Hajdú-Bihari Napló, 1987. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1987-06-02 / 128. szám
Pontos, precíz tervek alapján IMMÁRON felfelé ível Biharkeresztesen ma már több üzem, termelőegység létezik, olyanok, amelyek munkát, keresetet biztosítanak a lakosságnak, az itt dolgozóknak. Közülük azonban minden bizonnyal mégiscsak a termelőszövetkezet a meghatározó, az Aranykalász. Nemcsak azért, mert talán a község — meg a társközségek — lakosságának nagyobbik része itt talál magának hasznos tevékenység folytatására alkalmas lehetőséget, hanem azért is, mert úgy vagyaunk mi ezzel: a föld, a határ dönti el még mindig a szemünkben egy-egy település jó vagy rossz sorsát. — Valahogy így van ez nálunk is — mondja Szabó László, az Aranykalász elnöke. — Az emberek közérzete ma is attól függ még nagyon nagy mértékben, milyen az élelmiszer-ellátás. Az élelmiszert — vagy azok alapanyagait — pedig a mezőgazdaság termeli. Nem közömbös tehát, sőt eldöntő, milyen a mezőgazdaság helyzete, színvonala. — Milyen tehát? — Erre nem egyszerű ma a válasz. Okkal. Ha mégis egy mondatban kellene jellemezni, azt mondanám, hogy felfelé ível már a mélypontról. Mert volt mélypont, ma is érezzük. Érezzük? Szinte minden lépésünket, minden intézkedésünket ez határoz meg ma is. Valahogy mintha onnan számítanánk újkori történelmünket. .. — Mi történt hát ebben a gazdaságban? Mi volt az, ami még ma is meghatározza lépéseiket, ténykedésüket, lehetőségeiket? — Közismert a mi körünkben — kezdi Szabó László —, hogy termelőszövetkezetünk a sorozatosan veszteséges gazdálkodás következtében 1983-ban olyan helyzetbe került, hogy nem volt elkerülhető a szanálási eljárás lefolytatása. Mindez 1984 tavaszán történt meg. Akkor arra voltunk kötelezve, hogy a felülvizsgálati határozatok végrehajtására három évre szóló cselekvési programot dolgozzunk ki. Ez természetesen meg is történt, ezt a programot szövetkezetünk irányító területei részletesen megvitatták és jóváhagyták. A vezetőség — a tagsággal közösen — ennek szellemében fogott hozzá a feltárt hibák, hiányosságok, vagyis az eredménytelen, veszteséges gazdálkodás felszámolásához, az eléggé nehéz helyzetből való kilábalás feltételeinek kialakításához. Annyit hadd tegyek hozzá, hogy ez az adott körülmények között egyáltalán nem volt könnyű feladat. Úgy is mondhatnám, embert próbáló, kemény vállalkozás volt ez a tagság és vezetőség számára egyaránt. De kijelenthetem: az első próbát kiálltuk. Vagyis, arról adhatok számot, hogy a tett intézkedéseink, a becsületes munka következtében sikerült a holtpontról kimozdulni, cselekvési programunkat alapvetően végrehajtani ... — Úgy vélem, a cselekvési program néhány jellemzőjét mégiscsak érdekes lenne feltárni a nyilvánosság előtt is, hiszen ennek lett következménye, hogy arról a bizonyos mélypontról elmozdultak. — Természetesen a cselekvési program meghatározta, mit és hogyan csináljunk, vagyis hogyan dolgozzunk. Én azt hiszem, a legelső és legfontosabb ebben az, hogy öszszefüggésében és következetesen tervszerűvé tette a munkát. S tudjuk, ez önmagában jelentős tényező. A tervszerűség tehát a cselekvési program alapja. Tervszerűvé tettük az irányítást, a vezetést, s a megnövekedett feladatok, célkitűzések eredményes megvalósítása érdekében szervezeti változtatásokat hajtottunk végre. Például áttértünk a főágazati, illetve ágazati irányításra a korábbi üzemegységre épülő irányítási formáról. Ennek megfelelően kialakítottuk a növénytermesztési, állattenyésztési, műszaki és háztáji főágazatot, valamint az ipari és építőipari ágazatokat. A leglényegesebb változtatásnak tartjuk, hogy bevezettük az önelszámolási rendszert, önelszámoló egységek létrehozásával. Ezekhez igazítottuk a