Hajdú-Bihari Napló, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-01 / 130. szám

I I HAJDÚ­ II I | I V I 1 | BIHARI I­­I | I I I ■ I | I A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁG­ÁNAK LAPJA I MOSZKVAI CSÚCS Szovjet-amerikai dokumentumok aláírása A moszkvai Kremlben, az SZKP KB főtitkárának a szovjet kormány épületében levő dolgozószobájában kez­dődött meg kedden délelőtt, moszkvai idő szerint 10 óra­kor Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan harmadik találkozója. A kedd délelőtti találko­zó után Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai el­nök sétát tett a Kreml te­rületén és a Vörös téren. A kimerítő tárgyalást követő kikapcsolódást az amerikai elnök indítványozta, a szov­jet főtitkár pedig készsége­sen vállalta az alkalmi ide­genvezető szerepét. Reagan annyira belefeled­kezett a moszkvaiakkal folytatott eszmecserébe, hogy a­­ szovjet—amerikai kétoldalú dokumentumok aláírása emiatt húsz perccel később kezdődött a terve­zettnél. Szovjet—amerikai doku­mentumokat írt alá kedden délelőtt Eduard Sevard­­nadze szovjet és George Schultz amerikai külügymi­niszter. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök a keddi, harmadik találkozó után megjelent az ünnepélyes eseményen a Kreml nagy palotájának Vörös szalonjában. Jelen voltak más hivatalos sze­mélyiségek is, többek között Andrej Gromiko, a Legfel­sőbb Tanács Elnökségének elnöke. Sevardnadze és Schultz el­sőként aláírta azt a jegy­zőkönyvet, amely rögzíti a megállapodást, hogy közös kísérlettel próbálják ki, va­lóban pontosan ellenőrizhe­tő-e az 1974-es, a föld alat­ti nukleáris kísérleteket korlátozó szerződés tiszte­letben tartása. A két kül­ügyminiszter kézjegyével látta el azt a szovjet—ame­rikai megállapodást is, amely az interkontinentális (Folytatás a 2. oldalon) Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a főváros lakóival beszélgetett a Vörös téren A KISÁLLATTENYÉSZTÉS HASZNA ÖNMAGUNK ESÉLYEIRŐL 3. oldal MUNKASÖRÖK A BÉKÉÉRT 4. oldal — KÉPERNYŐ 3. oldal _______­____________| MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Grósz Károly megbeszélése Nyikolaj Szljunykovval Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára, a Minisztertanács elnöke kedden a KB szék­házában fogadta Nyikolaj Szljunykovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Po­litikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titká­rát, aki a KGST-tagorszá­­gok testvérpártjai gazdaság­­politikai kérdésekkel fog­lalkozó KB-titkárainak ta­nácskozására érkezett ha­zánkba. Nyikolaj Szljunykov átad­ta Mihail Gorbacsov szívé­lyes üdvözletét. Az SZKP Központi Bizottságának fő­titkára sok sikert kívánt a pártértekezlet állásfoglalásá­nak végrehajtásához, az MSZMP tevékenységének megújításához, a társadalmi változásokban betöltött sze­repének erősítéséhez. Grósz Károly az MSZMP Központi Bizottságának ne­vében köszönetet mondott az SZKP vezetésének, a szov­jet tömegtájékoztatási szer­veknek azért a figyelemért, amely a Szovjetunióban bel­politikai életünk e fontos eseményét övezte. Hangsú­lyozta, hogy az alapvető kérdésekben széles körű egyetértés alakult ki a pártban és a társadalom­ban. Kedvezőbbek a feltéte­lek ahhoz, hogy határozott és dinamikus munka kez­dődjék a pártértekezlet ál­lásfoglalásának végrehajtá­sára, reformtörekvéseink következetes megvalósításá­ra a gazdaságban, a politi­kai életben. Az MSZMP főtitkára sok sikert kívánt az SZKP ve­zetőinek, a szovjet kommu­nistáknak az SZKP XIX. pártkonferenciájához, a for­radalmi átalakítás, a de­mokratizálás folytatásához. A pártkonferencia téziseit nagy fontosságú, realista újító dokumentumként érté­kelte, amely a szovjet társa­dalom politikai és gazdasági megújulását szolgálja. Szá­mos eleme az MSZMP te­vékenységében is hasznosít­ható. Grósz Károly a magyar párt és kormány nevében üdvözölte a szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó létrejöt­tét hangsúlyozta: hazánk is érdekelt abban, hogy a ta­lálkozó eredményesen zárul­jon, s megalapozza a to­vábblépést a leszerelés fő kérdéseiben, a