Hajdú-Bihari Napló, 1988. február (45. évfolyam, 26-50. szám)
1988-02-01 / 26. szám
Társadalombiztosítási változások 1. MIÉRT? 1988. január 1-jével számos változás történt a társadalombiztosítási jogszabályokban. Következményüket jócskán fogjuk saját bőrünkön érezni, így nyilván nem árt — amilyen mértékben csak lehet — tisztában lenni velük. Éppen ezért arra kértük Basa Imrét, a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatóját, hogy ő és munkatársai tájékoztassanak bennünket a legfontosabb kérdésekről. Mai — általános jellemzőket megfogalmazó — cikkünk után napról napra foglalkozunk a január 1-jével életbe lépett táppénz, nyugdíj, gyed, gyes, családi pótlék és járulék jogszabályokkal, az új közérzetjavító intézkedésekkel. Basa Imrétől először is azt kérdeztük: miért volt szükség éppen most ezekre a változásokra? — Az adórendszer bevezetése miatt vált mindez most szükségessé. A szabályozást ugyanakkor az nehezítette, hogy a javasolt módosításokat csak a már elkészült adójogszabályok minden részletkérdésére figyelemmel lehetett kidolgozni. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy a bérbruttósítás hatásai igazán csak a jövő évben ismerhetők meg. Milyen alapkövetelmények érvényesítésére törekedtek a társadalombiztosítási jogszabályok megalkotásakor? — Legfontosabb, hogy a személyi jövedelemadó a keresetarányos társadalombiztosítási juttatásokat érdemlegesen ne rendezze át, színvonalukat ne csökkentse. Az adó előlegfizetési rendszerével szemben a társadalombiztosítási ellátások továbbra is végleges öszszegben, utólagos korrekciók nélkül legyenek kiutalva. A kifizetések folyamatossága maradjon meg, az ellátásokat mindenki a megszokott időben kapja kézhez. — Milyen hatása lesz a közelmúltban bejelentett változásoknak? — A társadalombiztosítási jogszabály-változások hatásai gazdaságilag és társadalmilag egyaránt nagy jelentőségűek. A társadalombiztosítási járulék mértéke befolyásolja a gazdálkodó szervezetek költség- és jövedelemviszonyait. A változásoknak az adórendszerbe illeszkedő voltát érzékelhetjük: egységes lett a nyugdíjjárulék, az egyes ellátások bruttó összege eltér a korábbitól. — Történik-e alapvető változás valamelyik társadalombiztosítási ellátásban? — Az egész rendszert érintő módosításokra egyetlen területen sem kerül sor. Hangsúlyozom: az új adórendszer miatt elengedhetetlen volt bizonyos módosítás, továbbá a Minisztertanács érvényes határozatainak, munkadöntéseinek kellett érvényt szerezni. Az egyik lényeges újdonság, hogy a nyugdíjjárulék egységesen tíz százalék lett. Nyilván az adórendszer bevezetése miatt. Azért, mert megszűnt a nyugdíjjárulék korábbi nettó kereseti arányokat alakító funkciója, ugyanis ezt az adó vette át. A bérek bruttósítása a nyugdíjjárulék egységes mértékének a figyelembevételével történik, így a dolgozó nettó keresetét ez a változás érdemben nem érinti. — Adómentesek vagy adókötelesek a társadalombiztosítási eljárások? — A személyi jövedelemadó differenciálja a különböző társadalombiztosítási ellátásokat. Egyeseket adómentesként kezel, viszont a keresetarányos betegségi és anyasági ellátásokat adóköteles jövedelemnek minősíti. A nyugdíjakra az adózás nem terjed ki, a nyugdíj összegének csak a nyugdíj mellett elért kereset, jövedelem esetén van jelentősége. Kérem, sorolja fel az adómentes társadalombiztosítási ellátásokat! — A személyi jövedelemadó a társadalombiztosítás keretében nyújtott — a keresettől független — ellátásokat (anyasági és temetési segély, családi pótlék, házastársi pótlék, végkielégítés), továbbá az árvaellátást adómentes