Hajdú-Bihari Napló, 1990. január (47. évfolyam, 1-26. szám)

1990-01-02 / 1. szám

2 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Szűrös Mátyás újévi köszöntője Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök köszöntője a Kossuth rádióban január elsején 12.15 órakor hangzott el, a televízióban pedig 19.15 órakor sugározták. Tisztelt Honfitársaim! Köszöntöm Önöket az 1990-es esztendő első nap­ján. Boldog új évet kívánok a Magyar Köztársaság vala­mennyi állampolgárának, a határainkon túl élő magya­roknak, minden becsületes, jó szándékú embernek szer­te a világon. Reménységgel és bizakodással, ha nem is minden aggodalomtól men­tesen köszöntöm Önöket a XX. század utolsó évtizedé­nek küszöbén, egy esemé­nyekben, rég várt fordula­tokban gazdag esztendő után. 1989 kiemelkedő év volt hazánk életében. Nagy és ígéretes történelmi átalaku­lást, mindenre kiterjedő, radikális reformfolyamatot bontott ki a társadalmi és az állampolgári akarat. Ezt azonban szinte a huszonne­gyedik órában, az általános összeomlás közvetlen veszé­lyével szembesülve sikerült megtenni, s az új esztendő­ben gazdasági talpon mara­dásunkért és nemzeti méltó­ságunkért - a történelemben nem először - újra aggasztó körülmények között kell megküzdenünk. Minden a mi munkánkon múlik Tudjuk és érezzük: min­den a mi munkánkon múlik. Sok szó esik gazdasági segélyekről, de támogatni csak azt lehet és érdemes, aki erre rászolgál. Segíts maga­don, az Isten is megsegít! - vallja a népi bölcsesség, s bizonyára azok a körök is, amelyek kiállására biztos számítunk. Megjelentek és működ­nek már az új politikai erők és pártok, létrejöttek az ál­lampolgári szabadság, a jog­­államiság biztosítékait jelen­tő első sarkalatos törvények, gyökeresen megújítottuk alkotmányunkat, kikiáltot­tuk a köztársaságot. Bízha­tunk már a demokratikus rend erejében, nem fenyeget immár bénítóan az erőszak és a visszarendeződés. Eltökélt a közös szándék, hogy az Önök, a nép akarata szerint, amit majd szabad, demokratikus választáso­kon nyilváníthat ki, végig­megyünk a megkezdett úton. A Magyar Köztársaság de­mokratikus jogállam lesz, amelyben a polgári demok­rácia és a demokratikus szo­cializmus értékei egyaránt érvényesülnek, és ahol a magyar és más nemzetiségű állampolgárok megtalálják számításukat. Működő demokráciára, türelmes humanizmusra, történelmi értékeink vállalá­sára van ma szükségünk. Csak így, az embernek em­ber iránti szolidaritására, a szülők, a gyermekek és uno­kák, a testvérek, a rokonok és a barátok szeretetére építve válik lehetővé, hogy mie­lőbb kilábaljunk a válságból, csak így válhat teljessé jöven­dőnk. Legyen beleszólásuk az állampolgároknak a köz­ügyekbe, az országos és he­lyi döntésekbe. Az eltartott tisztviselők, a minisztereket is beleértve, legyenek az adófizető polgárért és ne fordítva. A parlamenti és lakossági demokrácia, az önkormányzat útját járjuk és ezt az utat alkotmányosan, törvényesen kell megten­nünk. Türelem és megértés Türelemre és megértésre kérem Önöket. Állítom és hirdetem, hogy az országnak van fizikai és lelki ereje, elszántsága a küzdelemre s az ésszerű ál­dozatokra még akkor is, ha sajog minden porcikája. Manapság legnagyobb gondunk az, hogy a gazda­ság formálódása nem követi a politikai átalakulást. Elen­gedhetetlen, hogy a gazda­ságos, nyereséges termelés legyen az értékmérő, kapjon illő elismerést minden, való­ban értéket teremtő munka. De nem lehet sikere sem­miféle racionalistának és közérthetőnek tűnő politi­kának, amely megmenti ugyan az államot a csődtől, a költségvetést a hiánytól, de olyan áron, hogy az állam­polgárok szegény sorsra jut­nak vagy elvesztik hitüket. Az állam és a költségvetés tartósan csak akkor nyerheti vissza egyensúlyát, ha az ország polgárai szociális biz­tonságot, garantált jólétet élveznek. Célunk a vegyes tulajdo­nú szociális