Hajdú-Bihari Napló, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

■■ HAJDÚ-1 1 I Ilii (I Termelőszövetkezetekről, földről, erdőkről FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Szűrös Mátyás elnökleté­vel szerdán folytatta mun­káját az Országgyűlés ked­den megkezdődött ülésszaka. Az Országgyűlés elnöke be­jelentette, hogy először a mezőgazdasági termelőszö­vetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló, a földről szóló 1987. évi I. törvény módosításáról A­­három törvény módosí­tását, korszerűsítését a tár­sadalmi fejlődés, a gazdasá­gi megújulás követelményei tették szükségessé — mond­ta expozéja bevezetőjében a­­mezőgazdasági és élelmezés­­ügyi miniszter, majd rá­mutatott: " A termelőszö­vetkezetekről, a földről és az erdőkről, valamint a vadgazdálkodásról szóló törvény szorosan összetar­tozik. Módosításukhoz ab­ból indultak ki, hogy a föld csak a gazdatudatú, föld­művelő emberrel együtt le­het igazi érték. Az egységes szövetkezeti törvényben foglaltakkal összhangban először a me­zőgazdasági szövetkezetek­ről szóló törvény módosítá­sának szükségességét mél­tatva a szövetkezeti szek­torról elmondta: az 1250 termelőszövetkezet, a 60 szakszövetkezet, a 12 halá­szati termelőszövetkezet, és a hozzájuk ezernyi szállal kapcsolódó 1,5 millió kis­termelő együtt a mezőgaz­dasági termelés négyötödét állítja elő. A termelőszö­vetkezetek — gazdasági te­vékenységük mellett — meghatározó szerepet­­ ját­szanak a falusi „ emberek foglalkoztatásában, a falu társadalmi, politikai, gazda­sági és kulturális életének formálásában. Felelősséget viselnek a szövetkezetekhez kötődő csaknem egymillió család sorsáért, falujuk lé­téért, életük jobbításáért. A mezőgazdasági szövetkeze­tekről szóló 1967. évi III. törvényt az elmúlt két év­szóló, valamint az erdők­ről és a vadgazdálkodásról szóló 1961. évi VII. törvény módosításáról szóló törvény­­javaslatot tárgyalja a par­lament. Szűrös Mátyás ezt köve­tően bejelentette, hogy a vendégpáholyban foglal he­lyet Sztanko Todorov, a Bol­gár Népköztársaság Nem­tized alatt többször módosí­tották — mondta ezután, majd rövid történelmi átte­kintést adott erről. A szövetkezeti mozgalom fejlődésének három évtize­des, sok társadalmi, politi­kai és gazdasági csatától kí­sért történelmi múltjának összességében kedvező ta­pasztalatait úgy summázta a miniszter, hogy azok jól ér­zékeltetik az önrendelkezés­ben, a vállalkozás lehetősé­gében, a szövetkezeti tagság élet- és munkakörülményei­ben végbemenő változáso­kat. Hangsúlyozta "Ugyanak­kor: az időközben bekövet­kezett megtorpanás meg­akadályozásához már koráb­ban is több előremutató re­formra lett volna szüksége­zetgyűlésének elnöke és az általa vezetett küldöttség. Ebből az alkalomból külön köszöntötte a bolgár vendé­geket. A három törvényjavaslat­hoz kapcsolódóan Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter tar­tott expozét.­­ Az oszthatatlanság és a tulajdonviszonyok kap­csán beszélni szeretnék a kötelező földbevitel, a föld­­járadék és a földmegváltás kérdéseiről. Ez a kérdéskör lényegében több évtizede sa­játosan rendezett, igazodott az alacsony mezőgazdasági árakhoz, most azonban a változtatás igénye több he­lyütt markáns megfogalma­zást kap. E valós probléma megoldásának tisztázásához önmagában magasabb jog­szabályi előírás sem elegen­dő. Tény, hogy a gyakorlati megoldásra hivatott döntés­hozók — a termelőszövetke­zetek közgyűlései — a gaz­dasági korlátok miatt di­­lemmák előtt állnak. A tár­sadalmi igazságosság jegyé­ben — elismerve az igények jogosságát — elő lehetne ír­ni például a