Hajdú-Bihari Napló, 1988. március (45. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-01 / 51. szám
— Rossz helyzetből indultunk 1987 elején — mondja Vágó György, a Hortobágyi Állami Gazdaság igazgatója. S e megállapítását alá is támasztja: — Közismert, hogy a nyolcvanhatos évet az aszálykár és a leányvállalat veszteségeinek rendezése után „nulla eredménnyel” zártuk. Innen kellett tehát indulnunk. De további nehézségek is adódtak: a nyolcvanhat őszén elvetett búza nem kelt ki csapadékhiány miatt. Nyolcvanhét első két hónapjában az utóbbi tíz év hidegrekordját mértük a Hortobágyon, s a lehullott hó mennyisége is csak tovább növelte gondjainkat. Aztán meg el kezdett olvadni. A belvízkár szintén jelentős volt. A késői kitavaszodás hátráltatta a tavaszi munkák végzését, s jelentős károkat — illetve további nagy károkat — okozott az állattenyésztés valamennyi ágában. Aztán változott a helyzet — de nem előnyünkre. Júniustól az időjárás aszályosra fordult, amely a növénytermesztés esélyeit még inkább rontotta. — Még felsorolni is hoszszú — mondja Vágó György, s hozzáteszi: ezekhez még számoljuk hozzá az áremelkedéseket, amelyek a költségeinket növelték, de alaposan, a piaci problémákat, s nem utolsósorban a szabályzórendszer kedvezőtlen hatású, s többszöri változásait. — Úgy tudom, a gazdaság vezető garnitúrájában is változás következett be. Hogy mást ne mondjak, Vágó György lett az igazgató. Mikortól is? — Én nyolcvanhat szeptember 1-jétől vagyok igazgató. S való igaz, a vezetőségben is alapvető változás történt. Szinte kicserélődött. Egy-két vezetőtársamat kivéve csupa új ember. — Ez milyen értelemben volt jelentős a gazdaság életében, vagy mondjuk a nyereség elérésében? — Azt, hogy a gazdaság életében ez milyen jelentőséggel bír, most ne taglaljuk. Nem is ez a lényeges. A lényeges az, hogy mi másfajta vezetési rendszert próbálunk megvalósítani. Ez — bár még messze nem az igazi — de máris körvonalazódik. Úgy hívjuk, hogy kollektív vezetési módszer vagy rendszer. Ez egy koncepció, ha úgy tetszik, s én úgy vélem, hogy a vezetés, úgymond, csapatmunka kell legyen. Ezt a bizonyos csapatmunkát hirdettem meg, amikor az igazgatói posztra kerültem. Hogy ez miben áll? Mondom, még nincs kiforrva teljesen, még hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy olyan legyen, amilyennek elképzeljük. De a lényege mégis megmondható: a vezetőség maga között felosztotta a területet, s mindenki önállóan dolgozik — ez a lényeg. Az önállósággal persze egyszersmind együtt jár a felelősség is, illetve annak megnövekedése. Természetes, hogy nem az igazgatónak kell mindenhez értenie, hanem mindenki a maga területén legyen hozzáértő, mondom, a nagyobb felelősség tudomásulvétele mellett. Még az elején tartunk ennek, de azért már jelentkeznek a jó hatásai. A csapat úgy tíz-tizenkét főből áll, amit mi, a gazdaság vezetőségébe számolunk. S még nem is állt össze véglegesen. Azt hiszem, ma még a csapatkialakítás időszakában vagyunk. Néhány szakemberre még szükségünk van ebben a csapatban. Persze hadd tegyem hozzá: ezt a csapatmunkát, ezt az önállóságot szeretném tovább szélesíteni Az igazi az lenne, ha minden dolgom jó a maga területén a saját tevékenységében lenne önálló, persze a gazdaság össztevékenységének részeseként. Mik. Ők csak azt érzik, hogy ha eső van, azért, ha szárazság van azért, ha hideg van, azért, s ha meleg van, azért nehezebb itt dolgozni. Még élni