piacgazdaság megteremtése, a magas műveltség, a kultúra elter­jesztése, a vállalkozó kedv ösztönzése, oly módon, hogy a jövedelmek természetes differenciálódása mellett is szembeszállhassunk a fe­nyegető nyomorral, és a jö­vőben senki se kerülhessen méltatlan emberi s kilátásta­lan anyagi, szociális helyzet­be. Radikális fordulatra, gyö­keres, demokratikus társa­dalmi változásokra van szük­sége Magyarországnak ab­ban az értelemben is, hogy semmilyen párt, semmilyen erő se kerülhessen többé egyeduralmi helyzetbe. Jól működő, korszerű, rugal­mas, a mérnököket, feltalá­lókat és a munkásokat nagy­ra becsülő gazdálkodási szer­kezetre van szükség. Jó köl­tőkre és kereskedőkre, hol­tig tanuló papokra és bölcs földművesekre. Elégedett emberekre, akik jól megél­nek a teljesítményük szerinti jövedelemből, okos befekte­téseik hozadékából; olyan országra, ahol létbiztonság és nyugalom van. A Magyar Köztársaságban az ésszerűségnek kell áthat­nia a hatalmat. A társadalom erkölcsének nem lehet más alapja, mint a munka, a sza­badság és az igazságosság minősége. Látnunk kell ugyanakkor, hogy a hétköznapi valóság­ban a kibontakozó demokrá­cia sok hordalékot is felszín­re dobott: az indulatok, az acsarkodás jelei is szapo­rodnak. Az országot meg­osztó és szétziláló zűrzavar, rendetlenség ma talán fenyegetőbb sok más ve­szélynél. Az új társadalom szükségszerűen plurális jel­legű, amelyben természetes, hogy egymással ellentétes nézetek léteznek egymás mellett. Mindenkinek joga van a maga módján gondol­kodni és kedve szerint be­rendezni saját életét, de a tör­vényes keretek között, és kötelessége is ugyanezt a jogot a másik embernél tisz­teletben tartani. A nemzeti megbékélésre, a tartós együttélésre van a leg­nagyobb szükségünk. Ez nem az egyformaság börtö­ne, hanem a különbségeket, az eltérő nézeteket tűrni képes emberek igazságos és színes közössége. Csak ilyen nemzet képes törvényes esz­közökkel féken tartani az elvaduló indulatokat, az ag­resszív magatartást, az em­bertelenséget, és akkor a bel­ső viták, a nemes vetélkedés, az egymást serkentő kezde­ményezések biztosítják az ország tisztességes fejlődé­sét. Európai nép akarunk lenni Európai nép akarunk len­ni minden tekintetben. A magyar társadalom előtt ma sorsdöntő választási le­hetőség áll: képes-e visszail­leszkedni a fő európai folya­matokba és fokozatosan fel­zárkózni a fejlődés élvonalá­hoz, vagy véglegesen lesza­kad, és hosszú időre a peri­fériára szorul. Nem mindegy - képletesen szólva -, hogy az európai ház melyik szobájában lakhatunk majd, nagyon megalázó lenne, ha az előszobában maradnánk, vagy akár a cselédszobába szorulnánk ki. A világ demokratikus erő­inek részeként kívánunk fel­lépni a nemzetközi színtéren, folytatva a nyitás külpoli­tikáját. Az egyenjogúság és a kölcsönös előnyök elve alapján készek vagyunk fej­leszteni kapcsolatainkat és együttműködni kelet-nyuga­ti és észak-déli viszonylat­ban egyaránt, felszámolva külkapcsolatainkban a ko­rábbi egyoldalú orientációt. Síkraszállunk a leszerelésért, a katonai tömbök fel­számolásáért, beleértve a szovjet csapatok Magyaror­szágról történő mielőbbi ki­vonását is. Nemzeti fejlődé­sünk és biztonságunk érde­kében alapvető törekvésünk a jószomszédi viszony, a barátság és együttműködés erősítése a környező népek­kel. Kedves Honfitársaim! Szemhatárunk nem zárul­hat le Záhonynál, Hegyesha­lomnál, Rajkánál, Röszkénél és Biharkeresztesnél azért sem, mert a kettős kötődés elvének következetes érvé­nyesítésében látjuk a nemze­tiségi sorban élő magyarság megmaradásának és fellen­dülésének egyik fő biztosíté­kát. Hosszú időn keresztül túlontúl sok megpróbáltatást okozott számukra a magára­­hagyottság állapota, az árva­ság tudata, és még mindig sok a tennivalónk egymásért. Az új köztársaság a 15-16 milliós magyarság sorsáért visel felelősséget, bármilyen pártok, bármilyen