Hajdú-Bihari Napló, 1994. február (51. évfolyam, 26-49. szám)
1994-02-01 / 26. szám
1994. FEBRUÁR 1., KEDD HARMADIK OLDAL Ma még olcsó gépekkel kell berendezkedniük T Kiváltak a termelőszövetkezetből és most gazdaszövetkezetben folytatják Gulyás Imre Nagyhegyes (HBN) - Mintha csak tegnap alakult volna meg Nagyhegyesen a Gazdaszövetkezet, a saját földtulajdonnal rendelkező gazdák új típusú vállalkozása, holott egy teljes gazdasági év van már mögötte. És ez az első év a többi közt azzal a tanulsággal szolgál, hogy nem volt hiábavaló az összefogás, az erők egybekötése. Kicsi ugyan a tagság, mindössze tizenhat fős, a földjük sem több kétszázötven hektárnál, de boldogulnak. Ahogy hallom, a kezdés nehézségei ellenére sem kellett megízlelniük a veszteség ízét. - Érdekel akkor az MTZ-82-es, és köszönjük, mert ez kellemes hír volt - csípem el egy telefonbeszélgetés végét, amikor belépek a frissen kialakított, Táncsics utcai irodába. Ahol tehát azonnal megtudom, hogy a gazdaszövetkezetben már napirenden van a gépesítés, a fejlesztés. Mondom is, miután bemutatkozunk, hogy legjobb lenne ott folytatni, ahol a telefonüzenet véget ért: az MTI-82-esnél, így kezdjük a beszélgetést idős Juhász Ferenc elnökkel, Boruzsné Berecz Erzsébet, Győrfi Istvánná és Győrfi István szövetkezeti tagokkal. Pályáztak és újra pályáznak - Tavaly októberben nyújtottuk be a pályázatot az FM-hivatalhoz, és most jutottunk oda, hogy egykét héten belül meglesz a gép. - Vagyis ehhez még a régi támogatási formában jutnak hozzá? - Igen, miután meghirdették, hogy a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból visszatérítendő támogatást lehet igényelni gépvásárláshoz. Meghatározták, hogy mik azok a gépek, amik számításba jöhetnek. Traktor, pótkocsi, trágyaszóró, vetőgép és így tovább. Tizenhét kilowattostól százhúsz kilowattosig a Magyarországon fellelhető teljes erőgépskálát el lehetett érni. Mi eredetileg egy MTZ-80-ast akartunk venni, s az ár 787 ezer forintnál indult, de végül is kedvezőbb árat sikerült elérni és 750 ezer forintért egy, az említettnél jobb, erősebb MTZ-82-est tudtunk beszerezni. Most jutottunk oda, hogy a helyi gazdakörön keresztül, amelynek a szövetkezetünk is tagja, megkaptuk a szerződést az Állami Fejlesztési Intézet Részvénytársaságtól. - Olyan jó ez az MTI? Amerre csak járok, mindenki dicséri. - Jelenleg ez az, ami elérhető. Hat-nyolc évre ezekkel az olcsó gépekkel kell berendezkednünk, mert egyelőre korszerűbbre, drágábbra nemigen futja. De hát ez nem jelenti azt, hogy nincs jobb. Most még a tavalyinál is előnyösebb lehetőségek nyílnak gépvásárlásra, támogatás elnyerésére. Pályáznak-e újra? - Természetesen, pályázunk, még akkor is, ha a régi szövetkezetünkkel, a Nagyhegyesi Mezőgazdasági Szövetkezettel, ahonnan kiváltunk, el tudunk számolni. Attól függően, hogy mit kapunk meg tőle, úgy vásárolunk, hogy képesek legyünk teljesen önállóan megművelni a 250 hektárnyi földünket, aminek egyharmada bérelt, a többi a tagok tulajdonában van. Perben egykori szövetkezetükkel - Hát még mindig nem számoltak el? - A mai napig sem. A tavalyi termelés is úgy ment, hogy a saját magunk által összeadott pénzekből vásároltunk nagyrészt használt gépeket: két 120 lóerős használt traktort, egy új burgonyakiszedő gépet, egy műtrágyaszórót. Az egykori szövetkezetünkkel folytatott peres vitában pedig ott tartunk, hogy első fokon a Hajdúszoboszló Városi Bíróság nekünk ítélte meg, amit követelünk. - Milyen javakra tartanak igényt? - A többi közt egy 11 millió forint értékű, hagyományos sertéstelepre, ami