Hajdú-Bihari Napló, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)

1989-06-01 / 127. szám

FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Szabó István felszólalása (Folytatás a 2. oldalról) Szabó István (országos lista), a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának elnöke felszólalásának ele­jén azt hangsúlyozta, hogy a földtulajdon hosszú távú rendezéséhez a politikai fel­tételek még nem teremtőd­tek meg. A vállalati, a tár­sasági, a szövetkezeti mű­ködésre és gazdálkodásra megalkotott — egyébként reformszellemű — döntések gyakorlati megvalósításához a jelenlegi szabályozás több rendelkezése elavult, több­ségüket a gazdasági és a társadalmi mozgások máris túlhaladtak. Mint mondot­ta: a földtulajdon alapvető kérdéseit az új alkotmány­­­ban kell szabályozni, és er­re építve szükséges az új földtörvényt kidolgozni. A jelenlegi földtörvény módo­sítása természetesen elodáz­hatatlan, és ebben a hely­zetben valóban az a leg­fontosabb, hogy a reformin­­­tézkedések érdekében a gazdaságok működését ne­hezítő rendelkezéseket fel­oldjuk. A TOT elnöke ezután a termelőszövetkezeti gazdál­kodók önállóságáról és az önrendelkezést erősítő módo­sításról szólt. Véleménye szerint fel kell oldani az el­idegenítési és tulajdonszer­zési korlátokat. Minden szervezet és személy — per­sze ha kínálat van — vá­sárolhasson ingatlant, ide­értve a mezőgazdasági ren­deltetésű földet is. A tulaj­donosi rendelkezési jog sza­badságaként említette azt, hogy a földbeviteli kötele­zettség törvényi szabályozá­sa megszűnik, és erről a kérdésről a szövetkezetek alapszabálya, illetve a tag­ság dönthet. Egyetértett az­zal is, hogy a földtulajdo­nos tsz-tag kérhesse — az alapszabályban meghatáro­zott mértékig — földjének kiadását a tsz által kijelölt földrészből. Támogatta azt a törvényi kitételt is, amely ezután megengedi, hogy a földmegváltás és a földjára­dék összege a szerződő fe­lek közötti alku tárgya le­gyen. Szabó István ugyanakkor óvta a képviselőket olyan szabályozástól, hogy a föld­jét megváltással elidegenítő, azt a tsz-nek névleges ellen­értékért átadó tagokat hát­rányosabb helyzetbe hozzák azokkal szemben, akik ed­dig formális tulajdonukat fenntartották, és most él­vezhetik a reálisabb, közös megegyezéssel alakítható megváltási árat. Ugyancsak meggondolan­dónak tartotta, hogy az ál­lami tulajdonú ingatlanok, mezőgazdasági földek jelen­legi kezelőit most minden további feltétel nélkül, el­hamarkodottan tulajdonos­sá nyilvánítsák. A földtulajdonnal össze­függő sérelmekről szólva lé­nyegében támogatta a tör­vény módosítását. Szerinte — bármennyire fájdalmas — ma már nem lehet min­den régebbi sérelmet orvo­solni. „Akkor járunk el he­lyesen, ha csupán az 1959— 61-es kollektivizálási kam­pány idején kialakított leg­fájóbb hátrányos helyzetek felszámolására vállalkozunk. Ennél többet jelenleg nem tehetünk.” Felhívta a figyelmet arra, hogy a földtulajdon rende­zésében jelentős állomáshoz érkeztünk, ám e szerteága­zó kérdéskör vitája koránt­sem került nyugvópontra. Az elmúlt évek hibáinak helyrehozatala mellett ma­radnia kell elég figyelemnek a nehéz munkával, gyak­ran belső viaskodással lét­rehozott, alapvetően nagy­üzemekre épülő mezőgazda­ság lendületének visszaszer­zésére; ezt jól segíti a mos­tani törvényi szabályozás. Befejezésül a TOT elnö­ke a parlamentnek javasol­ta a mezőgazdasági szövet­kezetekről szóló törvény el­fogadását. További hozzászólók: dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a budapesti 71. sz. Jogtanácsosi Munkaközös­ség jogtanácsosa,­­ Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.), a Mezőszen­tgyörgyi Alkot­mány Tsz elnöke, Zarnóczi József (Budapest, 27. vk.), a Belügyminisztérium Mene­kültügyi Hivatalának veze­tője, dr. Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.) rábapordányi körzeti orvos, a helyi vadásztársaság ve­zetője, Tanaszi János (Haj­­dú-Bihar m., 17. vk.), a Po­­csaji Új Élet Termelőszövet­kezet csoportvezetője, Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ugo­­di erdészetének vezetője, Balogh András (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 22. vk), a Tokaj és Vidéke ÁFÉSZ autó-motorszerelője, dr. Me­­zey Károly (Szabolcs-Szat­­már m. 18. vk.), a Kisvár­­dai Városi Tanács Kórház- Rendelőintézetének osztály­­vezető főorvosa, Tóth János (Budapest, 37. vk.), az MTESZ főtitkára, Vass Jó­­zsefné (Békés m., 15. vk.), a Sarkadi Lenin Mgtsz fő­könyvelő-helyettese. Tornai Endre két percre kért szót, immár másodszor a szerdai vitában. A termelőszövetkezetek­ről szóló törvény módosítá­sáról folytatott részletes vi­tában Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az Ostffyasszony­­fai Petőfi Termelőszövetke­zet elnöke és dr. Tallóssy Frigyes kért szót. Miután a tárgyalt tör­vényjavaslatok részletes vi­tájában új felszólaló nem jelentkezett, az elnöklő Szű­rös Mátyás felkérte a me­zőgazdasági, illetve a jogi, igazgatási és igazságügyi bi­zottság tagjait, hogy együt­tes ülésen vitassák meg a törvényjavaslatok vitájában elhangzott módosító indít­ványokat, s készítsék el je­lentésüket. Ezzel az Or­szággyűlés ülésszakának második napja — amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Ró­­bertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt , befeje­ződött. Az ülésszak csütör­tökön Hütter Csaba mező­­gazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszával folyta­tódik. Tanaszi János felszólalása Olyan törvényt fogadunk el ma, amely több mint 2900 település, valamint az ország lakossága 42 százalé­kának sorsáról és jövőjéről dönt. Ügyelnünk kell arra, hogy azok érdekében tör­­vénykezzünk, akik a mező­­gazdaságban élnek és dol­goznak. Gyakran, szinte bírálat­ként hangzik el, hogy a vi­dék csendes. Igen, a vidék még csendes. Azért csendes, mert ezek az emberek tud­ják, ha eljön a tavasz, ak­kor vetni kell, és nem más­sal foglalkozni. Választóke­rületemhez, mely a román határ mellett terül el, ahol az emberek talán jobban ér­zik, milyen nehéz a másik oldalon magyarnak lenni, egy város és 13 község tar­tozik, ahol a lakosság több­sége a mezőgazdaságból él. A falut és a mezőgazdasági üzemeket egységes egésznek kell tekinteni ahhoz, hogy helyzetükről objektív képet alkothassunk. Az itt mű­ködő üzemek pozíciója meg­határozza a települések né­pességmegtartó képességét, fejlődését, vagy adott eset­ben pusztulását. Miért­ említettem a pusz­tulást? Azért, mert kitéptük a faluközösségek gyökereit. Elhoztuk a körzetesítések révén a tanácsokat, az isko­lákat. Az üzemi termelés méreteit növelni szándékozó egyesülések révén elveszí­tették önállóságukat a kis­szövetkezetek, s ezzel együtt az értelmiség is kikerült a falvakból. A nagyüzemeket pedig olyan helyzetbe hoz­tuk, hogy jelentős részük az egyszerű újratermelésre sem képes. Fejlődés , és reform pedig nincs értelmiség és szaktudás nélkül. Az értel­miséget pedig csak megfele­lő infrastruktúrával, szol­gáltatásokkal és jövedelem­mel lehet helyhez kötnii. Az értelmiség hiányát, a szövetkezet gyengülését, anyagi romlását, erkölcsi válság is követi. Sok tele­pülésen egyetlen szórakozási hely és a demokrácia gya­korlásának színtere a kocs­ma. Ha ez az ország a fej­lett nyugati civilizációhoz kíván közeledni, akkor eb­be nem nyugodhat bele. A mezőgazdasági munka presz­tízse olyan mértékben csök­kent az