Hajdú-Bihari Napló, 1989. március (46. évfolyam, 51-76. szám)
1989-03-01 / 51. szám
Ülést tartott a Politikai Bizottság (Folytatás az 1. oldalról) a kormány tekintse át a határőrség munkájának korszerűsítésével, a változó politikai, társadalmi feltételekhez igazodó határőrizet kialakításával összefüggő feladatokat. A Politikai Bizottság meghallgatta és jóváhagyta Grósz Károly tájékoztatását a február 15-ei prágai munkalátogatásáról. Megállapította, hogy az MSZMP főtitkárának Milos Jakessel, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkárával folytatott megbeszélése hozzájárult a pártjaink közötti bizalom erősítéséhez, egymás helyzetének pontosabb megismeréséhez. Eredményesen segítette elő a politikai és a gazdasági együttműködés új lehetőségeinek feltárását. A testület ugyancsak jóváhagyólag tudomásul vette az MSZMP főtitkárának tájékoztatását Stipe Suvarral, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége KB Elnöksége elnökével február 27-én tartott határ menti baráti munkatalálkozóról. A tárgyalás megmutatta, hogy az MSZMP és a JKSZ következetesen folytatja a megkezdett reformokat, kölcsönös az érdeklődés egymás tapasztalatai iránt. A Politikai Bizottság megelégedéssel szólt arról, hogy mindkét testvérpárt vezetőivel konstruktív szellemben vitattuk meg az országainkban élő nemzetiségiek helyzetét. Készséget tapasztaltunk a korszerű nemzetiségi politika továbbfejlesztésére, a Csehszlovákiában és Jugoszláviában élő magyarok nemzetiségi arculata megőrzésének és kulturális fejlődésének elősegítésére. A Politikai Bizottság — egyebek között — hatáskörébe tartozó személyi kérdésekben döntött, illetve foglalt állást. vitában is elhangzott: indokolt, hogy a Magyar Néphadsereg védelmi jellege erősödjön. Eddigi fejlődését, jelenlegi helyzetét az jellemzi, hogy fejlesztése az ország anyagi lehetőségeinek megfelelően, a szövetségi követelményekkel összhangban ment végbe, s megfelel hazánk politikai, katonai céljainak. A testület minden helyzetben képes volt a rá háruló feladatok ellátására — hangsúlyozta a helyettes szóvivő, hozzátéve: a Politikai Bizottság javasolta, hogy a Központi Bizottság a jelentés figyelembevételével fogalmazza meg a párt katonapolitikáját. A határőrizet hosszú távú tennivalóival összefüggésben a PB megállapította: a határőrség kiemelkedő eredménnyel és példásan látta el feladatait. A határőrök — különösen az elmúlt esztendőben — emberfeletti munkát végeztek, különösen a nyugati végeken: több mint 62 millió útlevelet kezeltek, s 18 milliónál több jármű haladt át határainkon. Eközben hazánk biztonságát, az állam határrendjét is szavatolni kellett. Mivel hazánk külkapcsolatában jelentős változások következtek be, nőtt az idegenforgalom, a világútlevél új helyzetet teremtett, tarthatatlanná vált, hogy a határőrizeti korlátozások a korábbi gyakorlatnak megfelelően fennmaradjanak. Ezért a testület javasolta, hogy 1991-ig fokozatosan szűnjék meg a nyugati és déli határainkon a nyomsáv és az elektromos jelzőrendszer. Ugyanakkor felhívták a figyelmet arra is: nem mindegy, milyen kép alakul ki hazánkról az ide érkezőkben, illetve milyen körülmények között távozik rövidebb-hosszabb túrára a magyar állampolgár. Ennek komfortját is meg kell teremteni a határállomásokon: szakszerűbb, kulturáltabb határátkelőhely-rendszert kell kialakítani. Akcióprogramra van szükség A Politikai Bizottság késő estig elhúzódó ülése közben találkozott az újságírókkal Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője és Thürmer Gyula, az MSZMP főtitkárának külpolitikai tanácsadója, hogy tájékoztatást adjanak a tanácskozás napirendjén szereplő témákról, az ott született döntésekről, javaslatokról. — A testület