koalíciók kormányozzák is. Az elmúlt hónapok példái mutatják, hogy a korszakos közép- és kelet-európai változások elő­retörése az egyetlen le­hetséges út a nemzeti, nemzetiségi ügyek tisztessé­ges rendezésére is. Talán majd feljegyzi a történelem, hogy a berlini fal leomlása, a Vencel téri rendőrpajzsok leeresztése, a szófiai tüntetők háborítatlansága, de az Er­délyből kiindult tragikus áldozatokkal járó romániai népfelkelés is nem utolsósor­ban azzal kezdődött, hogy Magyarország felszámolta a vasfüggönyt. Nagy nemzet­közi jelentősége és hatása volt annak, hogy hazánk Közép-Kelet-Európában elsőként lépett a reformok útjára és ma is elöl jár a demokrácia építésében. Mélységes szomorúsággal és őszinte felháborodással kell megemlékeznem arról, amit karácsony, a szeretet és a békesség ünnepe előtti és alatti napokban Romániában - főleg az erdélyi városokban és Bukarestben - egy különösen otromba és durva diktatúra, családi rémuralom haláltusája okozott szen­vedésben és tragédiában. Ugyanakkor ismételten a szolidaritás őszinte érzései­vel üdvözöljük, hogy Romá­nia népei kivívták a sza­badságot, s közös erővel megteremtették a lehetőségét olyan demokratikus vi­szonyok létrehozásának, amelyek között az Erdélyben élő magyarok is egyenjogú és egyenrangú polgárokként vállalhatják nemzeti múltjukat, jelenüket és jövőjüket, s ahol komolyan gondolják a nemzetek ön­­rendelkezését, s a benne gyökerező önigazgatást. Azt kívánom, hogy 1990 legyen a magyar-román viszony új, jószomszédi alapokra helye­zésének s az Erdélyben élő magyarság feltámadásának esztendeje. Megérdemlik a határain­kon túl élő magyarok, mert megszenvedték, hogy szaba­don érvényesíthessék embe­ri és nemzetiségi jogaikat, hogy saját józan belátásuk szerint rendelkezzenek ön­nön sorsuk felett. A Magyar Köztársaság mellettük áll! Új évet kezdő, új remények és új megpróbáltatások előtt álló Honfitársaim! Nemzeti célunk a szabad, demokratikus Magyarország megteremtése a XX. század végén. Ha összefogunk és jól dolgozunk, eredményesen ível majd át hazánk útja a következő évezredbe. Igaz tettekre szólítok és hívok minden cselekvő em­bert. Azt kívánom, hogy nemes törekvéseinket, hazánk útját kísérje áldás és békesség, és legyen béke a Földön! /MTI/ Hírek Romániából SÚLYOSAN MEGSEBE­SÜLT NICU CEAUSESCU, közvetlenül azután, hogy a múlt pénteken, őrizetbe vé­tele után bemutatták a román televízióban. Kórházi forrá­sok szerint a diktátor legfia­talabb gyermekét késsel hasba szúrta egy meg nem nevezett személy, akit tette miatt letartóztattak. Nicu Ceausescut sikeresen meg­operálták, és nincs élet­veszélyben. A SECURITATE FŐNÖ­KÉNEK A LETARTÓZTA­TÁSA. Letartóztatták és eltá­volították a fegyveres erők állományából Julian Vlad tábornokot, a román állam­biztonsági szolgálat, a Secu­­ritate parancsnokát - jelen­tették be egy vasárnap este kiadott közleményben Buka­restben. A közlemény szerint letartóztattak három másik magas rangú Securitate-tisz­­tet is. TÖBBPÁRTRENDSZER. Romániában vasárnap hiva­talosan is bevezették a több­pártrendszert. Az Országos Megmentési Front Tanácsa dekrétumot tette közzé, amelynek értelmében Romá­niában szabad a pártok és a politikai szervezetek műkö­dése SZABAD HAZATÉRÉS. Nagy könnyebbséget váltott ki Bukarestben az emigrán­sokra vonatkozó vasárnapi dekrétum, amelynek alapján félelem nélkül térhetnek haza a külföldre távozott személyek. Erre nemcsak azoknak van joguk, akik jelenleg is román állam­polgárok, hanem azoknak is, akiket annak idején meg­fosztottak a román állam­­polgárságuktól. Nyugdíjra tarthatnak igényt, akkora összegre, amelyet külföldre távozásuk idején kaptak. 