Hajdú-Bihari Napló, 1994. január (51. évfolyam, 1-25. szám)
1994-01-03 / 1. szám
1994. JANUÁR 3., HÉTFŐ HARMADIK OLDAL „Remélem, a kemény munka gyümölcsöt terem” A járókelők azt kívánják, az új esztendő ne legyen rosszabb a tavalyinál Arany Lajos Debrecen (HBN) - Újév délelőttjén mintha kihalt volna a város. Az éjfél utáni óra szűnni nem akaró vidám, egymásköszöntő trombitaharsogása, szinte tűzijáték-látványosságú csillagszóróözöne, a hajnalig tartó hangos újévüdvözlő után csupán egy-egy kósza, erőtlen dudaszó emlékeztetett arra, hogy ez 1994 első napja. Kora délután még mindig nem ébredtek föl igazán az utcák a megyeszékhelyen, ám találkoztunk néhány olyan járókelővel, vagy éppen újévkor is munkálkodóval, akik szívesen válaszoltak kérdéseinkre. Először arra voltunk kíváncsiak, hogyan telt a szilveszter, másodszor az érdekelt: mit várnak 1994-től. Sárkány Lajos nyugalmazott férfiszabó: - A szilveszteri tévéműsorral meg vagyunk elégedve; családi körben, négyen ünnepeltük az új évet. Szeretném, ha 1994-ben jobb pénzelosztás lenne! Igazságosabb lenne így a hazai gazdasági viszony. Mert egyeseknek nagyon nagy a jövedelmük másokhoz képest. S békességet kívánok mindenkinek. Ha az igazságosabb elosztás és a békesség megvalósulna, meg lennék elégedve. Blazsekné Kiss Zsuzsa művezető: - Szűk baráti körben szilvesztereztünk. Jól telt az ünnep. Semmi különöset nem várok az új évtől. A férjemmel esztendők óta lottózunk. Hátha nyerünk! Reméljük, lassan azért emelkedni fog az életszínvonal, s a magunk erejétől, akik dolgozunk, hátha sikerül kicsit jobbá tenni az életet. Csengeri Marianna hetedik osztályos általános iskolai tanuló: - Nagy és nagyon jó buli volt, tizenheten jöttünk össze, mind iskolások. Később kozmetikus szeretnék lenni, s remélem, lesz is majd állásom. Azt kívánom, hogy béke legyen, sehol ne legyen veszekedés. És a suliban jó jegyeket! Zubor Zoltán kútkezelőt munka közben éri a kérdés. Nem akarjuk feltartani, ha nincs is nagy forgalom, néhány kocsi azért kívánja az üzemanyagot. Gyorsan eltelt a szilveszter, 31-én is dolgoztam, ma is, pihenésre kevés idő jutott. Az új évtől remélem, a kormány másik lesz. Az újtól sok ember számára a létkörülmények javítását várom. Magamnak? Egy jobb autót, s bízom, megvalósul, amit tervezünk: a szolgálati lakásból sajátba költözhetünk. Hátha változik - jó értelemben - a lakástörvény is. Kathy Csaba felszolgáló éppen másodállását gyakorolja: taxijában várakozik az utasokra. - Baráti körben búcsúztattuk az évet, de dolgoztam is, taxiztam. Remélem, az új esztendőben továbbra is lesz munkánk, sok fizetőképes vendéget szolgálhatunk ki, s talán kevésbé fog csökkenni az életszínvonal. Azt hiába mondanám, hogy boldogságot kívánok, de remélem, aki kemény munkával dolgozik, megtalálja a helyét. Bízom benne, nem lesznek válságok, recessziók. S remélem, hazánk őrzi megérdemelt helyét Kelet-Közép-Európában. Abban is bízom, elismer bennünket a Nyugat, s a magyar áruk piacra találnak. Pető Károlyné hathónapos kisfiát tartva férjével közösen válaszolt: - Otthon, a gyermekek és rokonok körében töltöttük a szilvesztert, megpróbáltuk megteremteni a jó hangulathoz a feltételeket. Új lakás lehetőségét várom az új évtől, hiszen a másfél szoba már kicsinek bizonyul a családnak, a három gyereknek. S azt kívánom, a tavalyinál rosszabb ne legyen a helyzet, mert az is már épp elég volt. Eddig mindig telt ruhája a gyerekeknek. Reménykedünk, még feljebb már nem viszik az árakat. - Dehogynem! - szólal meg a férj. - Igen, de az a lényeg, a tej meg a kenyér ne legyen drágább - zárja válaszukat Pető Károlyné. Fotók: Iklódy János The Observer: „A diaszpóra lerázza az igát” Angol lap a környező országokban élő magyar kisebbségek helyzetéről, törekvéseiről London (MTI) A The Observer című baloldali brit lap vasárnap