Hajdú-Bihari Napló, 1987. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1987-06-02 / 128. szám

Pontos, precíz tervek alapján IMMÁRON felfelé ível Biharkeresztesen ma már több üzem, ter­melőegység létezik, olyanok, amelyek mun­kát, keresetet biztosítanak a lakosságnak, az itt dolgozóknak. Közülük azonban min­den bizonnyal mégiscsak a termelőszövetke­zet a meghatározó, az Aranykalász. Nem­csak azért, mert talán a község — meg a társközségek — lakosságának nagyobbik ré­sze itt talál magának hasznos tevékenység folytatására alkalmas lehetőséget, hanem azért is, mert úgy vagyaunk mi ezzel: a föld, a határ dönti el még mindig a sze­münkben egy-egy település jó vagy rossz sorsát. — Valahogy így van ez nálunk is — mondja Szabó László, az Aranykalász elnö­ke. — Az emberek közérzete ma is attól függ még nagyon nagy mértékben, milyen az élelmiszer-ellátás. Az élelmiszert — vagy azok alapanyagait — pedig a mezőgaz­daság termeli. Nem közömbös tehát, sőt el­döntő, milyen a mezőgazdaság helyzete, színvonala. — Milyen tehát? — Erre nem egyszerű ma a válasz. Ok­kal. Ha mégis egy mondatban kellene jel­lemezni, azt mondanám, hogy felfelé ível már a mélypontról. Mert volt mélypont, ma is érezzük. Érezzük? Szinte minden lépésün­ket, minden intézkedésünket ez határoz meg ma is. Valahogy mintha onnan számítanánk újkori történelmünket. .. — Mi történt hát ebben a gazdaságban? Mi volt az, ami még ma is meghatározza lépéseiket, ténykedésüket, lehetőségeiket? — Közismert a mi körünkben — kezdi Szabó László —, hogy termelőszövetkezetünk a sorozatosan veszteséges gazdálkodás kö­vetkeztében 1983-ban olyan helyzetbe került, hogy nem volt elkerülhető a szanálási eljá­rás lefolytatása. Mindez 1984 tavaszán tör­tént meg. Akkor arra voltunk kötelezve, hogy a felülvizsgálati határozatok végre­hajtására három évre szóló cselekvési prog­ramot dolgozzunk ki. Ez természetesen meg is történt, ezt a programot szövetkezetünk irányító területei részletesen megvitatták és jóváhagyták. A vezetőség — a tagsággal közösen — ennek szellemében fogott hozzá a feltárt hibák, hiányosságok, vagyis az eredménytelen, veszteséges gazdálkodás fel­számolásához, az eléggé nehéz helyzetből való kilábalás feltételeinek kialakításához. Annyit hadd tegyek hozzá, hogy ez az adott körülmények között egyáltalán nem volt könnyű feladat. Úgy is mondhatnám, em­bert próbáló, kemény vállalkozás volt ez a tagság és vezetőség számára egyaránt. De kijelenthetem: az első próbát kiálltuk. Vagyis, arról adhatok számot, hogy a tett intézkedéseink, a becsületes munka követ­keztében sikerült a holtpontról kimozdulni, cselekvési programunkat alapvetően végre­hajtani ... — Úgy vélem, a cselekvési program né­hány jellemzőjét mégiscsak érdekes lenne feltárni a nyilvánosság előtt is, hiszen en­nek lett következménye, hogy arról a bizo­nyos mélypontról elmozdultak. — Természetesen a cselekvési program meghatározta, mit és hogyan csináljunk, vagyis hogyan dolgozzunk. Én azt hiszem, a legelső és legfontosabb ebben az, hogy ösz­­szefüggésében és következetesen tervszerűvé tette a munkát. S tudjuk, ez önmagában je­lentős tényező. A tervszerűség tehát a