meghallgatta Grósz Károly főtitkár beszámolóját az elmúlt hetek külföldi utazásainak tapasztalatairól — mondta Thürmer Gyula, majd informálta a sajtó munkatársait az MSZMP első számú vezetőjének Csehszlovákia Kommunista Pártjának főtitkárával, valamint a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Elnökségének elnökével folytatott megbeszéléséről, a találkozók hátteréről. Hangsúlyozta: az eszmecserék is bizonyították: stratégiai érdekünk, hogy Csehszlovákiában és Jugoszláviában is kiegyensúlyozottan, eredményesen folyjék a szocializmus építése. Ugyanakkor érdekünk az is, hogy pontosan, hűen, részleteiben is tájékozódjanak a szomszédos országbeli vezetők, a közvélemény arról, hogy mi történik hazánkban. A tapasztalatok szerint a meglátogatott államokban jól ismerik a magyarországi folyamatokat, s politikai, gazdasági reformunkkal kapcsolatban nem fejeztek ki aggodalmat, fenntartást. Tény azonban — tette hozzá —, hogy mindkét helyütt megfogalmazódtak kérdések. A látogatások célja és értelme az volt, hogy e kérdésekre, kérdőjelekre választ kapjanak, az esetleges félreértések eloszlódjanak. Kimmel Emil a Politikai Bizottság előtt szereplő napirendekről tájékoztatva elmondta: Szabadság, igazságosság, szolidaritás címen lát napvilágot a rövid távú akcióterv, amely kifejezi a párt felfogását a nemzet sorsát érintő kérdésekről, szándékát a tennivalókról. Mint a testület ülésén is kifejezésre juttatták: nem ideologikus programra van szükség, hanem egy mának szóló akcióprogramra, amely nyíltan szembenéz a múlttal, vállalja a jelent, s kézzelfogható közelségbe hozza egy demokratikus szocializmus megteremtésének lehetőségét, egyúttal hitelesen bizonyítja, hogy ez a párt minden megegyezésre kész és képes, s egy, az egész nemzethez szóló programot fogalmaz meg, tesz javaslatként a Központi Bizottság asztalára, amely a végrehajtás és a végrehajthatóság igényével is számol. Az akcióterv a következő kongresszusig terjedő időszak politikai vezérfonalát alakítja ki, egyes elemei azonban túlmutatnak azon. Tartalmi kérdéseire rátérve kifejtette: a párt vállalja a magyar progressziót, azonosságot vállalt a reformeszmékkel, ugyanakkor a munkásmozgalom két meghatározó irányzatát, a szocialista demokráciát és a reformkommunista mozgalom szellemiségét is felvállalja. Javaslatként hangzott el az ülésen, hogy az MSZMP vallja magáénak az életszínvonal-csökkenés megállításának konkrét programját. Szükséges a rend és a reform viszonyának tisztázása is a terv részeként. Ki kell munkálni az oktatás programját, ezen belül a tehetséggondozás kézzelfogható, konkrét megoldásait is. Mindezekről a Központi Bizottság jövő heti ülésén a nyilvánosság előtt tárgyal majd. A néphadsereg helyzetéről és a hosszú távú fejlesztéséről szóló jelentés leszögezte: a koncepció a katonai enyhülés eddigi eredményeiből indult ki, s ennek további folytatódásával számol. A Új folyóirat, személyi javaslatok Foglalkozott a testület egyebek között a párt új folyóiratának koncepciójával. A március 1-jével induló Új Fórum főszerkesztőjévé Szerdahelyi Istvánt nevezte ki, s feladatául jelölte meg, hogy politikai orgánumként képviselje az MSZMP céljait. Az elképzelések szerint — az elméleti műhelyként működő Társadalmi Szemle testvérlapjaként — higgadt, nyílt és elvszerű vitafórum lesz, amely segíti a párton belüli vitakérdések tisztázását, a konszenzus megteremtését, a döntések előkészítését. A Politikai Bizottság márcus 15-e megünneplésével kapcsolatban javaslatot terjeszt a Központi Bizottság soron következő ülése elé. Lényege, hogy az ünnep a közös jövőért felelősséget érző társadalmi erők összefogását, nemzeti együvé tartozás! * . '.e ki. A közös ünnepi- 11- tett javaslat