beszámolt Antall József temetésének megrendítő körülményeiről, és azt írta, hogy a tiszteletadás tanúsította: nem csak Magyarország 10 millió lakosának, hanem a határokon túl élő 5 millió magyarnak is szellemi és erkölcsi vezetője volt. A szerző, Nick Thorpe kelet-európai szerkesztő Budapestről keltezett cikkét azzal folytatta, hogy a Szlovákiában, Romániában és Szerbiában élő magyarok mind jobban berzenkednek nacionalista kormányaik ellen, és kulturális és területi autonómiát akarnak. E három országban egyesek ebben bizonyítékot látnak Magyarország szándékára, hogy felül akarja vizsgálni a határokat, de ezt a gyanúsítást mind a hat magyar parlamenti párt és a magyar kisebbségek vezetői is egyöntetűen tagadják. A brit lap beszámolt arról is, hogy Dél-Szlovákia magyar lakosságának képviselői jövő szombaton gyűlést tartanak Komáromban, szerveződésük első jeleként. Nick Thorpe megírta, hogy a szlovák kormány a járási határok átrajzolásával szlovák többséget akar teremteni minden járásban, és a helyi magyar vezetők összejövetelét Meciar szlovák miniszterelnök „bűnténnyel határos" cselekedetnek nevezte. Michal Kovács államfő hajlandó patronálni a gyűlést, ha azt elhalasztják és nem követelnek területi autonómiát - ezt békéltető kísérletnek nevezte a brit szerző, majd idézte Jan Carnogurski volt szlovák kormányfőt, ellenzéki vezetőt is, aki azzal vádolta a szlovák kormányt, hogy nem képes megoldani a kisebbségi problémát, nem tartja be az Európa Tanács ajánlásait és nevetségessé teszi Szlovákiát. A romániai helyzetről Nick Thorpe azt írta, hogy Tőkés László szerint „békés etnikai tisztogatás" folyik, és az RMDSZ megosztott: egyes tagjai úgy vélik, hogy a demokrácia lassacskán megoldja a kisebbségi problémákat, mások szerint viszont nyílt beolvasztással kerültek szembe, és a legjobb védekezés a területi autonómia. A román válasz is kétféle: a kormánypolitikusok irredentizmussal és apartheidszerű elszigetelődés szándékával vádolják a magyarokat, az ellenzékiek viszont kiállnak a magyarok joga mellett, hogy megvédjék kultúrájukat. A brit szerző azt írta, hogy Szerbiában boszniai stílusú etnikai tisztogatástól félnek a magyarok. Magyarországon a külföldi kisebbségek helyzete máris kampánytéma a jövő tavaszi választásokra, de az egymással küzdő politikusok inkább a környező országokat igyekeznek megnyugtatni, semmint a kisebbségek ügyét képviselni - írta Nick Thorpe. Idézte Orbán Viktort, aki szerint az autonómiát nem lehet bevezetni az illető kormányok jóváhagyása nélkül, és idézte Horn Gyulát is, aki szerint a kisebbségi jogok garanciáinak követelése előtt szavatolni kell a meglévő határokat. Ebből a brit lap szerzője azt a következtetést vonta le, hogy a komáromi összejövetel és a hasonló akciók nem lehetnek Budapestről szervezett összeesküvések, ellenkezőleg, annak felismerésére vallanak a kisebbségek körében, hogy csak saját maguk állhatnak ki érdekeikért, amíg el nem jön az igen vágyott szélesebb európai integráció. Egy biztató momentum: az ungvári magyar konzulátus megnyitása Fotó: Napló-archívum (MTI) HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR Bakó Endre Távlatok A katolikus egyház feje - nyilvánvalóan nem függetlenül lengyel származásától - az utóbbi időben többször is kifejezésre juttatta realitásérzékét, a világpolitikai helyzettel kapcsolatos mérsékelt elégedettségét. Újévkor is hangsúlyozta, hogy bár itt-ott láthatóak voltak biztató jelek az enyhülésre, a békét mégis „csillapíthatatlannak tűnő testvérgyilkos konfliktusok fenyegetik. Ez a helyzet Észak és Dél igazságtalan megosztottságának fennmaradásából, a legkevésbé védett társadalmi osztályokat sújtó gazdasági válság lidércnyomásából és a népeket egymással szembefordító, minden korlátot átlépő nacionalizmusból adódik. A béke megőrzése megmarad napjaink