utóbbi időben, hogy már nehéz fiatalokat talál­ni az itt levő üzemekbe. , Gyakran az a vád éri a mezőgazdaságot és a terme­lőket, hogy drágán, sok rá­fordítással és alacsony haté­konysággal termelnek. Ér­zékeltetésképpen csak a kö­vetkezőket: ha a magyar nagyüzem (vagy majdan a magyar farmer) háromszor­­négyszer annyi gabonát kénytelen adni egy John Deer-traktorért, mint oszt­rák kollégája, akkor ez az eszköz drága. Míg Nyugaton az agrárárak centruma a még művelésben levő átla­gos technikai színvonalú legrosszabb minőségű földek termelési költségeihez igazo­dik, addig hazánkban az át­lagos minőségű földeken ter­melt termékek átlagköltsé­geihez. Így nem csoda, ha az átlag alattiak támogatás­ra szorulnak. Javaslatom a kormánynak, hogy a támogatások leépíté­sével arányosan a mezőgaz­dasági termékek árcentru­ma fokozatosan ismerje el a még termelésben levő egyre gyengébb minőségű földek költségeit. A mező­­gazdasági termelés valóban alacsony hatékonyságú an­nak ellenére, hogy több ágazata világszínvonalon ter­mel, és 1988-ban az ágazat 1,5 milliárd dollárt hozott az export révén, máris ért­hetővé teszi, miért marad el az ott dolgozók jövedelme jelentősen a többi szektoré­tól. Én sem értem, hogyan lesz a 3,60-as búzából 26 fo­­rntos péksütemény. A földről szóló törvényja­vaslattal kapcsolatban kívá­nom megjegyezni, hogy a javaslat igen sok pozitív elemet tartalmaz. A tulaj­donviszonyok továbbfejlesz­tésével, a forgalmi korlátok feloldásával, a föld értéké­nek és forgalmi értékének a rendezésével feltétlenül po­zitívan szolgálja a termő­föld hasznosítását. Az állami tulajdonban lévő földek ke­zelőit azonban egyetlen toll­vonással a tulajdonlás jogá­val felruházni — úgy gon­dolom — súlyos hiba volna. A falvak, vidéki települé­sek életrendje nemcsak a közigazgatás, az oktatás köz­­pontosításával fogyatkozott meg. Sokkal inkább azáltal, hogy a települések közössé­gei elveszítették a közössé­get szolgáló földeket.­­Köz­birtokosságok, legeltetési tár­sulások, ker­tségek stb.). Minden jel arra mutat, hogy jelen társadalmi, gazdasági fejlettségünk mellett a tele­püléseknek e földekre vagy azok egy részére már ma is, a jövőben még inkább szük­ségünk lesz. Az állami gazdaságok bir­tokolják az ország legjobb termőföldjei jó részét, álta­lában a legfelszereltebb üze­meket. Az ilyen üzemeknek mindig meghatározott állami feladatuk volt. Hogyan szab az állam feladatot ezen in­tézményeinek, ha lemond a tulajdonlás jogáról? Ez az egyik kérdés. A másik talán a lényegesebb: kinek a javá­ra mond le az állam? Úgy is fogalmazhatok,­­hogyan juttatja vissza a falu társa­dalmának azt, ami eleve őt illeti meg? Befejezésül: mi úgy érez­zük, hogy a kormány dolga az, hogy intézkedjen. A mi­énk az, hogy­­ dolgozzunk, mert tudjuk azt, hogy a pénzügyminiszter csak azt tudja elosztani, amit meg­megtermeltünk. Végezetül azt várjuk a kormánytól, hogy tisztességes munkából tisztességesen élhessünk meg. További hozzászólók: Vio­la Károly (Pest m., 14 vk.) honvédségi műszaki előadó, Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), a keceli Szőlő­fürt Mezőgazdasági Szakszö­vetkezet­­ elnöke, Bánffy György (Budapest, 4. v­k.), a József Attila Színház szín­művésze, Török Sándor (Szolnok m., 13. vk.), a Jászapáti Nagyközségi Kö­zös Tanács elnöke, dr. Sára János (Komárom m., 10. vk.) kisbéri körzeti állator­vos. Hozzászólók az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosításáról szóló törvény­javaslathoz. Weibl Elemér (Veszprém m.,a 8. vk.), a Pozsgay Imre nyilatkozata Pozsgay Imre állammi­niszter, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja bonni látogatásának, tár­gyalásainak