Hajdú-Bihari Napló, 1989. június (46. évfolyam, 127-152. szám)
1989-06-01 / 127. szám
FOLYTATTA MUNKÁJÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Szabó István felszólalása (Folytatás a 2. oldalról) Szabó István (országos lista), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke felszólalásának elején azt hangsúlyozta, hogy a földtulajdon hosszú távú rendezéséhez a politikai feltételek még nem teremtődtek meg. A vállalati, a társasági, a szövetkezeti működésre és gazdálkodásra megalkotott — egyébként reformszellemű — döntések gyakorlati megvalósításához a jelenlegi szabályozás több rendelkezése elavult, többségüket a gazdasági és a társadalmi mozgások máris túlhaladtak. Mint mondotta: a földtulajdon alapvető kérdéseit az új alkotmányban kell szabályozni, és erre építve szükséges az új földtörvényt kidolgozni. A jelenlegi földtörvény módosítása természetesen elodázhatatlan, és ebben a helyzetben valóban az a legfontosabb, hogy a reformintézkedések érdekében a gazdaságok működését nehezítő rendelkezéseket feloldjuk. A TOT elnöke ezután a termelőszövetkezeti gazdálkodók önállóságáról és az önrendelkezést erősítő módosításról szólt. Véleménye szerint fel kell oldani az elidegenítési és tulajdonszerzési korlátokat. Minden szervezet és személy — persze ha kínálat van — vásárolhasson ingatlant, ideértve a mezőgazdasági rendeltetésű földet is. A tulajdonosi rendelkezési jog szabadságaként említette azt, hogy a földbeviteli kötelezettség törvényi szabályozása megszűnik, és erről a kérdésről a szövetkezetek alapszabálya, illetve a tagság dönthet. Egyetértett azzal is, hogy a földtulajdonos tsz-tag kérhesse — az alapszabályban meghatározott mértékig — földjének kiadását a tsz által kijelölt földrészből. Támogatta azt a törvényi kitételt is, amely ezután megengedi, hogy a földmegváltás és a földjáradék összege a szerződő felek közötti alku tárgya legyen. Szabó István ugyanakkor óvta a képviselőket olyan szabályozástól, hogy a földjét megváltással elidegenítő, azt a tsz-nek névleges ellenértékért átadó tagokat hátrányosabb helyzetbe hozzák azokkal szemben, akik eddig formális tulajdonukat fenntartották, és most élvezhetik a reálisabb, közös megegyezéssel alakítható megváltási árat. Ugyancsak meggondolandónak tartotta, hogy az állami tulajdonú ingatlanok, mezőgazdasági földek jelenlegi kezelőit most minden további feltétel nélkül, elhamarkodottan tulajdonossá nyilvánítsák. A földtulajdonnal összefüggő sérelmekről szólva lényegében támogatta a törvény módosítását. Szerinte — bármennyire fájdalmas — ma már nem lehet minden régebbi sérelmet orvosolni. „Akkor járunk el helyesen, ha csupán az 1959— 61-es kollektivizálási kampány idején kialakított legfájóbb hátrányos helyzetek felszámolására vállalkozunk. Ennél többet jelenleg nem tehetünk.” Felhívta a figyelmet arra, hogy a földtulajdon rendezésében jelentős állomáshoz érkeztünk, ám e szerteágazó kérdéskör vitája korántsem került nyugvópontra. Az elmúlt évek hibáinak helyrehozatala mellett maradnia kell elég figyelemnek a nehéz munkával, gyakran belső viaskodással létrehozott, alapvetően nagyüzemekre épülő mezőgazdaság lendületének visszaszerzésére; ezt jól segíti a mostani törvényi szabályozás. Befejezésül a TOT elnöke a parlamentnek javasolta a mezőgazdasági szövetkezetekről szóló törvény elfogadását. További hozzászólók: dr. Tallóssy Frigyes (Budapest, 24. vk.), a budapesti 71. sz. Jogtanácsosi Munkaközösség jogtanácsosa, Fodor Sándor (Fejér m., 5. vk.), a Mezőszentgyörgyi Alkotmány Tsz elnöke, Zarnóczi József (Budapest, 