legfontosabb feladatának.” Megmaradt minden tekintetben a Nyugat és Kelet megosztottsága is. Kelet-Európa - hogy most csak kontinensünket vegyük - képtelen volt komoly lépéseket tenni a felzárkózás terén, még a gazdag Németország sem tudta az egykori NDK-t úgy „felinjekciózni”, hogy megkezdődjék a kiegyenlítődés. Igaz, egész Európában recesszió uralkodik, s az Európai Közösség szerint 1993 volt a mélypont. A közösség GDP-je 1993-ban fél százalékkal csökkent s kölségvetési nettó adóssága 6,5 százalék. Az új évben félszázalékos emelkedés várható, a munkanélküliség viszont tovább növekszik és 1995-ben 11,5 százalékot elérve tetőzik majd. Kelet-Európában a helyzet ennél is rosszabbnak ígérkezik, itt a nemzetgazdaságok szerkezeti átalakulása még nem ért véget, a régi már nem működik, az új még nem hatékony, így jelentős rétegek további leszakadása várható. Van azonban a gazdasági bajokon kívül más nyugtalanító ok is. Ez pedig az oroszországi politikai erőviszonyok váratlan átalakulása, jobbra tolódása. Zsirinovszkij fellépése bizonytalanságot, sőt felfordulást okozhat a hatalmas és mind szegényebb országban, amely azonban továbbra is atomhatalom. Kelet-Európa országai számára ebben a helyzetben a NATO-tagság jelentette volna a megnyugvást, ennek megvalósítása azonban ismét távolabbra került. A The Washington Post értesülése szerint az USA hadjáratot kezdett, hogy „megnyugtassa” elsősorban Csehországot, Lengyelországot és Magyarországot. Az amerikai kormányzat ugyanis ellenzi a NATO gyors kibővítését, mert ezzel elidegeníthetné Oroszországot, különösen annak nacionalista politikusait. A NATO januári brüsszeli csúcsértekezletén szinte bizonyosan új koncepció körvonalazása várható, amely lefokozó érvényű, vagyis csak békepartnerséget és nem tagságot kínáló. Egyes amerikai hírmagyarázók szerint ugyanaz történik most, mint a második világháború után: a várható koncepció lényegében egy új Jalta, „a Nyugat hallgatólagos belenyugvása abba, hogy Kelet-Európa orosz vonzási pályára kerül”. Előre ne ítéljünk, de figyeljük a brüsszeli fejleményeket! DUZZOGÓ Hornyák András Kisvállalkozók Szilveszter délelőttjén egy idősebb úr azt a feladatot kapta, hogy unokáit vigye a városba sétálni, bámészkodni, játszótérre, bárhova, csak valahova, hogy ne legyenek láb alatt az ünnepi sütés-főzés idején. Ha pedig már úgy is a városban van, akkor vásároljon még egy üveg pezsgőt. Mit tehet a nagypapa, két fáradhatatlan unokáját kézen fogva, felelőssége teljes tudatában rója az utcákat. Nincs is addig baj, amíg szorítja kis kezüket, de mi lesz, ha be kell mennie az ABC-be? Az még a kisebb baj, hogy felmarkol mindegyik egy-egy csokit, de esetleg leránt, lesodor, összetör az üzletben valamit a két rontom-bontom, és kész a baj. Az üzlet előtt azonban kínálkozik a megoldás. Egy játékpad, lovagoltató automata. És hogy lázba hozta a két ördögoldalt! Menten húsz forintosért nyúzzák az öreget. Annyiért rángatódzik egy menetet a nyereggel, gyeplővel ellátott, barnára festett vasparipa. Oda is ad egy-egy húszast mindkettőnek, gondolván, amíg a fiúcskák lovagolnak, megveheti amit kell. A két kisfiú pedig máris fittyet hány a nagypapára, előbb összekap azon, hogy melyik dobja be húszasát, s üljön fel előbb, de aztán megegyeznek: „Tudod mit? Dobjunk be egy pénzt és üljünk fel mind a ketten. Akkor még egy pénzünk marad, s kétszer lovagolunk.” A boltból kilépő nagypapa tehát mit lát? A két jobbsincs egyszerre ül a lovon, s egymásba kapaszkodva immár másodszor nyargal a képzeletbeli prérin. Mit ki nem találnak, még a végén elromlik a gép! Fejcsóválva megdorgálja őket. Mire azok így védekeznek: „De nagypapa, nincs ráírva, hogy nem szabad”. Ami pedig nem tilos, az előtt zöld az út. Nem ők találták ki. Csak figyeltek. Lehet, hogy egyszer még nagy vállalkozó lesz belőlük?