Hajdú-Bihari Napló, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)

1995-04-01 / 78. szám

1995. ÁPRILIS 1., SZOMBAT HARMADIK OLDAL HAJDÚ-BIHARI NAPLÓ 3 A ház a gazda tudta nélkül cserélt gazdát Az egyik eladta, a másik megvette, a harmadik 6 hónapig visszavásárolhatná D. Karádi Katalin Debrecen (HBN) - Végy egy ingatlant - a célnak megfelel, amelyet éppen bérelsz majd miközben a tulajdonos mit sem sejt az egészről, ukmukfukk, add el a házát. Ugye elképesztő történet? Először Köszörűs Tiborék is azt hitték, hogy ez csupán egy rossz álom, ám a megdöbbentő ténnyel fényes nappal szembesültek, így be kellett látniuk, hogy ébren vannak. Köszörűs Tibor keze-lába remegni kezdett, és nem hitt a szemének, amikor az új bérleti szerződéshez szükséges tulajdoni lap másolatát a földhivatalban kiváltotta. Az ingatlan vétel címén már egy új tulajdonos részére volt bejegyezve, az ő neve pedig a feleségével, tulajdonostársával együtt ki volt húzva. A ház - amely ilyen furcsamód cserélt gazdát - éppen átellenben van Köszörűsék lakásával. Még szerencse, hogy nem költözött be senki, bár ekkor előbb szerezhettek volna tudomást a történtekről. Először találkozok - így sajnos csak hónapokkal később, februárban tudtam meg, hogy az 1994. október 3-án kelt adásvételi szerződéssel az ingatlant megvásárolták. Majd kilenc nappal később a tulajdonjogot is bejegyezték a földhivatalban azzal, hogy hat hónapi időtartamra visszavásárlási jogunk van, amelynek a biztosítására az adott terminusra elidegenítési és terhelési tilalmat jegyeztek be a javunkra. Köszörűs Tibor nem akar még jobban elképeszteni, csupán az események sorrendjét idézi fel, hogy megértsem: ki adta el a házukat és kinek. - Tavaly januárban adtuk ki bérbe az ingatlant egy betéti társaságnak, amelynek ez év februárjában fizetési késedelmük miatt felmondtunk. Amikor az adásvételről tudomást szereztem a földhivatalban, tanú jelenlétében először is az állítólagos, új tulajdonost kerestem fel. A férjével sikerült beszélnem, akivel addig még soha nem találkoztam. Azonnal a jóhiszeműségükre hivatkozott, s mint mondta, ők nyeregben érzik magukat, amit az „általunk" tanúk előtt aláírt adásvételi szerződés és a tulajdonjogi bejegyzés is alátámaszt. Megtudtam, az adásvétel idején az ingatlanunkat bérlő bt. képviselője lépett fel a nevünkben, s adta el tudtunk nélkül a házunkat 2 millió 300 ezer forintért. Feltételezhető, hogy a hat hónapra kikötött visszavásárlási jog valamilyen „pénzkihelyezési" ügyletet takar. Illetve - amint a vevő férjétől hallottam - ők fél évre nagyobb összeget adtak kölcsön a bt. képviselőjének, s erre a ház lett volna a fedezet, amelyet a bérlő értékeltetett fel. A vásárló állítólag nem tudott róla, hogy a bt. képviselője beleegyezésünk nélkül működik közre az adásvételben, a szerződést azonban helyettünk valaki más írta alá. Ez könnyen bizonyítható már csak azért is, mert az én aláírásom - mivel mind a két kezemet megműtötték - elég jellegzetes, a feleségem pedig Köszörűs Tibornéként használja a nevét, miközben a papírokra Köszörűsné Csige Ildikót írtak. Az ügyvéd nem kételkedett „A megbízás tárgya: adásvételi szerződés. Megjelent ügyfelek megbízást adnak ügyintéző részére adásvételi szerződésük elkészítésére. A jelen tényállás mellékletét képező okirat, melyet az ügyintéző ügyvéd átadott, az ügyfelek akaratának mindenben maradéktalanul megfelel. Az ügyintéző ügyvéd kioktatja a megbízókat az ide vonatkozó polgári jogi jogszabályok, büntető konzekvenciák és az egyéb ide vonatkozó joganyag szabályaira, valamint be nem tartásuk következményeire. A megbízók a fenti kioktatást megértették, tudomásul vették." Valaki aláírta a nevünket azt védi megbízáson is, amelyalapján Rácsai Lajos ügyvéd az adásvételi szerződést elkészítette. Az egyik szomszédommal kerestem fel az ügyvéd urat, ahol ugyanaz a jelenet