27. vk.), a Belügyminisztérium Menekültügyi Hivatalának vezetője, dr. Balogh Károly (Győr-Sopron m., 11. vk.) rábapordányi körzeti orvos, a helyi vadásztársaság vezetője, Tanaszi János (Hajdú-Bihar m., 17. vk.), a Pocsaji Új Élet Termelőszövetkezet csoportvezetője, Balatonfelvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ugodi erdészetének vezetője, Balogh András (Borsod- Abaúj-Zemplén m., 22. vk), a Tokaj és Vidéke ÁFÉSZ autó-motorszerelője, dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szatmár m. 18. vk.), a Kisvárdai Városi Tanács Kórház- Rendelőintézetének osztályvezető főorvosa, Tóth János (Budapest, 37. vk.), az MTESZ főtitkára, Vass Józsefné (Békés m., 15. vk.), a Sarkadi Lenin Mgtsz főkönyvelő-helyettese. Tornai Endre két percre kért szót, immár másodszor a szerdai vitában. A termelőszövetkezetekről szóló törvény módosításáról folytatott részletes vitában Győrffy László (Vas m., 7. vk.), az Ostffyasszonyfai Petőfi Termelőszövetkezet elnöke és dr. Tallóssy Frigyes kért szót. Miután a tárgyalt törvényjavaslatok részletes vitájában új felszólaló nem jelentkezett, az elnöklő Szűrös Mátyás felkérte a mezőgazdasági, illetve a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság tagjait, hogy együttes ülésen vitassák meg a törvényjavaslatok vitájában elhangzott módosító indítványokat, s készítsék el jelentésüket. Ezzel az Országgyűlés ülésszakának második napja — amelyen Szűrös Mátyás, Jakab Róbertné és Horváth Lajos felváltva elnökölt , befejeződött. Az ülésszak csütörtökön Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter válaszával folytatódik. Tanaszi János felszólalása Olyan törvényt fogadunk el ma, amely több mint 2900 település, valamint az ország lakossága 42 százalékának sorsáról és jövőjéről dönt. Ügyelnünk kell arra, hogy azok érdekében törvénykezzünk, akik a mezőgazdaságban élnek és dolgoznak. Gyakran, szinte bírálatként hangzik el, hogy a vidék csendes. Igen, a vidék még csendes. Azért csendes, mert ezek az emberek tudják, ha eljön a tavasz, akkor vetni kell, és nem mással foglalkozni. Választókerületemhez, mely a román határ mellett terül el, ahol az emberek talán jobban érzik, milyen nehéz a másik oldalon magyarnak lenni, egy város és 13 község tartozik, ahol a lakosság többsége a mezőgazdaságból él. A falut és a mezőgazdasági üzemeket egységes egésznek kell tekinteni ahhoz, hogy helyzetükről objektív képet alkothassunk. Az itt működő üzemek pozíciója meghatározza a települések népességmegtartó képességét, fejlődését, vagy adott esetben pusztulását. Miért említettem a pusztulást? Azért, mert kitéptük a faluközösségek gyökereit. Elhoztuk a körzetesítések révén a tanácsokat, az iskolákat. Az üzemi termelés méreteit növelni szándékozó egyesülések révén elveszítették önállóságukat a kisszövetkezetek, s ezzel együtt az értelmiség is kikerült a falvakból. A nagyüzemeket pedig olyan helyzetbe hoztuk, hogy jelentős részük az egyszerű újratermelésre sem képes. Fejlődés , és reform pedig nincs értelmiség és szaktudás nélkül. Az értelmiséget pedig csak megfelelő infrastruktúrával, szolgáltatásokkal és jövedelemmel lehet helyhez kötnii. Az értelmiség hiányát, a szövetkezet gyengülését, anyagi romlását, erkölcsi válság is követi. Sok településen egyetlen szórakozási hely és a demokrácia gyakorlásának színtere a kocsma. Ha ez az ország a fejlett nyugati civilizációhoz kíván közeledni, akkor ebbe nem nyugodhat bele. A mezőgazdasági munka presztízse olyan mértékben csökkent az utóbbi időben, hogy már nehéz fiatalokat találni az itt levő üzemekbe. , Gyakran