is. Mondom én, bár erre az igazgató mégis azt feleli: — Aki a Hortobágyot megszereti, az végleg hozzákötődik. Fényes bizonyítéka ennek, hogy sok olyan nyugdíjba ment dolgozót tudnék mondani, akinek összesen egy munkahelye volt életében: a Hortobágy. Kötődnek ide, s hogy miért? Magam is gondolkoztam már ezen, hiszen több mint két évtizede élek és dolgozom itt. S nem tudok okosabb magyarázatot adni magamnak sem, egyszerűen azért, mert ez a Hortobágy. Nyereség s ami mögötte van Gondok, eredmények a Hortobágyi Állami Gazdaságban „Sok mindent másként csináltunk” Miközben az igazgatót hallgatom, azon tűnődöm, hogy mindez összességében vajon hová vezethet? Ennyi negatív tényező egy év indulásakor! S tudjuk, hogy ez a térség — a Hortobágy — önmagában véve is nehéz terület, a gazdálkodás rajta sokkal nehezebb, mint más térségekben. Szeszélyes időjárása, kedvezőtlen talajadottságai következtében. Tényleg — fordulok az "igazgatóhoz —, ennyi gond után mégis milyen lett az 1987-es esztendő? Vágó György elöljáróban arról tájékoztat, hogy 1987- re egymilliárd-kettőszázhuszonhárommillió forint üzemi termelési értéket, egymilliárd-kettőszázötvennégymillió forint árbevételt és 36,5 millió forint vállalati eredményt terveztek 96 millió bértömeg felhasználásával, közel 62 ezer forintos átlagbérszint mellett. Célkitűzéseinket pedig a következők szerint valósítottuk meg: a termelési értékünk 1,183 milliárd lett, vagyis közel 39 millióval kevesebb. Az árbevétel is közel 20 millióval lett kevesebb, összesen 1,234 milliárd forint. Nőtt viszont a bértömeg-felhasználásunk a csökkenő átlagos állományi létszám mellett, tehát nőtt az egy főre eső bérszínvonal —, nőtt a bruttó állóeszközérték és a készletérték. S ami a legfontosabb, nőtt a nyereségünk a tervezetthez képest. — Mennyivel? — A tervezett 36,5-ről 63,2 millióra! Vagyis több mint 26 millióval! A számok első pillanatra meglepőek, sőt, imponálóak. S az embernek óhatatlanul eszébe villannak mindazok a nehézségek, negatívumok, amelyeket az igazgató említett. Az eredmény ezek ismeretében még inkább nagyszerű. Ám Vágó György megfontoltabb a jelzők használatában : — Mondjuk, hogy ez jó eredmény. A tervhez viszonyítva is, meg úgy egyáltalán, önmagában véve is. A kérdés — úgy érzem — akkor is jogos. Hogy tudniillik minek köszönhető ez az eredmény, ilyen rossz előzmények után? — Sok mindent másképp csináltunk mi az elmúlt évben, mint korábban. Úgy vélem, sok belső tartalékot sikerült feltárnunk. Sok példát mondhatnék természetesen, de mindössze egyet, hogy érzékeltessem, milyen tartalékok vannak egy-egy gazdaságban, így nálunk is. Több mint 5 millió forintot takarítottunk meg csak a személygépkocsik és kisteherautók kilométerfutásának ésszerű lecsökkentésével. De én belső tartaléknak számítom azt is, hogy például azt csináltuk, amihez értünk, amit jól lehet csinálni a mi viszonyaink között. Nem találtunk ki újat, de ez mégis lényeges dolog. Sorozatunk első részében a lakásépítés és -felújítás során visszaigényelhető általános forgalmi adó ismertetését kezdtük el. Megemlítettük: a visszaigénylés egyik lényeges feltétele, hogy az építkezésekhez felhasznált anyagokról és szolgáltatásokról a számlák rendelkezésünkre álljanak. Ez azért fontos, mert egyrészt csak meghatározott termékek vásárlása vagy szolgáltatások igénybevétele után kerülhet sor az áfa visszaigénylésére, másrészt csak a számlán feltüntetett általános forgalmiadó-összeg