Hajdú-Bihari Napló, 1992. február (49. évfolyam, 27-51. szám)

1992-02-15 / 39. szám

8 HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ Az ’56-os kutatócsoport Debrecen (HBN) Tavaly nyáron alakult meg Debrecenben az 1956-os forradalom megyei kutatócsoportja, amely a TIB keretében tevékenykedik. Az elmúlt év októberében a forradalom 35. évfordulója alkalmából regionális tudományos tanácskozást szervezett Debrecenben A vidék forradalma címmel. Ez volt hazánkban az első olyan történészkonferencia, amely egy régió -Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Borsod-Abaúj-Zemplén - '56-os forradalmi eseményeivel foglalkozott. A kutatócsoport gondozásában előreláthatólag márciusban megjelenik A vidék forradalma című füzet. Az MTA 1956-os kutatócsoportja február 19-én Budapesten rendezi meg Filep Tibor A debreceni forradalom, 1966. október című könyvének, valamint a legújabb levéltári évkönyvben megjelent Politikai restauráció és megtorlás Hajdú- Biharban, 1956-57 című tanulmányának szakmai vitáját. A kutatócsoport célul tűzte ki történelmi dokumentumok gyűjtését. A csoport műhelyében megkezdődtek egy nagyobb szabású dokumentumkötet kutató- és előkészítő munkái. Az elképzelések szerint a fellelhető és legfontosabb megyei vonatkozású '56-os dokumentumokat publikálják majd. A kutatócsoport két tagja az 1955-56 utáni megtorlás bírósági iratait tanulmányozza, és Valuch Tibor állítja össze a politikai perekben elítéltek listáját. Táncpedagógusoknak Újabb kulturális szakmai érdek-képviseleti tömörülésről érkezett hír: az elmúlt év végén a fővárosban megalakult a Táncpedagógusok Országos Szövetsége. A szervezet magában foglalja a balett, a modern tánc, a társastánc területein dolgozó szakembereket. A szövetség célja a szakmai összefogás megteremtése, továbbképzések, bemutatók, előadások, versenyek szervezése és tagjainak érdekképviselete és érdekvédelme. Első feladatuknak egy adatbank létrehozását tekintik. A szövetség munkájában részt venni kívánók az alábbi címen jelentkezhetnek: Táncpedagógusok Országos Szövetsége, Budapest, Gorkij fasor 38. 1068. MINDENFÉLE • DIÁKKONFERENCIA. A Magyarországon tanuló, illetve a közelmúltban áttelepült erdélyi, kárpátaljai, felvidéki és délvidéki fiatalok részére országos kisebbségi diákkonferenciát rendeznek március 21-én és 22-én Tahitótfaluban. A jelentkezéseket március 10-ig rövid életrajz kíséretében kérik az Erdélyi gyülekezet címére (1146 Budapest, Thököly u. 44.). • DOTE. Az egészségügyi vállalkozások jelenéről és jövőjéről esik szó a DOTE vezetősége által szervezett ankéton február 21-én 18 órától az egyetem elméleti tömbjében. Vitaindítót Csermely Gyula szülész-nőgyógyász, a VOSZ egészségügyi tagozatának vezetője tart. Éneklő ifjúság Debrecen (HBN) - Az Éneklő ifjúság területi döntői március 7-én 9 órától a debreceni általános és a hajdúböszörményi, 10-től a balmazújvárosi és a püspökladányi, 14-től a nyíracsádi, március 21-én 9-től ugyancsak a debreceni általános, március 28-án 9-től a berettyóújfalui és a létavértesi, 10-től pedig a hajdúszoboszlói művelődési központban lesznek. Jelentkezni a területi döntőket rendező művelődési központokban, a Kölcsey művelődési központban vagy a Kossuth gyakorló általános iskolában Pallaginé Farkas Etelkánál lehet. KULTÚRA 1992. FEBRUÁR 15., SZOMBAT Egy zeneszerző, aki eklektikusan szereti Csokonai Színház: már elkezdték Kocsák Tibor újabb musicaljének próbáit Erdei Sándor Debrecen (HBN) - Kocsák