Hajdú-Bihari Napló, 1990. május (47. évfolyam, 101-126. szám)

1990-05-02 / 101. szám

1990. MÁJUS 2. SZERDA Ma: előadás a Kossuth-egyetemen A térség békéjéről „A Duna-medence népei megbékélésének lehetőségei és hite" címmel tart előadást ma, szerdán este hat órától a Kossuth­ Lajos Tudományegyetem XI-es termében D. Dr. Bütösi János teológiai professzor, az Amerikai Krisztus Egyesült Egyháza Kálvin Egyházkerületének nyugalmazott püspöke. A rendezvény szervezői, az egyetem Balassi-köre szeretettel várják az érdeklődőket. Lépést kell tartani — Közismert, hogy ma a felsőoktatás a legelhanya­goltabb ágazatok közé tar­tozik. Hogyan küzdenek meg ezzel a debreceni or­vosegyetemen? — Az infláció szülte ne­hézségekkel, az árak emel­kedésével, az egyetem költ­ségvetése évek óta nem tud lépést tartani és ez minden­napos gondokat jelent, saj­nos, a betegellátásban is. Óriási nehézségekkel kell megküzdeni nap mint nap, többek között az élelmezés területén, ugyanakkor épp most zajlik az egyetemi konyha több mint százmil­lió forint költségvetésű re­konstrukciója. Félő, hogy lesz egy modern konyhánk, ám lassanként nem lesz benne mit főzni. Problémát jelent a vegyszerek, a kuta­tási műszerek, a betegellá­tásban mindennaposan használt eszközök beszerzé­se. Sajnos, arra kényszerü­lünk, hogy egyes laborató­riumi vizsgálatok indikálá­­sát is meg kell gondolnunk. Rengeteg pénzt felemészt az energia, csupán a töredékét kapjuk meg visszapótlás­ként. — Mindezek ellenére az utóbbi két évben komoly fejlesztések kezdődtek el a DOTE-n. Melyek ezek és milyen terveik vannak még? — Az egyetemi konyha említett rekonstrukcióján túl elkezdődtek a szívsebészet új épületének a munkálatai. Égetően szükséges a körül­mények javítása, hisz való­ságos csoda, hogy a mosta­ni elszomorító állapotok közepette hogy lehet ope­rálni, s ráadásul ilyen jó statisztikával dolgozni. Si­került előbbre lépni a vese­transzplantáció kérdésében, az I. számú sebészeten megkezdődtek az átalakí­táshoz szükséges munkála­tok. Ebben az évben már indulni szeretnénk a műté­tekkel. Szintén közismert az a gondunk, hogy az egyete­men működik az ország legrégebbi műveseállomása. Ennek a barakképületnek a kihordási idejét nyolc évre tervezték, de idestova húsz évnél tartunk. Ebben az évben végre elkezdődhet az új műveseállomás építése, s ezt a munkálatot szeretnénk összekötni egy központi mikrobiológiai laboratórium létesítésével is. Többéves rekonstrukció indult az or­topéd- és az idegklinikán. Az ortopédián tavaly új ambu­lancia és intenzív osztály, az idén pedig új műtő létesül. Az idegklinikán eddig csak­nem százmillióba került modernizálás. Hasonló a klinikák többségében lezaj­. Beszélgetésünk elején szóltunk a graduális képzés terveiről, alapvető reformjá­ról. A kép úgy volna teljes, ha egyúttal a posztragiális képzésre is gondolni lehet­ne, az orvostovábbképzést azonban kivették az egyete­mek kezéből. — Valóban így van amely nagy sérelmünk, ezt pilla­natnyilag az országos ha­táskörű intézmény, az OTE látja el. Épp ezért az auto­nómia kérdéséhez szorosan hozzátartozik, hogy a posztgraduális képzés is visszakerüljön az orvos­­egyetemek hatáskörébe. En­nek az oroszlánrészét ma is az egyetemek végzik, gya­korlatilag mi is vizsgázta­tunk, a regulát azonban a szervezés