őszinte szülést senki nem vonhatja kétségbe — jelentette ki Kimmel Emil, majd megállapította: a piros betűs ünnep- és munkaszüneti nap mindannyiunk számára igen mély érzelmeket felkavaró dátumot jelöl. A párt ennek jegyében kívánja megfogalmazni saját felhívását, s csatlakozni — a KB-ülést követően — a HazafiasNépfront február 18-i kiáltványához. Személyi javaslatok is szerepeltek a Politikai Bizottság előtt. Eszerint a Népszabadság főszerkesztőhelyettesi beosztásával bízták meg Karcagi Lászlót — a lap korábbi munkatársát, majd rovatvezetőjét —, s felmentette Sztrapák Ferenc eddigi főszerkesztő-helyettest, aki egy újonnan induló lap főszerkesztője lesz. Ezenkívül, a hatáskörébe tartozó, a KB apparátusának átalakításával öszszefüggő személyi ügyekben is döntött a testület. Az újságírók kérdéseire adott válaszokból kitűnt. Bős—Nagymaros kérdése politikai értelemben merült fel a magyar—csehszlovák magas szintű találkozón. A két pártvezető kölcsönös tájékoztatást adott az utóbbi időszak eseményeiről, az építkezés körül kialakult hangulatról, a tiltakozó hullámról, valamint mindennek nemzetközi fogadtatásáról. A megbeszélés a két ország parlamenti testülete döntésének szellemében folytatódott. ——— Az MSZMP és a fegyveres testületek Az MSZMP és a fegyveres testületek viszonyáról érdeklődő felvetésre Thürmer Gyula elmondta: a párt a jelenlegi helyzetben azt tartja a legfontosabbnak, hogy a fegyveres testületek, a belügyi szervek ne legyenek a pártok közötti viták tárgyai. Kötelességének tekinti, hogy teljes tekintélyével elősegítse az e testületekben dolgozók munkájához szükséges maximális erkölcsi, politikai és anyagi feltételeinek megteremtését. Ezért lépnek fel az ellen, hogy a hadsereget és a belügyi szerveket támadás érje, megkérdőjelezzék szükségességüket a mai magyar társadalomban. A főtitkár tanácsadója szólt arról is, a Központi Bizottságnak nincs olyan szerve, amely beavatkozhatna a fegyveres testületek közvetlen irányításába. Grósz Károly vezetésével állandó bizottság működik, amely javaslatokat terjeszt — egyéb témák mellett — a nemzetbiztonságot érintő kérdésekben a KB, illetve a Politikai Bizottság elé. (MTI) „Bűnösnek érzem magam!” ítélet született a rendőrségen történt halálos baleset ügyében A helyszín a Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság, időpont 1988. december 2. A kapitányság második emelet 85. számú irodájában Agócs Ferenc rendőr zászlós jóváhagyott ütemterv alapján fegyverszemlét végez. A helyiségben négyen tartózkodnak: ő, Szenes Mihály, aki Agócs közvetlen főnöke, s a szemlével kapcsolatos adminisztratív feladatokat végzi, valamint Kormos János és Zsiday Zoltán, akik az irodában dolgoznak, s éppen az ő fegyvereiket ellenőrzik. Zsiday Zoltán fegyverei rendben vannak. Kormos János fegyverei következnek. Először a pisztoly — az rendben van, majd a géppisztoly. Agócs Ferenc az íróasztal végénél áll. A fegyvert kibiztosítja, majd a zárszerkezetet kissé hátrahúzza és belenéz a töltényűrbe. Úgy látja, nincs megtöltve, igaz, a nap erősen betűz az ablakon. Ezután leveszi a fegyver tokfedelét, kiemeli a helyretoló rugót és meglátja, hogy a kakas föl van húzva. Odainti magához a fegyver tulajdonosát, Kormost, és megjegyzi, hogy így a kakas rugója ,,elfárad". Eközben a géppisztolyt " jobb kezével kissé fölemelve — hogy Kormos jobban lássa — bal kezének kisujjával az elsütőbillentyű kakasakasztójára bök. Ekkor a kakas előrecsapódik és a fegyver elsül. Nincs fegyverszoba A lövedék az irodába röviddel ezelőtt munkaügyi megbeszélés miatt belépő Nagy Csaba rendőr zászlóst fejen találja. A sérültet a mentők azonnal a DOTE idegsebészeti klinikájára szállítják, ám a szakszerű orvosi ellátás ellenére