jövedelemnek tekinti. Ezeknél az ellátásoknál az adórendszer bevezetése változást nem okoz. Egyes ellátások nagysága persze ettől függetlenül emelkedik, de a társadalombiztosítási jogi szabályozás nem módosul. — És szóljunk részletesebben az adókötelesekről is. — Az adórendszer hatálybalépésével egyidejűleg a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, valamint az 1987. december 31-et követően megállapított baleseti járadék bruttó módon épül be a keresetekkel összevont adóztatási rendszerbe. Az adórendszer az említett ellátásokat minden tekintetben a keresettel azonosnak minősíti és azokkal összevontan, az általános szabályok szerint adóztatja, kötelezi a kifizetőt az adóelőleg levonására. Ez a megoldás biztosítja, hogy a dolgozók éves szintű nettó keresetében a legkisebb mértékű átrendeződésre kerüljön sor. — Vajon ebben a rendszerben betölti-e a táppénz a keresetveszteséget pótló funkcióját? — Az összhatásokra tekintettel felmerül az igény, hogy 1989-ben értékeljék ki, hogy a táppénz ebben az új rendszerben mennyiben tölti be ezt a funkciót. Mindenesetre számításaink szerint a keresetarányos betegségi és anyasági ellátást igénybe vevők nettó jövedelmében nem lesz csökkenés, sőt átlagosan mintegy egyszázalékos emelkedésre számítunk. Úgy kalkuláltuk, hogy az egy hónapnál rövidebb idejű táppénzeknél kisebb, az ennél hoszszabbaknál pedig nagyobb a nettó növekedés. De talán elég is ennyit szólnunk a konkrét ellátásokról, hiszen a cikksorozat további részeiben az illetékes osztályvezetőink részletezni fogják az egyes ellátások leglényegesebb változásait. Az újdonságok ismertetése után pedig munkatársaimmal együtt szívesen válaszolunk az olvasók kérdéseire. idf (Következő rész: A táppénz) Beszélő helynevek Kedvenc olvasmányaim közé tartoznak — bármily meglepő is — a térképek. Különösen azok, amelyeken szerepelnek a lassan-lassan már feledésbe merülő régi földrajzi és dűlőnevek. (Hogy ne menjenek feledésbe, s a szövetkezeti nagy táblákat ne csak római vagy arab számok különböztessék meg egymástól, azért sokat tesz a népfront helytörténeti szakembereket összefogó bizottsága. Nemrég éppen ők tartottak összejövetelt a további mentőmunkálatokat megbeszélendő.) Itt van például szűkebb pátriánk, Debrecen környékének turistatérképe. Első látásra is szembetűnik, milyen sok minálunk a hegy. Az ember ilyen sík vidéken nem is képzelné. Persze, ha jobban belegondolunk, éppen az asztalsimaságú Alföldön igyekszik a nép minden kiemelkedő pontot névvel is illetni. Az alacsonyabbaknak a neve is szerényebb. Itt van például a Cigány-domb, a maga 113 méterével, amiből — s minden hajdú-bihari hegy magasságából — számítsuk le a városkörnyék mintegy száz méter tengerszint fölötti magasságát, s mindjárt jogos a szerénység. A három méterrel magasabb Basa-halom és a nyolccal nagyobb Kamarás-halom már elnevezésben is magasabbra hágott. Nem is beszélve a Hármas-hegy 151 vagy a Tűzőrző-hegy 167 méteres csúcsmagasságáról. Ide már talán lesiklópályát is építhetnének. Nem csoda, hogy innen vigyázták a környéket, nem üt-e ki tűz valahol. A Tábor-hegyen meg bizonyára tábort ütött valamelyik had. De melyik? Erre nézvést más helynevek adhatnak felvilágosítást. Mikepércstől délkeletre, a Nyárfás-hegyi legelőtől (íme, hegyi legelőnk is van!) nem messze van a Tatársír-dűlő. A Hosszúpályi mellett levő Török-metélőn bizony nem szerettem volna a törökök helyében lenni. A Román sírdűlőben pedig már a közelmúlt történelme mutatkozik meg. A kertek elnevezése olykor hírességek nevét örökíti meg, olykor az egykori tulajdonosét. Több helyen van