Hajdú-Bihari Napló, 1989. október (46. évfolyam, 232-258. szám)

1989-10-02 / 232. szám

Kongresszusi konzultáció Az MSZMP közelgő kong­resszusának előkészülete­ként szombaton, a Központi Bizottság székházában kon­zultációs megbeszélésre ke­rült sor. Az eszmecsere résztvevői, közöttük a kül­döttcsoportok vezetői, va­lamint az előkészítő mun­kacsoportok megbízott szó­vivői egész napos vitában egyeztették elképzeléseiket. Ennek során kialakították előzetes álláspontjukat a kongreszus megszervezésé­vel, működésével és a vár­ható nagyobb vitát kiváltó ügyrendi kérdésekkel kap­csolatban. (MTI) Megalakult az MSZMP Reformszövetség A,­ MSZMP-kongresszus reformelkötelezett küldöttei­nek csoportja 1989. október 1-jén megalakította a Re­formszövetséget. Vezetőül Kósa Ferencet, szóvivőül Ágh Attilát, Gazsó Ferencet és Vitányi Ivánt választot­ták. I­ kisgazdák Habsburg Ottót jelölik? A Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt újpesti szervezetének az elnöke, Vanyek Béla, az FKGP Nagybudapesti Inté­zőbizottságában javasolta Habsburg Ottó jelölését Ma­gyarország elnöki székébe. A Nagybudapesti Intézőbi­zottság a javaslatot nagy szótöbbséggel elfogadta. „Harminc napon belül több mint 50 ezer aláírást kell gyűjtenünk ahhoz, hogy a szerintünk legmegfelelőbb személy szerepelhessen az elnökjelöltek között! Az az egyéniség, akinek nemzet­közi tekintélye, eddigi tevé­kenysége garancia arra, hogy országunkat visszave­zesse a szabad európai né­pek közösségébe, aki szíve szerint a legkiválóbb ma­gyar, aki eddigi politikai múltjával minden pártpoli­tikai vitán felül áll, és aki nemzetközi tekintélye és ta­pasztalata révén a legalkal­masabb arra, hogy hazánkat a legrövidebb időn belül ki­vezesse abból a gazdasági, társadalmi és politikai sza­kadékból, melybe az elmúlt félszázad gyászos emlékű pártdiktatúrája juttatta!” — közli felhívásában a párt nagybudapesti intézőbizott­sága. Egy pofon: kétszáz forint A debreceni Szabadság úti szovjet laktanya környé­kének lakói bizonyára felfi­gyeltek a különös jelenetre: a laktanya bejáratát City taxis autók torlaszolták el. A dátum: szeptember 28., az idő: késő este, úgy tíz és tizenegy óra között. Ismerve a taxisok kényszer szülte szolidaritását, az elsuhanó kocsi ablakából kitekintve csak arra gondolhattam, itt valakit nagy baj, netán tá­madás érhetett. Másnap reggel nem kel­lett sokáig kérdezősködnöm, hogy megtudjam, mi is tör­tént valójában. Kiss Attila, a mindössze egy hónapja ta­xizó fiatalember rendelésre érkezett a Sámsoni úti presszó elé, ahol két szovjet tiszt és két civil várt rá, meglehetősen illuminált ál­lapotban. Az utasok a lak­tanyához szállíttatták magu­kat, majd némi vita, duhaj­kodás után vissza, a kiindu­ló pontra. Bár nem volt ép­pen kedvére való a fuvar, a fiatal, tapasztalatlan taxis nem ellenkezett, tette, amit a „kedves utas” kíván. Fél­tette a Mercedesét, nem örült, hogy egy nagy, or­mótlan férfibicklit próbál­nak bepréselni a csomagtar­tóba, de nem kiáltott rend­őrért, nem értesítette a kol­légákat ... akkor még nem. A civilek felszívódtak, a két szovjet katona pedig ba­rátságáról és jóindulatáról biztosítva a sofőrt, visszavi­tette magát a laktanyához. Ott aztán, figyelmen kívül hagyva a 200 forintos szám­lát, „könnyes-részeges” bú­csút vettek, és eltűntek az épületben. Az események in­nen felgyorsultak. A taxis futott a pénze után, a kapus liszttől megértést, a volt vendégektől egy hatalmas pofont kapott. Szédelegve, véres arccal hívott segítsé­get. A csődületre a rendőr­ség is felfigyelt, a