Hajdú-Bihari Napló, 1988. július (45. évfolyam, 156-180. szám)
1988-07-01 / 156. szám
FOLYTATJA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS NYÍRI ÜLÉSSZAKA (Folytatás a 2. oldalról) nem lendítheti fel a gazdasági fejlődést. Erre nagyobb esélyünk lehet, ha a gazdálkodói környezet megfelelő módosításával az átlagosnál nagyobb piaci teljesítményre képes vállalatok fejlődési feltételeit tesszük lényegesen kedvezőbbé. Amely vállalat támogatás nélkül is magas jövedelmet ér el, jelentős, növekvő az exportja, állandó, fizetőképes vevői vannak, nem reklamálják termékeit, az az egységes adózási rendszer keretében automatikusan kapja meg az átlagosnál kedvezőbb feltételeket. S hogy mik lehetnének a kedvezőbb feltételek? Mindaz, amit később a gazdaság egészének nyújtani akarunk : kiszámíthatóság, vagyonérdekeltség és vagyongarancia, fejlesztést ösztönző jövedelemszabályozási rendszer és hitelpolitika, a forint külső-belső konvertibilitása, tőkebevonási és -behozatali lehetőség. A gazdaság kiszámíthatóvá s a jövő tervezhetővé tételét már több alkalommal is megígértük a gazdálkodóknak, de eddig csak nagyon kevés történt ez ügyben. Ezért nyíltan az attól való aggodalmunk a felelős, hogy a vállalatok biztonságosabb fejlődéséért a költségvetés még nagyobb hiányával kell megfizetnünk. Ebből a félelem szülte bűvös körből csak akkor lehet kitörni, ha belátjuk: a magát biztonságban érző vállalat nyeresége — és így adóbefizetése — gyorsabban fog nőni, mert nema lesz teljesítmény-visszatartásra kényszerítve. Ha vállaljuk a kockázati — ami igazán nem nagy —, hogy kezdetben leglább az előbb meghatároztt követelményeknek megfelelő vállalatok száma- több évre garantáljuk a kdvezőbb feltételeket, akár e szűk kör növekvő teljesítményével a gazdaság része is kimozdítható lesztagnáló helyzetéből. Az új kialakított gazdálkodói környezet működési szabályait célszerű lenne egységes — tulajdonformától és ágazati tagozódástól független — ipartörvényben öszszefoglalni és állandóvá tenni. Egy társulási, integrálódási folyamatnak kell végbemennie egyfelől a kutatás, fejlesztés és az ipari termelés, másfelől az ipari termelés és a kereskedelem között. Valóban rugalmas, gyorsan alkalmazkodó, nagy teljesítményekre képes szervezetek csak a piaci sikerekben való közös érdekeltség hatására jöhetnek létre. Ezért a társulást, az érdekegyesítést, közös vállalkozást az országhatároknak sem szabad korlátoznia, sőt: egyengetnünk kell a nemzetközi gazdasági kapcsolatok útját. A szocialista országokkal is tovább akarjuk erősíteni kapcsolatainkat, mert ez mind a magyar ipari termékek értékesítése, mind a számunkra fontos szocialista ipari termékek behozatala szempontjából döntően fontos. S akkor, amikor a legnagyobb tőkés országok lépéseket tesznek a szocialista piacok megnyerésére, nem biztos, hogy az a legjobb megközelítési mód, ha mi a feltételek javítása helyett a piacról hátrálunk vissza. Ugyanakkor arra törekszünk, hogy a forgalmat ezekben az években a kiegyensúlyozottság jegyében, illetve minél előbb egy korszerűsített, piaci mechanizmusokra épülő, kölcsönösen előnyös együttműködési rendszerben növeljük. Ezért a kapcsolatok modernizálának a vállalatok közvetlen kereskedelmi forgalmát, fizetési kötelezettségeik pénzbeni elszámolását, s a különféle társulásokat is lehetővé kell tennie. Az ipari miniszter elmondta: a szerkezetváltás fő mozgatóereje a piaci igényeket jövedelemszerzés céljából elvállaló gazdálkodói döntés lesz. A kormány azonban ezután sem vonulhat vissza a pártatlan szemlélő szerepébe. A gazdaság egészének fejlődéséért, ezen belül a gazdasági szerkezetváltás folyamatosságáért továbbra is felelősséget kell vállalnia. A rábízott eszközökkel befolyást kell gyakorolnia a fejlődés menetére. A kormány új pénzforrások feltárásával és befektetésével egyenértékűen segítheti elő a gazdaság fejlesztését, ha a kezében lévő pénzeszközeit