cse­lekvési program alapja. Tervszerűvé tettük az irányítást, a vezetést, s a megnövekedett feladatok, célkitűzések eredményes megva­lósítása érdekében szervezeti változtatásokat hajtottunk végre. Például áttértünk a főága­zati, illetve ágazati irányításra a korábbi üzemegységre épülő irányítási formáról. En­nek megfelelően kialakítottuk a növényter­mesztési, állattenyésztési, műszaki és háztáji főágazatot, valamint az ipari és építőipari ágazatokat. A leglényegesebb változtatásnak tartjuk, hogy bevezettük az önelszámolási rendszert, önelszámoló egységek létrehozásá­val. Ezekhez igazítottuk a munkahelyi kö­zösségek kialakítását is. E rendszer máris jó hatással van a gazdálkodásra, de tökéle­tesítését, további módosítását állandóan na­pirenden tartjuk.­­ Mindez jelentősen megnövelte a mun­kahelyi kollektívák és vezetők önállóságát, felelősségét. Ugyanakkor más munkamód­szereket követelt meg az eddigiektől, amihez mindannyiunknak alkalmazkodni kellett. Az elmúlt év tapasztalatai azt igazolják, hogy számításaink jók voltak, hogy a termelés és gazdálkodás terén érezhető változások van­nak. — Ezek a változtatások az irányításban, vezetésben — gondolom — az itt dolgozók­tól is még többet követelt az eddigieknél. — Fontos feladatnak tartottuk a termelés és irányítás személyi feltételeinek javítását — magyarázza az elnök —, vagyis a káder- és személyzeti munka színvonalának eme­lését. Úgy érezzük, ezen a területen is si­került előrelépnünk. A szanálási intézkedé­sek után szövetkezetünknél nagy volt — érthetően — a fluktuáció. Több dolgozó, irá­nyító hagyta el szövetkezetünket, köztük olyanok is, akiket ma is szívesen látnánk itt, de sajnos, nem tudtuk őket megfizetni. Mindez sürgős intézkedést követelt tőlünk, s főleg tervszerű munkát ezen a téren is. Előtérbe helyeztük például a fiatal, kezdő szakemberek foglalkoztatását, a szakembe­rek fogadására szolgálati lakásokat alakítot­tunk ki. Rendeztük az úgynevezett első munkahelyes szakemberek, szakmunkások tsz-taggá való felvételét. A fiatalok részére lakásépítési alapot hoztunk létre, amiből már eddig is több fiatalnak adtunk támo­ at aranykalász­ gatást. Bevezettük a tanulmányi ösztöndíjat szakmunkás, felső- és középfokú intézmény­ben tanuló fiatalok számára.­­ Nem sorolom tovább, lényeg az, hogy a tett intézkedések következtében megállt az elvándorlás, megszűnt a létszámcsökke­nés, s ma már az elenkezője tapasztalható: a fiatalok aránya egyre növekszik. Több mint 160 harminc éven aluli fiatal dolgozik, s ennyi nődolgozója sem volt még soha sem a szövetkezetnek, mint jelenleg. Közel kétszáz, örvendetes, hogy az utóbbi időben egyre több szakmunkás és magasabban kép­zett szakember jön hozzánk dolgozni. Pél­dául csak az elmúlt három év során 19 fő­iskolai, illetve üzemmérnöki végzettségű fia­tal szakembert vettünk fel a különböző szakterületek irányítására. Ez a feltétele an­nak a célkitűzésünknek is, amit egyébként szintén a cselekvési programunkban hatá­roztunk meg hogy minden munkaterületen minden vezető elmélyültebben foglalkozzon a végzett munka közgazdasági értékelésével, megalapozott és elemző számításokra épül­jön minden vezetői