Hajdú-Bihari Napló, 1989. augusztus (46. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-01 / 179. szám
Döntéseink egyfajta hitre épülnek Megjegyzések Billy Graham evangelizációjához Nem tudom, hogy közelebb kerültek-e egymáshoz az emberek. A Népstadion talán a magyar—brazilon sem látott ekkora tömeget. A testi közelség tehát adott volt, de vajon összeomolhatnak-e azok a falak egyetlen alkalom után, melyek az érett korba lépő gyilkos individualizmus, az egyéni boldogulásvágy, a testi, lelki, gazdasági, politikai problémák építettek naggyá és erőssé, cinikus mosolyává, olykor még tetszetőssé is? — Ezeknek a fele sem hisz Istenben! — hallom a közelből, s eszembe jut a program üdvözlő-köszöntő részének első sora: „Mindannyian hiszünk valamiben”. Döntéseink mind egyfajta hitre épülnek, illetve lényegében a hit határozza meg, hogy az adott helyzetben mi melyik utat választjuk. Mert a nihilizmus végső soron döntésképtelenséget is jelent egyben. Hallgatom az amerikai prédikátort. Sokat veszít az a hatás, melyre a szónoki stílus predesztinálja az embert, hiszen folyton meg kell állnia, hogy tolmácsa-barátja le tudja fordítani a szöveget ... A választás problémájához érve azonban többen is felkapjuk fejünket. „Isten szabad akaratot adott az embereknek ... Szabad a választás a jó és a rossz között ... Felhívására igennel vagy nemmel válaszolhatunk”. Majd újra megragadja valami a figyelmemet. „Minden igazságtalanság bűn!” Várom, hogy e helyen hallok egy-két gondolatot az emberi jogokról, az ember által, ember ellen elkövetett igazságtalanságokról. De nem... Az evangelizátor keresztről beszél, a szenvedésről, a lelki éhségről, a szomjúságról, önkéntelenül is egy szomszéd országban tett látogatása jutott eszembe, s az, hogy az efféle politikától most Budapesten sem határolta el magát a lelkész. Vagy talán arra gondolt, hogy Isten büntetése sújtja a magyart is, mint a zsidó népet, s legyen bárhol, sorra el kell szenvednie az igazságtalanságokat? Hallgatom Billy Grahamet, nézem hatalmasra kinagyítottan a képernyőn. Arca kemény, de mosollyal hogyan is lehetne bűnöket ostorozni, hogyan lehetne a lélek ürességére hivatkozva, a kárhozat útján járókat megtérésre buzdítani? Hogyan lehetne mosolyogva beszélni az alkoholizmusról, az öngyilkosságokról, a testi , és lelki szenvedésről ? Lehet! A szeretetben ott van a szigorúság is, ám az evangelizáció vendége, Janis Eareckson Toda, őszinte mosollyal ajkán beszélt önmagáról, a megpróbáltatásról, a napok terhéről, a balesettel s örök bénasággal együtt kettétört életéről. Mikor már szinte meghalt, akkor született újjá, mondja. Lélekben, s hitben újjászületett, és huszonkét évi bénaság után várja a következő huszonkét évet, reménykedve a mindennapi kegyelemben, hittel tekintve a naponként adott-kapott szeretet felé. Mondták, talán többet ért sokaknak az ő bizonyságtétele, ám a prédikátor igehirdetése sem maradt hatástalan. Több tízezer ember megmozdult arra a felhívásra, hogy aki most akar dönteni vagy újra dönteni Isten mellett, Jézus Krisztus szolgálata mellett, az jöjjön előre, töltsön ki egy lapot, névvel és címmel együtt, hogy az úgynevezett lelki utógondozás során hitben tudják ápolni most megérintett lelküket, s önmaguk megújult életével példaképpen szolgáljanak mások előtt. És szolgálják egy nép megújulását is. Az a sok ezer ember döntött valami mellett. Lehet, hitük nem lesz tartás, de érezték, valamire szükségük van, legbelül. Mert egy ország új életéhez valamiféle belső megújulás is szükségeltetik. Polgári és morális kötelessége az embereknek, hogy gyengeségükkel se sújtsák tovább az országot, tunyaságuk ne legyen maradandó. Ma nehezen tudja valaki elhatárolni magát a politikától, én sem tudom ezt megtenni. Az elkövetkezendő választásokra gondoltam. Arra, hogy ott is dönteni kell