feladatát ellátó orvostovábbképző egyetem diktálja. Nemegyszer meg­történik, hogy egy nálunk magasabb szinten dolgozó intézet szakvizsgás jelöltje továbbképzés címén egy jóval alacsonyabb szintű intézménybe kerül. Ez nem­csak időfecsérlés, hanem komoly anyagi megterhelés is a szakvizsgázónak. Szá­mos külföldi orvos kérelme van bent nálunk, akik itt, az egyetemen szeretnének szakvizsgázni, csakhogy a fennálló rendelkezések sze­rint nincs jogunk arra, hogy a kérésüknek eleget tegyünk. Pedig nem volna mellékes az egyetem nemzetközi repu­tációja szempontjából sem, nem beszélve arról, hogy éveken át jól használható munkaerőt jelentenének, s emellett a képzéssel járó jelentős anyagi előny sem elhanyagolható.­­ Országos gondokkal küzd az egészségügy és ezek a problémák a betegellátás­ra is alaposan rányomják a bélyeget. Lassanként a kli­nika is veszít korábbi rang­jából ezen a téren, holott a legmagasabb szintű betegel­látás megvalósítására volna hivatott. Miért? — A magyar betegellátás struktúrája alapvetően hely­telenül van felépítve. A körzeti orvos nincs abban a helyzetben, hogy mintegy a régi értelemben vett házior­vosként foglalkozzon a be­tegekkel, sőt, nem is érdekelt abban, hogy minőségileg a tőle telhető legjobb ellátást nyújtsa. A beteg továbbke­rül valamilyen szakvizsgá­latra, illetve a rendelőinté­zetbe, ahol megint csak nincs kellő idő és felszereltség a megfelelő ellátásra. Az or­vosegyetem számára nem csekély teher, hogy egyben a városi kórház szerepét is ellátja. Emiatt túlzsúfoltak a klinikák, s egyre kevésbé tudnak megfelelni annak, hogy a tiszántúli régióból idekerülő legspeciálisabb, leginkább műszer- és felké­szülésigényes eseteket el­lássák. Emellett a szociális problémák is katasztrófáli­­san sújtanak: ugrásszerűen megnőtt az idős, elhagyatott és elhanyagolt emberek szá­ma, akiket, ha egyszer be­kerültek a klinikára, hóna­pokig nem lehet hazakülde­­ni. Meg kell említeni az egészségügyi dolgozók fize­tésének rendkívüli elmara­dottságát és azt a leterhelt­séget, amely ezzel egyáltalán nincs arányban. Alapvető reformra vár tehát az egészségügy, s ezen belül az orvosegyetem. Ide sorolom a sávrendszer eltörlését ép­púgy, mint a szabad orvos­­választás bevezetését, és azt is, hogy az egészségügyi dolgozókat elvégzett mun­kájuk mennyisége és­ minő­sége szerint kellene dotálni, így az egyes intézeteket is aszerint, hogy hány beteget és milyen szinten látnak el. Mindez az egészségügyi intézmények között is egy egészséges versenyhelyzetet teremtene. D. Karádi Katalin Sérelmek orvoslása HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 Fel kell zárkózni a nyugat-európai egyetemekhez BESZÉLGETÉS A DOTE REKTORÁVAL Két éve alakult meg — a felsőoktatás reformja szellemében — a rektorok országos konferenciája. Elnökévé a közelmúltban Leövey Andrást, a Deb­receni Orvostudományi Egyetem rektorát választot­ták. Beszélgetésünk apropóját ez adta, így először a testület munkájáról kérdeztük. Arról, hogy dönté­seik miként visznek közelebb az egyetemi reform­­törekvések megvalósításához, az áhított autonómia kivívásához. Kétlépcsős képzési rendszerben . A rektorok konferen­ciájában az ország tizenki­lenc egyeteme képviselteti magát. Elsődleges célunk egy olyan közös platform kialakítása, amely elősegít­heti, hogy