Hajdú-Bihari Napló, 1993. július (50. évfolyam, 151-176. szám)
1993-07-01 / 151. szám
8 PORTRÉ „Az utca embere” Debrecen (HBN - Poór Zoltán) „Mindenki a maga szerencséjének kovácsa" - tartja a közmondás, ezért minden lehetséges eszközt megragad az ember, hogy ez valóra váljon. Van, akik lottózik, totózik vagy más szerencsejátékot űz, de sokan inkább sorsjegyet vásárolnak. Vadai József sorsjegyárusítót faggattam munkájáról. - Mióta árusít az utcán? - Már több mint három éve. A BHG-ban dolgoztam mint elektroműszerész, de tudja ön is uram, hogy mi történt a BHG-val, ezért kénytelen voltam lépni. Előbb könyvárusítással kezdtem, majd amikor a sorsjegyek megjelentek, ez újdonságnak számított és jobban is fizetett. A mai világban nincs sok lehetőség a változtatásra, mint régebben, és ezt szeretem is csinálni. Lassan már törzsvevői köröm van, de a sorsjegyek már messze nem úgy fogynak, mint régen. Egyrészt drágább is lett, és más szerencsejátékok is megjelentek. - Kik szoktak vásárolni: nők, férfiak, „gazdagok, szegények"? - Elmondhatom, hogy túlnyomórészt a hölgyek vásárolnak a leginkább, talán azért, hátha ki tudják egészíteni a konyhapénzt. A férfiak inkább - ne lepődjön meg a kijelentésen - ajándékba vesznek, mert ha valaki nyer, még sikerélménye is van. A sorsjegyjátékokat nem a „gazdagoknak" találták ki, ide inkább a középréteg szokott járni. - Babonásak az emberek a húzásnál? - A legtöbben bal kézzel húznak, de van aki megkér, hogy válogatás nélkül adjam a következő sorsjegyet a sorban. - Ön játszik valamilyen szerencsejátékot? - Nagyon ritkán játszom, esetleg csak akkor, ha kijön egy új széria, és kipróbálom. Ez egészen más, mint a lottó vagy a totó. Ismerek olyan embert, aki már harminc éve lottózik és még kettese sem volt, és van, aki naponta tízszer-tizenötször is nyer. - Milyen az emberek reakciója, ha nyernek vagy veszítenek? - Ha nyernek, annak én is örülök, mert lehet, hogy azzal a kicsi nyereménnyel a napi betevő falatját meg tudja vásárolni. Ha veszítenek, sajnálattal nyugtázom, de legközelebb hátha nagyobb szerencséjük lesz. Tényleg, uram, ön nem próbálja meg? Születési időpontomnak megfelelően „nyilas" horoszkópos sorsjegyet vettem. Félsiker - az egyik nyert! _ _ TÁJKÉP 1993. július 1. Emberségből jól vizsgázik Remény van arra, hogy gyógykészítményei Kanadába is eljutnak . Balogh Mária Debrecen (HBN) - Bevallása szerint életét a véletlenek kísérték és formálták. Szelekovszky Sándor édesanyja papnak szánta fiát, ő viszont sportoló akart lenni. A kompromisszum eredménye: 1963-ban elvégezte a Debreceni Orvostudományi Egyetemet. Ezután Aggtelek mellett egy kis faluban 50 település betegeiért felelt. A megpróbáltatások ideje Debrecenben már csitulni látszott. Hat esztendeig a Boldogkertben volt körzeti orvos. Egyszer két vicc között felfedezett egy hirdetést: orvosokat kerestek Líbiába. 1978-ban családjával útra kelt s csak öt év múlva tértek haza. Az új gyógyfürdő főorvosi teendőivel 1983-ban bízták meg. Az itt szerzett szakmai újításai egyedülállóak az országban. Nagy hatású gyógykészítményeit országhatárunkon kívül is ismerik. Remény van arra, hogy ezeket Kanadában megvásárolják és hasznosítják. Csöndben végzi gyógyító munkáját. Nevét és eredményeit jól ismerik a világ számos országában. Ez nem véletlen, hiszen annak idején Líbiában a magyar klinikán osztályvezető főorvosnak, majd igazgatóhelyettesnek nevezték ki. Az ott töltött öt év alatt 65 országból mintegy 90 ezer