Hajdú-Bihari Napló, 1988. június (45. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-01 / 130. szám
I I HAJDÚ II I | I V I 1 | BIHARI II | I I I ■ I | I A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA I MOSZKVAI CSÚCS Szovjet-amerikai dokumentumok aláírása A moszkvai Kremlben, az SZKP KB főtitkárának a szovjet kormány épületében levő dolgozószobájában kezdődött meg kedden délelőtt, moszkvai idő szerint 10 órakor Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan harmadik találkozója. A kedd délelőtti találkozó után Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök sétát tett a Kreml területén és a Vörös téren. A kimerítő tárgyalást követő kikapcsolódást az amerikai elnök indítványozta, a szovjet főtitkár pedig készségesen vállalta az alkalmi idegenvezető szerepét. Reagan annyira belefeledkezett a moszkvaiakkal folytatott eszmecserébe, hogy a szovjet—amerikai kétoldalú dokumentumok aláírása emiatt húsz perccel később kezdődött a tervezettnél. Szovjet—amerikai dokumentumokat írt alá kedden délelőtt Eduard Sevardnadze szovjet és George Schultz amerikai külügyminiszter. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan amerikai elnök a keddi, harmadik találkozó után megjelent az ünnepélyes eseményen a Kreml nagy palotájának Vörös szalonjában. Jelen voltak más hivatalos személyiségek is, többek között Andrej Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke. Sevardnadze és Schultz elsőként aláírta azt a jegyzőkönyvet, amely rögzíti a megállapodást, hogy közös kísérlettel próbálják ki, valóban pontosan ellenőrizhető-e az 1974-es, a föld alatti nukleáris kísérleteket korlátozó szerződés tiszteletben tartása. A két külügyminiszter kézjegyével látta el azt a szovjet—amerikai megállapodást is, amely az interkontinentális (Folytatás a 2. oldalon) Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan a főváros lakóival beszélgetett a Vörös téren A KISÁLLATTENYÉSZTÉS HASZNA ÖNMAGUNK ESÉLYEIRŐL 3. oldal MUNKASÖRÖK A BÉKÉÉRT 4. oldal — KÉPERNYŐ 3. oldal ___________________| MAI SZAMUNK TARTALMÁBÓL: Grósz Károly megbeszélése Nyikolaj Szljunykovval Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke kedden a KB székházában fogadta Nyikolaj Szljunykovot, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Politikai Bizottságának tagját, a Központi Bizottság titkárát, aki a KGST-tagországok testvérpártjai gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó KB-titkárainak tanácskozására érkezett hazánkba. Nyikolaj Szljunykov átadta Mihail Gorbacsov szívélyes üdvözletét. Az SZKP Központi Bizottságának főtitkára sok sikert kívánt a pártértekezlet állásfoglalásának végrehajtásához, az MSZMP tevékenységének megújításához, a társadalmi változásokban betöltött szerepének erősítéséhez. Grósz Károly az MSZMP Központi Bizottságának nevében köszönetet mondott az SZKP vezetésének, a szovjet tömegtájékoztatási szerveknek azért a figyelemért, amely a Szovjetunióban belpolitikai életünk e fontos eseményét övezte. Hangsúlyozta, hogy az alapvető kérdésekben széles körű egyetértés alakult ki a pártban és a társadalomban. Kedvezőbbek a feltételek ahhoz, hogy határozott és dinamikus munka kezdődjék a pártértekezlet állásfoglalásának végrehajtására, reformtörekvéseink következetes megvalósítására a gazdaságban, a politikai életben. Az MSZMP főtitkára sok sikert kívánt az SZKP vezetőinek, a szovjet kommunistáknak az SZKP XIX. pártkonferenciájához, a forradalmi átalakítás, a demokratizálás folytatásához. A pártkonferencia téziseit nagy fontosságú, realista újító dokumentumként értékelte, amely a szovjet társadalom politikai és gazdasági megújulását szolgálja. Számos eleme az MSZMP tevékenységében is hasznosítható. Grósz Károly a magyar párt és kormány nevében üdvözölte a szovjet—amerikai csúcstalálkozó létrejöttét hangsúlyozta: hazánk is érdekelt abban, hogy a találkozó eredményesen záruljon, s megalapozza a továbblépést a leszerelés fő kérdéseiben, a nemzetközi élet kedvező tendenciáinak