek munká­ját, eredményeit. Az intézet dolgozói és vezetői minden esetben esküjükhöz híven" állták meg helyüket. Elis­meréssel szólt az időközben nyugállományba vonult sze­mélyekről is. Elmúlt évi munkájáért az MN 1. ruházati anyagraktár elnyerte az MN Ruházati Ellátóközpont parancsnoká­nak dicsérő oklevelét és az élen járó tárolóintézet ki­tüntető címet. A Haza Szol­gálatáért Érdemérem ezüst fokozatát ketten, a bronz fokozatot szintén ketten kapták meg. Magasabb pa­rancsnoki és parancsnoki dicséretben 29-en részesül­tek. Az MN 1. ruházati anyagraktár parancsnoka, Bené La­jos őrnagy átveszi a dicsérő oklevelet és az élen járó tárolóintézet kitüntető címet (Fotó: Szekeres Tibor) Az MHSZ megyei vezetőségén A munka ünnepének tisz­teletére rendezett megemlé­kezésen értékelték a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség főtitkári és megyei titkári feladatterv szellemében szer­vezett versenymozgalmat is. A nyolcvanhatos versengés­ben 135 MHSZ-klub és hét gépjármű-kirendeltség vett részt. Közülük 14 klub — ebből nyolc klub másodszor — élen járó kitüntető címet ért el. Huszonkilenc klub, illetve gépjármű-kirendelt­ség megyei titkári elismerő oklevelet vehetett át. Az idei szocialista ver­senymozgalomba 146 MHSZ- klub és öt gépjármű-kiren­deltség nevezett be. Megkezdődtek a Hatvani István- diáknapok Tegnap este hét órakor megkezdődött a Hatvani István-diáknapok rendez­vénysorozata Debrecenben. A három megyéből (Békés, Bács-Kiskun, Hajdú-Bihar) érkezett, mintegy hétszáz résztvevő este fél hét után gyülekezett a Kölcsey Fe­renc Művelődési Központ előtti parkolóban, hogy­ a pontosan hét órakor fölhar­­sanó fanfárok dallamai után meghallgassák és vé­gignézzék az ünnepélyes megnyitó műsorát. Először az Ady Endre Gimnázium kórusa lépett színpadra, Bartók: Tavasz című művével, majd Murá­nyi Annamária szavalta el Áprily Lajos Március című versét. Ezután az Ady-gim­­názium diákszínpada és kórusa adta elő rövid mű­sorát. Ezt követően dr. Ács Ist­ván, a Debrecen Megyei Városi Tanács elnöke mon­dott köszöntő szavakat, és átadta a debreceni diákvá­ros kulcsát Nyalka Csabá­nak, a diáknapokra szerve­ződött, héttagú diáktanács elnökének. A megnyitó ünnepséget a diáktanács vezetőjének zá­róbeszéde és programismer­tetése fejezte be. Este nyolc órától két helyszínen kezdődtek meg a műsorok. A­ művelődési köz­pont előtti parkolóban a Szeredás és a Hangfogó együttes tartott táncházas műsort, míg az ifjúságpoli­tikai klubban a Hajdú-Bi­har megyei résztvevők estje kezdődött meg. 125 éves a Debreceni Kefegyár A nagy múltú, 125 éves Debreceni Kefegyár kollek­tívája április 30-án vállala­ti ünnepség keretében em­lékezett meg alapításának 125. évfordulójáról. Tóth József, a vállalat igazgatója méltatta az eltelt egy és egynegyed évszázad alatt megtett, utat, a gyár fejlő­dését. Az évforduló alkal­mával Egri Istvánnét, a gyár raktárvezetőjét kiváló munkáért címmel tüntették ki. Az ünnepségen részt vett Piránszky Gyula, a debreceni városi tanács ipa­ri osztályának vezetője.

Next