Tibor immár a második musicalt írja a város színházának, színházbarát közönségének. Miként a Légy jó mindhalálig című produkciót, úgy a Kid, a kölyök címűt is Pinczés István főrendező, megbízott igazgató kérésére komponálja. A két mű muzsikája alaposan elüt egymástól, míg az előbbi érzelmes „szívmusical", romantikus poprock, az utóbbi countryzene lesz, benne jó adag ízelítővel a gazdag észak-amerikai zenéből. De beszéljen erről a legilletékesebb, a komponista. - Ön a Madách Színházban dolgozik, s nyilvánvalóan szerteágazó az az alkotói munka, amit ott végeznie kell. Mégis, ha kimondom a nevét, a musical műfaja jut az eszembe. - Sokfajta zenei tevékenységet folytatok, nem csak könnyűzenész vagyok. A főiskolán, zenés mesterséget tanítva ismerkedtem meg a nagyvilágban akkor már játszott musicalekkel. Kezdettől „mindenevő" zeneszerző vagyok, sok alkalmazott, más szóval színházi zenét szereztem darabokhoz. Színészek kértek tőlem sanzonokat, énekesek rockdalokat... - Nem akart sohasem könnyűzenei együttes tagja lenni? - Egyszer délben megalakítottunk egy bandát, de estére fel is oszlattuk. Hamar rájöttünk, hogy az ilyenfajta zenélés nem nekünk való. Az idegenkedéstől a rajongásig - Maradt tehát a komponálás, a musicalek. - Akkor vette kezdetét a világhírű musicalek magyarországi térhódítása. Jól jött, hogy a főiskolán sok musicallel találkoztam, ezek tananyagok voltak, nem egyet közülük azóta se tűztek műsorra Magyarországon. A főiskolán a Hairből, Jézus Krisztus szupersztárból, más közkedvelt Webber-darabokból keresztmetszeteket csináltunk. Megismerkedtünk a rockszínházasokkal, Miklós Tiborral, aki gyakori szerzőtársam. Felkérték barátomat, Kemény Gábort és engem, hogy írjunk zenés művet egy híres regényből, akkor jött létre A krónikás. Ez volt a debütálásom a műfajban. Szép siker volt, s voltaképpen elkezdődött nálunk is a műfaj kampányszerű népszerűsödése. - Sokan megütköznek már az ötleten is, hogyan lehetett a Móriczregényből musicalt írni. - Bennünk is ott munkált a félsz, elsősorban a jól ismert móriczi mélységek miatt. Én tudtam, milyen zenét képzelek el, de abban nem voltam biztos, hogy a regény anyaga és a muzsika illik majd egymáshoz. Sokan valóban idegenkednek az ötlettől, viszont ha megnézik az előadást, meggyőződnek a vállalkozás jogosságáról. - Vannak zeneszerzők, akik nagy mennyiségben, szakmányban tudnak komponálni. A Kocsák-műhelyben hogyan születik a zene? - Ha abszolút zenét írok, tehát nem kísérő-, alkalmazott zenét, hanem vonósnégyest vagy szintetizátormuzsikát, ezeket könynyen megcsinálom. Mindig van egypár ötletem, leülök a zongorához, és följátszom kazettára. Musicalt írni mindig nehezebb, hisz' bele kell helyezkednem abba a világba, amelyhez zenét kell szereznem. A tömegkommunikáció léptennyomon a budapesti premierről beszélt. Szinte sohasem szólt a debreceni ősbemutatóról. „ Holott mi sohasem titkoltuk a mű genezisének debreceni vonatkozásait. Debreceni felkérésre, Debrecennek írtuk. Mindig el is mondtuk, de a riportokból rendre kimaradt. Szokta-e olvasni a darabjairól szóló kritikákat? A Magyar Hírlap kritikusa például nagyon leszólta a megzenésített Légy jó...