igényelhető vissza. A két feltétel meghatározza, hogy mit kell tartalmaznia a számlának. Rajta kell lenni a sorszámnak; a vevő nevének és címének; az eladó nevének, címének és adóigazgatási azonosító számának; a számla kibocsátási dátumának; az értékesítés napjának; a termék vagy szolgáltatás megnevezésének és azonosítási számának (ez különösen fontos, mert ez dönti el, hogy a jogszabály az adott esetben jogosít-e visszaigénylésre); a termék vagy szolgáltatás általános forgalmi adó nélküli értékének; az áfa mértékének és összegének; valamint a termék vagy szolgáltatás adóval együtt számított árának. Gyakori, hogy készpénzes vásárlás esetén egyszerűsített számlával találkozunk. Ez az előbb leírttól csak annyiban különbözik, hogy azon nem kell feltüntetni az értékesítés napját; a számlára csak az adót is magában foglaló árat írják rá, s emellett feltüntetik, hogy az eladási árban milyen mértékű forgalmi adót érvényesítettek. Ebben az esetben az áfa összegét a vásárlónak kell kiszámítania. Ha például egy ilyen számlán 25 százalékos áfa van feltüntetve, akkor a számla végösszegének 20 százaléka a forgalmi adó összege. (Gondoljuk csak meg, ha az áru értéke nyolcvan forint, a 25 százalékos forgalmi adó ebben az esetben 20 forint, akkor az összesen 100 forint. Visszaszámolva éppen a végösszeg 20 százalékaként kapjuk meg a forgalmi adó összegét.) Hasonlóan gondolkodva, 15 százalékos forgalmiadó-kulcs esetében 13,04 százalékos visszaszámlálást kell elvégezni. A visszaigényléskor a nyomtatványellátó boltokban, illetve az adóhatóságoknál beszerezhető 63-as számú, úgynevezett forgalmiadó-visszaigénylési lapon kell felsorolni tételesen a lakásépítés, -bővítés, -korszerűsítés stb. során „bekövetkezett” anyagvásárlásokat és szolgáltatásokat igazoló számlákat. Az adóhatóság a nyomtatvány és a számlák ellenőrzése után (figyelembe véve például lakásépítés esetén az építési engedélyt, valamint az általános forgalmi adóról szóló jogszabályi előírásokat) megvizsgálja a visszaigénylés feltételeit, s annak jogossága esetén haladéktalanul, illetve záros határidőn belül visszautalja az általános forgalmi adó összegét. A múlt alkalommal már szó volt arról, hogy a jogszabály lakásépítés vagy -bővítés esetén meghatározza a visszaigényelhető általános forgalmi adó maximális összegét, amely függ az alapterület nagyságától. Negyven négyzetméterig az összeg 96 ezer forint, 40 négyzetméter felett 96 ezer forint, valamint 40,01—59,99 négyzetméter között további 2300 forint/négyzetméter; 60,00—79,99 négyzetméter között további 2200 forint/ négyzetméter; 80,00—99,99 négyzetméter között további 2100 forint/négyzetméter; 100 négyzetméter felett pedig további 1900 forint/négyzetméter. Lássunk egy példát. Egy 80 négyzetméteres lakás építése során a maximálisan visszaigényelhető általános forgalmi adót a következőképpen számítjuk ki. Negyven négyzetméterig 96 ezer forint, 40 és 60 négyzetméter között 20-szor 2300 forint, tehát 46 ezer forint, végül 60 és 80 négyzetméter között 20-szor 2200 forint, azaz 44 ezer forint. A végösszeg 96 + 46 + 44 + 186 ezer forint. Kérem, figyeljenek az alábbiakra. Ha egy lakásépítés vagy -bővítés tényleges alapterülete a 40 négyzetmétert nem haladja meg, a 96 ezer forintos visszatérítés akkor is jár. A lakásbővítésnél a régi épületrész átépítését nem lehet figyelembe venni, a visszaigénylésnél csak a bővítés tényleges alapterületét szabad beszámítani. A