Kossuth-kert. Beöthykertből, Bika-kertből, Harstein-kertből csak egy van. A tanyáknak szintén külön nevet adtak, nyilván a tulajdonos nevét, nagyjából az átlagos névgyakoriságnak megfelelően. Sok a Kovács-tanya, Szabó-tanya, Varga-tanya. Érdekes kivétel a Csizmaszár- és a Hatvilla-tanya. Amelyiknek a környéke gazos, hamar megkapta ezt elnevezésben is: Farkasgaz, Hosszúgaz, sőt Marcigaz. S ha a tulajdonos is gazemberré vált, könnyen felkerülhetett a Hosszú- és Monostorpályi között levő baljós nevű Akasztó-dombra is. Az említett helységekbe vezető utakat viszont a Report-út köti össze. Vajon mikor ment végig rajta egy „reporter”? Az itt élő nép a legváltozatosabban tudta elnevezni környezetét. A Bivaly-fürdőben bizonyára volt valamilyen vizenyős terület, ahol a bivalyok kedvükre dagonyázhattak a sárbanvízben. A juhfürösztőben meg a birkákat részesítették a tisztaság örömeiben. Magáért beszél a Vasút-mente, a Boldog-erdő, a Csikós-erdő is, csak hát nem mindig tudjuk, hogy mit mond. S vajon azt ki mondja meg, mitől tejfeles a Tejfeles, s hogy egy nagy darab erdőt miért hívnak Savós-Gútnak, s mitől villongott a Villongó? Ki tudja már, miből eredt az Orgyális elnevezés, miért volt meleg a Melegoldal, s miért forró a Forró-föld ? S milyen erős az Erős-lyuk, melyik csapszék emlékét őrzi a Csapszék-dűlő? Olykor más helyekről ismert nevekkel is találkozunk, ha a térképen turistáskodni támad kedvünk. Ki hinné, hogy a Vekeri-tó előtt is van egy Vaskapu, s Hajdúhadháztéglás alatt is egy Nagyerdő. A Nyírmártonfalva melletti Ricséről pedig nehogy azt gondolják a fiatalabbak, hogy a Beatrice együttesről nevezzék el! őrizzük meg ezeket a hangulatos neveket a térképen, néphagyományban egyaránt! Emlékeink erdejében is legyen számukra egy zug, miként Nagycserén is van Emlékerdő: Gőz József KOKADON A naposabbra fordult intben hagyjuk magunk mögött a helységeket. Bagamér, a névtábla alatt ott a másik határőrközség. Következik Álmosd, az alsó tábla szerint kiváló határőrközség, így aztán a kokadira már csak fél szemmel pillantok oda, ám azonnal felkapom a fejem. „Füstmentes község” — adják tudtára országnak-világnak. Ez azt jelenti, hogy itt nem gyújthatunk rá? — kérdezi fotós kollégám kétségbeesetten, lévén, hogy mindketten rabjai vagyunk ennek a vitathatatlanul káros szenvedélynek. Hát azt hiszem, nem — felelem bizonytalanul, mert bár eszembe jutott, hogy ez a kisközség nevezett be a Hungária Biztosító pályázatára, már nem emlékszem pontosan, mik is a feltételek. Később megnyugtattak, idegeneknek tulajdonképpen szabad, persze — ez a hangsúlyból érződött — nem illik, így hát csütörtök délelőtt megtakarítottunk néhány szál cigarettát, szívtuk helyette a tiszta, tavaszi illatú levegőt. Esemény nem sok történt a múlt héten ebben a határtól mindössze egy kilométerre fekvő nyolcszázhatvanegy lelkes faluban. Inkább a készülődés jellemzi ezt az időszakot. A Lenin Termelőszövetkezetben Ozsváth István kertészeti ágazatvezető is első mondatában azt említi, hogy folyik a gépjavítás és készítik elő a fóliasátrakat az idei almapaprikának, amelyet csepegtetőberendezéssel felszerelkezve termelnek. Ezzel a technológiával tavaly még az országban csak három helyen kísérleteztek, Kokadon bevált. S ez nagyon sokat jelent a gazdaságnak, mivel a másik fő termény, a kukorica nem hozta a megszokott hektáronkénti tíztonnás átlagot. A töméntelen mennyiségű paprikát — száz vagonnyit — tavaly óta már helyben dolgozzák fel a Debreceni Tartósítóipari Kombináttal gazdasági társulásban működő üzemükben. A készülődés még itt is folyik, miközben a nagycsarnokban