hat nap múlva, december 8-án meghal. Az ügy nagy port kavart föl, nemcsak Debrecenben, országszerte is. Kérdések tömege merült föl ,hogy került a töltény a géppisztolyba?, hogyan sült el a fegyver?, mit keresett Nagy Csaba az irodában?, miért nem zárt helyen folyt a fegyvervizsgálat? . . .) s szélsőséges pletykák is felröppentek, amelyek összefüggésbe hozták az esetet a „bundabotránnyal". (Nagy Csaba nyomozott az ügyben.) Kedden délelőtt Agócs Ferenc vádlott tárgyalás és határozathozatal ügyében a Debreceni Katonai Bíróság elé állt. A vád ismertetése után — halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége — ő kapott szót, amely során kijelentette, bűnösnek érzi magát. Az események visszaidézésekor megfogalmazta, amikor a töltényhüvelybe nézett, nem látott benne lőszert. Elmondta azt is, hogy nem ismerte a kakasakasztó működését, s bár fegyvermesteri beosztásban volt, szakértelem szempontjából senki nem adott neki segítséget. Agócs közvetlen főnöke a tárgyaláson beosztottjával kapcsolatban kijelentette, mindig szakszerűen, óvatosan hajtotta végre a fegyvervizsgálatot. Ami pedig a fegyvervizsgálat helyét illeti : a jogszabály megengedi a fegyvervizsgálatot, a technikusi szemlét a szolgálati helyiségben — mondta, majd hozzáfűzte: — a megyei rendőr-főkapitányságon fegyverszoba nincs, csak fegyverjavító helyiség. — Tudomásom volt arról, hogy aznap fegyverszemle lesz — mondta Kormos János, a szerencsétlenséget okozó géppisztoly tulajdonosa a tárgyaláson. — De nem ellenőriztem, mert legutóbb a baleset előtt kilenc hónappal használtam a fegyvert utoljára, azóta lövészeten sem voltam. Úgy emlékeztem tehát, rendben érnn minden. (A katonai ügyészség egyébként ellene nem emelt vádat, mert nem követett el bűncselekményt, csak munkaköri fegyelmi vétséget.) Az igazságügyi fegyverszakértő, Kecsmár László szerint a géppisztoly igen jó állapotban van, működőképes, a véletlen elsülés kizárt, a lőszer szabályszerű kezelés esetén eltávolítható. A vizsgálatok igazolták, hogy az ezüstösszürkés színű lőszer erős megvilágítás esetén nehezebben látszik a töltényűrben, s hogy a kakasakasztóra való rábökés elegendő arra, hogy elsüljön a fegyver. Ez viszont azt jelenti, az elsülés előtt a fegyver nem volt Nagy Csabára irányítva. A fegyverszakértő szerint rendkívül szokatlan jellegű fegyverelsülésről van szó, ám a tapasztalat azt bizonyítja, hogy előfordulhat. Több szerencsétlen egybeesés A vádirat szerint tisztázódott az is, hogyan került a töltény a fegyverbe. Kormos János, a fegyver tulajdonosa egy veszélyes bűnöző elfogására elrendelt akció során, 1988. február 17-én töltötte csőre fegyverét, majd azt követően nem gondoskodott annak ürítéséről, hanem úgy tette vissza a lemezszekrénybe. Az ügyész indítványában elmondta, több szerencsétlen egybeesés miatt következett be a tragédia. A vádlott a munkájához szükséges alapvető szabályzatokkal nem rendelkezett, ám ez nemcsak az ő hibája, ugyanakkor a szabályzat kimondja, hogy fegyvervizsgálatkor meg kell győződni annak ürességéről. Enyhítő körülmény, hogy a munkatárs halálát okozó baleset megviselte a vádlott idegállapotát. Ugyancsak enyhítő körülmény jó munkavégzése, példás magatartása, nős családi állapota. Büntetéscsökkentő tényező továbbá, hogy megváltozott az a jogszabály, amely kimondta, fegyvervizsgálatot csak zárt helyiségben lehet végezni. Mindezek alapján a Debreceni Katonai Bíróság dr. Kardos Sándor alezredes vezette tanácsa Agócs Ferencet egy év katonai fogdában letöltendő büntetésre, valamint háromezer-háromszázhatvanhét forint bűnügyi költség megtérítésére ítélte. A vádlott és az ügyész a határozatot tudomásul vette, az ítélet jogerős. B. A. „Mindig legyen elegendő pénz a