valamikor a Vörös Csillag Tsz majorja volt, egy juhhodályra, továbbá gépekre, például egy John Deere traktorra és egy E-514-es kombájnra. Összesen mintegy 26 millió forint tehermentes üzletrészre, amiben tizenhatunk sok esztendei munkája testesül meg. - Kiváltak a régi szövetkezetükből, és most újra van egy szövetkezetük. Miért döntöttek így? - Hát erről sokat lehetne beszélni. Talán ott kezdődött, amikor mindenáron részvénytársaságba akarták bevinni a termelőszövetkezet tagságát, holott már látható volt, hogy ennyi ember nem tudott megélni, hiszen nem lesz elegendő föld. És kezdtünk komolyan elgondolkozni azon, hogy miből fogjuk a családot eltartani. Ekkor adtuk be, időben, a csoportos kiválási szándékunkat. Kilencen. Összesen, persze, jóval többen váltak ki a faluban. Ugyanakkor a józan ész azt tanácsolja, hogy fogjunk össze, mert különkülön az ember nehezebben boldogul. A területünk jóformán egy helyen van, így aztán többféle előnnyel jár a szövetkezet. Munka legyen és megélhetés - Milyen előnyökkel? - Könnyebben megy a vetésforgó. Gazdaságosabb a munkákat saját gépekkel végezni. Optimális táblanagyságokat lehet kialakítani. Olcsóbban tudjuk a növényvédelmi szaktanácsot igénybe venni, mint külön-külön. És akkor a közös értékesítésről még nem is szóltunk. Ez tavaly úgy történt, hogy a tagoktól a szövetkezet felvásárolta és úgy értékesítette a terményeket. De például a cukorgyárral eleve a szövetkezet kötötte meg a szerződést, sőt a Miskolci Hűtőipari Rt.-vel is. Ez utóbbival burgonyára, kukoricára nem volt szerződésünk, de így is jól eladtuk a termést egy böszörményi kft.nek. Végül is az év közbenieket leszámolva nem volt különösebb gondunk, nyereséges évet zártunk. Még a cukorrépán is volt egy kis hasznunk. Pedig arra tavaly igazán rájárt a rúd. Már a vetése sem úgy sikerült, ahogyan kellett volna. Azután meg nem győztük vegyszerezni. Az időjárás is kivette belőle a maga vámját. Ennek ellenére cukorrépából is majdnem meglett a tervezett árbevétel. Meggazdagodásról persze egy ilyen szövetkezetben álmodni sem lehet. A cél az, hogy a megélhetésünket biztosítsuk, hogy munkánk legyen. Jegyezgetek, járatjuk a szót körbe-körbe, s mi jut eszébe Győrfi Istvánnak! Egy, a magyar iparnak küldött icipici dicséret: Nagyon örülünk, és ha kérhetem, ezt is írja meg, hogy végre mezőgazdasági eszközökből, munkagépekből, vagyis tárcsákból, ekékből, szárzúzókból is egyre több a jó minőségű hazai gyártmány. Adja át, aki hallja, a címzetteknek! Januárban bővítettek a melléképületben kialakított irodán, ahol szövetkezeten kívülieknek is vállalnak számviteli munkát Fotó: Horváth Katalin Felül kell vizsgálni az ENSZ embargós politikáját A tetemes károk ellenére Magyarország betartja a szankciós intézkedéseket Budapest (MTI) A volt Jugoszláviával szemben foganatosított embargó nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, éppen ellenkezőleg, negatív hatásokat váltott ki: rendkívüli mértékben sújtotta a lakosságot - különösen a Vajdaságban élőket -, esélyegyenlőtlenséget teremtett a harcoló felek között, és például a magyar gazdaságnak 13 milliárd dolláros, ellentételezés nélkül maradt kárt okozott. Éppen ezért felül kell vizsgálni az embargós politikát, és ha kell, új szankciórendszert szükséges kimunkálni a továbbra is harcoló felekkel szemben. Egyebek mellett erről beszélt Csóti György, az MDF külügyekben illetékes politikusa, az országgyűlés külügyi bizottságának alelnöke hétfői sajtótájékoztatóján. Kérdésre válaszolva Csóti György hangsúlyozta, hogy a Magyarországot ért tetemes károk