játszódott le, mint a vevőknél: bemutatkoztunk egymásnak, hiszen akkor találkoztunk életünkben először. Az ügyvéd úr elmondta, hogy ő a már tanúk előtt aláírt és hozzá visszajuttatott adásvételi szerződést ellenjegyezte és a rendőrségre irányított bennünket. Azt javasolta, hogy a feltételezett csalás, illetve okirat-hamisítás miatt tegyünk feljelentést. Az ügyvédi ellenjegyzés azt jelenti, hogy az okirat jogilag megfelel a jogszabályi előírásoknak - tájékoztatott Rácsai Lajos. - Az adatok valódiságát a földhivatalnál ellenőriztem, hiszen kiváltottam a tulajdoni lapot, s mivel azok a tanúk aláírásával hitelesített adásvételi szerződésben rögzített adatokkal megegyeztek, nem volt okom kételkedni. - Ha az eladó nem jelenik meg személyesen, nem szükséges megbízást adnia annak a személynek, aki az ügyletet helyette bonyolítja? - Megbízásomat maguk az ügyfelek írták alá - legalábbis ebben nem volt okom kételkedni -, s mivel nálam pénzkifizetés nem történt, hivatalos okiratot nem kellett előttem aláírni. Az ügyvédi megbízás egyébként egy formanyomtatvány, amelyben az aktuális adatokat szoktuk kicserélni. - Nem mellőzhető körülmény - folytatja Köszörűs Tibor -, hogy az ingatlanon részilletőséggel rendelkező szomszédunk lemondó nyilatkozata elővételi jogáról szintén nem valódi. Ezt egyébként, mint tanú a bt. képviselője is aláírta. A szomszéd írásbeli észrevételben jelezte a földhivatalnak, hogy ő nem adott semmiféle nyilatkozatot. (Az 1995. február 13-i keltezésű levél másolatát megtekintettem.) Hamarosan lejár a terminus Miután az adásvételről tudomást szereztem, viszszamentem a földhivatalhoz és jeleztem, hogy nem kaptam meg a határozatot, noha a bejegyzés még októberben megtörtént. Ezt akkor kézhez kaptam, de külön kérésre írták rá az ez évi, február 6-i dátumot. A nem általunk aláírt adásvételi szerződésre hivatkozva és a rendőrségi feljelentést is csatolva azonnal fellebbeztem. A megyei földhivatal azonban 1995. március 23-i határozatával jóváhagyta a városi hivatalét. Hitelesítési vizsgálatra ugyanis nincs mód a földhivatali eljárás keretében, ők a rendelkezésükre álló, látszólag teljesen szabályos dokumentumokat vehetik alapul. - Ha nincs bűnügyi záradék - aggodalmaskodik Köszörűs Tibor -, akár már április 5-én újból eladhatják az ingatlant, hiszen a visszavásárlási terminus április 4-én letelik. S hogyan fizethetnék ki 2 millió 300 ezer forintot bárkinek is, amikor el sem adtam a házamat? Sőt: ha eladtam volna, miért akarnám hat hónap múlva visszavásárolni? Egyszóval kilóg a lóláb, mi pedig pillanatnyilag tehetetlenek vagyunk. Természetesen megkerestük a betéti társaság képviselőjét is, aki Köszörűs Tiborék vétlenségét elismerve közölte: egyelőre nem nyilatkozik, jóhiszeműségére hivatkozva elhárította érdeklődésünket az ingatlan vásárlója is. Köszörűsék a gyerekeiknek szánták a házat és nagyon megdolgoztak érte, míg rendbe hozták a régi épületet. Most nincs egy nyugodt percük sem, hiszen már hónapok óta a másé a tulajdonuk. Legalábbis papíron. S bizonyos joghézagok, merész „vállalkozások" révén ez mással is előfordulhat. Akkor hát kié is? Fotó: Iklódy János A kormány „csomagjának” van alternatívája Tatár Éva Debrecen (HBN) Ferge Zsuzsa, az ELTE szociálpolitikai tanszékének professzora március 15-én Széchenyi-díjat kapott, de gyanítható, nem ez az oka, hogy azóta nagyobb sajtónyilvánosságot kapott, mint azelőtt bármikor. A kormány március 12-i intézkedéscsomagjának alternatíváját fogalmazta meg ezeken a fórumokon, csak sokkal emberségesebben. A professzornő a közelmúltban Debrecenben járt, s alkalmunk nyílt egy rövid beszélgetést folytatni vele. - A Széchenyi-díj nagy elismerés, egy élet munkájának megbecsülése, mit érzett, amikor átvette? Először temészetesen azt, hogy ez nemcsak nekem szól, hanem nagyon sokaknak, és nem érdemeltem meg, de ugyanakkor tudtam, nagy