Hajdú-Bihari Napló, 1989. május (46. évfolyam, 101-126. szám)
1989-05-02 / 101. szám
I I HAJDÚ A II I | | V I J I 1 1 I 1 I I I ^^^^AflGYfl^ZO CIVUST MAUHKOSPY^niflJD^^IHE^ÁEGYEMBIZ^KSflGflNfll^PJ^^B „Állítsuk vissza május elseje eredeti eszméjét” Nagygyűlés, kulturális és sportprogramok a munka ünnepén Debrecenben Nem kedvezett az időjárás a munka megünneplésének, a nemzetközi munkásság tegnapi ünnepén eleredt az eső, s alaposan megritkította a Nagyerdőre kilátogatókat, akik a hideg, nyirkos délelőttön amúgy is kevesen voltak a stadion környékén. Pedig mind az szmt, mind a Magyar Demokrata Fórum debreceni szervezete színes, gazdag programot szervezett a várva várt érdeklődőknek. Az szmt előzetesen felhívást intézett a megye szervezett dolgozóihoz, kérve cselekvő együttműködésüket, hogy a munkásmozgalmi hagyományokhoz és a megye korábbi gyakorlatához híven kerülhessen sor május 1. megünneplésére. Mint ismeretes, jubilál az ünnep, éppen száz esztendeje, 1889- ben nyilvánította a II. Internacionálé párizsi kongresszusának határozata május 1-jét a munkásság nemzetközi ünnepévé. Hétfőn reggel Debrecen több pontján zenés ébresztővel köszöntötte a Debreceni Ifjúsági Fúvószenekar és a Helyőrségi Zenekar a lakosságot, hogy a délelőtt folyamán számos rendezvény (aszfaltrajzverseny, játékműhely, divatbemutató, utcaszínpad, térzene stb.) szolgálja az emberek szabadidőtöltését a nagyerdei Ady Endre sugárúton. „Történelmi fordulópont" Az ünnepi nagygyűlésre 11 órától kerítettek sort a stadion déli kapujánál, ahol Zsurovits Sándorné, az szit vezető titkára mondott ünnepi beszédet. (A színpad háttérfalán ezt a követelést fogalmazta a jelmondat: „Erős, független szakszervezeteket!") . Hazánkban az elmúlt száz év májusai eleinte mindig a politikai küzdelmek hol véres megtorlásba torkolló, hol békesebb keretek között zajló alkalmai voltak — tekintett a múltba az előadó. — Az utolsó négy évtized májusi ünnepei sem voltak mentesek a hamisan csengő, frázisokkal teletűzdelt jelszavaktól és a kötelezően előírt, mindig pozitív végkicsengésű számvetésektől, amelyek megalapozatlan elégedettséget terjesztettek a dolgozók között. Hazánkban az elmúlt egy év földrengésszerű társadalmi változásai — úgy érezzük — megteremtették a feltételeit annak, hogy visszaállítsuk május elseje eredeti eszméjét, és szakszervezeti tömegdemonstrációk keretében készítsünk országunkról, környezetünkről és természetesen a szakszervezeti mozgalomról is rövid számvetést. Tavaly az év második felében igen aktív tagsági vitát követően jelentős, mondhatni történelmi fordulóponthoz érkezett a magyar szakszervezeti mozgalom a december elején tartott országos tanácskozás dokumentumainak vitája és elfogadása után. E folyamatnak mi, megyénk szervezett dolgozói és szakszervezeti vezetőtestületei is aktív részesei voltunk és vagyunk ma is. Politikai rendszerünk jelenlegi átalakulási folyamata, a szakszervezetek funkcióváltása egyaránt igényli a szakszervezetek és a politikai pártok kapcsolatának, viszonyának tisztázását. Tapasztalhattuk, hogy ennek helytelen gyakorlata hová vezetett az elmúlt évtizedekben. A munkavállalók és így a szakszervezetek sem érdekeltek a társadalmi anarchia kialakulásában. A dolgozók, mint ahogyan az elmúlt években is, dolgozni akarnak, biztos megélhetést igényelnek önmaguk és családjuk számára. A munkavállalók elemi érdekeit sérti, ha a társadalom működőképtelenné válik, ezért el kell kerülni a felelőtlen, mindent tagadó hangos álláspontok eluralkodását. A jogosan hangzó bíráló és kritizáló