majd. És arra, hogy ez a döntés is hosszú távúnak ígérkezik. És arra, hogy egy nép politikai lustasága olyan nyomokat is hagyhat, melyeket jóvátenni nem, vagy csak nagyon nehezen lehet már. Döntenünk kell. Mindenkor, minden helyzetben. Egyfajta produkciónak is számított talán ez a szombat este. Elsősorban azoknak, akik a templomi csendhez szoktak, a halk imához, amely soha nem produkció, s amely taps nélkül marad a templomokban. Billy Grahamről most enynyit. Szombat este, a Népstadionban valahol ezt is jelentette nekünk a prédikátor. Hogy szava mennyit ért, azt ma még senki nem tudja megmondani. Vitéz Ferenc Évente félmillió közlekedési káresemény A Hungária Biztosító is részt vállal a balesetek megelőzésében külföldi példák alapján, ezentúl Magyarországon is bekapcsolódik a biztosító a balesetek megelőzését szolgáló programokba. A közlekedési tárca gépjármű-közlekedési főosztályának kezdeményezésére rövidesen együttműködési megállapodást köt a Hungária Biztosító és a Fővárosi Tanács közlekedési intézete. Ennek alapján a két szervezet közös erőfeszítéseket tesz majd a balesetek csökkentésére, a károk megelőzésére. A hoszszabb távú együttműködés első lépéseként a Hungária Biztosító — a különböző balesetek elemzéseiből szerzett — tapasztalatainak felhasználásával új gépjárművezetői tananyagot készítenek, s a már gyakorló gépkocsivezetők továbbképzésének módszerét is közösen dolgozzák ki. A tapasztalatok azt mutatják: sok baleset azért következik be, mert a járművezetők nagy része nem képes a különleges helyzetekhez alkalmazkodni, elveszti uralmát a jármű felett. Az átalakuló képzésnek tehát az egyik sarkalatos pontja a vezetéstechnikai ismeretek gyarapítása lesz, valamint a normálistól eltérő körülmények közötti járművezetés gyakorlása. A fővárosban a III. kerületi Bécsi úton, az autóközlekedési oktatócentrumban már létezik egy csúszós pálya, amelyen gyakorolni lehet a vezetést jeges úton. Ez a pálya része lesz az új oktatási programnak, igyekeznek itt minél több gépjárművezetőt megtanítani a veszélyes téli közlekedésre. A későbbiekben a Hungaroring mellett és több más helyen is hasonló oktatópályákat alakítanak ki, ahol a legkülönbözőbb szituációkbant tanulhatnak vezetni a kezdő és a haladó járművezetők. A Hungária Biztosító kármegelőzési keretéből anyagi hozzájárulást ad a hatékony járművezető-képzés elméleti és gyakorlati feltételeinek megteremtéséhez, s reklám- és propagandaakciókkal igyekszik a biztonságos közlekedésre felhívni a figyelmet. Annál is inkább érdeke ez a biztosítónak, mivel csak a Hungária az elmúlt évben 5 milliárd forintot fizetett ki különböző közlekedési károkra. Az utóbbi években egyébként rohamosan, évi 22 százalékkal növekedett a kárérték. Évente mintegy félmillió közlekedési káreseményt jegyeznek fel, ezek fele a fővárosban történik. A világon mind több országban kapcsolódnak be a biztosítók a közlekedési károk megelőzésébe, elsősorban a képzés színvonalának fejlesztésébe, ugyanis úgy vélik, s a tapasztalatok is azt bizonyítják, hogy a jól képzett járművezetőkkel jóval kevesebb baj történik az utakon. A befektetés tehát jócskán megtérül, mivel csökken a balesetek száma, a károk értéke. (MTI) Örök harag ... és magázás — kiáltottuk egymásra alsó tagozatos dühvel általános iskolás korunkban, amikor holmi apró-cseprő dolgok miatt végzetesen és véglegesen összevesztünk. Akkor természetesen ezek a dolgok nagyon fontosak voltak számunkra, akkor, abban a pillanatban. Mostanság sokat eszembe jut ez a gyermeki handabandázás, olykor már a nyelvem hegyén is van, kiáltanám a televízió belpolitikai vitaműsorait nézve, vagy a helyi politikai perpatvarok szemlélőjeként, vagy az ádázan suttogó munkahelyi eszmecserék részeseként. Szemek fordulnak vérbe, kezek szorulnak ökölbe és a válság szűkösebb konyhájára átállni igyekvő felnőttszervezetek vágtatnak az agyvérzés és a szívinfarktusirányába, amikor mi kősz magyarul politizálni kezdünk. Politizálni? Leginkább a balkáni kiskocsmák bicskanyitogató indulataihoz lehet hasonlítani azokat az okfejtésnek mutatkozó nekibuzdulásokat, amelyek így kezdődnek: „Már megint ezek a mocskos kommunisták ... ”, vagy úgy: „Mi kéne még ezeknek a szemét ellenzékieknek A folytatás pedig: .......van pofájuk ... ”, „ ... nem sül le a bőr a képükről .