munkahelyi közösségek kialakítását is. E rendszer máris jó hatással van a gazdálkodásra, de tökéletesítését, további módosítását állandóan napirenden tartjuk. Mindez jelentősen megnövelte a munkahelyi kollektívák és vezetők önállóságát, felelősségét. Ugyanakkor más munkamódszereket követelt meg az eddigiektől, amihez mindannyiunknak alkalmazkodni kellett. Az elmúlt év tapasztalatai azt igazolják, hogy számításaink jók voltak, hogy a termelés és gazdálkodás terén érezhető változások vannak. — Ezek a változtatások az irányításban, vezetésben — gondolom — az itt dolgozóktól is még többet követelt az eddigieknél. — Fontos feladatnak tartottuk a termelés és irányítás személyi feltételeinek javítását — magyarázza az elnök —, vagyis a káder- és személyzeti munka színvonalának emelését. Úgy érezzük, ezen a területen is sikerült előrelépnünk. A szanálási intézkedések után szövetkezetünknél nagy volt — érthetően — a fluktuáció. Több dolgozó, irányító hagyta el szövetkezetünket, köztük olyanok is, akiket ma is szívesen látnánk itt, de sajnos, nem tudtuk őket megfizetni. Mindez sürgős intézkedést követelt tőlünk, s főleg tervszerű munkát ezen a téren is. Előtérbe helyeztük például a fiatal, kezdő szakemberek foglalkoztatását, a szakemberek fogadására szolgálati lakásokat alakítottunk ki. Rendeztük az úgynevezett első munkahelyes szakemberek, szakmunkások tsz-taggá való felvételét. A fiatalok részére lakásépítési alapot hoztunk létre, amiből már eddig is több fiatalnak adtunk támo at aranykalász gatást. Bevezettük a tanulmányi ösztöndíjat szakmunkás, felső- és középfokú intézményben tanuló fiatalok számára. Nem sorolom tovább, lényeg az, hogy a tett intézkedések következtében megállt az elvándorlás, megszűnt a létszámcsökkenés, s ma már az elenkezője tapasztalható: a fiatalok aránya egyre növekszik. Több mint 160 harminc éven aluli fiatal dolgozik, s ennyi nődolgozója sem volt még soha sem a szövetkezetnek, mint jelenleg. Közel kétszáz, örvendetes, hogy az utóbbi időben egyre több szakmunkás és magasabban képzett szakember jön hozzánk dolgozni. Például csak az elmúlt három év során 19 főiskolai, illetve üzemmérnöki végzettségű fiatal szakembert vettünk fel a különböző szakterületek irányítására. Ez a feltétele annak a célkitűzésünknek is, amit egyébként szintén a cselekvési programunkban határoztunk meg hogy minden munkaterületen minden vezető elmélyültebben foglalkozzon a végzett munka közgazdasági értékelésével, megalapozott és elemző számításokra épüljön minden vezetői döntés. A közgazdasági szemlélet erősítése alapvető célunk. Ezért választottunk például közgazdasági elnökhelyettest is szövetkezetünkben. — A személyi feltételek javításában természetesen még sok a tennivaló — szögezte le Szabó László. — Olyannyira, hogy a meglévő szakemberek megtartása minden erőfeszítésünk és jó szándékunk mellett állandó gondot jelent, aminek elsősorbananyagi háttere van. Ezen sürgősen változtatni kell. A növénytermesztés olyan alaptevékenység, amely meghatározza a szövetkezet helyzetét, sorsát. Ezért ezt az ágazatot kiemelten kezelik a szövetkezetben. E kiemelt szerep érvényesült az intézkedési terv elkészítésekor is. Elvégeztük a növénytermelés szerkezetének felülvizsgálatát — mondja Szabó László. — Úgy érezzük, hogy a termelési szerkezeten bizonyos változtatásokra van szükség. Ez mindenekelőtt azt jelenti, hogy a gazdaságtalan növényi kultúrákat felszámoltuk. Ezzel együtt nagyobb figyelmet kell fordítanunk a termelt kultúrák — búza, kukorica — minőségére, különös tekintettel a vetőmagvakra. A talajerő-utánpótlásban, a hatóanyagok felhasználásában nagyobb tervszerűségre és differenciálásra van szükség, üzemi és táblaszinten egyaránt. A nagyüzemi termelés