a jövőben az eddiginél összehangoltabban, s egy testületileg elfogadott szerkezetátalakítási politikához igazodva működteti. Berecz Frigyes szólt az emberi tényezők jelentőségéről a szerkezetátalakításban, s ennek során végezetül kiemelte: " Tárgyilagosságra van szükség, s arra a meggyőződésre, hogy a szerkezetátalakítás feladata a mi dolgozóink képességeinek teljes kifejtésével megoldható, s helyzetünk ezúton ismét jobbra fordítható. Ezáltal megnyitható az út egy olyan fejlődési pálya előtt, amelyen végigjárva felzárkózhatunk a fejlett gazdaságú országok sorába. Több mint egymillióan dolgoznak az iparban. Tudják, hogy munkájuk sikerétől döntően függ az egész társadalom boldogulása és ezért érzik felelősségüket. Az ipar viszont csak a társadalom egészének megértő segítségével lehet sikeres. Elgondolásaival, eltökéltségével ezt a cselekvő közreműködést, támogató egyetértést szeretné elnyerni. Gágyor Pál (Budapest, 13. vk.), az Ipari Informatikai Központ vezérigazgatója, bizottsági előadó elmondotta, hogy a magyar gazdaságban 1957 óta napirenden van az ipar szerkezetátalakítása. A folyamat azonban igen nehezen halad. A következmény: az elmúlt másfél évtized során elszenvedett cserearány-veszteségek Magyarország II. világháborús anyagi veszteségeivel mérhetők össze. Ennek csak részben oka a nemzetközi környezet változása. A képviselők többsége vitathatónak tartja azt a szemléletet, hogy a vállalatokat szorító szabályozási rendszer azért nem lazítható, mert szűk a makrogazdaság mozgástere. A gazdasági környezet számos eleme ellentétesen orientál, semlegesíti az ösztönzést. Az exportösztönzés gyakorlata ellentmondásos, eszköztára szegényes és sematikus. Az egyik legfontosabb feladat az ár- és bérrendszer reformja, valamint az adórendszer korrekciója. Ezzel lehet ugyanis biztosítani a gazdaság helyes orientációját. A fejlesztési források bővítéséhez a külföldi források beáramlását a jelenleginél is kedvezőbbé és gördülékenyebbé kell tenni. A mainál lényegesen kedvezőbb feltételeket kell kínálni, elhárítva az ennek még útjában álló adminisztratív és egyéb akadályokat. Gágyor Pál hangsúllyal szólt arról, hogy a szerkezetátalakítás egyik kulcseleme a képzés, az oktatás, az átképzés. Az utóbbi esztendőkben a különféle erőforrások fontossági sorrendjében előtérbe került a tudás, az ismeret, illetve ennek hordozója, a magasan kvalifikált szakember. Ebből kiindulva nem viselhető el, hogy hazánkban százezer lakosra alig ezer egyetemi és főiskolai hallgató jut, míg más, hozzánk hasonló fejlettségű országokban számuk meghaladja a 2500-at. Az ipari bizottság és a témát megtárgyaló többi parlamenti bizottság is támogatja az ipar szerkezetátalakítására előterjesztett programot — mondott a bizottsági előadó, végezetül javasolta: a témakör népgazdasági fontosságára való tekintettel a Parlament kérje fel az ipari minisztert, hogy rendszeresen, évente egy alkalommal számoljon be az ipari bizottságnak a szerkezetváltás helyzetéről, és szükség szerint erről az ipari bizottság az Országgyűlést is tájékoztassa. Javasolta továbbá, hogy a kutatás-fejlesztést és az ezekkel kapcsolatos pénzügyi és szervezeti kérdéseket szabályozó számtalan rendelet, utasítás helyett az Országgyűlés tűzze napirendre egy egységes, korszerű innovációs törvény megalkotását, támogatta azt a korábban már megfogalmazott javaslatot, hogy az Országgyűlés az ipari miniszter előterjesztésében alkosson innovációs törvényt. Kiss Dezső (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 8. vk.), a Borsodi Szénbányák vállalat vezérigazgatója elmondta: A gazdasági kihívásra a szénbányászatnak is felelnie kell. Ez természetesen az eddigitől eltérő gazdálkodást, termelési, fejlesztési módszereket kíván. Az elképzelések megvalósításával kialakulhat egy, a mai méreteinél kisebb, de stabilabb szénbányászat. Ugyanakkor felhívta a figyelmet arra, hogy — mivel a