észrevételek mellett legyen erőnk ahhoz is, hogy az elmúlt évtizedek eredményeiről, örömeiről, a kétkezi munka és a szellemi alkotások által teremtett sikerekről is szóljunk, hiszen megyénk dolgozói jelentős értékeket teremtettek ez idő alatt. Hibát követünk el, ha lebecsüljük mindazt, amit a munkások, az oktatók, a pedagógusok a különböző munkahelyeken, a tudományos élet területén dolgozók nagyfokú hivatástudattal végeztek az elmúlt évek alatt. Ezek az eredmények, s a szakszervezeti tagokért érzett felelősség is kötelez bennünket arra, hogy azt mondjuk: társadalmunkban ma elsősorban a kiegyezésre kell törekedni, arra, hogy kölcsönös engedmények, önkorlátozások árán megegyezés szülessen a legfontosabb nemzeti tennivalók kérdésében. A kiegyezés vezethet el a közmegegyezéshez, ahhoz, hogy társadalmunk különböző érdekcsoportjai között létrejöjjön a közös elhatározás hazánk jövőjét illetően. Zsurovits Sándorné ünnepi beszédét mondja Mit várunk a kormánytól? Ennek szellemében alapvető érdekünk, hogy a szakszervezetek pártoktól és szervezetektől függetlenül tevékenykedjenek, önállóan határozzák meg társadalompolitikai stratégiájukat, programjukat és a cselekvés eszközrendszerét. Ezért szövetségesnek tekintjük mindazokat a politikai pártokat, amelyek törekvése egyezik vagy közel áll a munkavállalók érdekéhez, önállóságon és egyenrangúságon alapuló partnerkapcsolatokat kívánunk kiépíteni (Folytatás a 2. oldalon) Május 1. a Szovjetunióban Moszkva, 1989. május 1., hétfő (MTI) — A Szovjetunióban hétfőn délelőtt országszerte ünnepi felvonulásokon, nagygyűléseken emlékeztek meg a munkásosztály nemzetközi ünnepéről, május elsejéről. Moszkvában és a szövetséges köztársaságok fővárosaiban Tbiliszi kivételével), valamint a nagyobb városokban milliók vettek részt a felvonulásokon és a majálisokon. A központi ünnepség moszkvai idő szerint pontosan délelőtt 10 órakor kezdődött: ekkor foglalt helyet a mauzóleum mellvédjén Mihail Gorbacsov, Nyikolaj Rizskov, valamint a szovjet párt és állam más vezetői. A dísztribünökön ott voltak a diplomáciai képviseletek vezetői, a több mint száz országból érkezett szakszervezeti és munkásküldöttségek képviselői. A napsütéses délelőttön két óra alatt több mint százezer moszkvai vonult végig a Vörös téren, május elsejét ünnepelve. „Az MSZMP partnerként kíván együttműködni a szakszervezeti mozgalommal” FELVONULÁS, NAGYGYŰLÉS BUDAPESTEN A munkásszolidaritás, az összefogás jegyében, a korábbi külsőségekkel szakítva, mindenfajta hivalkodást mellőzve rendezték meg az idei május elsejei felvonulást Budapesten. A szervezők pártállástól függetlenül mindenkit vártak, aki dolgozótársaival együtt kívánt ünnepelni, részeseként a baloldali haladó törekvéseket összefogó és kifejező eseménynek. A politikai véleménynyilvánításra is alkalmat adó tömegdemonstráció résztvevői — munkahelyi kollektívák képviselői és családtagjaik — többségükben a kerületek régi találkozóhelyein gyülekeztek a hideg, borongós, esőre hajló időben. A menet első oszlopai — Újpest, Józsefváros, Kőbánya, Angyalföld, Kispest és Csepel, illetve a XVIII. és a XX. kerület dolgozói — tíz óra után néhány perccel indultak el a felvonulási térre, hogy részesei legyenek az ottani nagygyűlésnek. A nemzetiszínű zászlókkal és a munkásmozgalom vörös zászlajával fellobogózott téren — a korábban dísztribünként szolgáló mellvéd alattiemelvényről — a Himnusz hangjait követően Gál János, a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, s az állami, a politikai és a társadalmi élet vezető