az a vád éri a mezőgazdaságot és a termelőket, hogy drágán, sok ráfordítással és alacsony hatékonysággal termelnek. Érzékeltetésképpen csak a következőket: ha a magyar nagyüzem (vagy majdan a magyar farmer) háromszornégyszer annyi gabonát kénytelen adni egy John Deer-traktorért, mint osztrák kollégája, akkor ez az eszköz drága. Míg Nyugaton az agrárárak centruma a még művelésben levő átlagos technikai színvonalú legrosszabb minőségű földek termelési költségeihez igazodik, addig hazánkban az átlagos minőségű földeken termelt termékek átlagköltségeihez. Így nem csoda, ha az átlag alattiak támogatásra szorulnak. Javaslatom a kormánynak, hogy a támogatások leépítésével arányosan a mezőgazdasági termékek árcentruma fokozatosan ismerje el a még termelésben levő egyre gyengébb minőségű földek költségeit. A mezőgazdasági termelés valóban alacsony hatékonyságú annak ellenére, hogy több ágazata világszínvonalon termel, és 1988-ban az ágazat 1,5 milliárd dollárt hozott az export révén, máris érthetővé teszi, miért marad el az ott dolgozók jövedelme jelentősen a többi szektorétól. Én sem értem, hogyan lesz a 3,60-as búzából 26 forntos péksütemény. A földről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban kívánom megjegyezni, hogy a javaslat igen sok pozitív elemet tartalmaz. A tulajdonviszonyok továbbfejlesztésével, a forgalmi korlátok feloldásával, a föld értékének és forgalmi értékének a rendezésével feltétlenül pozitívan szolgálja a termőföld hasznosítását. Az állami tulajdonban lévő földek kezelőit azonban egyetlen tollvonással a tulajdonlás jogával felruházni — úgy gondolom — súlyos hiba volna. A falvak, vidéki települések életrendje nemcsak a közigazgatás, az oktatás központosításával fogyatkozott meg. Sokkal inkább azáltal, hogy a települések közösségei elveszítették a közösséget szolgáló földeket.Közbirtokosságok, legeltetési társulások, kertségek stb.). Minden jel arra mutat, hogy jelen társadalmi, gazdasági fejlettségünk mellett a településeknek e földekre vagy azok egy részére már ma is, a jövőben még inkább szükségünk lesz. Az állami gazdaságok birtokolják az ország legjobb termőföldjei jó részét, általában a legfelszereltebb üzemeket. Az ilyen üzemeknek mindig meghatározott állami feladatuk volt. Hogyan szab az állam feladatot ezen intézményeinek, ha lemond a tulajdonlás jogáról? Ez az egyik kérdés. A másik talán a lényegesebb: kinek a javára mond le az állam? Úgy is fogalmazhatok,hogyan juttatja vissza a falu társadalmának azt, ami eleve őt illeti meg? Befejezésül: mi úgy érezzük, hogy a kormány dolga az, hogy intézkedjen. A miénk az, hogy dolgozzunk, mert tudjuk azt, hogy a pénzügyminiszter csak azt tudja elosztani, amit megmegtermeltünk. Végezetül azt várjuk a kormánytól, hogy tisztességes munkából tisztességesen élhessünk meg. További hozzászólók: Viola Károly (Pest m., 14 vk.) honvédségi műszaki előadó, Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), a keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke, Bánffy György (Budapest, 4. vk.), a József Attila Színház színművésze, Török Sándor (Szolnok m., 13. vk.), a Jászapáti Nagyközségi Közös Tanács elnöke, dr. Sára János (Komárom m., 10. vk.) kisbéri körzeti állatorvos. Hozzászólók az erdő- és vadgazdálkodási törvény módosításáról szóló törvényjavaslathoz. Weibl Elemér (Veszprém m.,a 8. vk.), a Pozsgay Imre nyilatkozata Pozsgay Imre államminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja bonni látogatásának, tárgyalásainak befejeztével — Hamburgba való szerdai továbbutazása előtt — tájékoztatta