Hajdú-Bihari Napló, 1990. május (47. évfolyam, 101-126. szám)
1990-05-02 / 101. szám
1990. MÁJUS 2. SZERDA Ma: előadás a Kossuth-egyetemen A térség békéjéről „A Duna-medence népei megbékélésének lehetőségei és hite" címmel tart előadást ma, szerdán este hat órától a Kossuth Lajos Tudományegyetem XI-es termében D. Dr. Bütösi János teológiai professzor, az Amerikai Krisztus Egyesült Egyháza Kálvin Egyházkerületének nyugalmazott püspöke. A rendezvény szervezői, az egyetem Balassi-köre szeretettel várják az érdeklődőket. Lépést kell tartani — Közismert, hogy ma a felsőoktatás a legelhanyagoltabb ágazatok közé tartozik. Hogyan küzdenek meg ezzel a debreceni orvosegyetemen? — Az infláció szülte nehézségekkel, az árak emelkedésével, az egyetem költségvetése évek óta nem tud lépést tartani és ez mindennapos gondokat jelent, sajnos, a betegellátásban is. Óriási nehézségekkel kell megküzdeni nap mint nap, többek között az élelmezés területén, ugyanakkor épp most zajlik az egyetemi konyha több mint százmillió forint költségvetésű rekonstrukciója. Félő, hogy lesz egy modern konyhánk, ám lassanként nem lesz benne mit főzni. Problémát jelent a vegyszerek, a kutatási műszerek, a betegellátásban mindennaposan használt eszközök beszerzése. Sajnos, arra kényszerülünk, hogy egyes laboratóriumi vizsgálatok indikálását is meg kell gondolnunk. Rengeteg pénzt felemészt az energia, csupán a töredékét kapjuk meg visszapótlásként. — Mindezek ellenére az utóbbi két évben komoly fejlesztések kezdődtek el a DOTE-n. Melyek ezek és milyen terveik vannak még? — Az egyetemi konyha említett rekonstrukcióján túl elkezdődtek a szívsebészet új épületének a munkálatai. Égetően szükséges a körülmények javítása, hisz valóságos csoda, hogy a mostani elszomorító állapotok közepette hogy lehet operálni, s ráadásul ilyen jó statisztikával dolgozni. Sikerült előbbre lépni a vesetranszplantáció kérdésében, az I. számú sebészeten megkezdődtek az átalakításhoz szükséges munkálatok. Ebben az évben már indulni szeretnénk a műtétekkel. Szintén közismert az a gondunk, hogy az egyetemen működik az ország legrégebbi műveseállomása. Ennek a barakképületnek a kihordási idejét nyolc évre tervezték, de idestova húsz évnél tartunk. Ebben az évben végre elkezdődhet az új műveseállomás építése, s ezt a munkálatot szeretnénk összekötni egy központi mikrobiológiai laboratórium létesítésével is. Többéves rekonstrukció indult az ortopéd- és az idegklinikán. Az ortopédián tavaly új ambulancia és intenzív osztály, az idén pedig új műtő létesül. Az idegklinikán eddig csaknem százmillióba került modernizálás. Hasonló a klinikák többségében lezaj. Beszélgetésünk elején szóltunk a graduális képzés terveiről, alapvető reformjáról. A kép úgy volna teljes, ha egyúttal a posztragiális képzésre is gondolni lehetne, az orvostovábbképzést azonban kivették az egyetemek kezéből. — Valóban így van amely nagy sérelmünk, ezt pillanatnyilag az országos hatáskörű intézmény, az OTE látja el. Épp ezért az autonómia kérdéséhez szorosan hozzátartozik, hogy a posztgraduális képzés is visszakerüljön az orvosegyetemek hatáskörébe. Ennek az oroszlánrészét ma is az egyetemek végzik, gyakorlatilag mi is vizsgáztatunk, a regulát azonban a szervezés feladatát ellátó orvostovábbképző egyetem diktálja. Nemegyszer megtörténik, hogy egy nálunk magasabb szinten dolgozó intézet szakvizsgás jelöltje továbbképzés címén egy jóval alacsonyabb szintű intézménybe kerül. Ez nemcsak időfecsérlés, hanem komoly anyagi megterhelés is a szakvizsgázónak. Számos külföldi orvos kérelme van bent nálunk, akik itt, az egyetemen szeretnének szakvizsgázni, csakhogy a fennálló rendelkezések szerint nincs jogunk arra, hogy a kérésüknek eleget tegyünk. Pedig nem volna mellékes az egyetem nemzetközi reputációja szempontjából sem, nem beszélve arról, hogy éveken át jól használható munkaerőt jelentenének, s emellett a képzéssel járó jelentős anyagi előny sem elhanyagolható. Országos gondokkal küzd az egészségügy és ezek a problémák a betegellátásra is alaposan rányomják a bélyeget. Lassanként a klinika is veszít korábbi rangjából ezen a téren, holott a legmagasabb szintű betegellátás megvalósítására volna hivatott. Miért? — A magyar betegellátás struktúrája alapvetően helytelenül van felépítve. A körzeti orvos nincs abban a helyzetben, hogy