laktanya­parancsnok pedig fizetett , mint egy katonatiszt. A kár­vallott nem ment orvoshoz, nem élt a feljelentés jogá­val. Egyrészt mert megkér­ték rá, másrészt, mert jobb a békesség ... R. Sim­or Katalin Megkezdődött a szüret Püspökladányban a Kisgazdapárt helyi szervezete rendezett szombaton szüreti fel­vonulást és bált, felelevenítve a régi nép­szokást és hagyományt. Délután két órakor a Bocskai étterem előtt a püspökladányi ifjúsági zenekar adott térzenét, majd a lo­vasokból, fellobogózott szekerekből álló menet végigvonult a városon, hirdetvén lakóinak a szüret kezdetét, invitálva őket vidám mulatságra. Este a Bocskai étterem­ben folytatódott tovább a program. Kis­bírói bizottság alakult, előadóművészek lép­tek fel, majd hajnalig tartott a tánc. Létavértesen már reggel 8 órakor meg­kezdődött a szüreti program. Lovasok és fogatok vonultak fel a község utcáin népi táncosokkal, zenekarral. Délután két órá­tól a sporttelepen néptánc-, malacfogó-, bor- és muszivóverseny volt, vetélkedők zajlottak az ősz és a szüret megünneplésé­ié. Este 8 órától a művelődési házban tar­tották a szüreti bált. A feldíszített fogatok végighajtottak Püspökladányon (Fotó: Iklódy János) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ — 1989- OKTÓBER­­2. Érkeznek az NSZK-ba a menekültek Az NDK államvasutainak, a Reichsbahnnak a keletné­met menekülteket Prágából az NSZK-ba NDK­ területén át szállító első szerelvényei vasárnap a hajnali órákban sok ezer várakozó ember örömujjongása közepette fu­tottak be a bajorországi Hof városának pályaudvarára. Nyugatnémet rádiójelenté­­sek szerint az első különvo­­naton az eredetileg feltéte­lezett 750 személy helyett 1200-an tartózkodtak. Ennek okát abban kere­sik, hogy az NSZK prágai nagykövetségéről kiengedett személyekhez állítólag már az NDK területén újabbak csatlakoztak, másfelől pedig sok kisgyermeket eredetileg a gyors kiutazás zűrzavará­ban nem számoltak meg. A Prágából és Varsóból várt összesen mintegy 4000 me­nekült első csoportját a ba­jor Vöröskereszt, a szövet­ségi határőrség és sok új­ságíró fogadta a hivatalos kormányképviselőkön kívül. A kérdés NDK által való jó szándékú elbírálását a hu­manitárius szempontokon kívül nyugatnémet jelenté­sek szerint az tette lehetővé, hogy Hans-Dietrich Genscher alkancellár és külügyminisz­ter javasolta keletnémet tár­gyalópartnereinek­ a kien­gedett NDK-állampolgárok NDK-okmányaikkal, NDK- felségterületen keresztül, NDK-vonaton utazzanak. Ezzel teljesítették azt az eredeti berlini követelést, hogy előbb az NDK-ba kell kiutazniuk a Nyugatra való végleges távozást megelőző­en. Nyugatnémet lapjelenté­­sek szerint időközben meg­kapták kiutazási okmányai­kat azok az NDK-állampol­gárok is, akik Wolfgang Vo­gel berlini ügyvéd biztosíté­kai alapján már korábban önként elhagyták az NSZK prágai nagykövetségét és hazautaztak, várva az átte­­lepülés engedélyezése iránti ígéretek teljesítését. Szá­mukat a jelentés három­százra becsüli. A bajor határőrség jelen­tése szerint változatlanul tart a menekültek beáram­lása. Magyarországon és Ausztrián át a reggeli órá­kig újabb 550 NDK-állam­­polgár érkezett. (MTI) Grósz Károly találkozója csehszlovák politikussal Grósz Károly, az MSZMP főtitkára szombaton fogadta Miroslav Stepant, a CSKP KB Elnökségének tagját, a CSKP Prágai Bizottságának első titkárát, aki az MSZMP Budapesti Bizottságának meghívására rövid látoga­tást tesz hazánkban. A ta­lálkozón jelen volt Jassó Mihály, az MSZMP PSB tagja,­ a budapesti pártbi­zottság első titkára és Vlas­­timil