számításnál kizárólag a lakás céljára szolgáló helyiségek alapterületét vehetjük figyelembe. Előfordulhat, hogy a lakásépítésre úgynevezett félkészlakás-építési akció keretében "kerül sor. Ekkor csak a befejező munkálatok készülnek házilagos kivitelezésben, ilyenkor az imént levezetett számítási mód nem alkalmazható az áfavisszaigénylés mértékének megállapítására. Ilyenkor a félkész lakás vételárában foglalt, leszámlázott áfa visszaigényelhető az ismertetett módon, míg a befejező munkákat terhelő forgalmi adót az alábbiak szerint kell visszaigényelni. Költségvetést kell benyújtani az adóhatósághoz a befejező munkálatok várható értékéről, majd az így benyújtott költségvetés függvényében, a lakás várható teljes értékének arányában vehető figyelembe az adó-visszatérítés. Az iménti példát folytatva, nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban. A lakás tehát 80 négyzetméteres lesz, félkész állapotában a leszámlázott, adó nélküli ellenértéke egymillió forint. (Feltételezzük, hogy a forgalmi adó visszaigénylése már megtörtént.) A befejező munkálatok várható ellenértéke a költségvetés szerint forgalmi adó nélkül 500 ezer forint. Az előző példa szerint a 80 négyzetméteres lakás esetében a maximálisan visszaigényelhető általános forgalmi adó összege 186 ezer forint. Meg kell nézni, hogy a befejező munkálatok ellenértéke hogyan aránylik a lakás teljes értékéhez, esetünkben tehát a félmillió forint a másfél millióhoz. Ennek arányában igényelhetjük vissza a befejező munkálatokra jutó forgalmi adót, a példa szerint tehát a 186 ezer forint egyharmadát, 62 000 forintot. Mit kell tenniük azoknak, akik lakásuk építését vagy bővítését 1988. január 1-je előtt kezdték el? Az ő esetükben csak az 1988. január elseje után beszerzett anyagok, illetve szolgáltatások forgalmi adója igényelhető vissza. Meg kell nézni, hogy a teljes költségvetésnek mekkora hányadát teszi fel a január elseje után beszerzett anyag, illetve kifizetett szolgáltatás értéke, s az így kapott arányszám segítségével — a korábban bemutatott számítás szerint — kalkulálható a visszaigényelhető áfa. Ismét nézzük a példát. A 80 négyzetméteres lakás költségvetés szerinti anyagértéke egymillió forint, amiből tavaly már megvásároltunk 500 ezer forint értékűt. Akkor a maximálisan visszaigényelhető 186 ezer forint forgalmi adóból csak annak a felét, tehát 93 ezer forintot igényelhetünk viszsza, az idei vásárlásokról szóló számlák alapján. Az arányszámról minden esetben nyilatkozni kell a 63-as számú visszaigénylési lapon, amelyen természetesen azt is fel kell tüntetni, hogy az építkezés 1988. január 1-je előtt kezdődött. Ménes István, a megyei adófelügyelőség vezetője ADÓZÁS A GYAKORLATBAN Is magánépítkezők forgalmiadó-visszaigénylése „A sikerre nagyon úgy érzem, megért erre már az idő. Az tény, hogy mind a vezető fontosabbnak érzi magát, s ez sikerélményhez vezet, javítja a munkakedvet, a vállalkozókedvet. S tudjuk, e nélkül nem megy. A sikerre nagyon áhítozunk valamenynyien. Ezek mindenképpen előnyöknek számítanak ebben a bizonyos kollektív vezetési rendszerben. Idén ez még inkább kiteljesedik, úgy gondolom. Méghozzá azáltal, hogy lehetőség van arra, hogy a saját munkaterületén mindenki jobban elmélyüljön, s a sikerélmény így még személyesebbé váljon. Tehát ne csak a gazdaság összeredménye nyújtson sikerélményt, hanem a saját, személyes áhítoznak” munka öröme, eredménye is. Vágó György