-t - Hangsúlyoznom kell, hogy amit csináltunk, musical. Nem a regényből készült opera. Nekem nem kötelességem eldönteni, hogy a produkció jó-e vagy rossz, mindenesetre nagyon hittünk benne. Kétségtelen viszont, hogy sikeres produkcióról van szó, nagy tömegek érdeklődnek iránta. Szereti a közönség, talán még fölötte is az értékeinek. Általában tehát rajongó arcokkal találkozom, a kollégák is többnyire lelkendezve szólnak a munkánkról. A megnyilvánulók egyötöde szól róla elutasítóan, de hát én ezt nagyon természetesnek tartom. Egyébként a Légy jó... muzsikája tükrözi leginkább a zenei gondolkodásomat, ízlésemet, világomat. Westernmusical készül - Milyen különbségeket lát a debreceni és a budapesti előadás között? ! - Úgy vélem, mind a két előadás mellett és ellen lehet érvelni. Ahány előadás, annyiféle. Legközelebb Győrben fogjuk bemutatni, most keresünk gyerekeket, s már előre látom, az is egy másféle színpadra állítás lesz. Én a debrecenit nagyon hitelesnek tartom, már csak azért is, mert a darab, a történet a városé, a játszó gyerekek itt élő, igazi gyerekek. Az egyik főszereplő majd' csak olyan körülmények között él, mint anno - Nyilas Misi. A Csokonai Színház előadásában az éneklés és a tánc egy kicsit háttérbe szorul, ezt a budapestiek jobban csinálják. - Beszéljünk az új darabról, a Kid, a kölyökről. - A zenés mű alapjául szolgáló színművet Robert Coover írta, fordítója a debreceni Abádi Nagy Zoltán. Ez westernmusical, a zene tulajdonképpen már készen is van. Amerikai népzenére, gospellekre, s főleg a countryhagyományból vett dallamokra épülő muzsikát kellett szereznem. A nagyobb kompozíciókban az a jó, hogy a stílusokat keverni, helyesebben: elegyíteni lehet. A rockoperában például a rock csak egy elem, a legváltozatosabb kifejezésmódokra nyílik lehetőség. Én különösen szeretem a sokszínűséget, s arra törekszem, hogy a sokféleség végül mégis egységes művé öszszegződjön. „A két musical sok mindenben különbözik egymástól” Fotó: Horváth Katalin Közeledés a mozifilmhez, közeledés a nézőhöz Dombrovszky Ádám Budapest (ISB) - Hat napon át három budapesti mozi adott otthont a huszonharmadik magyar filmszemlének, melyen két esztendő magyar filmtermésével találkozhattak az érdeklődők. Huszonhárom játékfilm és húsz dokumentumfilm ősbemutatójára is sor került, de akadtak a filmek között olyanok is, amelyeket a hazai nézők már a televízióban is láthattak (Koltay Gábor: Julianus, Jancsó Miklós: Isten hátrafelé megy, Makk Károly: Magyar rekviem, Mészáros Márta: Napló apámnak, anyámnak). Sára hozott legtöbbet Közelebb került-e a magyar film a mozinéző nagyközönséghez? Megmaradt-e kísérletező kedve? Két alapkérdés, melyek talán nem is annyira erősítik egymást. A magyar mozinéző már hozzászokhatott, hogy az évek során a kevésbé érdekes, kevésbé látványos filmeket „kísérleti alkotásnak" minősítették, s az átlag mozinéző még csak a mozi tájékát is kerülte, ha ilyen filmről hallott. A „kísérleti kategóriából" mindenekelőtt a Három bagatell című játékfilmszkeccset emeljük ki, mely két főiskolai vizsgafilm és egy Balázs Béla Stúdióban készült film szerkesztésével készült. Különösen izgalmas a hetvenes években(!) rendezett mestermű, az azóta tragikus körülmények közt elhunyt Bódy Gábor filmje, a „Hogyan verekedett meg Jappe és De Escobar után a világ" című Thomas Mann-adaptáció. Bódy fantasztikus formanyelvmegújító képességével, saját eszközeivel hallatlanul pontosan tükrözi vissza képi síkon a novella tartalmi-filozófiai mondandóját. Az Amerikai anzix archaizáló atmoszféráját idéző adaptáció igazi kísérleti film, s minőségét tekintve közel kerül a színvonalához a szkeccs másik két darabja. A csend, a hallgatás atmoszféráját adta vissza Can Togay A nyaraló című játékfilmje. Egy gyilkossági ügy