bányavállalatok magatartását a termelési költségszint által meghatározott gazdaságosság szabja meg — a széntermelés nagymérvű visszaesése ellátási konfliktusok forrása lehet. Bodorné Danka Márta (Bács-Kiskun m., 2. vk.), a Budapesti Rádiótechnikai Gépgyár Kecskeméti Gyárának munkaadagolója felszólalásában a vidéki ipartelepítéssel kapcsolatos ellentmondásokkal, anomáliákkal foglalkozott. Kérte, hogy az illetékesek záros határidőn belül hozzanak döntést az önállósulni akaró termelőhelyek sorsáról. Reidl János (Somogy m., 5. vk.), a Videoton Tabi Gyáregységének meó-csoportvezetője emlékeztetett arra, hogy az elmúlt időszakban határozott tendenciával erősödött a magyar népgazdaság térvesztése a világpiacon. Termékszerkezet-váltásunk lassú ütemére utal, hogy az állami ipar értékesítésében az új és korszerűsített termékek aránya az utóbbi években nem éri el az 5 százalékot. Mivel a piaci kényszer nem eléggé hatásos, kívánatos, hogy az Ipari Minisztériumnak, vagy valamely felügyeleti szervnek legyen jogköre azoknak a vállalatoknak a felelősségre vonására, amelyek rossz minőségű exporttermékekkel lejáratják a magyar munka presztízsét — javasolta a felszólaló. Felszólalások Zsidei Istvánná (Heves m., 5. vk.), a Mátra vidéki Fémművek diszpécsere a recski ércbánya legutóbbi 21 évének történetére utalva kifogásolta a döntési mechanizmus gyakorlatát, a halogató, a kockázatot nem vállaló bizonytalankodást. Varga Gyula (Szabolcs- Szatmár m. 3. vk.), az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára egyetértett azzal a megállapítással, hogy a kormány nem vonulhat vissza az ipar minden területéről, de — mint mondotta — ma még ez a veszély nem is fenyeget. A helyzet inkább fordított, túl sok a központi beavatkozás, és ez erősen csökkenti a vállalatok mozgásterét. Kovács Mátyás (Komárom m., 4. vk.), az MSZMP Oroszlányi Városi Bizottságának első titkára részletesen beszélt a válságágazatként számon tartott szénbányászat helyzetéről. Az eocénprogram újraértékelésekor gondolkodni kellene azon is, hogy a tanulságok levonása, a felelősök keresése csak a sajtó és a televízió dolga-e? Dudla József (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 5. vk.), az MSZMP Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Bizottságának első titkára leszögezte: az ipari szerkezetátalakítás nagyon összetett, sokrétű feladat; megvalósítása nemcsak műszaki-gazdasági koncepciót, eszközöket igényel, hanem egyértelmű és határozott politikai akaratot, magatartást és társadalmi támogatást is. Végezetül hangsúlyozta: a megújulás mindenekelőtt a kezdeményező szellemű embereken múlik, ezért a leghatékonyabb befektetés a személyi feltételek javítása. A szakszerű, igényes munkát a legkicsiszoltabb központi program, a több pénz sem pótolhatja — mondotta egyebek között Dudla József, az MSZMP Központi Bizottsága nevében is elfogadásra ajánlva a beszámolót. Csongrádi Csaba (Heves m., 7. vk.), a Gagarin Hőerőmű Vállalat gondnokságvezetője visontai tapasztalatai alapján egyik természeti kincsünk, az ország lignitvagyonának sokrétű hasznosítási lehetőségeire hívta fel képviselőtársai, valamint a kormány figyelmét. Mint mondotta, a lignit komplex hasznosítása illeszkedhet az ipar szerkezetátalakítására készült programba. Megfontolásra ajánlotta, hogy épüljön lignittüzelésű erőmű, illetve energeikai kombinát Bükkábrány mellett. Sziráki András (Szolnok m., 2. vk.), a Szolnoki Mezőgép Vállalat vezérigazgatója javasolta, hogy a szerkezetváltást ne központi csomagtervek alapján szervezze meg a kormányzat. A kiemelt vállalati kör kiválasztásánál az legyen a döntő szempont, hogy termékeik már most versenyképesek-e, s milyen exportpiacokkal rendelkeznek. Biacs Péter (Budapest, 30. vk.), a MÉM Központi Élelmiszer-ipari Kutató Intézetének főigazgatója a mezőgazdasághoz szorosan kötődő feldolgozó, ezen belül is az élelmiszeripar helyzetéről beszélt. Az ipari