az MTI tudósítóját jelenlegi NSZK-beli útjának céljáról, eddigi eredményeiről. Elmondta, hogy jó fél évvel ezelőtt hívta meg a CDU-hoz közel álló, befolyásos Konrad Adenaueralapítvány egy olyan tanácskozásra, amelynek központi témája a középkelet - európai, különösképpen a lengyel, a magyar és a csehszlovák reformhelyzet kérdésének megvitatása volt, természetesen az érintett országok szakmai képviselőinek jelenlétében. De rajtuk kívül a világ minden más részéből is érkeztek ide politológusok, közgazdászok, társadalomtudósok. — Ez volt a közvetlen indíték — mondotta —, erre vállaltam már akkor kötelezettséget, s ezzel kapcsoltam össze egy nyugat-berlini meghívást, amely az Európai Akadémia 25. évfordulója alkalmából, valamint egy hamburgi meghívást, amely az ottani Katolikus Akadémiáról érkezett. Mindez együtt — ez meggyőződésem — már önmagában is jószolgálati út Magyarországért. Igyekeztem hitem szerint hiteles beszámolót adni arról, ami Magyarországon zajlik, és támogatást szerezni a magyarországi reformokhoz, meggyőzve a részvevőket arról, hogy ennek a reformkísérletnek a jelentősége túlírni tat Magyarország határain, érinti az európai együttműködést, az európai távlatokat, sőt az európai biztonságot is. — Fél év telt el legutóbbi NSZK-beli látogatása óta, azóta Magyarországon mélyreható változások mentek végbe. Hogyan ítélik meg itt országunk jelenlegi helyzetét? — Azok, akikkel tárgyaltam, kivétel nélkül pozitívan és támogatási szándékkal szóltak a magyarországi fejleményekről. Helmut Kohl szövetségi kancellár külön is kiemelte a magyar kísérlet jelentőségét és azt a lenyűgöző fordulatot, ami a magyar politikai életben végbement, és ami csodálattal tölti el a demokráciáért felelősséget érző világot. A különböző európai szervezetek — nem kis mértékben éppen az NSZK kezdeményezései nyomán — felismerték a magyar reform világpolitikai jelentőségét és az érte való felelősséget is. Ezért támogatást ígértek gazdasági, politikai és kulturális, politikai tekintetben egyaránt. Ezenkívül a különböző pártok vezetői partnerséget ajánlottak fel a Magyarországon kibontakozó pártok számára. Ebben nemcsak a tapasztalatátadás, hanem a nemzetközi együttműködés kiterjesztésének szándéka is megnyilvánul. Vagyis az NSZK politikai erői hajlandók a magyar politikai pártoknak segíteni abban, hogy kijussanak a nemzetközi színtérre, és ott tudást, információt szerezzenek. Ugyanakkor mindenütt nagyon nagy körültekintéssel kerülték azt, hogy ez valamiképpen a magyar belügyekbe való beavatkozásként tűnjék fel. Csak olyan mértékben és oly módon kerülhet erre sor, amennyire magyar állampolgárok vagy magyar politikai szervezetek ezt igénylik. Úgy hiszem, hogy az MSZMP-t ez nem zavarná,, ellenkezőleg, már ő maga sem kíván úgy működni, mint egy monopolisztikus hatalmat gyakorló és monolitikus párt, mert különben nem illeszkedik bele az új magyarországi társadalmi viszonyokba. Ezért megosztanivalója neki van. Kezdeményezést tőle vár a magyar társadalom ilyen tekintetben. És minden, pártoknak és politikai mozgalmaknak szóló támogatást tudomásul vesz, ami társadalmi vagy pártszervektől és nem kormányoktól jön. Ha ugyanakkor az MSZMP természetes és szerves kapcsolatban marad kommunista testvérpártjaival, de az európai szociáldemokráciával is, az új pártok megjelenése ezt a viszonyt nem boríthatja fel. Erről szót ejtettünk a Hans-Jochen Vogel SPD-elnökkel folytatott tanácskozáson is. — Az országgyűlés jelenleg tárgyal a nagymarosi építkezés sorsáról. Hogyan ítélik meg az NSZK fővárosában a nagyberuházás