ellenére Budapest betartja a szankciós intézkedéseket, azok felülvizsgálatának ügyében a nemzetközi közösségnek kell lépnie. A politikus cáfolta, hogy az embargó felülvizsgálatát szorgalmazó álláspontnak köze lenne Jeszenszky Géza külügyminiszter minapi belgrádi látogatásához. - Magyarországnak nincs mit tárgyalnia Szerbiával az embargóról, és annak feloldását sem egyedül Budapestnek kell kezdeményeznie - tette hozzá. A dolog lényege az eredményesség, márpedig az eddigi szankciós lépések eredménytelennek bizonyultak, és gyakorlatilag kimerültek a lehetőségek. Arra vonatkozóan azonban, hogy milyen új rendszerrel kellene felváltani az eddigi büntetőintézkedéseket, Csóti Györgynek sincs ötlete. Más kérdésekre áttérve Csóti György emlékeztetett arra, hogy február 1-jén életbe lép Magyarországnak az Európai Unióval kötött társulási szerződése, ami új távlatokat nyit hazánk fejlődésében. A politikus javasolta, hogy Budapest haladéktalanul kezdje meg a felkészülést a teljes jogú tagságra, és amilyen gyorsan csak lehet, nyújtsa be erre vonatkozó kérelmét, Így már 1996-tól megkezdődhetnek az érdemi tárgyalások az EU-val a csatlakozásról. Csóti György fontosnak tartotta azt is, hogy február 1-jétől Magyarország tevékenyen kapcsolódjék be az Európai Unió politikai intézményeinek munkájába. Emellett Budapestnek szerinte igényelnie kell azt is, hogy a Nyugateurópai Unió júniusi közgyűlésén adjanak a társult tagságnak megfelelő státust Magyarországnak és Lengyelországnak. A politikus értékelte Magyarország és szomszédainak viszonyát is. Véleménye szerint hét szomszédunk közül néggyel problémamentesek a kapcsolatok, és nincs akadálya a jószomszédi, baráti kontaktusoknak. Sajnos ez nem mondható el a Szlovákiához, a Romániához és a Szerbiához fűződő viszonyról. Ezekkel az országokkal kapcsolatban a magyar külpolitikának történelmi megbékélésre kell törekednie, de a jószomszédságnak csak akkor lehet alapja, ha az ott élő nemzeti kisebbségek élhetnek önrendelkezési jogukkal, és kollektív jogaikat is biztosítják. Csóti György példaként említette Dél-Tirolt, illetve a finnországi svéd kisebbség helyzetét. Utalt arra is, hogy a szomszédos országokban élő magyar kisebbség mindenütt megfogalmazza autonómiatörekvéseit, és ezt a világ közvéleménye által is elismert felelősségteljes, kulturált formában teszik. Ennek példájaként említette a szlovákiai magyarok révkomáromi találkozóját. Csóti György álláspontja szerint a magyar külpolitikának állandóan készen kell állnia a tárgyalásokra, a megegyezésre a szomszédokkal, de ez nem mehet a magyar nemzeti kisebbségek rovására. - Ez persze nem jelent valamiféle ultimátumot a szomszédok irányába. Magyarország mindössze annyit vár el például Szlovákiától és Romániától, hogy tartsa tiszteletben az Európa Tanács amúgy meglehetősen enyhe elvárásait - mondta Csóti György. HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 KOMMENTÁR Bereczki Károly A térképrajzoló Zsirinovszkij Európa és a nagyvilág újra Zsirinovszkij kijelentéseitől visszhangzik. A magát liberális demokratának valló jobboldali pártvezér egyre többet enged meg magának. Fölmelegítve egyrészt a pánszláv birodalmi törekvéseket, másrészt meg kihasználva Kelet-Közép-Európa népeinek huszadik századi vesszőfutását, olyan színben tünteti föl magát, mint aki hatalomra jutása esetén igazságot szolgáltat ennek a határok szabdalta térségnek. Rolf Gauffin francia újságíró interjút készített vele az olasz Limes című lap számára. Az interjút és Zsirinovszkij térképábrándját közölte a Die Welt tegnapi