erősítésében. A Magyar Népköztársaság lehetőségeihez mérten a jövőben is segíteni kívánja a béke ügyét, a kelet—nyugati párbeszéd és együttműködés bővítését. A magyar—szovjet viszonyról szólva Grósz Károly kiemelte: egyre inkább adottak a feltételek ahhoz, hogy a magyar—szovjet együttműködést a két ország érdekeinek és szükségleteinek megfelelően, minőségileg magasabb szintre emeljük. A megbeszélésen hangsúlyozták, hogy az MSZMP és az SZKP a magyar—szovjet kapcsolatok eddigi eredményeire támaszkodva intenzív tapasztalatcserére, a gazdasági együttműködés korszerűsítésére, a magyar és a szovjet nép érintkezésének bővítésére törekszik. Kölcsönösen aláhúzták: nagy jelentőséget tulajdonítanak Grósz Károly szovjetunióbeli látogatásának, amelyre várhatóan a közeljövőben kerül sor. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Németh Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, jelen volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (MTI) Lassan csordogáló forrás Lanyha az érdeklődés a kincstárjegyek iránt Megoszlanak a vélemények arról, hogy mennyire tekinthető sikeresnek a Pénzügyminisztérium költségvetést támogató kötvényakciója, a kincstárjegyek kibocsátása. Mint ismeretes, márciusban mintegy 5 milliárd forint értékű államkötvényt dobtak piacra három-, hat- és kilenchónapos lejárati formában, öt-, tíz-, ötven- és százezer forintos címletekben. A nemzetközi pénzügyi életben, de a magyar gazdaságtörténetben sem ismeretlen államkötvény-konstrukció országos adatai ugyan nincsenekbirtokunkban, arról mindenesetre képet alkothattunk, hogy vajon Hajdú-Bihar megyében mennyire volt eredményes az akció. Az ország e fertályán két kereskedelmi bank (az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt., valamint a Budapest Bank Rt.), az OTP és takarékpénztárak forgalmazzák ezt az értékpapírt. Szabó Zoltán, a Budapest Bank Rt. debreceni kirendeltségének vezetője elmondta, hogy a kezdeti, viszonylag nagy kereslet ellenére két-három héttel az április 21-i indulás után már meglehetősen lagymatag volt az érdeklődés. A BB Rt. összesen 18 millió forint értékű kötvényt kapott, s ebből alig 6,5 milliót sikerült eladni. A legkeresettebb a kilenchónapos lejáratú, százezres címletű értékpapír, ez az összes forgalom mintegy háromnegyedét alkotja. Gebei Sándortól, az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt. igazgatóhelyettesétől megtudtuk, hogy az OKHB tizennyolc és háromnegyed milliós ellátmányából mindössze 2,8 millió forint értékű kincstárjegy kelt el március 21. óta. Jellemző, hogy a két hónap összes forgalmának mintegy a felét az első két héten bonyolították le. Az OTP megyei igazgatósága szintén március 21. óta foglalkozik kincstárjegyek értékesítésével. A 146 milliós kezdő ellátmányból két hónap alatt valamivel több mint 52 milliót vásároltak meg. A legkeresettebb itt is, mint ahogy a többi banknál is a három- és a kilenchónapos lejáratú kötvény volt. A takarékszövetkezetek kincstárjegy-forgalmazásának gesztora megyénkben a Balmazújváros és Vidéke Takarékszövetkezet, melynek elnöke, Szarvas Zoltán elmondta, hogy a vidéki pénzintézeteknek a kapott 75 milliós állomány 43 százalékán sikerült túladni. A vásárlók legnagyobb része, körülbelül 70 százaléka magánszemély volt, és sajnálatos, hogy noha a legkeresettebbek a nagycímletű kötvények lettek volna, a takarékszövetkezetek jóformán csak 5 és 10 ezres értékpapírt kaptak. Annak ellenére, hogy mint látható, elég nagy a különbség az egyes pénzintézetek államkötvény-forgalma között, abban megegyezik a bankok vezetőinek véleménye, hogy — különösen a június elsejei betétikamat-emelés után — a kincstárjegy messze nem versenyképes a hagyományos takarékkonstrukciókkal, vagy éppen a vállalati kötvényekkel. Egyre nagyobb az igény a rövid lejáratú, viszonylag jól kamatozó pénzelhelyezési lehetőségek iránt, s éppen ezt az áramlatot látszott meglovagolni az államkötvény kibocsátása. Ám az alacsony kamat, amelyet ráadásul még 20 százalék jövedelemadó