miniszterhez intézve szavait szorgalmazta, hogy a szerkezetváltás hatékonysága érdekében rendezzék az innovációs lánc egyes intézményeinek kapcsolatrendszerét, az alapkutatástól a marketingig. Ennek kapcsán Tétényi Pál beszéde Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke hangsúlyozta: a benyújtott fejlesztési koncepció általános irányai és céljai messzemenően korszerűek, és kutatási, műszaki kapacitásunk lehetőségeivel is összhangban vannak, a gazdasági feltételek biztosítása viszont csak kemény munkával teremthető meg. A fejlődés döntő eleme a csúcstechnológiát alkalmazó ágazatok (elektronika, híradástechnika, irodaautomatizálás) körébe tartozó szakmakultúrák hazai bővítése és színvonaluk emelése. Ezeknek a technikáknak a széles körű behatolása a magyar gazdaságba, a versenyképesség elengedhetetlen feltétele. Különösen fontos a magyar ipar szerepe az infrastruktúra fejlesztésében, ezen belül a távközlés és informatika most formálódó, hosszabb távú fejlesztési programjában. Az eddigi viták, a gazdaság szerkezetváltásának lassú volta miatti bírálatok nem is a célokat, hanem a megvalósítás reális lehetőségeit, eszközeit, forrásait kérdőjelezték meg. Ez érthető, hiszen az iparnak a mai szorító helyzetben lényegében magának kell előteremtenie a szerkezetváltáshoz szükséges forrásokat, mindenekelőtt a veszteséges, támogatást igénylő tevékenységek át- vagy leépítése, a meglévő kapacitások hatékonyabb működtetése révén. Számottevő még a tartalék az ipar költséggazdálkodásában is. Csupán 1 százalékos költségmegtakarítás — ami nem tekinthető túlzott feladatnak — évi csaknem tízmilliárd forint többletforrást eredményezne. — A jövőben — mutatott rá Tétényi Pál — a kívánt külpiaci pozíciót ne az import kényszerű korlátozásával, hanem a hatékony importra is támaszkodó teljesítmények dinamikus növelésével érjük el. A felélénkülő importverseny egyben a legerősebb ösztönzője lehet a termelési szerkezet átalakításának is. A hazai igények kielégítését célzó termelés akkor lesz hatékony, ha egyben exportképes is. — A kormány feladatának tekinti, hogy — 1987- hez és 1988-hoz hasonlóan —, újabb lépéseket tegyen a vállalati műszaki fejlesztést ösztönző feltételek megteremtése érdekében. A feltételek azonban önmagukban még nem elégségesek. Az egyén felelősségérzetét, alkotni vágyását, az új elérésének és megvalósításának szándékát semmi nem helyettesítheti. A teljesítmény elismerése, a látszatmunkát, az alibitevékenységet elítélő légkör nélkül nem érhetjük el céljainkat. A szerkezet átalakítása és megújítása elsősorban vállalati feladat. Ez azonban nem a feladat és nem a felelősség áthárítása, a szerkezetátalakítás nem nélkülözheti a tudatos, összehangolt állami, kormányzati politikát és cselekvést. A szerep megosztásában különösen figyelmet érdemlő elem a szervezettől és szektortól független versenysemlegesség tartós garantálása jogi és szabályozási eszközökkel A valódi versenysemlegesség megvalósulásának fő eszközeként pedig a folyó termeléshez nyújtott támogatás leépítése az iparon belül és azon kívül is. Kellő előrelátással, a korábbiaknál erőteljesebben kell élni a tudatos visszafejlesztés, visszavonulás eszközével. A hangsúly a visszavonulás tudatos és átgondolt voltán legyen. Ennek kell kifejeződni a megszűnő gyártmányok ésszerű pótlásában, a felszabaduló eszközök értelmes hasznosításában, és mindenekelőtt a munkaerő zömének új, az eddiginél hatékonyabb foglalkoztatásában. Mindez együtt jár egyes szakmák leértékelődésével, jelentőségük csökkenésével és újabb szakmák megjelenésével. Sürgősen szükség van arra, hogy mielőbb valósággá váljék a különböző határozatokban megfogalmazott elgondolás, az átfogóbb, konvertálható szakértelmet adó szakmunkásképzés. Tétényi Pál végezetül a következőkben foglalta öszsze az ipari szerkezet módosításának általános feltételeit: — a vállalatok nyereségérzékenységének növelése