esetleges leállítását? — A nyugatnémet közvélemény és a pártok többsége is helyesli a kormány bátorságát, döntését, hogy felfüggesztette a nagymarosi építkezést. — Miként érinti kétoldalú gazdasági kapcsolataink alakulását mostani tárgyalássorozata? — Úgy hiszem, hogy a gazdasági együttműködési készségen, a kapcsolatokon nagyot lendített ez a látogatás. Hasznát bezsebelni az ország tudja, amely felkészült az ilyen eredmények befogadására. Ez viszont már nem az államminiszteren és a politikuson múlik, hanem azokon, akiknek az a dolga, hogy gazdaságilag feldolgozzák az ilyen kapcsolatok értékét és jelentőségét. A Hazafias Népfront legyen valóban a népé! Beszámoló, programvita, választás Hajdúszoboszlón „A Hazafias Népfront legyen valóban a népé!” Ez a felirat fogadta a Népfront 1985 óta végzett munkájáról készült beszámolót és a következő időszak tevékenységét meghatározó programjavaslat vitájára, valamint a Hajdúszoboszlón is esedékes népfrontválasztásra érkezőket a művelődési központ nagytermében, szerdán délután 4 órakor. Hajdúszoboszlón 1949. március 6-án alakult meg a Magyar Függetlenségi Népfront. Neve, szervezete negyven esztendő alatt többször változott, de — amint azt dr. Kiss Imre, a városi bizottság 1985-ben választott elnöke megnyitó beszédében megállapította — mindig megtalálta az őt megillető társadalmi, politikai teret, szerepet. Ma ismét nem kerülheti el a népfront, hogy igazodjon a társadalmi változásokhoz. Hódos András városi népfronttitkár az 1985 óta eltelt négy esztendőről szóló beszámolót néhány gondolattal egészítette ki. Megtorpant a mozgalom az utóbbi másfél év felgyorsult politikai változásai közepette, szemben találta magát a nyomasztó kérdéssel: van-e létjogosultsága egy több párt létét elismerő társadalomban az egypártrendszerű hatalmi struktúrához kötődött népfrontnak? Van, ha egyfelől segíti a pártok megalakulását, másfelől a pártonkívüliek politizálási tere marad. Pártsemleges, önállóan, érdekintegráló és szövetségszervező politikai tényezőként működő népfrontra a 90-es évek Magyarországának is szüksége van. A beszámolóról kevesen, a programjavaslathoz fűződően jóval többen mondták el véleményüket a hosszúra nyúlt vitában. Jó szándékúnak, tág cselekvési teret kínáló, de túl általános elképzelések tárának minősítették a programjavaslatot, amely alkalmas arra, hogy elfogadják, de látniuk kell: a valóság igazolhatja csak a program most megtalálni vélt értékeit. A Magyar Demokrata Fórum megállapítását, miszerint a Hazafias Népfront fajsúlytalan szervezet, amely nem képes befolyásolni a lakosságot, Hajdúszoboszlón nem fogadták el. A népfrontmozgalom mindenkinek, minden politikai erőnek igyekezett teret adni, így a mozgalmat írt megjegyzés részben a bírálókat is minősíti. Mindemellett elhangzott az is, hogy a Hazafias Népront és a Magyar Demokrata Fórum elképzelései több ponton érintkeznek. Érzik a mozgalom aktivistái, hogy a népfront tekintélye hanyatlott az utóbbi időben, s hogy a megújításával nem várhatnak tovább, de melyik, politikai erő ne veszített volna befolyásából az utóbbi hónapokban. A HNF Hajdúszoboszlói Városi Bizottságának elnökévé Horicsák Lászlót, alelnökévélsvankotai Gyulánét, titkárává ismét Hódos Andrást választották. A küldöttértekezlet a korábbi 45 tagú népfrontbizottság helyett egy spontán jelölt állításával 33 tagú új városi bizottságot választott. Elnökség nélkül, egytestületes rendszerben kíván tovább dolgozni Hajdúszoboszlón a népfrontmozgalom. h. m. |~ HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ - 1989. JÚNIUS 1. }}