mintegy a régi értelemben vett háziorvosként foglalkozzon a betegekkel, sőt, nem is érdekelt abban, hogy minőségileg a tőle telhető legjobb ellátást nyújtsa. A beteg továbbkerül valamilyen szakvizsgálatra, illetve a rendelőintézetbe, ahol megint csak nincs kellő idő és felszereltség a megfelelő ellátásra. Az orvosegyetem számára nem csekély teher, hogy egyben a városi kórház szerepét is ellátja. Emiatt túlzsúfoltak a klinikák, s egyre kevésbé tudnak megfelelni annak, hogy a tiszántúli régióból idekerülő legspeciálisabb, leginkább műszer- és felkészülésigényes eseteket ellássák. Emellett a szociális problémák is katasztrófálisan sújtanak: ugrásszerűen megnőtt az idős, elhagyatott és elhanyagolt emberek száma, akiket, ha egyszer bekerültek a klinikára, hónapokig nem lehet hazaküldeni. Meg kell említeni az egészségügyi dolgozók fizetésének rendkívüli elmaradottságát és azt a leterheltséget, amely ezzel egyáltalán nincs arányban. Alapvető reformra vár tehát az egészségügy, s ezen belül az orvosegyetem. Ide sorolom a sávrendszer eltörlését éppúgy, mint a szabad orvosválasztás bevezetését, és azt is, hogy az egészségügyi dolgozókat elvégzett munkájuk mennyisége és minősége szerint kellene dotálni, így az egyes intézeteket is aszerint, hogy hány beteget és milyen szinten látnak el. Mindez az egészségügyi intézmények között is egy egészséges versenyhelyzetet teremtene. D. Karádi Katalin Sérelmek orvoslása HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Fel kell zárkózni a nyugat-európai egyetemekhez BESZÉLGETÉS A DOTE REKTORÁVAL Két éve alakult meg — a felsőoktatás reformja szellemében — a rektorok országos konferenciája. Elnökévé a közelmúltban Leövey Andrást, a Debreceni Orvostudományi Egyetem rektorát választották. Beszélgetésünk apropóját ez adta, így először a testület munkájáról kérdeztük. Arról, hogy döntéseik miként visznek közelebb az egyetemi reformtörekvések megvalósításához, az áhított autonómia kivívásához. Kétlépcsős képzési rendszerben . A rektorok konferenciájában az ország tizenkilenc egyeteme képviselteti magát. Elsődleges célunk egy olyan közös platform kialakítása, amely elősegítheti, hogy a magyar egyetemek a nyugat- európaiakhoz mielőbb felzárkózzanak. A testület határozatait, döntéseit egyezteti a Művelődési Minisztériummal és a szakági minisztériumokkal. Feltétlenül meg kell említeni, hogy a rektori konferencia életre hívta az országos egyetemi fórumot, amelyet tavaly Budapesten, a közelmúltban pedig Miskolcon rendeztek meg az egyetemek oktatói, hallgatói képviseletével. Kemény, parázs, de gyümölcsöző viták zajlottak az egyetemi reformok és az autonómia sorsáról, ezen belül az oktatók és a hallgatók problémáiról, az egyetemek finanszírozási rendszeréről. Eddig az egyetemeknek nem volt semmiféle nyílt, közös fórumuk. Most örvendetes, hogy ez még tovább szélesedhet. Időközben megalakult az Országos Felsőoktatási Érdekvédelmi Szövetség, így felvetődött, hogy az országos egyetemi fórum következő ülésszakára hívjuk meg a főiskolák érdekelt képviselőit, vezetőit és hallgatóit, s közösen vitassuk meg a felsőoktatás problémáit, elsősorban a reform sorsát, az autonómia és a finanszírozás kérdéseit illetően. — Szeretném, ha erről a három, sürgető megoldásra váró kérdésről a DOTE vonatkozásában beszélne. — Mi úgy döntöttünk tavaly év végén, hogy saját magunknak kidolgozzuk, hogyan képzeljük el egyetemünk autonómiáját a jövőben, s elhatároztuk azt is, hogy ezt a munkát még ebben az évben lezárjuk, majd egyeztetve a többi orvostudományi egyetemmel, az illetékes minisztérium asztalára tesszük, mint az egyetem demokratikusan megvitatott, többszörösen átszűrt véleményét, s egyben követelését. Az 1985-ös, a Művelődési Minisztérium által kiadott felsőoktatási törvényt alapjaiban nem tartjuk helyesnek; egyetemünk már születése pillanatában hivatalosan tiltakozott ellene. Ahhoz, hogy az orvosegyetemek fel tudjanak zárkózni a nyugat-európai oktatáshoz és egyben integrálódni tudjanak, óhatatlanul szükséges az egész egyetemi struktúra átalakítása, beleértve ebbe az egyetemi tanács jelenlegi összetételét is, amely pillanatnyilag kevésbé alkalmas arra, hogy az önállóságban rá háruló funkciónak megfeleljen. Épp így szükséges az intézeti önállóság fokozása, a felvételi rendszer alapvető megváltoztatása. Ezen belül több