„ ... hogy nem rohadtak el Recsken ... ”, „ ... maradtak volna az anyjukban ... ”, „ ... de megrendezném a temetésüket...”. S az érvek többnyire ezen a szinten maradnak, példázva egy olyan nép politikai kulturáltságát, amelynek tagjai évtizedeken keresztül csak nagyokat hallgattak a nagygyűléseken, és még nagyobbakat gondoltak titkon magukban, akik legfeljebb a Szabad Európa Rádió éjszakai adásainak hallgatása közben csaptak az asztalra, de akkorát, hogy felébredt rá a család, össznépi gyűlölködésünk színes kavalkádjában nemcsak az egyeztető tárgyalások asztalainál farkasszemet nézők és híveik címkézik egymást fáradhatatlanul, hanem az ugyanabból a lövészárokból tüzelők is oldalba szürküljék egymást a mindig kéznél lévő szuronyaikkal. Az MSZMP-tag pocskondiázza a kommunistákat, a történelmi szocdem a történelmietlent, az öreg cserkész a vén cserkészt stb. Az indulatok mögött persze jogos sérelmek is munkálnak. A nagy nemzeti megbékélést hirdetők sem hihetik, hogy egy anya megbocsáthat a fia gyilkosának, egy koldusbotra jutott a kifosztójának, egy hívő a hazugságon kapott istenének, egy szerelmes a más ágyába bújó szerelmének. Az országot szétfeszíteni látszó nézetek és irányzatok közeledését, a felek tárgyalókészségét nemcsak a magasabb fokú politikai iskolázottság segíthetné, hanem a dühödt kifakadások céltábláinak, a hitelét vesztett embereknek eltávolítása a nemzet sorsát befolyásoló posztok legkisebbikéről is. Nem leszámolásról van szó. Egyetlen vallásos, egyetlen polgári pártokhoz húzó vagy szociáldemokrata ember, akit negyven éve vagy egy-két esztendeje nézeteiért perbe fogtak, börtönbe csuktak, megvertek, egyetlen sem akarhatja, hogy elveikért immáron a kommunistákra várjon ez a sors. Ezt a rémképet csak azok ecsetelik érzékletesen, • • • akik máig nem tudtak megszabadulni saját módszereiktől. Az elvtelenül mindent és mindenkit kiszolgálóktól kellene tehát legelőször megszabadítani a politikai életet (is) ahhoz, hogy a bűntelenség és a tisztesség lehessen bárki megítélésének alapja, nem pedig ellenzéki, demokrata vagy kommunista mivolta. E nélkül csak botor álom, hogy demokrácia virradhat egyszer erre az országra, ahol a politikai ellenfelek nem köpködik le egymást. Nehezen hitetjük el a civilizált Európával, hogy hazánknak helye van nemzetei sorában, amíg úgy néz ki az ország, mint a rothadó mamuttetem utolsó koncaiért egymásra acsarkodó ősemberfalkák harctere. Igaz, hogy a régóta demokráciában élő országok parlamentjei is hangosak a pártküzdelmektől, s ott sem mindig válogattalak meg a szavak, de tudtommal ezen parlamentek képviselőiben fel sem merül, hogy politikai ellenfeleikben megölő ellenségüket lássák. Ezekbe a tisztelt házakba nemcsak az égetően szükségessé vált sarkalatos törvényeink mintáiért kellene ellátogatnunk, hanem a mindennapi politizálás emberi mintáiért is, hogy a választások után a mi házunk is tisztelhető lehessen. Az sem mindegy azonban, hogy milyenek lesznek azok a bizonyos választások. Ma úgy tűnik, ádáz küzdelem előtt áll az ország, amelyben a különböző pártok legkevésbé sem azonos anyagi és erkölcsi tőkéjük miatt akár a legdurvább eszközökhöz is folyamodhatnak majd a jogos igényként megfogalmazódó választási esélyegyenlőség megteremtéséért. Ha továbbra is csak szóban hirdetett az ország demokratikus fejlődésének