a magyar egyete­mek a nyugat- európaiakhoz mielőbb felzárkózzanak. A testület határozatait, dönté­seit egyezteti a Művelődési Minisztériummal és a szak­ági minisztériumokkal. Fel­tétlenül meg kell említeni, hogy a rektori konferencia életre hívta az országos egyetemi fórumot, amelyet tavaly Budapesten, a közel­múltban pedig Miskolcon rendeztek meg az egyetemek oktatói, hallgatói képvisele­tével. Kemény, parázs, de gyümölcsöző viták zajlottak az egyetemi reformok és az autonómia sorsáról, ezen belül az oktatók és a hall­gatók problémáiról, az egyetemek finanszírozási rendszeréről. Eddig az egyetemeknek nem volt semmiféle nyílt, közös fóru­muk. Most örvendetes, hogy ez még tovább szélesedhet. Időközben megalakult az Országos Felsőoktatási Ér­dekvédelmi Szövetség, így felvetődött, hogy az orszá­gos egyetemi fórum követ­kező ülésszakára hívjuk meg a főiskolák érdekelt képvi­selőit, vezetőit és hallgatóit, s közösen vitassuk meg a felsőoktatás problémáit, el­sősorban a reform sorsát, az autonómia és a finanszírozás kérdéseit illetően. — Szeretném, ha erről a három, sürgető megoldásra váró kérdésről a DOTE vonatkozásában beszélne. — Mi úgy döntöttünk tavaly év végén, hogy saját magunknak kidolgozzuk, hogyan képzeljük el egyete­münk autonómiáját a jövő­ben, s elhatároztuk azt is, hogy ezt a munkát még ebben az évben lezárjuk, majd egyeztetve a többi orvostudományi egyetem­mel, az illetékes miniszté­rium asztalára tesszük, mint az egyetem demokratikusan megvitatott, többszörösen átszűrt véleményét, s egyben követelését. Az 1985-ös, a Művelődési Minisztérium által kiadott felsőoktatási törvényt alapjaiban nem tartjuk helyesnek; egyete­münk már születése pilla­natában hivatalosan tiltako­zott ellene. Ahhoz, hogy az orvosegyetemek fel tudjanak zárkózni a nyugat-európai oktatáshoz és egyben integ­rálódni tudjanak, óhatatla­nul szükséges az egész egyetemi struktúra átalakí­tása, beleértve ebbe az egyetemi tanács jelenlegi összetételét is, amely pilla­natnyilag kevésbé alkalmas arra, hogy az önállóságban rá háruló funkciónak meg­feleljen. Épp így szükséges az intézeti önállóság foko­zása, a felvételi rendszer alapvető megváltoztatása. Ezen belül több alternatíva lehetséges; talán a legszim­patikusabb — legalábbis a számomra — a kétlépcsős képzés bevezetése az orvos­képzésben. A legtöbb mo­dern egyetem ilyen rend­szerben működik (elsősor­ban az angolszáz és az amerikai intézmények). Lényege az volna, hogy diákok az első három évben az alapozó tárgyakat tanul­nák, s amellett, hogy a sze­lekció és a differenciálódás természetes módon valósul­hatna meg, ezután diplomát szerezhetnének, amely a tudományos intézményektől kezdve a gyárakig, labora­tóriumokig, illetve az okta­tási intézményekig egyaránt hasznosítható képzettség volna. Akik tovább akarnak tanulni, választásuknak megfelelően egy-egy szak­tárgyból magasabb képzett­séget szerezhetnének (ké­mia, biológia, fizika stb.), aki pedig az orvosképzés mellett dönt, újabb négy év után kapna diplomát, ezalatt már csak a klinikumokat tanul­nák a diákok. A kétlépcsős képzés természetesen az igazi Universitas keretein belül, az egyetemek közre­működésével valósulhat meg, amelyhez Debrecenben az adottságok megvannak. Előnye volna az is,hogy ezáltal el lehetne nyerni a