megtiszteltetés. Az indoklás az volt, hogy sok mindennel foglalkoztam, kutattam a társadalom rétegződését, a szegénység társadalmi problémáit. Az első vizsgálatot 1958-ban végeztem, a jövedelmek elosztásával foglalkoztam, és ebben már a szegénység is jelen volt egy kicsit. Azóta egyfolytában ezt csinálom, különböző helyeken. Szociálpolitikával konkrétabban ,20-25 éve foglalkozom. - A március 12-i kormánydöntés után a szakemberekkel kidolgozták a szociálpolitika „célzott" rendszerét. Miben különbözik ez a kormányprogramtól? - A kormányt a szociális kiadások csökkentésénél az vezette, hogy az egyéni rászorultsági elvet, azaz a jövedelemigazoláshoz kötött segélyezést érvényesítse. Azonban az emberek gyűlölnek kérni, bizonytalanságban tartja őket az, hogy most tényleg elég szegények-e. A szegénységi bizonyítványnak pedig rengeteg átka van, többek között az, hogy az embernek az az érdeke, hogy szegény maradjon. Ehelyett mi egy olyan rendszert dolgoztunk ki, amelynek a lényege, hogy nem egyénileg kell megvizsgálni az embereket, hanem statisztikai felmérések segítségével - és a helyzet ismeretében - meg lehet állapítani, mely csoportoknál nagy a valószínűsége annak, hogy jövedelmük alacsony lesz, vagy fenyegeti őket a szegénység. Aki valóban nagyon szegény, annak meg kell adni az eddigi családi pótlékot, az eddigi gyest, aki pedig valóban nagyon gazdag, adja hozzá a családi pótlék felét a jövedelméhez, és adózzon utána. Ha a feleség gyesen van, ne adózzon, ha a férfi egymilliót keres, negyvennégy százalékát fizesse vissza. A dolog hihetetlenül egyszerű, az állam több pénzt keres, a rendszer kiszámítható, jövőre is igaz, és nem kell megszégyeníteni embereket. Amióta kidolgozták az új rendszert, nagyon sok fórumon ismertette azt. Kormánykörökből érdeklődtek-e, elkérték-e az anyagot? - Kovács Pál igen, más nem. Megkérdezte, mit éreztem a Széchenyi-díj átvételekor. Persze nagy megtiszteltetésnek éreztem, ugyanakkor végtelenül szomorú voltam, hiszen ez három nappal a kormánydöntés után volt, s úgy tűnt, hogy mindaz, amiért húsz éve küszködöm, tulajdonképpen hiábavaló és felesleges. Úgy érzem, hogy bár az országot sokkolni kellett, mert nagy a baj, de a szociálpolitikában nem kellene bekeményíteni, bemerevíteni az álláspontokat így, elvek nélkül vagy rossz elvek alapján. - Tehát a kormány illetékesei nem voltak kíváncsiak a szakemberek által kidolgozott szociálpolitikai rendszerre. Ennek ellenére bízik abban, hogy sikerül valamit elérni és nem volt hiábavaló a munka? - Egy teljesen lehetetlen helyzet állt elő. Én baloldali, szociáldemokrata gondolkodású ember vagyok, s abszurdnak érzem, hogy hasonlót kell mondanom - persze az érveink, a mögöttes tudásunk, az értékeink mások - az általam jobboldalinak és szociálpolitikailag kevéssé elkötelezettnek tekintett ellenzékkel. Ezért is igyekszem, hogy szakszerű, és ne demagóg legyen az, amit mondok. Hogy reménykedem-e? Mindig reménykedem, és bízom abban, hogy a ráció győz az ideológia fölött. Ha ebben segít a parlamenti vita, annak örülök, és továbbra is próbálok érveket adni azoknak, akik azokat fel tudják használni. Ferge Zsuzsa: Az emberek gyűlölnek kérni Fotó: Horváth Katalin KOMMENTÁR Bakó Endre Magyaros sajtótájékoztató Botrányos események történtek mostanában a Magyarok Világszövetsége körül. Lemondott alelnöki tisztségéről Jakabffy Ernő, s megszüntette elnökségi tagságát felesége, Németh Magda (Németh László lánya). Lemondónyilatkozatuk szerint azért szánták magukat erre a kellemetlen lépésre, mert a világszervezetben minden intézkedési jog egy bizonyos Timkó Iván úr kezében összpontosult, aki többek között a világszövetségnek juttatott állami támogatásból (tavaly 200 millió, az idén 180 millió forint!) 