száma is. A térkép önmagát minősíti. Az orosz pártvezető Románia déli részét, beleértve a fővárost, Bukarestet is, Bulgáriának adná. Erdély nagy részét a magyaroknak rajzolta be! (Finom falatokat ehetett a ferihegyi repülőtéren?!) Szlovákia egy napon Oroszországhoz fog tartozni, Csehország és Ausztria, Szlovéniával Németországhoz kerülne. Lengyelország nyugati területei szintén Németországhoz, kárpótlásul Galícia újból lengyel terület lenne. A balti államok? Természetesen Oroszország szerves részei, Tallinn önálló városállamot kivéve. Azerbajdzsánt Irán venné át, Grúziát és Örményországot természetesen Törökország. Folytassuk? Oroszország szövetségre lépne Indiával Kína ellensúlyozására, ugyanakkor Nagy- Németországgal együtt ellenőriznék Európát. Ezzel minden probléma meg lesz majd oldva! Csakugyan? Hogy mit szólnak mindehhez a románok, magyarok, szlovének, szlovákok, bolgárok, csehek, lengyelek, lettek, litvánok, észtek, örmények, grúzok, törökök, no meg az oroszok és németek, arra nem tért ki Zsirinovszkij führer. Történelmi felkészültsége szerint ez nem is lényeges. A nagyhatalmaknak kutya kötelessége a kis népek problémáit megoldani, a lehetőségek arányában csakis úgy, hogy nem kérik ki a véleményüket. Zsirinovszkij kezd olyan messzire menni megfontolatlan kijelentéseiben, amelyek túl közeli fájdalmakat és megoldatlan kérdések tömkelegét idézik e térség valamennyi népében és kisebbségében. Jó lenne még idejében elhallgattatni, még mielőtt be is váltaná ígéreteit, terveit. Volt már rá példa ebben a szerencsétlen huszadik században, hogy a nagyhatalmi ábrándokat csak megmosolyogták, hogy aztán milliók halála tegyen mindenre gyászpecsétet. A tömegsírokban sok kir ősi és nagy nép ártatlan áldozatainak csontjai fehérlenek. Jó lenne, ha a felnőtt Európa előbb a demagógokat temetné sírba, még mielőtt tátonganának az újabb milliókra éhes tömegsírok. ALSÓ SOROK D. Karádi Katalin Felháborodás esőügyben Az újságíró megbecsüli az informátorait, hiszen ők azok, akik egy-egy közérdekű témát időről időre házhoz szállítanak levélben vagy személyesen. Emellett a téma - ahogyan mondani szokás - tényleg az utcán hever. Olyan értelemben is, hogy olykor két-három saroknyi séta, néhány röpke beszélgetés alkalmával még lehet tudni, éppen mi foglalkoztatja, bosszantja az embereket. Természetesen nem születik egyúttal újságcikk is minden alkalommal, mint ahogyan megesik, hogy a jól tájékozottsággal látszólag felvértezett informátor melléfog vagy szórakozik. Egy ismeretlen telefonáló például az adócsalások ügyében kívánt felvilágosítani, bemutatkozni, személyesen felkeresni azonban nem volt hajlandó. Érjem be azzal, hogy holtbiztos tippeket ad, mondta (bár a konkrét információkat erősen hiányoltam), majd rejtélyesen Knight Ridernek nevezte magát, hogy tudjam, ő az, ha ismét jelentkezik. Akkor már sokkal inkább a kedves, katonás öregúr, aki személyesen szokott felkeresni. Vele a nyugdíjasok ügyes-bajos dolgairól, a hivatalok útvesztőiről szoktam elbeszélgetni, s már megesett, hogy valójában közérdekű volt az egyéni panasz. Ám a múltkor, amikor az idős férfi nagy sebbel-lábbal, felháborodva betoppant, mondandóját meghallgatva kis híján leestem a székről. Arról volt szó ugyanis, hogy a rádió hajnali ötkor bemondta: egész nap esni fog. „Már tíz óra és sehol semmi, pedig én készpénznek vettem az időjárás-jelentést, és ma ezért nem mentem ki a kertbe” - dohogott, én pedig csendben fohászkodni kezdtem az égiekhez, de nem esőt kívántam, hanem hogy legyen türelmem tízig számolni, mielőtt megszólalok.