döntés. A közgazdasági szemlélet erősítése alapvető célunk. Ezért választottunk például közgazdasági elnökhe­lyettest is szövetkezetünkben. — A személyi feltételek javításában ter­mészetesen még sok a tennivaló — szögezte le Szabó László. — Olyannyira, hogy a meglévő szakemberek megtartása minden erőfeszítésünk és jó szándékunk mellett ál­landó gondot jelent, aminek elsősorban­­anyagi háttere van. Ezen sürgősen vál­toztatni kell. A növénytermesztés olyan alaptevékeny­ség, amely meghatározza a szövetkezet hely­zetét, sorsát. Ezért ezt az ágazatot kiemel­ten kezelik a szövetkezetben. E kiemelt sze­rep érvényesült az intézkedési terv elkészí­tésekor is.­­ Elvégeztük a növénytermelés szerkeze­tének felülvizsgálatát — mondja Szabó László. — Úgy érezzük, hogy a termelési szer­kezeten bizonyos változtatásokra van szük­ség. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a gazdaságtalan növényi kultúrákat felszámol­tuk. Ezzel együtt nagyobb figyelmet kell fordítanunk a termelt kultúrák — búza, ku­korica — minőségére, különös tekintettel a vetőmagvakra. A talajerő-utánpótlásban, a hatóanyagok felhasználásában nagyobb tervszerűségre és differenciálásra van szük­ség, üzemi és táblaszinten egyaránt. A nagy­üzemi termelés feltételeit javítani szándéko­zunk azáltal is, hogy tovább folytatjuk az ésszerű táblásítást és tömbösítést. Ugyanak­kor azt is tudjuk — s rögzítettük is a ter­veinkben —, hogy a növénytermesztés fej­lesztése, hozamaink fokozása elképzelhetet­len a szakszerű és hatékony növényvédelem megszervezése nélkül. A növénytermesztés biztonságossá tételé­nek kulcskérdése a melioráció. Ezért döntött úgy a szövetkezet vezetősége, hogy a melio­rációt megkülönböztetett figyelemmel kezeli, és az ehhez szükséges saját erő biztosítását minden más fejlesztéssel, beruházással szemben előnyben részesíti. A másik alapvető terület az állattenyész­tés. Ezt hasonlóan kiemelt nagy feladatnak tekinti a vezetőség. E nélkül nem képzelhető el az üzem talpraállítása, gyorsabb ütemű fejlesztése.­­ Ezért a vezetőségünk úgy határozott, hogy a felsőbb szervektől kapott támogatást — mintegy 16 millió forintot — kizárólag erre a főágazatra fordítja. Ezen belül is a sertéságazatot helyeztük előtérbe úgy, hogy a sertéstelep rekonstrukcióját hajtjuk végre. Elhatároztuk, hogy anyagi helyzetünktől függően megkezdjük a szétszórt állattenyész­tési telepek felszámolását, s állást foglal­tunk abban is, hogy hozzákezdünk egy sza­kosított szarvasmarhatelep építéséhez.­­ A gépműhely, a javítás, az üzemelés és a szállítás fontos szerepet tölt be a tsz gazdálkodásában, különösen a növényter­mesztés feladatainak megoldásában. Ezért úgy határoztunk, hogy a továbblépés érde­kében magasabb szintre kell emelni ezt a tevékenységet, s létrehoztuk a műszaki fő­ágazatot amely összefogja az ezzel kapcsola­tos munkát. Fontos feladatok várnak itt is megoldásra — meg is van határozva az in­tézkedési tervünkben —, mint például az anyag-alkatrész-, energiatakarékosság meg­valósítása, a költségérzékenyebb gazdálkodás bevezetése, a belső üzemi munkaszervezés javítása, a szakember- és szakmunkás-után­pótlás megoldása stb. — Természetesen