Tempus-program, a világ­bank támogatását. Itt térnék rá a finanszíro­zás kérdésére, amit nem lehet az autonómiától külön választani. Amíg az egyete­mek — legalábbis részben — nem válhatnak anyagilag függetlenné, a mindenkori államhatalomnak vannak kiszolgáltatva. Egyrészt te­hát nagyobb ráfordítás szükséges az állam részéről, hisz az oktatás jelenti azt a húzóerőt, amely a gazdaság kerekeit is lendületbe hozza. Az orvosegyetemen azonban további lehetőség az is, hogy 1991-től feltehetően már csaknem teljes egészében a biztosító társaság finanszí­rozza a betegellátás költsé­geit, s minthogy az egyete­mek a progresszív ellátás legmagasabb fokozatát kép­viselik, így várhatóan ez komoly anyagi erőforrást jelent a számukra. Termé­szetesen szabadabb kezet kell adni a vállalkozóknak és a különböző cégeknek, de jóval előnyösebb adórend­szer mellett, hogy az egye­temeket valamilyen grant­­rendszer keretében támo­gassák. A finanszírozás nagy kér­dés, így a legjobb megoldás az volna, ha az egyetemek költségvetését közvetlenül a parlament hagyná jóvá e lőtt, de maradt még néhány szárnyának a felújítása. Még sürgető tennivaló, így a szív- ebben az évben felújítjuk a és tüdő, illetve a III-as bel­­kórtan-mikrobiológia tantér­­klinika, a szülészet régi mét is. • •Önzetlenül segítik embertársaikat Lions-klub Debrecenben Lions-klub alakult Debre­cenben április 28-án este a Debreceni Akadémiai Bi­zottság székházában. A jó­tékony céllal és segítő szán­dékkal működő „oroszlán" klubok — melyeknek köz­pontja Amerikában van — lassan az egész világot be­hálózzák. A világszervezet közel 1 600 000 tagot szám­lál. Magyarországon 1988 óta öt klub alakult, az ország keleti régiójában a debrece­ni az első. Az ötlet, hogy a hajdúsági megyeszékhely is csatlakoz­zon a világszervezethez, Timo Toimela úrnak, a Li­ons-klubok közép-finnor­szági kormányzójának kö­szönhető. Mint ismeretes, Debrecen testvérvárosa, Jyväskylä, ahol az „orosz­lánok" már negyven eszten­deje szolgálják bajban lévő, nehézségekkel küzdő em­bertársaikat. Timo Toimela úr tavaly egy debreceni lá­togatás során fogalmazta meg javaslatát, melyből mára valóság lett. A huszonnégy tagból álló debreceni Lions-klub most arra vállalkozott, hogy be­kapcsolódik a hatalmas vi­lágszervezet működésébe, amely szervezetnek kimerít­hetetlen energiája az emberi jóság. A Lions-mozgalom hívei felismerték az emberiség lelki hiánybetegségeit és önzetlenül igyekeznek szol­gálni másokat. A klubok politikamentesek, nem tö­rődnek a vallási hovatarto­zással, a szolgáló szervezet eszméjét tűzték zászlajukra. Magyarországon sajnos sokaknak nem adatnak meg a méltó emberi lét feltételei. Melléjük kívánnak állni az „oroszlánok", hisz jól tudják, segítség nélkül nem képesek változtatni sorsukon a re­mény nélkül tengődök. A debreceni Lions-klub alakuló ülésén a finn és budapesti tagtársak is részt vettek, akik tapasztaltabb testvérként a jövőben is segítik majd az új klubot, melynek elnöke Keresztesné Várhelyi Ilona lett. A deb­receni oroszlánok első jóté­kony cselekedete a Gyer­mek- és Ifjúságvédő Intézet, az állami gondozott gyere­kek patronálása lesz. Ruhát g­yűjtenek számukra, jóté­­ony célú hangversenyeket, sportversenyeket szervez­nek, hogy azok bevételét is a gyermekekre fordíthassák. F. V.

Next