befejeztével — Hamburgba való szerdai to­vábbutazása előtt — tájé­koztatta az MTI tudósítóját jelenlegi NSZK-beli útjá­nak céljáról, eddigi ered­ményeiről. Elmondta, hogy jó fél év­vel ezelőtt hívta meg a CDU-hoz közel álló, befo­lyásos Konrad Adenauer­­alapítvány egy olyan ta­nácskozásra, amelynek köz­ponti témája a középkel­et­ - európai, különösképpen a lengyel, a magyar és a csehszlovák reformhelyzet kérdésének megvitatása volt, természetesen az érin­tett országok szakmai kép­viselőinek jelenlétében. De rajtuk kívül a világ minden más részéből is érkeztek ide politológusok, közgazdá­szok, társadalomtudósok. — Ez volt a közvetlen in­díték — mondotta —, erre vállaltam már akkor kötele­zettséget, s ezzel kapcsol­tam össze egy nyugat-berli­ni meghívást, amely az Európai Akadémia 25. év­fordulója alkalmából, vala­mint egy hamburgi meghí­vást, amely az ottani Kato­likus Akadémiáról érkezett. Mindez együtt — ez meg­győződésem — már önma­gában is jószolgálati út Ma­gyarországért. Igyekeztem hitem szerint hiteles beszá­molót adni arról, ami Ma­gyarországon zajlik, és tá­mogatást szerezni a magyar­országi reformokhoz, meg­győzve a részvevőket arról, hogy ennek a reformkísér­letnek a jelentősége túlírni tat Magyarország határain, érinti az európai együttmű­ködést, az európai távlato­kat, sőt az európai bizton­ságot is. — Fél év telt el legutób­bi NSZK-beli látogatása óta, azóta Magyarországon mély­reható változások mentek végbe. Hogyan ítélik meg itt országunk jelenlegi hely­zetét? — Azok, akikkel tárgyal­tam, kivétel nélkül pozití­van és támogatási szándék­kal szóltak a magyarorszá­gi fejleményekről. Helmut Kohl szövetségi kancellár külön is kiemelte a magyar kísérlet jelentőségét és azt a lenyűgöző fordulatot, ami a magyar politikai életben végbement, és ami csodálat­tal tölti el a demokráciáért felelősséget érző világot. A különböző európai szerveze­tek — nem kis mértékben éppen az NSZK kezdemé­nyezései nyomán — felis­merték a magyar reform vi­lágpolitikai jelentőségét és az érte való felelősséget is. Ezért támogatást ígértek gazdasági, politikai és kul­turális, politikai tekintetben egyaránt.­­ Ezenkívül a különböző pártok vezetői partnerséget ajánlottak fel a Magyaror­szágon kibontakozó pártok számára. Ebben nemcsak a tapasztalatátadás, hanem a­ nemzetközi együttműködés kiterjesztésének szándéka is megnyilvánul. Vagyis az NSZK politikai erői hajlan­dók a magyar politikai pár­toknak segíteni abban, hogy ki­jussanak a nemzetközi színtérre, és ott tudást, in­formációt szerezzenek. Ugyanakkor mindenütt na­gyon nagy körültekintéssel kerülték azt, hogy ez vala­miképpen a magyar bel­­ügyekbe való beavatkozás­ként tűnjék fel. Csak olyan mértékben és oly módon ke­rülhet erre sor, amennyire magyar állampolgárok vagy magyar politikai szerveze­tek ezt igénylik.­­ Úgy hiszem, hogy az MSZMP-t ez nem zavarná,, ellenkezőleg, már ő maga sem kíván úgy működni, mint egy monopolisztikus hatalmat gyakorló­ és mono­litikus párt, mert különben nem illeszkedik bele az új magyarországi társadalmi viszonyokba. Ezért megosz­­tanivalója neki van. Kez­deményezést tőle vár a ma­gyar társadalom ilyen tekin­tetben. És minden, pártok­nak és politikai mozgalmak­nak szóló támogatást tudo­másul vesz, ami társadalmi vagy pártszervektől és nem kormányoktól jön. Ha ugyanakkor az MSZMP ter­mészetes és szerves kapcso­latban marad kommunista testvérpártjaival, de az európai szociáldemokráciá­val is, az új pártok megje­lenése ezt a viszonyt nem boríthatja fel. Erről szót ej­tettünk a Hans-Jochen Vo­gel SPD-elnökkel folytatott tanácskozáson is. — Az országgyűlés jelen­leg tárgyal a nagymarosi építkezés sorsáról. Hogyan