megszabtuk a beruhá­zás, a fejlesztés irányvonalát is — folytatja az elnök. — Megváltoztattuk a tervezés me­chanizmusát, szorosabbra fogtuk a hitel- és pénzgazdálkodást. Napirendre tűztük a verseny- és brigádmozgalom helyzetét, kellő rangot biztosítva számukra. Igyekszünk be­csületet adni a munkaidőnek, előtérbe he­lyezve a munkafegyelmet. *** Nagyszabású terv készült tehát a Bihar­­keresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet helyzetének javítására. Ami igen tiszteletre méltó, e tervet maguk dolgozták ki, részle­teiben maguk valósítják meg. Ez azt bizo­nyítja, hogy van erő, van tartalék a szövet­kezetben, s az a bizonyos mélypont lassan­­lassan feledésbe is merülhet. Persze ehhez az kell, hogy jó évek járjanak rájuk is, mert a mezőgazdaság még ma is olyan: a jó tervek csak jó időjárás mellett valósít­hatók meg. De már megmutatták erejüket az Aranykalász tagjai: tavaly, fennállásuk óta a második legjobb évet zárták, jóval felüljutva a 20 milliós nyereségen. És ez bizonyára nem lehet véletlen. Sok­kal inkább a tervszerű, fegyelmezett mun­ka következménye. Boda László KÖSZESÜI? A megye telefonfejlesztéséről A telefonra várók száma nem csökken, Hajdú-Bihar­­ban is öt számjegyű. Azaz tavaly pontosan 13 766-an voltak a nyilvántartott vá­rakozók. S ezen a helyzeten a kibocsátott 6055 kötvény se sokat segített, mert mint ahogy Zombor Ferenc, a Debreceni Postaigazgatóság távközlési igazgatóhelyette­se elmondta, ez év végére 2286 telefont szerelnek fel Debrecenben. De erről ké­sőbb részletesen. Most nézzük a statisztikát. Egy évvel ezelőtt 22 936 fő­állomás működött megyénk­ben, s ezek 77,9 százaléka a távhívásban részt vevők kö­zé tartozott. Mielőtt valaki ezt túl szépnek tartaná, foly­tatom: Hajdú-Biharban száz lakosra 8,82 beszélőhely jut. Ez még az országos átlaghoz viszonyítva se jó arány, bár ha Szabolcshoz (4,92), Pest megyéhez (5,16), Szolnokhoz (6,52) viszonyítjuk, nincs okunk panaszra. Minket vi­szont sok megye, ha nem is túl nagyon, de megelőzött. S ez az előbbi adat a nagy összesenre vonatkozik, tehát a fő- és mellékállomásokra. Ha lakásonként vizsgáljuk ugyanezt, már rosszabb a helyzet, mert száz lakosra megyénkben 4,16 főállomás jut, s ebből csak 2,7 talál­ható lakásban. A többit kö­­zületek használják, vagy nyilvános telefonról van szó. Ám gondolom, a statiszti­kából elég, most nézzük elő­ször is a megyeszékhely jö­vőjét. Mint ismeretes, a pos­ta­ engedélyt kapott kötvény kibocsátására, melyből ta­valy 164,5 millió forintra si­került szert tenniük. Hogy ez a pénz mire elegendő? Két, egyenként ezres kapacitású központ létrehozására, ame­lyet már meg is valósítottak az újkerti és a tócóskerti vá­rosrészben. Folyamatban van a Debrecenben levő A jelű központ bővítése is, ezt a BHG végzi. Ha készen lesz­nek, hatezer ikerállomás köt­hető be a hálózatba. S ezzel a jövő olyan tervei, melyek előre láthatók s talán dá­tummal is elláthatók, véget is érnek, mert a további fej­lesztésekhez egy új főköz­pontot kellene építeni, 20— 30 ezres kapacitással. Hogy jót is írjunk: e központ helykijelölése megtörtént, a Böszörményi és a Hámán Kató utca sarkán épülhet