Hajdú-Bihari Napló, 1993. július (50. évfolyam, 151-176. szám)

1993-07-01 / 151. szám

8 PORTRÉ „Az utca embere” Debrecen (HBN - Poór Zoltán)­­ „Min­denki a maga sze­rencséjének ková­csa" - tartja a köz­mondás, ezért min­den lehetséges es­zközt megragad az ember, hogy ez va­lóra váljon. Van, akik lottózik, totózik vagy más sze­rencsejátékot űz, de sokan inkább sorsjegyet vásárolnak. Vadai József sors­jegyárusítót faggattam munká­járól. - Mióta árusít az utcán? - Már több mint három éve. A BHG-ban dolgoztam mint elektro­műszerész, de tudja ön is uram, hogy mi történt a BHG-val, ezért kényte­len voltam lépni. Előbb könyváru­sítással kezdtem, majd amikor a sors­jegyek megjelentek, ez újdonságnak számított és jobban is fizetett. A mai világban nincs sok lehetőség a vál­toztatásra, mint régebben, és ezt sze­retem is csinálni. Lassan már törzs­vevői köröm van, de a sorsjegyek már messze nem úgy fogynak, mint régen. Egyrészt drágább is lett, és más szerencsejátékok is megjelentek. - Kik szoktak vásárolni: nők, férfiak, „gazdagok, szegények"? - Elmondhatom, hogy túlnyomó­­részt a hölgyek vásárolnak a legin­kább, talán azért, hátha ki tudják egé­szíteni a konyhapénzt. A férfiak in­kább - ne lepődjön meg a kijelenté­sen - ajándékba vesznek, mert ha va­laki nyer, még sikerélménye is van. A sorsjegyjátékokat nem a „gazda­goknak" találták ki, ide inkább a kö­zépréteg szokott járni. - Babonásak az emberek a húzásnál? - A legtöbben bal kézzel húznak, de van aki megkér, hogy válogatás nélkül adjam a következő sorsjegyet a sorban. - Ön játszik valamilyen szerencse­­játékot? - Nagyon ritkán játszom, esetleg csak akkor, ha kijön egy új széria, és kipróbálom. Ez egészen más, mint a lottó vagy a totó. Ismerek olyan em­bert, aki már harminc éve lottózik és még kettese sem volt, és van, aki na­ponta tízszer-tizenötször is nyer. - Milyen az emberek reakciója, ha nyernek vagy veszítenek? - Ha nyernek, annak én is örülök, mert lehet, hogy azzal a kicsi nye­reménnyel a napi betevő falatját meg tudja vásárolni. Ha veszítenek, saj­nálattal nyugtázom, de legközelebb hátha nagyobb szerencséjük lesz. Tényleg, uram, ön nem próbálja meg? Születési időpontomnak megfele­lően „nyilas" horoszkópos sorsjegyet vettem. Félsiker - az egyik nyert! _ _ TÁJ­KÉP 1993. július 1. Emberségből jól vizsgázik Remény van arra, hogy gyógykészítményei Kanadába is eljutnak­ ­. Balogh Mária Debrecen (HBN) - Bevallása szerint életét a véletlenek kísérték és formálták. Szele­kovszky Sándor édesanyja papnak szánta fiát, ő viszont sportoló akart lenni. A kompromisszum eredménye: 1963-ban elvégezte a Debre­ceni Orvostudományi Egye­temet. Ezután Aggtelek mel­lett egy kis faluban 50 tele­pülés betegeiért felelt. A megpróbáltatások ideje Deb­recenben már csitulni lát­szott. Hat esztendeig a Bol­dogkertben volt körzeti or­vos. Egyszer két vicc között felfedezett egy hirdetést: or­vosokat kerestek Líbiába. 1978-ban családjával útra kelt s csak öt év múlva tértek haza. Az új gyógyfürdő főorvosi teendőivel 1983-ban bízták meg. Az itt szerzett szakmai újításai egyedülállóak az or­szágban. Nagy hatású gyógy­­készítményeit országhatárun­kon kívül is ismerik. Remény van arra, hogy ezeket Kana­dában megvásárolják és hasz­nosítják. Csöndben végzi gyógyító munkáját. Nevét és eredmé­nyeit jól ismerik a világ szá­mos országában. Ez nem vé­letlen, hiszen annak idején Líbiában a magyar klinikán osztályvezető főorvosnak, majd igazgatóhelyettesnek ne­vezték ki. Az ott töltött öt év alatt 65 országból mintegy 90 ezer