feltételeit javítani szándékozunk azáltal is, hogy tovább folytatjuk az ésszerű táblásítást és tömbösítést. Ugyanakkor azt is tudjuk — s rögzítettük is a terveinkben —, hogy a növénytermesztés fejlesztése, hozamaink fokozása elképzelhetetlen a szakszerű és hatékony növényvédelem megszervezése nélkül. A növénytermesztés biztonságossá tételének kulcskérdése a melioráció. Ezért döntött úgy a szövetkezet vezetősége, hogy a meliorációt megkülönböztetett figyelemmel kezeli, és az ehhez szükséges saját erő biztosítását minden más fejlesztéssel, beruházással szemben előnyben részesíti. A másik alapvető terület az állattenyésztés. Ezt hasonlóan kiemelt nagy feladatnak tekinti a vezetőség. E nélkül nem képzelhető el az üzem talpraállítása, gyorsabb ütemű fejlesztése. Ezért a vezetőségünk úgy határozott, hogy a felsőbb szervektől kapott támogatást — mintegy 16 millió forintot — kizárólag erre a főágazatra fordítja. Ezen belül is a sertéságazatot helyeztük előtérbe úgy, hogy a sertéstelep rekonstrukcióját hajtjuk végre. Elhatároztuk, hogy anyagi helyzetünktől függően megkezdjük a szétszórt állattenyésztési telepek felszámolását, s állást foglaltunk abban is, hogy hozzákezdünk egy szakosított szarvasmarhatelep építéséhez. A gépműhely, a javítás, az üzemelés és a szállítás fontos szerepet tölt be a tsz gazdálkodásában, különösen a növénytermesztés feladatainak megoldásában. Ezért úgy határoztunk, hogy a továbblépés érdekében magasabb szintre kell emelni ezt a tevékenységet, s létrehoztuk a műszaki főágazatot amely összefogja az ezzel kapcsolatos munkát. Fontos feladatok várnak itt is megoldásra — meg is van határozva az intézkedési tervünkben —, mint például az anyag-alkatrész-, energiatakarékosság megvalósítása, a költségérzékenyebb gazdálkodás bevezetése, a belső üzemi munkaszervezés javítása, a szakember- és szakmunkás-utánpótlás megoldása stb. — Természetesen megszabtuk a beruházás, a fejlesztés irányvonalát is — folytatja az elnök. — Megváltoztattuk a tervezés mechanizmusát, szorosabbra fogtuk a hitel- és pénzgazdálkodást. Napirendre tűztük a verseny- és brigádmozgalom helyzetét, kellő rangot biztosítva számukra. Igyekszünk becsületet adni a munkaidőnek, előtérbe helyezve a munkafegyelmet. *** Nagyszabású terv készült tehát a Biharkeresztesi Aranykalász Termelőszövetkezet helyzetének javítására. Ami igen tiszteletre méltó, e tervet maguk dolgozták ki, részleteiben maguk valósítják meg. Ez azt bizonyítja, hogy van erő, van tartalék a szövetkezetben, s az a bizonyos mélypont lassanlassan feledésbe is merülhet. Persze ehhez az kell, hogy jó évek járjanak rájuk is, mert a mezőgazdaság még ma is olyan: a jó tervek csak jó időjárás mellett valósíthatók meg. De már megmutatták erejüket az Aranykalász tagjai: tavaly, fennállásuk óta a második legjobb évet zárták, jóval felüljutva a 20 milliós nyereségen. És ez bizonyára nem lehet véletlen. Sokkal inkább a tervszerű, fegyelmezett munka következménye. Boda László KÖSZESÜI? A megye telefonfejlesztéséről A telefonra várók száma nem csökken, Hajdú-Biharban is öt számjegyű. Azaz tavaly pontosan 13 766-an voltak a nyilvántartott várakozók. S ezen a helyzeten a kibocsátott 6055 kötvény se sokat segített, mert mint ahogy Zombor Ferenc, a Debreceni Postaigazgatóság távközlési igazgatóhelyettese elmondta, ez év végére 2286 telefont szerelnek fel Debrecenben. De erről később részletesen. Most nézzük a statisztikát. Egy évvel ezelőtt 22 936 főállomás működött megyénkben, s ezek 77,9 százaléka a távhívásban részt vevők közé tartozott. Mielőtt valaki ezt túl szépnek tartaná, folytatom: Hajdú-Biharban száz lakosra 8,82 beszélőhely jut. Ez még az országos átlaghoz viszonyítva se jó arány, bár ha Szabolcshoz (4,92), Pest megyéhez (5,16), Szolnokhoz (6,52) viszonyítjuk, nincs okunk panaszra. Minket viszont sok megye, ha nem is túl nagyon, de megelőzött. S ez az előbbi adat a nagy összesenre vonatkozik, tehát a fő- és mellékállomásokra. Ha lakásonként vizsgáljuk ugyanezt, már rosszabb a helyzet, mert száz lakosra megyénkben 4,16 főállomás jut, s ebből csak 2,7 található lakásban. A többit közületek használják, vagy nyilvános telefonról van szó. Ám gondolom, a statisztikából elég, most nézzük először is a megyeszékhely jövőjét. Mint ismeretes, a posta engedélyt kapott kötvény kibocsátására, melyből tavaly 164,5 millió forintra sikerült szert tenniük. Hogy ez a pénz mire elegendő? Két, egyenként ezres kapacitású központ létrehozására, amelyet már meg is valósítottak az újkerti és a tócóskerti városrészben. Folyamatban van a Debrecenben levő A jelű központ bővítése is, ezt a BHG végzi. Ha készen lesznek, hatezer ikerállomás köthető be a hálózatba. S ezzel a jövő olyan tervei, melyek előre láthatók s talán dátummal is elláthatók, véget is érnek, mert a további fejlesztésekhez egy új főközpontot kellene építeni, 20— 30 ezres kapacitással. Hogy jót is írjunk: e központ helykijelölése megtörtént, a Böszörményi és a Hámán Kató utca sarkán épülhet majd fel. Természetesen csak akkor, ha lesz rá pénz. Ez ugyanis már milliárdos téma, a kötvények itt már nem segítenek. A kötvényt vásárlókat megnyugtatandó, a Debreceni Postaigazgatóság közölte, hogy 1988. június 30- ig a kötvényesek igényeit kielégítik. Ismeretes az is, hogy a bekötési díj felét (megemelt díjak: ikerállomás 8, főállomás 12 ezer) elengedik. Egy telefon beszerelése egyébként a postának 90 ezer forintjába kerül. Jól jártak tehát azok hatezren, akik kötvényhez jutottak, akiknek megvolt az anyagi lehetőségük, hogy 25 ezer forintot befektessenek, mert Debrecenben az a helyzet, hogy csak ők kapnak telefont. Nincs tehát kivétel, protekció, se különleges igényjogosultság. Hiába kér az orvos, vagy az egyetemi tanár, vagy a beteg nyugdíjas, egy ideig a pénz, azaz a kötvény beszél. Persze van még egy megoldás, kifizetni a 90 ezret.. . Ám ez irreális felvetés. A debrecenieknek tehát 1988. június 30. után van esélyük arra, hogy kötvény nélkül telefonhoz jussanak. Ám ha az igazgatóság újabb kötvényekre kap engedélyt, ezen időpont még eltolódik. S most nézzük a megye településeinek helyzetét. Hajdúszoboszlón ez év júniusában helyeznek üzembe egy kétezres kapacitású központot, ez az alapja annak, hogy a hetedik ötéves tervben Hajdúszovát, Ebes és Nagyhegyes is bekapcsolódhasson a távhívó hálózatba. Jó hír a józsaiaknak, ők négyszáz állomást kapnak. Szintén ebben az ötéves tervben valósul meg a hajdúnánási kétezres kapacitású központ építése is, ezzel Görbeháza, Tedej, Hajdúdorog kapcsolódhat be Nánáson kívül a távhívásba. Hadháztégláson ezer, Létavértesen négyszáz, Álmosdon kétszáz, Hosszúpályiban kétszáz és Sárándon szintén kétszáz igénylő kap majd telefont a hetedig ötéves tervben, s ezek a falvak is hívhatók lesznek távhívással. Pocsaj, Esztár, Kismarja CB-központot kap, itt egységes helyi hálózatot alakítanak ki. És Püspökladány? Kaba? Ez a terület mostohagyerek marad, ugyanis a helyi tanácsoknak nem volt elegendő pénzük, hogy a telefonépítés költségeit vállalják. Az előbb felsorolt fejlesztések ugyanis oly módon valósulnak meg, hogy a tanácsok 40, a posta 60 százalékát állja a költségeknek. A régi püspökladányi járás esetében — tehát több faluról van szó — ez 140 millió forint lett volna, melyből értesüléseim szerint 5, azaz ötmillió forint hiányzott. Enynyin múlott tehát, hogy nem sikerült egy 140 milliós beruházás. Túl rózsaszínre nem sikerült tehát a jövőt festeni, hiszen a posta túl sok