savanyítják, pasztőrözik a paprikát, kívül a szerelők kimustrált mozdonyok körül szorgoskodnak, ezek szolgáltatják majd az energiát, takarékosan, mindenféle hulladékot is felemésztve olaj helyett. A készülődés lázában találjuk Menyhárt Dánielnét, a (társ) község elöljáróját is. Igaz, főállásában, a szövetkezet könyvelésén osztanak, szoroznak, számolnak, készülnek a zárszámadásra. Hogy milyennek mutatkozik a mérleg, arról még nem nyilatkozik, így hát községi ügyekről váltunk néhány szót. Természetesen arról is, milyen helyezést remélnek a füstmentes kisközségek versenyében. — Ha a félmillió nem is lesz a miénk, mert mások talán jobban tudják tálalni, amit csinálnak, eredmény akkor is van. Tizenegy kokadi lakosnak sikerült leszokni a dohányzásról. Még amikor falugyűlésen megszületett az elhatározás, hogy benevezünk, az akkori körzeti orvosunk — sajnos váratlanul meghalt a nyáron — készített egy nagyon hatásos felhívást, a moziban számos kisfilmet vetítettünk a dohányzás ártalmairól, az iskolások rendeztek aszfaltrajzversenyt ebből a témából, sőt még egy nagyon kedves kis színdarabban is előadták a mondandójukat. És ami nagyon fontos, az új éttermünk egyenesen úgy indult a tavasszal, hogy ott tilos a füstöt fújni. Csak most érezzük, milyen más dolog tiszta levegőben ebédelni vagy a gyerekekkel egy süteményt megenni. Az elmúlt hét legnagyobb érdeklődést kiváltó eseménye is az étteremben volt. Debrecenből érkezett diétás nővér tartott előadást a korszerű táplálkozásról, a gyakorlati bemutatóról pedig Markovits Mátyásné étteremvezető saját kezűleg gondoskodott. Volt ott minden, ami szem-szájnak ingere — csak éppen nem hizlaló húsokból, lisztből, cukorból, hanem baromfiból, halból, zöldségekből, korpából, szója- és rizslisztből, de legalábbis azok felhasználásával. A siker? Nem is ették, hanem egyenesen ... tovább már nem akarta mondani, hiszen isten ments, hogy bárkit megsértsen azok közül, akiket megnyerni akar az ügynek. A recepteket pedig mind elkapkodták azóta a helybeli asszonyok. Az elöljáró is, a mezőgazdász is említette a belvízproblémát, magunk is láthattuk, hogy ugyan nagy eső nem volt, de áll a víz a járdák melletti árkokban. Pénze Kokadnak sincs sok — bár a közös tanács tavaly adott egymilliót az iskola központi fűtésének megvalósítására, és nagyon sokat tesz a faluért a szövetkezet is —, valamivel azonban mégis több akad, mint másutt. Mondhatnánk azt is, duplán megszerzik maguknak. Évek óta annyi társadalmi munkával gazdagítják az itteniek saját községüket, hogy a megyei versenyben mindig az elsők között vannak, a 86os eredményért pedig tavaly átvehették a nemzeti zászlót s vele egymillió forintot. Ennek háromnegyede a belvízgondok megoldására szolgál. Hogy a mostani értékelés mit hoz, arra még várni kell, de valószínűleg most sem fognak a sor végén kullogni. Nagy Zsuzsa Január eleje óta dolgoznak az új, igazi technológiával a savanyítóüzemben. Műszakonként 12—13 ezer üvegbe kerül a paprika Az aktív dolgozók vágják, rakodják, szállítják a fát a szövetkezet nyugdíjasainak, így dukál, hiszen „ők ültették”. A tervekben 300 hektár erdő telepítése szerepel, ez tervszerű irtással-telepítéssel elegendő lesz a község egész szükségletének kielégítésére, s a kokadiak nem lesznek kiszolgáltatva a tüzelőellátás szeszélyeinek „Betekincs” étterem, ahol naponta száz gyereknek és 130 felnőttnek főznek, s a menüben minden héten szerepel főzelék. Az elnevezés történelmet idéz, a Kokad határában hajdan volt csárda viselte Iklódy János felvételei HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ, 1888. FEBRUÁR 1.