beteggel találkozott. Kö­zülük még ma is sokan visz­­szajárnak a főorvoshoz. Mindent az idős emberekért Ma már nem a gyógyfürdő vezetésével foglalatoskodik, két éve a debreceni Egyesített Szociális Intézmények igaz­gatójaként tevékenykedik. Az­óta nagyot fordult a világ a Pallagi úti házban. Ha most érkezne az álruhás „Mátyás király", elégedetten nyugtáz­hatná, hogy a vezetőváltás óta más légkör költözött az ott­honba. Aki Szelekovszky Sán­dor igazgató-főorvost keresi, soha ne a párnás ajtón ko­pogtasson először. Egysze­rűbb az emeleten, az idős, rokkant emberek között meg­találni. Napjának nagyobb ré­szét velük tölti. A megfáradt, sokat szenvedett ráncos ar­cokra ilyenkor béke száll. Irodájában főként­ akkor tartózkodik a főorvos, ha az otthon öregeinek érdekében tárgyal. Most az egyik leg­fontosabb célja: egy modern, sokfunkciós diagnosztikus gép megvásárlása. Ezzel kor­szerű módon, eredményesen és az intézeten belül lehetne vizsgálni az idős embereket. Nagyobb figyelmet fordítva egészségük megóvására. Saj­nos, a reagensek megvásár­lásához szükséges pénz még hiányzik. Titkok és vágyak... A rendelőben - ahol Ma­gyarországon egyedülálló fi­zikoterápiás kezeléseket végzi - éppen egy rokkant asszonyt emel tolókocsijából a vizs­gálóasztalra. Késő délutánig tart a betegek ellátása. Arról faggatom az igaz­gatót, jut-e ideje pihenésre. Mosolyog a kérdésen: - Rit­kán megyek szabadságra. Akkor érzem a legjobban magam, ha dolgozom. Sze­retem tudni, mikor mi tör­ténik az otthonban. Egyéb­ként mindig megtalálom azokat a lehetőségeket, ame­lyektől erőre kapok és feltöl­tődöm. Reggelente úszással kezdem a napot, utána késő estig nincs megállás. Nem vagyok társaságba járó em­ber, de egy sereg olyan dol­got találtam ki, amihez ra­gaszkodom. Mindannyiunk életében van egy sziget, amit kedvünk szerint népesítünk be. Többnyire csak utólag derül ki, hogy jól választot­tunk, esetleg valakit vagy valamit mégis kívülrekesz­­tettünk... - Szabad idejében szívesen foglalkozik kézművességgel, melynek eredménye: három sike­res kiállítás. - Nem a kiállítások fonto­sak, hanem a munka öröme. Mindig a hangulatomtól függ, hogy mit faragok, illetve ke­­rámiázok. A munkáim között főként használati és dísztár­gyak, karkötők, portrék, teljes emberalakok találhatóak. A kertemben magam faragtam a székelykaput és a kerítést. Most egy kopjafán dolgozom. Nemrégiben az egyik idős bácsi kezét formáztam meg gipszből. Nagyon szépen si­került. Az elkészített dara­bokat Fazekas Lajos égeti ki nádudvari műhelyében. A festéshez mostanában hűtlen lettem, de ha kedvet éreznék, éjszaka is képes lennék dol­gozni. - Úgy tudom, szép terveket szövöget, amivel meglepetést akar szerezni az otthon lakóinak. - Ez így igaz. Azt hiszem, túl rövid az élet ahhoz, hogy fontos dolgok előtt behunyjuk a szemünket és őszinte ér­zéseket hagyjunk elfutni... A körülöttem élő idős embereket figyelve naponta fedezem fel a szépségüket, kedvességüket. Mostanában elsősorban őket próbálom megmintázni. Ha újabb kiállításom lesz, az csakis róluk fog szólni. Van egy másik álmom is. A nem látók otthonának parkjába egy oválisan ívelő kapaszkodó­korlátot szeretnék faragni, ami olyan padokban végződne, amiket szintén én készítek, így talán nem lennének teljesen kiszolgáltatva az örök sötét­ségnek - fejezi be gondolatát Szelekovszky Sándor. Szelekovszky Sándor nem csupán orvos, alkotó ember is Fotó: F. Szilágyi Imre A jó szándékok buktatói A visszamondások okait minőségi és mennyiségi kifogásokban lehetett fel­lelni, de mint