megteremtése, miközben az évtizedes előjogok nem akaródznak csorbulni, ha a különböző pártok egymás nyilatkozataiban továbbra is a stilisztikai hibákat és a támadási pontokat keresik, nem pedig az országért tenni kész akaratot, ha egyes munkahelyi vezetők a már nem létező „felsőbb” elvárások ellenére még mindig a pártállás alapján ítélkeznek dolgozóikról, és nem a hozzáértésük és végzett munkájuk alapján, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a választások idejére frontok szabdalják majd szét társadalmunkat, így tényleg egymást sárba tiporni igyekvő beszédek hangzanak majd el a választási nagygyűléseken, és nem politikai programok. Kinek-kinek több energiáját fogja felemészteni a másik lehetetlenné, mint saját maga elfogadhatóvá tétele. A születőfélben lévő demokráciánk életerős vagy csenevész volta azon is múlik, hogy kihordásának és vajúdásának milyen körülmények között kell megtörténnie. Körbetekintve ebben a kis országban, attól lehet tartani, hogy kétbalkezes és csámpás lesz az újszülött, akinek első szavaként káromkodás hagyja majd el a száját. Milyen felnőtt lesz belőle? Örök harag és magázás — kiáltottuk egymásra egykoron az iskolaudvaron. Nevetségesen kis ügyekben kaptunk hajba, de a következő szünetben már megosztottuk uzsonnáinkat. No persze, alsó tagozatosak voltunk, neveletlenek. Porcsin Zsolt A Bartók Béla út zsákutca lesz Közlekedési változások Debrecenben A füzesabonyi vasútvonal új nyomvonalának tervezett átadási határideje 1990. december 31. Ettől a naptól kezdődően már az új vágányon kell közlekedni a vasúti szerelvénynek és megkezdődhet a várost kettészelő mostani vasúti vonal felszámolása. Hogyan halad az építkezés, tartható-e az átadási határidő? — erről kérdeztük Kovács Istvánt, a városi tanács építési és közlekedési osztály közlekedési csoportjának vezetőjét. — A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztériummal folytatott legutóbbi koordinációs tárgyalás keretében rendeződött a 4-es számú főút új városi bevezető szakaszának megépítéséhez szükséges anyagi feltétel. Ezt a kormány által létrehozott országos útalapból finanszírozzák, aminek köztudottan a legutóbbi benzináremelésből adódó többletbevétel alkotja az anyagi fedezetét. A vasúti alépítményre a vágányfektetés megkezdődött, az építkezés üteme a tervezettel megegyezik, így előreláthatólag tartható az átadási határidő. — Milyen közlekedési változások lesznek a közeljövőben az érintett területen? — A vasútvonal és a Bartók Béla út új kereszteződésénél az út 1989. augusztus 12-től teljes szélességében lezárásra kerül. A Bartók Béla út zsákutca lesz. A lezárással egyidőben módosul a 2-es és 3-as autóbuszjáratok útvonala. A 2-es számú járat a Vincellér utcai irányítóhelytől a Micsurin—Szotyori—Bartók—Mester—Bethlen— Hatvan—Csap—Bartók— Szotyori—Micsurin utca útvonalon, a 3-as autóbuszjárat pedig az Attila tértől a Baross—Burgundia—Hunyadi—Mester—Bartók— Szotyori—Kishegyesi—Pósa—Határ utca útvonalon közlekedik. Az útvonalváltozással a Kunhalom utcán lévő mindkét autóbuszmegálló és a Bartók Béla úton a Szotyori út—Köntösgát sor közötti megállóhely megszűnik. A megváltozott útvonalon új megállóhelyek is kialakításra kerültek, így a Bartók Béla út—Szotyori utca kereszteződésénél, a Szotyori utca 40. szám előtt mindkét oldalon, és a Kishegyesi út—Szotyori utca kereszteződésénél. — A módosuló útvonalakhoz bizonyára új menetrend is kapcsolódik. — A 2-es autóbuszok csúcsidőben 12 percenként, délelőtt 20, 18 óra után pedig 30 percenként közlekednek. A 3-as buszok követési ideje csúcsidőben 10, délelőtt 20, 18 órától 30, szabadnapokon 16 óráig 15, azt követően 20, munkaszüneti napokon pedig 11 óráig 30, azután pedig 20 perc. Az új útvonal illetve menetrend érvénybe lépése előtt a Hajdú Volán még ad tájékoztatást. Pásztor Zoltán