személyiségeit. Az emelvényen ott volt Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, a főváros vezetését Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság első titkára és Bielek József, a Fővárosi Tanács elnöke képviselte. A nagygyűlésen elsőként Nagy Sándor, a SZOT főtitkára szólt a demonstráció résztvevőihez. Nagy Sándor beszéde Nagy Sándor elöljáróban utalt arra, hogy a Föld számos pontján más a mostani május elseje, mint korábban volt. Magyarország sem hasonlít tegnapi önmagára, s holnapi arca, valója bizonyára még inkább más lesz Ennek az országnak sokat próbált lakói, dolgozói olyan változásokban, olyan végeredményben érdekeltek, amelyek az élet új minőségét hozzák létre — mondotta, majd így folytatta: — Érdekeltek vagyunk ab-ban, hogy jogállamban éljünk, hogy munkánk alapján boldoguljunk, hogy tisztább emberi viszonyokat teremtsünk, hogy ismét legyen tartásunk, egészséges nemzeti önbecsülésünk, hogy életünkből száműzzük a hazugságokat, így gyermekeinkre, unokáinkra elvállalható örökséget hagyhassunk, hogy mindez ne egyszerűen csak a dolgozó emberek, a családok millióinak érdekében, még kevésbé csupán rájuk hivatkozva történjék, hanem részvételükkel, általuk. Ez az egyetlen garanciája a változások valódiságának — szögezte le a SZOT főtitkára, megerősítve, hogy a dolgozók ma már nem fogadják el, hogy helyettük és nevükben kevesek gondolkodjanak, kevesek döntsenek és azt sem, hogy kevesek kiváltsága legyen az igazságot kimondani, a jövőért felelősséget vállalni. A hazánkban végbemenő történelmi léptékű átalakulásról szólva rámutatott: egy európai mércéhez igazodó demokratikus jogállam kiépítését kezdtük meg, egy olyan jogállamét, amelyben meghatározó értéket jelent az alkotómunka, a szabadság, az igazságosság és a szolidaritás, s amely a személyiség önállóságára épül, a szabad kibontakozást támogatja. Olyan politikai intézményrendszer van kialakulóban, amely lehetőséget ad az alkotmányos többpártrendszerre, a koalíciós kormányzásra és pártoktól függetlenül működő, erős szakszervezetek létét feltételezi. Miközben nagyszabású politikai és gazdasági reformprogramok rajzolódnak ki, aközben egyre nehezebben tekinthetők át a társadalmi, politikai viszonyok, egyre súlyosabbak a gazdaság állapota miatt támadó szociális feszültségek. Meg kell értenie mindenkinek: végre konkrét, megfogható, tényleges változásokra és eredményekre van szükség; a korszakos politikai változások sem leplezhetik el, hogy válsággal küzd a gazdaság, s nemzeti összefogásra van szükség az összeomlás elkerülése érdekében. A bajok forrásaként említette azt is, hogy az elmúlt másfél évben a gazdasági stabilizáció nem jutott előre, még kevésbé tapinthatók az elmozdulás, a kilábalás jelei. Ezzel szemben növekszik az adósságállomány, növekszik a költségvetés hiánya, növekszik az infláció, csökkennek a reálbérek, csökken az életszínvonal. Legalább ekkora baj, hogy a terhek szétosztása nem találkozik a társadalom egyes rétegei reális teherbíróképességével és a társadalmi igazságosság szempontjaival. S miközben az infláció mindenkit sújt, annak jövedelem-újraelosztó és -átcsoportosító előnyeit is csak egy szűk réteg élvezi — mutatott rá a szónok, leszögezve, hogy a szakszervezetek ezt a helyzetet nem nézhetik tovább tétlenül! Határozottan igénylik a kormánytól, mutassa be részleteiben is és hitelesen, milyen terhek nehezednek az országra, és melyeken (Folytatása 3. oldalon) Ünnepi nagygyűlés a budapesti Dózsa György úton, a korábbi felvonulások hagyományos helyszínén (MTI-fotó: Kovács Attila)