jótnem ígérhet. Nem ígérheti, hogy holnap könnyebb lesz felhívni a Bartók Kórházat vagy a klinikát, mert egyelőre nem csökken a zsúfoltság. A telefonáló holnap s holnapután is egyszerűbben, gyorsabban hívhatja fel Bécset vagy Párizst, mint a szomszédját vagy Budapestet. A telefonközpontokban a jövő az elektronikáé. Arra azonban még sokat kell várnunk, hogy elektronikus központok működjenek országszerte, hiszen egy tíz főállomást és száz mellékállomást tartalmazó elektronikus központ másfél millióba kerül. Ennek ellenére már Debrecenben is van ilyen. A fénykábelen érkező hangról azonban még csak álmodozhatunk, vagy a tudományostechnikai újdonságok rovatban olvashatunk. Talán az unokáink meglátják, meghallják majd. Vagy ők is kötvényért fognak sorbaállni? Iván Gizella FELHÍVÁS CSALÁDI VETÉLKEDŐRE A siker titka a család címmel országos vetélkedőt rendez az Országos Egészségnevelési Intézet — a Hazafias Népfront és a Magyar Vöröskereszt közreműködésével — több generációs, közös háztartásban élő, gyermeket nevelő családok részére. Az ötfordulós játékos versengés a családok lelki, szociális kiegyensúlyozottságának és az egészséges életvezetésnek a jelentőségére kívánja ráirányítani a figyelmet. A vetélkedő főbb témái: a család szerepe az összetartozás, a szolidaritás érzésének kialakításában, a nevelésben, a gondozásban, a munkamegosztásban, a gazdálkodásban, az otthon megteremtésében, a szabadidő eltöltésében, a betegség megelőzésében és az egészség megőrzésében. A sajtóban a nyár folyamán teszik közzé azokat a rejtvényeket, amelyek helyes megfejtésével lehet benevezni a vetélkedőre. A Népstadionban augusztus 29-én családi fesztivált rendeznek, itt szintén lehet jelentkezni a versenyre. A verseny december 5-i, negyedik fordulójáról a rádió, december 27-i döntőjéről pedig a televízió felvételt készít. (MTI) Megkérdeztük: Miért, nem kapható kis mennyiségben talajfertőtlenítő? A kis kertekben büntetlenül okoznak kárt a talajférgek. Sok gazda fájdalommal nézi, hogyan pusztulnak ki sorra palántái. Ismerik ugyan a „gyógyszert”, de a szaküzletekben csak 25 kilogrammos kiszerelésben kapható a talajfertőtlenítéshez szükséges vegyszer. Miért? Erre a kérdésre Rábold Elek, az Agroker osztályvezetője válaszolt. — 1987 tavaszán több mint 18 tonna különböző talajfertőtlenítő szert értékesítettünk (Buratox, Diasinon, Galition, Basamid és Arvalin). Jelenleg a talajfertőtlenítési időszak végén vagyunk, de még 1,5 tonna készletünk van Árváimból. Vegyszerkészletünk azonos volt a tavalyi készlettel. Ez a múlt évben elég volt. Általunk ismeretlen okokból jelenleg nagyobb volt a kereslet. Az említett szerek import alapanyagból készülnek. Az alapanyag beszerzése most már nem lehetséges. Még próbálunk venni kis kiszerelésű talajfertőtlenítő szereket más megye vállalataitól, illetve gyáraktól. Sz. Sz. Nyilvánosság a gazdaságban Rendkívül gyors átfutással új könyvet jelentetett meg a Magyar Ifjúság: Nyilvánosság a gazdaságban címmel. A könyv alapja a fiatal közgazdászok idei salgótarjáni konferenciája: a magyar reformfolyamat, lendületek, dilemmák, viszszalépések. A szerzők és az előadók maguk is megdöbbentek azon az intenzív, őszinte közgondolkodáson, amelyet több száz fiatal közgazdász szellemi fóruma tanúsított. Ahogyan a HVG legutóbbi száma értékelte: „A könyv címében a nyilvánosság kiemelése jelzi a szerkesztő szándékát, azt, hogy a magyar közvélemény a hosszúra nyúlt nehéz gazdasági évek után joggal tarthat igényt arra, hogy megkérdezzék a valóságos alternatívákról. Ez nem csupán igény, hanem a haladás feltétele is. A könyvvel a szerkesztőség lapok részéről eddig járatlan útra is lépett: önálló kiadóként vállalkozott a nagy példányszámú publikálásra.