beteggel találkozott. Közülük még ma is sokan viszszajárnak a főorvoshoz. Mindent az idős emberekért Ma már nem a gyógyfürdő vezetésével foglalatoskodik, két éve a debreceni Egyesített Szociális Intézmények igazgatójaként tevékenykedik. Azóta nagyot fordult a világ a Pallagi úti házban. Ha most érkezne az álruhás „Mátyás király", elégedetten nyugtázhatná, hogy a vezetőváltás óta más légkör költözött az otthonba. Aki Szelekovszky Sándor igazgató-főorvost keresi, soha ne a párnás ajtón kopogtasson először. Egyszerűbb az emeleten, az idős, rokkant emberek között megtalálni. Napjának nagyobb részét velük tölti. A megfáradt, sokat szenvedett ráncos arcokra ilyenkor béke száll. Irodájában főként akkor tartózkodik a főorvos, ha az otthon öregeinek érdekében tárgyal. Most az egyik legfontosabb célja: egy modern, sokfunkciós diagnosztikus gép megvásárlása. Ezzel korszerű módon, eredményesen és az intézeten belül lehetne vizsgálni az idős embereket. Nagyobb figyelmet fordítva egészségük megóvására. Sajnos, a reagensek megvásárlásához szükséges pénz még hiányzik. Titkok és vágyak... A rendelőben - ahol Magyarországon egyedülálló fizikoterápiás kezeléseket végzi - éppen egy rokkant asszonyt emel tolókocsijából a vizsgálóasztalra. Késő délutánig tart a betegek ellátása. Arról faggatom az igazgatót, jut-e ideje pihenésre. Mosolyog a kérdésen: - Ritkán megyek szabadságra. Akkor érzem a legjobban magam, ha dolgozom. Szeretem tudni, mikor mi történik az otthonban. Egyébként mindig megtalálom azokat a lehetőségeket, amelyektől erőre kapok és feltöltődöm. Reggelente úszással kezdem a napot, utána késő estig nincs megállás. Nem vagyok társaságba járó ember, de egy sereg olyan dolgot találtam ki, amihez ragaszkodom. Mindannyiunk életében van egy sziget, amit kedvünk szerint népesítünk be. Többnyire csak utólag derül ki, hogy jól választottunk, esetleg valakit vagy valamit mégis kívülrekesztettünk... - Szabad idejében szívesen foglalkozik kézművességgel, melynek eredménye: három sikeres kiállítás. - Nem a kiállítások fontosak, hanem a munka öröme. Mindig a hangulatomtól függ, hogy mit faragok, illetve kerámiázok. A munkáim között főként használati és dísztárgyak, karkötők, portrék, teljes emberalakok találhatóak. A kertemben magam faragtam a székelykaput és a kerítést. Most egy kopjafán dolgozom. Nemrégiben az egyik idős bácsi kezét formáztam meg gipszből. Nagyon szépen sikerült. Az elkészített darabokat Fazekas Lajos égeti ki nádudvari műhelyében. A festéshez mostanában hűtlen lettem, de ha kedvet éreznék, éjszaka is képes lennék dolgozni. - Úgy tudom, szép terveket szövöget, amivel meglepetést akar szerezni az otthon lakóinak. - Ez így igaz. Azt hiszem, túl rövid az élet ahhoz, hogy fontos dolgok előtt behunyjuk a szemünket és őszinte érzéseket hagyjunk elfutni... A körülöttem élő idős embereket figyelve naponta fedezem fel a szépségüket, kedvességüket. Mostanában elsősorban őket próbálom megmintázni. Ha újabb kiállításom lesz, az csakis róluk fog szólni. Van egy másik álmom is. A nem látók otthonának parkjába egy oválisan ívelő kapaszkodókorlátot szeretnék faragni, ami olyan padokban végződne, amiket szintén én készítek, így talán nem lennének teljesen kiszolgáltatva az örök sötétségnek - fejezi be gondolatát Szelekovszky Sándor. Szelekovszky Sándor nem csupán orvos, alkotó ember is Fotó: F. Szilágyi Imre A jó szándékok buktatói A visszamondások okait minőségi és mennyiségi kifogásokban lehetett fellelni, de