ezt a sikerélményt rendkívül fontosnak tartja. S igaza van: minél mostohábbak a körülmények, minél nehezebb eredményt produkálni, annál fontosabb ez. S ki tagadná, hogy a Hortobágy mint gazdasági egység vagy mint tájegység nem a mostoha körülményekkel bíró térségek közé tartozik? Itt — mint mondja az igazgató — tényleg jobban meg kell dolgozni ugyanazért az eredményét. S ezt végső soron nem honorálja senki. Ez a tény. Legfeljebb összgazdasági szinten, a kedvezőtlen adottság címén kapható támogatásban. De ezt az egyes dolgozók nem ér „Az elért eredmény kötelez” Van kivel tehát elvégezni a feladatokat. Feladatok pedig vannak, természetesen erre az évre is. — Azt hiszem, két oknál fogva is nehéz lesz ez az év. Az egyik: az elért eredmény kötelez, s ez az eredmény nem kicsi. A másik meg az ország helyzetéből adódik, az ország gondjai pedig befolyásolnak minket, úgy érzem, termelőüzemeket. S én azt mondom, a bizonytalanság a legrosszabb. Márpedig sok a bizonytalansági tényező. Elképzeléseink vannak természetesen. Többféle és reményekre jogosító. Azt szeretnénk, ha az itt élő, itt dolgozó embereknek tisztességes és biztos megélhetést biztosíthatnánk. Jó úton vagyunk, hiszen az egy főre jutó átlagbér kb. tízezer forinttal nőtt. Persze csökkenő létszám mellett. Ez a csökkenés százötven fő egy év alatt. Tudatos munkaerőgazdálkodás következtében tudtunk ennyivel csökkenteni. Persze nem elbocsátások révén elsősorban, hanem például úgy, hogy nyugdíjba vonulás után nem vettünk fel új embert, s ez a tendencia ezután is érvényesül. Az elvünk az, hogy a hagyományos munkát kisebb létszámmal végezzük el, de nem akarunk elküldeni egyetlen becsületesen dolgozó embert sem. Hanem új tevékenységre irányítjuk át azt, akit lehet. ’88-ban új tevékenység lesz például a konténerrészegység-gyártás. Vagy az olajosbusagyártásh ez füstölt, pácolt olajos hal, vagyis feldolgozott állapotban kívánjuk értékesíteni, remélhetőleg jobb áron. Egyébként olyan új tevékenységeket keresünk, amelyekhez nem szükséges sok millió forintos beruházás, vagy nem szükséges átképzés. Ez megkönnyíti a helyzetünket, de a dolgozók helyzetét is. Vagy itt van például az úgynevezett biotermékek kérdése. Tudjuk, hogy a nyugati piacon egyre keresettebbek ezek a biotermékek, ami egyszerűen vegyszermentes terméket jelent. Mi is keressük a nyugati piacot — remélhetőleg meg is találjuk — a biohúsra. Vagyis a hereford és a magyar szürke borjakat nem értékesítjük azonnal, hanem meghizlaljuk, a biotermékek követelményeit betartva, s úgy értékesítjük. — Hiszem, hogy van létjogosultsága a Hortobágyi Állami Gazdaságnak — szögezi le az igazgató. — Én a békés egymás mellett élés híve vagyok a Hortobágyi Nemzeti Parkkal. Tudjuk, hogy vannak súrlódások, netán érdekellentétek is, de ezeket békésen meg lehet, meg kell oldani. S azt is hiszem, hogy az a kósza hír vagy álhír, amely egyébként sok gondot okozott nekünk, miszerint szétosztják a gazdaságot, ma már senkit nem nyugtalanít. Hiszen a munkánk, s az elért eredmény egyértelműen bizonyítják: hatvanhárommillió nyereség azért jelentős öszszeg! Ez a kérdés tehát végleg lekerült a napirendről, s remélhetőleg nem fog egyetlen szakembert sem elriasztani a Hortobágytól. S Vágó György még hozzáteszi: " Azt is hiszem, hogy be tudjuk bizonyítani: a tavalyi nyereségünk nem egyszeri eredmény volt. Boda László HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 18. MÁRCIUS 1. 3