a témát alaposabban körüljárva utóbb kiderült, a kép en­nél sokkal árnyaltabb. (2. oldal) A Csapókert közelmúltja (2.) Egyébként, ha a Csa­­pókertet egészében nézzük, ugyanazt ta­­­­pasztaljuk, mintha­­­ Debrecen egészére te­kintenénk: minden a központban van. Ezért aztán a közle­kedés is centrálisan szervezett. (3. oldal) Önképzés a közösségekért A hajdú-bihari közös tanulásban - amely viszonylag hosszú ideig, 1990- től 1992-ig tartott - nem csak deb­receniek vettek részt. A kis közösség tagjai Szentpéterszegről, Földesről, Nagyrábéról, Hajdúhadházról, Ko­­nyárról, Rábáról, Biharnagybajomból szerveződtek. Néhányukkal beszél­gettünk. (4. oldal) A jogalkotás nem kedvez a szegényeknek A Szent Anna utca 55. alatt szerényen húzódik meg a Szegényeket Támo­gató Országos Egyesület debreceni szervezete, amely a hasonló nevű alapítványból (SZETA), a városi ön­­kormányzat támogatásából és magá­nadományokból próbál enyhíteni a rászorultak gondjain. A nélkülözők száma egyre csak emelkedik, a segé­lyezési lehetőségek viszont ezzel nem tudnak lépést tartani. (5. oldal) . Betegségről egészséges módon Kocsis Zoltán is fellép az immunhiányos gyermekekért Vitéz Ferenc Debrecen (HBN) - Az im­munhiányos gyermekekért alapítvány az immunhiányos betegségben szenvedő gyer­mekek segítésére jött létre a DOTE Gyermekklinikáján, az immunológiai munkacso­port és a gondozott betegek szüleinek szervezésében. Az immunrendszer, az em­beri szervezet bonyolult és összetett védelmi rendszere, amelynek hiánytalan műkö­dése nélkülözhetetlen az egészséges emberi élethez. Mivel az immunológia a biológia és az orvostudomá­nyok egyik leggyorsabban fej­lődő területe, a legújabb ered­mények gyakorlati alkalma­zása a nyugati országokban a klinikai betegellátás egyik ér­zékeny mutatója. Bódi László egyetemi docens, az alapít­vány kuratóriumának elnöke arról tájékoztatott, hogy ez a tudomány várhatóan a követ­kező évtizedekben is meg­határozó szerepet játszik majd a klinikai gyakorlatban, így ennek a területnek a már meglévő alapokon való folya­matos fejlesztése hazánkban is elengedhetetlenül fontos. A debreceni székhelyű alapít­vány egyik legfontosabb cél­jául azt tűzte ki, hogy a szü­lők, beteg gyermekek, óvó­nők, tanárok számára a Gyer­mekklinika immunológiai munkacsoportja által koor­dinált szerkesztésben össze­állítsák a legfontosabb tudni­valókat tartalmazó kiadvá­nyokat. Márciusban egy ál­talános tájékoztató készült és folyamatban van az immun­hiányos betegek nővéri ápolá­sáról és gondozásáról szóló kiadvány megjelenése is. A munkában segítséget kapnak az e területen már nagyobb tapasztalattal rendelkező kül­földi szülői munkaközös­ségektől. Az amerikai Im­mundificiencia alapítvány­nyal közösen készítik A mi immunrendszerünk című, kifejezetten gyermekeknek szánt illusztrált könyvecs­két. Fontos cél, hogy minden eszközzel segítséget nyújt­sanak az orvos-beteg és a beteg-hozzátartozó kapcsolat egészségesebbé válásához, a szülők felvilágosításához, tájé­koztatásához, mint ahogy történt az tavasszal is a tár­sadalombiztosítási kedvez­ményekről szervezett szülői tájékoztatón. Kiemelkedő kulturális ese­mény lesz Kocsis Zoltán zon­goraművész jótékonysági zongoraestje az immunhiá­nyos gyermekekért, melyre augusztus 24-én kerül sor. Jegyek már válthatók a Köl­csey művelődési központ és a Nemzeti Filharmónia pénz­táraiban, továbbá a DOTE Gyermekklinikája regionális immunlaboratóriumában. Laboratórium segíti az immunhiányos gyerekek gyógyítását a Gyermekklinikán Fotó: F. Szilágyi Imre

Next