földjáradék kö­telező emelését, a bevitt földek kiadását vagy akár azt is, hogy a megváltási ár mértékét a kisajátítási kár­talanítás szerint határozzák meg. — Ám az a véleményünk, hogy a központi szabályo­zással csak korlátoznánk a szövetkezeti önkormányza­tot — mondotta Hütter Csaba. Hütter Csaba expozéja Reformszellemű változások — A beterjesztett tör­vényjavaslat — mondotta ezután — minden eddigi módosítástól eltérő sajátos­sága, hogy a tulajdonlás alapkérdésében a magyar gazdasági reformhoz illesz­kedő, reformszellemű vál­tozásokat tartalmaz. A szövetkezetek, a szö­vetkezeti tagság számára létkérdéssé vált a tulajdon­hoz és a szövetkezeti for­maválasztás szabadságához fűződő jogok maradéktalan érvényesítése, hogy az alap­vető jogok eredendően te­gyék lehetővé a demokrácia tényleges érvényesülését. A törvénymódosítás való­di tartalmat ad a tagság és a szövetkezet vagyoni kap­csolatának, a jogokkal, a felelősséggel és a kockázat­tal együtt. Ugyanis ez a kapcsolat határozza meg a tag tulajdonosi minőségének tartalmát, és teszi lehetővé számára a tulajdon feletti rendelkezést. Ha ez igazából érvényesül, akkor az új tí­pusú vállalkozó szellemű, kezdeményező — és persze ennek előnyeit élvező — szövetkezeti tag eszménye valóság lehet. A törvénytervezetben ja­vasolt változások hatását szemléltetve számokkal is illusztrálta a tagi érdekelt­ség fontosságát. Mint mond­ta: az egy aktív és nyugdí­jas tagra jutó tiszta szövet­kezeti vagyon átlagosan meghaladja a 260 ezer fo­rintot. Ennek 50 százalékos felosztása esetén egy tagra átlagosan több mint 130 ezer forintnyi vagyonrész jut. Az átlagok — nyilván — nagy szóródást takarnak, ám az bizonyára érzékelhe­tő, hogy a szövetkezetek és a tagság vagyoni kapcsola­tában, a tagi érdekeltség növekedésében korszakos jelentőségű előrelépésről van szó. I 1­1 I­1 I­I­I Az MSZMP Központi Bizottságának közleménye Nagy Imre és sorstársainak temetéséről Az MSZMP Központi Bizottsága történelmi, egyúttal szimbolikus jelentőségű eseménynek tekinti­ Nagy Imre és sors­társainak 1989. június 16-ai temetését. A történelmi, erköl­csi jóvátételt, a nemzet kegyeletes emlékezését szolgálja ez a nap. Nagy Imre és sorstársai életútját és szerepét a hivata­los politika kezdetben igaztalanul értékelte, ami a legutób­bi időkig fennmaradt. A megújuló MSZMP szükségesnek tartja, hogy a Nagy Imre és társai elleni perben emelt vá­dak felülvizsgálata mielőbb lezáruljon, igazságot szolgál­tatva a megvádolt és elítélt politikusoknak. Az MSZMP Központi Bizottsága természetesnek tartja a társadalom igényét arra, hogy a közelmúlt történetének minden lényeges kérdésében tisztán láthasson, hiteles in­formációk alapján ítélhessen az eseményekről és azok sze­replőiről. Ezért a rendelkezésre álló eszközökkel támogatja az események objektív feltárására irányuló tudományos kutatást, kezdeményezi és elősegíti, hogy a történelmi do­kumentumok folyamatosan nyilvánosságra kerüljenek. A maga részéről is tárgyalást kezdett annak érdekében, hogy a külföldön található források mielőbb hozzáférhetővé váljanak, feltáruljon a szocializmus demokratikus megújí­tásáért vívott küzdelem korábbi története, abban Nagy Imre szerepe. Nagy Imre az 1945. utáni magyar történelem jelentős személyisége. Útja elválaszthatatlan a kommunista mozga­lomtól, annak tragikus ellentmondásait is magában hord­ta. Pályája a Horthy-rendszer elleni küzdelemtől, az emig­­rációs évektől ívelt a felszabadulást követő újrakezdés he­roikus küzdelméhez, a földosztáshoz, mellyel neve össze­kapcsolódik. Ezekben az években a félreágítástól az ötve­nes