és a tartósan veszteséges tevékenység leépítésének kényszere; a termelési tényezők, a tőke hatékony hasznosításában, a vállalat távlati eredményességében való érdekeltség megteremtése; a hazai és nemzetközi termelési és tudományosműszaki munkamegosztásnak a jelenlegit jelentős mértékben meghaladó szintje; a műszaki fejlesztés és az ipari szerkezetváltás öszszeépülése, az ezt elősegítő eszközök biztosítása, a szerkezetváltás személyi, emberi feltételeinek javítása, a foglalkoztatási gondok csökkentése képzés és továbbképzés, átképzés, új munkahelyek teremtése révén. Novák Lajos (Szabolcs- Szatmár m., 2. vk.), a Fémmunkás Vállalat Nyíregyházi Gyáregységének technológiai osztályvezetője megyéje helyzetével foglalkozott hozzászólásában. Elmondotta, hogy az iparban foglalkoztatottak létszáma az aktív keresőknek csupán 23 százaléka, a 30 százalékos országos átlaggal szemben. Új ipari üzemeik telepítésére csak elvétve kerül sor. Lotz Ernő (Borsod-Abaúj- Zemplén m., 12. Vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek vezérigazgatója a kormányzati szervek és a vállalatok közötti ésszerű munkamegosztás jelentőségéről, a felelősségi körök elhatárolásának szükségességéről beszélt. Felhívta a figyelmet egy, a szerkezetátalakítás folyamatát lassító jelenségre. Véleménye szerint a kormánydöntéseket általában nem a végrehajtás fázisa követi, hanem az apparátusok hosszú hónapokig tartó vitája a határozatok értelmezéséről. László Ferenc (Fejér m., 8. Vk.), a Dunai Vasmű üzemfenntartás gépészeti karbantartás vezetője a vaskohászat gyakran bántó, egyoldalú megítélését tette szóvá, a Dunai Vasmű gazdálkodási eredményeit ismertetve. A vállalat az elmúlt négy év alatt a korábbi 300 millió forintos veszteséget 800 milliós nyereséggel váltotta fel. A Dunai Vasmű az új tarifarendszer szerint 288 millió forint környezetszennyezési bírságot fizet évente. Ilyen nagy összegű bírság mellett a vállalatnak nincs lehetősége arra, hogy környezetvédelmi beruházásokkal megszüntesse az ártalmakat. Ezért azt javasolta, hogy a befizetett bírság kerüljön egy elkülönített számlára, és ha össze- jön egy-kétmilliárd forint — amely már egy kohászati vállalatnál is jelentős öszszeg —, csak erre a helyi célra lehessen felhasználni. Balogh Gábor (Baranya m., 9. vlk.), a Mohácsi Farostlemezgyár műszaki igazgatóhelyettese felszólalásában egyebek között javasolta, hogy a termelékenység, a termelőeszközök jobb kihasználtsága érdekében ösztönözzék a több műszakos, illetve a folytonos munkarendben tevékenykedőket. A jelenlegi progreszszív adókulcs azonban csak kevés, bérpótlékból származó jövedelmet hagy meg a dolgozóknak. Javasolta a kormánynak, illetve a Parlament ad hoc bizottságának: vizsgálják meg annak lehetőségét, hogyan lehet csökkenteni, vagy teljesen törölni a fizetendő személyi jövedelemadót, a három vagy folyamatos műszakban tevékenykedők műszakpótléka után. Esetleg adómentességet nyújtani az érintetteknek. Antal Ferenc (Veszprém m., 7. vk.), a pápai Elekthermax Vállalat műszaki (Folytatás a 4. oldalon) Környezetvédők levele az Országgyűléshez Péter János, az Országgyűlés alelnöke csütörtökön fogadta a környezetvédők egy csoportját, s átvette tőlük, majd a képviselőkhöz továbbította a bősnagymarosi vízlépcsőrendszer beruházásával foglalkozó levelet. Ebben az aláírók — a Bajcsy-Zsilinszky Baráti Társaság, valamint a hozzájuk csatlakozott körök és csoportok — a többi között azt javasolják az országgyűlési képviselőknek, hogy kérjenek részletes beszámolót a nagyberuházás várható költségeiről, következményeiről és a vállalt nemzetközi kötelezettségekről. E kérdést egyébként több parlamenti képviselő is megemlítette felszólalásában a most zajló nyári ülésszakon, s Villányi Miklós pénzügyminiszter válaszában jelezte: a kormány az év második felében az Országgyűlés elé terjeszti tájékoztatóját. (MTI) HAJDÚ-BIHARI NAP 1.0 — 1988. JOUAS Kstjj