is terhel, aligha jelenthet vonzó megtakarítási formát a lakosságnak. Márpedig ezen csak a kincstárjegyek kamatainak inflációhoz igazításával, kamatprémiummal, esetleg adókedvezménnyel lehetne változtatni. Úgy talán a költségvetést támogató forrás is bővebben csordogálna. H. A. Megyénkben is sok a „kallódó” robbanótest TÁJÉKOZTATÓ A TŰZSZERÉSZEK MUNKÁJÁRÓL Kedden egész napos tájékoztatóra invitálta a Honvédelmi Minisztérium az újságírókat Budapestre. A téma a tűzszerészek munkája volt. Láng László alezredes, a tűzszerész zászlóalj parancsnoka az ország területén még napjainkban is fellelhető robbanótestekről tartott tájékoztatót. Bevezetőjében a következőket hangsúlyozta : " Az elmúlt negyvenhárom év során a tűzszerész alakulatok mintegy 71 ezer hektár területet mentesítettek. 14 millió aknát, bombát, tüzérségi lőszert, valamint 13 ezer tonna egyéb robbanóanyagot semmisítettek meg. A magas fokú hozzáértést, fizikai állóképességet követelő munka napjainkban sem veszélytelen. Bár igaz, hogy az elmúlt huszonnégy év folyamán — 1964 óta — a tűzszerészek körében munkájuk során baleset nem történt. A továbbiakban Láng László utalt arra, hogy ugyanez az örömteli adat nem vonatkoztatható a polgári lakosságra. Napjainkban is sok a tudatlanságból, hozzá nem értésből, feelőtlenségből bekövetkezett baleset. Utalt a legutóbbi , 1984-ben Dunaharasztiban bekövetkezett, és ez év április 30-án Várpalotán történt eseményekre. A polgári lakosság körében előfordult balesetek többségükben azért következtek be, mert a megtalált robbanótesteket a felnőttek vagy a gyerekek helyükről elmozdították, bízva abban, hogy azok már működésképtelenek. Elmondotta: a megelőzést segíti, hogy 1979-től a tűzszerész zászlóaljnál huszonnégy órás ügyeleti szolgálatot vezettek be, azzal a céllal, hogy a mentesítő munkálatokat a lehető legrövidebb időn belül megkezdhessék, így az ország területéről beérkezett jelentéseket nyilvántartás alapján minősítik, és sürgősségi fokuknak megfelelően azonnali, három napon belüli vagy egy hónapon belüli elvégzendő munkát regisztrálnak. Szó esett még arról, hogy az elmúlt tíz év adatai alapján évente átlagosan 3 ezer bejelentés érkezik a tűzszerészügyeletre. Nem csoda tehát, ha az azonnali mentesítésre csak közvetlen életveszély esetén vállalkozhatnak. Nehezíti a feladatok teljesítését, hogy a munkák zöme elsősorban áprilisra, májusra, szeptemberre és októberre koncentrálódik. Könnyíti az alakulat helyzetét, hogy jó partnereket, segítőtársakat találnak a tanácsi dolgozók és a rendőrök körében. Elhangzott a sajtótájékoztatón az az alapvető hármas szabály is, amit elsősorban nekünk, polgári lakosoknak kell betartani abban az esetben, ha valahol robbanótestet vélünk felfedezni: hozzájuk semmilyen körülmények között ne nyúljunk, a területet biztonságosan körül kell határolni, figyelmeztető jelzéssel ellátni, és azonnal bejelentést kell tenni az illetékes rendőri vagy tanácsi szerveknél. Az 1987-es esztendő statisztikáit böngészve a bejelentések számát vizsgálva, Hajdú-Bihar megye a maga másfél ezer jelentésével a középmezőnyben foglal helyet. Az idei adatok azt mutatják, hogy hazánkban 1988 márciusában Sárkeresztes környékén és Győr térségében találtak nagy mennyiségű robbanóanyagot. Az alakulathoz jelenleg is folyamatosan érkeznek bejelentések. Éves viszonylatban negyven-hatvan tonna lőszert és robbanótestet semmisítenek meg. A tájékoztató további részében a jelenlévő újságírók gyakorlati bemutatót tekinthettek meg, ahol a tűzszerészek bemutatták az elmúlt négy évtizedben és napjainkban is fellelhető különböző robbanótesteket. A rendezvény végén egy 250 kilogrammos, második világháborús bomba helyszínen történő felrobbantását láthatták az újságírók. Felhívták a figyelmet arra, hogy ha valahol tűzszerészetileg gyanús robbanóanyagot talál a lakosság, a következő címen lehet bejelentést tenni: Magyar Néphadsereg, 4980, Budapest, Postafiók 88. 1325. Nem titkolták el a telefonszámot sem: 690-766. W. Gy.