Ehrenberger, Csehszlo­vákia magyarországi nagy­követe. (MTI) A közönségkedvenc japán táncospár (Fotó: Iklódy Já­nos) Táncverseny Debrecenben Különleges élmény része­sei lehettek azok, akik je­gyet váltottak a Lampart­­kupa nemzetközi táncver­seny szeptember 30-ai, szombati, debreceni fordu­lójára. A DMTE Oláh Gá­bor utcai stadionjában hat ország (Ausztria, Japán, Csehszlovákia, Lengyelor­szág, Olaszország, Magyar­­ország) táncosai mutatták be versenyszámaikat stan­dard és latin-amerikai tán­cok kategóriájában. Debrecenben először ren­deztek ilyen jeles eseményt, ám amint az a verseny meg­nyitóján elhangzott, a ren­dezők — a HVDSZ Jókai Művelődési Központja és a Lampart Vállalat — szeret­nék, ha az idei debreceni verseny szép hagyomány kezdete lenne. Külön érdekesség, hogy — mivel a japán csapatból csak egy táncospár érkezett meg három helyett — deb­receni táncosok is bemutat­kozhattak szombat este. Ők erősítették a japán csapatot, nem csoda, ha a közönség rokonszenve már az első lánc után az egyetlen japán pár felé fordult. A debreceni verseny a csapatküzdelmeké volt, a verseny vasárnap Miskolcon folytatódott. ÜGYELET Szombatról három közlekedé­si balesetet jelentett a rendőr­ség ügyeletes tisztje, a vasár­nap azonban késő délutáni ér­deklődésünkig csendes volt, nem történt rendkívüli ese­mény. Hasonlóképp csendes volt a vasárnap a mentőknél és szom­baton sem sokszor riasztották őket. Könnyen sérült meg an­nak a személygépkocsinak a ve­zetője, amely a 4-es főúton, a Nádas csárdával szemben egy kamiont előzött. Akciója nem volt szerencsés, mert az árokba csúszott. Ugyancsak könnyen sérült meg Hajdúszoboszló bel­területén az a kerékpáros, akit egy személygépkocsi ütött el. Az ügyeletvezető említésre mél­tónak tartotta, hogy a hideg­frontot különösen a szívbete­gek érezték meg, amelyről rosszullétek tanúskodtak. Ami azt illeti, a hidegfront valóban itt van, s nemcsak odakint, a lakásokban is meg­lehetősen hűvös van. Így a hő­szolgáltató ügyeletesétől — mi­után megtudtuk, hogy rendkí­vüli dolog, például csőtörés nem történt — megkérdeztük, nem tervezik-e, hogy Debrecenben, akár Budapesten, a távfűtés el­induljon. Mivel ennek a feltéte­le, hogy három egymást köve­tő napon a napi középhőmér­séklet 12 fok alatt legyen, az ügyeletes még nem tudott ar­ról, hogy a távfűtés indítását tervbe vették volna. Kérdésünk­re, nem csöngött-e sokszor a telefon a még igencsak hideg radiátorok miatt, a válasz az volt, hogy egyetlen jelzést sem kaptak. Kérte viszont a felnőtt orvosi ügyelet a fűtés elindítá­sát, amely meg is történt. Csendes hétvégéjük volt a tűzoltóknak is, igaz, amikor az információt kértük, épp Ebesre kellett vonulniuk, ahol a sze­méttelepen a hulladék égett Úgy tűnik, gyerekek „játsza­doztak” arrafelé, a tüzet gon­datlanságuk okozta. A felnőttek sem kevésbé gondatlanok, hisz az eldobott égő gyufa, cigaret­ta okozza többnyire az avartü­­zeket. Ez történt szombaton Aradványpusztán is, szerencsé­re csak jelentéktelen, mintegy húsz négyzetméternyi területen kapott lángra a száraz avar. A hétvége megszokott képé­be beletartozik, hogy ilyenkor jóval ritkábban járnak az autóbuszok, s kevesebb az utas is. Az ilyenkor előforduló fi­gyelmetlenség tehát súlyosabb­nak számít, mint hétközben, a csúcsforgalomban, bár nem sza­badna megtörténnie akkor sem. Nyugdíjas olvasónk telefonált (név, telefonszám a szerkesztő­ségben), hogy vasárnap délben, miközben egyik lába már a járdán volt, a 31-es busz Dózsa György úti­ megállójában kar­ja - válla a váratlanul becsukódó ajtó túloldalára