kapcsán a lényegtelen történések, a hangulatok hatalmasodnak el a mozivásznon, s talán nem véletlen, hogy ez az a mű, melynek végén alig jut egy csekélyke, a szemle során megszokott és illendő a filmvégi tapsokból. Hát igen, a Tavaly Marienbadban című zseniális Rasnais-mű után merész vállalkozás egy ilyen hallgatag filmet rendezni! A szemle legtöbb alkotása Sára Sándor nevéhez fűződik. A Krónika, a Pergőtűz, a Csonka- Bereg című filmek rendezője hű maradt régi témájához: a második világháború magyar áldozatainak emlékéhez. Most bemutatott darabjai közül a Könyörtelen idők az, amelyik az „átlag mozinéző" számára a leginkább izgalmasnak ígérkezik. Lehet-e lapítanunk sorsfordító történelmi időben teszi fel a kérdést. Öt kiskatona megpróbálja ezt tenni a második világháború végén. Sorsuk csak tragédiába torkollhat. Már e Sára-film is elvezetett a „közönség-film" kategóriájához. A filmszemlén bemutatott alkotásokon egyértelműen felfedezhető a törekvés: közeledni a „mozifilmhez", közeledni a nézőhöz. S egyben közeledni Európához. Vagy épen Hollywoodhoz. Bár ez utóbira egyetlen igazi példa mutatkozott: a „hollywoodi iskolán" nevelkedett Zsigmond Vilmos igazi sztárokat (Liv Ullmann és Michael York) felvonultató, egyébként kicsit mesterkélt Tékozló apája. Nem magyarul A hangalámondás sem használt az előbb említett bemutatónak, miként a Hotel West esetében sem. „Európaiságunkat" illusztrálja, hogy már nem is magyarul beszél filmjeink jó része, bár lehet, hogy a mozikban való vetítésig még elkészül a magyar film magyar szinkronja. Vagy legalább a szövegaláírás, mint ahogy Szabó István Találkozás Vénusszal című alkotása esetében történt. A Hotel Westtel, a Tékozló apával, s mindhárom Sára-filmmel elérkeztünk egy lényeges ponthoz: a múlt feltárásához. A mai magyar film - kicsit az irodalmat, színházat is pótolva - jelentős szerepet vállalt fel múltunk feltérképezésében. 1956-ról, s az azt követő eseményekről számos film született. Mészáros Márta Naplója, Schiffer Pál Ledöntött útjelzőkje, Makk Károly Magyar rekviemje, Ember Judit Újmagyar siralomja, Erdélyi János és Zsigmond Jenő Az eltűnt idő nyomában című filmje, s még közel sem teljes a lista. S a Hotel West már átvezet ajelenbe: egy romániai magyar fiatalember miként szenved, s miként keveredik bele újabb disznóságokba pusztán „szekus" múltja miatt. Igen, a múlt meghatározza jelenünket, s a mai valóság nemcsak dokumentarista műveket (például Almási Tamás két Ózdfilmje), hanem a játékfilmeket is áthatja. Fekete Ibolya Az apokalipszis gyermekei című filmje azt veszi sorra, mi történik a kelet-európai fiatalokkal egy világrend összeomlása után. És ismét elénk tárul a szomorú magyar pedagógussors. Szabó István legújabb művében, Az édes Emma, drága Böbe címűben hosszú idő után először vesz elő magyar témát. Ugyancsak tragikus a vége Dám György A túlélés ára című filmjének, mely azt mutatja be plasztikusan, miként esik szét a család azáltal, hogy tagjainak nincs idejük egymásra figyelni. Hat napon át három budapesti moziban reggeltől estig vetítették a legújabb magyar filmtermés darabjait. Közvetlenül a tömény filmnézés után nem könynyű az értékítélet. De ha mégis „díjátadásra" köteleznének, a filmszemle nagydíját Gárdos Péternek adnám. A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire című film rendezőjének Rudolf Péter, Eszenyi Enikő és Törőcsik Mari nagyszerű alakításával talán végre sikerült egy egyszerre értékes és közönségeimet alkotni.