évek torz politikájában való közreműködés ellentmon­dásán át vezetett ez a pálya az 1953 júniusában kidolgo­zott „új szakasz”-ig, különösen az új agrár- és népfront­­politika kezdeményezéséig, a szocializmus és a nemzeti szuverenitás­­szoros összefüggésének felismeréséig. Szemé­lye a szocialista reformpolitika szimbólumává vált. Amikor ismételt félreállítása után 1956 októberében visszakerült a miniszterelnöki székbe, rendkívüli körülmé­nyek között küzdött az ország megmentéséért. Egyszerre harcolt a magyarországi sztálinizmus megfékezéséért, a nemzeti sérelmek jóvátételéért, a külső beavatkozás elhá­rítása érdekében és a népfelkelés mögött feltámadt ellen­­forradalmi cselekményekkel szemben. Ehhez sem pártja, sem koalíciós partnerei nem nyújtottak megfelelő támoga­tást. A sodró eseményekben maga sem mutatott kellő ha­tározottságot, és tévedett külpolitikája nemzetközi feltéte­leinek és következményeinek megítélésében. Neve azonban összeforrott a nemzeti önállóság talaján, az önigazgatást és a demokratikus többpárti pluralizmust elismerő szocialista úttal. 1956. november 1­4-e között a külső körülmények meg­változtak, ugyanakkor az MSZMP és a kormány vezetése kettészakadt. Nagy Imre nem vállalta az akkori külső és belső körülmények által kikényszerített kompromisszumo­kat, nem vállalta a régi politikai intézményrendszer rész­leges megjavításával elérhető reformokat. Ez vezetett sze­mélyes tragédiájához, a politikai okokból reászabott igaz­talan halálos ítéletig. Az MSZMP Központi Bizottsága tiszteletben tartja a pártalapításban részt vevő Nagy Imrének és küzdőtársainak emlékét. A párt megújulása során épít az 1956. október végi megalakulásának elveire, nyíltan vállalja az 1953—54- es reformkezdeményezések örökségét. Az 1956-os eseményekben, a nehéz napok ellentmondá­sos viszonyai között a szembenálló felek mindegyikének oldalán sokan hősiesen küzdöttek és haltak meg vélt vagy valós, de egyaránt igaznak hitt céljukért. Sok százan vál­tak az események véletlen áldozatává. A tragédia maga a testvérharc volt, annak minden halottja a nemzet vesz­tesége. . " Újabb megrázkódtatáshoz vezetne, ha Nagy Imre és sorstársai temetése a nemzetet megosztó feszültségek for­rásává válna. Ezért az MSZMP­ Központi Bizottsága fel­hívja a párt tagjait, a magyar állampolgárokat: felelős magatartással legyenek méltóak a kegyeleti aktushoz. A temetés legyen memento: a nemzeti megbékélés jel­képe. (MTI) A MAGYAR SZOCIKAS MU­NKÁSPÁRT HAJDÚ-BIHAR MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA . Két irányba ható biztosíték A továbbiakban arról be­szélt, hogy az önkormány­zatok ilyen széles körű és érdemi döntési joggal tör­ténő felruházása mellett a törvény az egyén, illetve a közösség érdekeit védő, két irányba ható biztosítékot tartalmaz. Az egyik az, hogy az említett kérdések szabályozásakor a jelenlegi­nél kedvezőtlenebb helyzet­be senki nem hozható. Ezt a törekvést szolgálja példá­ul a földjáradék kötelező minimumának a fenntartá­sa, ami jelenleg aranykoro­nánként 8 kilogramm búza árának felel meg. A másik kötelező előírás, hogy ezek az intézkedések csak a je­lenlegi tagokra érvényesek, azok, akiknek a tagsági vi­szonya korábban szűnt meg és velük vagy örököseikkel az akkor hatályos előírá­sok szerint a termelőszövet­kezet elszámolt, kártalaní­tásra a törvényjavaslat alap­ján nem tarthatnak igényt. A miniszter ezután áttért a földről, illetve az erdőről és a vadgazdálkodásról szó­ló törvények módosításának indoklására. A történelmi visszapillantás után részle­tesebben szólt a tulajdon­viszonyok kérdéséről. El­mondotta : a mezőgazdaság átszervezésének 1958-ban indult új szakasza lénye­gében 1961-re befejeződött. Két-három év alatt alakul­tak ki a mezőgazdasági szövetkezetek nagyüzemi földterületei. A tagok föld­jeiknek továbbra is tulaj­donosai maradtak, ám egyéni földhasználatukat a közös földhasználat váltotta fel. A szövetkezeti tag el­halálozása után földjeik mind nagyobb részén lettek tulajdonosok a szövetkeze­ten kívüli örökösök. Ilyen előzmények után 1967-ben módosították az első föld­törvényt, amely a szövetke­zetek használatában lévő, de nem szövetkezeti tagok által örökölt földek megvál­tás útján fokozatosan a tsz-ek tulajdonába kerültek. Ez a törvény a szövetkezeti tulajdon mellett a személyi tulajdont is létrehozta, így mai szemmel nézve is elő­remutatónak bizonyult. A reformfolyamatok az 1987-ben elfogadott földtör­vény újabb jelentős módo­sítását sürgetik, mert a fe­lesleges kötöttségek a kü­lönböző földek megszerez­hetőségét és művelését, azok gazdaságos hasznosítását immár akadályozzák. — Az erdőkre vonatkozó előírások még kötöttebbek — mondotta a miniszter. — Erdőtulajdon szerzését az állami szervek részére is csak az esetben engedi meg, ha az erdő a feladataik el­látásához nélkülözhetetlen. Erdők létesítése magánsze­mélyek számára gyakorlati­lag kizárt. Ezért arra te­szünk javaslatot, hogy az állami és szövetkezeti tu­lajdonban lévő földek, in­gatlanok elidegenítése — akár magánszemély részére is — teljesen szabad legyen. Egyúttal javasoljuk­ a ma­gánszemélyek telek-, lakás-,­­ üdülő- és termőföld-tulajdo­nának szerzésénél meglévő jelenlegi korlátozásaik teljes megszüntetését azzal, hogy a jövőben magánszemélyek is korlátozás nélkül szerezhes­senek ingatlant, a mezőgaz­dasági kis- és magánterme­lés lehetőségeit, biztonságát (Folytatás a 2. oldalon) Átadták a Csokonai Kiadó nívódíjait Május 31-én, szerdán dél­után ülést tartott a Csokonai Kiadó Vállalat kiadói ta­nácsa. A tanácsülés megvi­tatta a Csokonai Kiadó jövő évi programját, és az ülésen első alkalommal adták át a Csokonai Kiadó nívódíjait. Nívódíjban részesült a Ta­nulmányok Erdély történeté­ről című kiadvány szerkesz­tője, dr. Rácz István egyete­mi tanár, illetve posztumusz díjat kapott dr. Irinyi Ká­roly volt egyetemi tanár, aki a háromkötetes Erdély nagymonográfia debreceni tudományos konferenciáját szervezte, a kiállítást meg­nyitotta, a kötetet lektorál­ta és egyik szerzője volt. Dr. Bakó Endre igazgató az in­doklásban elmondta, hogy a kiadvány itthon és külföldön egyaránt nagy sikert aratott, s megalapozta a Csokonai Kiadó Vállalat szakmai hír­nevét. A középfokú oktatási intézmények működési feltételei Ülést tartott a megyei HEB Egyes iskolákban aggasz­tó a helyhiány és a zsúfolt­ság. A személyi feltétel, a pedagógusellátottság ked­vezőbb, de a leterhelés nem csökken. Az intézmények működési költségei a szin­ten tartást sem biztosítják. Ez veszélyezteti az oktató­nevelő munka színvonalát. Egyebek között ezek a megállapítások szerepelnek abban a középfokú oktatási intézmények működési fel­tételeiről szóló összefoglaló jelentésben, amelyet tegnap délelőtt tárgyalt a Hajdú-Bihar Megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság. Az anyagban ismertetett oktatási helyzetből adódóan a NEB határozati javaslatai között szerepel az is, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság kezdeményezze a kormányzati szerveknél az oktatás-nevelés feltételeinek javítása érdekében, a nem­zeti jövedelem eddigieknél nagyobb hányadát fordítsák a középfokú oktatási intéz­mények fejlesztésére és működési költségeire.

Next