szorult. Valaki szólhatott vagy a sofőr mégis­csak észrevette, így nagyobb baj nem történt, de történhe­tett volna. Az idős hölgy egy nálánál is idősebb, nehezen mozgó házaspárt engedett ma­ga elé és az autóbusz-vezető fi­gyelmetlensége miatt lett csak­nem súlyos kárvallottja az esetnek. HETI KOMMENTÁTORUNK GŐZ JÓZSEF Feltámadás? A kereszténység fogalomrendszeréből vett metaforá­val nagyihétnek szokták emlegetni a diplomácia egy hétre, esetleg néhány napra zsúfolódó eseménysoroza­tát. Ilyen átvitellel a ma kezdődő hetet belpolitikai nagyhétnek nevezhetjük. Ezen a héten lesz a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XIV. kongresszusa. Vagy éppenséggel a Magyar Szocialista Párt I. kongresszu­sa? Hiszen ha poraiból feltámadó főnixként új párt alakul az MSZMP demokratikus szocializmust akaró elemeiből, jobb az új időszámítás bevezetése, sem­mint a régi folytatása. Akárhogyan is végződjék a pénteken kezdődő kongresszus, mindenképpen belpo­litikai életünk történelmi eseménye lesz. S ha már a keresztény jelképeknél tartunk, meg­állapíthatjuk, hogy furcsa virágvasárnapja volt ennek a nagyhétnek. Tegnap, vasárnap láthatta ország-világ a magyar televízióban a Demokratikus Magyarorszá­gért mozgalom szeptember 16-i alakuló ülését. Vajon miért csak most láthattuk a Pozsgay Imre és hívei mozgalmának megalakulásáról szóló részletes tudósí­tást? Hiszen tudja mindenki, nálunk igazán a tévének van tömeghatása. Annak, ha a közember elmondja: a tévében láttam. Gondoljunk csak a Béres-cseppek­­re, amelyek iránt akkor szökött ismét az égbe az ér­deklődés, amikor bemutatták a tévében Kósa Ferenc filmjét! Mellesleg a jeles rendező szintén ott volt a Demokratikus Magyarországért mozgalom bölcsőjénél. De feledkezzünk el most e kérdőjelről! Maradjunk abban, hogy ez a tévébeli két óra jó muníciót adhat azoknak az MSZMP-beli reformerőknek is, akik már készülődnek, s akik a pénteken kezdődő kongresszu­son sikerre akarják vinni a demokratikus Magyaror­szág, a demokratikus szocializmus ügyét. De vajon megújulhat-e a párt, amelyet most nem­csak az ellenzék, hanem saját visszahúzó erőinek is az össz- és kereszttüze ér? Meg kell újulnia — mondják az optimista reforme­rek, s nemcsak azok, akik tagjai az MSZMP-nek. Azt is tegnap fejtette ki a rádió Vasárnapi Újságjában egy közgazdász: józan ember nem kívánhatja azt, hogy a párt elemeire essék szét. Hiszen ekkor hatalmi vá­kuum következne be, amelyet sokan szeretnének „rendcsinálásra” felhasználni, ő például azt várja, hogy a demokratikus szocializmus''hívei pártegységet, egységes és a hagyományos baloldali értékekre épít­kező pártot hoznak létre, amely folytatja a reformfo­lyamatot, és biztosítja az erőszakmentes átmenetet egy, a nép többsége által támogatott, plurális parla­menti demokráciába. Azt hiszem, ennél jobban a párt reformerői sem tudták volna megfogalmazni az előt­tük álló feladatot. S nemcsak a megújulás,­­ de a látványos összeom­lás sem áll érdekében még a minden baloldali értéket elvető, a szabadversenyes kapitalizmusért lelkesedő pártok híveinek sem. Hiszen ha megannyi fürge, előz­ni kívánó autóhoz hasonlítjuk őket, akkor ha az előt­tük haladó kocsi karambolozik, ők sem úszhatják meg koccanás nélkül. Mennyivel inkább fontos lehet az MSZMP reformerőinek — s itt nemcsak a reformkö­rökre gondolok —, hogy teljesítsék azt a feladatot, amelyet az egész nép kíván tőlük. A nagyhét felemásan, ámde mégis megkezdődött. S kívánhatunk-e jobbat, hogy legyen a végén feltáma­dás? A demokratikus Magyarország feltámadása.

Next