nemzetközi élet kedvező tendenciáinak erősítésében. A Magyar Nép­­köztársaság lehetőségeihez mérten a jövőben is segíte­ni kívánja a béke ügyét, a kelet—nyugati párbeszéd és együttműködés bővítését. A magyar—szovjet vi­szonyról szólva Grósz Ká­roly kiemelte: egyre inkább adottak a feltételek ahhoz, hogy a magyar—szovjet együttműködést a két or­szág érdekeinek és szükség­leteinek megfelelően, minő­ségileg magasabb szintre emeljük. A megbeszélésen hangsú­lyozták, hogy az MSZMP és az SZKP a magyar—szovjet kapcsolatok eddigi eredmé­nyeire támaszkodva inten­zív tapasztalatcserére, a gaz­dasági együttműködés kor­szerűsítésére, a magyar és a szovjet nép érintkezésének bővítésére törekszik. Kölcsö­nösen aláhúzták: nagy je­lentőséget tulajdonítanak Grósz Károly szovjetunióbe­li látogatásának, amelyre várhatóan a közeljövőben kerül sor. A szívélyes, elvtársi lég­körű megbeszélésen részt vett Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. (MTI) Lassan csordogáló forrás Lanyha az érdeklődés a kincstárjegyek iránt Megoszlanak a vélemé­nyek arról, hogy mennyire tekinthető sikeresnek a Pénzügyminisztérium költ­ségvetést támogató kötvény­akciója, a kincstárjegyek kibocsátása. Mint ismeretes, márciusban mintegy 5 mil­liárd forint értékű állam­­kötvényt dobtak piacra há­rom-, hat- és kilenchóna­­pos lejárati formában, öt-, tíz-, ötven- és százezer fo­rintos címletekben. A nem­zetközi pénzügyi életben, de a magyar gazdaságtörténet­ben sem ismeretlen állam­kötvény-konstrukció orszá­gos adatai ugyan nincsenek­­birtokunkban, arról minden­esetre képet alkothattunk, hogy vajon Hajdú-Bihar megyében mennyire volt eredményes az akció. Az ország e fertályán két kereskedelmi bank (az Or­szágos Kereskedelmi és Hi­tel Bank Rt., valamint a Budapest Bank Rt.), az OTP és takarékpénztárak forgalmazzák ezt az érték­papírt. Szabó Zoltán, a Bu­dapest Bank Rt. debreceni kirendeltségének vezetője elmondta, hogy a kezdeti, viszonylag nagy kereslet el­lenére két-három héttel az április 21-i indulás után már meglehetősen lagyma­tag volt az érdeklődés. A BB Rt. összesen 18 millió forint értékű kötvényt ka­pott, s ebből alig 6,5 milliót sikerült eladni. A legkere­settebb a kilenchónapos le­járatú, százezres címletű értékpapír, ez az összes for­galom mintegy háromnegye­dét alkotja. Gebei Sándortól, az Or­szágos Kereskedelmi és Hi­tel Bank Rt. igazgatóhelyet­tesétől megtudtuk, hogy az OKHB tizennyolc és há­romnegyed milliós ellátmá­nyából mindössze 2,8 millió forint értékű kincstárjegy kelt el március 21. óta. Jel­lemző, hogy a két hónap összes forgalmának mintegy a felét az első két héten bo­nyolították le. Az OTP megyei igazgató­sága szintén március 21. óta foglalkozik kincstárjegyek értékesítésével. A 146 milli­ós kezdő ellátmányból két hónap alatt valamivel több mint 52 milliót vásároltak meg. A legkeresettebb itt is, mint ahogy a többi banknál is a három- és a kilenchó­napos lejáratú kötvény volt. A takarékszövetkezetek kincstárjegy-forgalmazásá­nak gesztora megyénkben a Balmazújváros és Vidéke Takarékszövetkezet, mely­nek elnöke, Szarvas Zoltán elmondta, hogy a vidéki pénzintézeteknek a kapott 75 milliós állomány 43 szá­zalékán sikerült túladni. A vásárlók legnagyobb része, körülbelül 70 százaléka ma­gánszemély volt, és sajnála­tos, hogy noha a legkereset­tebbek a nagycímletű köt­vények lettek volna, a ta­karékszövetkezetek jófor­mán csak 5 és 10 ezres ér­tékpapírt kaptak. Annak ellenére, hogy mint látható, elég nagy a különbség az egyes pénzin­tézetek államkötvény-for­galma között, abban meg­egyezik a bankok vezetőinek véleménye, hogy — különö­sen a június elsejei betéti­­kamat-emelés után — a kincstárjegy messze nem versenyképes a hagyomá­nyos takarékkonstrukciók­kal, vagy éppen a vállalati kötvényekkel. Egyre na­gyobb az igény a rövid le­járatú, viszonylag jól ka­matozó pénzelhelyezési le­hetőségek iránt, s éppen ezt az áramlatot látszott meglo­vagolni az államkötvény kibocsátása. Ám az alacsony kamat, amelyet ráadásul még 20 százalék jövedelem­­adó is terhel, aligha jelent­het vonzó