60 millió forintot az elnökség tudta és hozzájárulása nélkül kétes üzleti vállalkozásba kölcsönzött ki. Timkó, Csoóri Sándor elnök bizalmasa, egyébként azonos azzal a Timkó Ivánnal, aki a rendszerváltás után a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban tűnt fel, s akit „jogászként" emlegettek, bár nincs jogi végzettsége (akkor legalábbis nem volt!). Timkó azért híresült el, mert a minisztérium több magas beosztású hivatalnokával tengelyt akasztott, Beke Kata MDF-s államtitkár többek között miatta mondott le és távozott. Végül maga a miniszter jónak látta, ha útilaput köt Timkó úr talpára. Nem csak Jakabffy Ernő és felesége, de 60 külföldi és hazai értelmiségi is szükségét érezte, hogy felemelje szavát a világszövetségben kialakult stílus és szellem miatt, s a parlamentnek írott levelében hiányolta az MVSZ működésének demokratizmusát. Bizalmi válság támadt, de a parlamentnek nincs beleszólási joga a szövetség életébe. A válságot egyedül a szövetség lett volna képes elhárítani azáltal, hogy levonja a megfelelő konzekvenciákat. De nem vonta le! A főtitkár, Bakos István kijelentette, hogy nincs válság, mindenki, aki a szövetség belső viszonyait bírálja, az rosszindulatú, a többi illetékes pedig elzárkózott a nyilatkozattól, illetve a „véletlenül” képbe került Fónay Jenő alelnök egyenesen helyénvalónak tartotta, hogy a szövetség az államtól kapott pénzét forgassa, kamatoztassa. Vártuk, hogy a hiteles személyiségek által bírált szövetség vezetősége a nyilvánosság elé lép, s végre fellengzős retorika és pózok nélkül megismerteti a közvéleményt a rendteremtésre irányuló határozatokkal, miután tisztázta, hogy is áll pénzügyileg a szénája. Ehelyett Csoóri bejelentést tett egy önálló akadémia létesítéséről, s vezetőtársaival támadásnak minősítette a bírálatokat, és cáfolta, hogy a szervezet pénzügyi manipulációkba bonyolódott volna. De ha ez így van, miért nem tesznek bírósági feljelentést azok ellen, akik valamilyen ismeretek birtokában ezt állították? A szóvivő végül értésre adta, hogy „ezt a szervezetet mindig azok formálták, akik benne voltak. Kívülről csak bomlasztani vagy megszüntetni lehet.” Vagyis a szövetség 15 millió magyaré, de senkinek semmi köze hozzá azokon kívül, akik belül a hatalmat birtokolják. JEGYZET Hornyák András „Nem igazán” jó Gazdag, hajlékony és árnyalt a magyar nyelv, a magyar ember pedig bámulatos nyelvi művész. Költőink, íróink, rendkívül találóan tudtak dolgokat megnevezni, de a kétkezi munkás kisemberekkel beszélve is rábukkanunk nyelvi gyöngyszemekre. Egyszer a Tiszaháton, egy dűlőúton megkértem egy nyáját terelgető pásztorembert, igazítana el úti célom, egy bizonyos tanya felé. Az öreg csak irányt mutatott, és azt mondta menjek tovább, „egy tájas részen” rátalálok. „De szépen mondta ezt bátyám!” - köszöntem meg elragadtatva, ő pedig így szerénykedet: „Csak olyan egyszerűen. Nem értünk mi a fortélyozáshoz”. No! Vannak akik értenek. Azt már talán mondanom sem kell, hogy természetesen a közélet színterén. Ez jut eszembe mindig, ha a parlamenti közvetítéseket hallgatom. Valaki kitalál egy homályos, félrevezető, a dolog lényegét elfedő kifejezést, aztán mindenki rácsap, szajkózzák, divat lesz. Sok más elődje után ilyen szó egy idő óta a „csúsztatás”, amit természetesen nem a valóságos értelmében használnak közéleti személyiségeink, hanem akkor, amikor azt akarják mondani: a másik hazudik, álnok, félrevezet, valótlant mond. Ilyeneket mondani azonban még becsületbeli ügy is lehet, ezért futótűzként terjedt el a „csúsztatás”. Most már mintha kezdene kimenni a divatból, de még ki sem hevertük az előbbit, megjelent egy újabb nyelvi szörnyszülött: a „nem igazán”, ami igen is, meg nem is, jelentése tehát hasonló az elődjéhez, csak elegánsabbnak tűnik, s még új. A sejtelmes mosollyal előadott „Nem igazán meggyőző", „nem igazán fedi a valóságot” fordulat helyett szívesebben hallanánk érveket, bizonyítékokat, mert ez a fordulat „nem igazán” jó megoldás.