1990. JANUÁR 2. KEDD Heti kommentátorunk: NAGY ZSUZSA Megszámláltatunk „Augustus római császár parancsot adott ki, hogy minden alattvalóját írják össze" - az ötvenen felülieknek még illik ismerni ezt a mondatot. Hajdanvolt elemi iskolai hittankönyvben kezdődött így a legfontosabb fejezet, a Jézus születéséről szóló, amit az akkori pedagógiai gyakorlatnak megfelelően szóról szóra kellett bemagolnunk. Az idézett rész így folytatódott: „ezért mindenkinek abba a városba kellett mennie, ahonnan családja származott". Hát itt már igen jelentős a különbség, mostanában házhoz jön a számlálóbiztos. Igaz, a népszámlálás célja is megváltozott. Az ókorban elsősorban arra voltak kíváncsiak az uralkodók, hány hadra fogható férfi s hány megadóztatható család lakja a birodal­mat. Ezeket az adatokat manapság már a népességnyilvántartó hivatal és az APEH gyűjti, sőt a mostani népszámlálás előtt az illetékesek nem győzik eleget hangoztatni: jövedelemről egy szó nem sok, annyi sem eshet a kérdezősködés folyamán, mi több, még a tények egybevetését lehetségessé tevő személyi számunk sem szerepel majd a kitöltendő lapokon. A népszámlálás célja az, hogy képet kapjunk róla, hogyan is állunk például szakképzettség és lakás dolgában. A jövő tervezéséhez elengedhetetlenül fontos adatok ezek. Az utóbbit valószínűleg nem is kell magyarázni, hogy miért, az előző viszont annak megállapításához nélkülözhetetlen, hogy milyen aranyfedezettel tarsolyunkban kívánunk belépni - hogy divatos kifejezést használjak - az Európa-házba mi magyarok, akik természeti kincsekkel, korszerű üzemekkel oly gyéren vagyunk ellátva. Lesznek, akiket részletesebben faggat a számlálóbiztos, ők a reprezentatív felmérés alanyai, mintegy kétmillióan. Biztosan? akad majd köztük, aki bosszankodik a hosszas faggatózás miatt, egyet higy­­gyen el: nem a munkahelyi főnökének vagy szom­szédjának rosszakarata írta nevét a listára, hanem a rideg és tárgyilagos számítógép, „akit" az is hide­gen hagy, ha az édesanyját emlegetik. És vannak, nem is kevesen, akik a népszámlálásra fordítandó összeget sokallják a mától még az ed­digieknél is nehezebb anyagi helyzetünkben. A magam részéről erre csak azt mondom: soha nagyobb pocsékolást!­­Volt rá példa éppen 1989-ben is./ Abból, ha hiteles képet kapunk az ország népességéről, profitálhatunk is. Például úgy, hogy a szükségleteknek jobban megfelelően tervezzük és szervezzük az oktatási formákat, elejét véve annak, hogy a tetemes költséggel kiképzett szakemberek százezres nagyságrendben valahol más pályán a szakképzetlenek számát gyarapítsák. Vagy éppen az egészségügynek mindig szűkösen jutó pénzből olyan betegségek gyógyítására készüljenek fel a kórházak, amelyek maholnap átadják helyüket másoknak, talán veszélyesebbeknek. A Szomszédok nosztalgia-pedagógusa, Béla bácsi hajlott kora ellenére is vállalta a számlálóbiztosságot. Magyarázata egyszerű volt: kíváncsi rá, hogyan élnek az emberek Magyarországon 1990 első napjaiban. Hát erre, azt hiszem, mindannyian kíváncsiak vagyunk. ÜGYELET A hétvége és az új év első napja az ügyeletek többségén nyugodt volt. A tűzoltóknak az elmúlt három napon kilenc alkalom­mal kellett kivonulniuk. Szom­baton Debrecenben, az Árpád tér 35. szám alatt egy faszerke­zetű melléképület égett le teljes egészében, gondatlanul végzett húsfüstölés miatt. A Panoráma úton egy Moszkvics égett ki műszaki hiba következtében. Újév hajnalán, negyed egykor, a Hámán Kató út 75/a számú ház hetedik emeletén, egy erkélyen papírdobozok gyulladtak ki csillagszórótól vagy petárdától. A tüzet a lakók hamar eloltot­ták, így az a lakásra nem terjedt át. A rendőrök jelentése szerint a hét végén „nagy keletjük" volt a videoberendezéseknek és -ka­zettáknak, a televízióknak, a húsáruknak és az italoknak. Dombostanyán és Hajdúbago­­son egy-egy vegyesboltot, Deb­recenben két lakást törtek fel mindezekért. Január elsején a hajnali órákban egy „ajándé­kozni vágyó" emelt el kerá­miákat és egy bronz asztali lám­pát a Darabos és Hunyadi utca kereszteződésében lévő galé­riából.

Next