ítélik meg az NSZK főváro­sában a nagyberuházás esetleges leállítását? — A nyugatnémet közvé­lemény és a pártok többsé­ge is helyesli a kormány bá­torságát, döntését, hogy fel­függesztette a nagymarosi építkezést. — Miként érinti kétoldalú gazdasági kapcsolataink alakulását mostani tárgya­lássorozata? — Úgy hiszem, hogy a gazdasági együttműködési készségen, a kapcsolatokon nagyot lendített ez a láto­gatás. Hasznát bezsebelni az ország tudja, amely felké­szült az ilyen eredmények befogadására. Ez viszont már nem az államminiszte­ren és a politikuson múlik, hanem azokon, akiknek az a dolga, hogy gazdaságilag fel­dolgozzák az ilyen kapcsola­tok értékét és jelentőségét. A Hazafias Népfront legyen valóban a népé! Beszámoló, programvita, választás Hajdúszoboszlón „A Hazafias Népfront legyen valóban a népé!” Ez a fel­irat fogadta a Népfront 1985 óta végzett munkájáról ké­szült beszámolót és a következő időszak tevékenységét meghatározó programjavaslat vitájára, valamint a Hajdú­szoboszlón is esedékes népfrontválasztásra érkezőket a művelődési központ nagytermében, szerdán délután 4 óra­kor. Hajdúszoboszlón 1949. március 6-án alakult meg a Ma­gyar Függetlenségi Népfront. Neve, szervezete negyven esztendő alatt többször változott, de — amint azt dr. Kiss Imre, a városi bizottság 1985-ben választott elnöke meg­nyitó beszédében megállapította — mindig megtalálta az őt megillető társadalmi, politikai teret, szerepet. Ma is­mét nem kerülheti el a népfront, hogy igazodjon a társa­dalmi változásokhoz. Hódos András városi népfronttitkár az 1985 óta eltelt négy esztendőről szóló beszámolót néhány gondolattal egé­szítette ki. Megtorpant a mozgalom az utóbbi másfél év felgyorsult politikai változásai közepette, szemben találta magát a nyomasztó kérdéssel: van-e létjogosultsága egy több párt létét elismerő társadalomban az egypártrendsze­­rű hatalmi struktúrához kötődött népfrontnak? Van, ha egyfelől segíti a pártok megalakulását, másfelől a párton­­kívüliek politizálási tere m­arad. Pártsemleges, önállóan, érdekintegráló és szövetségszervező politikai tényezőként működő népfrontra a 90-es évek Magyarországának is szüksége van. A beszámolóról kevesen, a programjavaslathoz fűződően jóval többen mondták el véleményüket a hosszúra nyúlt vitában. Jó szándékúnak, tág cselekvési teret kínáló, de túl általános elképzelések tárának minősítették a programja­vaslatot, amely alkalmas arra, hogy elfogadják, de látniuk kell: a valóság igazolhatja csak a program most megta­lálni vélt értékeit. A Magyar Demokrata Fórum megállapítását, miszerint a Hazafias Népfront fajsúlytalan szervezet, amely nem képes befolyásolni a lakosságot, Hajdúszoboszlón nem fo­gadták el. A népfrontmozgalom mindenkinek, minden po­litikai erőnek igyekezett teret adni, így a mozgalmat írt megjegyzés részben a bírálókat is minősíti. Mindemellett elhangzott az is, hogy a Hazafias Népront és a Magyar Demokrata Fórum elképzelései több ponton érintkeznek. Érzik a mozgalom aktivistái, hogy a népfront tekintélye hanyatlott az utóbbi időben, s hogy a megújításával nem várhatnak tovább, de melyik, politikai erő ne veszített vol­na befolyásából az utóbbi hónapokban. A HNF Hajdúszoboszlói Városi Bizottságának elnökévé Horicsák Lászlót, alelnökévélsvankotai Gyulánét, titkárává ismét Hódos Andrást választották­.­ A küldöttértekezlet a korábbi 45 tagú népfrontbizottság helyett egy spontán je­lölt állításával 33 tagú új városi bizottságot választott. Elnökség nélkül, egytestületes rendszerben kíván tovább dolgozni Hajdúszoboszlón a népfrontmozgalom. h. m. |~ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1989. JÚNIUS 1. }}

Next