majd fel. Természetesen csak akkor, ha lesz rá pénz. Ez ugyanis már milliárdos téma, a kötvények itt már nem segítenek. A kötvényt vásárlókat megnyugtatandó, a Debreceni Postaigazgatóság közölte, hogy 1988. június 30- ig a kötvényesek igényeit kielégítik. Ismeretes az is, hogy a bekötési díj felét (megemelt díjak: ikerállo­más 8, főállomás 12 ezer) el­engedik. Egy telefon besze­relése egyébként a postának 90 ezer forintjába kerül. Jól jártak tehát azok hatezren, akik kötvényhez jutottak, akiknek megvolt az anyagi lehetőségük, hogy 25 ezer fo­rintot befektessenek, mert Debrecenben az a helyzet, hogy csak ők kapnak tele­font. Nincs tehát kivétel, protekció, se különleges igényjogosultság. Hiába kér az orvos, vagy az egyetemi tanár, vagy a beteg nyugdí­jas, egy ideig a pénz, azaz a kötvény beszél. Persze van még egy meg­oldás, kifizetni a 90 ezret.. . Ám ez irreális felvetés. A debrecenieknek tehát 1988. június 30. után van esélyük arra, hogy kötvény nélkül telefonhoz jussanak. Ám ha az igazgatóság újabb kötvé­nyekre kap engedélyt, ezen időpont még eltolódik. S most nézzük a megye tele­püléseinek helyzetét. Hajdú­szoboszlón ez év júniusában helyeznek üzembe egy két­ezres kapacitású központot, ez az alapja annak, hogy a hetedik ötéves tervben Haj­­dúszovát, Ebes és Nagyhe­gyes is bekapcsolódhasson a távhívó hálózatba. Jó hír a józsaiaknak, ők négyszáz ál­lomást kapnak. Szintén eb­ben az ötéves tervben való­sul meg a hajdúnánási két­ezres kapacitású központ építése is, ezzel Görbeháza, Tedej, Hajdúdorog kapcso­lódhat be Nánáson kívül a távhívásba. Hadháztégláson ezer, Létavértesen négyszáz, Álmosdon kétszáz, Hosszú­­pályiban kétszáz és Sárán­­don szintén kétszáz igénylő kap majd telefont a hetedig ötéves tervben, s ezek a fal­vak is hívhatók lesznek táv­hívással. Pocsaj, Esztár, Kis­marja CB-központot kap, itt egységes helyi hálózatot ala­kítanak ki. És Püspökladány? Kaba? Ez a terület mostohagyerek marad, ugyanis a helyi ta­nácsoknak nem volt elegen­dő pénzük, hogy a telefon­építés költségeit vállalják. Az előbb felsorolt fej­lesztések ugyanis oly mó­don valósulnak meg, hogy a tanácsok 40, a posta 60 szá­zalékát állja a költségeknek. A régi püspökladányi járás esetében — tehát több falu­ról van szó — ez 140 millió forint lett volna, melyből ér­tesüléseim szerint 5, azaz öt­millió forint hiányzott. Eny­­nyin múlott tehát, hogy nem sikerült egy 140 milliós be­ruházás. Túl rózsaszínre nem sike­rült tehát a jövőt festeni, hiszen a posta túl sok jót­­nem ígérhet. Nem ígérheti, hogy holnap könnyebb lesz felhívni a Bartók Kórházat vagy a klinikát, mert egy­előre nem csökken a zsú­foltság. A telefonáló holnap s holnapután is egyszerűb­ben, gyorsabban hívhatja fel Bécset vagy Párizst, mint a szomszédját vagy Budapes­tet. A telefonközpontokban a jövő az elektronikáé. Arra azonban még sokat kell vár­nunk, hogy elektronikus köz­pontok működjenek ország­szerte, hiszen egy tíz főállo­mást és száz mellékállomást tartalmazó elektronikus köz­pont másfél millióba kerül. Ennek ellenére már Debre­cenben is van ilyen. A fény­kábelen érkező hangról azon­ban még csak álmodozha­tunk, vagy a