kasszában" Bíróság előtt a baráti kör vezetői Kedden délelőtt Debrecenben a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság nagytermében folytatódott a bundaügy tárgyalása. Kemecseiné dr. Hársfalvi Klára bíró pontosan negyed kilenckor szólította a másodrendű vádlott Erdei Istvánt, a Debreceni Közúti Építőipari Vállalat igazgatóját, aki 1986-ban a baráti kör egyesület elnöke volt. Az ő és a később kihallgatott Császár Ferencnek, a baráti kör egyesület titkárának vallomásából kirajzolódott. a kép az általuk vezetett társadalmi szervezet működéséről és létrehozásának szükségességéről. A baráti kör egyesületet a sport erkölcsi és anyagi támogatására gondolták ki, de mint Erdei István elmondta, főleg az utóbbira korlátozódott a feladatuk. A baráti kör elnökét és intézőbizottságát a megye párt- és tanácsi vezetői bízták meg, gyakran az érintettek ódzkodása ellenére. A másodrendű vádlott állítása szerint az elnöki feladatokat pártmegbízatásból látta el, amelyet közvetlenül Magyar József megyei titkár közölt vele. A baráti kör gazdálkodása az éves reklámszerződésekből befolyt összegekből, a jogi és a pártoló tagsági díjakból származott. A pénztárba került összegekből fizették ki azokat a juttatásokat, amelyeket a sportegyesület szigorú pénzügyi szabályozói nem tettek lehetővé. Többek között lakásbérleti díjakat, letelepedési segélyeket és különböző egzisztenciális feladatokat oldhattak meg így legálisan. A sportegyesületek működésének szabályzóit ezen a kiskapun kerülték meg. Már csak egy kérdés várt megoldásra, hogy mindig elegendő pénz legyen a baráti kör kasszájában. A másodrendű vádlott szerint az intézőbizottsági ülések több mint ötven százalékán — amely az ő elnöksége ideje alatt zajlott — részt vettek a megye párt- és tanácsi vezetői vagy képviselői, és ,,kézi vezérléssel” irányították a munkát. Császár Ferenc harmadrendű vádlott, aki jelenleg a Hajdúfilm Vállalat igazgatóhelyettese, a bundaügy előzményeiről hosszasan beszélt. Elmondta, hogy a sportvezetők már kinevezésükkor bukott emberek voltak, mivel a megye két első számú vezetője között állandó hatalmi és presztízsharc volt, amely megosztotta az erőket. Ugyanő közölte, hogy a DMVSC—Budapesti Honvéd mérkőzés előtt nyolc-tíz nappal kihívatták a DMVSC elnöki irodájába, ahol a jelenlévők — dr. Szabó Imre, a megyei tanács elnöke, Nemes László, az egyesület elnöke, Pintye István elnökségi tag, dr. Puskás Lajos vezető edző, Venczel Miklós elnökhelyettes és Matkó Sándor elnökségi tag — arról faggatták, hogy mennyi pénze van a baráti körnek. Császár Ferenc megígérte, hogy utánanéz és erre a következő napon sor került. Ismét találkozott az előbb felsoroltakkal és közölte, hogy háromszázezer forinttal rendelkeznek. Állítása szerint ekkor hallott róla, hogy különböző csapatokkal történő megegyezésre kell a pénz. Dr. Puskás Lajos edző vázolta a lehetőségeket. A Honvéd megvesztegetésén kívül szóba került a Csepel-Volán mérkőzés két csapata, valamint harmadiknak a Siófok ellen játszó MTK-VM győzelemre való biztatása. Császár Ferenc szerint dr. Szabó Imre azt mondta, hogy intézkedni kell a bajnoki pont megvételéről, mert ez az olcsóbb megoldás, mint a kiesés utáni visszakerülés. (Természetesen ezek az állítások egyelőre nem bizonyítottak.) A Honvéd és a Csepel megfelelő játékának a biztosításához a szükséges pénz összejött, és a DMVSC szempontjából kedvezően alakultak az eredmények. Sem a másodrendű vádlott Erdei István, sem a harmadrendű Császár Ferenc nem tartja magát bűnösnek. Az utóbbi a bírónő erre vonatkozó kérdésére azt válaszolta, hogy a baráti kör alapszabályában lefektetetteknek tett eleget. A bírósági tárgyalás ma reggel folytatódik a megyei bíróságon. H. K.