alternatíva lehetséges; talán a legszimpatikusabb — legalábbis a számomra — a kétlépcsős képzés bevezetése az orvosképzésben. A legtöbb modern egyetem ilyen rendszerben működik (elsősorban az angolszáz és az amerikai intézmények). Lényege az volna, hogy diákok az első három évben az alapozó tárgyakat tanulnák, s amellett, hogy a szelekció és a differenciálódás természetes módon valósulhatna meg, ezután diplomát szerezhetnének, amely a tudományos intézményektől kezdve a gyárakig, laboratóriumokig, illetve az oktatási intézményekig egyaránt hasznosítható képzettség volna. Akik tovább akarnak tanulni, választásuknak megfelelően egy-egy szaktárgyból magasabb képzettséget szerezhetnének (kémia, biológia, fizika stb.), aki pedig az orvosképzés mellett dönt, újabb négy év után kapna diplomát, ezalatt már csak a klinikumokat tanulnák a diákok. A kétlépcsős képzés természetesen az igazi Universitas keretein belül, az egyetemek közreműködésével valósulhat meg, amelyhez Debrecenben az adottságok megvannak. Előnye volna az is,hogy ezáltal el lehetne nyerni a Tempus-program, a világbank támogatását. Itt térnék rá a finanszírozás kérdésére, amit nem lehet az autonómiától külön választani. Amíg az egyetemek — legalábbis részben — nem válhatnak anyagilag függetlenné, a mindenkori államhatalomnak vannak kiszolgáltatva. Egyrészt tehát nagyobb ráfordítás szükséges az állam részéről, hisz az oktatás jelenti azt a húzóerőt, amely a gazdaság kerekeit is lendületbe hozza. Az orvosegyetemen azonban további lehetőség az is, hogy 1991-től feltehetően már csaknem teljes egészében a biztosító társaság finanszírozza a betegellátás költségeit, s minthogy az egyetemek a progresszív ellátás legmagasabb fokozatát képviselik, így várhatóan ez komoly anyagi erőforrást jelent a számukra. Természetesen szabadabb kezet kell adni a vállalkozóknak és a különböző cégeknek, de jóval előnyösebb adórendszer mellett, hogy az egyetemeket valamilyen grantrendszer keretében támogassák. A finanszírozás nagy kérdés, így a legjobb megoldás az volna, ha az egyetemek költségvetését közvetlenül a parlament hagyná jóvá e lőtt, de maradt még néhány szárnyának a felújítása. Még sürgető tennivaló, így a szív- ebben az évben felújítjuk a és tüdő, illetve a III-as belkórtan-mikrobiológia tantérklinika, a szülészet régi mét is. • •Önzetlenül segítik embertársaikat Lions-klub Debrecenben Lions-klub alakult Debrecenben április 28-án este a Debreceni Akadémiai Bizottság székházában. A jótékony céllal és segítő szándékkal működő „oroszlán" klubok — melyeknek központja Amerikában van — lassan az egész világot behálózzák. A világszervezet közel 1 600 000 tagot számlál. Magyarországon 1988 óta öt klub alakult, az ország keleti régiójában a debreceni az első. Az ötlet, hogy a hajdúsági megyeszékhely is csatlakozzon a világszervezethez, Timo Toimela úrnak, a Lions-klubok közép-finnországi kormányzójának köszönhető. Mint ismeretes, Debrecen testvérvárosa, Jyväskylä, ahol az „oroszlánok" már negyven esztendeje szolgálják bajban lévő, nehézségekkel küzdő embertársaikat. Timo Toimela úr tavaly egy debreceni látogatás során fogalmazta meg javaslatát, melyből mára valóság lett. A huszonnégy tagból álló debreceni Lions-klub most arra vállalkozott, hogy bekapcsolódik a hatalmas világszervezet működésébe, amely szervezetnek kimeríthetetlen energiája az emberi jóság. A Lions-mozgalom hívei felismerték az emberiség lelki hiánybetegségeit és önzetlenül igyekeznek szolgálni másokat. A klubok politikamentesek, nem törődnek a vallási hovatartozással, a szolgáló szervezet eszméjét tűzték zászlajukra. Magyarországon sajnos sokaknak nem adatnak meg a méltó emberi lét feltételei. Melléjük kívánnak állni az „oroszlánok", hisz jól tudják, segítség nélkül nem képesek változtatni sorsukon a remény nélkül tengődök. A debreceni Lions-klub alakuló ülésén a finn és budapesti tagtársak is részt vettek, akik tapasztaltabb testvérként a jövőben is segítik majd az új klubot, melynek elnöke Keresztesné Várhelyi Ilona lett. A debreceni oroszlánok első jótékony cselekedete a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet, az állami gondozott gyerekek patronálása lesz. Ruhát gyűjtenek számukra, jótéony célú hangversenyeket, sportversenyeket szerveznek, hogy azok bevételét is a gyermekekre fordíthassák. F. V.