tudományos­technikai újdonságok rovat­ban olvashatunk. Talán az unokáink meglátják, meg­hallják majd. Vagy ők is kötvényért fognak sorbaáll­­ni? Iván Gizella FELHÍVÁS CSALÁDI VETÉLKEDŐRE A siker titka a család címmel országos vetélkedőt rendez az Országos Egész­ségnevelési Intézet — a Ha­zafias Népfront és a Ma­gyar Vöröskereszt közremű­ködésével — több generá­ciós, közös háztartásban élő, gyermeket nevelő családok részére. Az ötfordulós játé­kos versengés a családok lelki, szociális kiegyensúlyo­zottságának és az egészsé­ges életvezetésnek a jelentő­ségére kívánja ráirányítani a figyelmet. A vetélkedő főbb témái: a család szerepe az össze­tartozás, a szolidaritás ér­zésének kialakításában, a nevelésben, a gondozásban, a munkamegosztásban, a gazdálkodásban, az otthon megteremtésében, a szabad­idő eltöltésében, a betegség megelőzésében és az egész­ség megőrzésében. A sajtóban a nyár folya­mán teszik közzé azokat a rejtvényeket, amelyek he­lyes megfejtésével lehet be­nevezni a vetélkedőre. A Népstadionban augusztus 29-én családi fesztivált ren­deznek, itt szintén lehet je­lentkezni a versenyre. A verseny december 5-i, negyedik fordulójáról a rá­dió, december 27-i döntőjé­ről pedig a televízió felvé­telt készít. (MTI) Megkérdeztük: Miért, nem kapható kis mennyiségben talajfertőtlenítő? A kis kertekben büntet­lenül okoznak kárt a talaj­­férgek. Sok gazda fájda­lommal nézi, hogyan pusz­tulnak ki sorra palántái. Ismerik ugyan a „gyógy­szert”, de a szaküzletekben csak 25 kilogrammos kisze­relésben kapható a talaj­­fertőtlenítéshez szükséges vegyszer. Miért? Erre a kér­désre Rábold Elek, az Ag­­roker osztályvezetője vála­szolt. — 1987 tavaszán több mint 18 tonna különböző talajfertőtlenítő szert érté­kesítettünk (Buratox, Dia­­sinon, Galition, Basamid és Arvalin). Jelenleg a talaj­­fertőtlenítési időszak végén vagyunk, de még 1,5 tonna készletünk van Árváim­ból. Vegyszerkészletünk azo­nos volt a tavalyi készlettel. Ez a múlt évben elég volt. Általunk ismeretlen okok­ból jelenleg nagyobb volt a kereslet. Az említett szerek im­port alapanyagból készül­nek. Az alapanyag beszerzé­se most már nem lehetsé­ges. Még próbálunk venni kis kiszerelésű talajfertőtle­nítő szereket más megye vállalataitól, illetve gyárak­tól. Sz. Sz. Nyilvánosság a gazdaságban Rendkívül gyors átfutás­sal új könyvet jelentetett meg a Magyar Ifjúság: Nyilvánosság a gazdaságban címmel. A könyv alapja a fiatal közgazdászok idei salgótarjáni konferenciája: a magyar reformfolyamat, lendületek, dilemmák, visz­­szalépések. A szerzők és az előadók maguk is megdöb­bentek azon az intenzív, őszinte közgondolkodáson, amelyet több száz fiatal közgazdász szellemi fóruma tanúsított. Ahogyan a HVG legutóbbi száma értékelte: „A könyv címében a nyil­vánosság kiemelése jelzi a szerkesztő szándékát, azt, hogy a magyar közvélemény a hosszúra nyúlt nehéz gaz­dasági évek után joggal tarthat igényt arra, hogy megkérdezzék a valóságos alternatívákról. Ez nem csupán igény, hanem a ha­ladás feltétele is. A könyvvel a szerkesztő­ség lapok részéről eddig járatlan útra is lépett: ön­álló kiadóként vállalkozott a nagy példányszámú publi­kálásra.

Next