mint a témát alaposabban körüljárva utóbb kiderült, a kép ennél sokkal árnyaltabb. (2. oldal) A Csapókert közelmúltja (2.) Egyébként, ha a Csapókertet egészében nézzük, ugyanazt tapasztaljuk, mintha Debrecen egészére tekintenénk: minden a központban van. Ezért aztán a közlekedés is centrálisan szervezett. (3. oldal) Önképzés a közösségekért A hajdú-bihari közös tanulásban - amely viszonylag hosszú ideig, 1990- től 1992-ig tartott - nem csak debreceniek vettek részt. A kis közösség tagjai Szentpéterszegről, Földesről, Nagyrábéról, Hajdúhadházról, Konyárról, Rábáról, Biharnagybajomból szerveződtek. Néhányukkal beszélgettünk. (4. oldal) A jogalkotás nem kedvez a szegényeknek A Szent Anna utca 55. alatt szerényen húzódik meg a Szegényeket Támogató Országos Egyesület debreceni szervezete, amely a hasonló nevű alapítványból (SZETA), a városi önkormányzat támogatásából és magánadományokból próbál enyhíteni a rászorultak gondjain. A nélkülözők száma egyre csak emelkedik, a segélyezési lehetőségek viszont ezzel nem tudnak lépést tartani. (5. oldal) . Betegségről egészséges módon Kocsis Zoltán is fellép az immunhiányos gyermekekért Vitéz Ferenc Debrecen (HBN) - Az immunhiányos gyermekekért alapítvány az immunhiányos betegségben szenvedő gyermekek segítésére jött létre a DOTE Gyermekklinikáján, az immunológiai munkacsoport és a gondozott betegek szüleinek szervezésében. Az immunrendszer, az emberi szervezet bonyolult és összetett védelmi rendszere, amelynek hiánytalan működése nélkülözhetetlen az egészséges emberi élethez. Mivel az immunológia a biológia és az orvostudományok egyik leggyorsabban fejlődő területe, a legújabb eredmények gyakorlati alkalmazása a nyugati országokban a klinikai betegellátás egyik érzékeny mutatója. Bódi László egyetemi docens, az alapítvány kuratóriumának elnöke arról tájékoztatott, hogy ez a tudomány várhatóan a következő évtizedekben is meghatározó szerepet játszik majd a klinikai gyakorlatban, így ennek a területnek a már meglévő alapokon való folyamatos fejlesztése hazánkban is elengedhetetlenül fontos. A debreceni székhelyű alapítvány egyik legfontosabb céljául azt tűzte ki, hogy a szülők, beteg gyermekek, óvónők, tanárok számára a Gyermekklinika immunológiai munkacsoportja által koordinált szerkesztésben összeállítsák a legfontosabb tudnivalókat tartalmazó kiadványokat. Márciusban egy általános tájékoztató készült és folyamatban van az immunhiányos betegek nővéri ápolásáról és gondozásáról szóló kiadvány megjelenése is. A munkában segítséget kapnak az e területen már nagyobb tapasztalattal rendelkező külföldi szülői munkaközösségektől. Az amerikai Immundificiencia alapítványnyal közösen készítik A mi immunrendszerünk című, kifejezetten gyermekeknek szánt illusztrált könyvecskét. Fontos cél, hogy minden eszközzel segítséget nyújtsanak az orvos-beteg és a beteg-hozzátartozó kapcsolat egészségesebbé válásához, a szülők felvilágosításához, tájékoztatásához, mint ahogy történt az tavasszal is a társadalombiztosítási kedvezményekről szervezett szülői tájékoztatón. Kiemelkedő kulturális esemény lesz Kocsis Zoltán zongoraművész jótékonysági zongoraestje az immunhiányos gyermekekért, melyre augusztus 24-én kerül sor. Jegyek már válthatók a Kölcsey művelődési központ és a Nemzeti Filharmónia pénztáraiban, továbbá a DOTE Gyermekklinikája regionális immunlaboratóriumában. Laboratórium segíti az immunhiányos gyerekek gyógyítását a Gyermekklinikán Fotó: F. Szilágyi Imre