megtakarítási formát a lakosságnak. Már­pedig ezen csak a kincstár­­jegyek kamatainak infláció­hoz igazításával, kamatpré­miummal, esetleg adóked­vezménnyel lehetne változ­tatni. Úgy talán a költség­­vetést támogató forrás is bővebben csordogálna. H. A. Megyénkben is sok a „kallódó” robbanótest TÁJÉKOZTATÓ A TŰZSZERÉSZEK MUNKÁJÁRÓL Kedden egész napos tájé­koztatóra invitálta a Honvé­delmi Minisztérium az új­ságírókat Budapestre. A té­ma a tűzszerészek munkája volt. Láng László alezredes, a tűzszerész zászlóalj pa­rancsnoka az ország terüle­tén még napjainkban is fel­lelhető robbanótestekről tar­tott tájékoztatót. Bevezető­jében a következőket hang­súlyozta : " Az elmúlt negyvenhá­rom év során a tűzszerész alakulatok mintegy 71 ezer hektár területet mentesítet­tek. 14 millió aknát, bom­bát, tüzérségi lőszert, vala­mint 13 ezer tonna egyéb robbanóanyagot semmisítet­­­tek meg. A magas fokú hoz­záértést, fizikai állóképessé­get követelő munka napja­inkban sem veszélytelen. Bár igaz, hogy az elmúlt hu­szonnégy év folyamán — 1964 óta — a tűzszerészek körében munkájuk során baleset nem történt. A továbbiakban Láng László utalt arra, hogy ugyanez az örömteli adat nem vonatkoztatható a pol­gári lakosságra. Napjaink­ban is sok a tudatlanság­ból, hozzá nem értésből, fe­­előtlenségből bekövetkezett baleset. Utalt a legutóbbi , 1984-ben Dunaharasztiban bekövetkezett, és ez év áp­rilis 30-án Várpalotán tör­tént­­ eseményekre. A pol­gári lakosság körében elő­fordult balesetek többségük­ben azért következtek be, mert a megtalált robbanó­testeket a felnőttek vagy a gyerekek helyükről elmozdí­tották, bízva abban, hogy azok már működésképtele­nek. Elmondotta: a megelő­zést segíti, hogy 1979-től a tűzszerész zászlóaljnál hu­szonnégy órás ügyeleti szol­gálatot vezettek be, azzal a céllal, hogy a mentesítő munkálatokat a lehető leg­rövidebb időn belül meg­kezdhessék, így az ország területéről beérkezett jelen­téseket nyilvántartás alap­ján minősítik, és sürgősségi fokuknak megfelelően azon­nali, három napon belüli vagy egy hónapon belüli el­végzendő munkát regisztrál­nak. Szó esett még arról, hogy az elmúlt tíz év adatai alap­ján évente átlagosan 3 ezer bejelentés érkezik a tűzsze­részügyeletre. Nem csoda tehát, ha az azonnali men­tesítésre csak közvetlen élet­veszély es­etén vállalkozhat­nak. Nehezíti a feladatok teljesítését, hogy a munkák zöme elsősorban áprilisra, májusra, szeptemberre és októberre koncentrálódik. Könnyíti az alakulat hely­zetét, hogy jó partnereket, segítőtársakat találnak a ta­nácsi dolgozók és a rendőrök körében. Elhangzott a sajtó­­tájékoztatón az az alapvető hármas szabály is, amit el­sősorban nekünk, polgári la­kosoknak kell betartani ab­ban az esetben, ha valahol robbanótestet vélünk felfe­dezni: hozzájuk semmilyen körülmények között ne nyúl­junk, a területet biztonsá­gosan körül kell határolni, figyelmeztető jelzéssel ellát­ni, és azonnal bejelentést kell tenni az illetékes rend­őri vagy tanácsi szerveknél. Az 1987-es esztendő sta­tisztikáit böngészve a beje­lentések számát vizsgálva, Hajdú-Bihar megye a maga másfél ezer jelentésével a középmezőnyben foglal he­lyet. Az idei adatok azt mu­tatják, hogy hazánkban 1988 márciusában Sárkeresztes környékén és Győr térségé­ben találtak nagy mennyi­ségű robbanóanyagot. Az alakulathoz jelenleg is fo­lyamatosan érkeznek beje­lentések. Éves viszonylatban negyven-hatvan tonna lő­­szert és robbanótestet sem­misítenek meg. A tájékozta­tó további részében a jelen­lévő újságírók gyakorlati bemutatót tekinthettek meg, ahol a tűzszerészek bemu­tatták az elmúlt négy évti­zedben és napjainkban is fellelhető különböző robba­nótesteket. A rendezvény végén egy 250 kilogrammos, második világháborús bom­ba helyszínen történő fel­­robbantását láthatták az új­ságírók. Felhívták a figyel­met arra, hogy ha valahol tűzszerészetileg gyanús rob­banóanyagot talál a lakos­ság, a következő címen le­het bejelentést tenni: Ma­gyar Néphadsereg, 4980, Bu­dapest, Postafiók 88. 1325. Nem titkolták el a telefon­­számot sem: 690-766. W. Gy.

Next